Sentence list for document NT [file /db/repository/alignment/nt.matt.align.xml]

  1. Βίβλος γενέσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ Δαυεὶδ υἱοῦ Ἀβραάμ .
    liber generationis Iesu Christi filii David filii Abraham
  2. Ἀβραὰμ ἐγέννησεν τὸν Ἰσαάκ , Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰακώβ , Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ ,
    Abraham genuit Isaac Isaac autem genuit Iacob Iacob autem genuit Iudam et fratres eius
  3. Ἰούδας δὲ ἐγέννησεν τὸν Φάρες καὶ τὸν Ζάρα ἐκ τῆς Θαμάρ , Φάρες δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἑσρώμ , Ἑσρὼμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀράμ ,
    Iudas autem genuit Phares et Zara de Thamar Phares autem genuit Esrom Esrom autem genuit Aram
  4. Ἀρὰμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀμιναδάβ , Ἀμιναδὰβ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ναασσών , Ναασσὼν δὲ ἐγέννησεν τὸν Σαλμών ,
    Aram autem genuit Aminadab Aminadab autem genuit Naasson Naasson autem genuit Salmon
  5. Σαλμὼν δὲ ἐγέννησεν τὸν Βόες ἐκ τῆς Ῥαχάβ , Βόες δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰωβὴδ ἐκ τῆς Ῥούθ , Ἰωβὴδ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰεσσαί ,
    Salmon autem genuit Booz de Rachab Booz autem genuit Obed ex Ruth Obed autem genuit Iesse Iesse autem genuit David regem
  6. Ἰεσσαὶ δὲ ἐγέννησεν τὸν Δαυεὶδ τὸν βασιλέα . Δαυεὶδ δὲ ἐγέννησεν τὸν Σολομῶνα ἐκ τῆς τοῦ Οὐρίου ,
    David autem rex genuit Salomonem ex ea quae fuit Uriae
  7. Σολομὼν δὲ ἐγέννησεν τὸν Ῥοβοάμ , Ῥοβοὰμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀβιά , Ἀβιὰ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀσάφ ,
    Salomon autem genuit Roboam Roboam autem genuit Abiam Abia autem genuit Asa
  8. Ἀσὰφ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰωσαφάτ , Ἰωσαφὰτ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰωράμ , Ἰωρὰμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ὀζείαν ,
    Asa autem genuit Iosaphat Iosaphat autem genuit Ioram Ioram autem genuit Oziam
  9. Ὀζείας δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰωαθάμ , Ἰωαθὰμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀχάζ , Ἀχὰζ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἑζεκίαν ,
    Ozias autem genuit Ioatham Ioatham autem genuit Achaz Achaz autem genuit Ezechiam
  10. Ἑζεκίας δὲ ἐγέννησεν τὸν Μανασσῆ , Μανασσῆς δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀμώς , Ἀμὼς δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰωσείαν ,
    Ezechias autem genuit Manassen Manasses autem genuit Amon Amon autem genuit Iosiam
  11. Ἰωσείας δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰεχονίαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ ἐπὶ τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος .
    Iosias autem genuit Iechoniam et fratres eius in transmigratione Babylonis
  12. μετὰ δὲ τὴν μετοικεσίαν Βαβυλῶνος Ἰεχονίας ἐγέννησεν τὸν Σαλαθιήλ , Σαλαθιὴλ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ζοροβάβελ ,
    et post transmigrationem Babylonis Iechonias genuit Salathihel Salathihel autem genuit Zorobabel
  13. Ζοροβάβελ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀβιούδ , Ἀβιοὺδ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἐλιακείμ , Ἐλιακεὶμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀζώρ ,
    Zorobabel autem genuit Abiud Abiud autem genuit Eliachim Eliachim autem genuit Azor
  14. Ἀζὼρ δὲ ἐγέννησεν τὸν Σαδώκ , Σαδὼκ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἀχείμ , Ἀχεὶμ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἐλιούδ ,
    Azor autem genuit Saddoc Saddoc autem genuit Achim Achim autem genuit Eliud
  15. Ἐλιοὺδ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἐλεάζαρ , Ἐλεάζαρ δὲ ἐγέννησεν τὸν Μαθθάν , Μαθθὰν δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰακώβ ,
    Eliud autem genuit Eleazar Eleazar autem genuit Matthan Matthan autem genuit Iacob
  16. Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησεν τὸν Ἰωσὴφ τὸν ἄνδρα Μαρίας , ἐξ ἧς ἐγεννήθη Ἰησοῦς ὁ λεγόμενος Χριστός .
    Iacob autem genuit Ioseph virum Mariae de qua natus est Iesus qui vocatur Christus
  17. Πᾶσαι οὖν αἱ γενεαὶ ἀπὸ Ἀβραὰμ ἕως Δαυεὶδ γενεαὶ δεκατέσσαρες , καὶ ἀπὸ Δαυεὶδ ἕως τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος γενεαὶ δεκατέσσαρες , καὶ ἀπὸ τῆς ...
    omnes ergo generationes ab Abraham usque ad David generationes quattuordecim et a David usque ad transmigrationem Babylonis generationes quattuordecim et a transmigratione Babylonis usque ...
  18. Τοῦ δὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γένεσις οὕτως ἦν . μνηστευθείσης τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσήφ , πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς εὑρέθη ἐν γαστρὶ ...
    Christi autem generatio sic erat cum esset desponsata mater eius Maria Ioseph antequam convenirent inventa est in utero habens de Spiritu Sancto
  19. Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς , δίκαιος ὢν καὶ μὴ θέλων αὐτὴν δειγματίσαι , ἐβουλήθη λάθρᾳ ἀπολῦσαι αὐτήν .
    Ioseph autem vir eius cum esset iustus et nollet eam traducere voluit occulte dimittere eam
  20. ταῦτα δὲ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος ἰδοὺ ἄγγελος κυρίου κατ’ ὄναρ ἐφάνη αὐτῷ λέγων , Ἰωσὴφ υἱὸς Δαυείδ , μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαρίαμ τὴν γυναῖκά σου ...
    haec autem eo cogitante ecce angelus Domini in somnis apparuit ei dicens Ioseph fili David noli timere accipere Mariam coniugem tuam quod enim in ...
  21. τέξεται δὲ υἱὸν καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν , αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν .
    pariet autem filium et vocabis nomen eius Iesum ipse enim salvum faciet populum suum a peccatis eorum
  22. τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος ,
    hoc autem totum factum est ut adimpleretur id quod dictum est a Domino per prophetam dicentem
  23. ἰδοὺ ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει καὶ τέξεται υἱόν , καὶ καλέσουσιν τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουήλ , ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον μεθ’ ἡμῶν ὁ θεός
    ecce virgo in utero habebit et pariet filium et vocabunt nomen eius Emmanuhel quod est interpretatum Nobis cum Deus
  24. ἐγερθεὶς δὲ Ἰωσὴφ ἀπὸ τοῦ ὕπνου ἐποίησεν ὡς προσέταξεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος κυρίου καὶ παρέλαβεν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ ·
    exsurgens autem Ioseph a somno fecit sicut praecepit ei angelus Domini et accepit coniugem suam
  25. καὶ οὐκ ἐγίνωσκεν αὐτὴν ἕως οὗ ἔτεκεν υἱόν · καὶ ἐκάλεσεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν .
    et non cognoscebat eam donec peperit filium suum primogenitum et vocavit nomen eius Iesum
  26. Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλέεμ τῆς Ἰουδαίας ἐν ἡμέραις Ἡρῴδου τοῦ βασιλέως , ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα
    cum ergo natus esset Iesus in Bethleem Iudaeae in diebus Herodis regis ecce magi ab oriente venerunt Hierosolymam
  27. λέγοντες , ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ καὶ ἤλθομεν προσκυνῆσαι αὐτῷ .
    dicentes ubi est qui natus est rex Iudaeorum vidimus enim stellam eius in oriente et venimus adorare eum
  28. ἀκούσας δὲ ὁ βασιλεὺς Ἡρῴδης ἐταράχθη καὶ πᾶσα Ἱεροσόλυμα μετ’ αὐτοῦ ,
    audiens autem Herodes rex turbatus est et omnis Hierosolyma cum illo
  29. καὶ συναγαγὼν πάντας τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ ἐπυνθάνετο παρ’ αὐτῶν ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται .
    et congregans omnes principes sacerdotum et scribas populi sciscitabatur ab eis ubi Christus nasceretur
  30. οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ , ἐν Βηθλέεμ τῆς Ἰουδαίας · οὕτως γὰρ γέγραπται διὰ τοῦ προφήτου ·
    at illi dixerunt ei in Bethleem Iudaeae sic enim scriptum est per prophetam
  31. καὶ σύ , Βηθλέεμ γῆ Ἰούδα , οὐδαμῶς ἐλαχίστη εἶ ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα · ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος , ὅστις ποιμανεῖ τὸν ...
    et tu Bethleem terra Iuda nequaquam minima es in principibus Iuda ex te enim exiet dux qui reget populum meum Israhel
  32. τότε Ἡρῴδης λάθρᾳ καλέσας τοὺς μάγους ἠκρίβωσεν παρ’ αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαινομένου ἀστέρος ,
    tunc Herodes clam vocatis magis diligenter didicit ab eis tempus stellae quae apparuit eis
  33. καὶ πέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλέεμ εἶπεν , πορευθέντες ἐξετάσατε ἀκριβῶς περὶ τοῦ παιδίου · ἐπὰν δὲ εὕρητε ἀπαγγείλατέ μοι , ὅπως καὶ ἐγώ ἐλθὼν ...
    et mittens illos in Bethleem dixit ite et interrogate diligenter de puero et cum inveneritis renuntiate mihi ut et ego veniens adorem eum
  34. οἱ δὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως ἐπορεύθησαν , καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ προῆγεν αὐτοὺς ἕως ἐλθὼν ἐστάθη ἐπάνω οὗ ἦν ...
    qui cum audissent regem abierunt et ecce stella quam viderant in oriente antecedebat eos usque dum veniens staret supra ubi erat puer
  35. ἰδόντες δὲ τὸν ἀστέρα ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα .
    videntes autem stellam gavisi sunt gaudio magno valde
  36. καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ , καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ , καὶ ἀνοίξαντες τοὺς θησαυροὺς αὐτῶν ...
    et intrantes domum invenerunt puerum cum Maria matre eius et procidentes adoraverunt eum et apertis thesauris suis obtulerunt ei munera aurum tus et murram
  37. καὶ χρηματισθέντες κατ’ ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ἡρῴδην , δι’ ἄλλης ὁδοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὐτῶν .
    et responso accepto in somnis ne redirent ad Herodem per aliam viam reversi sunt in regionem suam
  38. Ἀναχωρησάντων δὲ αὐτῶν ἰδοὺ ἄγγελος κυρίου φαίνεται κατ’ ὄναρ τῷ Ἰωσὴφ λέγων , ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ καὶ φεῦγε εἰς ...
    qui cum recessissent ecce angelus Domini apparuit in somnis Ioseph dicens surge et accipe puerum et matrem eius et fuge in Aegyptum et esto ...
  39. ὁ δὲ ἐγερθεὶς παρέλαβεν τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ νυκτὸς καὶ ἀνεχώρησεν εἰς Αἴγυπτον ,
    qui consurgens accepit puerum et matrem eius nocte et recessit in Aegyptum
  40. καὶ ἦν ἐκεῖ ἕως τῆς τελευτῆς Ἡρώδου · ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος , ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν ...
    et erat ibi usque ad obitum Herodis ut adimpleretur quod dictum est a Domino per prophetam dicentem ex Aegypto vocavi filium meum
  41. Τότε Ἡρώδης ἰδὼν ὅτι ἐνεπαίχθη ὑπὸ τῶν μάγων ἐθυμώθη λίαν , καὶ ἀποστείλας ἀνεῖλεν πάντας τοὺς παῖδας τοὺς ἐν Βηθλεὲμ καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ...
    tunc Herodes videns quoniam inlusus esset a magis iratus est valde et mittens occidit omnes pueros qui erant in Bethleem et in omnibus finibus ...
  42. τότε ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ Ἰερεμίου τοῦ προφήτου λέγοντος ,
    tunc adimpletum est quod dictum est per Hieremiam prophetam dicentem
  43. φωνὴ ἐν Ῥαμὰ ἠκούσθη , κλαυθμὸς καὶ ὀδυρμὸς πολύς · Ῥαχὴλ κλαίουσα τὰ τέκνα αὐτῆς , καὶ οὐκ ἤθελεν παρακληθῆναι , ὅτι οὐκ εἰσίν
    vox in Rama audita est ploratus et ululatus multus Rachel plorans filios suos et noluit consolari quia non sunt
  44. Τελευτήσαντος δὲ τοῦ Ἡρῴδου ἰδοὺ ἄγγελος κυρίου φαίνεται κατ’ ὄναρ τῷ Ἰωσὴφ ἐν Αἰγύπτῳ
    defuncto autem Herode ecce apparuit angelus Domini in somnis Ioseph in Aegypto
  45. λέγων , ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ καὶ πορεύου εἰς γῆν Ἰσραήλ , τεθνήκασιν γὰρ οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχὴν τοῦ παιδίου
    dicens surge et accipe puerum et matrem eius et vade in terram Israhel defuncti sunt enim qui quaerebant animam pueri
  46. ὁ δὲ ἐγερθεὶς παρέλαβεν τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ καὶ εἰσῆλθεν εἰς γῆν Ἰσραήλ .
    qui surgens accepit puerum et matrem eius et venit in terram Israhel
  47. ἀκούσας δὲ ὅτι Ἀρχέλαος βασιλεύει τῆς Ἰουδαίας ἀντὶ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ Ἡρῴδου ἐφοβήθη ἐκεῖ ἀπελθεῖν · χρηματισθεὶς δὲ κατ’ ὄναρ ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη ...
    audiens autem quod Archelaus regnaret in Iudaea pro Herode patre suo timuit illo ire et admonitus in somnis secessit in partes Galilaeae
  48. καὶ ἐλθὼν κατῴκησεν εἰς πόλιν λεγομένην Ναζαρέθ , ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τῶν προφητῶν ὅτι Ναζωραῖος κληθήσεται .
    et veniens habitavit in civitate quae vocatur Nazareth ut adimpleretur quod dictum est per prophetas quoniam Nazareus vocabitur
  49. Ἐν δὲ ταῖς ἡμέραις ἐκείναις παραγίνεται Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ τῆς Ἰουδαίας
    in diebus autem illis venit Iohannes Baptista praedicans in deserto Iudaeae
  50. λέγων , μετανοεῖτε , ἤγγικεν γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν .
    et dicens paenitentiam agite adpropinquavit enim regnum caelorum
  51. οὗτος γάρ ἐστιν ὁ ῥηθεὶς διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος · φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ , ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου , εὐθείας ποιεῖτε ...
    hic est enim qui dictus est per Esaiam prophetam dicentem vox clamantis in deserto parate viam Domini rectas facite semitas eius
  52. αὐτὸς δὲ ὁ Ἰωάννης εἶχεν τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ἀπὸ τριχῶν καμήλου καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ , ἡ δὲ τροφὴ ἦν αὐτοῦ ...
    ipse autem Iohannes habebat vestimentum de pilis camelorum et zonam pelliciam circa lumbos suos esca autem eius erat lucustae et mel silvestre
  53. τότε ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν Ἱεροσόλυμα καὶ πᾶσα ἡ Ἰουδαία καὶ πᾶσα ἡ περίχωρος τοῦ Ἰορδάνου ,
    tunc exiebat ad eum Hierosolyma et omnis Iudaea et omnis regio circa Iordanen
  54. καὶ ἐβαπτίζοντο ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ ὑπ’ αὐτοῦ ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν .
    et baptizabantur in Iordane ab eo confitentes peccata sua
  55. ἰδὼν δὲ πολλοὺς τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων ἐρχομένους ἐπὶ τὸ βάπτισμα εἶπεν αὐτοῖς , γεννήματα ἐχιδνῶν , τίς ὑπέδειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ...
    videns autem multos Pharisaeorum et Sadducaeorum venientes ad baptismum suum dixit eis progenies viperarum quis demonstravit vobis fugere a futura ira
  56. ποιήσατε οὖν καρπὸν ἄξιον τῆς μετανοίας ·
    facite ergo fructum dignum paenitentiae
  57. καὶ μὴ δόξητε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς , πατέρα ἔχομεν τὸν Ἀβραάμ , λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι ...
    et ne velitis dicere intra vos patrem habemus Abraham dico enim vobis quoniam potest Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahae
  58. ἤδη δὲ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται · πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται .
    iam enim securis ad radicem arborum posita est omnis ergo arbor quae non facit fructum bonum exciditur et in ignem mittitur
  59. ἐγὼ μὲν ὑμᾶς βαπτίζω ἐν ὕδατι εἰς μετάνοιαν · ὁ δὲ ὀπίσω μου ἐρχόμενος ἰσχυρότερός μού ἐστιν , οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς τὰ ὑποδήματα ...
    ego quidem vos baptizo in aqua in paenitentiam qui autem post me venturus est fortior me est cuius non sum dignus calciamenta portare ipse ...
  60. οὗ τὸ πτύον ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ , καὶ διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα αὐτοῦ , καὶ συνάξει τὸν σῖτον αὐτοῦ εἰς τὴν ἀποθήκην , τὸ ...
    cuius ventilabrum in manu sua et permundabit aream suam et congregabit triticum suum in horreum paleas autem conburet igni inextinguibili
  61. Τότε παραγίνεται ὁ Ἰησοῦς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην πρὸς τὸν Ἰωάννην τοῦ βαπτισθῆναι ὑπ’ αὐτοῦ .
    tunc venit Iesus a Galilaea in Iordanen ad Iohannem ut baptizaretur ab eo
  62. ὁ δὲ διεκώλυεν αὐτὸν λέγων · ἐγὼ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι , καὶ σὺ ἔρχῃ πρός με ;
    Iohannes autem prohibebat eum dicens ego a te debeo baptizari et tu venis ad me
  63. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν , ἄφες ἄρτι , οὕτως γὰρ πρέπον ἐστὶν ἡμῖν πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην . τότε ἀφίησιν αὐτόν .
    respondens autem Iesus dixit ei sine modo sic enim decet nos implere omnem iustitiam tunc dimisit eum
  64. βαπτισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εὐθὺς ἀνέβη ἀπὸ τοῦ ὕδατος · καὶ ἰδοὺ ἀνεῴχθησαν οἱ οὐρανοί , καὶ εἶδεν πνεῦμα θεοῦ καταβαῖνον ὡσεὶ περιστερὰν ἐρχόμενον ...
    baptizatus autem confestim ascendit de aqua et ecce aperti sunt ei caeli et vidit Spiritum Dei descendentem sicut columbam venientem super se
  65. καὶ ἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῶν οὐρανῶν λέγουσα , οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός , ἐν ᾧ εὐδόκησα .
    et ecce vox de caelis dicens hic est Filius meus dilectus in quo mihi conplacui
  66. Τότε ὁ Ἰησοῦς ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον ὑπὸ τοῦ πνεύματος , πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου .
    tunc Iesus ductus est in desertum ab Spiritu ut temptaretur a diabolo
  67. καὶ νηστεύσας ἡμέρας τεσσεράκοντα καὶ τεσσεράκοντα νύκτας , ὕστερον ἐπείνασεν .
    et cum ieiunasset quadraginta diebus et quadraginta noctibus postea esuriit
  68. καὶ προσελθὼν ὁ πειράζων εἶπεν αὐτῷ , εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ , εἰπὲ ἵνα οἱ λίθοι οὗτοι ἄρτοι γένωνται .
    et accedens temptator dixit ei si Filius Dei es dic ut lapides isti panes fiant
  69. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν , γέγραπται , οὐκ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος , ἀλλ’ ἐπὶ παντὶ ῥήματι ἐκπορευομένῳ διὰ στόματος θεοῦ .
    qui respondens dixit scriptum est non in pane solo vivet homo sed in omni verbo quod procedit de ore Dei
  70. τότε παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν , καὶ ἔστησεν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ ,
    tunc adsumit eum diabolus in sanctam civitatem et statuit eum supra pinnaculum templi
  71. καὶ λέγει αὐτῷ , εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ , βάλε σεαυτὸν κάτω · γέγραπται γὰρ ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ καὶ ...
    et dixit ei si Filius Dei es mitte te deorsum scriptum est enim quia angelis suis mandabit de te et in manibus tollent te ...
  72. ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς , πάλιν γέγραπται , οὐκ ἐκπειράσεις κύριον τὸν θεόν σου .
    ait illi Iesus rursum scriptum est non temptabis Dominum Deum tuum
  73. πάλιν παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν , καὶ δείκνυσιν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν ,
    iterum adsumit eum diabolus in montem excelsum valde et ostendit ei omnia regna mundi et gloriam eorum
  74. καὶ εἶπεν αὐτῷ , ταῦτά σοι πάντα δώσω ἐὰν πεσὼν προσκυνήσῃς μοι .
    et dixit illi haec tibi omnia dabo si cadens adoraveris me
  75. τότε λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · ὕπαγε , σατανᾶ · γέγραπται γάρ , κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις .
    tunc dicit ei Iesus vade Satanas scriptum est Dominum Deum tuum adorabis et illi soli servies
  76. τότε ἀφίησιν αὐτὸν ὁ διάβολος , καὶ ἰδοὺ ἄγγελοι προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ .
    tunc reliquit eum diabolus et ecce angeli accesserunt et ministrabant ei
  77. ἀκούσας δὲ ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν .
    cum autem audisset quod Iohannes traditus esset secessit in Galilaeam
  78. καὶ καταλιπὼν τὴν Ναζαρὰ ἐλθὼν κατῴκησεν εἰς Καφαρναοὺμ τὴν παραθαλασσίαν ἐν ὁρίοις Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλείμ ,
    et relicta civitate Nazareth venit et habitavit in Capharnaum maritimam in finibus Zabulon et Nepthalim
  79. ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος ·
    ut adimpleretur quod dictum est per Esaiam prophetam
  80. γῆ Ζαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλείμ , ὁδὸν θαλάσσης , πέραν τοῦ Ἰορδάνου , Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν ,
    terra Zabulon et terra Nepthalim via maris trans Iordanen Galilaeae gentium
  81. ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει φῶς εἶδεν μέγα , καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς .
    populus qui sedebat in tenebris lucem vidit magnam et sedentibus in regione et umbra mortis lux orta est eis
  82. Ἀπὸ τότε ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν , μετανοεῖτε , ἤγγικεν γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν .
    exinde coepit Iesus praedicare et dicere paenitentiam agite adpropinquavit enim regnum caelorum
  83. Περιπατῶν δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας εἶδεν δύο ἀδελφούς , Σίμωνα τὸν λεγόμενον Πέτρον καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ , βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς ...
    ambulans autem iuxta mare Galilaeae vidit duos fratres Simonem qui vocatur Petrus et Andream fratrem eius mittentes rete in mare erant enim piscatores
  84. καὶ λέγει αὐτοῖς , δεῦτε ὀπίσω μου , καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλεεῖς ἀνθρώπων .
    et ait illis venite post me et faciam vos fieri piscatores hominum
  85. οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ .
    at illi continuo relictis retibus secuti sunt eum
  86. Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς , Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ , ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ Ζεβεδαίου τοῦ ...
    et procedens inde vidit alios duos fratres Iacobum Zebedaei et Iohannem fratrem eius in navi cum Zebedaeo patre eorum reficientes retia sua et vocavit
  87. οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν ἠκολούθησαν αὐτῷ .
    illi autem statim relictis retibus et patre secuti sunt eum
  88. καὶ περιῆγεν ἐν ὅλῃ τῇ Γαλιλαίᾳ , διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν ...
    et circumibat Iesus totam Galilaeam docens in synagogis eorum et praedicans evangelium regni et sanans omnem languorem et omnem infirmitatem in populo
  89. καὶ ἀπῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν · καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους καὶ δαιμονιζομένους ...
    et abiit opinio eius in totam Syriam et obtulerunt ei omnes male habentes variis languoribus et tormentis conprehensos et qui daemonia habebant et lunaticos ...
  90. καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ Δεκαπόλεως καὶ Ἱεροσολύμων καὶ Ἰουδαίας καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου .
    et secutae sunt eum turbae multae de Galilaea et Decapoli et Hierosolymis et Iudaea et de trans Iordanen
  91. Ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος · καὶ καθίσαντος αὐτοῦ προσῆλθαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ·
    videns autem turbas ascendit in montem et cum sedisset accesserunt ad eum discipuli eius
  92. καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς λέγων ,
    et aperiens os suum docebat eos dicens
  93. μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι , ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν .
    beati pauperes spiritu quoniam ipsorum est regnum caelorum
  94. μακάριοι οἱ πραεῖς , ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσιν τήν γῆν .
    beati mites quoniam ipsi possidebunt terram
  95. μακάριοι οἱ πενθοῦντες , ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται .
    beati qui lugent quoniam ipsi consolabuntur
  96. μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην , ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσονται .
    beati qui esuriunt et sitiunt iustitiam quoniam ipsi saturabuntur
  97. μακάριοι οἱ ἐλεήμονες , ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται .
    beati misericordes quia ipsi misericordiam consequentur
  98. μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ , ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται .
    beati mundo corde quoniam ipsi Deum videbunt
  99. μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί , ὅτι υἱοὶ θεοῦ κληθήσονται .
    beati pacifici quoniam filii Dei vocabuntur
  100. μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης , ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν .
    beati qui persecutionem patiuntur propter iustitiam quoniam ipsorum est regnum caelorum
  101. μακάριοί ἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσιν καὶ εἴπωσιν πᾶν πονηρὸν καθ’ ὑμῶν ψευδόμενοι ἕνεκεν ἐμοῦ ·
    beati estis cum maledixerint vobis et persecuti vos fuerint et dixerint omne malum adversum vos mentientes propter me
  102. χαίρετε καὶ ἀγαλλιᾶσθε , ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τοῖς οὐρανοῖς · οὕτως γὰρ ἐδίωξαν τοὺς προφήτας τοὺς πρὸ ὑμῶν .
    gaudete et exultate quoniam merces vestra copiosa est in caelis sic enim persecuti sunt prophetas qui fuerunt ante vos
  103. Ὑμεῖς ἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς · ἐὰν δὲ τὸ ἅλας μωρανθῇ , ἐν τίνι ἁλισθήσεται ; εἰς οὐδὲν ἰσχύει ἔτι εἰ μὴ βληθὲν ...
    vos estis sal terrae quod si sal evanuerit in quo sallietur ad nihilum valet ultra nisi ut mittatur foras et conculcetur ab hominibus
  104. Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου . οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη ·
    vos estis lux mundi non potest civitas abscondi supra montem posita
  105. οὐδὲ καίουσιν λύχνον καὶ τιθέασιν αὐτὸν ὑπὸ τὸν μόδιον ἀλλ’ ἐπὶ τὴν λυχνίαν , καὶ λάμπει πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ .
    ne que accendunt lucernam et ponunt eam sub modio sed super candelabrum ut luceat omnibus qui in domo sunt
  106. οὕτως λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων , ὅπως ἴδωσιν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα καὶ δοξάσωσιν τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς
    sic luceat lux vestra coram hominibus ut videant vestra bona opera et glorificent Patrem vestrum qui in caelis est
  107. Μὴ νομίσητε ὅτι ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας · οὐκ ἦλθον καταλῦσαι ἀλλὰ πληρῶσαι .
    nolite putare quoniam veni solvere legem aut prophetas non veni solvere sed adimplere
  108. ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν , ἕως ἂν παρέλθῃ ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ , ἰῶτα ἓν ἢ μία κεραία οὐ μὴ παρέλθῃ ἀπὸ τοῦ ...
    amen quippe dico vobis donec transeat caelum et terra iota unum aut unus apex non praeteribit a lege donec omnia fiant
  109. ὃς ἐὰν οὖν λύσῃ μίαν τῶν ἐντολῶν τούτων τῶν ἐλαχίστων καὶ διδάξῃ οὕτως τοὺς ἀνθρώπους , ἐλάχιστος κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν · ...
    qui ergo solverit unum de mandatis istis minimis et docuerit sic homines minimus vocabitur in regno caelorum qui autem fecerit et docuerit hic magnus ...
  110. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων , οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν
    dico enim vobis quia nisi abundaverit iustitia vestra plus quam scribarum et Pharisaeorum non intrabitis in regnum caelorum
  111. Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις , οὐ φονεύσεις · ὃς δ’ ἂν φονεύσῃ , ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει .
    audistis quia dictum est antiquis non occides qui autem occiderit reus erit iudicio
  112. ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει · ὃς δ’ ἂν εἴπῃ τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ , ...
    ego autem dico vobis quia omnis qui irascitur fratri suo reus erit iudicio qui autem dixerit fratri suo racha reus erit concilio qui autem ...
  113. ἐὰν οὖν προσφέρῃς τὸ δῶρόν σου ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον καὶ ἐκεῖ μνησθῇς ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἔχει τι κατὰ σοῦ ,
    si ergo offeres munus tuum ad altare et ibi recordatus fueris quia frater tuus habet aliquid adversum te
  114. ἄφες ἐκεῖ τὸ δῶρόν σου ἔμπροσθεν τοῦ θυσιαστηρίου , καὶ ὕπαγε πρῶτον διαλλάγηθι τῷ ἀδελφῷ σου , καὶ τότε ἐλθὼν πρόσφερε τὸ δῶρόν σου
    relinque ibi munus tuum ante altare et vade prius reconciliare fratri tuo et tunc veniens offers munus tuum
  115. ἴσθι εὐνοῶν τῷ ἀντιδίκῳ σου ταχὺ ἕως ὅτου εἶ μετ’ αὐτοῦ ἐν τῇ ὁδῷ , μήποτέ σε παραδῷ ὁ ἀντίδικος τῷ κριτῇ , καὶ ...
    esto consentiens adversario tuo cito dum es in via cum eo ne forte tradat te adversarius iudici et iudex tradat te ministro et in ...
  116. ἀμὴν λέγω σοι , οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν ἕως ἂν ἀποδῷς τὸν ἔσχατον κοδράντην .
    amen dico tibi non exies inde donec reddas novissimum quadrantem
  117. Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη , οὐ μοιχεύσεις .
    audistis quia dictum est antiquis non moechaberis
  118. ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ .
    ego autem dico vobis quoniam omnis qui viderit mulierem ad concupiscendum eam iam moechatus est eam in corde suo
  119. εἰ δὲ ὁ ὀφθαλμός σου ὁ δεξιὸς σκανδαλίζει σε , ἔξελε αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ · συμφέρει γάρ σοι ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν ...
    quod si oculus tuus dexter scandalizat te erue eum et proice abs te expedit enim tibi ut pereat unum membrorum tuorum quam totum corpus ...
  120. καὶ εἰ ἡ δεξιά σου χεὶρ σκανδαλίζει σε , ἔκκοψον αὐτὴν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ · συμφέρει γάρ σοι ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μελῶν ...
    et si dextera manus tua scandalizat te abscide eam et proice abs te expedit tibi ut pereat unum membrorum tuorum quam totum corpus tuum ...
  121. Ἐρρέθη δέ , ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ , δότω αὐτῇ ἀποστάσιον .
    dictum est autem quicumque dimiserit uxorem suam det illi libellum repudii
  122. ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ ἀπολύων τὴν γυναῖκα αὐτοῦ παρεκτὸς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι , καὶ ὃς ἐὰν ἀπολελυμένην γαμήσῃ μοιχᾶται
    ego autem dico vobis quia omnis qui dimiserit uxorem suam excepta fornicationis causa facit eam moechari et qui dimissam duxerit adulterat
  123. Πάλιν ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις , οὐκ ἐπιορκήσεις , ἀποδώσεις δὲ τῷ κυρίῳ τοὺς ὅρκους σου .
    iterum audistis quia dictum est antiquis non peierabis reddes autem Domino iuramenta tua
  124. ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμόσαι ὅλως · μήτε ἐν τῷ οὐρανῷ , ὅτι θρόνος ἐστὶν τοῦ θεοῦ ·
    ego autem dico vobis non iurare omnino ne que per caelum quia thronus Dei est
  125. μήτε ἐν τῇ γῇ , ὅτι ὑποπόδιόν ἐστιν τῶν ποδῶν αὐτοῦ · μήτε εἰς Ἱεροσόλυμα , ὅτι πόλις ἐστὶν τοῦ μεγάλου βασιλέως ·
    ne que per terram quia scabillum est pedum eius ne que per Hierosolymam quia civitas est magni Regis
  126. μήτε ἐν τῇ κεφαλῇ σου ὀμόσῃς , ὅτι οὐ δύνασαι μίαν τρίχα λευκὴν ποιῆσαι ἢ μέλαιναν .
    ne que per caput tuum iuraveris quia non potes unum capillum album facere aut nigrum
  127. ἔστω δὲ ὁ λόγος ὑμῶν ναὶ ναί , οὒ οὔ · τὸ δὲ περισσὸν τούτων ἐκ τοῦ πονηροῦ ἐστιν .
    sit autem sermo vester est est non non quod autem his abundantius est a malo est
  128. Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη , ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ καὶ ὀδόντα ἀντὶ ὀδόντος .
    audistis quia dictum est oculum pro oculo et dentem pro dente
  129. ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ἀντιστῆναι τῷ πονηρῷ · ἀλλ’ ὅστις σε ῥαπίζει εἰς τὴν δεξιὰν σιαγόνα , στρέψον αὐτῷ καὶ τὴν ἄλλην ·
    ego autem dico vobis non resistere malo sed si quis te percusserit in dextera maxilla tua praebe illi et alteram
  130. καὶ τῷ θέλοντί σοι κριθῆναι καὶ τὸν χιτῶνά σου λαβεῖν , ἄφες αὐτῷ καὶ τὸ ἱμάτιον ·
    et ei qui vult te cum iudicio contendere et tunicam tuam tollere remitte ei et pallium
  131. καὶ ὅστις σε ἀγγαρεύσει μίλιον ἕν , ὕπαγε μετ’ αὐτοῦ δύο .
    et quicumque te angariaverit mille passus vade cum illo alia duo
  132. τῷ αἰτοῦντί σε δός , καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανίσασθαι μὴ ἀποστραφῇς .
    qui petit a te da ei et volenti mutuari a te ne avertaris
  133. Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη , ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου .
    audistis quia dictum est diliges proximum tuum et odio habebis inimicum tuum
  134. ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν , ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν καὶ προσεύχεσθε ὑπὲρ τῶν διωκόντων ὑμᾶς ,
    ego autem dico vobis diligite inimicos vestros benefacite his qui oderunt vos et orate pro persequentibus et calumniantibus vos
  135. ὅπως γένησθε υἱοὶ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς , ὅτι τὸν ἥλιον αὐτοῦ ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ...
    ut sitis filii Patris vestri qui in caelis est qui solem suum oriri facit super bonos et malos et pluit super iustos et iniustos
  136. ἐὰν γὰρ ἀγαπήσητε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς , τίνα μισθὸν ἔχετε ; οὐχὶ καὶ οἱ τελῶναι τὸ αὐτὸ ποιοῦσιν ;
    si enim diligatis eos qui vos diligunt quam mercedem habebitis nonne et publicani hoc faciunt
  137. καὶ ἐὰν ἀσπάσησθε τοὺς ἀδελφοὺς ὑμῶν μόνον , τί περισσὸν ποιεῖτε ; οὐχὶ καὶ οἱ ἐθνικοὶ τὸ αὐτὸ ποιοῦσιν ;
    et si salutaveritis fratres vestros tantum quid amplius facitis nonne et ethnici hoc faciunt
  138. ἔσεσθε οὖν ὑμεῖς τέλειοι ὡς ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστιν .
    estote ergo vos perfecti sicut et Pater vester caelestis perfectus est
  139. Προσέχετε δὲ τὴν δικαιοσύνην ὑμῶν μὴ ποιεῖν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς · εἰ δὲ μήγε , μισθὸν οὐκ ἔχετε παρὰ τῷ ...
    adtendite ne iustitiam vestram faciatis coram hominibus ut videamini ab eis alioquin mercedem non habebitis apud Patrem vestrum qui in caelis est
  140. ὅταν οὖν ποιῇς ἐλεημοσύνην , μὴ σαλπίσῃς ἔμπροσθέν σου , ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ ποιοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς ῥύμαις , ὅπως δοξασθῶσιν ...
    cum ergo facies elemosynam noli tuba canere ante te sicut hypocritae faciunt in synagogis et in vicis ut honorificentur ab hominibus amen dico vobis ...
  141. σοῦ δὲ ποιοῦντος ἐλεημοσύνην μὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου ,
    te autem faciente elemosynam nesciat sinistra tua quid faciat dextera tua
  142. ὅπως ἡ σοῦ ἐλεημοσύνη ᾖ ἐν τῷ κρυπτῷ , καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι .
    ut sit elemosyna tua in abscondito et Pater tuus qui videt in abscondito reddet tibi
  143. καὶ ὅταν προσεύχησθε , οὐκ ἔσεσθε ὡς οἱ ὑποκριταί · ὅτι φιλοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν ἑστῶτες προσεύχεσθαι , ...
    et cum oratis non eritis sicut hypocritae qui amant in synagogis et in angulis platearum stantes orare ut videantur ab hominibus amen dico vobis ...
  144. σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ , εἴσελθε εἰς τὸ ταμεῖόν σου καὶ κλείσας τὴν θύραν σου πρόσευξαι τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ · ...
    tu autem cum orabis intra in cubiculum tuum et cluso ostio tuo ora Patrem tuum in abscondito et Pater tuus qui videt in abscondito ...
  145. Προσευχόμενοι δὲ μὴ βατταλογήσητε ὥσπερ οἱ ἐθνικοί , δοκοῦσιν γὰρ ὅτι ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὐτῶν εἰσακουσθήσονται .
    orantes autem nolite multum loqui sicut ethnici putant enim quia in multiloquio suo exaudiantur
  146. μὴ οὖν ὁμοιωθῆτε αὐτοῖς , οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὧν χρείαν ἔχετε πρὸ τοῦ ὑμᾶς αἰτῆσαι αὐτόν .
    nolite ergo adsimilari eis scit enim Pater vester quibus opus sit vobis antequam petatis eum
  147. οὕτως οὖν προσεύχεσθε ὑμεῖς · πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς , ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου ,
    sic ergo vos orabitis Pater noster qui in caelis es sanctificetur nomen tuum
  148. ἐλθάτω ἡ βασιλεία σου , γενηθήτω τὸ θέλημά σου , ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς .
    veniat regnum tuum fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra
  149. τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον ·
    panem nostrum supersubstantialem da nobis hodie
  150. καὶ ἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν , ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφήκαμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν ·
    et dimitte nobis debita nostra sicut et nos dimisimus debitoribus nostris
  151. καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν , ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ .
    et ne inducas nos in temptationem sed libera nos a malo
  152. Ἐὰν γὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώματα αὐτῶν , ἀφήσει καὶ ὑμῖν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος ·
    si enim dimiseritis hominibus peccata eorum dimittet et vobis Pater vester caelestis delicta vestra
  153. ἐὰν δὲ μὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις , οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἀφήσει τὰ παραπτώματα ὑμῶν .
    si autem non dimiseritis hominibus nec Pater vester dimittet peccata vestra
  154. Ὅταν δὲ νηστεύητε , μὴ γίνεσθε ὡς οἱ ὑποκριταὶ σκυθρωποί , ἀφανίζουσιν γὰρ τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις νηστεύοντες · ἀμὴν λέγω ...
    cum autem ieiunatis nolite fieri sicut hypocritae tristes demoliuntur enim facies suas ut pareant hominibus ieiunantes amen dico vobis quia receperunt mercedem suam
  155. σὺ δὲ νηστεύων ἄλειψαί σου τὴν κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπόν σου νίψαι ,
    tu autem cum ieiunas ungue caput tuum et faciem tuam lava
  156. ὅπως μὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις νηστεύων ἀλλὰ τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυφαίῳ · καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυφαίῳ ...
    ne videaris hominibus ieiunans sed Patri tuo qui est in abscondito et Pater tuus qui videt in abscondito reddet tibi
  157. Μὴ θησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς , ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει , καὶ ὅπου κλέπται διορύσσουσιν καὶ κλέπτουσιν ·
    nolite thesaurizare vobis thesauros in terra ubi erugo et tinea demolitur ubi fures effodiunt et furantur
  158. θησαυρίζετε δὲ ὑμῖν θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ , ὅπου οὔτε σὴς οὔτε βρῶσις ἀφανίζει , καὶ ὅπου κλέπται οὐ διορύσσουσιν οὐδὲ κλέπτουσιν ·
    thesaurizate autem vobis thesauros in caelo ubi ne que erugo ne que tinea demolitur et ubi fures non effodiunt ne c furantur
  159. ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρός σου , ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία σου .
    ubi enim est thesaurus tuus ibi est et cor tuum
  160. Ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός . ἐὰν ᾖ ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς , ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται ·
    lucerna corporis est oculus si fuerit oculus tuus simplex totum corpus tuum lucidum erit
  161. ἐὰν δὲ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρὸς ᾖ , ὅλον τὸ σῶμά σου σκοτεινὸν ἔσται . εἰ οὖν τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν ...
    si autem oculus tuus nequam fuerit totum corpus tuum tenebrosum erit si ergo lumen quod in te est tenebrae sunt tenebrae quantae erunt
  162. Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν · ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει , ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει · ...
    nemo potest duobus dominis servire aut enim unum odio habebit et alterum diliget aut unum sustinebit et alterum contemnet non potestis Deo servire et
  163. Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν , μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε , μηδὲ τῷ σώματι ὑμῶν τί ἐνδύσησθε · οὐχὶ ἡ ψυχὴ πλεῖόν ...
    ideo dico vobis ne solliciti sitis animae vestrae quid manducetis ne que corpori vestro quid induamini nonne anima plus est quam esca et corpus ...
  164. ἐμβλέψατε εἰς τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ ὅτι οὐ σπείρουσιν οὐδὲ θερίζουσιν οὐδὲ συνάγουσιν εἰς ἀποθήκας , καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τρέφει αὐτά ...
    respicite volatilia caeli quoniam non serunt ne que metunt ne que congregant in horrea et Pater vester caelestis pascit illa nonne vos magis pluris ...
  165. τίς δὲ ἐξ ὑμῶν μεριμνῶν δύναται προσθεῖναι ἐπὶ τὴν ἡλικίαν αὐτοῦ πῆχυν ἕνα ;
    quis autem vestrum cogitans potest adicere ad staturam suam cubitum unum
  166. καὶ περὶ ἐνδύματος τί μεριμνᾶτε ; καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ πῶς αὐξάνουσιν · οὐ κοπιῶσιν οὐδὲ νήθουσιν ·
    et de vestimento quid solliciti estis considerate lilia agri quomodo crescunt non laborant ne c nent
  167. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι οὐδὲ Σολομὼν ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἓν τούτων .
    dico autem vobis quoniam nec Salomon in omni gloria sua coopertus est sicut unum ex istis
  168. εἰ δὲ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σήμερον ὄντα καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον ὁ θεὸς οὕτως ἀμφιέννυσιν , οὐ πολλῷ μᾶλλον ὑμᾶς , ὀλιγόπιστοι
    si autem faenum agri quod hodie est et cras in clibanum mittitur Deus sic vestit quanto magis vos minimae fidei
  169. μὴ οὖν μεριμνήσητε λέγοντες , τί φάγωμεν ; ἤ , τί πίωμεν ; ἤ , τί περιβαλώμεθα ;
    nolite ergo solliciti esse dicentes quid manducabimus aut quid bibemus aut quo operiemur
  170. πάντα γὰρ ταῦτα τὰ ἔθνη ἐπιζητοῦσιν · οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος ὅτι χρῄζετε τούτων ἁπάντων .
    haec enim omnia gentes inquirunt scit enim Pater vester quia his omnibus indigetis
  171. ζητεῖτε δὲ πρῶτον τὴν βασιλείαν καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ , καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν .
    quaerite autem primum regnum et iustitiam eius et omnia haec adicientur vobis
  172. μὴ οὖν μεριμνήσητε εἰς τὴν αὔριον , ἡ γὰρ αὔριον μεριμνήσει ἑαυτῆς · ἀρκετὸν τῇ ἡμέρᾳ ἡ κακία αὐτῆς .
    nolite ergo esse solliciti in crastinum crastinus enim dies sollicitus erit sibi ipse sufficit diei malitia sua
  173. Μὴ κρίνετε , ἵνα μὴ κριθῆτε .
    nolite iudicare ut non iudicemini
  174. ἐν ᾧ γὰρ κρίματι κρίνετε κριθήσεσθε , καὶ ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε μετρηθήσεται ὑμῖν .
    in quo enim iudicio iudicaveritis iudicabimini et in qua mensura mensi fueritis metietur vobis
  175. τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου , τὴν δὲ ἐν τῷ σῷ ὀφθαλμῷ δοκὸν οὐ κατανοεῖς ;
    quid autem vides festucam in oculo fratris tui et trabem in oculo tuo non vides
  176. ἢ πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου , ἄφες ἐκβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου , καὶ ἰδοὺ ἡ δοκὸς ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σοῦ
    aut quomodo dicis fratri tuo sine eiciam festucam de oculo tuo et ecce trabis est in oculo tuo
  177. ὑποκριτά , ἔκβαλε πρῶτον ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σοῦ τὴν δοκόν , καὶ τότε διαβλέψεις ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου .
    hypocrita eice primum trabem de oculo tuo et tunc videbis eicere festucam de oculo fratris tui
  178. Μὴ δῶτε τὸ ἅγιον τοῖς κυσίν , μηδὲ βάλητε τοὺς μαργαρίτας ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν χοίρων , μήποτε καταπατήσουσιν αὐτοὺς ἐν τοῖς ποσὶν αὐτῶν καὶ ...
    nolite dare sanctum canibus ne que mittatis margaritas vestras ante porcos ne forte conculcent eas pedibus suis et conversi disrumpant vos
  179. Αἰτεῖτε , καὶ δοθήσεται ὑμῖν · ζητεῖτε , καὶ εὑρήσετε · κρούετε , καὶ ἀνοιγήσεται ὑμῖν .
    petite et dabitur vobis quaerite et invenietis pulsate et aperietur vobis
  180. πᾶς γὰρ ὁ αἰτῶν λαμβάνει καὶ ὁ ζητῶν εὑρίσκει καὶ τῷ κρούοντι ἀνοιγήσεται .
    omnis enim qui petit accipit et qui quaerit invenit et pulsanti aperietur
  181. ἢ τίς ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος , ὃν αἰτήσει ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἄρτον , μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ;
    aut quis est ex vobis homo quem si petierit filius suus panem numquid lapidem porriget ei
  182. ἢ καὶ ἰχθὺν αἰτήσει , μὴ ὄφιν ἐπιδώσει αὐτῷ ;
    aut si piscem petet numquid serpentem porriget ei
  183. εἰ οὖν ὑμεῖς πονηροὶ ὄντες οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν , πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει ἀγαθὰ ...
    si ergo vos cum sitis mali nostis bona dare filiis vestris quanto magis Pater vester qui in caelis est dabit bona petentibus se
  184. πάντα οὖν ὅσα ἐὰν θέλητε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι , οὕτως καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς · οὗτος γάρ ἐστιν ὁ νόμος καὶ οἱ ...
    omnia ergo quaecumque vultis ut faciant vobis homines et vos facite eis haec est enim lex et prophetae
  185. εἰσέλθατε διὰ τῆς στενῆς πύλης · ὅτι πλατεῖα καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ἀπώλειαν , καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι’ ...
    intrate per angustam portam quia lata porta et spatiosa via quae ducit ad perditionem et multi sunt qui intrant per eam
  186. ὅτι στενὴ καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ζωήν , καὶ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ εὑρίσκοντες αὐτήν .
    quam angusta porta et arta via quae ducit ad vitam et pauci sunt qui inveniunt eam
  187. Προσέχετε ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν , οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασιν προβάτων , ἔσωθεν δέ εἰσιν λύκοι ἅρπαγες .
    adtendite a falsis prophetis qui veniunt ad vos in vestimentis ovium intrinsecus autem sunt lupi rapaces
  188. ἀπὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς . μήτι συλλέγουσιν ἀπὸ ἀκανθῶν σταφυλὰς ἢ ἀπὸ τριβόλων σῦκα ;
    a fructibus eorum cognoscetis eos numquid colligunt de spinis uvas aut de tribulis ficus
  189. οὕτως πᾶν δένδρον ἀγαθὸν καρποὺς καλοὺς ποιεῖ , τὸ δὲ σαπρὸν δένδρον καρποὺς πονηροὺς ποιεῖ ·
    sic omnis arbor bona fructus bonos facit mala autem arbor fructus malos facit
  190. οὐ δύναται δένδρον ἀγαθὸν καρποὺς πονηροὺς ἐνεγκεῖν , οὐδὲ δένδρον σαπρὸν καρποὺς καλοὺς ἐνεγκεῖν .
    non potest arbor bona fructus malos facere ne que arbor mala fructus bonos facere
  191. πᾶν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται .
    omnis arbor quae non facit fructum bonum exciditur et in ignem mittitur
  192. ἄραγε ἀπὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς .
    igitur ex fructibus eorum cognoscetis eos
  193. Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι , κύριε κύριε , εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν , ἀλλ’ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου ...
    non omnis qui dicit mihi Domine Domine intrabit in regnum caelorum sed qui facit voluntatem Patris mei qui in caelis est ipse intrabit in ...
  194. πολλοὶ ἐροῦσίν μοι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ , κύριε κύριε , οὐ τῷ σῷ ὀνόματι ἐπροφητεύσαμεν , καὶ τῷ σῷ ὀνόματι δαιμόνια ἐξεβάλομεν , ...
    multi dicent mihi in illa die Domine Domine nonne in nomine tuo prophetavimus et in tuo nomine daemonia eiecimus et in tuo nomine virtutes ...
  195. καὶ τότε ὁμολογήσω αὐτοῖς ὅτι οὐδέποτε ἔγνων ὑμᾶς · ἀποχωρεῖτε ἀπ’ ἐμοῦ οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν .
    et tunc confitebor illis quia numquam novi vos discedite a me qui operamini iniquitatem
  196. Πᾶς οὖν ὅστις ἀκούει μου τοὺς λόγους τούτους καὶ ποιεῖ αὐτοὺς ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ φρονίμῳ , ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν πέτραν .
    omnis ergo qui audit verba mea haec et facit ea adsimilabitur viro sapienti qui aedificavit domum suam supra petram
  197. καὶ κατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι καὶ προσέπεσαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ , καὶ οὐκ ἔπεσεν , τεθεμελίωτο γὰρ ...
    et descendit pluvia et venerunt flumina et flaverunt venti et inruerunt in domum illam et non cecidit fundata enim erat super petram
  198. καὶ πᾶς ὁ ἀκούων μου τοὺς λόγους τούτους καὶ μὴ ποιῶν αὐτοὺς ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ μωρῷ , ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν ἄμμον
    et omnis qui audit verba mea haec et non facit ea similis erit viro stulto qui aedificavit domum suam supra harenam
  199. καὶ κατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι καὶ προσέκοψαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ , καὶ ἔπεσεν , καὶ ἦν ἡ ...
    et descendit pluvia et venerunt flumina et flaverunt venti et inruerunt in domum illam et cecidit et fuit ruina eius magna
  200. Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους ἐξεπλήσσοντο οἱ ὄχλοι ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ ·
    et factum est cum consummasset Iesus verba haec admirabantur turbae super doctrinam eius
  201. ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς αὐτῶν .
    erat enim docens eos sicut potestatem habens non sicut scribae eorum et Pharisaei
  202. Καταβάντι δὲ αὐτῷ ἀπὸ τοῦ ὄρους ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί .
    cum autem descendisset de monte secutae sunt eum turbae multae
  203. καὶ ἰδοὺ λεπρὸς προσελθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων , κύριε , ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι .
    et ecce leprosus veniens adorabat eum dicens Domine si vis potes me mundare
  204. καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ λέγων , θέλω , καθαρίσθητι · καὶ εὐθέως ἐκαθερίσθη αὐτοῦ ἡ λέπρα .
    et extendens manum tetigit eum Iesus dicens volo mundare et confestim mundata est lepra eius
  205. καὶ λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς , ὅρα μηδενὶ εἴπῃς , ἀλλὰ ὕπαγε σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ , καὶ προσένεγκον τὸ δῶρον ὃ προσέταξεν Μωϋσῆς ...
    et ait illi Iesus vide nemini dixeris sed vade ostende te sacerdoti et offer munus quod praecepit Moses in testimonium illis
  206. Εἰσελθόντος δὲ αὐτοῦ εἰς Καφαρναοὺμ προσῆλθεν αὐτῷ ἑκατοντάρχης παρακαλῶν αὐτὸν
    cum autem introisset Capharnaum accessit ad eum centurio rogans eum
  207. καὶ λέγων , κύριε , ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός , δεινῶς βασανιζόμενος .
    et dicens Domine puer meus iacet in domo paralyticus et male torquetur
  208. λέγει αὐτῷ , ἐγὼ ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν .
    et ait illi Iesus ego veniam et curabo eum
  209. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἑκατοντάρχης ἔφη , κύριε , οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς · ἀλλὰ μόνον εἰπὲ λόγῳ , καὶ ...
    et respondens centurio ait Domine non sum dignus ut intres sub tectum meum sed tantum dic verbo et sanabitur puer meus
  210. καὶ γὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν , ἔχων ὑπ’ ἐμαυτὸν στρατιώτας , καὶ λέγω τούτῳ , πορεύθητι , καὶ πορεύεται , καὶ ἄλλῳ ...
    nam et ego homo sum sub potestate habens sub me milites et dico huic vade et vadit et alio veni et venit et servo ...
  211. ἀκούσας δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐθαύμασεν καὶ εἶπεν τοῖς ἀκολουθοῦσιν , ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρον .
    audiens autem Iesus miratus est et sequentibus se dixit amen dico vobis non inveni tantam fidem in Israhel
  212. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἥξουσιν καὶ ἀνακλιθήσονται μετὰ Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ·
    dico autem vobis quod multi ab oriente et occidente venient et recumbent cum Abraham et Isaac et Iacob in regno caelorum
  213. οἱ δὲ υἱοὶ τῆς βασιλείας ἐξελεύσονται εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον · ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων .
    filii autem regni eicientur in tenebras exteriores ibi erit fletus et stridor dentium
  214. καὶ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς τῷ ἑκατοντάρχῃ , ὕπαγε , ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι . καὶ ἰάθη ὁ παῖς ἐν τῇ ὥρᾳ ἐκείνῃ .
    et dixit Iesus centurioni vade et sicut credidisti fiat tibi et sanatus est puer in hora illa
  215. καὶ ἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου εἶδεν τὴν πενθερὰν αὐτοῦ βεβλημένην καὶ πυρέσσουσαν ·
    et cum venisset Iesus in domum Petri vidit socrum eius iacentem et febricitantem
  216. καὶ ἥψατο τῆς χειρὸς αὐτῆς , καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός · καὶ ἠγέρθη καὶ διηκόνει αὐτῷ .
    et tetigit manum eius et dimisit eam febris et surrexit et ministrabat eis
  217. ὀψίας δὲ γενομένης προσήνεγκαν αὐτῷ δαιμονιζομένους πολλούς · καὶ ἐξέβαλεν τὰ πνεύματα λόγῳ , καὶ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας ἐθεράπευσεν ·
    vespere autem facto obtulerunt ei multos daemonia habentes et eiciebat spiritus verbo et omnes male habentes curavit
  218. ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος · αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβεν καὶ τὰς νόσους ἐβάστασεν .
    ut adimpleretur quod dictum est per Esaiam prophetam dicentem ipse infirmitates nostras accepit et aegrotationes portavit
  219. Ἰδὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς πολλοὺς ὄχλους περὶ αὐτὸν ἐκέλευσεν ἀπελθεῖν εἰς τὸ πέραν .
    videns autem Iesus turbas multas circum se iussit ire trans fretum
  220. καὶ προσελθὼν εἷς γραμματεὺς εἶπεν αὐτῷ , διδάσκαλε , ἀκολουθήσω σοι ὅπου ἐὰν ἀπέρχῃ .
    et accedens unus scriba ait illi magister sequar te quocumque ieris
  221. καὶ λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς , αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις , ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ...
    et dicit ei Iesus vulpes foveas habent et volucres caeli tabernacula Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet
  222. ἕτερος δὲ τῶν μαθητῶν εἶπεν αὐτῷ , κύριε , ἐπίτρεψόν μοι πρῶτον ἀπελθεῖν καὶ θάψαι τὸν πατέρα μου .
    alius autem de discipulis eius ait illi Domine permitte me primum ire et sepelire patrem meum
  223. ὁ δὲ λέγει αὐτῷ , ἀκολούθει μοι , καὶ ἄφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς .
    Iesus autem ait illi sequere me et dimitte mortuos sepelire mortuos suos
  224. Καὶ ἐμβάντι αὐτῷ εἰς τὸ πλοῖον ἠκολούθησαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ .
    et ascendente eo in navicula secuti sunt eum discipuli eius
  225. καὶ ἰδοὺ σεισμὸς μέγας ἐγένετο ἐν τῇ θαλάσσῃ , ὥστε τὸ πλοῖον καλύπτεσθαι ὑπὸ τῶν κυμάτων · αὐτὸς δὲ ἐκάθευδεν .
    et ecce motus magnus factus est in mari ita ut navicula operiretur fluctibus ipse vero dormiebat
  226. καὶ προσελθόντες ἤγειραν αὐτὸν λέγοντες , κύριε , σῶσον , ἀπολλύμεθα .
    et accesserunt et suscitaverunt eum dicentes Domine salva nos perimus
  227. καὶ λέγει αὐτοῖς , τί δειλοί ἐστε , ὀλιγόπιστοι ; τότε ἐγερθεὶς ἐπετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ , καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη .
    et dicit eis quid timidi estis modicae fidei tunc surgens imperavit ventis et mari et facta est tranquillitas magna
  228. οἱ δὲ ἄνθρωποι ἐθαύμασαν λέγοντες , ποταπός ἐστιν οὗτος ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλασσα αὐτῷ ὑπακούουσιν ;
    porro homines mirati sunt dicentes qualis est hic quia et venti et mare oboediunt ei
  229. Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ πέραν εἰς τὴν χώραν τῶν Γαδαρηνῶν ὑπήντησαν αὐτῷ δύο δαιμονιζόμενοι ἐκ τῶν μνημείων ἐξερχόμενοι , χαλεποὶ λίαν , ὥστε ...
    et cum venisset trans fretum in regionem Gerasenorum occurrerunt ei duo habentes daemonia de monumentis exeuntes saevi nimis ita ut nemo posset transire per ...
  230. καὶ ἰδοὺ ἔκραξαν λέγοντες , τί ἡμῖν καὶ σοί , υἱὲ τοῦ θεοῦ ; ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ;
    et ecce clamaverunt dicentes quid nobis et tibi Fili Dei venisti huc ante tempus torquere nos
  231. ἦν δὲ μακρὰν ἀπ’ αὐτῶν ἀγέλη χοίρων πολλῶν βοσκομένη .
    erat autem non longe ab illis grex porcorum multorum pascens
  232. οἱ δὲ δαίμονες παρεκάλουν αὐτὸν λέγοντες , εἰ ἐκβάλλεις ἡμᾶς , ἀπόστειλον ἡμᾶς εἰς τὴν ἀγέλην τῶν χοίρων .
    daemones autem rogabant eum dicentes si eicis nos mitte nos in gregem porcorum
  233. καὶ εἶπεν αὐτοῖς , ὑπάγετε . οἱ δὲ ἐξελθόντες ἀπῆλθον εἰς τοὺς χοίρους · καὶ ἰδοὺ ὥρμησεν πᾶσα ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς ...
    et ait illis ite at illi exeuntes abierunt in porcos et ecce impetu abiit totus grex per praeceps in mare et mortui sunt in
  234. οἱ δὲ βόσκοντες ἔφυγον , καὶ ἀπελθόντες εἰς τὴν πόλιν ἀπήγγειλαν πάντα καὶ τὰ τῶν δαιμονιζομένων .
    pastores autem fugerunt et venientes in civitatem nuntiaverunt omnia et de his qui daemonia habuerant
  235. καὶ ἰδοὺ πᾶσα ἡ πόλις ἐξῆλθεν εἰς ὑπάντησιν τοῦ Ἰησοῦ , καὶ ἰδόντες αὐτὸν παρεκάλεσαν ὅπως μεταβῇ ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν .
    et ecce tota civitas exiit obviam Iesu et viso eo rogabant ut transiret a finibus eorum
  236. Καὶ ἐμβὰς εἰς πλοῖον διεπέρασεν , καὶ ἦλθεν εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν .
    et ascendens in naviculam transfretavit et venit in civitatem suam
  237. καὶ ἰδοὺ προσέφερον αὐτῷ παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον . καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν τῷ παραλυτικῷ · θάρσει , τέκνον · ...
    et ecce offerebant ei paralyticum iacentem in lecto et videns Iesus fidem illorum dixit paralytico confide fili remittuntur tibi peccata tua
  238. καὶ ἰδού τινες τῶν γραμματέων εἶπον ἐν ἑαυτοῖς · οὗτος βλασφημεῖ .
    et ecce quidam de scribis dixerunt intra se hic blasphemat
  239. καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν , ἱνατί ἐνθυμεῖσθε πονηρὰ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ;
    et cum vidisset Iesus cogitationes eorum dixit ut quid cogitatis mala in cordibus vestris
  240. τί γάρ ἐστιν εὐκοπώτερον , εἰπεῖν , ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι , ἢ εἰπεῖν , ἔγειρε καὶ περιπάτει ;
    quid est facilius dicere dimittuntur tibi peccata aut dicere surge et ambula
  241. ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας , τότε λέγει τῷ παραλυτικῷ , ἐγερθεὶς ἆρόν σου ...
    ut sciatis autem quoniam Filius hominis habet potestatem in terra dimittendi peccata tunc ait paralytico surge tolle lectum tuum et vade in domum tuam
  242. καὶ ἐγερθεὶς ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ .
    et surrexit et abiit in domum suam
  243. ἰδόντες δὲ οἱ ὄχλοι ἐφοβήθησαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν τὸν δόντα ἐξουσίαν τοιαύτην τοῖς ἀνθρώποις .
    videntes autem turbae timuerunt et glorificaverunt Deum qui dedit potestatem talem hominibus
  244. Καὶ παράγων ὁ Ἰησοῦς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον , Μαθθαῖον λεγόμενον , καὶ λέγει αὐτῷ , ἀκολούθει μοι . καὶ ἀναστὰς ...
    et cum transiret inde Iesus vidit hominem sedentem in teloneo Mattheum nomine et ait illi sequere me et surgens secutus est eum
  245. καὶ ἐγένετο αὐτοῦ ἀνακειμένου ἐν τῇ οἰκίᾳ , ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ ἐλθόντες συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ .
    et factum est discumbente eo in domo ecce multi publicani et peccatores venientes discumbebant cum Iesu et discipulis eius
  246. καὶ ἰδόντες οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ , διά τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν ;
    et videntes Pharisaei dicebant discipulis eius quare cum publicanis et peccatoribus manducat magister vester
  247. ὁ δὲ ἀκούσας εἶπεν , οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες .
    at Iesus audiens ait non est opus valentibus medico sed male habentibus
  248. πορευθέντες δὲ μάθετε τί ἐστιν , ἔλεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν · οὐ γὰρ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς .
    euntes autem discite quid est misericordiam volo et non sacrificium non enim veni vocare iustos sed peccatores
  249. Τότε προσέρχονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου λέγοντες , διά τί ἡμεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύομεν , οἱ δὲ μαθηταί σου οὐ νηστεύουσιν ;
    tunc accesserunt ad eum discipuli Iohannis dicentes quare nos et Pharisaei ieiunamus frequenter discipuli autem tui non ieiunant
  250. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς , μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος πενθεῖν ἐφ’ ὅσον μετ’ αὐτῶν ἐστιν ὁ νυμφίος ; ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ...
    et ait illis Iesus numquid possunt filii sponsi lugere quamdiu cum illis est sponsus venient autem dies cum auferetur ab eis sponsus et tunc
  251. οὐδεὶς δὲ ἐπιβάλλει ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ · αἴρει γὰρ τὸ πλήρωμα αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ἱματίου , καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται .
    nemo autem inmittit commissuram panni rudis in vestimentum vetus tollit enim plenitudinem eius a vestimento et peior scissura fit
  252. οὐδὲ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς · εἰ δὲ μήγε , ῥήγνυνται οἱ ἀσκοί , καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπόλλυνται ...
    ne que mittunt vinum novum in utres veteres alioquin rumpuntur utres et vinum effunditur et utres pereunt sed vinum novum in utres novos mittunt ...
  253. Ταῦτα αὐτοῦ λαλοῦντος αὐτοῖς ἰδοὺ ἄρχων εἰσελθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων · ἡ θυγάτηρ μου ἄρτι ἐτελεύτησεν , ἀλλὰ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου ἐπ’ ...
    haec illo loquente ad eos ecce princeps unus accessit et adorabat eum dicens filia mea modo defuncta est sed veni inpone manum super eam ...
  254. καὶ ἐγερθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἠκολούθει αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ .
    et surgens Iesus sequebatur eum et discipuli eius
  255. καὶ ἰδοὺ γυνὴ αἱμορροοῦσα δώδεκα ἔτη προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ ·
    et ecce mulier quae sanguinis fluxum patiebatur duodecim annis accessit retro et tetigit fimbriam vestimenti eius
  256. ἔλεγεν γὰρ ἐν ἑαυτῇ , ἐὰν μόνον ἅψωμαι τοῦ ἱματίου αὐτοῦ σωθήσομαι .
    dicebat enim intra se si tetigero tantum vestimentum eius salva ero
  257. ὁ δὲ στραφεὶς καὶ ἰδὼν αὐτὴν εἶπεν · θάρσει θύγατερ , ἡ πίστις σου σέσωκέν σε . καὶ ἐσώθη ἡ γυνὴ ἀπὸ τῆς ὥρας ...
    at Iesus conversus et videns eam dixit confide filia fides tua te salvam fecit et salva facta est mulier ex illa hora
  258. καὶ ἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἄρχοντος καὶ ἰδὼν τοὺς αὐλητὰς καὶ τὸν ὄχλον θορυβούμενον ἔλεγεν ·
    et cum venisset Iesus in domum principis et vidisset tibicines et turbam tumultuantem
  259. ἀναχωρεῖτε · οὐ γὰρ ἀπέθανεν τὸ κοράσιον ἀλλὰ καθεύδει . καὶ κατεγέλων αὐτοῦ .
    dicebat recedite non est enim mortua puella sed dormit et deridebant eum
  260. ὅτε δὲ ἐξεβλήθη ὁ ὄχλος , εἰσελθὼν ἐκράτησεν τῆς χειρὸς αὐτῆς , καὶ ἠγέρθη τὸ κοράσιον .
    et cum eiecta esset turba intravit et tenuit manum eius et surrexit puella
  261. καὶ ἐξῆλθεν ἡ φήμη αὕτη εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην .
    et exiit fama haec in universam terram illam
  262. Καὶ παράγοντι ἐκεῖθεν τῷ Ἰησοῦ ἠκολούθησαν αὐτῷ δύο τυφλοὶ κράζοντες καὶ λέγοντες , ἐλέησον ἡμᾶς , υἱὸς Δαυείδ .
    et transeunte inde Iesu secuti sunt eum duo caeci clamantes et dicentes miserere nostri Fili David
  263. ἐλθόντι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν προσῆλθον αὐτῷ οἱ τυφλοί , καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς , πιστεύετε ὅτι δύναμαι τοῦτο ποιῆσαι ; λέγουσιν αὐτῷ ...
    cum autem venisset domum accesserunt ad eum caeci et dicit eis Iesus creditis quia possum hoc facere vobis dicunt ei utique Domine
  264. τότε ἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν λέγων · Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν .
    tunc tetigit oculos eorum dicens secundum fidem vestram fiat vobis
  265. καὶ ἀνεῴχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί . καὶ ἐνεβριμήθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων · ὁρᾶτε μηδεὶς γινωσκέτω .
    et aperti sunt oculi illorum et comminatus est illis Iesus dicens videte ne quis sciat
  266. οἱ δὲ ἐξελθόντες διεφήμισαν αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐκείνῃ .
    illi autem exeuntes diffamaverunt eum in tota terra illa
  267. Αὐτῶν δὲ ἐξερχομένων , ἰδοὺ προσήνεγκαν αὐτῷ ἄνθρωπον κωφὸν δαιμονιζόμενον ·
    egressis autem illis ecce obtulerunt ei hominem mutum daemonium habentem
  268. καὶ ἐκβληθέντος τοῦ δαιμονίου ἐλάλησεν ὁ κωφός . καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι λέγοντες · οὐδέποτε ἐφάνη οὕτως ἐν τῷ Ἰσραήλ .
    et eiecto daemone locutus est mutus et miratae sunt turbae dicentes numquam paruit sic in Israhel
  269. οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἔλεγον · ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια .
    Pharisaei autem dicebant in principe daemoniorum eicit daemones
  270. Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς τὰς πόλεις πάσας καὶ τὰς κώμας , διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων ...
    et circumibat Iesus civitates omnes et castella docens in synagogis eorum et praedicans evangelium regni et curans omnem languorem et omnem infirmitatem
  271. ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἐσπλαγχνίσθη περὶ αὐτῶν , ὅτι ἦσαν ἐσκυλμένοι καὶ ἐρριμμένοι ὡσεὶ πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα .
    videns autem turbas misertus est eis quia erant vexati et iacentes sicut oves non habentes pastorem
  272. τότε λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · ὁ μὲν θερισμὸς πολύς , οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι ·
    tunc dicit discipulis suis messis quidem multa operarii autem pauci
  273. δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ .
    rogate ergo dominum messis ut eiciat operarios in messem suam
  274. Καὶ προσκαλεσάμενος τοὺς δώδεκα μαθητὰς αὐτοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν πνευμάτων ἀκαθάρτων , ὥστε ἐκβάλλειν αὐτὰ καὶ θεραπεύειν πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν .
    et convocatis duodecim discipulis suis dedit illis potestatem spirituum inmundorum ut eicerent eos et curarent omnem languorem et omnem infirmitatem
  275. Τῶν δὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστιν ταῦτα · πρῶτος Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος καὶ Ἀνδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ , καὶ Ἰάκωβος ὁ τοῦ ...
    duodecim autem apostolorum nomina sunt haec primus Simon qui dicitur Petrus et Andreas frater eius
  276. Φίλιππος καὶ Βαρθολομαῖος , Θωμᾶς καὶ Μαθθαῖος ὁ τελώνης , Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ἀλφαίου καὶ Λεββαῖος ,
    Iacobus Zebedaei et Iohannes frater eius Philippus et Bartholomeus Thomas et Mattheus publicanus et Iacobus Alphei et Thaddeus
  277. Σίμων ὁ Καναναῖος καὶ Ἰούδας ὁ Ἰσκαριώτης ὁ καὶ παραδοὺς αὐτόν .
    Simon Cananeus et Iudas Scariotes qui et tradidit eum
  278. Τούτους τοὺς δώδεκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς παραγγείλας αὐτοῖς λέγων · εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε , καὶ εἰς πόλιν Σαμαριτῶν μὴ εἰσέλθητε ·
    hos duodecim misit Iesus praecipiens eis et dicens in viam gentium ne abieritis et in civitates Samaritanorum ne intraveritis
  279. πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ .
    sed potius ite ad oves quae perierunt domus Israhel
  280. πορευόμενοι δὲ κηρύσσετε λέγοντες ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν .
    euntes autem praedicate dicentes quia adpropinquavit regnum caelorum
  281. ἀσθενοῦντας θεραπεύετε , νεκροὺς ἐγείρετε , λεπροὺς καθαρίζετε , δαιμόνια ἐκβάλλετε · δωρεὰν ἐλάβετε , δωρεὰν δότε .
    infirmos curate mortuos suscitate leprosos mundate daemones eicite gratis accepistis gratis date
  282. μὴ κτήσησθε χρυσὸν μηδὲ ἄργυρον μηδὲ χαλκὸν εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν ,
    nolite possidere aurum ne que argentum ne que pecuniam in zonis vestris
  283. μὴ πήραν εἰς ὁδὸν μηδὲ δύο χιτῶνας μηδὲ ὑποδήματα μηδὲ ῥάβδον · ἄξιος γὰρ ὁ ἐργάτης τῆς τροφῆς αὐτοῦ .
    non peram in via ne que duas tunicas ne que calciamenta ne que virgam dignus enim est operarius cibo suo
  284. εἰς ἣν δ’ ἂν πόλιν ἢ κώμην εἰσέλθητε , ἐξετάσατε τίς ἐν αὐτῇ ἄξιός ἐστιν · καὶ ἐκεῖ μείνατε ἕως ἂν ἐξέλθητε .
    in quamcumque civitatem aut castellum intraveritis interrogate quis in ea dignus sit et ibi manete donec exeatis
  285. εἰσερχόμενοι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν ἀσπάσασθε αὐτήν ·
    intrantes autem in domum salutate eam
  286. καὶ ἐὰν μὲν ᾖ ἡ οἰκία ἀξία , ἐλθάτω ἡ εἰρήνη ὑμῶν ἐπ’ αὐτήν · ἐὰν δὲ μὴ ᾖ ἀξία , ἡ εἰρήνη ὑμῶν ...
    et siquidem fuerit domus digna veniat pax vestra super eam si autem non fuerit digna pax vestra ad vos revertatur
  287. καὶ ὃς ἂν μὴ δέξηται ὑμᾶς μηδὲ ἀκούσῃ τοὺς λόγους ὑμῶν , ἐξερχόμενοι ἔξω τῆς οἰκίας ἢ τῆς πόλεως ἐκείνης ἐκτινάξατε τὸν κονιορτὸν ἐκ ...
    et quicumque non receperit vos ne que audierit sermones vestros exeuntes foras de domo vel de civitate excutite pulverem de pedibus vestris
  288. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ἀνεκτότερον ἔσται γῇ Σοδόμων καὶ Γομόρρων ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ .
    amen dico vobis tolerabilius erit terrae Sodomorum et Gomorraeorum in die iudicii quam illi civitati
  289. Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς πρόβατα ἐν μέσῳ λύκων · γίνεσθε οὖν φρόνιμοι ὡς οἱ ὄφεις καὶ ἀκέραιοι ὡς αἱ περιστεραί .
    ecce ego mitto vos sicut oves in medio luporum estote ergo prudentes sicut serpentes et simplices sicut columbae
  290. προσέχετε δὲ ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων · παραδώσουσιν γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια , καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς ·
    cavete autem ab hominibus tradent enim vos in conciliis et in synagogis suis flagellabunt vos
  291. καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας δὲ καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν .
    et ad praesides et ad reges ducemini propter me in testimonium illis et gentibus
  292. ὅταν δὲ παραδῶσιν ὑμᾶς , μὴ μεριμνήσητε πῶς ἢ τί λαλήσητε · δοθήσεται γὰρ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τί λαλήσητε ·
    cum autem tradent vos nolite cogitare quomodo aut quid loquamini dabitur enim vobis in illa hora quid loquamini
  293. οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τοῦ πατρὸς ὑμῶν τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν .
    non enim vos estis qui loquimini sed Spiritus Patris vestri qui loquitur in vobis
  294. παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον , καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς .
    tradet autem frater fratrem in mortem et pater filium et insurgent filii in parentes et morte eos adficient
  295. καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου · ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται .
    et eritis odio omnibus propter nomen meum qui autem perseveraverit in finem hic salvus erit
  296. ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ , φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν · ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν , οὐ μὴ τελέσητε τὰς πόλεις ...
    cum autem persequentur vos in civitate ista fugite in aliam amen enim dico vobis non consummabitis civitates Israhel donec veniat Filius hominis
  297. Οὐκ ἔστιν μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον οὐδὲ δοῦλος ὑπὲρ τὸν κύριον αὐτοῦ .
    non est discipulus super magistrum ne c servus super dominum suum
  298. ἀρκετὸν τῷ μαθητῇ ἵνα γένηται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ , καὶ ὁ δοῦλος ὡς ὁ κύριος αὐτοῦ . εἰ τὸν οἰκοδεσπότην Βεελζεβοὺλ ἐπεκάλεσαν , ...
    sufficit discipulo ut sit sicut magister eius et servus sicut dominus eius si patrem familias Beelzebub vocaverunt quanto magis domesticos eius
  299. μὴ οὖν φοβηθῆτε αὐτούς · οὐδὲν γάρ ἐστιν κεκαλυμμένον ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται , καὶ κρυπτὸν ὃ οὐ γνωσθήσεται .
    ne ergo timueritis eos nihil enim opertum quod non revelabitur et occultum quod non scietur
  300. ὃ λέγω ὑμῖν ἐν τῇ σκοτίᾳ , εἴπατε ἐν τῷ φωτί · καὶ ὃ εἰς τὸ οὖς ἀκούετε , κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων .
    quod dico vobis in tenebris dicite in lumine et quod in aure auditis praedicate super tecta
  301. καὶ μὴ φοβεῖσθε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα , τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι · φοβεῖσθε δὲ μᾶλλον τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ ...
    et nolite timere eos qui occidunt corpus animam autem non possunt occidere sed potius eum timete qui potest et animam et corpus perdere in
  302. οὐχὶ δύο στρουθία ἀσσαρίου πωλεῖται ; καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐ πεσεῖται ἐπὶ τὴν γῆν ἄνευ τοῦ πατρὸς ὑμῶν .
    nonne duo passeres asse veneunt et unus ex illis non cadet super terram sine Patre vestro
  303. ὑμῶν δὲ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς πᾶσαι ἠριθμημέναι εἰσίν .
    vestri autem et capilli capitis omnes numerati sunt
  304. μὴ οὖν φοβεῖσθε · πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς .
    nolite ergo timere multis passeribus meliores estis vos
  305. Πᾶς οὖν ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων , ὁμολογήσω καὶ ἐγώ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς ·
    omnis ergo qui confitebitur me coram hominibus confitebor et ego eum coram Patre meo qui est in caelis
  306. ὅστις δ’ ἂν ἀρνήσηταί με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων , ἀρνήσομαι καὶ ἐγώ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς .
    qui autem negaverit me coram hominibus negabo et ego eum coram Patre meo qui est in caelis
  307. Μὴ νομίσητε ὅτι ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν · οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἀλλὰ μάχαιραν .
    nolite arbitrari quia venerim mittere pacem in terram non veni pacem mittere sed gladium
  308. ἦλθον γὰρ διχάσαι ἄνθρωπον κατὰ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ θυγατέρα κατὰ τῆς μητρὸς αὐτῆς καὶ νύμφην κατὰ τῆς πενθερᾶς αὐτῆς ,
    veni enim separare hominem adversus patrem suum et filiam adversus matrem suam et nurum adversus socrum suam
  309. καὶ ἐχθροὶ τοῦ ἀνθρώπου οἱ οἰκιακοὶ αὐτοῦ .
    et inimici hominis domestici eius
  310. Ὁ φιλῶν πατέρα ἢ μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστιν μου ἄξιος , καὶ ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστιν μου ἄξιος
    qui amat patrem aut matrem plus quam me non est me dignus et qui amat filium aut filiam super me non est me dignus
  311. καὶ ὃς οὐ λαμβάνει τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθεῖ ὀπίσω μου , οὐκ ἔστιν μου ἄξιος .
    et qui non accipit crucem suam et sequitur me non est me dignus
  312. ὁ εὑρὼν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολέσει αὐτήν , καὶ ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν .
    qui invenit animam suam perdet illam et qui perdiderit animam suam propter me inveniet eam
  313. Ὁ δεχόμενος ὑμᾶς ἐμὲ δέχεται , καὶ ὁ ἐμὲ δεχόμενος δέχεται τὸν ἀποστείλαντά με .
    qui recipit vos me recipit et qui me recipit recipit eum qui me misit
  314. ὁ δεχόμενος προφήτην εἰς ὄνομα προφήτου μισθὸν προφήτου λήμψεται , καὶ ὁ δεχόμενος δίκαιον εἰς ὄνομα δικαίου μισθὸν δικαίου λήμψεται .
    qui recipit prophetam in nomine prophetae mercedem prophetae accipiet et qui recipit iustum in nomine iusti mercedem iusti accipiet
  315. καὶ ὃς ἐὰν ποτίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων ποτήριον ψυχροῦ μόνον εἰς ὄνομα μαθητοῦ , ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν ...
    et quicumque potum dederit uni ex minimis istis calicem aquae frigidae tantum in nomine discipuli amen dico vobis non perdet mercedem suam
  316. Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς διατάσσων τοῖς δώδεκα μαθηταῖς αὐτοῦ , μετέβη ἐκεῖθεν τοῦ διδάσκειν καὶ κηρύσσειν ἐν ταῖς πόλεσιν αὐτῶν .
    et factum est cum consummasset Iesus praecipiens duodecim discipulis suis transiit inde ut doceret et praedicaret in civitatibus eorum
  317. Ὁ δὲ Ἰωάννης ἀκούσας ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ τὰ ἔργα τοῦ Χριστοῦ πέμψας διὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ
    Iohannes autem cum audisset in vinculis opera Christi mittens duos de discipulis suis
  318. εἶπεν αὐτῷ , σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν ;
    ait illi tu es qui venturus es an alium expectamus
  319. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς , πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἃ ἀκούετε καὶ βλέπετε ·
    et respondens Iesus ait illis euntes renuntiate Iohanni quae auditis et videtis
  320. τυφλοὶ ἀναβλέπουσιν καὶ χωλοὶ περιπατοῦσιν , λεπροὶ καθαρίζονται καὶ κωφοὶ ἀκούουσιν , καὶ νεκροὶ ἐγείρονται καὶ πτωχοὶ εὐαγγελίζονται ·
    caeci vident claudi ambulant leprosi mundantur surdi audiunt mortui resurgunt pauperes evangelizantur
  321. καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί .
    et beatus est qui non fuerit scandalizatus in me
  322. Τούτων δὲ πορευομένων ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς λέγειν τοῖς ὄχλοις περὶ Ἰωάννου · τί ἐξήλθατε εἰς τὴν ἔρημον θεάσασθαι ; κάλαμον ὑπὸ ἀνέμου σαλευόμενον ;
    illis autem abeuntibus coepit Iesus dicere ad turbas de Iohanne quid existis in desertum videre harundinem vento agitatam
  323. ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ἰδεῖν ; ἄνθρωπον ἐν μαλακοῖς ἠμφιεσμένον ; ἰδοὺ οἱ τὰ μαλακὰ φοροῦντες ἐν τοῖς οἴκοις τῶν βασιλέων .
    sed quid existis videre hominem mollibus vestitum ecce qui mollibus vestiuntur in domibus regum sunt
  324. ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ; προφήτην ἰδεῖν ; ναί λέγω ὑμῖν , καὶ περισσότερον προφήτου .
    sed quid existis videre prophetam etiam dico vobis et plus quam prophetam
  325. οὗτός ἐστιν περὶ οὗ γέγραπται · ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου , ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου .
    hic enim est de quo scriptum est ecce ego mitto angelum meum ante faciem tuam qui praeparabit viam tuam ante te
  326. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐκ ἐγήγερται ἐν γεννητοῖς γυναικῶν μείζων Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ · ὁ δὲ μικρότερος ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν μείζων αὐτοῦ ...
    amen dico vobis non surrexit inter natos mulierum maior Iohanne Baptista qui autem minor est in regno caelorum maior est illo
  327. ἀπὸ δὲ τῶν ἡμερῶν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ ἕως ἄρτι ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται , καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν .
    a diebus autem Iohannis Baptistae usque nunc regnum caelorum vim patitur et violenti rapiunt illud
  328. πάντες γὰρ οἱ προφῆται καὶ ὁ νόμος ἕως Ἰωάννου ἐπροφήτευσαν ,
    omnes enim prophetae et lex usque ad Iohannem prophetaverunt
  329. καὶ εἰ θέλετε δέξασθαι , αὐτός ἐστιν Ἡλείας ὁ μέλλων ἔρχεσθαι .
    et si vultis recipere ipse est Helias qui venturus est
  330. ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω .
    qui habet aures audiendi audiat
  331. Τίνι δὲ ὁμοιώσω τὴν γενεὰν ταύτην ; ὁμοία ἐστὶν παιδίοις καθημένοις ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἃ προσφωνοῦντα τοῖς ἑτέροις
    cui autem similem aestimabo generationem istam similis est pueris sedentibus in foro qui clamantes coaequalibus
  332. λέγουσιν · ηὐλήσαμεν ὑμῖν καὶ οὐκ ὠρχήσασθε · ἐθρηνήσαμεν καὶ οὐκ ἐκόψασθε .
    dicunt cecinimus vobis et non saltastis lamentavimus et non planxistis
  333. ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης μήτε ἐσθίων μήτε πίνων , καὶ λέγουσιν , δαιμόνιον ἔχει ·
    venit enim Iohannes ne que manducans ne que bibens et dicunt daemonium habet
  334. ἦλθεν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων , καὶ λέγουσιν · ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης , τελωνῶν φίλος καὶ ἁμαρτωλῶν . καὶ ...
    venit Filius hominis manducans et bibens et dicunt ecce homo vorax et potator vini publicanorum et peccatorum amicus et iustificata est sapientia a filiis
  335. Τότε ἤρξατο ὀνειδίζειν τὰς πόλεις ἐν αἷς ἐγένοντο αἱ πλεῖσται δυνάμεις αὐτοῦ , ὅτι οὐ μετενόησαν ·
    tunc coepit exprobrare civitatibus in quibus factae sunt plurimae virtutes eius quia non egissent paenitentiam
  336. οὐαί σοι , Χοραζείν , οὐαί σοι , Βηθσαϊδάν , ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἐγένοντο αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ὑμῖν , ...
    vae tibi Corazain vae tibi Bethsaida quia si in Tyro et Sidone factae essent virtutes quae factae sunt in vobis olim in cilicio et ...
  337. πλὴν λέγω ὑμῖν , Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἀνεκτότερον ἔσται ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἢ ὑμῖν .
    verumtamen dico vobis Tyro et Sidoni remissius erit in die iudicii quam vobis
  338. καὶ σύ , Καφαρναούμ , μὴ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθήσῃ ; ἕως ᾅδου καταβιβασθήσῃ , ὅτι εἰ ἐν Σοδόμοις ἐγενήθησαν αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ...
    et tu Capharnaum numquid usque in caelum exaltaberis usque in infernum descendes quia si in Sodomis factae fuissent virtutes quae factae sunt in te ...
  339. πλὴν λέγω ὑμῖν ὅτι γῇ Σοδόμων ἀνεκτότερον ἔσται ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἢ σοί .
    verumtamen dico vobis quia terrae Sodomorum remissius erit in die iudicii quam tibi
  340. Ἐν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · ἐξομολογοῦμαί σοι , πάτερ , κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς , ὅτι ἔκρυψας ταῦτα ...
    in illo tempore respondens Iesus dixit confiteor tibi Pater Domine caeli et terrae quia abscondisti haec a sapientibus et prudentibus et revelasti ea parvulis
  341. ναί ὁ πατήρ , ὅτι οὕτως εὐδοκία ἐγένετο ἔμπροσθέν σου .
    ita Pater quoniam sic fuit placitum ante te
  342. Πάντα μοι παρεδόθη ὑπὸ τοῦ πατρός μου , καὶ οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν υἱὸν εἰ μὴ ὁ πατήρ , οὐδὲ τὸν πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ ...
    omnia mihi tradita sunt a Patre meo et nemo novit Filium nisi Pater ne que Patrem quis novit nisi Filius et cui voluerit Filius
  343. Δεῦτε πρός με πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι , καὶ ἐγώ ἀναπαύσω ὑμᾶς .
    venite ad me omnes qui laboratis et onerati estis et ego reficiam vos
  344. ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ’ ὑμᾶς καὶ μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ , ὅτι πραΰς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ , καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ...
    tollite iugum meum super vos et discite a me quia mitis sum et humilis corde et invenietis requiem animabus vestris
  345. ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστιν .
    iugum enim meum suave est et onus meum leve est
  346. Ἐν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἐπορεύθη ὁ Ἰησοῦς τοῖς σάββασιν διὰ τῶν σπορίμων · οἱ δὲ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπείνασαν , καὶ ἤρξαντο τίλλειν στάχυας καὶ ...
    in illo tempore abiit Iesus sabbato per sata discipuli autem eius esurientes coeperunt vellere spicas et manducare
  347. οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἰδόντες εἶπαν αὐτῷ · ἰδοὺ οἱ μαθηταί σου ποιοῦσιν ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν ἐν σαββάτῳ .
    Pharisaei autem videntes dixerunt ei ecce discipuli tui faciunt quod non licet eis facere sabbatis
  348. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · οὐκ ἀνέγνωτε τί ἐποίησεν Δαυεὶδ , ὅτε ἐπείνασεν καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ ;
    at ille dixit eis non legistis quid fecerit David quando esuriit et qui cum eo erant
  349. πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγον , ὃ οὐκ ἐξὸν ἦν αὐτῷ φαγεῖν οὐδὲ τοῖς μετ’ αὐτοῦ ...
    quomodo intravit in domum Dei et panes propositionis comedit quos non licebat ei edere ne que his qui cum eo erant nisi solis sacerdotibus
  350. ἢ οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῷ νόμῳ ὅτι τοῖς σάββασιν οἱ ἱερεῖς ἐν τῷ ἱερῷ τὸ σάββατον βεβηλοῦσιν καὶ ἀναίτιοί εἰσιν ;
    aut non legistis in lege quia sabbatis sacerdotes in templo sabbatum violant et sine crimine sunt
  351. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι τοῦ ἱεροῦ μεῖζόν ἐστιν ὧδε .
    dico autem vobis quia templo maior est hic
  352. εἰ δὲ ἐγνώκειτε τί ἐστιν · ἔλεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν , οὐκ ἂν κατεδικάσατε τοὺς ἀναιτίους .
    si autem sciretis quid est misericordiam volo et non sacrificium numquam condemnassetis innocentes
  353. κύριος γάρ ἐστιν τοῦ σαββάτου ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου .
    dominus est enim Filius hominis etiam sabbati
  354. Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ἦλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν αὐτῶν ·
    et cum inde transisset venit in synagogam eorum
  355. καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπος χεῖρα ἔχων ξηράν · καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν λέγοντες · εἰ ἔξεστιν τοῖς σάββασιν θεραπεῦσαι ; ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ .
    et ecce homo manum habens aridam et interrogabant eum dicentes si licet sabbatis curare ut accusarent eum
  356. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος ὃς ἕξει πρόβατον ἕν , καὶ ἐὰν ἐμπέσῃ τοῦτο τοῖς σάββασιν εἰς βόθυνον , ...
    ipse autem dixit illis quis erit ex vobis homo qui habeat ovem unam et si ceciderit haec sabbatis in foveam nonne tenebit et levabit
  357. πόσῳ οὖν διαφέρει ἄνθρωπος προβάτου · ὥστε ἔξεστιν τοῖς σάββασιν καλῶς ποιεῖν .
    quanto magis melior est homo ove itaque licet sabbatis benefacere
  358. τότε λέγει τῷ ἀνθρώπῳ · ἔκτεινόν σου τὴν χεῖρα . καὶ ἐξέτεινεν , καὶ ἀπεκατεστάθη ὑγιὴς ὡς ἡ ἄλλη .
    tunc ait homini extende manum tuam et extendit et restituta est sanitati sicut altera
  359. ἐξελθόντες δὲ οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατ’ αὐτοῦ , ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν .
    exeuntes autem Pharisaei consilium faciebant adversus eum quomodo eum perderent
  360. Ὁ δὲ Ἰησοῦς γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν . καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ πολλοί , καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάντας ,
    Iesus autem sciens recessit inde et secuti sunt eum multi et curavit eos omnes
  361. καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιήσωσιν ·
    et praecepit eis ne manifestum eum facerent
  362. ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος ·
    ut adimpleretur quod dictum est per Esaiam prophetam dicentem
  363. ἰδοὺ ὁ παῖς μου ὃν ᾑρέτισα , ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν ηὐδόκησεν ἡ ψυχή μου · θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ’ αὐτόν , ...
    ecce puer meus quem elegi dilectus meus in quo bene placuit animae meae ponam spiritum meum super eum et iudicium gentibus nuntiabit
  364. οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραυγάσει , οὐδὲ ἀκούσει τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν φωνὴν αὐτοῦ .
    non contendet ne que clamabit ne que audiet aliquis in plateis vocem eius
  365. κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει , ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νῖκος τὴν κρίσιν .
    harundinem quassatam non confringet et linum fumigans non extinguet donec eiciat ad victoriam iudicium
  366. καὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν .
    et in nomine eius gentes sperabunt
  367. Τότε προσηνέχθη αὐτῷ δαιμονιζόμενος τυφλὸς καὶ κωφός · καὶ ἐθεράπευσεν αὐτόν , ὥστε τὸν κωφὸν λαλεῖν καὶ βλέπειν .
    tunc oblatus est ei daemonium habens caecus et mutus et curavit eum ita ut loqueretur et videret
  368. καὶ ἐξίσταντο πάντες οἱ ὄχλοι καὶ ἔλεγον · μήτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς Δαυείδ ;
    et stupebant omnes turbae et dicebant numquid hic est Filius David
  369. οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες εἶπον · οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια εἰ μὴ ἐν τῷ Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων .
    Pharisaei autem audientes dixerunt hic non eicit daemones nisi in Beelzebub principe daemoniorum
  370. εἰδὼς δὲ τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς · πᾶσα βασιλεία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς ἐρημοῦται , καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς οὐ ...
    Iesus autem sciens cogitationes eorum dixit eis omne regnum divisum contra se desolatur et omnis civitas vel domus divisa contra se non stabit
  371. καὶ εἰ ὁ σατανᾶς τὸν σατανᾶν ἐκβάλλει , ἐφ’ ἑαυτὸν ἐμερίσθη · πῶς οὖν σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ ;
    et si Satanas Satanan eicit adversus se divisus est quomodo ergo stabit regnum eius
  372. καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια , οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν ; διὰ τοῦτο αὐτοὶ κριταὶ ἔσονται ὑμῶν .
    et si ego in Beelzebub eicio daemones filii vestri in quo eiciunt ideo ipsi iudices erunt vestri
  373. εἰ δὲ ἐν πνεύματι θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια , ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ .
    si autem ego in Spiritu Dei eicio daemones igitur pervenit in vos regnum Dei
  374. ἢ πῶς δύναταί τις εἰσελθεῖν εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἁρπάσαι , ἐὰν μὴ πρῶτον δήσῃ τὸν ἰσχυρόν , καὶ ...
    aut quomodo potest quisquam intrare in domum fortis et vasa eius diripere nisi prius alligaverit fortem et tunc domum illius diripiat
  375. ὁ μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ κατ’ ἐμοῦ ἐστιν , καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ’ ἐμοῦ σκορπίζει .
    qui non est me cum contra me est et qui non congregat me cum spargit
  376. Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν , πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασφημία ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις , ἡ δὲ τοῦ πνεύματος βλασφημία οὐκ ἀφεθήσεται .
    ideo dico vobis omne peccatum et blasphemia remittetur hominibus Spiritus autem blasphemia non remittetur
  377. καὶ ὃς ἐὰν εἴπῃ λόγον κατὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου , ἀφεθήσεται αὐτῷ · ὃς δ’ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου , ...
    et quicumque dixerit verbum contra Filium hominis remittetur ei qui autem dixerit contra Spiritum Sanctum non remittetur ei ne que in hoc saeculo ne ...
  378. Ἢ ποιήσατε τὸ δένδρον καλὸν καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ καλόν , ἢ ποιήσατε τὸ δένδρον σαπρὸν καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ σαπρόν · ἐκ γὰρ ...
    aut facite arborem bonam et fructum eius bonum aut facite arborem malam et fructum eius malum siquidem ex fructu arbor agnoscitur
  379. γεννήματα ἐχιδνῶν , πῶς δύνασθε ἀγαθὰ λαλεῖν πονηροὶ ὄντες ; ἐκ γὰρ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ .
    progenies viperarum quomodo potestis bona loqui cum sitis mali ex abundantia enim cordis os loquitur
  380. ὁ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει τὰ ἀγαθά , καὶ ὁ πονηρὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ πονηροῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει πονηρά .
    bonus homo de bono thesauro profert bona et malus homo de malo thesauro profert mala
  381. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πᾶν ῥῆμα ἀργὸν ὃ λαλήσουσιν οἱ ἄνθρωποι ἀποδώσουσιν περὶ αὐτοῦ λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως .
    dico autem vobis quoniam omne verbum otiosum quod locuti fuerint homines reddent rationem de eo in die iudicii
  382. ἐκ γὰρ τῶν λόγων σου δικαιωθήσῃ , καὶ ἐκ τῶν λόγων σου καταδικασθήσῃ .
    ex verbis enim tuis iustificaberis et ex verbis tuis condemnaberis
  383. Τότε ἀπεκρίθησαν αὐτῷ τινες τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων λέγοντες · διδάσκαλε , θέλομεν ἀπὸ σοῦ σημεῖον ἰδεῖν .
    tunc responderunt ei quidam de scribis et Pharisaeis dicentes magister volumus a te signum videre
  384. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ , καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ ...
    qui respondens ait illis generatio mala et adultera signum quaerit et signum non dabitur ei nisi signum Ionae prophetae
  385. ὥσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας , οὕτως ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ ...
    sicut enim fuit Ionas in ventre ceti tribus diebus et tribus noctibus sic erit Filius hominis in corde terrae tribus diebus et tribus noctibus
  386. ἄνδρες Νινευεῖται ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν , ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ , καὶ ἰδοὺ πλεῖον ...
    viri ninevitae surgent in iudicio cum generatione ista et condemnabunt eam quia paenitentiam egerunt in praedicatione Ionae et ecce plus quam Iona hic
  387. βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινεῖ αὐτήν , ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι τὴν σοφίαν ...
    regina austri surget in iudicio cum generatione ista et condemnabit eam quia venit a finibus terrae audire sapientiam Salomonis et ecce plus quam Salomon
  388. Ὅταν δὲ τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου , διέρχεται δι’ ἀνύδρων τόπων ζητοῦν ἀνάπαυσιν , καὶ οὐχ εὑρίσκει .
    cum autem inmundus spiritus exierit ab homine ambulat per loca arida quaerens requiem et non invenit
  389. τότε λέγει · εἰς τὸν οἶκόν μου ἐπιστρέψω ὅθεν ἐξῆλθον . καὶ ἐλθὸν εὑρίσκει σχολάζοντα καὶ σεσαρωμένον καὶ κεκοσμημένον .
    tunc dicit revertar in domum meam unde exivi et veniens invenit vacantem scopis mundatam et ornatam
  390. τότε πορεύεται καὶ παραλαμβάνει μεθ’ ἑαυτοῦ ἑπτὰ ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ , καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ , καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου ...
    tunc vadit et adsumit septem alios spiritus se cum nequiores se et intrantes habitant ibi et fiunt novissima hominis illius peiora prioribus sic erit ...
  391. Ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος τοῖς ὄχλοις ἰδοὺ ἡ μήτηρ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ εἱστήκεισαν ἔξω ζητοῦντες αὐτῷ λαλῆσαι .
    adhuc eo loquente ad turbas ecce mater eius et fratres stabant foris quaerentes loqui ei
  392. εἶπεν δέ τις αὐτῷ · ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἔξω ἑστήκασιν ζητοῦντές σοι λαλῆσαι .
    dixit autem ei quidam ecce mater tua et fratres tui foris stant quaerentes te
  393. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν τῷ λέγοντι αὐτῷ · τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου , καὶ τίνες εἰσὶν οἱ ἀδελφοί μου ;
    at ipse respondens dicenti sibi ait quae est mater mea et qui sunt fratres mei
  394. καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἐπὶ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν · ἰδοὺ ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου ·
    et extendens manum in discipulos suos dixit ecce mater mea et fratres mei
  395. ὅστις γὰρ ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς , αὐτός μου ἀδελφὸς καὶ ἀδελφὴ καὶ μήτηρ ἐστίν .
    quicumque enim fecerit voluntatem Patris mei qui in caelis est ipse meus et frater et soror et mater est
  396. Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἐκ τῆς οἰκίας ἐκάθητο παρὰ τὴν θάλασσαν ·
    in illo die exiens Iesus de domo sedebat secus mare
  397. καὶ συνήχθησαν πρὸς αὐτὸν ὄχλοι πολλοί , ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι , καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν εἱστήκει .
    et congregatae sunt ad eum turbae multae ita ut in naviculam ascendens sederet et omnis turba stabat in litore
  398. καὶ ἐλάλησεν αὐτοῖς πολλὰ ἐν παραβολαῖς λέγων · ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν .
    et locutus est eis multa in parabolis dicens ecce exiit qui seminat seminare
  399. καὶ ἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν ἃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν , καὶ ἦλθεν τὰ πετεινὰ καὶ κατέφαγεν αὐτά .
    et dum seminat quaedam ceciderunt secus viam et venerunt volucres et comederunt ea
  400. ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰ πετρώδη ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν , καὶ εὐθέως ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς ·
    alia autem ceciderunt in petrosa ubi non habebat terram multam et continuo exorta sunt quia non habebant altitudinem terrae
  401. ἡλίου δὲ ἀνατείλαντος ἐκαυματίσθη καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη .
    sole autem orto aestuaverunt et quia non habebant radicem aruerunt
  402. ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰς ἀκάνθας , καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ ἔπνιξαν αὐτά .
    alia autem ceciderunt in spinas et creverunt spinae et suffocaverunt ea
  403. ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν καὶ ἐδίδου καρπόν , ὃ μὲν ἑκατόν , ὃ δὲ ἑξήκοντα , ὃ δὲ τριάκοντα .
    alia vero ceciderunt in terram bonam et dabant fructum aliud centesimum aliud sexagesimum aliud tricesimum
  404. ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω .
    qui habet aures audiendi audiat
  405. Καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ εἶπαν αὐτῷ · διά τί ἐν παραβολαῖς λαλεῖς αὐτοῖς ;
    et accedentes discipuli dixerunt ei quare in parabolis loqueris eis
  406. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · ὅτι ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν , ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται .
    qui respondens ait illis quia vobis datum est nosse mysteria regni caelorum illis autem non est datum
  407. ὅστις γὰρ ἔχει , δοθήσεται αὐτῷ καὶ περισσευθήσεται · ὅστις δὲ οὐκ ἔχει , καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ .
    qui enim habet dabitur ei et abundabit qui autem non habet et quod habet auferetur ab eo
  408. διὰ τοῦτο ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ , ὅτι βλέποντες οὐ βλέπουσιν καὶ ἀκούοντες οὐκ ἀκούουσιν οὐδὲ συνίουσιν .
    ideo in parabolis loquor eis quia videntes non vident et audientes non audiunt ne que intellegunt
  409. καὶ ἀναπληροῦται αὐτοῖς ἡ προφητεία Ἡσαΐου ἡ λέγουσα · ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε , καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε .
    et adimpletur eis prophetia Esaiae dicens auditu audietis et non intellegetis et videntes videbitis et non videbitis
  410. ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου , καὶ τοῖς ὠσὶν βαρέως ἤκουσαν , καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν , μήποτε ἴδωσιν τοῖς ὀφθαλμοῖς ...
    incrassatum est enim cor populi huius et auribus graviter audierunt et oculos suos cluserunt nequando oculis videant et auribus audiant et corde intellegant et ...
  411. ὑμῶν δὲ μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ ὅτι βλέπουσιν , καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν ὅτι ἀκούουσιν .
    vestri autem beati oculi quia vident et aures vestrae quia audiunt
  412. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν ἃ βλέπετε καὶ οὐκ ἴδαν , καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε καὶ οὐκ ἤκουσαν .
    amen quippe dico vobis quia multi prophetae et iusti cupierunt videre quae videtis et non viderunt et audire quae auditis et non audierunt
  413. ὑμεῖς οὖν ἀκούσατε τὴν παραβολὴν τοῦ σπείραντος .
    vos ergo audite parabolam seminantis
  414. παντὸς ἀκούοντος τὸν λόγον τῆς βασιλείας καὶ μὴ συνιέντος , ἔρχεται ὁ πονηρὸς καὶ ἁρπάζει τὸ ἐσπαρμένον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ · οὗτός ἐστιν ...
    omnis qui audit verbum regni et non intellegit venit malus et rapit quod seminatum est in corde eius hic est qui secus viam seminatus
  415. ὁ δὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς , οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνων αὐτόν ·
    qui autem supra petrosa seminatus est hic est qui verbum audit et continuo cum gaudio accipit illud
  416. οὐκ ἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ ἀλλὰ πρόσκαιρός ἐστιν , γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζεται .
    non habet autem in se radicem sed est temporalis facta autem tribulatione et persecutione propter verbum continuo scandalizatur
  417. ὁ δὲ εἰς τὰς ἀκάνθας σπαρείς , οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ ἡ μέριμνα τοῦ αἰῶνος καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου συμπνίγει ...
    qui autem est seminatus in spinis hic est qui verbum audit et sollicitudo saeculi istius et fallacia divitiarum suffocat verbum et sine fructu efficitur
  418. ὁ δὲ ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν σπαρείς , οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιείς , ὃς δὴ καρποφορεῖ καὶ ποιεῖ ὃ μὲν ...
    qui vero in terra bona seminatus est hic est qui audit verbum et intellegit et fructum adfert et facit aliud quidem centum aliud autem ...
  419. Ἄλλην παραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς λέγων · ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ .
    aliam parabolam proposuit illis dicens simile factum est regnum caelorum homini qui seminavit bonum semen in agro suo
  420. ἐν δὲ τῷ καθεύδειν τοὺς ἀνθρώπους ἦλθεν αὐτοῦ ὁ ἐχθρὸς καὶ ἐπέσπειρεν ζιζάνια ἀνὰ μέσον τοῦ σίτου καὶ ἀπῆλθεν .
    cum autem dormirent homines venit inimicus eius et superseminavit zizania in medio tritici et abiit
  421. ὅτε δὲ ἐβλάστησεν ὁ χόρτος καὶ καρπὸν ἐποίησεν , τότε ἐφάνη καὶ τὰ ζιζάνια .
    cum autem crevisset herba et fructum fecisset tunc apparuerunt et zizania
  422. προσελθόντες δὲ οἱ δοῦλοι τοῦ οἰκοδεσπότου εἶπον αὐτῷ · κύριε , οὐχὶ καλὸν σπέρμα ἔσπειρας ἐν τῷ σῷ ἀγρῷ ; πόθεν οὖν ἔχει ζιζάνια
    accedentes autem servi patris familias dixerunt ei domine nonne bonum semen seminasti in agro tuo unde ergo habet zizania
  423. ὁ δὲ ἔφη αὐτοῖς · ἐχθρὸς ἄνθρωπος τοῦτο ἐποίησεν . οἱ δὲ δοῦλοι λέγουσιν αὐτῷ · θέλεις οὖν ἀπελθόντες συλλέξωμεν αὐτά ;
    et ait illis inimicus homo hoc fecit servi autem dixerunt ei vis imus et colligimus ea
  424. ὁ δέ φησίν · οὔ , μήποτε συλλέγοντες τὰ ζιζάνια ἐκριζώσητε ἅμα αὐτοῖς τὸν σῖτον .
    et ait non ne forte colligentes zizania eradicetis simul cum eis et triticum
  425. ἄφετε συναυξάνεσθαι ἀμφότερα μέχρι τοῦ θερισμοῦ , καὶ ἐν καιρῷ τοῦ θερισμοῦ ἐρῶ τοῖς θερισταῖς · συλλέξατε πρῶτον τὰ ζιζάνια καὶ δήσατε αὐτὰ εἰς ...
    sinite utraque crescere usque ad messem et in tempore messis dicam messoribus colligite primum zizania et alligate ea fasciculos ad conburendum triticum autem congregate ...
  426. Ἄλλην παραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς λέγων · ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν κόκκῳ σινάπεως , ὃν λαβὼν ἄνθρωπος ἔσπειρεν ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ ·
    aliam parabolam proposuit eis dicens simile est regnum caelorum grano sinapis quod accipiens homo seminavit in agro suo
  427. ὃ μικρότερον μέν ἐστιν πάντων τῶν σπερμάτων , ὅταν δὲ αὐξηθῇ μεῖζον τῶν λαχάνων ἐστὶν καὶ γίνεται δένδρον , ὥστε ἐλθεῖν τὰ πετεινὰ τοῦ ...
    quod minimum quidem est omnibus seminibus cum autem creverit maius est omnibus holeribus et fit arbor ita ut volucres caeli veniant et habitent in ...
  428. Ἄλλην παραβολὴν ἐλάλησεν αὐτοῖς · ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ , ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία ἕως οὗ ἐζυμώθη ...
    aliam parabolam locutus est eis simile est regnum caelorum fermento quod acceptum mulier abscondit in farinae satis tribus donec fermentatum est totum
  429. Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις , καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐδὲν ἐλάλει αὐτοῖς ·
    haec omnia locutus est Iesus in parabolis ad turbas et sine parabolis non loquebatur eis
  430. ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου Ἡσαίου λέγοντος · ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου , ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς .
    ut impleretur quod dictum erat per prophetam dicentem aperiam in parabolis os meum eructabo abscondita a constitutione mundi
  431. Τότε ἀφεὶς τοὺς ὄχλους ἦλθεν εἰς τὴν οἰκίαν . καὶ προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγοντες · φράσον ἡμῖν τὴν παραβολὴν τῶν ζιζανίων τοῦ ...
    tunc dimissis turbis venit in domum et accesserunt ad eum discipuli eius dicentes dissere nobis parabolam zizaniorum agri
  432. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · ὁ σπείρων τὸ καλὸν σπέρμα ἐστὶν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ,
    qui respondens ait qui seminat bonum semen est Filius hominis
  433. ὁ δὲ ἀγρός ἐστιν ὁ κόσμος · τὸ δὲ καλὸν σπέρμα , οὗτοί εἰσιν οἱ υἱοὶ τῆς βασιλείας · τὰ δὲ ζιζάνιά εἰσιν οἱ ...
    ager autem est mundus bonum vero semen hii sunt filii regni zizania autem filii sunt nequam
  434. ὁ δὲ ἐχθρὸς ὁ σπείρας αὐτά ἐστιν ὁ διάβολος · ὁ δὲ θερισμὸς συντέλεια αἰῶνός ἐστιν , οἱ δὲ θερισταὶ ἄγγελοί εἰσιν .
    inimicus autem qui seminavit ea est diabolus messis vero consummatio saeculi est messores autem angeli sunt
  435. ὥσπερ οὖν συλλέγεται τὰ ζιζάνια καὶ πυρὶ κατακαίεται , οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος ·
    sicut ergo colliguntur zizania et igni conburuntur sic erit in consummatione saeculi
  436. ἀποστελεῖ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ , καὶ συλλέξουσιν ἐκ τῆς βασιλείας αὐτοῦ πάντα τὰ σκάνδαλα καὶ τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν ,
    mittet Filius hominis angelos suos et colligent de regno eius omnia scandala et eos qui faciunt iniquitatem
  437. καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός · ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων .
    et mittent eos in caminum ignis ibi erit fletus et stridor dentium
  438. τότε οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρὸς αὐτῶν . ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω .
    tunc iusti fulgebunt sicut sol in regno Patris eorum qui habet aures audiat
  439. Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν τῷ ἀγρῷ , ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἔκρυψεν , καὶ ἀπὸ τῆς χαρᾶς αὐτοῦ ὑπάγει καὶ ...
    simile est regnum caelorum thesauro abscondito in agro quem qui invenit homo abscondit et prae gaudio illius vadit et vendit universa quae habet et ...
  440. Πάλιν ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ ἐμπόρῳ ζητοῦντι καλοὺς μαργαρίτας ·
    iterum simile est regnum caelorum homini negotiatori quaerenti bonas margaritas
  441. εὑρὼν δὲ ἕνα πολύτιμον μαργαρίτην ἀπελθὼν πέπρακεν πάντα ὅσα εἶχεν καὶ ἠγόρασεν αὐτόν .
    inventa autem una pretiosa margarita abiit et vendidit omnia quae habuit et emit eam
  442. Πάλιν ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλασσαν καὶ ἐκ παντὸς γένους συναγαγούσῃ ·
    iterum simile est regnum caelorum sagenae missae in mare et ex omni genere congreganti
  443. ἣν ὅτε ἐπληρώθη ἀναβιβάσαντες ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν καὶ καθίσαντες συνέλεξαν τὰ καλὰ εἰς ἄγγη , τὰ δὲ σαπρὰ ἔξω ἔβαλον .
    quam cum impleta esset educentes et secus litus sedentes elegerunt bonos in vasa malos autem foras miserunt
  444. οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος · ἐξελεύσονται οἱ ἄγγελοι καὶ ἀφοριοῦσιν τοὺς πονηροὺς ἐκ μέσου τῶν δικαίων ,
    sic erit in consummatione saeculi exibunt angeli et separabunt malos de medio iustorum
  445. καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός · ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων .
    et mittent eos in caminum ignis ibi erit fletus et stridor dentium
  446. συνήκατε ταῦτα πάντα ; λέγουσιν αὐτῷ , ναί .
    intellexistis haec omnia dicunt ei etiam
  447. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · διὰ τοῦτο πᾶς γραμματεὺς μαθητευθεὶς τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ , ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ ...
    ait illis ideo omnis scriba doctus in regno caelorum similis est homini patri familias qui profert de thesauro suo nova et vetera
  448. Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τὰς παραβολὰς ταύτας , μετῆρεν ἐκεῖθεν .
    et factum est cum consummasset Iesus parabolas istas transiit inde
  449. Καὶ ἐλθὼν εἰς τὴν πατρίδα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν , ὥστε ἐκπλήσσεσθαι αὐτοὺς καὶ λέγειν · πόθεν τούτῳ ἡ σοφία αὕτη ...
    et veniens in patriam suam docebat eos in synagogis eorum ita ut mirarentur et dicerent unde huic sapientia haec et virtutes
  450. οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱός ; οὐχ ἡ μήτηρ αὐτοῦ λέγεται Μαριὰμ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ Ἰάκωβος καὶ Ἰωσὴφ καὶ Σίμων καὶ ...
    nonne hic est fabri filius nonne mater eius dicitur Maria et fratres eius Iacobus et Ioseph et Simon et Iudas
  451. καὶ αἱ ἀδελφαὶ αὐτοῦ οὐχὶ πᾶσαι πρὸς ἡμᾶς εἰσιν ; πόθεν οὖν τούτῳ ταῦτα πάντα ;
    et sorores eius nonne omnes apud nos sunt unde ergo huic omnia ista
  452. καὶ ἐσκανδαλίζοντο ἐν αὐτῷ . ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · οὐκ ἔστιν προφήτης ἄτιμος εἰ μὴ ἐν τῇ ἰδίᾳ πατρίδι καὶ ἐν τῇ ...
    et scandalizabantur in eo Iesus autem dixit eis non est propheta sine honore nisi in patria sua et in domo sua
  453. καὶ οὐκ ἐποίησεν ἐκεῖ δυνάμεις πολλὰς διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν .
    et non fecit ibi virtutes multas propter incredulitatem illorum
  454. Ἐν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἤκουσεν Ἡρώδης ὁ τετραάρχης τὴν ἀκοὴν Ἰησοῦ ,
    in illo tempore audiit Herodes tetrarcha famam Iesu
  455. καὶ εἶπεν τοῖς παισὶν αὐτοῦ · οὗτός ἐστιν Ἰωάννης ὁ βαπτιστής · αὐτὸς ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν , καὶ διὰ τοῦτο αἱ δυνάμεις ἐνεργοῦσιν ...
    et ait pueris suis hic est Iohannes Baptista ipse surrexit a mortuis et ideo virtutes inoperantur in eo
  456. ὁ γὰρ Ἡρώδης κρατήσας τὸν Ἰωάννην ἔδησεν καὶ ἐν φυλακῇ ἀπέθετο διὰ Ἡρωδιάδα τὴν γυναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ .
    Herodes enim tenuit Iohannem et alligavit eum et posuit in carcere propter Herodiadem uxorem fratris sui
  457. ἔλεγεν γὰρ ὁ Ἰωάννης αὐτῷ · οὐκ ἔξεστίν σοι ἔχειν αὐτήν .
    dicebat enim illi Iohannes non licet tibi habere eam
  458. καὶ θέλων αὐτὸν ἀποκτεῖναι ἐφοβήθη τὸν ὄχλον , ὅτι ὡς προφήτην αὐτὸν εἶχον .
    et volens illum occidere timuit populum quia sicut prophetam eum habebant
  459. γενεσίοις δὲ γενομένοις τοῦ Ἡρώδου ὠρχήσατο ἡ θυγάτηρ τῆς Ἡρῳδιάδος ἐν τῷ μέσῳ καὶ ἤρεσεν τῷ Ἡρώδῃ ,
    die autem natalis Herodis saltavit filia Herodiadis in medio et placuit Herodi
  460. ὅθεν μεθ’ ὅρκου ὡμολόγησεν αὐτῇ δοῦναι ὃ ἐὰν αἰτήσηται .
    unde cum iuramento pollicitus est ei dare quodcumque postulasset ab eo
  461. ἡ δὲ προβιβασθεῖσα ὑπὸ τῆς μητρὸς αὐτῆς · δός μοι , φησίν , ὧδε ἐπὶ πίνακι τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ .
    at illa praemonita a matre sua da mihi inquit hic in disco caput Iohannis Baptistae
  462. καὶ λυπηθεὶς ὁ βασιλεὺς διὰ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς συνανακειμένους ἐκέλευσεν δοθῆναι ,
    et contristatus est rex propter iuramentum autem et eos qui pariter recumbebant iussit dari
  463. καὶ πέμψας ἀπεκεφάλισεν Ἰωάννην ἐν τῇ φυλακῇ ·
    misit que et decollavit Iohannem in carcere
  464. καὶ ἠνέχθη ἡ κεφαλὴ αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι καὶ ἐδόθη τῷ κορασίῳ , καὶ ἤνεγκεν τῇ μητρὶ αὐτῆς .
    et adlatum est caput eius in disco et datum est puellae et tulit matri suae
  465. καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦραν τὸ πτῶμα καὶ ἔθαψαν αὐτόν , καὶ ἐλθόντες ἀπήγγειλαν τῷ Ἰησοῦ .
    et accedentes discipuli eius tulerunt corpus et sepelierunt illud et venientes nuntiaverunt Iesu
  466. ἀκούσας δὲ ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ’ ἰδίαν · καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἠκολούθησαν αὐτῷ πεζοὶ ἀπὸ τῶν πόλεων
    quod cum audisset Iesus secessit inde in navicula in locum desertum seorsum et cum audissent turbae secutae sunt eum pedestres de civitatibus
  467. Καὶ ἐξελθὼν εἶδεν πολὺν ὄχλον , καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐθεράπευσεν τοὺς ἀρρώστους αὐτῶν .
    et exiens vidit turbam multam et misertus est eius et curavit languidos eorum
  468. ὀψίας δὲ γενομένης προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ λέγοντες · ἔρημός ἐστιν ὁ τόπος καὶ ἡ ὥρα παρῆλθεν ἤδη · ἀπόλυσον οὖν τοὺς ὄχλους , ...
    vespere autem facto accesserunt ad eum discipuli eius dicentes desertus est locus et hora iam praeteriit dimitte turbas ut euntes in castella emant sibi
  469. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · οὐ χρείαν ἔχουσιν ἀπελθεῖν · δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν .
    Iesus autem dixit eis non habent necesse ire date illis vos manducare
  470. οἱ δὲ λέγουσιν αὐτῷ · οὐκ ἔχομεν ὧδε εἰ μὴ πέντε ἄρτους καὶ δύο ἰχθύας .
    responderunt ei non habemus hic nisi quinque panes et duos pisces
  471. ὁ δὲ εἶπεν · φέρετέ μοι ὧδε αὐτούς .
    qui ait eis adferte illos mihi huc
  472. καὶ κελεύσας τοὺς ὄχλους ἀνακλιθῆναι ἐπὶ τοῦ χόρτου , λαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας , ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν , ...
    et cum iussisset turbam discumbere supra faenum acceptis quinque panibus et duobus piscibus aspiciens in caelum benedixit et fregit et dedit discipulis panes discipuli ...
  473. καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν , καὶ ἦραν τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων δώδεκα κοφίνους πλήρεις .
    et manducaverunt omnes et saturati sunt et tulerunt reliquias duodecim cofinos fragmentorum plenos
  474. οἱ δὲ ἐσθίοντες ἦσαν ἄνδρες ὡσεὶ πεντακισχίλιοι χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων .
    manducantium autem fuit numerus quinque milia virorum exceptis mulieribus et parvulis
  475. Καὶ ἠνάγκασεν τοὺς μαθητὰς ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν , ἕως οὗ ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους .
    et statim iussit discipulos ascendere in navicula et praecedere eum trans fretum donec dimitteret turbas
  476. καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος κατ’ ἰδίαν προσεύξασθαι . ὀψίας δὲ γενομένης μόνος ἦν ἐκεῖ .
    et dimissa turba ascendit in montem solus orare vespere autem facto solus erat ibi
  477. τὸ δὲ πλοῖον ἤδη μέσον τῆς θαλάσσης ἦν βασανιζόμενον ὑπὸ τῶν κυμάτων · ἦν γὰρ ἐναντίος ὁ ἄνεμος .
    navicula autem in medio mari iactabatur fluctibus erat enim contrarius ventus
  478. τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τὴν θάλασσαν .
    quarta autem vigilia noctis venit ad eos ambulans supra mare
  479. ἰδόντες δὲ αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατοῦντα ἐταράχθησαν λέγοντες ὅτι φάντασμά ἐστιν , καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν .
    et videntes eum supra mare ambulantem turbati sunt dicentes quia fantasma est et prae timore clamaverunt
  480. εὐθὺς δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς λέγων · θαρσεῖτε , ἐγώ εἰμι · μὴ φοβεῖσθε .
    statim que Iesus locutus est eis dicens habete fiduciam ego sum nolite timere
  481. ἀποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπεν · κύριε , εἰ σὺ εἶ , κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα ·
    respondens autem Petrus dixit Domine si tu es iube me venire ad te super aquas
  482. ὁ δὲ εἶπεν · ἐλθέ . καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπάτησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα καὶ ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν .
    at ipse ait veni et descendens Petrus de navicula ambulabat super aquam ut veniret ad Iesum
  483. βλέπων δὲ τὸν ἄνεμον ἐφοβήθη , καὶ ἀρξάμενος καταποντίζεσθαι ἔκραξεν λέγων · κύριε , σῶσόν με .
    videns vero ventum validum timuit et cum coepisset mergi clamavit dicens Domine salvum me fac
  484. εὐθέως δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἐπελάβετο αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτῷ · ὀλιγόπιστε , εἰς τί ἐδίστασας ;
    et continuo Iesus extendens manum adprehendit eum et ait illi modicae fidei quare dubitasti
  485. καὶ ἀναβάντων αὐτῶν εἰς τὸ πλοῖον ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος .
    et cum ascendissent in naviculam cessavit ventus
  486. οἱ δὲ ἐν τῷ πλοίῳ προσεκύνησαν αὐτῷ λέγοντες · ἀληθῶς θεοῦ υἱὸς εἶ .
    qui autem in navicula erant venerunt et adoraverunt eum dicentes vere Filius Dei es
  487. Καὶ διαπεράσαντες ἦλθον ἐπὶ τὴν γῆν εἰς Γεννησαρέτ .
    et cum transfretassent venerunt in terram Gennesar
  488. καὶ ἐπιγνόντες αὐτὸν οἱ ἄνδρες τοῦ τόπου ἐκείνου ἀπέστειλαν εἰς ὅλην τὴν περίχωρον ἐκείνην , καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας ,
    et cum cognovissent eum viri loci illius miserunt in universam regionem illam et obtulerunt ei omnes male habentes
  489. καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μόνον ἅψωνται τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ · καὶ ὅσοι ἥψαντο διεσώθησαν .
    et rogabant eum ut vel fimbriam vestimenti eius tangerent et quicumque tetigerunt salvi facti sunt
  490. Τότε προσέρχονται τῷ Ἰησοῦ ἀπὸ Ἱεροσολύμων Φαρισαῖοι καὶ γραμματεῖς λέγοντες ·
    tunc accesserunt ad eum ab Hierosolymis scribae et Pharisaei dicentes
  491. διά τί οἱ μαθηταί σου παραβαίνουσιν τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων ; οὐ γὰρ νίπτονται τὰς χεῖρας ὅταν ἄρτον ἐσθίωσιν .
    quare discipuli tui transgrediuntur traditionem seniorum non enim lavant manus suas cum panem manducant
  492. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · διά τί καὶ ὑμεῖς παραβαίνετε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν ;
    ipse autem respondens ait illis quare et vos transgredimini mandatum Dei propter traditionem vestram
  493. ὁ γὰρ θεὸς ἐνετείλατο λέγων · τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα , καί ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω ·
    nam Deus dixit honora patrem et matrem et qui maledixerit patri vel matri morte moriatur
  494. ὑμεῖς δὲ λέγετε · ὃς ἂν εἴπῃ τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί · δῶρον ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ ὠφεληθῇς , οὐ μὴ τιμήσει τὸν ...
    vos autem dicitis quicumque dixerit patri vel matri munus quodcumque est ex me tibi proderit
  495. καὶ ἠκυρώσατε τὸν νόμον τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν .
    et non honorificabit patrem suum aut matrem et irritum fecistis mandatum Dei propter traditionem vestram
  496. ὑποκριταί , καλῶς ἐπροφήτευσεν περὶ ὑμῶν Ἡσαΐας λέγων ·
    hypocritae bene prophetavit de vobis Esaias dicens
  497. ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσίν με τιμᾷ , ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἀπέχει ἀπ’ ἐμοῦ ·
    populus hic labiis me honorat cor autem eorum longe est a me
  498. μάτην δὲ σέβονταί με , διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλματα ἀνθρώπων .
    sine causa autem colunt me docentes doctrinas mandata hominum
  499. Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον εἶπεν αὐτοῖς · ἀκούετε καὶ συνίετε ·
    et convocatis ad se turbis dixit eis audite et intellegite
  500. οὐ τὸ εἰσερχόμενον εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον , ἀλλὰ τὸ ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ στόματος , τοῦτο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον .
    non quod intrat in os coinquinat hominem sed quod procedit ex ore hoc coinquinat hominem
  501. τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ λέγουσιν αὐτῷ · οἶδας ὅτι οἱ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες τὸν λόγον ἐσκανδαλίσθησαν ;
    tunc accedentes discipuli eius dixerunt ei scis quia Pharisaei audito verbo scandalizati sunt
  502. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · πᾶσα φυτεία ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος ἐκριζωθήσεται .
    at ille respondens ait omnis plantatio quam non plantavit Pater meus caelestis eradicabitur
  503. ἄφετε αὐτούς · ὁδηγοί εἰσιν τυφλοί τυφλῶν · τυφλὸς δὲ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ , ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται .
    sinite illos caeci sunt duces caecorum caecus autem si caeco ducatum praestet ambo in foveam cadunt
  504. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ · φράσον ἡμῖν τὴν παραβολήν .
    respondens autem Petrus dixit ei edissere nobis parabolam istam
  505. ὁ δὲ εἶπεν · ἀκμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε ;
    at ille dixit adhuc et vos sine intellectu estis
  506. οὐ νοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ εἰσπορευόμενον εἰς τὸ στόμα εἰς τὴν κοιλίαν χωρεῖ καὶ εἰς ἀφεδρῶνα ἐκβάλλεται ;
    non intellegitis quia omne quod in os intrat in ventrem vadit et in secessum emittitur
  507. τὰ δὲ ἐκπορευόμενα ἐκ τοῦ στόματος ἐκ τῆς καρδίας ἐξέρχεται , καὶ ἐκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον .
    quae autem procedunt de ore de corde exeunt et ea coinquinant hominem
  508. ἐκ γὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοὶ πονηροί , φόνοι , μοιχεῖαι , πορνεῖαι , κλοπαί , ψευδομαρτυρίαι , βλασφημίαι .
    de corde enim exeunt cogitationes malae homicidia adulteria fornicationes furta falsa testimonia blasphemiae
  509. ταῦτά ἐστιν τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον · τὸ δὲ ἀνίπτοις χερσὶν φαγεῖν οὐ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον .
    haec sunt quae coinquinant hominem non lotis autem manibus manducare non coinquinat hominem
  510. Καὶ ἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος .
    et egressus inde Iesus secessit in partes Tyri et Sidonis
  511. καὶ ἰδοὺ γυνὴ Χαναναία ἀπὸ τῶν ὁρίων ἐκείνων ἐξελθοῦσα ἔκραζεν λέγουσα · ἐλέησόν με , κύριε , υἱὸς Δαυείδ · ἡ θυγάτηρ μου κακῶς ...
    et ecce mulier chananea a finibus illis egressa clamavit dicens ei miserere mei Domine Fili David filia mea male a daemonio vexatur
  512. ὁ δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον . καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἠρώτουν αὐτὸν λέγοντες · ἀπόλυσον αὐτήν , ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν .
    qui non respondit ei verbum et accedentes discipuli eius rogabant eum dicentes dimitte eam quia clamat post nos
  513. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ .
    ipse autem respondens ait non sum missus nisi ad oves quae perierunt domus Israhel
  514. ἡ δὲ ἐλθοῦσα προσεκύνει αὐτῷ λέγουσα · κύριε , βοήθει μοι .
    at illa venit et adoravit eum dicens Domine adiuva me
  515. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · οὐκ ἔξεστιν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις .
    qui respondens ait non est bonum sumere panem filiorum et mittere canibus
  516. ἡ δὲ εἶπεν · ναί , κύριε · καὶ γὰρ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τῶν κυρίων αὐτῶν
    at illa dixit etiam Domine nam et catelli edunt de micis quae cadunt de mensa dominorum suorum
  517. τότε ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ · ὦ γύναι , μεγάλη σου ἡ πίστις · γενηθήτω σοι ὡς θέλεις . καὶ ἰάθη ἡ θυγάτηρ ...
    tunc respondens Iesus ait illi o mulier magna est fides tua fiat tibi sicut vis et sanata est filia illius ex illa hora
  518. Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἦλθεν παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας , καὶ ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος ἐκάθητο ἐκεῖ .
    et cum transisset inde Iesus venit secus mare Galilaeae et ascendens in montem sedebat ibi
  519. καὶ προσῆλθον αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἔχοντες μεθ’ ἑαυτῶν χωλούς , τυφλούς , κωφούς , κυλλούς , καὶ ἑτέρους πολλούς , καὶ ἔριψαν αὐτοὺς παρὰ ...
    et accesserunt ad eum turbae multae habentes se cum mutos clodos caecos debiles et alios multos et proiecerunt eos ad pedes eius et curavit
  520. ὥστε τὸν ὄχλον θαυμάσαι βλέποντας κωφοὺς λαλοῦντας , κυλλοὺς ὑγιεῖς , καὶ χωλοὺς περιπατοῦντας καὶ τυφλοὺς βλέποντας · καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν Ἰσραήλ .
    ita ut turbae mirarentur videntes mutos loquentes clodos ambulantes caecos videntes et magnificabant Deum Israhel
  521. Ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν · σπλαγχνίζομαι ἐπὶ τὸν ὄχλον , ὅτι ἤδη ἡμέραι τρεῖς προσμένουσίν μοι καὶ οὐκ ἔχουσιν τί ...
    Iesus autem convocatis discipulis suis dixit misereor turbae quia triduo iam perseverant me cum et non habent quod manducent et dimittere eos ieiunos nolo ...
  522. καὶ λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταί · πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι ὥστε χορτάσαι ὄχλον τοσοῦτον ;
    et dicunt ei discipuli unde ergo nobis in deserto panes tantos ut saturemus turbam tantam
  523. καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς , πόσους ἄρτους ἔχετε ; οἱ δὲ εἶπον · ἑπτά , καὶ ὀλίγα ἰχθύδια .
    et ait illis Iesus quot panes habetis at illi dixerunt septem et paucos pisciculos
  524. καὶ παραγγείλας τῷ ὄχλῳ ἀναπεσεῖν ἐπὶ τὴν γῆν
    et praecepit turbae ut discumberet super terram
  525. ἔλαβεν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους καὶ τοὺς ἰχθύας καὶ εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς , οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ὄχλοις .
    et accipiens septem panes et pisces et gratias agens fregit et dedit discipulis suis et discipuli dederunt populo
  526. καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν , καὶ τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων ἦραν , ἑπτὰ σπυρίδας πλήρεις .
    et comederunt omnes et saturati sunt et quod superfuit de fragmentis tulerunt septem sportas plenas
  527. οἱ δὲ ἐσθίοντες ἦσαν τετρακισχίλιοι ἄνδρες χωρὶς παιδίων καὶ γυναικῶν .
    erant autem qui manducaverant quattuor milia hominum extra parvulos et mulieres
  528. καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἐνέβη εἰς τὸ πλοῖον , καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια Μαγαδάν .
    et dimissa turba ascendit in naviculam et venit in fines Magedan
  529. Καὶ προσελθόντες οἱ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαῖοι πειράζοντες ἐπηρώτησαν αὐτὸν σημεῖον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτοῖς .
    et accesserunt ad eum Pharisaei et Sadducaei temptantes et rogaverunt eum ut signum de caelo ostenderet eis
  530. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς , ὀψίας γενομένης λέγετε · εὐδία , πυρράζει γὰρ ὁ οὐρανός ·
    at ille respondens ait eis facto vespere dicitis serenum erit rubicundum est enim caelum
  531. καὶ πρωΐ · σήμερον χειμών , πυρράζει γὰρ στυγνάζων ὁ οὐρανός . τὸ μὲν πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ γινώσκετε διακρίνειν , τὰ δὲ σημεῖα τῶν ...
    et mane hodie tempestas rutilat enim triste caelum
  532. γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ , καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ . καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἀπῆλθεν .
    faciem ergo caeli diiudicare nostis signa autem temporum non potestis generatio mala et adultera signum quaerit et signum non dabitur ei nisi signum Ionae ...
  533. Καὶ ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ εἰς τὸ πέραν ἐπελάθοντο ἄρτους λαβεῖν .
    et cum venissent discipuli eius trans fretum obliti sunt panes accipere
  534. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ὁρᾶτε καὶ προσέχετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων .
    qui dixit illis intuemini et cavete a fermento Pharisaeorum et Sadducaeorum
  535. οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβομεν .
    at illi cogitabant inter se dicentes quia panes non accepimus
  536. γνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς , ὀλιγόπιστοι , ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ;
    sciens autem Iesus dixit quid cogitatis inter vos modicae fidei quia panes non habetis
  537. οὔπω νοεῖτε , οὐδὲ μνημονεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων καὶ πόσους κοφίνους ἐλάβετε ;
    nondum intellegitis ne que recordamini quinque panum quinque milium hominum et quot cofinos sumpsistis
  538. οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ ἄρτους τῶν τετρακισχιλίων καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε ;
    ne que septem panum quattuor milium hominum et quot sportas sumpsistis
  539. πῶς οὐ νοεῖτε ὅτι οὐ περὶ ἄρτων εἶπον ὑμῖν ; προσέχετε δὲ ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων .
    quare non intellegitis quia non de pane dixi vobis cavete a fermento Pharisaeorum et Sadducaeorum
  540. τότε συνῆκαν ὅτι οὐκ εἶπεν προσέχειν ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων , ἀλλὰ ἀπὸ τῆς διδαχῆς τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων .
    tunc intellexerunt quia non dixerit cavendum a fermento panum sed a doctrina Pharisaeorum et Sadducaeorum
  541. Ἐλθὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς εἰς τὰ μέρη Καισαρείας τῆς Φιλίππου ἠρώτα τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγων · τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ ...
    venit autem Iesus in partes Caesareae Philippi et interrogabat discipulos suos dicens quem dicunt homines esse Filium hominis
  542. οἱ δὲ εἶπαν · οἱ μὲν Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν , ἄλλοι δὲ Ἡλείαν , ἕτεροι δὲ Ἰερεμίαν ἢ ἕνα τῶν προφητῶν .
    at illi dixerunt alii Iohannem Baptistam alii autem Heliam alii vero Hieremiam aut unum ex prophetis
  543. λέγει αὐτοῖς · ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ;
    dicit illis vos autem quem me esse dicitis
  544. ἀποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέτρος εἶπεν · σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος .
    respondens Simon Petrus dixit tu es Christus Filius Dei vivi
  545. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · μακάριος εἶ , Σίμων Βαριωνᾶ , ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέν σοι ἀλλ’ ὁ πατήρ μου ...
    respondens autem Iesus dixit ei beatus es Simon Bar Iona quia caro et sanguis non revelavit tibi sed Pater meus qui in caelis est
  546. καὶ ἐγώ δέ σοι λέγω ὅτι σὺ εἶ Πέτρος , καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν , καὶ πύλαι ᾅδου οὐ ...
    et ego dico tibi quia tu es Petrus et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam et portae inferi non praevalebunt adversum eam
  547. δώσω σοι τὰς κλεῖδας τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν , καὶ ὃ ἐὰν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται δεδεμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς , καὶ ὃ ...
    et tibi dabo claves regni caelorum et quodcumque ligaveris super terram erit ligatum in caelis et quodcumque solveris super terram erit solutum in caelis
  548. τότε διεστείλατο τοῖς μαθηταῖς ἵνα μηδενὶ εἴπωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Χριστός .
    tunc praecepit discipulis suis ut nemini dicerent quia ipse esset Iesus Christus
  549. Ἀπὸ τότε ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς δεικνύειν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ὅτι δεῖ αὐτὸν εἰς Ἱεροσόλυμα ἀπελθεῖν καὶ πολλὰ παθεῖν ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ ...
    exinde coepit Iesus ostendere discipulis suis quia oporteret eum ire Hierosolymam et multa pati a senioribus et scribis et principibus sacerdotum et occidi et ...
  550. καὶ προσλαβόμενος αὐτὸν ὁ Πέτρος ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ λέγων · ἵλεώς σοι , κύριε · οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο .
    et adsumens eum Petrus coepit increpare illum dicens absit a te Domine non erit tibi hoc
  551. ὁ δὲ στραφεὶς εἶπεν τῷ Πέτρῳ · ὕπαγε ὀπίσω μου , σατανᾶ · σκάνδαλον εἶ ἐμοῦ , ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ θεοῦ ἀλλὰ ...
    qui conversus dixit Petro vade post me Satana scandalum es mihi quia non sapis ea quae Dei sunt sed ea quae hominum
  552. Τότε ὁ Ἰησοῦς εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν , ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθείτω ...
    tunc Iesus dixit discipulis suis si quis vult post me venire abneget se met ipsum et tollat crucem suam et sequatur me
  553. ὃς γὰρ ἐὰν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι ἀπολέσει αὐτήν · ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν .
    qui enim voluerit animam suam salvam facere perdet eam qui autem perdiderit animam suam propter me inveniet eam
  554. τί γὰρ ὠφεληθήσεται ἄνθρωπος , ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ τὴν δὲ ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ
    quid enim prodest homini si mundum universum lucretur animae vero suae detrimentum patiatur aut quam dabit homo commutationem pro anima sua
  555. μέλλει γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ , καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν ...
    Filius enim hominis venturus est in gloria Patris sui cum angelis suis et tunc reddet unicuique secundum opus eius
  556. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἰσίν τινες τῶν ὧδε ἑστώτων οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν τῇ ...
    amen dico vobis sunt quidam de hic stantibus qui non gustabunt mortem donec videant Filium hominis venientem in regno suo
  557. Καὶ μεθ’ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ , καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ...
    et post dies sex adsumpsit Iesus Petrum et Iacobum et Iohannem fratrem eius et ducit illos in montem excelsum seorsum
  558. καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν , καὶ ἔλαμψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος , τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς .
    et transfiguratus est ante eos et resplenduit facies eius sicut sol vestimenta autem eius facta sunt alba sicut nix
  559. καὶ ἰδοὺ ὤφθη αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἡλείας συνλαλοῦντες μετ’ αὐτοῦ .
    et ecce apparuit illis Moses et Helias cum eo loquentes
  560. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν τῷ Ἰησοῦ · κύριε , καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι · εἰ θέλεις , ποιήσω ὧδε τρεῖς σκηνάς , ...
    respondens autem Petrus dixit ad Iesum Domine bonum est nos hic esse si vis faciamus hic tria tabernacula tibi unum et Mosi unum et ...
  561. ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος , ἰδοὺ νεφέλη φωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς , καὶ ἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα · οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ...
    adhuc eo loquente ecce nubes lucida obumbravit eos et ecce vox de nube dicens hic est Filius meus dilectus in quo mihi bene conplacuit ...
  562. καὶ ἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῶν καὶ ἐφοβήθησαν σφόδρα .
    et audientes discipuli ceciderunt in faciem suam et timuerunt valde
  563. καὶ προσῆλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ ἁψάμενος αὐτῶν εἶπεν · ἐγέρθητε καὶ μὴ φοβεῖσθε .
    et accessit Iesus et tetigit eos dixit que eis surgite et nolite timere
  564. ἐπάραντες δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν οὐδένα εἶδον εἰ μὴ τὸν Ἰησοῦν μόνον .
    levantes autem oculos suos neminem viderunt nisi solum Iesum
  565. καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ ὄρους ἐνετείλατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων · μηδενὶ εἴπητε τὸ ὅραμα ἕως οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ...
    et descendentibus illis de monte praecepit Iesus dicens nemini dixeritis visionem donec Filius hominis a mortuis resurgat
  566. Καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες · τί οὖν οἱ γραμματεῖς λέγουσιν ὅτι Ἡλείαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον ;
    et interrogaverunt eum discipuli dicentes quid ergo scribae dicunt quod Heliam oporteat primum venire
  567. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · Ἡλείας μὲν ἔρχεται καὶ ἀποκαταστήσει πάντα .
    at ille respondens ait eis Helias quidem venturus est et restituet omnia
  568. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι Ἡλείας ἤδη ἦλθεν , καὶ οὐκ ἐπέγνωσαν αὐτὸν , ἀλλὰ ἐποίησαν ἐν αὐτῷ ὅσα ἠθέλησαν . οὕτως καὶ ὁ υἱὸς ...
    dico autem vobis quia Helias iam venit et non cognoverunt eum sed fecerunt in eo quaecumque voluerunt sic et Filius hominis passurus est ab
  569. τότε συνῆκαν οἱ μαθηταὶ ὅτι περὶ Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ εἶπεν αὐτοῖς .
    tunc intellexerunt discipuli quia de Iohanne Baptista dixisset eis
  570. Καὶ ἐλθόντων πρὸς τὸν ὄχλον , προσῆλθεν αὐτῷ ἄνθρωπος γονυπετῶν αὐτὸν
    et cum venisset ad turbam accessit ad eum homo genibus provolutus ante eum dicens
  571. καὶ λέγων · κύριε , ἐλέησόν μου τὸν υἱόν , ὅτι σεληνιάζεται καὶ κακῶς πάσχει · πολλάκις γὰρ πίπτει εἰς τὸ πῦρ καὶ πολλάκις ...
    Domine miserere filii mei quia lunaticus est et male patitur nam saepe cadit in ignem et crebro in aquam
  572. καὶ προσήνεγκα αὐτὸν τοῖς μαθηταῖς σου , καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸν θεραπεῦσαι .
    et obtuli eum discipulis tuis et non potuerunt curare eum
  573. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · ὦ γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη , ἕως πότε μεθ’ ὑμῶν ἔσομαι ; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν ; φέρετέ ...
    respondens Iesus ait o generatio incredula et perversa quousque ero vobis cum usquequo patiar vos adferte huc illum ad me
  574. καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς , καὶ ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ δαιμόνιον , καὶ ἐθεραπεύθη ὁ παῖς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης .
    et increpavit ei Iesus et exiit ab eo daemonium et curatus est puer ex illa hora
  575. Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ κατ’ ἰδίαν εἶπον · διὰ τί ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό ;
    tunc accesserunt discipuli ad Iesum secreto et dixerunt quare nos non potuimus eicere illum
  576. ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς · διὰ τὴν ὀλιγοπιστίαν ὑμῶν · ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν , ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως , ἐρεῖτε τῷ ...
    dicit illis propter incredulitatem vestram amen quippe dico vobis si habueritis fidem sicut granum sinapis dicetis monti huic transi hinc et transibit et nihil ...
  577. hoc autem genus non eicitur nisi per orationem et ieiunium
  578. Συστρεφομένων δὲ αὐτῶν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς , μέλλει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων ,
    conversantibus autem eis in Galilaea dixit illis Iesus Filius hominis tradendus est in manus hominum
  579. καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν , καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται . καὶ ἐλυπήθησαν σφόδρα .
    et occident eum et tertio die resurget et contristati sunt vehementer
  580. Ἐλθόντων δὲ αὐτῶν εἰς Καφαρναοὺμ προσῆλθον οἱ τὰ δίδραχμα λαμβάνοντες τῷ Πέτρῳ καὶ εἶπαν · ὁ διδάσκαλος ὑμῶν οὐ τελεῖ δίδραχμα ;
    et cum venissent Capharnaum accesserunt qui didragma accipiebant ad Petrum et dixerunt magister vester non solvit didragma
  581. λέγει · ναί . καὶ εἰσελθόντα εἰς τὴν οἰκίαν προέφθασεν αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς λέγων · τί σοι δοκεῖ , Σίμων ; οἱ Βασιλεῖς τῆς ...
    ait etiam et cum intrasset domum praevenit eum Iesus dicens quid tibi videtur Simon reges terrae a quibus accipiunt tributum vel censum a filiis ...
  582. εἰπόντος δέ · ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων , ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · ἄραγε ἐλεύθεροί εἰσιν οἱ υἱοί .
    et ille dixit ab alienis dixit illi Iesus ergo liberi sunt filii
  583. ἵνα δὲ μὴ σκανδαλίσωμεν αὐτούς , πορευθεὶς εἰς θάλασσαν βάλε ἄγκιστρον καὶ τὸν ἀναβάντα πρῶτον ἰχθὺν ἆρον , καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ εὑρήσεις ...
    ut autem non scandalizemus eos vade ad mare et mitte hamum et eum piscem qui primus ascenderit tolle et aperto ore eius invenies staterem ...
  584. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ λέγοντες · τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ;
    in illa hora accesserunt discipuli ad Iesum dicentes quis putas maior est in regno caelorum
  585. καὶ προσκαλεσάμενος παιδίον ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν
    et advocans Iesus parvulum statuit eum in medio eorum
  586. καὶ εἶπεν · ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ἐὰν μὴ στραφῆτε καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία , οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν
    et dixit amen dico vobis nisi conversi fueritis et efficiamini sicut parvuli non intrabitis in regnum caelorum
  587. ὅστις οὖν ταπεινώσει ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο , οὗτός ἐστιν ὁ μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν .
    quicumque ergo humiliaverit se sicut parvulus iste hic est maior in regno caelorum
  588. καὶ ὃς ἐὰν δέξηται ἓν παιδίον τοιοῦτο ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου , ἐμὲ δέχεται .
    et qui susceperit unum parvulum talem in nomine meo me suscipit
  589. ὃς δ’ ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων εἰς ἐμέ , συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ ...
    qui autem scandalizaverit unum de pusillis istis qui in me credunt expedit ei ut suspendatur mola asinaria in collo eius et demergatur in profundum
  590. Οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν σκανδάλων · ἀνάγκη γὰρ ἐστιν ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα , πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι’ οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται .
    vae mundo ab scandalis necesse est enim ut veniant scandala verumtamen vae homini per quem scandalum venit
  591. εἰ δὲ ἡ χείρ σου ἢ ὁ πούς σου σκανδαλίζει σε , ἔκκοψον αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ · καλόν σοί ἐστιν εἰσελθεῖν εἰς ...
    si autem manus tua vel pes tuus scandalizat te abscide eum et proice abs te bonum tibi est ad vitam ingredi debilem vel clodum ...
  592. καὶ εἰ ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζει σε , ἔξελε αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ · καλόν σοί ἐστιν μονόφθαλμον εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν , ...
    et si oculus tuus scandalizat te erue eum et proice abs te bonum tibi est unoculum in vitam intrare quam duos oculos habentem mitti ...
  593. Ὁρᾶτε μὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων · λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οἱ ἄγγελοι αὐτῶν ἐν οὐρανοῖς διὰ παντὸς βλέπουσιν τὸ πρόσωπον τοῦ πατρός ...
    videte ne contemnatis unum ex his pusillis dico enim vobis quia angeli eorum in caelis semper vident faciem Patris mei qui in caelis est
  594. venit enim Filius hominis salvare quod perierat
  595. Τί ὑμῖν δοκεῖ ; ἐὰν γένηταί τινι ἀνθρώπῳ ἑκατὸν πρόβατα καὶ πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν , οὐχὶ ἀφεὶς τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα ἐπὶ τὰ ὄρη ...
    quid vobis videtur si fuerint alicui centum oves et erraverit una ex eis nonne relinquet nonaginta novem in montibus et vadit quaerere eam quae
  596. καὶ ἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτό , ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι χαίρει ἐπ’ αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενήκοντα ἐννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις .
    et si contigerit ut inveniat eam amen dico vobis quia gaudebit super eam magis quam super nonaginta novem quae non erraverunt
  597. οὕτως οὐκ ἔστιν θέλημα ἔμπροσθεν τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μικρῶν τούτων .
    sic non est voluntas ante Patrem vestrum qui in caelis est ut pereat unus de pusillis istis
  598. Ἐὰν δὲ ἁμαρτήσῃ ὁ ἀδελφός σου , ὕπαγε ἔλεγξον αὐτὸν μεταξὺ σοῦ καὶ αὐτοῦ μόνου · ἐάν σου ἀκούσῃ , ἐκέρδησας τὸν ἀδελφόν σου
    si autem peccaverit in te frater tuus vade et corripe eum inter te et ipsum solum si te audierit lucratus es fratrem tuum
  599. ἐὰν δὲ μὴ ἀκούσῃ , παράλαβε μετὰ σεαυτοῦ ἔτι ἕνα ἢ δύο , ἵνα ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων ἢ τριῶν σταθῇ πᾶν ῥῆμα .
    si autem non te audierit adhibe te cum adhuc unum vel duos ut in ore duorum testium vel trium stet omne verbum
  600. ἐὰν δὲ παρακούσῃ αὐτῶν , εἰπὸν τῇ ἐκκλησίᾳ · ἐὰν δὲ καὶ τῆς ἐκκλησίας παρακούσῃ , ἔστω σοι ὥσπερ ὁ ἐθνικὸς καὶ ὁ τελώνης
    quod si non audierit eos dic ecclesiae si autem et ecclesiam non audierit sit tibi sicut ethnicus et publicanus
  601. Ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ὅσα ἐὰν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται δεδεμένα ἐν οὐρανῷ καὶ ὅσα ἐὰν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται λελυμένα ἐν ...
    amen dico vobis quaecumque alligaveritis super terram erunt ligata et in caelo et quaecumque solveritis super terram erunt soluta et in caelo
  602. Πάλιν λέγω ὑμῖν ὅτι ἐὰν δύο συμφωνήσουσιν ἐξ ὑμῶν ἐπὶ τῆς γῆς περὶ παντὸς πράγματος οὗ ἐὰν αἰτήσωνται , γενήσεται αὐτοῖς παρὰ τοῦ πατρός ...
    iterum dico vobis quia si duo ex vobis consenserint super terram de omni re quacumque petierint fiet illis a Patre meo qui in caelis
  603. οὗ γάρ εἰσιν δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα , ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν .
    ubi enim sunt duo vel tres congregati in nomine meo ibi sum in medio eorum
  604. Τότε προσελθὼν ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ · κύριε , ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου καὶ ἀφήσω αὐτῷ ; ἕως ἑπτάκις ;
    tunc accedens Petrus ad eum dixit Domine quotiens peccabit in me frater meus et dimittam ei usque septies
  605. λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · οὐ λέγω σοι ἕως ἑπτάκις , ἀλλ’ ἕως ἑβδομηκοντάκις ἑπτά .
    dicit illi Iesus non dico tibi usque septies sed usque septuagies septies
  606. διὰ τοῦτο ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ , ὃς ἠθέλησεν συνᾶραι λόγον μετὰ τῶν δούλων αὐτοῦ .
    ideo adsimilatum est regnum caelorum homini regi qui voluit rationem ponere cum servis suis
  607. ἀρξαμένου δὲ αὐτοῦ συναίρειν προσηνέχθη εἷς αὐτῷ ὀφειλέτης μυρίων ταλάντων .
    et cum coepisset rationem ponere oblatus est ei unus qui debebat decem milia talenta
  608. μὴ ἔχοντος δὲ αὐτοῦ ἀποδοῦναι , ἐκέλευσεν αὐτὸν ὁ κύριος πραθῆναι καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ πάντα ὅσα εἶχεν , καὶ ἀποδοθῆναι
    cum autem non haberet unde redderet iussit eum dominus venundari et uxorem eius et filios et omnia quae habebat et reddi
  609. πεσὼν οὖν ὁ δοῦλος ἐκεῖνος προσεκύνει αὐτῷ λέγων · μακροθύμησον ἐπ’ ἐμοί , καὶ πάντα ἀποδώσω σοι .
    procidens autem servus ille orabat eum dicens patientiam habe in me et omnia reddam tibi
  610. σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἀπέλυσεν αὐτόν , καὶ τὸ δάνειον ἀφῆκεν αὐτῷ .
    misertus autem dominus servi illius dimisit eum et debitum dimisit ei
  611. ἐξελθὼν δὲ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος εὗρεν ἕνα τῶν συνδούλων αὐτοῦ ὃς ὤφειλεν αὐτῷ ἑκατὸν δηνάρια , καὶ κρατήσας αὐτὸν ἔπνιγεν λέγων · ἀπόδος εἴ ...
    egressus autem servus ille invenit unum de conservis suis qui debebat ei centum denarios et tenens suffocabat eum dicens redde quod debes
  612. πεσὼν οὖν ὁ σύνδουλος αὐτοῦ παρεκάλει αὐτὸν λέγων , μακροθύμησον ἐπ’ ἐμοί , καὶ ἀποδώσω σοι .
    et procidens conservus eius rogabat eum dicens patientiam habe in me et omnia reddam tibi
  613. ὁ δὲ οὐκ ἤθελεν , ἀλλὰ ἀπελθὼν ἔβαλεν αὐτὸν εἰς φυλακὴν ἕως ἀποδῷ τὸ ὀφειλόμενον .
    ille autem noluit sed abiit et misit eum in carcerem donec redderet debitum
  614. ἰδόντες οὖν οἱ σύνδουλοι αὐτοῦ τὰ γενόμενα ἐλυπήθησαν σφόδρα , καὶ ἐλθόντες διεσάφησαν τῷ κυρίῳ ἑαυτῶν πάντα τὰ γενόμενα .
    videntes autem conservi eius quae fiebant contristati sunt valde et venerunt et narraverunt domino suo omnia quae facta erant
  615. τότε προσκαλεσάμενος αὐτὸν ὁ κύριος αὐτοῦ λέγει αὐτῷ · δοῦλε πονηρέ , πᾶσαν τὴν ὀφειλὴν ἐκείνην ἀφῆκά σοι , ἐπεὶ παρεκάλεσάς με ·
    tunc vocavit illum dominus suus et ait illi serve nequam omne debitum dimisi tibi quoniam rogasti me
  616. οὐκ ἔδει καὶ σὲ ἐλεῆσαι τὸν σύνδουλόν σου , ὡς καὶ ἐγώ σὲ ἠλέησα ;
    non ergo oportuit et te misereri conservi tui sicut et ego tui misertus sum
  617. καὶ ὀργισθεὶς ὁ κύριος αὐτοῦ παρέδωκεν αὐτὸν τοῖς βασανισταῖς ἕως οὗ ἀποδῷ πᾶν τὸ ὀφειλόμενον αὐτῷ .
    et iratus dominus eius tradidit eum tortoribus quoadusque redderet universum debitum
  618. οὕτως καὶ ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος ποιήσει ὑμῖν , ἐὰν μὴ ἀφῆτε ἕκαστος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἀπὸ τῶν καρδιῶν ὑμῶν .
    sic et Pater meus caelestis faciet vobis si non remiseritis unusquisque fratri suo de cordibus vestris
  619. Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους , μετῆρεν ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια τῆς Ἰουδαίας πέραν τοῦ Ἰορδάνου
    et factum est cum consummasset Iesus sermones istos migravit a Galilaea et venit in fines Iudaeae trans Iordanen
  620. Καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί , καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς ἐκεῖ .
    et secutae sunt eum turbae multae et curavit eos ibi
  621. καὶ προσῆλθον αὐτῷ οἱ Φαρισαῖοι πειράζοντες αὐτὸν καὶ λέγοντες · εἰ ἔξεστιν ἀπολῦσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ κατὰ πᾶσαν αἰτίαν ;
    et accesserunt ad eum Pharisaei temptantes eum et dicentes si licet homini dimittere uxorem suam quacumque ex causa
  622. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · οὐκ ἀνέγνωτε ὅτι ὁ ποιήσας ἀπ’ ἀρχῆς ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς ;
    qui respondens ait eis non legistis quia qui fecit ab initio masculum et feminam fecit eos
  623. καὶ εἶπεν · ἕνεκα τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα καὶ κολληθήσεται τῇ γυναικὶ αὐτοῦ , καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα ...
    et dixit propter hoc dimittet homo patrem et matrem et adherebit uxori suae et erunt duo in carne una
  624. ὥστε οὐκέτι εἰσὶν δύο ἀλλὰ σὰρξ μία . ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω .
    itaque iam non sunt duo sed una caro quod ergo Deus coniunxit homo non separet
  625. λέγουσιν αὐτῷ · τί οὖν Μωϋσῆς ἐνετείλατο δοῦναι βιβλίον ἀποστασίου καὶ ἀπολῦσαι ;
    dicunt illi quid ergo Moses mandavit dari libellum repudii et dimittere
  626. λέγει αὐτοῖς · ὅτι Μωϋσῆς πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἐπέτρεψεν ὑμῖν ἀπολῦσαι τὰς γυναῖκας ὑμῶν · ἀπ’ ἀρχῆς δὲ οὐ γέγονεν οὕτως .
    ait illis quoniam Moses ad duritiam cordis vestri permisit vobis dimittere uxores vestras ab initio autem non sic fuit
  627. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ μὴ ἐπὶ πορνείᾳ καὶ γαμήσῃ ἄλλην , μοιχᾶται .
    dico autem vobis quia quicumque dimiserit uxorem suam nisi ob fornicationem et aliam duxerit moechatur et qui dimissam duxerit moechatur
  628. λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ · εἰ οὕτως ἐστὶν ἡ αἰτία τοῦ ἀνθρώπου μετὰ τῆς γυναικός , οὐ συμφέρει γαμῆσαι .
    dicunt ei discipuli eius si ita est causa homini cum uxore non expedit nubere
  629. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · οὐ πάντες χωροῦσιν τὸν λόγον τοῦτον , ἀλλ’ οἷς δέδοται .
    qui dixit non omnes capiunt verbum istud sed quibus datum est
  630. εἰσὶν γὰρ εὐνοῦχοι οἵτινες ἐκ κοιλίας μητρὸς ἐγεννήθησαν οὕτως , καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων , καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνούχισαν ...
    sunt enim eunuchi qui de matris utero sic nati sunt et sunt eunuchi qui facti sunt ab hominibus et sunt eunuchi qui se ipsos ...
  631. Τότε προσηνέχθησαν αὐτῷ παιδία , ἵνα τὰς χεῖρας ἐπιθῇ αὐτοῖς καὶ προσεύξηται · οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς .
    tunc oblati sunt ei parvuli ut manus eis inponeret et oraret discipuli autem increpabant eis
  632. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ἄφετε τὰ παιδία καὶ μὴ κωλύετε αὐτὰ ἐλθεῖν πρός ἐμέ · τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν ...
    Iesus vero ait eis sinite parvulos et nolite eos prohibere ad me venire talium est enim regnum caelorum
  633. καὶ ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτοῖς ἐπορεύθη ἐκεῖθεν .
    et cum inposuisset eis manus abiit inde
  634. Καὶ ἰδοὺ εἷς προσελθὼν αὐτῷ εἶπεν · διδάσκαλε , τί ἀγαθὸν ποιήσω ἵνα σχῶ ζωὴν αἰώνιον ;
    et ecce unus accedens ait illi magister bone quid boni faciam ut habeam vitam aeternam
  635. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ , τί με ἐρωτᾷς περὶ τοῦ ἀγαθοῦ ; εἷς ἐστιν ὁ ἀγαθός . εἰ δὲ θέλεις εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν ...
    qui dixit ei quid me interrogas de bono unus est bonus Deus si autem vis ad vitam ingredi serva mandata
  636. ποίας ; φησίν ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν · τὸ οὐ φονεύσεις , οὐ μοιχεύσεις , οὐ κλέψεις , οὐ ψευδομαρτυρήσεις ,
    dicit illi quae Iesus autem dixit non homicidium facies non adulterabis non facies furtum non falsum testimonium dices
  637. τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα , καί , ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν .
    honora patrem et matrem et diliges proximum tuum sicut te ipsum
  638. λέγει αὐτῷ ὁ νεανίσκος · πάντα ταῦτα ἐφύλαξα · τί ἔτι ὑστερῶ ;
    dicit illi adulescens omnia haec custodivi quid adhuc mihi deest
  639. ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς , εἰ θέλεις τέλειος εἶναι , ὕπαγε πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα καὶ δὸς πτωχοῖς , καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανοῖς ...
    ait illi Iesus si vis perfectus esse vade vende quae habes et da pauperibus et habebis thesaurum in caelo et veni sequere me
  640. ἀκούσας δὲ ὁ νεανίσκος ἀπῆλθεν λυπούμενος · ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά .
    cum audisset autem adulescens verbum abiit tristis erat enim habens multas possessiones
  641. Ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι πλούσιος δυσκόλως εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν .
    Iesus autem dixit discipulis suis amen dico vobis quia dives difficile intrabit in regnum caelorum
  642. πάλιν δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι εὐκοπώτερόν ἐστιν κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος εἰσελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν .
    et iterum dico vobis facilius est camelum per foramen acus transire quam divitem intrare in regnum caelorum
  643. ἀκούσαντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἐξεπλήσσοντο σφόδρα λέγοντες · τίς ἄρα δύναται σωθῆναι ;
    auditis autem his discipuli mirabantur valde dicentes quis ergo poterit salvus esse
  644. ἐμβλέψας δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · παρὰ ἀνθρώποις τοῦτο ἀδύνατόν ἐστιν , παρὰ δὲ θεῷ δυνατά πάντα .
    aspiciens autem Iesus dixit illis apud homines hoc inpossibile est apud Deum autem omnia possibilia sunt
  645. Τότε ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ · ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι · τί ἄρα ἔσται ἡμῖν ;
    tunc respondens Petrus dixit ei ecce nos reliquimus omnia et secuti sumus te quid ergo erit nobis
  646. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι , ἐν τῇ παλινγενεσίᾳ , ὅταν καθίσῃ ὁ υἱὸς τοῦ ...
    Iesus autem dixit illis amen dico vobis quod vos qui secuti estis me in regeneratione cum sederit Filius hominis in sede maiestatis suae sedebitis ...
  647. καὶ πᾶς ὅστις ἀφῆκεν ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ πατέρα ἢ μητέρα ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἢ οἰκίας ἕνεκα τοῦ ἐμοῦ ὀνόματός , πολλαπλασίονα λήμψεται ...
    et omnis qui reliquit domum vel fratres aut sorores aut patrem aut matrem aut uxorem aut filios aut agros propter nomen meum centuplum accipiet ...
  648. πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι καὶ ἔσχατοι πρῶτοι .
    multi autem erunt primi novissimi et novissimi primi
  649. Ὁμοία γάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωῒ μισθώσασθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ .
    simile est enim regnum caelorum homini patri familias qui exiit primo mane conducere operarios in vineam suam
  650. συμφωνήσας δὲ μετὰ τῶν ἐργατῶν ἐκ δηναρίου τὴν ἡμέραν ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ .
    conventione autem facta cum operariis ex denario diurno misit eos in vineam suam
  651. καὶ ἐξελθὼν περὶ τρίτην ὥραν εἶδεν ἄλλους ἑστῶτας ἐν τῇ ἀγορᾷ ἀργούς ,
    et egressus circa horam tertiam vidit alios stantes in foro otiosos
  652. καὶ ἐκείνοις εἶπεν · ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα , καὶ ὃ ἐὰν ᾖ δίκαιον δώσω ὑμῖν .
    et illis dixit ite et vos in vineam et quod iustum fuerit dabo vobis
  653. οἱ δὲ ἀπῆλθον . πάλιν δὲ ἐξελθὼν περὶ ἕκτην καὶ ἐνάτην ὥραν ἐποίησεν ὡσαύτως .
    illi autem abierunt iterum autem exiit circa sextam et nonam horam et fecit similiter
  654. περὶ δὲ τὴν ἑνδεκάτην ἐξελθὼν εὗρεν ἄλλους ἑστῶτας , καὶ λέγει αὐτοῖς · τί ὧδε ἑστήκατε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί ;
    circa undecimam vero exiit et invenit alios stantes et dicit illis quid hic statis tota die otiosi
  655. λέγουσιν αὐτῷ · ὅτι οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώσατο . λέγει αὐτοῖς · ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα .
    dicunt ei quia nemo nos conduxit dicit illis ite et vos in vineam
  656. ὀψίας δὲ γενομένης λέγει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος τῷ ἐπιτρόπῳ αὐτοῦ · κάλεσον τοὺς ἐργάτας καὶ ἀπόδος τὸν μισθὸν ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων ἕως ...
    cum sero autem factum esset dicit dominus vineae procuratori suo voca operarios et redde illis mercedem incipiens a novissimis usque ad primos
  657. καὶ ἐλθόντες οἱ περὶ τὴν ἑνδεκάτην ὥραν ἔλαβον ἀνὰ δηνάριον .
    cum venissent ergo qui circa undecimam horam venerant acceperunt singulos denarios
  658. ἐλθόντες δὲ οἱ πρῶτοι ἐνόμισαν ὅτι πλεῖον λήμψονται · καὶ ἔλαβον τὸ ἀνὰ δηνάριον καὶ αὐτοί .
    venientes autem et primi arbitrati sunt quod plus essent accepturi acceperunt autem et ipsi singulos denarios
  659. λαβόντες δὲ ἐγόγγυζον κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου
    et accipientes murmurabant adversus patrem familias
  660. λέγοντες · οὗτοι οἱ ἔσχατοι μίαν ὥραν ἐποίησαν , καὶ ἴσους αὐτοὺς ἡμῖν ἐποίησας τοῖς βαστάσασι τὸ βάρος τῆς ἡμέρας καὶ τὸν καύσωνα .
    dicentes hii novissimi una hora fecerunt et pares illos nobis fecisti qui portavimus pondus diei et aestus
  661. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς ἑνὶ αὐτῶν εἶπεν · ἑταῖρε , οὐκ ἀδικῶ σε · οὐχὶ δηναρίου συνεφώνησάς μοι ;
    at ille respondens uni eorum dixit amice non facio tibi iniuriam nonne ex denario convenisti me cum
  662. ἆρον τὸ σὸν καὶ ὕπαγε . θέλω δὲ τούτῳ τῷ ἐσχάτῳ δοῦναι ὡς καὶ σοί ·
    tolle quod tuum est et vade volo autem et huic novissimo dare sicut et tibi
  663. ἢ οὐκ ἔξεστίν μοι ὃ θέλω ποιῆσαι ἐν τοῖς ἐμοῖς ; ἢ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι ;
    aut non licet mihi quod volo facere an oculus tuus nequam est quia ego bonus sum
  664. οὕτως ἔσονται οἱ ἔσχατοι πρῶτοι καὶ οἱ πρῶτοι ἔσχατοι .
    sic erunt novissimi primi et primi novissimi multi sunt enim vocati pauci autem electi
  665. Καὶ ἀναβαίνων ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα παρέλαβεν τοὺς δώδεκα κατ’ ἰδίαν , καὶ ἐν τῇ ὁδῷ εἶπεν αὐτοῖς ·
    et ascendens Iesus Hierosolymam adsumpsit duodecim discipulos secreto et ait illis
  666. ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα , καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ γραμματεῦσιν , καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν εἰς θάνατον .
    ecce ascendimus Hierosolymam et Filius hominis tradetur principibus sacerdotum et scribis et condemnabunt eum morte
  667. καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ ἐμπαῖξαι καὶ μαστιγῶσαι καὶ σταυρῶσαι , καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται .
    et tradent eum gentibus ad deludendum et flagellandum et crucifigendum et tertia die resurget
  668. Τότε προσῆλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου μετὰ τῶν υἱῶν αὐτῆς , προσκυνοῦσα καὶ αἰτοῦσά τι παρ’ αὐτοῦ .
    tunc accessit ad eum mater filiorum Zebedaei cum filiis suis adorans et petens aliquid ab eo
  669. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ · τί θέλεις ; λέγει αὐτῷ · εἰπὲ ἵνα καθίσωσιν οὗτοι οἱ δύο υἱοί μου εἷς ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ...
    qui dixit ei quid vis ait illi dic ut sedeant hii duo filii mei unus ad dexteram tuam et unus ad sinistram in regno
  670. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε . δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ μέλλω πίνειν ; λέγουσιν αὐτῷ · δυνάμεθα
    respondens autem Iesus dixit nescitis quid petatis potestis bibere calicem quem ego bibiturus sum dicunt ei possumus
  671. λέγει αὐτοῖς · τὸ μὲν ποτήριόν μου πίεσθε , τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου καὶ ἐξ εὐωνύμων , οὐκ ἔστιν ἐμὸν τοῦτο δοῦναι ...
    ait illis calicem quidem meum bibetis sedere autem ad dexteram meam et sinistram non est meum dare vobis sed quibus paratum est a Patre
  672. ἀκούσαντες δὲ οἱ δέκα ἠγανάκτησαν περὶ τῶν δύο ἀδελφῶν .
    et audientes decem indignati sunt de duobus fratribus
  673. ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτοὺς εἶπεν · οἴδατε ὅτι οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν .
    Iesus autem vocavit eos ad se et ait scitis quia principes gentium dominantur eorum et qui maiores sunt potestatem exercent in eos
  674. οὐχ οὕτως ἔσται ἐν ὑμῖν · ἀλλ’ ὃς ἐὰν θέλῃ ἐν ὑμῖν μέγας γενέσθαι ἔσται ὑμῶν διάκονος ,
    non ita erit inter vos sed quicumque voluerit inter vos maior fieri sit vester minister
  675. καὶ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος ἔσται ὑμῶν δοῦλος ·
    et qui voluerit inter vos primus esse erit vester servus
  676. ὥσπερ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι , ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν .
    sicut Filius hominis non venit ministrari sed ministrare et dare animam suam redemptionem pro multis
  677. Καὶ ἐκπορευομένων αὐτῶν ἀπὸ Ἱερειχὼ ἠκολούθησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς .
    et egredientibus eis ab Hiericho secuta est eum turba multa
  678. καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὁδόν , ἀκούσαντες ὅτι Ἰησοῦς παράγει , ἔκραξαν λέγοντες , ἐλέησον ἡμᾶς , υἱὲ Δαυείδ .
    et ecce duo caeci sedentes secus viam audierunt quia Iesus transiret et clamaverunt dicentes Domine miserere nostri Fili David
  679. ὁ δὲ ὄχλος ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα σιωπήσωσιν · οἱ δὲ μεῖζον ἔκραξαν λέγοντες · κύριε , ἐλέησον ἡμᾶς , υἱέ Δαυείδ .
    turba autem increpabat eos ut tacerent at illi magis clamabant dicentes Domine miserere nostri Fili David
  680. καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς ἐφώνησεν αὐτοὺς καὶ εἶπεν · τί θέλετε ποιήσω ὑμῖν ;
    et stetit Iesus et vocavit eos et ait quid vultis ut faciam vobis
  681. λέγουσιν αὐτῷ · κύριε , ἵνα ἀνοιγῶσιν οἱ ὀφθαλμοὶ ἡμῶν .
    dicunt illi Domine ut aperiantur oculi nostri
  682. σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς ἥψατο τῶν ὀμμάτων αὐτῶν , καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ .
    misertus autem eorum Iesus tetigit oculos eorum et confestim viderunt et secuti sunt eum
  683. Καὶ ὅτε ἤγγισαν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ ἦλθον εἰς Βηθφαγὴ εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν , τότε Ἰησοῦς ἀπέστειλεν δύο μαθητὰς
    et cum adpropinquassent Hierosolymis et venissent Bethfage ad montem Oliveti tunc Iesus misit duos discipulos
  684. λέγων αὐτοῖς · πορεύεσθε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν , καὶ εὐθὺς εὑρήσετε ὄνον δεδεμένην καὶ πῶλον μετ’ αὐτῆς · λύσαντες ἀγάγετέ μοι
    dicens eis ite in castellum quod contra vos est et statim invenietis asinam alligatam et pullum cum ea solvite et adducite mihi
  685. καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ τι , ἐρεῖτε ὅτι ὁ κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει · εὐθὺς δὲ ἀποστελεῖ αὐτούς .
    et si quis vobis aliquid dixerit dicite quia Dominus his opus habet et confestim dimittet eos
  686. τοῦτο δὲ γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος ·
    hoc autem factum est ut impleretur quod dictum est per prophetam dicentem
  687. εἴπατε τῇ θυγατρὶ Σιών · ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι , πραῢς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὄνον , καὶ ἐπὶ πῶλον υἱὸν ὑποζυγίου .
    dicite filiae Sion ecce rex tuus venit tibi mansuetus et sedens super asinam et pullum filium subiugalis
  688. πορευθέντες δὲ οἱ μαθηταὶ καὶ ποιήσαντες καθὼς προσέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ,
    euntes autem discipuli fecerunt sicut praecepit illis Iesus
  689. ἤγαγον τὴν ὄνον καὶ τὸν πῶλον , καὶ ἐπέθηκαν ἐπ’ αὐτῶν τὰ ἱμάτια , καὶ ἐπεκάθισεν ἐπάνω αὐτῶν .
    et adduxerunt asinam et pullum et inposuerunt super eis vestimenta sua et eum desuper sedere fecerunt
  690. ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔστρωσαν ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐν τῇ ὁδῷ , ἄλλοι δὲ ἔκοπτον κλάδους ἀπὸ τῶν δένδρων καὶ ἔστρωσαν ἐν τῇ ὁδῷ
    plurima autem turba straverunt vestimenta sua in via alii autem caedebant ramos de arboribus et sternebant in via
  691. οἱ δὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες αὐτὸν καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον λέγοντες · ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυείδ , εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου , ...
    turbae autem quae praecedebant et quae sequebantur clamabant dicentes osanna Filio David benedictus qui venturus est in nomine Domini osanna in altissimis
  692. Καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λέγουσα · τίς ἐστιν οὗτος ;
    et cum intrasset Hierosolymam commota est universa civitas dicens quis est hic
  693. οἱ δὲ ὄχλοι ἔλεγον · οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς ὁ ἀπὸ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας .
    populi autem dicebant hic est Iesus propheta a Nazareth Galilaeae
  694. Καὶ εἰσῆλθεν Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερόν τοῦ θεοῦ , καὶ ἐξέβαλεν πάντας τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ , καὶ τὰς τραπέζας τῶν ...
    et intravit Iesus in templum Dei et eiciebat omnes vendentes et ementes in templo et mensas nummulariorum et cathedras vendentium columbas evertit
  695. καὶ λέγει αὐτοῖς · γέγραπται · ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται , ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν .
    et dicit eis scriptum est domus mea domus orationis vocabitur vos autem fecistis eam speluncam latronum
  696. Καὶ προσῆλθον αὐτῷ τυφλοὶ καὶ χωλοὶ ἐν τῷ ἱερῷ , καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς .
    et accesserunt ad eum caeci et claudi in templo et sanavit eos
  697. ἰδόντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὰ θαυμάσια ἃ ἐποίησεν καὶ τοὺς παῖδας τοὺς κράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ καὶ λέγοντας , ὡσαννὰ τῷ ...
    videntes autem principes sacerdotum et scribae mirabilia quae fecit et pueros clamantes in templo et dicentes osanna Filio David indignati sunt
  698. καὶ εἶπαν αὐτῷ · ἀκούεις τί οὗτοι λέγουσιν ; ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς · ναί · οὐδέποτε ἀνέγνωτε ὅτι ἐκ στόματος νηπίων καὶ ...
    et dixerunt ei audis quid isti dicant Iesus autem dicit eis utique numquam legistis quia ex ore infantium et lactantium perfecisti laudem
  699. καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἐξῆλθεν ἔξω τῆς πόλεως εἰς Βηθανίαν , καὶ ηὐλίσθη ἐκεῖ .
    et relictis illis abiit foras extra civitatem in Bethaniam ibi que mansit
  700. Πρωῒ δὲ ἐπαναγαγὼν εἰς τὴν πόλιν ἐπείνασεν .
    mane autem revertens in civitatem esuriit
  701. καὶ ἰδὼν συκῆν μίαν ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἦλθεν ἐπ’ αὐτήν , καὶ οὐδὲν εὗρεν ἐν αὐτῇ εἰ μὴ φύλλα μόνον , καὶ λέγει αὐτῇ ...
    et videns fici arborem unam secus viam venit ad eam et nihil invenit in ea nisi folia tantum et ait illi numquam ex te ...
  702. καὶ ἰδόντες οἱ μαθηταὶ ἐθαύμασαν λέγοντες · πῶς παραχρῆμα ἐξηράνθη ἡ συκῆ ;
    et videntes discipuli mirati sunt dicentes quomodo continuo aruit
  703. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ἐὰν ἔχητε πίστιν καὶ μὴ διακριθῆτε , οὐ μόνον τὸ τῆς συκῆς ποιήσετε ...
    respondens autem Iesus ait eis amen dico vobis si habueritis fidem et non haesitaveritis non solum de ficulnea facietis sed et si monti huic ...
  704. καὶ πάντα ὅσα ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχῇ πιστεύοντες λήμψεσθε .
    et omnia quaecumque petieritis in oratione credentes accipietis
  705. Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ ἱερὸν προσῆλθον αὐτῷ διδάσκοντι οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ λέγοντες · ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς ; ...
    et cum venisset in templum accesserunt ad eum docentem principes sacerdotum et seniores populi dicentes in qua potestate haec facis et quis tibi dedit ...
  706. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ἐρωτήσω ὑμᾶς καὶ ἐγώ λόγον ἕνα , ὃν ἐὰν εἴπητέ μοι καὶ ἐγώ ὑμῖν ἐρῶ ἐν ποίᾳ ...
    respondens Iesus dixit illis interrogabo vos et ego unum sermonem quem si dixeritis mihi et ego vobis dicam in qua potestate haec facio
  707. τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου πόθεν ἦν ; ἐξ οὐρανοῦ ἢ ἐξ ἀνθρώπων ; οἱ δὲ διελογίζοντο παρ’ ἑαυτοῖς λέγοντες ·
    baptismum Iohannis unde erat e caelo an ex hominibus at illi cogitabant inter se dicentes si dixerimus e caelo dicet nobis quare ergo non ...
  708. ἐὰν εἴπωμεν · ἐξ οὐρανοῦ , ἐρεῖ ἡμῖν · διὰ τί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ ; ἐὰν δὲ εἴπωμεν · ἐξ ἀνθρώπων , φοβούμεθα ...
    si autem dixerimus ex hominibus timemus turbam omnes enim habent Iohannem sicut prophetam
  709. καὶ ἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ εἶπαν · οὐκ οἴδαμεν . ἔφη αὐτοῖς καὶ αὐτός · οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ .
    et respondentes Iesu dixerunt nescimus ait illis et ipse nec ego dico vobis in qua potestate haec facio
  710. Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο · προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν · τέκνον , ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι .
    quid autem vobis videtur homo habebat duos filios et accedens ad primum dixit fili vade hodie operare in vinea mea
  711. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · οὐ θέλω , ὕστερον μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν .
    ille autem respondens ait nolo postea autem paenitentia motus abiit
  712. προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως . ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · ἐγώ , κύριε · καὶ οὐκ ἀπῆλθεν .
    accedens autem ad alterum dixit similiter at ille respondens ait eo domine et non ivit
  713. τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός ; λέγουσιν · ὁ πρῶτος . λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ...
    quis ex duobus fecit voluntatem patris dicunt novissimus dicit illis Iesus amen dico vobis quia publicani et meretrices praecedunt vos in regno Dei
  714. ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης , καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ · οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ · ὑμεῖς ...
    venit enim ad vos Iohannes in via iustitiae et non credidistis ei publicani autem et meretrices crediderunt ei vos autem videntes nec paenitentiam habuistis ...
  715. Ἄλλην παραβολὴν ἀκούσατε . ἄνθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον , καὶ ...
    aliam parabolam audite homo erat pater familias qui plantavit vineam et sepem circumdedit ei et fodit in ea torcular et aedificavit turrem et locavit ...
  716. ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν , ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ .
    cum autem tempus fructuum adpropinquasset misit servos suos ad agricolas ut acciperent fructus eius
  717. καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν , ὃν δὲ ἀπέκτειναν , ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν .
    et agricolae adprehensis servis eius alium ceciderunt alium occiderunt alium vero lapidaverunt
  718. πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων , καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως .
    iterum misit alios servos plures prioribus et fecerunt illis similiter
  719. ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ , λέγων · ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου .
    novissime autem misit ad eos filium suum dicens verebuntur filium meum
  720. οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς · οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος · δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ .
    agricolae autem videntes filium dixerunt intra se hic est heres venite occidamus eum et habebimus hereditatem eius
  721. καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν .
    et adprehensum eum eiecerunt extra vineam et occiderunt
  722. ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος , τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις ;
    cum ergo venerit dominus vineae quid faciet agricolis illis
  723. λέγουσιν αὐτῷ · κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτούς , καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς , οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν
    aiunt illi malos male perdet et vineam locabit aliis agricolis qui reddant ei fructum temporibus suis
  724. λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς · λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας · παρὰ κυρίου ...
    dicit illis Iesus numquam legistis in scripturis lapidem quem reprobaverunt aedificantes hic factus est in caput anguli a Domino factum est istud et est ...
  725. διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς .
    ideo dico vobis quia auferetur a vobis regnum Dei et dabitur genti facienti fructus eius
  726. καὶ ὁ πεσὼν ἐπὶ τὸν λίθον τοῦτον συνθλασθήσεται : ἐφ᾽ ὃνδ᾽ ἂν πέσῃ λικμήσει αὐτόν .
    et qui ceciderit super lapidem istum confringetur super quem vero ceciderit conteret eum
  727. ἀκούσαντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι τὰς παραβολὰς αὐτοῦ ἔγνωσαν ὅτι περὶ αὐτῶν λέγει ·
    et cum audissent principes sacerdotum et Pharisaei parabolas eius cognoverunt quod de ipsis diceret
  728. καὶ ζητοῦντες αὐτὸν κρατῆσαι ἐφοβήθησαν τοὺς ὄχλους , ἐπεὶ εἰς προφήτην αὐτὸν εἶχον .
    et quaerentes eum tenere timuerunt turbas quoniam sicut prophetam eum habebant
  729. Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς πάλιν εἶπεν ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λέγων ·
    et respondens Iesus dixit iterum in parabolis eis dicens
  730. ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ , ὅστις ἐποίησεν γάμους τῷ υἱῷ αὐτοῦ .
    simile factum est regnum caelorum homini regi qui fecit nuptias filio suo
  731. καὶ ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ καλέσαι τοὺς κεκλημένους εἰς τοὺς γάμους , καὶ οὐκ ἤθελον ἐλθεῖν .
    et misit servos suos vocare invitatos ad nuptias et nolebant venire
  732. πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους λέγων · εἴπατε τοῖς κεκλημένοις · ἰδοὺ τὸ ἄριστόν μου ἡτοίμακα , οἱ ταῦροί μου καὶ τὰ σιτιστὰ τεθυμένα , ...
    iterum misit alios servos dicens dicite invitatis ecce prandium meum paravi tauri mei et altilia occisa et omnia parata venite ad nuptias
  733. οἱ δὲ ἀμελήσαντες ἀπῆλθον , ὃς μὲν εἰς τὸν ἴδιον ἀγρόν , ὃς δὲ ἐπὶ τὴν ἐμπορίαν αὐτοῦ ·
    illi autem neglexerunt et abierunt alius in villam suam alius vero ad negotiationem suam
  734. οἱ δὲ λοιποὶ κρατήσαντες τοὺς δούλους αὐτοῦ ὕβρισαν καὶ ἀπέκτειναν .
    reliqui vero tenuerunt servos eius et contumelia adfectos occiderunt
  735. ὁ δὲ βασιλεὺς ὠργίσθη , καὶ πέμψας τὰ στρατεύματα αὐτοῦ ἀπώλεσεν τοὺς φονεῖς ἐκείνους καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν ἐνέπρησεν .
    rex autem cum audisset iratus est et missis exercitibus suis perdidit homicidas illos et civitatem illorum succendit
  736. τότε λέγει τοῖς δούλοις αὐτοῦ · ὁ μὲν γάμος ἕτοιμός ἐστιν , οἱ δὲ κεκλημένοι οὐκ ἦσαν ἄξιοι ·
    tunc ait servis suis nuptiae quidem paratae sunt sed qui invitati erant non fuerunt digni
  737. πορεύεσθε οὖν ἐπὶ τὰς διεξόδους τῶν ὁδῶν , καὶ ὅσους ἐὰν εὕρητε καλέσατε εἰς τοὺς γάμους .
    ite ergo ad exitus viarum et quoscumque inveneritis vocate ad nuptias
  738. καὶ ἐξελθόντες οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι εἰς τὰς ὁδοὺς συνήγαγον πάντας ὅσους εὗρον , πονηρούς τε καὶ ἀγαθούς , καὶ ἐπλήσθη ὁ νυμφὼν ἀνακειμένων .
    et egressi servi eius in vias congregaverunt omnes quos invenerunt malos et bonos et impletae sunt nuptiae discumbentium
  739. εἰσελθὼν δὲ ὁ βασιλεὺς θεάσασθαι τοὺς ἀνακειμένους εἶδεν ἐκεῖ ἄνθρωπον οὐκ ἐνδεδυμένον ἔνδυμα γάμου ·
    intravit autem rex ut videret discumbentes et vidit ibi hominem non vestitum veste nuptiali
  740. καὶ λέγει αὐτῷ · ἑταῖρε , πῶς εἰσῆλθες ὧδε μὴ ἔχων ἔνδυμα γάμου ; ὁ δὲ ἐφιμώθη .
    et ait illi amice quomodo huc intrasti non habens vestem nuptialem at ille obmutuit
  741. τότε ὁ βασιλεὺς εἶπεν τοῖς διακόνοις · δήσαντες αὐτοῦ πόδας καὶ χεῖρας ἐκβάλετε αὐτὸν εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον · ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς ...
    tunc dixit rex ministris ligatis pedibus eius et manibus mittite eum in tenebras exteriores ibi erit fletus et stridor dentium
  742. πολλοὶ γάρ εἰσιν κλητοὶ ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί .
    multi autem sunt vocati pauci vero electi
  743. Τότε πορευθέντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν ἐν λόγῳ .
    tunc abeuntes Pharisaei consilium inierunt ut caperent eum in sermone
  744. καὶ ἀποστέλλουσιν αὐτῷ τοὺς μαθητὰς αὐτῶν μετὰ τῶν Ἡρωδιανῶν λέγοντας · διδάσκαλε , οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ ἐν ἀληθείᾳ ...
    et mittunt ei discipulos suos cum Herodianis dicentes magister scimus quia verax es et viam Dei in veritate doces et non est tibi cura ...
  745. εἰπὸν οὖν ἡμῖν , τί σοι δοκεῖ · ἔξεστιν δοῦναι κῆνσον Καίσαρι ἢ οὔ ;
    dic ergo nobis quid tibi videatur licet censum dare Caesari an non
  746. γνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς τὴν πονηρίαν αὐτῶν εἶπεν · τί με πειράζετε , ὑποκριταί ;
    cognita autem Iesus nequitia eorum ait quid me temptatis hypocritae
  747. ἐπιδείξατέ μοι τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου . οἱ δὲ προσήνεγκαν αὐτῷ δηνάριον .
    ostendite mihi nomisma census at illi obtulerunt ei denarium
  748. καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραφή ;
    et ait illis Iesus cuius est imago haec et suprascriptio
  749. λέγουσιν · Καίσαρος . τότε λέγει αὐτοῖς · ἀπόδοτε οὖν τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ .
    dicunt ei Caesaris tunc ait illis reddite ergo quae sunt Caesaris Caesari et quae sunt Dei Deo
  750. καὶ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν , καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθαν .
    et audientes mirati sunt et relicto eo abierunt
  751. Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ προσῆλθον αὐτῷ Σαδδουκαῖοι , λέγοντες μὴ εἶναι ἀνάστασιν , καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν
    in illo die accesserunt ad eum Sadducaei qui dicunt non esse resurrectionem et interrogaverunt eum
  752. λέγοντες · διδάσκαλε , Μωϋσῆς εἶπεν · ἐάν τις ἀποθάνῃ μὴ ἔχων τέκνα , ἐπιγαμβρεύσει ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ ἀναστήσει σπέρμα ...
    dicentes magister Moses dixit si quis mortuus fuerit non habens filium ut ducat frater eius uxorem illius et suscitet semen fratri suo
  753. ἦσαν δὲ παρ’ ἡμῖν ἑπτὰ ἀδελφοί , καὶ ὁ πρῶτος γήμας ἐτελεύτησεν , καὶ μὴ ἔχων σπέρμα ἀφῆκεν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ
    erant autem apud nos septem fratres et primus uxore ducta defunctus est et non habens semen reliquit uxorem suam fratri suo
  754. ὁμοίως καὶ ὁ δεύτερος καὶ ὁ τρίτος , ἕως τῶν ἑπτά .
    similiter secundus et tertius usque ad septimum
  755. ὕστερον δὲ πάντων ἀπέθανεν ἡ γυνή .
    novissime autem omnium et mulier defuncta est
  756. ἐν τῇ ἀναστάσει οὖν τίνος τῶν ἑπτὰ ἔσται γυνή ; πάντες γὰρ ἔσχον αὐτήν .
    in resurrectione ergo cuius erit de septem uxor omnes enim habuerunt eam
  757. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · πλανᾶσθε , μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ .
    respondens autem Iesus ait illis erratis nescientes scripturas ne que virtutem Dei
  758. ἐν γὰρ τῇ ἀναστάσει οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται , ἀλλ’ ὡς ἄγγελοι θεοῦ ἐν τῷ οὐρανῷ εἰσίν .
    in resurrectione enim ne que nubent ne que nubentur sed sunt sicut angeli Dei in caelo
  759. περὶ δὲ τῆς ἀναστάσεως τῶν νεκρῶν οὐκ ἀνέγνωτε τὸ ῥηθὲν ὑμῖν ὑπὸ τοῦ θεοῦ λέγοντος ·
    de resurrectione autem mortuorum non legistis quod dictum est a Deo dicente vobis
  760. ἐγώ εἰμι ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ ὁ θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ θεὸς Ἰακώβ ; οὐκ ἔστιν θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων .
    ego sum Deus Abraham et Deus Isaac et Deus Iacob non est Deus mortuorum sed viventium
  761. καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ .
    et audientes turbae mirabantur in doctrina eius
  762. Οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες ὅτι ἐφίμωσεν τοὺς Σαδδουκαίους συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτό ,
    Pharisaei autem audientes quod silentium inposuisset Sadducaeis convenerunt in unum
  763. καὶ ἐπηρώτησεν εἷς ἐξ αὐτῶν νομικὸς πειράζων αὐτόν ·
    et interrogavit eum unus ex eis legis doctor temptans eum
  764. διδάσκαλε , ποία ἐντολὴ μεγάλη ἐν τῷ νόμῳ ;
    magister quod est mandatum magnum in lege
  765. ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ · ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ τῇ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ ...
    ait illi Iesus diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo et in tota anima tua et in tota mente tua
  766. αὕτη ἐστὶν ἡ μεγάλη καὶ πρώτη ἐντολή .
    hoc est maximum et primum mandatum
  767. δευτέρα ὁμοία αὐτῇ · ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν .
    secundum autem simile est huic diliges proximum tuum sicut te ipsum
  768. ἐν ταύταις ταῖς δυσὶν ἐντολαῖς ὅλος ὁ νόμος κρέμαται καὶ οἱ προφῆται .
    in his duobus mandatis universa lex pendet et prophetae
  769. Συνηγμένων δὲ τῶν Φαρισαίων ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς
    congregatis autem Pharisaeis interrogavit eos Iesus
  770. λέγων · τί ὑμῖν δοκεῖ περὶ τοῦ Χριστοῦ ; τίνος υἱός ἐστιν ; λέγουσιν αὐτῷ · τοῦ Δαυείδ .
    dicens quid vobis videtur de Christo cuius filius est dicunt ei David
  771. λέγει αὐτοῖς · πῶς οὖν Δαυεὶδ ἐν πνεύματι καλεῖ κύριον αὐτὸν , λέγων ·
    ait illis quomodo ergo David in spiritu vocat eum Dominum dicens
  772. εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου · κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποκάτω τῶν ποδῶν σου .
    dixit Dominus Domino meo sede a dextris meis donec ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum
  773. εἰ οὖν Δαυεὶδ καλεῖ αὐτὸν κύριον , πῶς υἱὸς αὐτοῦ ἐστιν ;
    si ergo David vocat eum Dominum quomodo filius eius est
  774. καὶ οὐδεὶς ἐδύνατο ἀποκριθῆναι αὐτῷ λόγον , οὐδὲ ἐτόλμησέν τις ἀπ’ ἐκείνης τῆς ἡμέρας ἐπερωτῆσαι αὐτὸν οὐκέτι .
    et nemo poterat respondere ei verbum ne que ausus fuit quisquam ex illa die eum amplius interrogare
  775. Τότε ὁ Ἰησοῦς ἐλάλησεν τοῖς ὄχλοις καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ
    tunc Iesus locutus est ad turbas et discipulos suos
  776. λέγων , ἐπὶ τῆς Μωϋσέως καθέδρας ἐκάθισαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι .
    dicens super cathedram Mosi sederunt scribae et Pharisaei
  777. πάντα οὖν ὅσα ἐὰν εἴπωσιν ὑμῖν ποιήσατε καὶ τηρεῖτε , κατὰ δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν μὴ ποιεῖτε · λέγουσιν γὰρ καὶ οὐ ποιοῦσιν .
    omnia ergo quaecumque dixerint vobis servate et facite secundum opera vero eorum nolite facere dicunt enim et non faciunt
  778. δεσμεύουσιν δὲ φορτία βαρέα καὶ ἐπιτιθέασιν ἐπὶ τοὺς ὤμους τῶν ἀνθρώπων , αὐτοὶ δὲ τῷ δακτύλῳ αὐτῶν οὐ θέλουσιν κινῆσαι αὐτά .
    alligant autem onera gravia et inportabilia et inponunt in umeros hominum digito autem suo nolunt ea movere
  779. πάντα δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν ποιοῦσιν πρὸς τὸ θεαθῆναι τοῖς ἀνθρώποις · πλατύνουσιν γὰρ τὰ φυλακτήρια αὐτῶν καὶ μεγαλύνουσιν τὰ κράσπεδα ,
    omnia vero opera sua faciunt ut videantur ab hominibus dilatant enim phylacteria sua et magnificant fimbrias
  780. φιλοῦσιν δὲ τὴν πρωτοκλισίαν ἐν τοῖς δείπνοις καὶ τὰς πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς
    amant autem primos recubitus in cenis et primas cathedras in synagogis
  781. καὶ τοὺς ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς καὶ καλεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων , ῥαββεί .
    et salutationes in foro et vocari ab hominibus rabbi
  782. ὑμεῖς δὲ μὴ κληθῆτε , ῥαββεί , εἷς γάρ ἐστιν ὑμῶν ὁ διδάσκαλος , πάντες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί ἐστε .
    vos autem nolite vocari rabbi unus enim est magister vester omnes autem vos fratres estis
  783. καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ὑμῶν ἐπὶ τῆς γῆς · εἷς γάρ ἐστιν ὑμῶν ὁ πατὴρ ὁ οὐράνιος .
    et patrem nolite vocare vobis super terram unus enim est Pater vester qui in caelis est
  784. μηδὲ κληθῆτε καθηγηταί , ὅτι καθηγητὴς ὑμῶν ἐστιν εἷς ὁ Χριστός .
    ne c vocemini magistri quia magister vester unus est Christus
  785. ὁ δὲ μείζων ὑμῶν ἔσται ὑμῶν διάκονος .
    qui maior est vestrum erit minister vester
  786. ὅστις δὲ ὑψώσει ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται , καὶ ὅστις ταπεινώσει ἑαυτὸν ὑψωθήσεται .
    qui autem se exaltaverit humiliabitur et qui se humiliaverit exaltabitur
  787. Οὐαὶ δὲ ὑμῖν , γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί , ὅτι κλείετε τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων · ὑμεῖς γὰρ οὐκ εἰσέρχεσθε , ...
    vae autem vobis scribae et Pharisaei hypocritae quia clauditis regnum caelorum ante homines vos enim non intratis ne c introeuntes sinitis intrare
  788. οὐαὶ ὑμῖν , γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί , ὅτι περιάγετε τὴν θάλασσαν καὶ τὴν ξηρὰν ποιῆσαι ἕνα προσήλυτον , καὶ ὅταν γένηται , ποιεῖτε ...
    vae vobis scribae et Pharisaei hypocritae quia circuitis mare et aridam ut faciatis unum proselytum et cum fuerit factus facitis eum filium gehennae duplo ...
  789. οὐαὶ ὑμῖν , ὁδηγοὶ τυφλοὶ οἱ λέγοντες · ὃς ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ ναῷ , οὐδέν ἐστιν · ὃς δ’ ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ ...
    vae vobis duces caeci qui dicitis quicumque iuraverit per templum nihil est qui autem iuraverit in aurum templi debet
  790. μωροὶ καὶ τυφλοί , τίς γὰρ μείζων ἐστίν , ὁ χρυσὸς ἢ ὁ ναὸς ὁ ἁγιάσας τὸν χρυσόν ;
    stulti et caeci quid enim maius est aurum an templum quod sanctificat aurum
  791. καί · ὃς ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ θυσιαστηρίῳ , οὐδέν ἐστιν · ὃς δ’ ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ δώρῳ τῷ ἐπάνω αὐτοῦ ὀφείλει .
    et quicumque iuraverit in altari nihil est quicumque autem iuraverit in dono quod est super illud debet
  792. τυφλοί , τί γὰρ μεῖζον , τὸ δῶρον ἢ τὸ θυσιαστήριον τὸ ἁγιάζον τὸ δῶρον ;
    caeci quid enim maius est donum an altare quod sanctificat donum
  793. ὁ οὖν ὀμόσας ἐν τῷ θυσιαστηρίῳ ὀμνύει ἐν αὐτῷ καὶ ἐν πᾶσιν τοῖς ἐπάνω αὐτοῦ ·
    qui ergo iurat in altare iurat in eo et in omnibus quae super illud sunt
  794. καὶ ὁ ὀμόσας ἐν τῷ ναῷ ὀμνύει ἐν αὐτῷ καὶ ἐν τῷ κατοικοῦντι αὐτόν ·
    et qui iuraverit in templo iurat in illo et in eo qui inhabitat in ipso
  795. καὶ ὁ ὀμόσας ἐν τῷ οὐρανῷ ὀμνύει ἐν τῷ θρόνῳ τοῦ θεοῦ καὶ ἐν τῷ καθημένῳ ἐπάνω αὐτοῦ .
    et qui iurat in caelo iurat in throno Dei et in eo qui sedet super eum
  796. οὐαὶ ὑμῖν , γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί , ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ ἄνηθον καὶ τὸ κύμινον , καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα τοῦ ...
    vae vobis scribae et Pharisaei hypocritae quia decimatis mentam et anethum et cyminum et reliquistis quae graviora sunt legis iudicium et misericordiam et fidem ...
  797. ὁδηγοὶ τυφλοί , οἱ διϋλίζοντες τὸν κώνωπα τὴν δὲ κάμηλον καταπίνοντες .
    duces caeci excolantes culicem camelum autem gluttientes
  798. οὐαὶ ὑμῖν , γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί , ὅτι καθαρίζετε τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τῆς παροψίδος , ἔσωθεν δὲ γέμουσιν ἐξ ἁρπαγῆς καὶ ...
    vae vobis scribae et Pharisaei hypocritae quia mundatis quod de foris est calicis et parapsidis intus autem pleni sunt rapina et inmunditia
  799. Φαρισαῖε τυφλέ , καθάρισον πρῶτον τὸ ἐντὸς τοῦ ποτηρίου , ἵνα γένηται καὶ τὸ ἐκτὸς αὐτοῦ καθαρόν .
    Pharisaee caece munda prius quod intus est calicis et parapsidis ut fiat et id quod de foris est mundum
  800. οὐαὶ ὑμῖν , γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί , ὅτι παρομοιάζετε τάφοις κεκονιαμένοις , οἵτινες ἔξωθεν μὲν φαίνονται ὡραῖοι ἔσωθεν δὲ γέμουσιν ὀστέων νεκρῶν καὶ ...
    vae vobis scribae et Pharisaei hypocritae quia similes estis sepulchris dealbatis quae a foris parent hominibus speciosa intus vero plena sunt ossibus mortuorum et ...
  801. οὕτως καὶ ὑμεῖς ἔξωθεν μὲν φαίνεσθε τοῖς ἀνθρώποις δίκαιοι , ἔσωθεν δέ ἐστε μεστοὶ ὑποκρίσεως καὶ ἀνομίας .
    sic et vos a foris quidem paretis hominibus iusti intus autem pleni estis hypocrisi et iniquitate
  802. οὐαὶ ὑμῖν , γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί , ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν δικαίων ,
    vae vobis scribae et Pharisaei hypocritae quia aedificatis sepulchra prophetarum et ornatis monumenta iustorum
  803. καὶ λέγετε · εἰ ἤμεθα ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πατέρων ἡμῶν , οὐκ ἂν ἤμεθα κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν .
    et dicitis si fuissemus in diebus patrum nostrorum non essemus socii eorum in sanguine prophetarum
  804. ὥστε μαρτυρεῖτε ἑαυτοῖς ὅτι υἱοί ἐστε τῶν φονευσάντων τοὺς προφήτας .
    itaque testimonio estis vobis met ipsis quia filii estis eorum qui prophetas occiderunt
  805. καὶ ὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν .
    et vos implete mensuram patrum vestrorum
  806. ὄφεις , γεννήματα ἐχιδνῶν , πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης ;
    serpentes genimina viperarum quomodo fugietis a iudicio gehennae
  807. διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω πρὸς ὑμᾶς προφήτας καὶ σοφοὺς καὶ γραμματεῖς · ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε καὶ σταυρώσετε , καὶ ἐξ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ...
    ideo ecce ego mitto ad vos prophetas et sapientes et scribas ex illis occidetis et crucifigetis et ex eis flagellabitis in synagogis vestris et ...
  808. ὅπως ἔλθῃ ἐφ’ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον ἐκχυννόμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἀπὸ τοῦ αἵματος Ἅβελ τοῦ δικαίου ἕως τοῦ αἵματος Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου , ...
    ut veniat super vos omnis sanguis iustus qui effusus est super terram a sanguine Abel iusti usque ad sanguinem Zacchariae filii Barachiae quem occidistis ...
  809. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ἥξει ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην .
    amen dico vobis venient haec omnia super generationem istam
  810. Ἱερουσαλὴμ Ἱερουσαλήμ , ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν , ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου , ὃν τρόπον ὄρνις ...
    Hierusalem Hierusalem quae occidis prophetas et lapidas eos qui ad te missi sunt quotiens volui congregare filios tuos quemadmodum gallina congregat pullos suos sub ...
  811. ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος .
    ecce relinquitur vobis domus vestra deserta
  812. λέγω γὰρ ὑμῖν , οὐ μή με ἴδητε ἀπ’ ἄρτι ἕως ἂν εἴπητε · εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου .
    dico enim vobis non me videbitis amodo donec dicatis benedictus qui venit in nomine Domini
  813. Καὶ ἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἀπὸ τοῦ ἱεροῦ ἐπορεύετο , καὶ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτῷ τὰς οἰκοδομὰς τοῦ ἱεροῦ ·
    et egressus Iesus de templo ibat et accesserunt discipuli eius ut ostenderent ei aedificationes templi
  814. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · οὐ βλέπετε ταῦτα πάντα ; ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐ μὴ ἀφεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον , ὃς ...
    ipse autem respondens dixit eis videtis haec omnia amen dico vobis non relinquetur hic lapis super lapidem qui non destruatur
  815. καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν ἐλαιῶν προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ κατ’ ἰδίαν λέγοντες · εἰπὲ ἡμῖν , πότε ταῦτα ἔσται , καὶ ...
    sedente autem eo super montem Oliveti accesserunt ad eum discipuli secreto dicentes dic nobis quando haec erunt et quod signum adventus tui et consummationis
  816. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ .
    et respondens Iesus dixit eis videte ne quis vos seducat
  817. πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου λέγοντες · ἐγώ εἰμι ὁ Χριστός , καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν .
    multi enim venient in nomine meo dicentes ego sum Christus et multos seducent
  818. μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων · ὁρᾶτε μὴ θροεῖσθε · δεῖ γὰρ γενέσθαι , ἀλλ’ οὔπω ἐστὶν τὸ τέλος .
    audituri autem estis proelia et opiniones proeliorum videte ne turbemini oportet enim haec fieri sed nondum est finis
  819. ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπ’ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν , καὶ ἔσονται λιμοὶ καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους ·
    consurget enim gens in gentem et regnum in regnum et erunt pestilentiae et fames et terraemotus per loca
  820. πάντα δὲ ταῦτα ἀρχὴ ὠδίνων .
    haec autem omnia initia sunt dolorum
  821. τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλῖψιν καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς , καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων τῶν ἐθνῶν διὰ τὸ ὄνομά μου .
    tunc tradent vos in tribulationem et occident vos et eritis odio omnibus gentibus propter nomen meum
  822. καὶ τότε σκανδαλισθήσονται πολλοὶ καὶ ἀλλήλους παραδώσουσιν καὶ μισήσουσιν ἀλλήλους ·
    et tunc scandalizabuntur multi et invicem tradent et odio habebunt invicem
  823. καὶ πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθήσονται καὶ πλανήσουσιν πολλούς ·
    et multi pseudoprophetae surgent et seducent multos
  824. καὶ διὰ τὸ πληθυνθῆναι τὴν ἀνομίαν ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν .
    et quoniam abundabit iniquitas refrigescet caritas multorum
  825. ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται .
    qui autem permanserit usque in finem hic salvus erit
  826. καὶ κηρυχθήσεται τοῦτο τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ εἰς μαρτύριον πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν , καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος .
    et praedicabitur hoc evangelium regni in universo orbe in testimonium omnibus gentibus et tunc veniet consummatio
  827. Ὅταν οὖν ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου ἑστὸς ἐν τόπῳ ἁγίῳ , ὁ ἀναγινώσκων νοείτω ,
    cum ergo videritis abominationem desolationis quae dicta est a Danihelo propheta stantem in loco sancto qui legit intellegat
  828. τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν ἐπὶ τὰ ὄρη ,
    tunc qui in Iudaea sunt fugiant ad montes
  829. ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω ἆραι τὰ ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ ,
    et qui in tecto non descendat tollere aliquid de domo sua
  830. καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ἐπιστρεψάτω ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ .
    et qui in agro non revertatur tollere tunicam suam
  831. οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις .
    vae autem praegnatibus et nutrientibus in illis diebus
  832. προσεύχεσθε δὲ ἵνα μὴ γένηται ἡ φυγὴ ὑμῶν χειμῶνος μηδὲ σαββάτῳ ·
    orate autem ut non fiat fuga vestra hieme vel sabbato
  833. ἔσται γὰρ τότε θλῖψις μεγάλη οἵα οὐκ ἐγένετο ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν οὐδ’ οὐ μὴ γένηται .
    erit enim tunc tribulatio magna qualis non fuit ab initio mundi usque modo ne que fiet
  834. καὶ εἰ μὴ ἐκολοβώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι , οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ · διὰ δὲ τοὺς ἐκλεκτοὺς κολοβωθήσονται αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι .
    et nisi breviati fuissent dies illi non fieret salva omnis caro sed propter electos breviabuntur dies illi
  835. τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ · ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστός , ἤ , ὧδε , μὴ πιστεύσητε ·
    tunc si quis vobis dixerit ecce hic Christus aut illic nolite credere
  836. ἐγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται , καὶ δώσουσιν σημεῖα μεγάλα καὶ τέρατα , ὥστε πλανηθῆναι , εἰ δυνατόν , καὶ τοὺς ἐκλεκτούς .
    surgent enim pseudochristi et pseudoprophetae et dabunt signa magna et prodigia ita ut in errorem inducantur si fieri potest etiam electi
  837. ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν .
    ecce praedixi vobis
  838. ἐὰν οὖν εἴπωσιν ὑμῖν · ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστίν , μὴ ἐξέλθητε · ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις , μὴ πιστεύσητε ·
    si ergo dixerint vobis ecce in deserto est nolite exire ecce in penetrabilibus nolite credere
  839. ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ φαίνεται ἕως δυσμῶν , οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου .
    sicut enim fulgur exit ab oriente et paret usque in occidente ita erit et adventus Filii hominis
  840. ὅπου ἐὰν ᾖ τὸ πτῶμα , ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί .
    ubicumque fuerit corpus illuc congregabuntur aquilae
  841. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλῖψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς , καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ...
    statim autem post tribulationem dierum illorum sol obscurabitur et luna non dabit lumen suum et stellae cadent de caelo et virtutes caelorum commovebuntur
  842. καὶ τότε φανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν οὐρανῷ , καὶ κόψονται πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς καὶ ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ...
    et tunc parebit signum Filii hominis in caelo et tunc plangent omnes tribus terrae et videbunt Filium hominis venientem in nubibus caeli cum virtute ...
  843. καὶ ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλπιγγος μεγάλης , καὶ ἐπισυνάξουσιν τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων ἀπ’ ἄκρων οὐρανῶν ἕως ἄκρων αὐτῶν
    et mittet angelos suos cum tuba et voce magna et congregabunt electos eius a quattuor ventis a summis caelorum usque ad terminos eorum
  844. Ἀπὸ δὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν . ὅταν ἤδη ὁ κλάδος αὐτῆς γένηται ἁπαλὸς καὶ τὰ φύλλα ἐκφύῃ , γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ ...
    ab arbore autem fici discite parabolam cum iam ramus eius tener fuerit et folia nata scitis quia prope est aestas
  845. οὕτως καὶ ὑμεῖς , ὅταν ἴδητε ταῦτα πάντα , γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις .
    ita et vos cum videritis haec omnia scitote quia prope est in ianuis
  846. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη ἕως ἂν πάντα ταῦτα γένηται .
    amen dico vobis quia non praeteribit haec generatio donec omnia haec fiant
  847. ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται , οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσιν .
    caelum et terra transibunt verba vero mea non praeteribunt
  848. Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης καὶ ὥρας οὐδεὶς οἶδεν , οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν οὐδὲ ὁ υἱός , εἰ μὴ ὁ πατὴρ μόνος
    de die autem illa et hora nemo scit ne que angeli caelorum nisi Pater solus
  849. ὥσπερ δὲ αἱ ἡμέραι τοῦ Νῶε , οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου .
    sicut autem in diebus Noe ita erit et adventus Filii hominis
  850. ὡς γὰρ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις ταῖς πρὸ τοῦ κατακλυσμοῦ τρώγοντες καὶ πίνοντες , γαμοῦντες καὶ γαμίζοντες , ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθεν Νῶε εἰς ...
    sicut enim erant in diebus ante diluvium comedentes et bibentes nubentes et nuptum tradentes usque ad eum diem quo introivit in arcam Noe
  851. καὶ οὐκ ἔγνωσαν ἕως ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἦρεν ἅπαντας , οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου .
    et non cognoverunt donec venit diluvium et tulit omnes ita erit et adventus Filii hominis
  852. τότε ἔσονται δύο ἐν τῷ ἀγρῷ , εἷς παραλαμβάνεται καὶ εἷς ἀφίεται ·
    tunc duo erunt in agro unus adsumetur et unus relinquetur
  853. δύο ἀλήθουσαι ἐν τῷ μύλῳ , μία παραλαμβάνεται καὶ μία ἀφίεται .
    duae molentes in mola una adsumetur et una relinquetur
  854. γρηγορεῖτε οὖν , ὅτι οὐκ οἴδατε ποίᾳ ἡμέρᾳ ὁ κύριος ὑμῶν ἔρχεται .
    vigilate ergo quia nescitis qua hora Dominus vester venturus sit
  855. Ἐκεῖνο δὲ γινώσκετε , ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ φυλακῇ ὁ κλέπτης ἔρχεται , ἐγρηγόρησεν ἂν καὶ οὐκ ἂν εἴασεν διορυχθῆναι τὴν οἰκίαν ...
    illud autem scitote quoniam si sciret pater familias qua hora fur venturus esset vigilaret utique et non sineret perfodiri domum suam
  856. διὰ τοῦτο καὶ ὑμεῖς γίνεσθε ἕτοιμοι , ὅτι ᾗ οὐ δοκεῖτε ὥρᾳ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται .
    ideo que et vos estote parati quia qua nescitis hora Filius hominis venturus est
  857. Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς δοῦλος καὶ φρόνιμος , ὃν κατέστησεν ὁ κύριος ἐπὶ τῆς οἰκετείας αὐτοῦ τοῦ δοῦναι αὐτοῖς τὴν τροφὴν ἐν καιρῷ
    quis putas est fidelis servus et prudens quem constituit dominus suus supra familiam suam ut det illis cibum in tempore
  858. μακάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει οὕτως ποιοῦντα .
    beatus ille servus quem cum venerit dominus eius invenerit sic facientem
  859. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἐπὶ πᾶσιν τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει αὐτόν .
    amen dico vobis quoniam super omnia bona sua constituet eum
  860. ἐὰν δὲ εἴπῃ ὁ κακὸς δοῦλος ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ · χρονίζει μου ὁ κύριος ,
    si autem dixerit malus servus ille in corde suo moram facit dominus meus venire
  861. καὶ ἄρξηται τύπτειν τοὺς συνδούλους αὐτοῦ , ἐσθίῃ δὲ καὶ πίνῃ μετὰ τῶν μεθυόντων ·
    et coeperit percutere conservos suos manducet autem et bibat cum ebriis
  862. ἥξει ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει ,
    veniet dominus servi illius in die qua non sperat et hora qua ignorat
  863. καὶ διχοτομήσει αὐτὸν , καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ὑποκριτῶν θήσει · ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων .
    et dividet eum partem que eius ponet cum hypocritis illic erit fletus et stridor dentium
  864. Τότε ὁμοιωθήσεται ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν δέκα παρθένοις , αἵτινες λαβοῦσαι τὰς λαμπάδας αὐτῶν ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν τοῦ νυμφίου .
    tunc simile erit regnum caelorum decem virginibus quae accipientes lampadas suas exierunt obviam sponso et sponsae
  865. πέντε δὲ ἐξ αὐτῶν ἦσαν μωραὶ καὶ πέντε φρόνιμοι .
    quinque autem ex eis erant fatuae et quinque prudentes
  866. αἱ γὰρ μωραὶ λαβοῦσαι τὰς λαμπάδας οὐκ ἔλαβον μεθ’ ἑαυτῶν ἔλαιον ·
    sed quinque fatuae acceptis lampadibus non sumpserunt oleum se cum
  867. αἱ δὲ φρόνιμοι ἔλαβον ἔλαιον ἐν τοῖς ἀγγείοις μετὰ τῶν λαμπάδων ἑαυτῶν .
    prudentes vero acceperunt oleum in vasis suis cum lampadibus
  868. χρονίζοντος δὲ τοῦ νυμφίου ἐνύσταξαν πᾶσαι καὶ ἐκάθευδον .
    moram autem faciente sponso dormitaverunt omnes et dormierunt
  869. μέσης δὲ νυκτὸς κραυγὴ γέγονεν · ἰδοὺ ὁ νυμφίος , ἐξέρχεσθε εἰς ἀπάντησιν .
    media autem nocte clamor factus est ecce sponsus venit exite obviam ei
  870. τότε ἠγέρθησαν πᾶσαι αἱ παρθένοι ἐκεῖναι καὶ ἐκόσμησαν τὰς λαμπάδας ἑαυτῶν .
    tunc surrexerunt omnes virgines illae et ornaverunt lampades suas
  871. αἱ δὲ μωραὶ ταῖς φρονίμοις εἶπαν · δότε ἡμῖν ἐκ τοῦ ἐλαίου ὑμῶν , ὅτι αἱ λαμπάδες ἡμῶν σβέννυνται .
    fatuae autem sapientibus dixerunt date nobis de oleo vestro quia lampades nostrae extinguntur
  872. ἀπεκρίθησαν δὲ αἱ φρόνιμοι λέγουσαι · μήποτε οὐκ ἀρκέσῃ ἡμῖν καὶ ὑμῖν · πορεύεσθε μᾶλλον πρὸς τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράσατε ἑαυταῖς .
    responderunt prudentes dicentes ne forte non sufficiat nobis et vobis ite potius ad vendentes et emite vobis
  873. ἀπερχομένων δὲ αὐτῶν ἀγοράσαι ἦλθεν ὁ νυμφίος , καὶ αἱ ἕτοιμοι εἰσῆλθον μετ’ αὐτοῦ εἰς τοὺς γάμους , καὶ ἐκλείσθη ἡ θύρα .
    dum autem irent emere venit sponsus et quae paratae erant intraverunt cum eo ad nuptias et clausa est ianua
  874. ὕστερον δὲ ἔρχονται καὶ αἱ λοιπαὶ παρθένοι λέγουσαι · κύριε κύριε , ἄνοιξον ἡμῖν .
    novissime veniunt et reliquae virgines dicentes domine domine aperi nobis
  875. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐκ οἶδα ὑμᾶς .
    at ille respondens ait amen dico vobis nescio vos
  876. γρηγορεῖτε οὖν , ὅτι οὐκ οἴδατε τὴν ἡμέραν οὐδὲ τὴν ὥραν .
    vigilate itaque quia nescitis diem ne que horam
  877. Ὥσπερ γὰρ ἄνθρωπος ἀποδημῶν ἐκάλεσεν τοὺς ἰδίους δούλους καὶ παρέδωκεν αὐτοῖς τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ ,
    sicut enim homo proficiscens vocavit servos suos et tradidit illis bona sua
  878. καὶ ᾧ μὲν ἔδωκεν πέντε τάλαντα , ᾧ δὲ δύο , ᾧ δὲ ἕν , ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἰδίαν δύναμιν , καὶ ἀπεδήμησεν .
    et uni dedit quinque talenta alii autem duo alii vero unum unicuique secundum propriam virtutem et profectus est statim
  879. πορευθεὶς ὁ τὰ πέντε τάλαντα λαβὼν ἠργάσατο ἐν αὐτοῖς καὶ ἐποίησεν ἄλλα πέντε τάλαντα ·
    abiit autem qui quinque talenta acceperat et operatus est in eis et lucratus est alia quinque
  880. ὡσαύτως ὁ τὰ δύο ἐκέρδησεν ἄλλα δύο .
    similiter qui duo acceperat lucratus est alia duo
  881. ὁ δὲ τὸ ἓν λαβὼν ἀπελθὼν ὤρυξεν γῆν καὶ ἔκρυψεν τὸ ἀργύριον τοῦ κυρίου αὐτοῦ .
    qui autem unum acceperat abiens fodit in terra et abscondit pecuniam domini sui
  882. μετὰ δὲ πολὺν χρόνον ἔρχεται ὁ κύριος τῶν δούλων ἐκείνων καὶ συναίρει λόγον μετ’ αὐτῶν .
    post multum vero temporis venit dominus servorum illorum et posuit rationem cum eis
  883. καὶ προσελθὼν ὁ τὰ πέντε τάλαντα λαβὼν προσήνεγκεν ἄλλα πέντε τάλαντα λέγων · κύριε , πέντε τάλαντά μοι παρέδωκας , ἴδε ἄλλα πέντε τάλαντα ...
    et accedens qui quinque talenta acceperat obtulit alia quinque talenta dicens domine quinque talenta mihi tradidisti ecce alia quinque superlucratus sum
  884. ἔφη αὐτῷ ὁ κύριος αὐτοῦ · εὖ , δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστέ , ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστός , ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω · εἴσελθε ...
    ait illi dominus eius euge bone serve et fidelis quia super pauca fuisti fidelis super multa te constituam intra in gaudium domini tui
  885. προσελθὼν καὶ ὁ τὰ δύο τάλαντα εἶπεν · κύριε , δύο τάλαντά μοι παρέδωκας · ἴδε ἄλλα δύο τάλαντα ἐκέρδησα .
    accessit autem et qui duo talenta acceperat et ait domine duo talenta tradidisti mihi ecce alia duo lucratus sum
  886. ἔφη αὐτῷ ὁ κύριος αὐτοῦ · εὖ , δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστέ , ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστός , ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω · εἴσελθε ...
    ait illi dominus eius euge serve bone et fidelis quia super pauca fuisti fidelis supra multa te constituam intra in gaudium domini tui
  887. προσελθὼν δὲ καὶ ὁ τὸ ἓν τάλαντον εἰληφὼς εἶπεν · κύριε , ἔγνων σε ὅτι σκληρὸς εἶ ἄνθρωπος , θερίζων ὅπου οὐκ ἔσπειρας , ...
    accedens autem et qui unum talentum acceperat ait domine scio quia homo durus es metis ubi non seminasti et congregas ubi non sparsisti
  888. καὶ φοβηθεὶς ἀπελθὼν ἔκρυψα τὸ τάλαντόν σου ἐν τῇ γῇ · ἴδε ἔχεις τὸ σόν .
    et timens abii et abscondi talentum tuum in terra ecce habes quod tuum est
  889. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ κύριος αὐτοῦ εἶπεν αὐτῷ · πονηρὲ δοῦλε καὶ ὀκνηρέ , ᾔδεις ὅτι θερίζω ὅπου οὐκ ἔσπειρα καὶ συνάγω ὅθεν οὐ διεσκόρπισα
    respondens autem dominus eius dixit ei serve male et piger sciebas quia meto ubi non semino et congrego ubi non sparsi
  890. ἔδει σε οὖν βαλεῖν τὰ ἀργύριά μου τοῖς τραπεζίταις , καὶ ἐλθὼν ἐγὼ ἐκομισάμην ἂν τὸ ἐμὸν σὺν τόκῳ .
    oportuit ergo te mittere pecuniam meam nummulariis et veniens ego recepissem utique quod meum est cum usura
  891. ἄρατε οὖν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ τάλαντον καὶ δότε τῷ ἔχοντι τὰ δέκα τάλαντα ·
    tollite itaque ab eo talentum et date ei qui habet decem talenta
  892. τῷ γὰρ ἔχοντι παντὶ δοθήσεται καὶ περισσευθήσεται · τοῦ δὲ μὴ ἔχοντος , καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ .
    omni enim habenti dabitur et abundabit ei autem qui non habet et quod videtur habere auferetur ab eo
  893. καὶ τὸν ἀχρεῖον δοῦλον ἐκβάλετε εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον · ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων .
    et inutilem servum eicite in tenebras exteriores illic erit fletus et stridor dentium
  894. Ὅταν δὲ ἔλθῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ πάντες οἱ ἄγγελοι μετ’ αὐτοῦ , τότε καθίσει ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ
    cum autem venerit Filius hominis in maiestate sua et omnes angeli cum eo tunc sedebit super sedem maiestatis suae
  895. καὶ συναχθήσονται ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη , καὶ ἀφορίσει αὐτοὺς ἀπ’ ἀλλήλων , ὥσπερ ὁ ποιμὴν ἀφορίζει τὰ πρόβατα ἀπὸ τῶν ἐρίφων ,
    et congregabuntur ante eum omnes gentes et separabit eos ab invicem sicut pastor segregat oves ab hedis
  896. καὶ στήσει τὰ μὲν πρόβατα ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ , τὰ δὲ ἐρίφια ἐξ εὐωνύμων .
    et statuet oves quidem a dextris suis hedos autem a sinistris
  897. τότε ἐρεῖ ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ · δεῦτε , οἱ εὐλογημένοι τοῦ πατρός μου , κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς ...
    tunc dicet rex his qui a dextris eius erunt venite benedicti Patris mei possidete paratum vobis regnum a constitutione mundi
  898. ἐπείνασα γὰρ καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν , ἐδίψησα καὶ ἐποτίσατέ με , ξένος ἤμην καὶ συνηγάγετέ με ,
    esurivi enim et dedistis mihi manducare sitivi et dedistis mihi bibere hospes eram et collexistis me
  899. γυμνὸς καὶ περιεβάλετέ με , ἠσθένησα καὶ ἐπεσκέψασθέ με , ἐν φυλακῇ ἤμην καὶ ἤλθατε πρός με .
    nudus et operuistis me infirmus et visitastis me in carcere eram et venistis ad me
  900. τότε ἀποκριθήσονται αὐτῷ οἱ δίκαιοι λέγοντες · κύριε , πότε σε εἴδομεν πεινῶντα καὶ ἐθρέψαμεν ; ἢ διψῶντα καὶ ἐποτίσαμεν ;
    tunc respondebunt ei iusti dicentes Domine quando te vidimus esurientem et pavimus sitientem et dedimus tibi potum
  901. πότε δέ σε εἴδομεν ξένον καὶ συνηγάγομεν ; ἢ γυμνὸν καὶ περιεβάλομεν ;
    quando autem te vidimus hospitem et colleximus te aut nudum et cooperuimus
  902. πότε δέ σε εἴδομεν ἀσθενοῦντα ἢ ἐν φυλακῇ καὶ ἤλθομεν πρός σε ;
    aut quando te vidimus infirmum aut in carcere et venimus ad te
  903. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐρεῖ αὐτοῖς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ἐφ’ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων , ἐμοὶ ἐποιήσατε
    et respondens rex dicet illis amen dico vobis quamdiu fecistis uni de his fratribus meis minimis mihi fecistis
  904. τότε ἐρεῖ καὶ τοῖς ἐξ εὐωνύμων · πορεύεσθε ἀπ’ ἐμοῦ κατηραμένοι εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον τὸ ἡτοιμασμένον τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ
    tunc dicet et his qui a sinistris erunt discedite a me maledicti in ignem aeternum qui paratus est diabolo et angelis eius
  905. ἐπείνασα γὰρ καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν , ἐδίψησα καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με ,
    esurivi enim et non dedistis mihi manducare sitivi et non dedistis mihi potum
  906. ξένος ἤμην καὶ οὐ συνηγάγετέ με , γυμνὸς καὶ οὐ περιεβάλετέ με , ἀσθενὴς καὶ ἐν φυλακῇ καὶ οὐκ ἐπεσκέψασθέ με .
    hospes eram et non collexistis me nudus et non operuistis me infirmus et in carcere et non visitastis me
  907. τότε ἀποκριθήσονται καὶ αὐτοὶ λέγοντες · κύριε , πότε σε εἴδομεν πεινῶντα ἢ διψῶντα ἢ ξένον ἢ γυμνὸν ἢ ἀσθενῆ ἢ ἐν φυλακῇ καὶ ...
    tunc respondebunt et ipsi dicentes Domine quando te vidimus esurientem aut sitientem aut hospitem aut nudum aut infirmum vel in carcere et non ministravimus
  908. τότε ἀποκριθήσεται αὐτοῖς λέγων · ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ἐφ’ ὅσον οὐκ ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων , οὐδὲ ἐμοὶ ἐποιήσατε .
    tunc respondebit illis dicens amen dico vobis quamdiu non fecistis uni de minoribus his nec mihi fecistis
  909. καὶ ἀπελεύσονται οὗτοι εἰς κόλασιν αἰώνιον , οἱ δὲ δίκαιοι εἰς ζωὴν αἰώνιον .
    et ibunt hii in supplicium aeternum iusti autem in vitam aeternam
  910. Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς πάντας τοὺς λόγους τούτους , εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ·
    et factum est cum consummasset Iesus sermones hos omnes dixit discipulis suis
  911. οἴδατε ὅτι μετὰ δύο ἡμέρας τὸ πάσχα γίνεται , καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς τὸ σταυρωθῆναι .
    scitis quia post biduum pascha fiet et Filius hominis tradetur ut crucifigatur
  912. Τότε συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως τοῦ λεγομένου Καϊάφα ,
    tunc congregati sunt principes sacerdotum et seniores populi in atrium principis sacerdotum qui dicebatur Caiaphas
  913. καὶ συνεβουλεύσαντο ἵνα τὸν Ἰησοῦν δόλῳ κρατήσωσιν καὶ ἀποκτείνωσιν ·
    et consilium fecerunt ut Iesum dolo tenerent et occiderent
  914. ἔλεγον δέ · μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ , ἵνα μὴ θόρυβος γένηται ἐν τῷ λαῷ .
    dicebant autem non in die festo ne forte tumultus fieret in populo
  915. Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γενομένου ἐν Βηθανίᾳ ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ ,
    cum autem esset Iesus in Bethania in domo Simonis leprosi
  916. προσῆλθεν αὐτῷ γυνὴ ἔχουσα ἀλάβαστρον μύρου πολυτίμου καὶ κατέχεεν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ ἀνακειμένου .
    accessit ad eum mulier habens alabastrum unguenti pretiosi et effudit super caput ipsius recumbentis
  917. ἰδόντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἠγανάκτησαν λέγοντες · εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη ;
    videntes autem discipuli indignati sunt dicentes ut quid perditio haec
  918. ἐδύνατο γὰρ τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ καὶ δοθῆναι πτωχοῖς .
    potuit enim istud venundari multo et dari pauperibus
  919. γνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · τί κόπους παρέχετε τῇ γυναικί ; ἔργον γὰρ καλὸν ἠργάσατο εἰς ἐμέ .
    sciens autem Iesus ait illis quid molesti estis mulieri opus bonum operata est in me
  920. πάντοτε γὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ’ ἑαυτῶν , ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε .
    nam semper pauperes habetis vobis cum me autem non semper habetis
  921. βαλοῦσα γὰρ αὕτη τὸ μύρον τοῦτο ἐπὶ τοῦ σώματός μου πρὸς τὸ ἐνταφιάσαι με ἐποίησεν .
    mittens enim haec unguentum hoc in corpus meum ad sepeliendum me fecit
  922. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ὅπου ἐὰν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ , λαληθήσεται καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη εἰς μνημόσυνον αὐτῆς .
    amen dico vobis ubicumque praedicatum fuerit hoc evangelium in toto mundo dicetur et quod haec fecit in memoriam eius
  923. Τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα , ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ἰσκαριώτης , πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς
    tunc abiit unus de duodecim qui dicitur Iudas Scarioth ad principes sacerdotum
  924. εἶπεν · τί θέλετέ μοι δοῦναι , καὶ ἐγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν ; οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα ἀργύρια .
    et ait illis quid vultis mihi dare et ego vobis eum tradam at illi constituerunt ei triginta argenteos
  925. καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν ἵνα αὐτὸν παραδῷ .
    et exinde quaerebat oportunitatem ut eum traderet
  926. Τῇ δὲ πρώτῃ τῶν ἀζύμων προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ λέγοντες · ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμέν σοι φαγεῖν τὸ πάσχα ;
    prima autem azymorum accesserunt discipuli ad Iesum dicentes ubi vis paremus tibi comedere pascha
  927. ὁ δὲ εἶπεν · ὑπάγετε εἰς τὴν πόλιν πρὸς τὸν δεῖνα καὶ εἴπατε αὐτῷ · ὁ διδάσκαλος λέγει · ὁ καιρός μου ἐγγύς ἐστιν ...
    at Iesus dixit ite in civitatem ad quendam et dicite ei magister dicit tempus meum prope est apud te facio pascha cum discipulis meis
  928. καὶ ἐποίησαν οἱ μαθηταὶ ὡς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς , καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα .
    et fecerunt discipuli sicut constituit illis Iesus et paraverunt pascha
  929. Ὀψίας δὲ γενομένης ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα μαθητῶν .
    vespere autem facto discumbebat cum duodecim discipulis
  930. καὶ ἐσθιόντων αὐτῶν εἶπεν · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με .
    et edentibus illis dixit amen dico vobis quia unus vestrum me traditurus est
  931. καὶ λυπούμενοι σφόδρα ἤρξαντο λέγειν αὐτῷ εἷς ἕκαστος · μήτι ἐγώ εἰμι , κύριε ;
    et contristati valde coeperunt singuli dicere numquid ego sum Domine
  932. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · ὁ ἐμβάψας μετ’ ἐμοῦ τὴν χεῖρα ἐν τῷ τρυβλίῳ , οὗτός με παραδώσει .
    at ipse respondens ait qui intinguit me cum manum in parapside hic me tradet
  933. ὁ μὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ . οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται · ...
    Filius quidem hominis vadit sicut scriptum est de illo vae autem homini illi per quem Filius hominis traditur bonum erat ei si natus non ...
  934. ἀποκριθεὶς δὲ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν εἶπεν · μήτι ἐγώ εἰμι , ῥαββεί ; λέγει αὐτῷ · σὺ εἶπας .
    respondens autem Iudas qui tradidit eum dixit numquid ego sum rabbi ait illi tu dixisti
  935. Ἐσθιόντων δὲ αὐτῶν λαβὼν ὁ Ἰησοῦς ἄρτον καὶ εὐλογήσας ἔκλασεν καὶ δοὺς τοῖς μαθηταῖς εἶπεν · λάβετε φάγετε · τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου
    cenantibus autem eis accepit Iesus panem et benedixit ac fregit dedit que discipulis suis et ait accipite et comedite hoc est corpus meum
  936. καὶ λαβὼν ποτήριον καὶ εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς λέγων · πίετε ἐξ αὐτοῦ πάντες ·
    et accipiens calicem gratias egit et dedit illis dicens bibite ex hoc omnes
  937. τοῦτο γάρ ἐστιν τὸ αἷμά μου τῆς διαθήκης τὸ περὶ πολλῶν ἐκχυννόμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν .
    hic est enim sanguis meus novi testamenti qui pro multis effunditur in remissionem peccatorum
  938. λέγω δὲ ὑμῖν , οὐ μὴ πίω ἀπ’ ἄρτι ἐκ τούτου τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω μεθ’ ὑμῶν ...
    dico autem vobis non bibam amodo de hoc genimine vitis usque in diem illum cum illud bibam vobis cum novum in regno Patris mei
  939. Καὶ ὑμνήσαντες ἐξῆλθον εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν .
    et hymno dicto exierunt in montem Oliveti
  940. τότε λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · πάντες ὑμεῖς σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοὶ ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ , γέγραπται γάρ · πατάξω τὸν ποιμένα , καὶ ...
    tunc dicit illis Iesus omnes vos scandalum patiemini in me in ista nocte scriptum est enim percutiam pastorem et dispergentur oves gregis
  941. μετὰ δὲ τὸ ἐγερθῆναί με προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν .
    postquam autem resurrexero praecedam vos in Galilaeam
  942. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ · εἰ πάντες σκανδαλισθήσονται ἐν σοί , ἐγὼ οὐδέποτε σκανδαλισθήσομαι .
    respondens autem Petrus ait illi et si omnes scandalizati fuerint in te ego numquam scandalizabor
  943. ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · ἀμὴν λέγω σοι ὅτι ἐν ταύτῃ τῇ νυκτὶ πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι τρὶς ἀπαρνήσῃ με .
    ait illi Iesus amen dico tibi quia in hac nocte antequam gallus cantet ter me negabis
  944. λέγει αὐτῷ ὁ Πέτρος · καὶ ἄν δέῃ με σὺν σοὶ ἀποθανεῖν , οὐ μή σε ἀπαρνήσομαι . ὁμοίως καὶ πάντες οἱ μαθηταὶ εἶπον
    ait illi Petrus etiam si oportuerit me mori te cum non te negabo similiter et omnes discipuli dixerunt
  945. Τότε ἔρχεται μετ’ αὐτῶν ὁ Ἰησοῦς εἰς χωρίον λεγόμενον Γεθσημανεί , καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς , καθίσατε αὐτοῦ ἕως οὗ ἀπελθὼν ἐκεῖ προσεύξωμαι .
    tunc venit Iesus cum illis in villam quae dicitur Gethsemani et dixit discipulis suis sedete hic donec vadam illuc et orem
  946. καὶ παραλαβὼν τὸν Πέτρον καὶ τοὺς δύο υἱοὺς Ζεβεδαίου ἤρξατο λυπεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν .
    et adsumpto Petro et duobus filiis Zebedaei coepit contristari et maestus esse
  947. τότε λέγει αὐτοῖς · περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου · μείνατε ὧδε καὶ γρηγορεῖτε μετ’ ἐμοῦ .
    tunc ait illis tristis est anima mea usque ad mortem sustinete hic et vigilate me cum
  948. καὶ προσελθὼν μικρὸν ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον αὐτοῦ προσευχόμενος καὶ λέγων · πάτερ , εἰ δυνατόν ἐστιν , παρελθάτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο · ...
    et progressus pusillum procidit in faciem suam orans et dicens mi Pater si possibile est transeat a me calix iste verumtamen non sicut ego ...
  949. καὶ ἔρχεται πρὸς τοὺς μαθητὰς καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας , καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ · οὕτως οὐκ ἰσχύσατε μίαν ὥραν γρηγορῆσαι μετ’ ἐμοῦ ;
    et venit ad discipulos et invenit eos dormientes et dicit Petro sic non potuistis una hora vigilare me cum
  950. γρηγορεῖτε καὶ προσεύχεσθε , ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν · τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον , ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής .
    vigilate et orate ut non intretis in temptationem spiritus quidem promptus est caro autem infirma
  951. πάλιν ἐκ δευτέρου ἀπελθὼν προσηύξατο λέγων · πάτερ μου , εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω , γενηθήτω τὸ θέλημά σου
    iterum secundo abiit et oravit dicens Pater mi si non potest hic calix transire nisi bibam illum fiat voluntas tua
  952. καὶ ἐλθὼν πάλιν εὗρεν αὐτοὺς καθεύδοντας · ἦσαν γὰρ αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ βεβαρημένοι .
    et venit iterum et invenit eos dormientes erant enim oculi eorum gravati
  953. καὶ ἀφεὶς αὐτοὺς πάλιν ἀπελθὼν προσηύξατο ἐκ τρίτου , τὸν αὐτὸν λόγον εἰπὼν πάλιν .
    et relictis illis iterum abiit et oravit tertio eundem sermonem dicens
  954. τότε ἔρχεται πρὸς τοὺς μαθητὰς καὶ λέγει αὐτοῖς · καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε . ἰδοὺ ἤγγικεν ἡ ὥρα καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ...
    tunc venit ad discipulos suos et dicit illis dormite iam et requiescite ecce adpropinquavit hora et Filius hominis traditur in manus peccatorum
  955. ἐγείρεσθε , ἄγωμεν · ἰδοὺ ἤγγικεν ὁ παραδιδούς με .
    surgite eamus ecce adpropinquavit qui me tradit
  956. Καὶ ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθεν καὶ μετ’ αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων ...
    adhuc ipso loquente ecce Iudas unus de duodecim venit et cum eo turba multa cum gladiis et fustibus a principibus sacerdotum et senioribus populi
  957. ὁ δὲ παραδιδοὺς αὐτὸν ἔδωκεν αὐτοῖς σημεῖον λέγων · ὃν ἐὰν φιλήσω αὐτός ἐστιν · κρατήσατε αὐτόν .
    qui autem tradidit eum dedit illis signum dicens quemcumque osculatus fuero ipse est tenete eum
  958. καὶ εὐθέως προσελθὼν τῷ Ἰησοῦ εἶπεν · χαῖρε , ῥαββεί · καὶ κατεφίλησεν αὐτόν .
    et confestim accedens ad Iesum dixit have rabbi et osculatus est eum
  959. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ , ἑταῖρε , ἐφ’ ὃ πάρει . τότε προσελθόντες ἐπέβαλον τὰς χεῖρας ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν καὶ ἐκράτησαν αὐτόν .
    dixit que illi Iesus amice ad quod venisti tunc accesserunt et manus iniecerunt in Iesum et tenuerunt eum
  960. καὶ ἰδοὺ εἷς τῶν μετὰ Ἰησοῦ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἀπέσπασεν τὴν μάχαιραν αὐτοῦ καὶ πατάξας τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτίον .
    et ecce unus ex his qui erant cum Iesu extendens manum exemit gladium suum et percutiens servum principis sacerdotum amputavit auriculam eius
  961. τότε λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · ἀπόστρεψον τὴν μάχαιράν σου εἰς τὸν τόπον αὐτῆς · πάντες γὰρ οἱ λαβόντες μάχαιραν ἐν μαχαίρῃ ἀπολοῦνται .
    tunc ait illi Iesus converte gladium tuum in locum suum omnes enim qui acceperint gladium gladio peribunt
  962. ἢ δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι παρακαλέσαι τὸν πατέρα μου , καὶ παραστήσει μοι ἄρτι πλείω δώδεκα λεγιώνων ἀγγέλων ;
    an putas quia non possum rogare Patrem meum et exhibebit mihi modo plus quam duodecim legiones angelorum
  963. πῶς οὖν πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ , ὅτι οὕτως δεῖ γενέσθαι ;
    quomodo ergo implebuntur scripturae quia sic oportet fieri
  964. ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς τοῖς ὄχλοις · ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με · καθ’ ἡμέραν ἐν ...
    in illa hora dixit Iesus turbis tamquam ad latronem existis cum gladiis et fustibus conprehendere me cotidie apud vos sedebam docens in templo et ...
  965. τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ τῶν προφητῶν . τότε οἱ μαθηταὶ πάντες ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον .
    hoc autem totum factum est ut implerentur scripturae prophetarum tunc discipuli omnes relicto eo fugerunt
  966. Οἱ δὲ κρατήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήγαγον πρὸς Καϊάφαν τὸν ἀρχιερέα , ὅπου οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι συνήχθησαν .
    at illi tenentes Iesum duxerunt ad Caiaphan principem sacerdotum ubi scribae et seniores convenerant
  967. ὁ δὲ Πέτρος ἠκολούθει αὐτῷ μακρόθεν ἕως τῆς αὐλῆς τοῦ ἀρχιερέως , καὶ εἰσελθὼν ἔσω ἐκάθητο μετὰ τῶν ὑπηρετῶν ἰδεῖν τὸ τέλος .
    Petrus autem sequebatur eum a longe usque in atrium principis sacerdotum et ingressus intro sedebat cum ministris ut videret finem
  968. οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ τὸ συνέδριον ὅλον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ , ὅπως αὐτὸν θανατώσουσιν ,
    principes autem sacerdotum et omne concilium quaerebant falsum testimonium contra Iesum ut eum morti traderent
  969. καὶ οὐχ εὗρον πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων . ὕστερον δὲ προσελθόντες δύο
    et non invenerunt cum multi falsi testes accessissent novissime autem venerunt duo falsi testes
  970. εἶπον · οὗτος ἔφη · δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν αὐτὸν οἰκοδομῆσαι .
    et dixerunt hic dixit possum destruere templum Dei et post triduum aedificare illud
  971. καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ · οὐδὲν ἀποκρίνῃ ; τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν ;
    et surgens princeps sacerdotum ait illi nihil respondes ad ea quae isti adversum te testificantur
  972. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐσιώπα . καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ · ἐξορκίζω σε κατὰ τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος , ἵνα ἡμῖν εἴπῃς εἰ ...
    Iesus autem tacebat et princeps sacerdotum ait illi adiuro te per Deum vivum ut dicas nobis si tu es Christus Filius Dei
  973. λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · σὺ εἶπας · πλὴν λέγω ὑμῖν , ἀπ’ ἄρτι ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου καθήμενον ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως ...
    dicit illi Iesus tu dixisti verumtamen dico vobis amodo videbitis Filium hominis sedentem a dextris virtutis et venientem in nubibus caeli
  974. τότε ὁ ἀρχιερεὺς διέρρηξεν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ λέγων · ἐβλασφήμησεν · τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων ; ἴδε νῦν ἠκούσατε τὴν βλασφημίαν .
    tunc princeps sacerdotum scidit vestimenta sua dicens blasphemavit quid adhuc egemus testibus ecce nunc audistis blasphemiam
  975. τί ὑμῖν δοκεῖ ; οἱ δὲ ἀποκριθέντες εἶπον · ἔνοχος θανάτου ἐστίν .
    quid vobis videtur at illi respondentes dixerunt reus est mortis
  976. Τότε ἐνέπτυσαν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ καὶ ἐκολάφισαν αὐτόν , οἱ δὲ ἐράπισαν
    tunc expuerunt in faciem eius et colaphis eum ceciderunt alii autem palmas in faciem ei dederunt
  977. λέγοντες · προφήτευσον ἡμῖν , Χριστέ , τίς ἐστιν ὁ παίσας σε ;
    dicentes prophetiza nobis Christe quis est qui te percussit
  978. Ὁ δὲ Πέτρος ἐκάθητο ἔξω ἐν τῇ αὐλῇ · καὶ προσῆλθεν αὐτῷ μία παιδίσκη λέγουσα · καὶ σὺ ἦσθα μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Γαλιλαίου .
    Petrus vero sedebat foris in atrio et accessit ad eum una ancilla dicens et tu cum Iesu Galilaeo eras
  979. ὁ δὲ ἠρνήσατο ἔμπροσθεν πάντων λέγων · οὐκ οἶδα τί λέγεις .
    at ille negavit coram omnibus dicens nescio quid dicis
  980. ἐξελθόντα δὲ αὐτὸν εἰς τὸν πυλῶνα , εἶδεν αὐτὸν ἄλλη καὶ λέγει τοῖς ἐκεῖ · οὗτος ἦν μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου .
    exeunte autem illo ianuam vidit eum alia et ait his qui erant ibi et hic erat cum Iesu Nazareno
  981. καὶ πάλιν ἠρνήσατο μετὰ ὅρκου ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον .
    et iterum negavit cum iuramento quia non novi hominem
  982. μετὰ μικρὸν δὲ προσελθόντες οἱ ἑστῶτες εἶπον τῷ Πέτρῳ , ἀληθῶς καὶ σὺ ἐξ αὐτῶν εἶ · καὶ γὰρ ἡ λαλιά σου δῆλόν σε ...
    et post pusillum accesserunt qui stabant et dixerunt Petro vere et tu ex illis es nam et loquella tua manifestum te facit
  983. τότε ἤρξατο καταθεματίζειν καὶ ὀμνύειν ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον · καὶ εὐθέως ἀλέκτωρ ἐφώνησεν .
    tunc coepit detestari et iurare quia non novisset hominem et continuo gallus cantavit
  984. καὶ ἐμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ ῥήματος Ἰησοῦ εἰρηκότος ὅτι πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι τρὶς ἀπαρνήσῃ με · καὶ ἐξελθὼν ἔξω ἔκλαυσεν πικρῶς .
    et recordatus est Petrus verbi Iesu quod dixerat priusquam gallus cantet ter me negabis et egressus foras ploravit amare
  985. Πρωΐας δὲ γενομένης συμβούλιον ἔλαβον πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ , ὥστε θανατῶσαι αὐτόν .
    mane autem facto consilium inierunt omnes principes sacerdotum et seniores populi adversus Iesum ut eum morti traderent
  986. καὶ δήσαντες αὐτὸν ἀπήγαγον καὶ παρέδωκαν Πειλάτῳ τῷ ἡγεμόνι .
    et vinctum adduxerunt eum et tradiderunt Pontio Pilato praesidi
  987. Τότε ἰδὼν Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν ὅτι κατεκρίθη μεταμεληθεὶς ἔστρεψεν τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ πρεσβυτέροις
    tunc videns Iudas qui eum tradidit quod damnatus esset paenitentia ductus rettulit triginta argenteos principibus sacerdotum et senioribus
  988. λέγων · ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα ἀθῷον . οἱ δὲ εἶπον · τί πρὸς ἡμᾶς ; σὺ ὄψῃ .
    dicens peccavi tradens sanguinem iustum at illi dixerunt quid ad nos tu videris
  989. καὶ ῥίψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν ἀνεχώρησεν , καὶ ἀπελθὼν ἀπήγξατο .
    et proiectis argenteis in templo recessit et abiens laqueo se suspendit
  990. οἱ δὲ ἀρχιερεῖς λαβόντες τὰ ἀργύρια εἶπαν · οὐκ ἔξεστιν βαλεῖν αὐτὰ εἰς τὸν κορβανᾶν , ἐπεὶ τιμὴ αἵματός ἐστιν .
    principes autem sacerdotum acceptis argenteis dixerunt non licet mittere eos in corbanan quia pretium sanguinis est
  991. συμβούλιον δὲ λαβόντες ἠγόρασαν ἐξ αὐτῶν τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως εἰς ταφὴν τοῖς ξένοις .
    consilio autem inito emerunt ex illis agrum figuli in sepulturam peregrinorum
  992. διὸ ἐκλήθη ὁ ἀγρὸς ἐκεῖνος ἀγρὸς αἵματος ἕως τῆς σήμερον .
    propter hoc vocatus est ager ille Acheldemach ager sanguinis usque in hodiernum diem
  993. τότε ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ Ἰερεμίου τοῦ προφήτου λέγοντος · καὶ ἔλαβον τὰ τριάκοντα ἀργύρια , τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου ὃν ἐτιμήσαντο ἀπὸ υἱῶν ...
    tunc impletum est quod dictum est per Hieremiam prophetam dicentem et acceperunt triginta argenteos pretium adpretiati quem adpretiaverunt a filiis Israhel
  994. καὶ ἔδωκαν αὐτὰ εἰς τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως , καθὰ συνέταξέν μοι κύριος .
    et dederunt eos in agrum figuli sicut constituit mihi Dominus
  995. Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐστάθη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος · καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ ἡγεμὼν λέγων · σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; ὁ δὲ ...
    Iesus autem stetit ante praesidem et interrogavit eum praeses dicens tu es rex Iudaeorum dicit ei Iesus tu dicis
  996. καὶ ἐν τῷ κατηγορεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων οὐδὲν ἀπεκρίνατο .
    et cum accusaretur a principibus sacerdotum et senioribus nihil respondit
  997. τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πειλᾶτος · οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν ;
    tunc dicit illi Pilatus non audis quanta adversum te dicant testimonia
  998. καὶ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲ ἓν ῥῆμα , ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν .
    et non respondit ei ad ullum verbum ita ut miraretur praeses vehementer
  999. Κατὰ δὲ ἑορτὴν εἰώθει ὁ ἡγεμὼν ἀπολύειν ἕνα τῷ ὄχλῳ δέσμιον ὃν ἤθελον .
    per diem autem sollemnem consueverat praeses dimittere populo unum vinctum quem voluissent
  1000. εἶχον δὲ τότε δέσμιον ἐπίσημον , λεγόμενον Βαραββᾶν .
    habebat autem tunc vinctum insignem qui dicebatur Barabbas