Sentence list for document NT [file /db/repository/alignment/nt.mark.align.xml]

  1. Ἀρχὴ τοῦ εὐαγγελίου Ἰησοῦ Χριστοῦ ,
    initium evangelii Iesu Christi Filii Dei
  2. καθὼς γέγραπται ἐν τῷ Ἡσαΐᾳ τῷ προφήτῃ · ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου , ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ·
    sicut scriptum est in Esaia propheta ecce mitto angelum meum ante faciem tuam qui praeparabit viam tuam
  3. φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ · ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου , εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ .
    vox clamantis in deserto parate viam Domini rectas facite semitas eius
  4. ἐγένετο Ἰωάννης ὁ βαπτίζων ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν .
    fuit Iohannes in deserto baptizans et praedicans baptismum paenitentiae in remissionem peccatorum
  5. καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα καὶ οἱ Ἱεροσολυμεῖται πάντες , καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ’ αὐτοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας ...
    et egrediebatur ad illum omnis Iudaeae regio et Hierosolymitae universi et baptizabantur ab illo in Iordane flumine confitentes peccata sua
  6. καὶ ἦν ὁ Ἰωάννης ἐνδεδυμένος τρίχας καμήλου καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ , καὶ ἐσθίων ἀκρίδας καὶ μέλι ἄγριον .
    et erat Iohannes vestitus pilis cameli et zona pellicia circa lumbos eius et lucustas et mel silvestre edebat
  7. καὶ ἐκήρυσσεν λέγων · ἔρχεται ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου , οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς κύψας λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων αὐτοῦ ·
    et praedicabat dicens venit fortior me post me cuius non sum dignus procumbens solvere corrigiam calciamentorum eius
  8. ἐγὼ ἐβάπτισα ὑμᾶς ὕδατι , αὐτὸς δὲ βαπτίσει ὑμᾶς ἐν πνεύματι ἁγίῳ .
    ego baptizavi vos aqua ille vero baptizabit vos Spiritu Sancto
  9. Καὶ ἐγένετο ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις ἦλθεν Ἰησοῦς ἀπὸ Ναζαρὲτ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἐβαπτίσθη εἰς τὸν Ἰορδάνην ὑπὸ Ἰωάννου .
    et factum est in diebus illis venit Iesus a Nazareth Galilaeae et baptizatus est in Iordane ab Iohanne
  10. καὶ εὐθὺς ἀναβαίνων ἐκ τοῦ ὕδατος εἶδεν σχιζομένους τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὸ πνεῦμα ὡς περιστερὰν καταβαῖνον εἰς αὐτόν .
    et statim ascendens de aqua vidit apertos caelos et Spiritum tamquam columbam descendentem et manentem in ipso
  11. καὶ φωνὴ ἐκ τῶν οὐρανῶν · σὺ εἶ ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός , ἐν σοὶ εὐδόκησα .
    et vox facta est de caelis tu es Filius meus dilectus in te conplacui
  12. Καὶ εὐθὺς τὸ πνεῦμα αὐτὸν ἐκβάλλει εἰς τὴν ἔρημον .
    et statim Spiritus expellit eum in desertum
  13. καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσεράκοντα ἡμέρας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ σατανᾶ , καὶ ἦν μετὰ τῶν θηρίων , καὶ οἱ ἄγγελοι διηκόνουν αὐτῷ .
    et erat in deserto quadraginta diebus et quadraginta noctibus et temptabatur a Satana erat que cum bestiis et angeli ministrabant illi
  14. Μετὰ δὲ τὸ παραδοθῆναι τὸν Ἰωάννην ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν Γαλιλαίαν , κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ ,
    postquam autem traditus est Iohannes venit Iesus in Galilaeam praedicans evangelium regni Dei
  15. ὅτι πεπλήρωται ὁ καιρὸς καὶ ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ · μετανοεῖτε καὶ πιστεύετε ἐν τῷ εὐαγγελίῳ .
    et dicens quoniam impletum est tempus et adpropinquavit regnum Dei paenitemini et credite evangelio
  16. Καὶ παράγων παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας εἶδεν Σίμωνα καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν Σίμωνος ἀμφιβάλλοντας ἐν τῇ θαλάσσῃ · ἦσαν γὰρ ἁλεεῖς .
    et praeteriens secus mare Galilaeae vidit Simonem et Andream fratrem eius mittentes retia in mare erant enim piscatores
  17. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · δεῦτε ὀπίσω μου , καὶ ποιήσω ὑμᾶς γενέσθαι ἁλεεῖς ἀνθρώπων .
    et dixit eis Iesus venite post me et faciam vos fieri piscatores hominum
  18. καὶ εὐθὺς ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ .
    et protinus relictis retibus secuti sunt eum
  19. καὶ προβὰς ὀλίγον εἶδεν Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ , καὶ αὐτοὺς ἐν τῷ πλοίῳ καταρτίζοντας τὰ δίκτυα ,
    et progressus inde pusillum vidit Iacobum Zebedaei et Iohannem fratrem eius et ipsos in navi conponentes retia
  20. καὶ εὐθὺς ἐκάλεσεν αὐτούς · καὶ ἀφέντες τὸν πατέρα αὐτῶν Ζεβεδαῖον ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ τῶν μισθωτῶν ἀπῆλθον ὀπίσω αὐτοῦ .
    et statim vocavit illos et relicto patre suo Zebedaeo in navi cum mercennariis secuti sunt eum
  21. Καὶ εἰσπορεύονται εἰς Καφαρναούμ · καὶ εὐθὺς τοῖς σάββασιν ἐδίδασκεν εἰς τὴν συναγωγήν .
    et ingrediuntur Capharnaum et statim sabbatis ingressus synagogam docebat eos
  22. καὶ ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ · ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων , καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς .
    et stupebant super doctrina eius erat enim docens eos quasi potestatem habens et non sicut scribae
  23. Καὶ εὐθὺς ἦν ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ , καὶ ἀνέκραξεν
    et erat in synagoga eorum homo in spiritu inmundo et exclamavit
  24. λέγων · τί ἡμῖν καὶ σοί , Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς · οἴδαμέν σε τίς εἶ , ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ .
    dicens quid nobis et tibi Iesu Nazarene venisti perdere nos scio qui sis Sanctus Dei
  25. καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · φιμώθητι καὶ ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ .
    et comminatus est ei Iesus dicens obmutesce et exi de homine
  26. καὶ σπαράξαν αὐτὸν τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον καὶ φωνῆσαν φωνῇ μεγάλῃ ἐξῆλθεν ἐξ αὐτοῦ .
    et discerpens eum spiritus inmundus et exclamans voce magna exivit ab eo
  27. καὶ ἐθαμβήθησαν ἅπαντες , ὥστε συζητεῖν αὐτοὺς λέγοντας · τί ἐστιν τοῦτο ; διδαχὴ καινὴ κατ’ ἐξουσίαν · καὶ τοῖς πνεύμασι τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτάσσει ...
    et mirati sunt omnes ita ut conquirerent inter se dicentes quidnam est hoc quae doctrina haec nova quia in potestate et spiritibus inmundis imperat ...
  28. καὶ ἐξῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς πανταχοῦ εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας .
    et processit rumor eius statim in omnem regionem Galilaeae
  29. Καὶ εὐθὺς ἐκ τῆς συναγωγῆς ἐξελθόντες ἦλθον εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος καὶ Ἀνδρέου μετὰ Ἰακώβου καὶ Ἰωάννου .
    et protinus egredientes de synagoga venerunt in domum Simonis et Andreae cum Iacobo et Iohanne
  30. ἡ δὲ πενθερὰ Σίμωνος κατέκειτο πυρέσσουσα , καὶ εὐθὺς λέγουσιν αὐτῷ περὶ αὐτῆς .
    decumbebat autem socrus Simonis febricitans et statim dicunt ei de illa
  31. καὶ προσελθὼν ἤγειρεν αὐτὴν κρατήσας τῆς χειρός · καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός , καὶ διηκόνει αὐτοῖς .
    et accedens elevavit eam adprehensa manu eius et continuo dimisit eam febris et ministrabat eis
  32. Ὀψίας δὲ γενομένης , ὅτε ἔδυ ὁ ἥλιος , ἔφερον πρὸς αὐτὸν πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας καὶ τοὺς δαιμονιζομένους ·
    vespere autem facto cum occidisset sol adferebant ad eum omnes male habentes et daemonia habentes
  33. καὶ ἦν ὅλη ἡ πόλις ἐπισυνηγμένη πρὸς τὴν θύραν .
    et erat omnis civitas congregata ad ianuam
  34. καὶ ἐθεράπευσεν πολλοὺς κακῶς ἔχοντας ποικίλαις νόσοις , καὶ δαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλεν , καὶ οὐκ ἤφιεν λαλεῖν τὰ δαιμόνια , ὅτι ᾔδεισαν αὐτόν .
    et curavit multos qui vexabantur variis languoribus et daemonia multa eiciebat et non sinebat loqui ea quoniam sciebant eum
  35. Καὶ πρωῒ ἔννυχα λίαν ἀναστὰς ἐξῆλθεν καὶ ἀπῆλθεν εἰς ἔρημον τόπον καὶ ἐκεῖ προσηύχετο .
    et diluculo valde surgens egressus abiit in desertum locum ibi que orabat
  36. καὶ κατεδίωξεν αὐτὸν Σίμων καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ ,
    et persecutus est eum Simon et qui cum illo erant
  37. καὶ εὗρον αὐτὸν , καὶ λέγουσιν αὐτῷ ὅτι πάντες ζητοῦσίν σε .
    et cum invenissent eum dixerunt ei quia omnes quaerunt te
  38. καὶ λέγει αὐτοῖς · ἄγωμεν ἀλλαχοῦ εἰς τὰς ἐχομένας κωμοπόλεις , ἵνα καὶ ἐκεῖ κηρύξω · εἰς τοῦτο γὰρ ἐξῆλθον .
    et ait illis eamus in proximos vicos et civitates ut et ibi praedicem ad hoc enim veni
  39. καὶ ἦλθεν κηρύσσων εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν εἰς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν καὶ τὰ δαιμόνια ἐκβάλλων .
    et erat praedicans in synagogis eorum et omni Galilaea et daemonia eiciens
  40. Καὶ ἔρχεται πρὸς αὐτὸν λεπρὸς παρακαλῶν αὐτὸν καὶ γονυπετῶν λέγων αὐτῷ ὅτι ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι .
    et venit ad eum leprosus deprecans eum et genu flexo dixit si vis potes me mundare
  41. καὶ σπλαγχνισθεὶς ἐκτείνας τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἥψατο καὶ λέγει · θέλω , καθαρίσθητι .
    Iesus autem misertus eius extendit manum suam et tangens eum ait illi volo mundare
  42. καὶ εὐθὺς ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ἡ λέπρα , καὶ ἐκαθερίσθη .
    et cum dixisset statim discessit ab eo lepra et mundatus est
  43. καὶ ἐμβριμησάμενος αὐτῷ εὐθὺς ἐξέβαλεν αὐτόν ,
    et comminatus ei statim eiecit illum
  44. καὶ λέγει αὐτῷ · ὅρα μηδενὶ μηδὲν εἴπῃς , ἀλλὰ ὕπαγε σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου ἃ προσέταξεν Μωϋσῆς ...
    et dicit ei vide nemini dixeris sed vade ostende te principi sacerdotum et offer pro emundatione tua quae praecepit Moses in testimonium illis
  45. ὁ δὲ ἐξελθὼν ἤρξατο κηρύσσειν πολλὰ καὶ διαφημίζειν τὸν λόγον , ὥστε μηκέτι αὐτὸν δύνασθαι εἰς πόλιν φανερῶς εἰσελθεῖν , ἀλλ’ ἔξω ἐπ’ ἐρήμοις ...
    at ille egressus coepit praedicare et diffamare sermonem ita ut iam non posset manifeste in civitatem introire sed foris in desertis locis esse et ...
  46. Καὶ εἰσελθὼν πάλιν εἰς Καφαρναοὺμ δι’ ἡμερῶν ἠκούσθη ὅτι ἐν οἴκῳ ἐστίν .
    et iterum intravit Capharnaum post dies
  47. καὶ συνήχθησαν πολλοὶ , ὥστε μηκέτι χωρεῖν μηδὲ τὰ πρὸς τὴν θύραν , καὶ ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον .
    et auditum est quod in domo esset et convenerunt multi ita ut non caperet neque ad ianuam et loquebatur eis verbum
  48. καὶ ἔρχονται φέροντες πρὸς αὐτὸν παραλυτικὸν αἰρόμενον ὑπὸ τεσσάρων .
    et venerunt ferentes ad eum paralyticum qui a quattuor portabatur
  49. καὶ μὴ δυνάμενοι προσενέγκαι αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον ἀπεστέγασαν τὴν στέγην ὅπου ἦν , καὶ ἐξορύξαντες χαλῶσι τὸν κράβαττον ὅπου ὁ παραλυτικὸς κατέκειτο .
    et cum non possent offerre eum illi prae turba nudaverunt tectum ubi erat et patefacientes submiserunt grabattum in quo paralyticus iacebat
  50. καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν λέγει τῷ παραλυτικῷ · τέκνον , ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι .
    cum vidisset autem Iesus fidem illorum ait paralytico fili dimittuntur tibi peccata
  51. ἦσαν δέ τινες τῶν γραμματέων ἐκεῖ καθήμενοι καὶ διαλογιζόμενοι ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν ·
    erant autem illic quidam de scribis sedentes et cogitantes in cordibus suis
  52. τί οὗτος οὕτως λαλεῖ ; βλασφημεῖ · τίς δύναται ἀφιέναι ἁμαρτίας εἰ μὴ εἷς ὁ θεός ;
    quid hic sic loquitur blasphemat quis potest dimittere peccata nisi solus Deus
  53. καὶ εὐθὺς ἐπιγνοὺς ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι αὐτοῦ ὅτι οὕτως διαλογίζονται ἐν ἑαυτοῖς λέγει αὐτοῖς · τί ταῦτα διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ;
    quo statim cognito Iesus spiritu suo quia sic cogitarent intra se dicit illis quid ista cogitatis in cordibus vestris
  54. τί ἐστιν εὐκοπώτερον , εἰπεῖν τῷ παραλυτικῷ · ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι , ἢ εἰπεῖν · ἔγειρε καὶ ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ ὕπαγε
    quid est facilius dicere paralytico dimittuntur tibi peccata an dicere surge et tolle grabattum tuum et ambula
  55. ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας , λέγει τῷ παραλυτικῷ ·
    ut autem sciatis quia potestatem habet Filius hominis in terra dimittendi peccata ait paralytico
  56. σοὶ λέγω , ἔγειρε ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου .
    tibi dico surge tolle grabattum tuum et vade in domum tuam
  57. καὶ ἠγέρθη καὶ εὐθὺς ἄρας τὸν κράβαττον ἐξῆλθεν ἔμπροσθεν πάντων , ὥστε ἐξίστασθαι πάντας καὶ δοξάζειν τὸν θεὸν λέγοντας ὅτι οὕτως οὐδέποτε εἴδαμεν .
    et statim ille surrexit et sublato grabatto abiit coram omnibus ita ut admirarentur omnes et honorificarent Deum dicentes quia numquam sic vidimus
  58. Καὶ ἐξῆλθεν πάλιν εἰς τὴν θάλασσαν · καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἤρχετο πρὸς αὐτόν , καὶ ἐδίδασκεν αὐτούς .
    et egressus est rursus ad mare omnis que turba veniebat ad eum et docebat eos
  59. καὶ παράγων εἶδεν Λευεὶν τὸν τοῦ Ἁλφαίου καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον , καὶ λέγει αὐτῷ · ἀκολούθει μοι . καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ .
    et cum praeteriret vidit Levin Alphei sedentem ad teloneum et ait illi sequere me et surgens secutus est eum
  60. καὶ γίνεται κατακεῖσθαι αὐτὸν ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ , καὶ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · ἦσαν γὰρ ...
    et factum est cum accumberet in domo illius multi publicani et peccatores simul discumbebant cum Iesu et discipulis eius erant enim multi qui et ...
  61. καὶ γραμματεῖς τῶν Φαρισαίων . καὶ ἰδόντες ὅτι ἤσθιεν μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν , ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · ὅτι μετὰ τῶν τελωνῶν ...
    et scribae et Pharisaei videntes quia manducaret cum peccatoribus et publicanis dicebant discipulis eius quare cum publicanis et peccatoribus manducat et bibit magister vester
  62. καὶ ἀκούσας ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς · οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες · οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς
    hoc audito Iesus ait illis non necesse habent sani medicum sed qui male habent non enim veni vocare iustos sed peccatores
  63. Καὶ ἦσαν οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύοντες . καὶ ἔρχονται καὶ λέγουσιν αὐτῷ · διά τί οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ μαθηταὶ ...
    et erant discipuli Iohannis et Pharisaei ieiunantes et veniunt et dicunt illi cur discipuli Iohannis et Pharisaeorum ieiunant tui autem discipuli non ieiunant
  64. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς , μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν νηστεύειν ; ὅσον χρόνον ἔχουσιν ...
    et ait illis Iesus numquid possunt filii nuptiarum quamdiu sponsus cum illis est ieiunare quanto tempore habent se cum sponsum non possunt ieiunare
  65. ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος , καὶ τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ .
    venient autem dies cum auferetur ab eis sponsus et tunc ieiunabunt in illa die
  66. Οὐδεὶς ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπιράπτει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν · εἰ δὲ μή , αἴρει τὸ πλήρωμα ἀπ’ αὐτοῦ τὸ καινὸν τοῦ παλαιοῦ , καὶ ...
    nemo adsumentum panni rudis adsuit vestimento veteri alioquin aufert supplementum novum a veteri et maior scissura fit
  67. καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς · εἰ δὲ μή , ῥήξει ὁ οἶνος τοὺς ἀσκούς , καὶ ὁ οἶνος ἀπόλλυται καὶ ...
    et nemo mittit vinum novellum in utres veteres alioquin disrumpet vinum utres et vinum effunditur et utres peribunt sed vinum novum in utres novos ...
  68. Καὶ ἐγένετο αὐτὸν ἐν τοῖς σάββασιν παραπορεύεσθαι διὰ τῶν σπορίμων , καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἤρξαντο ὁδὸν ποιεῖν τίλλοντες τοὺς στάχυας .
    et factum est iterum cum sabbatis ambularet per sata et discipuli eius coeperunt praegredi et vellere spicas
  69. καὶ οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον αὐτῷ · ἴδε τί ποιοῦσιν τοῖς σάββασιν ὃ οὐκ ἔξεστιν ;
    Pharisaei autem dicebant ei ecce quid faciunt sabbatis quod non licet
  70. καὶ λέγει αὐτοῖς · οὐδέποτε ἀνέγνωτε τί ἐποίησεν Δαυείδ , ὅτε χρείαν ἔσχεν καὶ ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ ;
    et ait illis numquam legistis quid fecerit David quando necessitatem habuit et esuriit ipse et qui cum eo erant
  71. πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ ἐπὶ Ἀβιαθὰρ ἀρχιερέως καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν , οὓς οὐκ ἔξεστιν φαγεῖν εἰ μὴ τοὺς ...
    quomodo introiit in domum Dei sub Abiathar principe sacerdotum et panes propositionis manducavit quos non licet manducare nisi sacerdotibus et dedit eis qui cum ...
  72. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · τὸ σάββατον διὰ τὸν ἄνθρωπον ἐγένετο καὶ οὐχ ὁ ἄνθρωπος διὰ τὸ σάββατον ·
    et dicebat eis sabbatum propter hominem factum est et non homo propter sabbatum
  73. ὥστε κύριός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ σαββάτου .
    itaque dominus est Filius hominis etiam sabbati
  74. Καὶ εἰσῆλθεν πάλιν εἰς συναγωγήν , καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος ἐξηραμμένην ἔχων τὴν χεῖρα ·
    et introivit iterum synagogam et erat ibi homo habens manum aridam
  75. καὶ παρετήρουν αὐτὸν εἰ ἐν τοῖς σάββασιν θεραπεύει αὐτόν , ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ .
    et observabant eum si sabbatis curaret ut accusarent illum
  76. καὶ λέγει τῷ ἀνθρώπῳ τῷ τὴν ξηρὰν χεῖρα ἔχοντι · ἔγειρε εἰς τὸ μέσον .
    et ait homini habenti manum aridam surge in medium
  77. καὶ λέγει αὐτοῖς · ἔξεστιν τοῖς σάββασιν ἀγαθὸν ποιῆσαι ἢ κακοποιῆσαι , ψυχὴν σῶσαι ἢ ἀποκτεῖναι ; οἱ δὲ ἐσιώπων .
    et dicit eis licet sabbatis bene facere an male animam salvam facere an perdere at illi tacebant
  78. καὶ περιβλεψάμενος αὐτοὺς μετ’ ὀργῆς , συνλυπούμενος ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν , λέγει τῷ ἀνθρώπῳ · ἔκτεινον τὴν χεῖρα . καὶ ἐξέτεινεν ...
    et circumspiciens eos cum ira contristatus super caecitatem cordis eorum dicit homini extende manum tuam et extendit et restituta est manus illi
  79. καὶ ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι εὐθὺς μετὰ τῶν Ἡρῳδιανῶν συμβούλιον ἐποίησαν κατ’ αὐτοῦ ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν .
    exeuntes autem statim Pharisaei cum Herodianis consilium faciebant adversus eum quomodo eum perderent
  80. Καὶ ὁ Ἰησοῦς μετὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἀνεχώρησεν εἰς τὴν θάλασσαν , καὶ πολὺ πλῆθος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἠκολούθησαν ,
    et Iesus cum discipulis suis secessit ad mare et multa turba a Galilaea et Iudaea secuta est eum
  81. καὶ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καὶ ἀπὸ τῆς Ἰδουμαίας καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου καὶ περὶ Τύρον καὶ Σιδῶνα , πλῆθος πολύ , ἀκούοντες ὅσα ἐποίει ἦλθον ...
    et ab Hierosolymis et ab Idumea et trans Iordanen et qui circa Tyrum et Sidonem multitudo magna audientes quae faciebat venerunt ad eum
  82. καὶ εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἵνα πλοιάριον προσκαρτερῇ αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον , ἵνα μὴ θλίβωσιν αὐτόν ·
    et dixit discipulis suis ut navicula sibi deserviret propter turbam ne conprimerent eum
  83. πολλοὺς γὰρ ἐθεράπευσεν , ὥστε ἐπιπίπτειν αὐτῷ , ἵνα αὐτοῦ ἅψωνται , ὅσοι εἶχον μάστιγας .
    multos enim sanabat ita ut inruerent in eum ut illum tangerent quotquot habebant plagas
  84. καὶ τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα , ὅταν αὐτὸν ἐθεώρουν , προσέπιπτον αὐτῷ καὶ ἔκραζον λέγοντες ὅτι σὺ εἶ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ .
    et spiritus inmundi cum illum videbant procidebant ei et clamabant dicentes
  85. καὶ πολλὰ ἐπετίμα αὐτοῖς ἵνα μὴ αὐτὸν φανερὸν ποιήσωσιν .
    tu es Filius Dei et vehementer comminabatur eis ne manifestarent illum
  86. Καὶ ἀναβαίνει εἰς τὸ ὄρος καὶ προσκαλεῖται οὓς ἤθελεν αὐτός , καὶ ἀπῆλθον πρὸς αὐτόν .
    et ascendens in montem vocavit ad se quos voluit ipse et venerunt ad eum
  87. καὶ ἐποίησεν δώδεκα , ἵνα ὦσιν μετ’ αὐτοῦ , καὶ ἵνα ἀποστέλλῃ αὐτοὺς κηρύσσειν
    et fecit ut essent duodecim cum illo et ut mitteret eos praedicare
  88. καὶ ἔχειν ἐξουσίαν ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια ·
    et dedit illis potestatem curandi infirmitates et eiciendi daemonia
  89. καὶ ἐποίησεν τοὺς δώδεκα , καὶ ἐπέθηκεν ὄνομα τῷ Σίμωνι Πέτρον ·
    et inposuit Simoni nomen Petrus
  90. καὶ Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν τοῦ Ἰακώβου , καὶ ἐπέθηκεν αὐτοῖς ὀνόματα Βοανηργές , ὅ ἐστιν υἱοὶ βροντῆς ·
    et Iacobum Zebedaei et Iohannem fratrem Iacobi et inposuit eis nomina Boanerges quod est Filii tonitrui
  91. καὶ Ἀνδρέαν καὶ Φίλιππον καὶ Βαρθολομαῖον καὶ Μαθθαῖον καὶ Θωμᾶν καὶ Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ἁλφαίου καὶ Θαδδαῖον καὶ Σίμωνα τὸν Καναναῖον
    et Andream et Philippum et Bartholomeum et Mattheum et Thomam et Iacobum Alphei et Thaddeum et Simonem Cananeum
  92. καὶ Ἰούδαν Ἰσκαριώθ , ὃς καὶ παρέδωκεν αὐτόν . Καὶ ἔρχεται εἰς οἶκον ·
    et Iudam Scarioth qui et tradidit illum
  93. καὶ συνέρχεται πάλιν ὄχλος , ὥστε μὴ δύνασθαι αὐτοὺς μήτε ἄρτον φαγεῖν .
    et veniunt ad domum et convenit iterum turba ita ut non possent neque panem manducare
  94. καὶ ἀκούσαντες οἱ παρ’ αὐτοῦ ἐξῆλθον κρατῆσαι αὐτόν · ἔλεγον γὰρ ὅτι ἐξέστη .
    et cum audissent sui exierunt tenere eum dicebant enim quoniam in furorem versus est
  95. καὶ οἱ γραμματεῖς οἱ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καταβάντες ἔλεγον ὅτι Βεελζεβοὺλ ἔχει , καὶ ὅτι ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια .
    et scribae qui ab Hierosolymis descenderant dicebant quoniam Beelzebub habet et quia in principe daemonum eicit daemonia
  96. καὶ προσκαλεσάμενος αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς ἔλεγεν αὐτοῖς · πῶς δύναται σατανᾶς σατανᾶν ἐκβάλλειν ;
    et convocatis eis in parabolis dicebat illis quomodo potest Satanas Satanan eicere
  97. καὶ ἐὰν βασιλεία ἐφ’ ἑαυτὴν μερισθῇ , οὐ δύναται σταθῆναι ἡ βασιλεία ἐκείνη .
    et si regnum in se dividatur non potest stare regnum illud
  98. καὶ ἐὰν οἰκία ἐφ’ ἑαυτὴν μερισθῇ , οὐ δυνήσεται ἡ οἰκία ἐκείνη σταθῆναι .
    et si domus super se met ipsam dispertiatur non poterit domus illa stare
  99. καὶ εἰ ὁ σατανᾶς ἀνέστη ἐφ’ ἑαυτὸν ἐμερίσθη , καὶ οὐ δύναται στῆναι ἀλλὰ τέλος ἔχει .
    et si Satanas consurrexit in se met ipsum dispertitus est et non potest stare sed finem habet
  100. ἀλλ’ οὐ δύναται οὐδεὶς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ εἰσελθὼν τὰ σκεύη αὐτοῦ διαρπάσαι , ἐὰν μὴ πρῶτον τὸν ἰσχυρὸν δήσῃ , καὶ τότε ...
    nemo potest vasa fortis ingressus in domum diripere nisi prius fortem alliget et tunc domum eius diripiet
  101. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι πάντα ἀφεθήσεται τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων τὰ ἁμαρτήματα καὶ αἱ βλασφημίαι , ὅσα ἂν βλασφημήσωσιν ·
    amen dico vobis quoniam omnia dimittentur filiis hominum peccata et blasphemiae quibus blasphemaverint
  102. ὃς δ’ ἂν βλασφημήσῃ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον , οὐκ ἔχει ἄφεσιν εἰς τὸν αἰῶνα , ἀλλὰ ἔνοχός ἔσται αἰωνίου ἁμαρτήματος
    qui autem blasphemaverit in Spiritum Sanctum non habet remissionem in aeternum sed reus erit aeterni delicti
  103. ὅτι ἔλεγον · πνεῦμα ἀκάθαρτον ἔχει .
    quoniam dicebant spiritum inmundum habet
  104. Καὶ ἔρχεται ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ , καὶ ἔξω στήκοντες ἀπέστειλαν πρὸς αὐτὸν καλοῦντες αὐτόν .
    et veniunt mater eius et fratres et foris stantes miserunt ad eum vocantes eum
  105. καὶ ἐκάθητο περὶ αὐτὸν ὄχλος , καὶ λέγουσιν αὐτῷ · ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου καὶ αἱ ἀδελφαί σου ἔξω ζητοῦσίν ...
    et sedebat circa eum turba et dicunt ei ecce mater tua et fratres tui foris quaerunt te
  106. καὶ ἀποκριθεὶς αὐτοῖς λέγει · τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου ;
    et respondens eis ait quae est mater mea et fratres mei
  107. καὶ περιβλεψάμενος τοὺς περὶ αὐτὸν κύκλῳ καθημένους λέγει · ἴδε ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου .
    et circumspiciens eos qui in circuitu eius sedebant ait ecce mater mea et fratres mei
  108. ὃς ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ , οὗτος ἀδελφός μου καὶ ἀδελφὴ καὶ μήτηρ ἐστίν .
    qui enim fecerit voluntatem Dei hic frater meus et soror mea et mater est
  109. Καὶ πάλιν ἤρξατο διδάσκειν παρὰ τὴν θάλασσαν . καὶ συνάγεται πρὸς αὐτὸν ὄχλος πλεῖστος , ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι ἐν τῇ θαλάσσῃ ...
    et iterum coepit docere ad mare et congregata est ad eum turba multa ita ut in navem ascendens sederet in mari et omnis turba ...
  110. καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς πολλά , καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ ·
    et docebat eos in parabolis multa et dicebat illis in doctrina sua
  111. ἀκούετε . ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων σπεῖραι .
    audite ecce exiit seminans ad seminandum
  112. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ σπείρειν ὃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν , καὶ ἦλθεν τὰ πετεινὰ καὶ κατέφαγεν αὐτό .
    et dum seminat aliud cecidit circa viam et venerunt volucres et comederunt illud
  113. καὶ ἄλλο ἔπεσεν ἐπὶ τὸ πετρῶδες , ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν , καὶ εὐθὺς ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς ·
    aliud vero cecidit super petrosa ubi non habuit terram multam et statim exortum est quoniam non habebat altitudinem terrae
  114. καὶ ὅτε ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος , ἐκαυματίσθη , καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη .
    et quando exortus est sol exaestuavit et eo quod non haberet radicem exaruit
  115. καὶ ἄλλο ἔπεσεν εἰς τὰς ἀκάνθας , καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ συνέπνιξαν αὐτό , καὶ καρπὸν οὐκ ἔδωκεν .
    et aliud cecidit in spinas et ascenderunt spinae et offocaverunt illud et fructum non dedit
  116. καὶ ἄλλα ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν καλήν , καὶ ἐδίδου καρπὸν ἀναβαίνοντα καὶ αὐξανόμενον , καὶ ἔφερεν εἰς τριάκοντα καὶ εἰς ἑξήκοντα καὶ ...
    et aliud cecidit in terram bonam et dabat fructum ascendentem et crescentem et adferebat unum triginta et unum sexaginta et unum centum
  117. καὶ ἔλεγεν · ὃς ἔχει ὦτα ἀκούειν , ἀκουέτω .
    et dicebat qui habet aures audiendi audiat
  118. Καὶ ὅτε ἐγένετο κατὰ μόνας , ἠρώτουν αὐτὸν οἱ περὶ αὐτὸν σὺν τοῖς δώδεκα τὰς παραβολάς .
    et cum esset singularis interrogaverunt eum hii qui cum eo erant cum duodecim parabolas
  119. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · ὑμῖν τὸ μυστήριον δέδοται τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ · ἐκείνοις δὲ τοῖς ἔξω ἐν παραβολαῖς πάντα γίνεται ,
    et dicebat eis vobis datum est mysterium regni Dei illis autem qui foris sunt in parabolis omnia fiunt
  120. ἵνα βλέποντες βλέπωσιν καὶ μὴ ἴδωσιν , καὶ ἀκούοντες ἀκούωσιν καὶ μὴ συνιῶσιν , μήποτε ἐπιστρέψωσιν καὶ ἀφεθῇ αὐτοῖς .
    ut videntes videant et non videant et audientes audiant et non intellegant nequando convertantur et dimittantur eis peccata
  121. καὶ λέγει αὐτοῖς · οὐκ οἴδατε τὴν παραβολὴν ταύτην , καὶ πῶς πάσας τὰς παραβολὰς γνώσεσθε ;
    et ait illis nescitis parabolam hanc et quomodo omnes parabolas cognoscetis
  122. ὁ σπείρων τὸν λόγον σπείρει .
    qui seminat verbum seminat
  123. οὗτοι δέ εἰσίν οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν ὅπου σπείρεται ὁ λόγος , καὶ ὅταν ἀκούσωσιν εὐθὺς ἔρχεται ὁ σατανᾶς καὶ αἴρει τὸν λόγον τὸν ...
    hii autem sunt qui circa viam ubi seminatur verbum et cum audierint confestim venit Satanas et aufert verbum quod seminatum est in corda eorum
  124. καὶ οὗτοί ὁμοίως εἰσίν οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρόμενοι , οἳ ὅταν ἀκούσωσιν τὸν λόγον εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνουσιν αὐτόν ,
    et hii sunt similiter qui super petrosa seminantur qui cum audierint verbum statim cum gaudio accipiunt illud
  125. καὶ οὐκ ἔχουσιν ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσίν , εἶτα γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζονται .
    et non habent radicem in se sed temporales sunt deinde orta tribulatione et persecutione propter verbum confestim scandalizantur
  126. καὶ ἄλλοι εἰσὶν οἱ ἐπί τὰς ἀκάνθας σπειρόμενοι · οὗτοί εἰσίν οἱ τὸν λόγον ἀκούσαντες ,
    et alii sunt qui in spinis seminantur hii sunt qui verbum audiunt
  127. καὶ αἱ μέριμναι τοῦ αἰῶνος καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου καὶ αἱ περὶ τὰ λοιπὰ ἐπιθυμίαι εἰσπορευόμεναι συνπνίγουσιν τὸν λόγον , καὶ ἄκαρπος γίνεται
    et aerumnae saeculi et deceptio divitiarum et circa reliqua concupiscentiae introeuntes suffocant verbum et sine fructu efficitur
  128. καὶ ἐκεῖνοί εἰσίν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες , οἵτινες ἀκούουσιν τὸν λόγον καὶ παραδέχονται καὶ καρποφοροῦσιν ἓν τριάκοντα καὶ ἓν ἑξήκοντα ...
    et hii sunt qui super terram bonam seminati sunt qui audiunt verbum et suscipiunt et fructificant unum triginta et unum sexaginta et unum centum
  129. Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι μήτι ἔρχεται ὁ λύχνος ἵνα ὑπὸ τὸν μόδιον τεθῇ ἢ ὑπὸ τὴν κλίνην ; οὐχ ἵνα ἐπὶ τὴν λυχνίαν τεθῇ
    et dicebat illis numquid venit lucerna ut sub modio ponatur aut sub lecto nonne ut super candelabrum ponatur
  130. οὐ γάρ ἐστιν τι κρυπτὸν , ἐὰν μὴ ἵνα φανερωθῇ · οὐδὲ ἐγένετο ἀπόκρυφον , ἀλλ’ ἵνα ἔλθῃ εἰς φανερόν .
    non enim est aliquid absconditum quod non manifestetur ne c factum est occultum sed ut in palam veniat
  131. εἴ τις ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω .
    si quis habet aures audiendi audiat
  132. Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · βλέπετε τί ἀκούετε . ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε μετρηθήσεται ὑμῖν καὶ προστεθήσεται ὑμῖν .
    et dicebat illis videte quid audiatis in qua mensura mensi fueritis remetietur vobis et adicietur vobis
  133. ὃς γὰρ ἔχει , δοθήσεται αὐτῷ · καὶ ὃς οὐκ ἔχει , καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ .
    qui enim habet dabitur illi et qui non habet etiam quod habet auferetur ab illo
  134. Καὶ ἔλεγεν · οὕτως ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ , ὡς ἄνθρωπος βάλῃ τὸν σπόρον ἐπὶ τῆς γῆς ,
    et dicebat sic est regnum Dei quemadmodum si homo iaciat sementem in terram
  135. καὶ καθεύδῃ καὶ ἐγείρηται νύκτα καὶ ἡμέραν , καὶ ὁ σπόρος βλαστᾷ καὶ μηκύνηται ὡς οὐκ οἶδεν αὐτός .
    et dormiat et exsurgat nocte ac die et semen germinet et increscat dum nescit ille
  136. αὐτομάτη ἡ γῆ καρποφορεῖ , πρῶτον χόρτον , εἶτεν στάχυν , εἶτεν πλήρης σῖτος ἐν τῷ στάχυϊ .
    ultro enim terra fructificat primum herbam deinde spicam deinde plenum frumentum in spica
  137. ὅταν δὲ παραδοῖ ὁ καρπός , εὐθὺς ἀποστέλλει τὸ δρέπανον , ὅτι παρέστηκεν ὁ θερισμός .
    et cum se produxerit fructus statim mittit falcem quoniam adest messis
  138. Καὶ ἔλεγεν · πῶς ὁμοιώσωμεν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ , ἢ ἐν τίνι αὐτὴν παραβολῇ θῶμεν ;
    et dicebat cui adsimilabimus regnum Dei aut cui parabolae conparabimus illud
  139. ὡς κόκκῳ σινάπεως , ὃς ὅταν σπαρῇ ἐπὶ τῆς γῆς , μικρότερον ὂν πάντων τῶν σπερμάτων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς ,
    sicut granum sinapis quod cum seminatum fuerit in terra minus est omnibus seminibus quae sunt in terra
  140. καὶ ὅταν σπαρῇ , ἀναβαίνει καὶ γίνεται μεῖζον πάντων τῶν λαχάνων , καὶ ποιεῖ κλάδους μεγάλους , ὥστε δύνασθαι ὑπὸ τὴν σκιὰν αὐτοῦ τὰ ...
    et cum seminatum fuerit ascendit et fit maius omnibus holeribus et facit ramos magnos ita ut possint sub umbra eius aves caeli habitare
  141. Καὶ τοιαύταις παραβολαῖς πολλαῖς ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον , καθὼς ἠδύναντο ἀκούειν ·
    et talibus multis parabolis loquebatur eis verbum prout poterant audire
  142. χωρὶς δὲ παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς , κατ’ ἰδίαν δὲ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυεν πάντα .
    sine parabola autem non loquebatur eis seorsum autem discipulis suis disserebat omnia
  143. Καὶ λέγει αὐτοῖς ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὀψίας γενομένης · διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν .
    et ait illis illa die cum sero esset factum transeamus contra
  144. καὶ ἀφέντες τὸν ὄχλον παραλαμβάνουσιν αὐτὸν ὡς ἦν ἐν τῷ πλοίῳ , καὶ ἄλλα πλοῖα ἦσαν μετ’ αὐτοῦ .
    et dimittentes turbam adsumunt eum ita ut erat in navi et aliae naves erant cum illo
  145. καὶ γίνεται λαῖλαψ μεγάλη ἀνέμου , καὶ τὰ κύματα ἐπέβαλλεν εἰς τὸ πλοῖον , ὥστε ἤδη γεμίζεσθαι τὸ πλοῖον .
    et facta est procella magna venti et fluctus mittebat in navem ita ut impleretur navis
  146. καὶ ἦν αὐτὸς ἐν τῇ πρύμνῃ ἐπὶ τὸ προσκεφάλαιον καθεύδων · καὶ ἐγείρουσιν αὐτὸν καὶ λέγουσιν αὐτῷ · διδάσκαλε , οὐ μέλει σοι ὅτι ...
    et erat ipse in puppi supra cervical dormiens et excitant eum et dicunt ei magister non ad te pertinet quia perimus
  147. καὶ διεγερθεὶς ἐπετίμησεν τῷ ἀνέμῳ καὶ εἶπεν τῇ θαλάσσῃ · σιώπα , πεφίμωσο . καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος , καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη .
    et exsurgens comminatus est vento et dixit mari tace obmutesce et cessavit ventus et facta est tranquillitas magna
  148. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · τί δειλοί ἐστε οὕτως ; πῶς οὐκ ἔχετε πίστιν ;
    et ait illis quid timidi estis necdum habetis fidem et timuerunt magno timore et dicebant ad alterutrum quis putas est iste quia et ventus ...
  149. καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν , καὶ ἔλεγον πρὸς ἀλλήλους · τίς ἄρα οὗτός ἐστιν , ὅτι καὶ ὁ ἄνεμος καὶ ἡ θάλασσα αὐτῷ ὑπακούει
  150. Καὶ ἦλθον εἰς τὸ πέραν τῆς θαλάσσης εἰς τὴν χώραν τῶν Γερασηνῶν .
    et venerunt trans fretum maris in regionem Gerasenorum
  151. καὶ ἐξελθόντος αὐτοῦ ἐκ τοῦ πλοίου , εὐθὺς ὑπήντησεν αὐτῷ ἐκ τῶν μνημείων ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ ,
    et exeunti ei de navi statim occurrit ei de monumentis homo in spiritu inmundo
  152. ὃς τὴν κατοίκησιν εἶχεν ἐν τοῖς μνήμασιν , καὶ οὐδὲ ἁλύσει οὐκέτι οὐδεὶς ἐδύνατο αὐτὸν δῆσαι ,
    qui domicilium habebat in monumentis et neque catenis iam quisquam eum poterat ligare
  153. διὰ τὸ αὐτὸν πολλάκις πέδαις καὶ ἁλύσεσιν δεδέσθαι καὶ διεσπάσθαι ὑπ’ αὐτοῦ τὰς ἁλύσεις καὶ τὰς πέδας συντετρῖφθαι , καὶ οὐδεὶς ἴσχυεν αὐτὸν δαμάσαι
    quoniam saepe conpedibus et catenis vinctus disrupisset catenas et conpedes comminuisset et nemo poterat eum domare
  154. καὶ διαπαντὸς νυκτὸς καὶ ἡμέρας ἐν τοῖς μνήμασιν καὶ ἐν τοῖς ὄρεσιν ἦν κράζων καὶ κατακόπτων ἑαυτὸν λίθοις .
    et semper nocte ac die in monumentis et in montibus erat clamans et concidens se lapidibus
  155. καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἀπὸ μακρόθεν ἔδραμεν καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ ,
    videns autem Iesum a longe cucurrit et adoravit eum
  156. καὶ κράξας φωνῇ μεγάλῃ λέγει · τί ἐμοὶ καὶ σοί , Ἰησοῦ υἱὲ τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου ; ὁρκίζω σε τὸν θεόν , μή ...
    et clamans voce magna dicit quid mihi et tibi Iesu Fili Dei summi adiuro te per Deum ne me torqueas
  157. ἔλεγεν γὰρ αὐτῷ · ἔξελθε τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἐκ τοῦ ἀνθρώπου .
    dicebat enim illi exi spiritus inmunde ab homine
  158. καὶ ἐπηρώτα αὐτόν · τί ὄνομά σοι ; καὶ λέγει αὐτῷ · λεγιὼν ὄνομά μοι , ὅτι πολλοί ἐσμεν .
    et interrogabat eum quod tibi nomen est et dicit ei Legio nomen mihi est quia multi sumus
  159. καὶ παρεκάλει αὐτὸν πολλὰ ἵνα μὴ αὐτὰ ἀποστείλῃ ἔξω τῆς χώρας .
    et deprecabatur eum multum ne se expelleret extra regionem
  160. ἦν δὲ ἐκεῖ πρὸς τῷ ὄρει ἀγέλη χοίρων μεγάλη βοσκομένη ·
    erat autem ibi circa montem grex porcorum magnus pascens
  161. καὶ παρεκάλεσαν αὐτὸν λέγοντες · πέμψον ἡμᾶς εἰς τοὺς χοίρους , ἵνα εἰς αὐτοὺς εἰσέλθωμεν .
    et deprecabantur eum spiritus dicentes mitte nos in porcos ut in eos introeamus
  162. καὶ ἐπέτρεψεν αὐτοῖς . καὶ ἐξελθόντα τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα εἰσῆλθον εἰς τοὺς χοίρους , καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν ...
    et concessit eis statim Iesus et exeuntes spiritus inmundi introierunt in porcos et magno impetu grex praecipitatus est in mare ad duo milia et ...
  163. καὶ οἱ βόσκοντες αὐτοὺς ἔφυγον καὶ ἀπήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς · καὶ ἦλθον ἰδεῖν τί ἐστιν τὸ γεγονός .
    qui autem pascebant eos fugerunt et nuntiaverunt in civitatem et in agros et egressi sunt videre quid esset facti
  164. καὶ ἔρχονται πρὸς τὸν Ἰησοῦν , καὶ θεωροῦσιν τὸν δαιμονιζόμενον καθήμενον ἱματισμένον καὶ σωφρονοῦντα , τὸν ἐσχηκότα τὸν λεγιῶνα , καὶ ἐφοβήθησαν .
    et veniunt ad Iesum et vident illum qui a daemonio vexabatur sedentem vestitum et sanae mentis et timuerunt
  165. καὶ διηγήσαντο αὐτοῖς οἱ ἰδόντες πῶς ἐγένετο τῷ δαιμονιζομένῳ καὶ περὶ τῶν χοίρων .
    et narraverunt illis qui viderant qualiter factum esset ei qui daemonium habuerat et de porcis
  166. καὶ ἤρξαντο παρακαλεῖν αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν .
    et rogare eum coeperunt ut discederet de finibus eorum
  167. καὶ ἐμβαίνοντος αὐτοῦ εἰς τὸ πλοῖον παρεκάλει αὐτὸν ὁ δαιμονισθεὶς ἵνα μετ’ αὐτοῦ ᾖ .
    cum que ascenderet navem coepit illum deprecari qui daemonio vexatus fuerat ut esset cum illo
  168. καὶ οὐκ ἀφῆκεν αὐτόν , ἀλλὰ λέγει αὐτῷ · ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου πρὸς τοὺς σούς , καὶ ἀπάγγειλον αὐτοῖς ὅσα ὁ κύριός ...
    et non admisit eum sed ait illi vade in domum tuam ad tuos et adnuntia illis quanta tibi Dominus fecerit et misertus sit tui
  169. καὶ ἀπῆλθεν , καὶ ἤρξατο κηρύσσειν ἐν τῇ Δεκαπόλει ὅσα ἐποίησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς , καὶ πάντες ἐθαύμαζον .
    et abiit et coepit praedicare in Decapoli quanta sibi fecisset Iesus et omnes mirabantur
  170. Καὶ διαπεράσαντος τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ πλοίῳ εἰς τὸ πέραν πάλιν , συνήχθη ὄχλος πολὺς ἐπ’ αὐτόν , καὶ ἦν παρὰ τὴν θάλασσαν .
    et cum transcendisset Iesus in navi rursus trans fretum convenit turba multa ad illum et erat circa mare
  171. καὶ ἔρχεται εἷς τῶν ἀρχισυναγώγων , ὀνόματι Ἰάειρος , καὶ ἰδὼν αὐτὸν πίπτει πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ ,
    et venit quidam de archisynagogis nomine Iairus et videns eum procidit ad pedes eius
  172. καὶ παρακαλεῖ αὐτὸν πολλὰ λέγων ὅτι τὸ θυγάτριόν μου ἐσχάτως ἔχει , ἵνα ἐλθὼν ἐπιθῇς τὰς χεῖρας αὐτῇ ἵνα σωθῇ καὶ ζήσῃ .
    et deprecabatur eum multum dicens quoniam filia mea in extremis est veni inpone manus super eam ut salva sit et vivat
  173. καὶ ἀπῆλθεν μετ’ αὐτοῦ , καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ὄχλος πολύς , καὶ συνέθλιβον αὐτόν .
    et abiit cum illo et sequebatur eum turba multa et conprimebant illum
  174. καὶ γυνὴ οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος δώδεκα ἔτη ,
    et mulier quae erat in profluvio sanguinis annis duodecim
  175. καὶ πολλὰ παθοῦσα ὑπὸ πολλῶν ἰατρῶν καὶ δαπανήσασα τὰ παρ’ ἑαυτῆς πάντα , καὶ μηδὲν ὠφεληθεῖσα ἀλλὰ μᾶλλον εἰς τὸ χεῖρον ἐλθοῦσα ,
    et fuerat multa perpessa a conpluribus medicis et erogaverat omnia sua ne c quicquam profecerat sed magis deterius habebat
  176. ἀκούσασα τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ , ἐλθοῦσα ἐν τῷ ὄχλῳ ὄπισθεν ἥψατο τοῦ ἱματίου αὐτοῦ ·
    cum audisset de Iesu venit in turba retro et tetigit vestimentum eius
  177. ἔλεγεν γὰρ ὅτι ἐὰν ἅψωμαι καὶ ἄν τῶν ἱματίων αὐτοῦ σωθήσομαι .
    dicebat enim quia si vel vestimentum eius tetigero salva ero
  178. καὶ εὐθὺς ἐξηράνθη ἡ πηγὴ τοῦ αἵματος αὐτῆς , καὶ ἔγνω τῷ σώματι ὅτι ἴαται ἀπὸ τῆς μάστιγος .
    et confestim siccatus est fons sanguinis eius et sensit corpore quod sanata esset a plaga
  179. καὶ εὐθὺς ὁ Ἰησοῦς ἐπιγνοὺς ἐν ἑαυτῷ τὴν ἐξ αὐτοῦ δύναμιν ἐξελθοῦσαν , ἐπιστραφεὶς ἐν τῷ ὄχλῳ ἔλεγεν · τίς μου ἥψατο τῶν ἱματίων
    et statim Iesus cognoscens in se met ipso virtutem quae exierat de eo conversus ad turbam aiebat quis tetigit vestimenta mea
  180. καὶ ἔλεγον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ · βλέπεις τὸν ὄχλον συνθλίβοντά σε , καὶ λέγεις · τίς μου ἥψατο ;
    et dicebant ei discipuli sui vides turbam conprimentem te et dicis quis me tetigit
  181. καὶ περιεβλέπετο ἰδεῖν τὴν τοῦτο ποιήσασαν .
    et circumspiciebat videre eam quae hoc fecerat
  182. ἡ δὲ γυνὴ φοβηθεῖσα καὶ τρέμουσα , εἰδυῖα ὃ γέγονεν αὐτῇ , ἦλθεν καὶ προσέπεσεν αὐτῷ καὶ εἶπεν αὐτῷ πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν .
    mulier autem timens et tremens sciens quod factum esset in se venit et procidit ante eum et dixit ei omnem veritatem
  183. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ · θύγατερ , ἡ πίστις σου σέσωκέν σε · ὕπαγε εἰς εἰρήνην , καὶ ἴσθι ὑγιὴς ἀπὸ τῆς μάστιγός σου
    ille autem dixit ei filia fides tua te salvam fecit vade in pace et esto sana a plaga tua
  184. ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἔρχονται ἀπὸ τοῦ ἀρχισυναγώγου λέγοντες ὅτι ἡ θυγάτηρ σου ἀπέθανεν , τί ἔτι σκύλλεις τὸν διδάσκαλον ;
    adhuc eo loquente veniunt ab archisynagogo dicentes quia filia tua mortua est quid ultra vexas magistrum
  185. ὁ δὲ Ἰησοῦς παρακούσας τὸν λόγον λαλούμενον λέγει τῷ ἀρχισυναγώγῳ · μὴ φοβοῦ , μόνον πίστευε .
    Iesus autem verbo quod dicebatur audito ait archisynagogo noli timere tantummodo crede
  186. καὶ οὐκ ἀφῆκεν οὐδένα μετ’ αὐτοῦ συνακολουθῆσαι εἰ μὴ τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν Ἰακώβου .
    et non admisit quemquam sequi se nisi Petrum et Iacobum et Iohannem fratrem Iacobi
  187. καὶ ἔρχονται εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀρχισυναγώγου , καὶ θεωρεῖ θόρυβον καὶ κλαίοντας καὶ ἀλαλάζοντας πολλά ,
    et veniunt in domum archisynagogi et videt tumultum et flentes et heiulantes multum
  188. καὶ εἰσελθὼν λέγει αὐτοῖς · τί θορυβεῖσθε καὶ κλαίετε ; τὸ παιδίον οὐκ ἀπέθανεν ἀλλὰ καθεύδει .
    et ingressus ait eis quid turbamini et ploratis puella non est mortua sed dormit
  189. καὶ κατεγέλων αὐτοῦ . αὐτὸς δὲ ἐκβαλὼν πάντας παραλαμβάνει τὸν πατέρα τοῦ παιδίου καὶ τὴν μητέρα καὶ τοὺς μετ’ αὐτοῦ , καὶ εἰσπορεύεται ὅπου ...
    et inridebant eum ipse vero eiectis omnibus adsumit patrem et matrem puellae et qui se cum erant et ingreditur ubi erat puella iacens
  190. καὶ κρατήσας τῆς χειρὸς τοῦ παιδίου λέγει αὐτῇ · ταλιθὰ κούμ , ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον · τὸ κοράσιον , σοὶ λέγω , ἔγειρε .
    et tenens manum puellae ait illi talitha cumi quod est interpretatum puella tibi dico surge
  191. καὶ εὐθὺς ἀνέστη τὸ κοράσιον καὶ περιεπάτει · ἦν γὰρ ἐτῶν δώδεκα · καὶ ἐξέστησαν εὐθὺς ἐκστάσει μεγάλῃ .
    et confestim surrexit puella et ambulabat erat autem annorum duodecim et obstipuerunt stupore maximo
  192. καὶ διεστείλατο αὐτοῖς πολλὰ ἵνα μηδεὶς γνοῖ τοῦτο , καὶ εἶπεν δοθῆναι αὐτῇ φαγεῖν .
    et praecepit illis vehementer ut nemo id sciret et dixit dari illi manducare
  193. Καὶ ἐξῆλθεν ἐκεῖθεν , καὶ ἔρχεται εἰς τὴν πατρίδα αὐτοῦ , καὶ ἀκολουθοῦσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ .
    et egressus inde abiit in patriam suam et sequebantur illum discipuli sui
  194. καὶ γενομένου σαββάτου ἤρξατο διδάσκειν ἐν τῇ συναγωγῇ · καὶ οἱ πολλοὶ ἀκούοντες ἐξεπλήσσοντο , λέγοντες · πόθεν τούτῳ ταῦτα , καὶ τίς ἡ ...
    et facto sabbato coepit in synagoga docere et multi audientes admirabantur in doctrina eius dicentes unde huic haec omnia et quae est sapientia quae ...
  195. οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τέκτων , ὁ υἱὸς τῆς Μαρίας καὶ ἀδελφὸς Ἰακώβου καὶ Ἰωσῆτος καὶ Ἰούδα καὶ Σίμωνος ; καὶ οὐκ εἰσὶν αἱ ...
    nonne iste est faber filius Mariae frater Iacobi et Ioseph et Iudae et Simonis nonne et sorores eius hic nobis cum sunt et scandalizabantur ...
  196. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ὅτι οὐκ ἔστιν προφήτης ἄτιμος εἰ μὴ ἐν τῇ πατρίδι ἑαυτοῦ καὶ ἐν τοῖς συγγενεῦσιν αὐτοῦ καὶ ἐν τῇ ...
    et dicebat eis Iesus quia non est propheta sine honore nisi in patria sua et in cognatione sua et in domo sua
  197. καὶ οὐκ ἐδύνατο ἐκεῖ ποιῆσαι οὐδεμίαν δύναμιν , εἰ μὴ ὀλίγοις ἀρρώστοις ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας ἐθεράπευσεν .
    et non poterat ibi virtutem ullam facere nisi paucos infirmos inpositis manibus curavit
  198. καὶ ἐθαύμασεν διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν . Καὶ περιῆγεν τὰς κώμας κύκλῳ διδάσκων .
    et mirabatur propter incredulitatem eorum
  199. Καὶ προσκαλεῖται τοὺς δώδεκα , καὶ ἤρξατο αὐτοὺς ἀποστέλλειν δύο δύο , καὶ ἐδίδου αὐτοῖς ἐξουσίαν τῶν πνευμάτων τῶν ἀκαθάρτων ,
    et circumibat castella in circuitu docens et convocavit duodecim et coepit eos mittere binos et dabat illis potestatem spirituum inmundorum
  200. καὶ παρήγγειλεν αὐτοῖς ἵνα μηδὲν αἴρωσιν εἰς ὁδὸν εἰ μὴ ῥάβδον μόνον , μὴ ἄρτον , μὴ πήραν , μὴ εἰς τὴν ζώνην χαλκόν
    et praecepit eis ne quid tollerent in via nisi virgam tantum non peram non panem ne que in zona aes
  201. ἀλλὰ ὑποδεδεμένους σανδάλια καὶ μὴ ἐνδύσησθε δύο χιτῶνας .
    sed calciatos sandaliis et ne induerentur duabus tunicis
  202. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · ὅπου ἐὰν εἰσέλθητε εἰς οἰκίαν , ἐκεῖ μένετε ἕως ἂν ἐξέλθητε ἐκεῖθεν .
    et dicebat eis quocumque introieritis in domum illic manete donec exeatis inde
  203. καὶ ὃς ἂν τόπος μὴ δέξηται ὑμᾶς μηδὲ ἀκούσωσιν ὑμῶν , ἐκπορευόμενοι ἐκεῖθεν ἐκτινάξατε τὸν χοῦν τὸν ὑποκάτω τῶν ποδῶν ὑμῶν εἰς μαρτύριον αὐτοῖς
    et quicumque non receperint vos ne c audierint vos exeuntes inde excutite pulverem de pedibus vestris in testimonium illis
  204. καὶ ἐξελθόντες ἐκήρυξαν ἵνα μετανοῶσιν ,
    et exeuntes praedicabant ut paenitentiam agerent
  205. καὶ δαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλλον , καὶ ἤλειφον ἐλαίῳ πολλοὺς ἀρρώστους καὶ ἐθεράπευον .
    et daemonia multa eiciebant et unguebant oleo multos aegrotos et sanabant
  206. Καὶ ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς Ἡρώδης , φανερὸν γὰρ ἐγένετο τὸ ὄνομα αὐτοῦ , καὶ ἔλεγεν ὅτι Ἰωάννης ὁ βαπτίζων ἐγήγερται ἐκ νεκρῶν , καὶ ...
    et audivit Herodes rex manifestum enim factum est nomen eius et dicebat quia Iohannes Baptista resurrexit a mortuis et propterea inoperantur virtutes in illo
  207. ἄλλοι δὲ ἔλεγον ὅτι Ἡλείας ἐστίν · ἄλλοι δὲ ἔλεγον ὅτι προφήτης ὡς εἷς τῶν προφητῶν .
    alii autem dicebant quia Helias est alii vero dicebant propheta est quasi unus ex prophetis
  208. ἀκούσας δὲ ὁ Ἡρώδης ἔλεγεν , ὃν ἐγὼ ἀπεκεφάλισα Ἰωάννην , οὗτος ἠγέρθη .
    quo audito Herodes ait quem ego decollavi Iohannem hic a mortuis resurrexit
  209. Αὐτὸς γὰρ ὁ Ἡρώδης ἀποστείλας ἐκράτησεν τὸν Ἰωάννην καὶ ἔδησεν αὐτὸν ἐν φυλακῇ διὰ Ἡρῳδιάδα τὴν γυναῖκα Φιλίππου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ , ὅτι αὐτὴν ...
    ipse enim Herodes misit ac tenuit Iohannem et vinxit eum in carcere propter Herodiadem uxorem Philippi fratris sui quia duxerat eam
  210. ἔλεγεν γὰρ ὁ Ἰωάννης τῷ Ἡρῴδῃ ὅτι οὐκ ἔξεστίν σοι ἔχειν τὴν γυναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ σου .
    dicebat enim Iohannes Herodi non licet tibi habere uxorem fratris tui
  211. ἡ δὲ Ἡρῳδιὰς ἐνεῖχεν αὐτῷ καὶ ἤθελεν αὐτὸν ἀποκτεῖναι , καὶ οὐκ ἠδύνατο ·
    Herodias autem insidiabatur illi et volebat occidere eum ne c poterat
  212. ὁ γὰρ Ἡρώδης ἐφοβεῖτο τὸν Ἰωάννην , εἰδὼς αὐτὸν ἄνδρα δίκαιον καὶ ἅγιον , καὶ συνετήρει αὐτόν , καὶ ἀκούσας αὐτοῦ πολλὰ ἠπόρει , ...
    Herodes enim metuebat Iohannem sciens eum virum iustum et sanctum et custodiebat eum et audito eo multa faciebat et libenter eum audiebat
  213. καὶ γενομένης ἡμέρας εὐκαίρου , ὅτε Ἡρώδης τοῖς γενεσίοις αὐτοῦ δεῖπνον ἐποίησεν τοῖς μεγιστᾶσιν αὐτοῦ καὶ τοῖς χιλιάρχοις καὶ τοῖς πρώτοις τῆς Γαλιλαίας ,
    et cum dies oportunus accidisset Herodes natalis sui cenam fecit principibus et tribunis et primis Galilaeae
  214. καὶ εἰσελθούσης τῆς θυγατρὸς αὐτῆς τῆς Ἡρῳδιάδος καὶ ὀρχησαμένης , ἤρεσεν τῷ Ἡρῴδῃ καὶ τοῖς συνανακειμένοις . ὁ δὲ βασιλεὺς εἶπεν τῷ κορασίῳ · ...
    cum que introisset filia ipsius Herodiadis et saltasset et placuisset Herodi simul que recumbentibus rex ait puellae pete a me quod vis et dabo
  215. καὶ ὤμοσεν αὐτῇ ὅτι ὃ ἐάν με αἰτήσῃς δώσω σοι ἕως ἡμίσους τῆς βασιλείας μου .
    et iuravit illi quia quicquid petieris dabo tibi licet dimidium regni mei
  216. καὶ ἐξελθοῦσα εἶπεν τῇ μητρὶ αὐτῆς · τί αἰτήσωμαι ; ἡ δὲ εἶπεν · τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτίζοντος .
    quae cum exisset dixit matri suae quid petam et illa dixit caput Iohannis Baptistae
  217. καὶ εἰσελθοῦσα εὐθὺς μετὰ σπουδῆς πρὸς τὸν βασιλέα ᾐτήσατο λέγουσα · θέλω ἵνα ἐξαυτῆς δῷς μοι ἐπὶ πίνακι τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ .
    cum que introisset statim cum festinatione ad regem petivit dicens volo ut protinus des mihi in disco caput Iohannis Baptistae
  218. καὶ περίλυπος γενόμενος ὁ βασιλεὺς διὰ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς ἀνακειμένους οὐκ ἠθέλησεν ἀθετῆσαι αὐτήν .
    et contristatus rex propter ius iurandum et propter simul recumbentes noluit eam contristare
  219. καὶ εὐθὺς ἀποστείλας ὁ βασιλεὺς σπεκουλάτορα ἐπέταξεν ἐνέγκαι τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ .
    sed misso speculatore praecepit adferri caput eius in disco et decollavit eum in carcere
  220. καὶ ἀπελθὼν ἀπεκεφάλισεν αὐτὸν ἐν τῇ φυλακῇ , καὶ ἤνεγκεν τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι καὶ ἔδωκεν αὐτὴν τῷ κορασίῳ , καὶ τὸ κοράσιον ...
    et adtulit caput eius in disco et dedit illud puellae et puella dedit matri suae
  221. καὶ ἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦλθαν καὶ ἦραν τὸ πτῶμα αὐτοῦ , καὶ ἔθηκαν αὐτὸν ἐν μνημείῳ .
    quo audito discipuli eius venerunt et tulerunt corpus eius et posuerunt illud in monumento
  222. Καὶ συνάγονται οἱ ἀπόστολοι πρὸς τὸν Ἰησοῦν , καὶ ἀπήγγειλαν αὐτῷ πάντα ὅσα ἐποίησαν καὶ ἐδίδαξαν .
    et convenientes apostoli ad Iesum renuntiaverunt illi omnia quae egerant et docuerant
  223. καὶ λέγει αὐτοῖς · δεῦτε ὑμεῖς αὐτοὶ κατ’ ἰδίαν εἰς ἔρημον τόπον καὶ ἀναπαύσασθε ὀλίγον . ἦσαν γὰρ οἱ ἐρχόμενοι καὶ οἱ ὑπάγοντες πολλοί ...
    et ait illis venite seorsum in desertum locum et requiescite pusillum erant enim qui veniebant et rediebant multi et nec manducandi spatium habebant
  224. καὶ ἀπῆλθον εἰς ἔρημον τόπον τῷ πλοίῳ κατ’ ἰδίαν .
    et ascendentes in navi abierunt in desertum locum seorsum
  225. καὶ εἶδον αὐτοὺς ὑπάγοντας καὶ ἐπέγνωσαν αὐτοὺς πολλοί , καὶ πεζῇ ἀπὸ πασῶν τῶν πόλεων συνέδραμον ἐκεῖ καὶ προῆλθον αὐτούς .
    et viderunt eos abeuntes et cognoverunt multi et pedestre et de omnibus civitatibus concurrerunt illuc et praevenerunt eos
  226. Καὶ ἐξελθὼν εἶδεν πολὺν ὄχλον , καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτοὺς , ὅτι ἦσαν ὡς πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα , καὶ ἤρξατο διδάσκειν αὐτοὺς πολλά
    et exiens vidit multam turbam Iesus et misertus est super eos quia erant sicut oves non habentes pastorem et coepit docere illos multa
  227. καὶ ἤδη ὥρας πολλῆς γινομένης προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἔλεγον ὅτι ἔρημός ἐστιν ὁ τόπος , καὶ ἤδη ὥρα πολλή ·
    et cum iam hora multa fieret accesserunt discipuli eius dicentes desertus est locus hic et iam hora praeterivit
  228. ἀπόλυσον αὐτούς , ἵνα ἀπελθόντες εἰς τοὺς κύκλῳ ἀγροὺς καὶ κώμας ἀγοράσωσιν ἑαυτοῖς τί φάγωσιν .
    dimitte illos ut euntes in proximas villas et vicos emant sibi cibos quos manducent
  229. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν . καὶ λέγουσιν αὐτῷ · ἀπελθόντες ἀγοράσωμεν δηναρίων διακοσίων ἄρτους , καὶ δώσομεν αὐτοῖς ...
    et respondens ait illis date illis manducare et dixerunt ei euntes emamus denariis ducentis panes et dabimus eis manducare
  230. ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς · πόσους ἄρτους ἔχετε ; ὑπάγετε ἴδετε . καὶ γνόντες λέγουσιν · πέντε , καὶ δύο ἰχθύας .
    et dicit eis quot panes habetis ite et videte et cum cognovissent dicunt quinque et duos pisces
  231. καὶ ἐπέταξεν αὐτοῖς ἀνακλῖναι πάντας συμπόσια συμπόσια ἐπὶ τῷ χλωρῷ χόρτῳ .
    et praecepit illis ut accumbere facerent omnes secundum contubernia super viride faenum
  232. καὶ ἀνέπεσαν πρασιαὶ πρασιαὶ , κατὰ ἑκατὸν καὶ κατὰ πεντήκοντα .
    et discubuerunt in partes per centenos et per quinquagenos
  233. καὶ λαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν , καὶ κατέκλασεν τοὺς ἄρτους καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς ἵνα ...
    et acceptis quinque panibus et duobus piscibus intuens in caelum benedixit et fregit panes et dedit discipulis suis ut ponerent ante eos et duos ...
  234. καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν ·
    et manducaverunt omnes et saturati sunt
  235. καὶ ἦραν κλασμάτων δώδεκα κοφίνων πληρώματα καὶ ἀπὸ τῶν ἰχθύων .
    et sustulerunt reliquias fragmentorum duodecim cofinos plenos et de piscibus
  236. καὶ ἦσαν οἱ φαγόντες τοὺς ἄρτους πεντακισχίλιοι ἄνδρες .
    erant autem qui manducaverunt quinque milia virorum
  237. Καὶ εὐθὺς ἠνάγκασεν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον καὶ προάγειν εἰς τὸ πέραν πρὸς Βηθσαϊδάν , ἕως αὐτὸς ἀπολύει τὸν ὄχλον .
    et statim coegit discipulos suos ascendere navem ut praecederent eum trans fretum ad Bethsaidam dum ipse dimitteret populum
  238. καὶ ἀποταξάμενος αὐτοῖς ἀπῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι .
    et cum dimisisset eos abiit in montem orare
  239. καὶ ὀψίας γενομένης ἦν τὸ πλοῖον ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης , καὶ αὐτὸς μόνος ἐπὶ τῆς γῆς .
    et cum sero esset erat navis in medio mari et ipse solus in terra
  240. καὶ ἰδὼν αὐτοὺς βασανιζομένους ἐν τῷ ἐλαύνειν , ἦν γὰρ ὁ ἄνεμος ἐναντίος αὐτοῖς , περὶ τετάρτην φυλακὴν τῆς νυκτὸς ἔρχεται πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ...
    et videns eos laborantes in remigando erat enim ventus contrarius eis et circa quartam vigiliam noctis venit ad eos ambulans super mare et volebat ...
  241. οἱ δὲ ἰδόντες αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατοῦντα ἔδοξαν ὅτι φάντασμά ἐστιν , καὶ ἀνέκραξαν ·
    at illi ut viderunt eum ambulantem super mare putaverunt fantasma esse et exclamaverunt
  242. πάντες γὰρ αὐτὸν εἶδαν καὶ ἐταράχθησαν . ὁ δὲ εὐθὺς ἐλάλησεν μετ’ αὐτῶν , καὶ λέγει αὐτοῖς , θαρσεῖτε , ἐγώ εἰμι , μὴ ...
    omnes enim eum viderunt et conturbati sunt et statim locutus est cum eis et dixit illis confidite ego sum nolite timere
  243. καὶ ἀνέβη πρὸς αὐτοὺς εἰς τὸ πλοῖον , καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος · καὶ λίαν ἐκ περισσοῦ ἐν ἑαυτοῖς ἐξίσταντο .
    et ascendit ad illos in navem et cessavit ventus et plus magis intra se stupebant
  244. οὐ γὰρ συνῆκαν ἐπὶ τοῖς ἄρτοις , ἀλλ’ ἦν αὐτῶν ἡ καρδία πεπωρωμένη .
    non enim intellexerant de panibus erat enim cor illorum obcaecatum
  245. Καὶ διαπεράσαντες ἐπὶ τὴν γῆν ἦλθον εἰς Γεννησαρὲτ καὶ προσωρμίσθησαν .
    et cum transfretassent pervenerunt in terram Gennesareth et adplicuerunt
  246. καὶ ἐξελθόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ πλοίου εὐθὺς ἐπιγνόντες αὐτὸν
    cum que egressi essent de navi continuo cognoverunt eum
  247. περιέδραμον ὅλην τὴν χώραν ἐκείνην καὶ ἤρξαντο ἐπὶ τοῖς κραβάττοις τοὺς κακῶς ἔχοντας περιφέρειν , ὅπου ἤκουον ὅτι ἐστίν .
    et percurrentes universam regionem illam coeperunt in grabattis eos qui se male habebant circumferre ubi audiebant eum esse
  248. καὶ ὅπου ἐὰν εἰσεπορεύετο εἰς κώμας ἢ εἰς πόλεις ἢ εἰς ἀγροὺς , ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἐτίθεσαν τοὺς ἀσθενοῦντας , καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα ...
    et quocumque introibat in vicos vel in villas aut civitates in plateis ponebant infirmos et deprecabantur eum ut vel fimbriam vestimenti eius tangerent et ...
  249. Καὶ συνάγονται πρὸς αὐτὸν οἱ Φαρισαῖοι καί τινες τῶν γραμματέων ἐλθόντες ἀπὸ Ἱεροσολύμων .
    et conveniunt ad eum Pharisaei et quidam de scribis venientes ab Hierosolymis
  250. καὶ ἰδόντες τινὰς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ὅτι κοιναῖς χερσίν , τοῦτ’ ἔστιν ἀνίπτοις , ἐσθίουσιν τοὺς ἄρτους
    et cum vidissent quosdam ex discipulis eius communibus manibus id est non lotis manducare panes vituperaverunt
  251. οἱ γὰρ Φαρισαῖοι καὶ πάντες οἱ Ἰουδαῖοι ἐὰν μὴ πυκνὰ νίψωνται τὰς χεῖρας οὐκ ἐσθίουσιν , κρατοῦντες τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων ,
    Pharisaei enim et omnes Iudaei nisi crebro lavent manus non manducant tenentes traditionem seniorum
  252. καὶ ἀπὸ ἀγορᾶς ἐὰν μὴ βαπτίσωνται οὐκ ἐσθίουσιν , καὶ ἄλλα πολλά ἐστιν ἃ παρέλαβον κρατεῖν , βαπτισμοὺς ποτηρίων καὶ ξεστῶν καὶ χαλκίων
    et a foro nisi baptizentur non comedunt et alia multa sunt quae tradita sunt illis servare baptismata calicum et urceorum et aeramentorum et lectorum
  253. καὶ ἐπερωτῶσιν αὐτὸν οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς · διά τί οὐ περιπατοῦσιν οἱ μαθηταί σου κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων , ἀλλὰ κοιναῖς ...
    et interrogant eum Pharisaei et scribae quare discipuli tui non ambulant iuxta traditionem seniorum sed communibus manibus manducant panem
  254. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · καλῶς ἐπροφήτευσεν Ἡσαΐας περὶ ὑμῶν τῶν ὑποκριτῶν , ὡς γέγραπται ὅτι οὗτος ὁ λαὸς τοῖς χείλεσίν με τιμᾷ , ...
    at ille respondens dixit eis bene prophetavit Esaias de vobis hypocritis sicut scriptum est populus hic labiis me honorat cor autem eorum longe est ...
  255. μάτην δὲ σέβονταί με διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλματα ἀνθρώπων .
    in vanum autem me colunt docentes doctrinas praecepta hominum
  256. ἀφέντες τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ κρατεῖτε τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων .
    relinquentes enim mandatum Dei tenetis traditionem hominum baptismata urceorum et calicum et alia similia his facitis multa
  257. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · καλῶς ἀθετεῖτε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ , ἵνα τὴν παράδοσιν ὑμῶν τηρήσητε .
    et dicebat illis bene irritum facitis praeceptum Dei ut traditionem vestram servetis
  258. Μωϋσῆς γὰρ εἶπεν · τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου , καί · ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω .
    Moses enim dixit honora patrem tuum et matrem tuam et qui maledixerit patri aut matri morte moriatur
  259. ὑμεῖς δὲ λέγετε · ἐὰν εἴπῃ ἄνθρωπος τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί · κορβᾶν , ὅ ἐστιν δῶρον , ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ ὠφεληθῇς
    vos autem dicitis si dixerit homo patri aut matri corban quod est donum quodcumque ex me tibi profuerit
  260. οὐκέτι ἀφίετε αὐτὸν οὐδὲν ποιῆσαι τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί ,
    et ultra non dimittitis eum quicquam facere patri suo aut matri
  261. ἀκυροῦντες τὸν λόγον τοῦ θεοῦ τῇ παραδόσει ὑμῶν ᾗ παρεδώκατε . καὶ παρόμοια τοιαῦτα πολλὰ ποιεῖτε .
    rescindentes verbum Dei per traditionem vestram quam tradidistis et similia huiusmodi multa facitis
  262. καὶ προσκαλεσάμενος πάλιν τὸν ὄχλον ἔλεγεν αὐτοῖς · ἀκούσατέ μου πάντες καὶ σύνετε .
    et advocans iterum turbam dicebat illis audite me omnes et intellegite
  263. οὐδέν ἐστιν ἔξωθεν τοῦ ἀνθρώπου εἰσπορευόμενον εἰς αὐτὸν ὃ δύναται κοινῶσαι αὐτόν · ἀλλὰ τὰ ἐκ τοῦ ἀνθρώπου ἐκπορευόμενά ἐστιν τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον
    nihil est extra hominem introiens in eum quod possit eum coinquinare sed quae de homine procedunt illa sunt quae communicant hominem
  264. si quis habet aures audiendi audiat
  265. Καὶ ὅτε εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον ἀπὸ τοῦ ὄχλου , ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τὴν παραβολήν .
    et cum introisset in domum a turba interrogabant eum discipuli eius parabolam
  266. καὶ λέγει αὐτοῖς · οὕτως καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε ; οὐ νοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ ἔξωθεν εἰσπορευόμενον εἰς τὸν ἄνθρωπον οὐ δύναται αὐτὸν κοινῶσαι
    et ait illis sic et vos inprudentes estis non intellegitis quia omne extrinsecus introiens in hominem non potest eum communicare
  267. ὅτι οὐκ εἰσπορεύεται αὐτοῦ εἰς τὴν καρδίαν ἀλλ’ εἰς τὴν κοιλίαν , καὶ εἰς τὸν ἀφεδρῶνα ἐκπορεύεται , καθαρίζων πάντα τὰ βρώματα ;
    quia non introit in cor eius sed in ventrem et in secessum exit purgans omnes escas
  268. ἔλεγεν δὲ ὅτι τὸ ἐκ τοῦ ἀνθρώπου ἐκπορευόμενον , ἐκεῖνο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον .
    dicebat autem quoniam quae de homine exeunt illa communicant hominem
  269. ἔσωθεν γὰρ ἐκ τῆς καρδίας τῶν ἀνθρώπων οἱ διαλογισμοὶ οἱ κακοὶ ἐκπορεύονται , πορνεῖαι , κλοπαί , φόνοι ,
    ab intus enim de corde hominum cogitationes malae procedunt adulteria fornicationes homicidia
  270. μοιχεῖαι , πλεονεξίαι , πονηρίαι , δόλος , ἀσέλγεια , ὀφθαλμὸς πονηρός , βλασφημία , ὑπερηφανία , ἀφροσύνη ·
    furta avaritiae nequitiae dolus inpudicitia oculus malus blasphemia superbia stultitia
  271. πάντα ταῦτα τὰ πονηρὰ ἔσωθεν ἐκπορεύεται καὶ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον .
    omnia haec mala ab intus procedunt et communicant hominem
  272. Ἐκεῖθεν δὲ ἀναστὰς ἀπῆλθεν εἰς τὰ ὅρια Τύρου . καὶ εἰσελθὼν εἰς οἰκίαν οὐδένα ἠθέλησεν γνῶναι , καὶ οὐκ ἠδυνάσθη λαθεῖν ·
    et inde surgens abiit in fines Tyri et Sidonis et ingressus domum neminem voluit scire et non potuit latere
  273. ἀλλὰ εὐθὺς ἀκούσασα γυνὴ περὶ αὐτοῦ , ἧς εἶχεν τὸ θυγάτριον αὐτῆς πνεῦμα ἀκάθαρτον , εἰσελθοῦσα προσέπεσεν πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ ·
    mulier enim statim ut audivit de eo cuius habebat filia spiritum inmundum intravit et procidit ad pedes eius
  274. ἡ δὲ γυνὴ ἦν Ἑλληνίς , Συροφοινίκισσα τῷ γένει · καὶ ἠρώτα αὐτὸν ἵνα τὸ δαιμόνιον ἐκβάλῃ ἐκ τῆς θυγατρὸς αὐτῆς .
    erat autem mulier gentilis Syrophoenissa genere et rogabat eum ut daemonium eiceret de filia eius
  275. καὶ ἔλεγεν αὐτῇ · ἄφες πρῶτον χορτασθῆναι τὰ τέκνα · οὐ γάρ ἐστιν καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ τοῖς κυναρίοις βαλεῖν .
    qui dixit illi sine prius saturari filios non est enim bonum sumere panem filiorum et mittere canibus
  276. ἡ δὲ ἀπεκρίθη καὶ λέγει αὐτῷ · ναί , κύριε · καὶ τὰ κυνάρια ὑποκάτω τῆς τραπέζης ἐσθίουσιν ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν παιδίων .
    at illa respondit et dicit ei utique Domine nam et catelli sub mensa comedunt de micis puerorum
  277. καὶ εἶπεν αὐτῇ · διὰ τοῦτον τὸν λόγον ὕπαγε , ἐξελήλυθεν ἐκ τῆς θυγατρός σου τὸ δαιμόνιον .
    et ait illi propter hunc sermonem vade exiit daemonium de filia tua
  278. καὶ ἀπελθοῦσα εἰς τὸν οἶκον αὐτῆς εὗρεν τὸ παιδίον βεβλημένον ἐπὶ τὴν κλίνην καὶ τὸ δαιμόνιον ἐξεληλυθός .
    et cum abisset domum suam invenit puellam iacentem supra lectum et daemonium exisse
  279. Καὶ πάλιν ἐξελθὼν ἐκ τῶν ὁρίων Τύρου ἦλθεν διὰ Σιδῶνος εἰς τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας ἀνὰ μέσον τῶν ὁρίων Δεκαπόλεως .
    et iterum exiens de finibus Tyri venit per Sidonem ad mare Galilaeae inter medios fines Decapoleos
  280. καὶ φέρουσιν αὐτῷ κωφὸν καὶ μογιλάλον , καὶ παρακαλοῦσιν αὐτὸν ἵνα ἐπιθῇ αὐτῷ τὴν χεῖρα .
    et adducunt ei surdum et mutum et deprecantur eum ut inponat illi manum
  281. καὶ ἀπολαβόμενος αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ὄχλου κατ’ ἰδίαν ἔβαλεν τοὺς δακτύλους εἰς τὰ ὦτα αὐτοῦ καὶ πτύσας ἥψατο τῆς γλώσσης αὐτοῦ ,
    et adprehendens eum de turba seorsum misit digitos suos in auriculas et expuens tetigit linguam eius
  282. καὶ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν ἐστέναξεν , καὶ λέγει αὐτῷ · ἐφφαθά , ὅ ἐστιν , διανοίχθητι .
    et suspiciens in caelum ingemuit et ait illi eppheta quod est adaperire
  283. καὶ ἠνοίγησαν αὐτοῦ αἱ ἀκοαί , καὶ εὐθὺς ἐλύθη ὁ δεσμὸς τῆς γλώσσης αὐτοῦ , καὶ ἐλάλει ὀρθῶς .
    et statim apertae sunt aures eius et solutum est vinculum linguae eius et loquebatur recte
  284. καὶ διεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ λέγωσιν · ὅσον δὲ αὐτοῖς διεστέλλετο , αὐτοὶ μᾶλλον περισσότερον ἐκήρυσσον .
    et praecepit illis ne cui dicerent quanto autem eis praecipiebat tanto magis plus praedicabant
  285. καὶ ὑπερπερισσῶς ἐξεπλήσσοντο λέγοντες · καλῶς πάντα πεποίηκεν , καὶ τοὺς κωφοὺς ποιεῖ ἀκούειν καὶ ἀλάλους λαλεῖν .
    et eo amplius admirabantur dicentes bene omnia fecit et surdos facit audire et mutos loqui
  286. Ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις πάλιν πόλλου ὄχλου ὄντος καὶ μὴ ἐχόντων τί φάγωσιν , προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς λέγει αὐτοῖς ·
    in illis diebus iterum cum turba multa esset ne c haberent quod manducarent convocatis discipulis ait illis
  287. σπλαγχνίζομαι ἐπὶ τὸν ὄχλον , ὅτι ἤδη ἡμέραι τρεῖς προσμένουσίν μοι καὶ οὐκ ἔχουσιν τί φάγωσιν .
    misereor super turba quia ecce iam triduo sustinent me ne c habent quod manducent
  288. καὶ ἐὰν ἀπολύσω αὐτοὺς νήστις εἰς οἶκον αὐτῶν , ἐκλυθήσονται ἐν τῇ ὁδῷ · καί τινες αὐτῶν ἀπὸ μακρόθεν ἥκασιν .
    et si dimisero eos ieiunos in domum suam deficient in via quidam enim ex eis de longe venerunt
  289. καὶ ἀπεκρίθησαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ὅτι πόθεν τούτους δυνήσεταί τις ὧδε χορτάσαι ἄρτων ἐπ’ ἐρημίας ;
    et responderunt ei discipuli sui unde istos poterit quis hic saturare panibus in solitudine
  290. καὶ ἠρώτα αὐτούς · πόσους ἔχετε ἄρτους ; οἱ δὲ εἶπαν · ἑπτά .
    et interrogavit eos quot panes habetis qui dixerunt septem
  291. καὶ παραγγέλλει τῷ ὄχλῳ ἀναπεσεῖν ἐπὶ τῆς γῆς · καὶ λαβὼν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἵνα παρατιθῶσιν · ...
    et praecepit turbae discumbere supra terram et accipiens septem panes gratias agens fregit et dabat discipulis suis ut adponerent et adposuerunt turbae
  292. καὶ εἶχαν ἰχθύδια ὀλίγα · καὶ εὐλογήσας αὐτὰ παρέθηκέν .
    et habebant pisciculos paucos et ipsos benedixit et iussit adponi
  293. καὶ ἔφαγον καὶ ἐχορτάσθησαν , καὶ ἦραν περισσεύματα κλασμάτων ἑπτὰ σπυρίδας .
    et manducaverunt et saturati sunt et sustulerunt quod superaverat de fragmentis septem sportas
  294. ἦσαν δὲ ὡς τετρακισχίλιοι · καὶ ἀπέλυσεν αὐτούς .
    erant autem qui manducaverunt quasi quattuor milia et dimisit eos
  295. Καὶ εὐθὺς ἐμβὰς εἰς τὸ πλοῖον μετὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Δαλμανουθά .
    et statim ascendens navem cum discipulis suis venit in partes Dalmanutha
  296. καὶ ἐξῆλθον οἱ Φαρισαῖοι καὶ ἤρξαντο συζητεῖν αὐτῷ , ζητοῦντες παρ’ αὐτοῦ σημεῖον ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ , πειράζοντες αὐτόν .
    et exierunt Pharisaei et coeperunt conquirere cum eo quaerentes ab illo signum de caelo temptantes eum
  297. καὶ ἀναστενάξας τῷ πνεύματι αὐτοῦ λέγει · τί ἡ γενεὰ αὕτη ζητεῖ σημεῖον ; ἀμὴν λέγω ὑμῖν εἰ δοθήσεται τῇ γενεᾷ ταύτῃ σημεῖον .
    et ingemescens spiritu ait quid generatio ista quaerit signum amen dico vobis si dabitur generationi isti signum
  298. καὶ ἀφεὶς αὐτοὺς πάλιν ἐμβὰς ἀπῆλθεν εἰς τὸ πέραν .
    et dimittens eos ascendens iterum abiit trans fretum
  299. Καὶ ἐπελάθοντο λαβεῖν ἄρτους , καὶ εἰ μὴ ἕνα ἄρτον οὐκ εἶχον μεθ’ ἑαυτῶν ἐν τῷ πλοίῳ .
    et obliti sunt sumere panes et nisi unum panem non habebant se cum in navi
  300. καὶ διεστέλλετο αὐτοῖς λέγων · ὁρᾶτε , βλέπετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ τῆς ζύμης Ἡρῴδου .
    et praecipiebat eis dicens videte cavete a fermento Pharisaeorum et fermento Herodis
  301. καὶ διελογίζοντο πρὸς ἀλλήλους ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχομεν .
    et cogitabant ad alterutrum dicentes quia panes non habemus
  302. καὶ γνοὺς λέγει αὐτοῖς · τί διαλογίζεσθε ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχετε ; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ συνίετε ; ἔτι πεπωρωμένην ἔχετε τὴν καρδίαν ὑμῶν ;
    quo cognito Iesus ait illis quid cogitatis quia panes non habetis nondum cognoscitis ne c intellegitis adhuc caecatum habetis cor vestrum
  303. ὀφθαλμοὺς ἔχοντες οὐ βλέπετε , καὶ ὦτα ἔχοντες οὐκ ἀκούετε , καὶ οὐ μνημονεύετε ,
    oculos habentes non videtis et aures habentes non auditis ne c recordamini
  304. ὅτε τοὺς πέντε ἄρτους ἔκλασα εἰς τοὺς πεντακισχιλίους , καὶ πόσους κοφίνους κλασμάτων πλήρεις ἤρατε ; λέγουσιν αὐτῷ · δώδεκα .
    quando quinque panes fregi in quinque milia et quot cofinos fragmentorum plenos sustulistis dicunt ei duodecim
  305. ὅτε καὶ τοὺς ἑπτὰ εἰς τοὺς τετρακισχιλίους , πόσων σπυρίδων πληρώματα κλασμάτων ἤρατε ; καὶ λέγουσιν · ἑπτά .
    quando et septem panes in quattuor milia quot sportas fragmentorum tulistis et dicunt ei septem
  306. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · οὔπω συνίετε ;
    et dicebat eis quomodo nondum intellegitis
  307. Καὶ ἔρχονται εἰς Βηθσαϊδάν . καὶ φέρουσιν αὐτῷ τυφλὸν , καὶ παρακαλοῦσιν αὐτὸν ἵνα αὐτοῦ ἅψηται .
    et veniunt Bethsaida et adducunt ei caecum et rogabant eum ut illum tangeret
  308. καὶ ἐπιλαβόμενος τῆς χειρὸς τοῦ τυφλοῦ ἐξήνεγκεν αὐτὸν ἔξω τῆς κώμης , καὶ πτύσας εἰς τὰ ὄμματα αὐτοῦ , ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτῷ , ...
    et adprehendens manum caeci eduxit eum extra vicum et expuens in oculos eius inpositis manibus suis interrogavit eum si aliquid videret
  309. καὶ ἀναβλέψας ἔλεγεν · βλέπω τοὺς ἀνθρώπους , ὅτι ὡς δένδρα ὁρῶ περιπατοῦντας .
    et aspiciens ait video homines velut arbores ambulantes
  310. εἶτα πάλιν ἐπέθηκεν τὰς χεῖρας ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ , καὶ διέβλεψεν , καὶ ἀπεκατέστη , καὶ ἐνέβλεπεν δηλαυγῶς ἅπαντα .
    deinde iterum inposuit manus super oculos eius et coepit videre et restitutus est ita ut videret clare omnia
  311. καὶ ἀπέστειλεν αὐτὸν εἰς οἶκον αὐτοῦ λέγων · μὴ εἰς τὴν κώμην εἰσέλθῃς .
    et misit illum in domum suam dicens vade in domum tuam et si in vicum introieris nemini dixeris
  312. Καὶ ἐξῆλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὰς κώμας Καισαρείας τῆς Φιλίππου · καὶ ἐν τῇ ὁδῷ ἐπηρώτα τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγων ...
    et egressus est Iesus et discipuli eius in castella Caesareae Philippi et in via interrogabat discipulos suos dicens eis quem me dicunt esse homines
  313. οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ λέγοντες ὅτι Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν , καὶ ἄλλοι , Ἡλείαν , ἄλλοι δὲ ὅτι εἷς τῶν προφητῶν .
    qui responderunt illi dicentes Iohannem Baptistam alii Heliam alii vero quasi unum de prophetis
  314. καὶ αὐτὸς ἐπηρώτα αὐτούς · ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ; ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει αὐτῷ · σὺ εἶ ὁ Χριστός .
    tunc dicit illis vos vero quem me dicitis esse respondens Petrus ait ei tu es Christus
  315. καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ λέγωσιν περὶ αὐτοῦ .
    et comminatus est eis ne cui dicerent de illo
  316. Καὶ ἤρξατο διδάσκειν αὐτοὺς ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου πολλὰ παθεῖν , καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ὑπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν γραμματέων ...
    et coepit docere illos quoniam oportet Filium hominis multa pati et reprobari a senioribus et a summis sacerdotibus et scribis et occidi et post ...
  317. καὶ παρρησίᾳ τὸν λόγον ἐλάλει . καὶ προσλαβόμενος ὁ Πέτρος αὐτὸν ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ .
    et palam verbum loquebatur et adprehendens eum Petrus coepit increpare eum
  318. ὁ δὲ ἐπιστραφεὶς καὶ ἰδὼν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ἐπετίμησεν Πέτρῳ καὶ λέγει · ὕπαγε ὀπίσω μου , σατανᾶ , ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ ...
    qui conversus et videns discipulos suos comminatus est Petro dicens vade retro me Satana quoniam non sapis quae Dei sunt sed quae sunt hominum
  319. Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον σὺν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς · ὅστις θέλει ὀπίσω μου ἀκολουθεῖν , ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ ...
    et convocata turba cum discipulis suis dixit eis si quis vult post me sequi deneget se ipsum et tollat crucem suam et sequatur me
  320. ὃς γὰρ ἐὰν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι , ἀπολέσει αὐτήν · ὃς δ’ ἂν ἀπολέσει τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ τοῦ εὐαγγελίου ...
    qui enim voluerit animam suam salvam facere perdet eam qui autem perdiderit animam suam propter me et evangelium salvam eam faciet
  321. τί γὰρ ὠφελεῖ ἄνθρωπον κερδῆσαι τὸν κόσμον ὅλον καὶ ζημιωθῆναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ;
    quid enim proderit homini si lucretur mundum totum et detrimentum faciat animae suae
  322. τί γὰρ δοῖ ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ ;
    aut quid dabit homo commutationem pro anima sua
  323. ὃς γὰρ ἐὰν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ μοιχαλίδι καὶ ἁμαρτωλῷ , καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται ...
    qui enim me confusus fuerit et mea verba in generatione ista adultera et peccatrice et Filius hominis confundetur eum cum venerit in gloria Patris ...
  324. et dicebat illis amen dico vobis quia sunt quidam de hic stantibus qui non gustabunt mortem donec videant regnum Dei veniens in virtute
  325. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἰσίν τινες ὧδε τῶν ἑστηκότων οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὴν βασιλείαν τοῦ ...
    et post dies sex adsumit Iesus Petrum et Iacobum et Iohannem et ducit illos in montem excelsum seorsum solos et transfiguratus est coram ipsis
  326. Καὶ μετὰ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰάκωβον καὶ τὸν Ἰωάννην , καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ἰδίαν ...
    et vestimenta eius facta sunt splendentia candida nimis velut nix qualia fullo super terram non potest candida facere
  327. καὶ τὰ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο στίλβοντα λευκὰ λίαν , οἷα γναφεὺς ἐπὶ τῆς γῆς οὐ δύναται οὕτως λευκᾶναι .
    et apparuit illis Helias cum Mose et erant loquentes cum Iesu
  328. καὶ ὤφθη αὐτοῖς Ἡλείας σὺν Μωϋσεῖ , καὶ ἦσαν συνλαλοῦντες τῷ Ἰησοῦ .
    et respondens Petrus ait Iesu rabbi bonum est hic nos esse et faciamus tria tabernacula tibi unum et Mosi unum et Heliae unum
  329. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει τῷ Ἰησοῦ · ῥαββεί , καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι , καὶ ποιήσωμεν τρεῖς σκηνάς , σοὶ μίαν καὶ ...
    non enim sciebat quid diceret erant enim timore exterriti
  330. οὐ γὰρ ᾔδει τί ἀποκριθῇ · ἔκφοβοι γὰρ ἐγένοντο .
    et facta est nubes obumbrans eos et venit vox de nube dicens hic est Filius meus carissimus audite illum
  331. καὶ ἐγένετο νεφέλη ἐπισκιάζουσα αὐτοῖς , καὶ ἐγένετο φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης , οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός , ἀκούετε αὐτοῦ .
    et statim circumspicientes neminem amplius viderunt nisi Iesum tantum se cum
  332. καὶ ἐξάπινα περιβλεψάμενοι οὐκέτι οὐδένα εἶδον ἀλλὰ τὸν Ἰησοῦν μόνον μεθ’ ἑαυτῶν .
    et descendentibus illis de monte praecepit illis ne cui quae vidissent narrarent nisi cum Filius hominis a mortuis resurrexerit
  333. Καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἀπὸ τοῦ ὄρους διεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ ἃ εἶδον διηγήσωνται , εἰ μὴ ὅταν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ
    et verbum continuerunt apud se conquirentes quid esset cum a mortuis resurrexerit
  334. καὶ τὸν λόγον ἐκράτησαν πρὸς ἑαυτοὺς συζητοῦντες τί ἐστιν τὸ ἐκ νεκρῶν ἀναστῆναι .
    et interrogabant eum dicentes quid ergo dicunt Pharisaei et scribae quia Heliam oporteat venire primum
  335. καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν λέγοντες · ὅτι λέγουσιν οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς ὅτι Ἡλείαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον ;
    qui respondens ait illis Helias cum venerit primo restituet omnia et quomodo scriptum est in Filium hominis ut multa patiatur et contemnatur
  336. ὁ δὲ ἔφη αὐτοῖς · Ἡλείας ἐλθὼν πρῶτον ἀποκαθιστάνει πάντα . καὶ πῶς γέγραπται ἐπὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; ἵνα πολλὰ πάθῃ καὶ ...
    sed dico vobis quia et Helias venit et fecerunt illi quaecumque voluerunt sicut scriptum est de eo
  337. ἀλλὰ λέγω ὑμῖν ὅτι καὶ Ἡλείας ἐλήλυθεν , καὶ ἐποίησαν αὐτῷ ὅσα ἤθελον , καθὼς γέγραπται ἐπ’ αὐτόν .
    et veniens ad discipulos suos vidit turbam magnam circa eos et scribas conquirentes cum illis
  338. Καὶ ἐλθόντες πρὸς τοὺς μαθητὰς εἶδον ὄχλον πολὺν περὶ αὐτοὺς καὶ γραμματεῖς συζητοῦντας πρὸς αὐτούς .
    et confestim omnis populus videns eum stupefactus est et adcurrentes salutabant eum
  339. καὶ εὐθὺς πᾶς ὁ ὄχλος ἰδόντες αὐτὸν ἐξεθαμβήθησαν , καὶ προστρέχοντες ἠσπάζοντο αὐτόν .
    et interrogavit eos quid inter vos conquiritis
  340. καὶ ἐπηρώτησεν αὐτούς · τί συζητεῖτε πρὸς αὐτούς ;
    et respondens unus de turba dixit magister adtuli filium meum ad te habentem spiritum mutum
  341. καὶ ἀπεκρίθη αὐτῷ εἷς ἐκ τοῦ ὄχλου , διδάσκαλε , ἤνεγκα τὸν υἱόν μου πρὸς σέ , ἔχοντα πνεῦμα ἄλαλον ,
    qui ubicumque eum adprehenderit adlidit eum et spumat et stridet dentibus et arescit et dixi discipulis tuis ut eicerent illum et non potuerunt
  342. καὶ ὅπου ἐὰν αὐτὸν καταλάβῃ ῥήσσει , καὶ ἀφρίζει καὶ τρίζει τοὺς ὀδόντας καὶ ξηραίνεται · καὶ εἶπα τοῖς μαθηταῖς σου ἵνα αὐτὸ ἐκβάλωσιν ...
    qui respondens eis dicit o generatio incredula quamdiu apud vos ero quamdiu vos patiar adferte illum ad me
  343. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτοῖς λέγει · ὦ γενεὰ ἄπιστος , ἕως πότε πρὸς ὑμᾶς ἔσομαι ; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν ; φέρετε αὐτὸν πρός ...
    et adtulerunt eum et cum vidisset illum statim spiritus conturbavit eum et elisus in terram volutabatur spumans
  344. καὶ ἤνεγκαν αὐτὸν πρὸς αὐτόν . καὶ ἰδὼν αὐτὸν , τὸ πνεῦμα εὐθὺς συνεσπάραξεν αὐτόν , καὶ πεσὼν ἐπὶ τῆς γῆς ἐκυλίετο ἀφρίζων .
    et interrogavit patrem eius quantum temporis est ex quo hoc ei accidit at ille ait ab infantia
  345. καὶ ἐπηρώτησεν τὸν πατέρα αὐτοῦ · πόσος χρόνος ἐστὶν ὡς τοῦτο γέγονεν αὐτῷ ; ὁ δὲ εἶπεν · ἐκ παιδιόθεν ·
    et frequenter eum et in ignem et in aquas misit ut eum perderet sed si quid potes adiuva nos misertus nostri
  346. καὶ πολλάκις καὶ εἰς πῦρ αὐτὸν ἔβαλεν καὶ εἰς ὕδατα , ἵνα ἀπολέσῃ αὐτόν · ἀλλὰ εἴ τι δύνῃ , βοήθησον ἡμῖν σπλαγχνισθεὶς ἐφ’ ...
    Iesus autem ait illi si potes credere omnia possibilia credenti
  347. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ , τὸ εἰ δύνῃ ; πάντα δυνατὰ τῷ πιστεύοντι .
    et continuo exclamans pater pueri cum lacrimis aiebat credo adiuva incredulitatem meam
  348. εὐθὺς κράξας ὁ πατὴρ τοῦ παιδίου ἔλεγεν · πιστεύω · βοήθει μου τῇ ἀπιστίᾳ .
    et cum videret Iesus concurrentem turbam comminatus est spiritui inmundo dicens illi surde et mute spiritus ego tibi praecipio exi ab eo et amplius ...
  349. ἰδὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς ὅτι ἐπισυντρέχει ὁ ὄχλος , ἐπετίμησεν τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ λέγων αὐτῷ · τὸ ἄλαλον καὶ κωφὸν πνεῦμα , ἐγὼ ...
    et clamans et multum discerpens eum exiit ab eo et factus est sicut mortuus ita ut multi dicerent quia mortuus est
  350. καὶ κράξας καὶ πολλὰ σπαράξας ἐξῆλθεν · καὶ ἐγένετο ὡσεὶ νεκρός , ὥστε τοὺς πολλοὺς λέγειν ὅτι ἀπέθανεν .
    Iesus autem tenens manum eius elevavit illum et surrexit
  351. ὁ δὲ Ἰησοῦς κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἤγειρεν αὐτόν , καὶ ἀνέστη .
    et cum introisset in domum discipuli eius secreto interrogabant eum quare nos non potuimus eicere eum
  352. καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς οἶκον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κατ’ ἰδίαν ἐπηρώτων αὐτόν · ὅτι ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό ;
    et dixit illis hoc genus in nullo potest exire nisi in oratione et ieiunio
  353. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · τοῦτο τὸ γένος ἐν οὐδενὶ δύναται ἐξελθεῖν εἰ μὴ ἐν προσευχῇ .
    et inde profecti praetergrediebantur Galilaeam ne c volebat quemquam scire
  354. Καὶ ἐκεῖθεν ἐξελθόντες παρεπορεύοντο διὰ τῆς Γαλιλαίας , καὶ οὐκ ἤθελεν ἵνα τις γνοῖ ·
    docebat autem discipulos suos et dicebat illis quoniam Filius hominis tradetur in manus hominum et occident eum et occisus tertia die resurget
  355. ἐδίδασκεν γὰρ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ , καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἀνθρώπων , καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν , καὶ ...
    at illi ignorabant verbum et timebant eum interrogare
  356. οἱ δὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα , καὶ ἐφοβοῦντο αὐτὸν ἐπερωτῆσαι .
    et venerunt Capharnaum qui cum domi esset interrogabat eos quid in via tractabatis
  357. Καὶ ἦλθον εἰς Καφαρναούμ . καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ γενόμενος ἐπηρώτα αὐτούς · τί ἐν τῇ ὁδῷ διελογίζεσθε ;
    at illi tacebant siquidem inter se in via disputaverant quis esset illorum maior
  358. οἱ δὲ ἐσιώπων · πρὸς ἀλλήλους γὰρ διελέχθησαν ἐν τῇ ὁδῷ τίς μείζων .
    et residens vocavit duodecim et ait illis si quis vult primus esse erit omnium novissimus et omnium minister
  359. καὶ καθίσας ἐφώνησεν τοὺς δώδεκα , καὶ λέγει αὐτοῖς · εἴ τις θέλει πρῶτος εἶναι , ἔσται πάντων ἔσχατος καὶ πάντων διάκονος .
    et accipiens puerum statuit eum in medio eorum quem cum conplexus esset ait illis
  360. καὶ λαβὼν παιδίον ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν , καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὸ εἶπεν αὐτοῖς ·
    quisquis unum ex huiusmodi pueris receperit in nomine meo me recipit et quicumque me susceperit non me suscipit sed eum qui me misit
  361. ὃς ἂν ἓν τῶν παιδίων τούτων δέξηται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου , ἐμὲ δέχεται · καὶ ὃς ἂν ἐμὲ δέχηται , οὐκ ἐμὲ δέχεται ...
    respondit illi Iohannes dicens magister vidimus quendam in nomine tuo eicientem daemonia qui non sequitur nos et prohibuimus eum
  362. Ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰωάννης · διδάσκαλε , εἴδομέν τινα ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια , ὃς οὐκ ἀκολουθεῖ ἡμῖν , καὶ ἐκωλύομεν αὐτόν ...
    Iesus autem ait nolite prohibere eum nemo est enim qui faciat virtutem in nomine meo et possit cito male loqui de me
  363. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν · μὴ κωλύετε αὐτόν , οὐδεὶς γάρ ἐστιν ὃς ποιήσει δύναμιν ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου καὶ δυνήσεται ταχὺ κακολογῆσαί με
    qui enim non est adversum vos pro vobis est
  364. ὃς γὰρ οὐκ ἔστιν καθ’ ἡμῶν , ὑπὲρ ἡμῶν ἐστιν .
    quisquis enim potum dederit vobis calicem aquae in nomine meo quia Christi estis amen dico vobis non perdet mercedem suam
  365. ὃς γὰρ ἂν ποτίσῃ ὑμᾶς ποτήριον ὕδατος ἐν ὀνόματι μου ὅτι Χριστοῦ ἐστε , ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν αὐτοῦ
    et quisquis scandalizaverit unum ex his pusillis credentibus in me bonum est ei magis si circumdaretur mola asinaria collo eius et in mare mitteretur
  366. Καὶ ὃς ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων , καλόν ἐστιν αὐτῷ μᾶλλον εἰ περίκειται μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ ...
    et si scandalizaverit te manus tua abscide illam bonum est tibi debilem introire in vitam quam duas manus habentem ire in gehennam in ignem
  367. καὶ ἐὰν σκανδαλίσῃ σε ἡ χείρ σου , ἀπόκοψον αὐτήν · καλόν ἐστίν σε κυλλὸν εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν , ἢ τὰς δύο χεῖρας ...
    ubi vermis eorum non moritur et ignis non extinguitur
  368. et si pes tuus te scandalizat amputa illum bonum est tibi claudum introire in vitam aeternam quam duos pedes habentem mitti in gehennam ignis
  369. καὶ ἐὰν ὁ πούς σου σκανδαλίζῃ σε , ἀπόκοψον αὐτόν · καλόν ἐστίν σε εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν χωλὸν ἢ τοὺς δύο πόδας ἔχοντα ...
    ubi vermis eorum non moritur et ignis non extinguitur
  370. quod si oculus tuus scandalizat te eice eum bonum est tibi luscum introire in regnum Dei quam duos oculos habentem mitti in gehennam ignis
  371. καὶ ἐὰν ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζῃ σε , ἔκβαλε αὐτόν · καλόν σέ ἐστιν μονόφθαλμον εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ , ἢ δύο ...
    ubi vermis eorum non moritur et ignis non extinguitur
  372. ὅπου ὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτᾷ καὶ τὸ πῦρ οὐ σβέννυται ·
    omnis enim igne sallietur et omnis victima sallietur
  373. πᾶς γὰρ πυρὶ ἁλισθήσεται .
    bonum est sal quod si sal insulsum fuerit in quo illud condietis habete in vobis sal et pacem habete inter vos
  374. καλὸν τὸ ἅλα · ἐὰν δὲ τὸ ἅλα ἄναλον γένηται , ἐν τίνι αὐτὸ ἀρτύσετε ; ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς ἅλα , καὶ εἰρηνεύετε ἐν ...
  375. Καὶ ἐκεῖθεν ἀναστὰς ἔρχεται εἰς τὰ ὅρια τῆς Ἰουδαίας καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου , καὶ συμπορεύονται πάλιν ὄχλοι πρὸς αὐτόν , καὶ ὡς εἰώθει ...
    et inde exsurgens venit in fines Iudaeae ultra Iordanen et conveniunt iterum turbae ad eum et sicut consueverat iterum docebat illos
  376. καὶ προσελθόντες οἱ Φαρισαῖοι ἐπηρώτων αὐτὸν εἰ ἔξεστιν ἀνδρὶ γυναῖκα ἀπολῦσαι , πειράζοντες αὐτόν .
    et accedentes Pharisaei interrogabant eum si licet viro uxorem dimittere temptantes eum
  377. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · τί ὑμῖν ἐνετείλατο Μωϋσῆς ;
    at ille respondens dixit eis quid vobis praecepit Moses
  378. οἱ δὲ εἶπαν · ἐπέτρεψεν Μωϋσῆς βιβλίον ἀποστασίου γράψαι καὶ ἀπολῦσαι .
    qui dixerunt Moses permisit libellum repudii scribere et dimittere
  379. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἔγραψεν ὑμῖν τὴν ἐντολὴν ταύτην .
    quibus respondens Iesus ait ad duritiam cordis vestri scripsit vobis praeceptum istud
  380. ἀπὸ δὲ ἀρχῆς κτίσεως ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς ·
    ab initio autem creaturae masculum et feminam fecit eos Deus
  381. ἕνεκεν τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ ,
    propter hoc relinquet homo patrem suum et matrem et adherebit ad uxorem suam
  382. καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν , ὥστε οὐκέτι εἰσὶν δύο ἀλλὰ μία σάρξ .
    et erunt duo in carne una itaque iam non sunt duo sed una caro
  383. ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν , ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω .
    quod ergo Deus iunxit homo non separet
  384. καὶ εἰς τὴν οἰκίαν πάλιν οἱ μαθηταὶ περὶ τούτου ἐπηρώτων αὐτόν .
    et in domo iterum discipuli eius de eodem interrogaverunt eum
  385. καὶ λέγει αὐτοῖς · ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ γαμήσῃ ἄλλην , μοιχᾶται ἐπ’ αὐτήν ·
    et dicit illis quicumque dimiserit uxorem suam et aliam duxerit adulterium committit super eam
  386. καὶ ἐὰν αὐτὴ ἀπολύσασα τὸν ἄνδρα αὐτῆς γαμήσῃ ἄλλον , μοιχᾶται .
    et si uxor dimiserit virum suum et alii nupserit moechatur
  387. Καὶ προσέφερον αὐτῷ παιδία ἵνα ἅψηται αὐτῶν · οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμων τοῖς προσφέρουσιν
    et offerebant illi parvulos ut tangeret illos discipuli autem comminabantur offerentibus
  388. ἰδὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς ἠγανάκτησεν καὶ εἶπεν αὐτοῖς · ἄφετε τὰ παιδία ἔρχεσθαι πρός με , μὴ κωλύετε αὐτά · τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ...
    quos cum videret Iesus indigne tulit et ait illis sinite parvulos venire ad me et ne prohibueritis eos talium est enim regnum Dei
  389. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ὃς ἂν μὴ δέξηται τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ὡς παιδίον , οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτήν .
    amen dico vobis quisque non receperit regnum Dei velut parvulus non intrabit in illud
  390. καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὰ κατευλόγει τιθεὶς τὰς χεῖρας ἐπ’ αὐτά .
    et conplexans eos et inponens manus super illos benedicebat eos
  391. Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ εἰς ὁδὸν προσδραμὼν εἷς καὶ γονυπετήσας αὐτὸν ἐπηρώτα αὐτόν · διδάσκαλε ἀγαθέ , τί ποιήσω ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ;
    et cum egressus esset in viam procurrens quidam genu flexo ante eum rogabat eum magister bone quid faciam ut vitam aeternam percipiam
  392. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ θεός .
    Iesus autem dixit ei quid me dicis bonum nemo bonus nisi unus Deus
  393. τὰς ἐντολὰς οἶδας · μὴ μοιχεύσῃς , μὴ φονεύσῃς , μὴ κλέψῃς , μὴ ψευδομαρτυρήσῃς , μὴ ἀποστερήσῃς , τίμα τὸν πατέρα σου καὶ ...
    praecepta nosti ne adulteres ne occidas ne fureris ne falsum testimonium dixeris ne fraudem feceris honora patrem tuum et matrem
  394. ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ · διδάσκαλε , ταῦτα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου .
    et ille respondens ait illi magister omnia haec conservavi a iuventute mea
  395. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐμβλέψας αὐτῷ ἠγάπησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν αὐτῷ · ἕν σε ὑστερεῖ · ὕπαγε , ὅσα ἔχεις πώλησον καὶ δὸς τοῖς πτωχοῖς ...
    Iesus autem intuitus eum dilexit eum et dixit illi unum tibi deest vade quaecumque habes vende et da pauperibus et habebis thesaurum in caelo ...
  396. ὁ δὲ στυγνάσας ἐπὶ τῷ λόγῳ ἀπῆλθεν λυπούμενος · ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά .
    qui contristatus in verbo abiit maerens erat enim habens possessiones multas
  397. καὶ περιβλεψάμενος ὁ Ἰησοῦς λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελεύσονται .
    et circumspiciens Iesus ait discipulis suis quam difficile qui pecunias habent in regnum Dei introibunt
  398. οἱ δὲ μαθηταὶ ἐθαμβοῦντο ἐπὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ . ὁ δὲ Ἰησοῦς πάλιν ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς · τέκνα , πῶς δύσκολόν ἐστιν εἰς τὴν ...
    discipuli autem obstupescebant in verbis eius at Iesus rursus respondens ait illis filioli quam difficile est confidentes in pecuniis regnum Dei introire
  399. εὐκοπώτερόν ἐστιν κάμηλον διὰ τῆς τρυμαλιᾶς τῆς ῥαφίδος διελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν .
    facilius est camelum per foramen acus transire quam divitem intrare in regnum Dei
  400. οἱ δὲ περισσῶς ἐξεπλήσσοντο λέγοντες πρὸς ἑαυτούς , καὶ τίς δύναται σωθῆναι ;
    qui magis admirabantur dicentes ad se met ipsos et quis potest salvus fieri
  401. ἐμβλέψας αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγει · παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατον , ἀλλ’ οὐ παρὰ θεῷ · πάντα γὰρ δυνατὰ παρὰ τῷ θεῷ .
    et intuens illos Iesus ait apud homines inpossibile est sed non apud Deum omnia enim possibilia sunt apud Deum
  402. Ἤρξατο λέγειν ὁ Πέτρος αὐτῷ · ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήκαμέν σοι .
    coepit Petrus ei dicere ecce nos dimisimus omnia et secuti sumus te
  403. ἔφη ὁ Ἰησοῦς , ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐδείς ἐστιν ὃς ἀφῆκεν οἰκίαν ἢ ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ μητέρα ἢ πατέρα ἢ τέκνα ἢ ...
    respondens Iesus ait amen dico vobis nemo est qui reliquerit domum aut fratres aut sorores aut matrem aut patrem aut filios aut agros propter ...
  404. ἐὰν μὴ λάβῃ ἑκατονταπλασίονα νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς καὶ μητέρας καὶ τέκνα καὶ ἀγροὺς μετὰ διωγμῶν , καὶ ...
    qui non accipiat centies tantum nunc in tempore hoc domos et fratres et sorores et matres et filios et agros cum persecutionibus et in ...
  405. πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι .
    multi autem erunt primi novissimi et novissimi primi
  406. Ἦσαν δὲ ἐν τῇ ὁδῷ ἀναβαίνοντες εἰς Ἱεροσόλυμα , καὶ ἦν προάγων αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς , καὶ ἐθαμβοῦντο , οἱ δὲ ἀκολουθοῦντες ἐφοβοῦντο . ...
    erant autem in via ascendentes in Hierosolyma et praecedebat illos Iesus et stupebant et sequentes timebant et adsumens iterum duodecim coepit illis dicere quae ...
  407. ὅτι ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα , καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ τοῖς γραμματεῦσιν , καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ καὶ παραδώσουσιν ...
    quia ecce ascendimus in Hierosolyma et Filius hominis tradetur principibus sacerdotum et scribis et senioribus et damnabunt eum morti et tradent eum gentibus
  408. καὶ ἐμπαίξουσιν αὐτῷ καὶ ἐμπτύσουσιν αὐτῷ καὶ μαστιγώσουσιν αὐτὸν καὶ ἀποκτενοῦσιν , καὶ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστήσεται .
    et inludent ei et conspuent eum et flagellabunt eum et interficient eum et tertia die resurget
  409. Καὶ προσπορεύονται αὐτῷ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης οἱ υἱοὶ Ζεβεδαίου , λέγοντες αὐτῷ , διδάσκαλε , θέλομεν ἵνα ὃ ἐὰν αἰτήσωμέν σε ποιήσῃς ἡμῖν .
    et accedunt ad illum Iacobus et Iohannes filii Zebedaei dicentes magister volumus ut quodcumque petierimus facias nobis
  410. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · τί θέλετέ με ποιήσω ὑμῖν ;
    at ille dixit eis quid vultis ut faciam vobis
  411. οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ , δὸς ἡμῖν ἵνα εἷς σου ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς σου ἐξ ἀριστερῶν καθίσωμεν ἐν τῇ δόξῃ σου .
    et dixerunt da nobis ut unus ad dexteram tuam et alius ad sinistram tuam sedeamus in gloria tua
  412. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε . δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω , ἢ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ ...
    Iesus autem ait eis nescitis quid petatis potestis bibere calicem quem ego bibo aut baptismum quo ego baptizor baptizari
  413. οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ · δυνάμεθα . ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω πίεσθε καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ ...
    at illi dixerunt ei possumus Iesus autem ait eis calicem quidem quem ego bibo bibetis et baptismum quo ego baptizor baptizabimini
  414. τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου ἢ ἐξ εὐωνύμων οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι , ἀλλ’ οἷς ἡτοίμασται .
    sedere autem ad dexteram meam vel ad sinistram non est meum dare sed quibus paratum est
  415. Καὶ ἀκούσαντες οἱ δέκα ἤρξαντο ἀγανακτεῖν περὶ Ἰακώβου καὶ Ἰωάννου .
    et audientes decem coeperunt indignari de Iacobo et Iohanne
  416. καὶ προσκαλεσάμενος αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς · οἴδατε ὅτι οἱ δοκοῦντες ἄρχειν τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι αὐτῶν κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν .
    Iesus autem vocans eos ait illis scitis quia hii qui videntur principari gentibus dominantur eis et principes eorum potestatem habent ipsorum
  417. οὐχ οὕτως δέ ἐστιν ἐν ὑμῖν · ἀλλ’ ὃς ἂν θέλῃ μέγας γενέσθαι ἐν ὑμῖν , ἔσται ὑμῶν διάκονος ,
    non ita est autem in vobis sed quicumque voluerit fieri maior erit vester minister
  418. καὶ ὃς ἂν θέλῃ ὑμῶν γενέσθαι πρῶτος , ἔσται πάντων δοῦλος ·
    et quicumque voluerit in vobis primus esse erit omnium servus
  419. καὶ γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν .
    nam et Filius hominis non venit ut ministraretur ei sed ut ministraret et daret animam suam redemptionem pro multis
  420. Καὶ ἔρχονται εἰς Ἰερειχώ . καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἀπὸ Ἰερειχὼ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ ὄχλου ἱκανοῦ ὁ υἱὸς Τιμαίου Βαρτιμαῖος , τυφλὸς προσαίτης ...
    et veniunt Hierichum et proficiscente eo de Hiericho et discipulis eius et plurima multitudine filius Timei Bartimeus caecus sedebat iuxta viam mendicans
  421. καὶ ἀκούσας ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζαρηνός ἐστιν , ἤρξατο κράζειν καὶ λέγειν · υἱὲ Δαυεὶδ Ἰησοῦ , ἐλέησόν με .
    qui cum audisset quia Iesus Nazarenus est coepit clamare et dicere Fili David Iesu miserere mei
  422. καὶ ἐπετίμων αὐτῷ πολλοὶ ἵνα σιωπήσῃ · ὁ δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν , υἱὲ Δαυείδ , ἐλέησόν με .
    et comminabantur illi multi ut taceret at ille multo magis clamabat Fili David miserere mei
  423. καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · φωνήσατε αὐτόν . καὶ φωνοῦσιν τὸν τυφλὸν λέγοντες αὐτῷ · θάρσει , ἔγειρε , φωνεῖ σε .
    et stans Iesus praecepit illum vocari et vocant caecum dicentes ei animaequior esto surge vocat te
  424. ὁ δὲ ἀποβαλὼν τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ ἀναπηδήσας ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν .
    qui proiecto vestimento suo exiliens venit ad eum
  425. καὶ ἀποκριθεὶς αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · τί σοι θέλεις ποιήσω ; ὁ δὲ τυφλὸς εἶπεν αὐτῷ · ῥαββουνί , ἵνα ἀναβλέψω .
    et respondens illi Iesus dixit quid vis tibi faciam caecus autem dixit ei rabboni ut videam
  426. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ , ὕπαγε , ἡ πίστις σου σέσωκέν σε . καὶ εὐθὺς ἀνέβλεψεν , καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ἐν τῇ ὁδῷ
    Iesus autem ait illi vade fides tua te salvum fecit et confestim vidit et sequebatur eum in via
  427. Καὶ ὅτε ἐγγίζουσιν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ εἰς Βηθανίαν πρὸς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν , ἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὐτοῦ
    et cum adpropinquarent Hierosolymae et Bethaniae ad montem Olivarum mittit duos ex discipulis suis
  428. καὶ λέγει αὐτοῖς · ὑπάγετε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν , καὶ εὐθὺς εἰσπορευόμενοι εἰς αὐτὴν εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον , ἐφ’ ὃν οὐδεὶς ...
    et ait illis ite in castellum quod est contra vos et statim introeuntes illuc invenietis pullum ligatum super quem nemo adhuc hominum sedit solvite ...
  429. καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ · τί ποιεῖτε τοῦτο ; εἴπατε · ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει , καὶ εὐθὺς αὐτὸν ἀποστέλλει πάλιν ὧδε
    et si quis vobis dixerit quid facitis dicite quia Domino necessarius est et continuo illum dimittet huc
  430. καὶ ἀπῆλθον καὶ εὗρον τὸν πῶλον δεδεμένον πρὸς τὴν θύραν ἔξω ἐπὶ τοῦ ἀμφόδου , καὶ λύουσιν αὐτόν .
    et abeuntes invenerunt pullum ligatum ante ianuam foris in bivio et solvunt eum
  431. καί τινες τῶν ἐκεῖ ἑστηκότων ἔλεγον αὐτοῖς · τί ποιεῖτε λύοντες τὸν πῶλον ;
    et quidam de illic stantibus dicebant illis quid facitis solventes pullum
  432. οἱ δὲ εἶπαν αὐτοῖς καθὼς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς · καὶ ἀφῆκαν αὐτούς .
    qui dixerunt eis sicut praeceperat illis Iesus et dimiserunt eis
  433. καὶ φέρουσιν τὸν πῶλον πρὸς τὸν Ἰησοῦν , καὶ ἐπιβάλλουσιν αὐτῷ τὰ ἱμάτια αὐτῶν , καὶ ἐκάθισεν ἐπ’ αὐτόν .
    et duxerunt pullum ad Iesum et inponunt illi vestimenta sua et sedit super eo
  434. καὶ πολλοὶ τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἔστρωσαν εἰς τὴν ὁδόν , ἄλλοι δὲ στιβάδας , κόψαντες ἐκ τῶν ἀγρῶν .
    multi autem vestimenta sua straverunt in via alii autem frondes caedebant de arboribus et sternebant in via
  435. καὶ οἱ προάγοντες καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον · ὡσαννά , εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου ·
    et qui praeibant et qui sequebantur clamabant dicentes osanna benedictus qui venit in nomine Domini
  436. εὐλογημένη ἡ ἐρχομένη βασιλεία τοῦ πατρὸς ἡμῶν Δαυείδ , ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις .
    benedictum quod venit regnum patris nostri David osanna in excelsis
  437. Καὶ εἰσῆλθεν εἰς Ἱεροσόλυμα εἰς τὸ ἱερόν · καὶ περιβλεψάμενος πάντα , ὀψὲ ἤδη οὔσης τῆς ὥρας , ἐξῆλθεν εἰς Βηθανίαν μετὰ τῶν δώδεκα
    et introivit Hierosolyma in templum et circumspectis omnibus cum iam vespera esset hora exivit in Bethania cum duodecim
  438. Καὶ τῇ ἐπαύριον ἐξελθόντων αὐτῶν ἀπὸ Βηθανίας ἐπείνασεν .
    et alia die cum exirent a Bethania esuriit
  439. καὶ ἰδὼν συκῆν ἀπὸ μακρόθεν ἔχουσαν φύλλα , ἦλθεν εἰ ἄρα τι εὑρήσει ἐν αὐτῇ , καὶ ἐλθὼν ἐπ’ αὐτὴν οὐδὲν εὗρεν εἰ μὴ ...
    cum que vidisset a longe ficum habentem folia venit si quid forte inveniret in ea et cum venisset ad eam nihil invenit praeter folia ...
  440. καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῇ · μηκέτι εἰς τὸν αἰῶνα ἐκ σοῦ μηδεὶς καρπὸν φάγοι . καὶ ἤκουον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ .
    et respondens dixit ei iam non amplius in aeternum quisquam fructum ex te manducet et audiebant discipuli eius
  441. Καὶ ἔρχονται εἰς Ἱεροσόλυμα . καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸ ἱερὸν ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας καὶ τοὺς ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ , καὶ τὰς τραπέζας ...
    et veniunt Hierosolymam et cum introisset templum coepit eicere vendentes et ementes in templo et mensas nummulariorum et cathedras vendentium columbas evertit
  442. καὶ οὐκ ἤφιεν ἵνα τις διενέγκῃ σκεῦος διὰ τοῦ ἱεροῦ ,
    et non sinebat ut quisquam vas transferret per templum
  443. καὶ ἐδίδασκεν καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς · οὐ γέγραπται ὅτι ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν ; ὑμεῖς δὲ πεποιήκατε αὐτὸν σπήλαιον ...
    et docebat dicens eis non scriptum est quia domus mea domus orationis vocabitur omnibus gentibus vos autem fecistis eam speluncam latronum
  444. καὶ ἤκουσαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς , καὶ ἐζήτουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσιν · ἐφοβοῦντο γὰρ αὐτόν , πᾶς γὰρ ὁ ὄχλος ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ ...
    quo audito principes sacerdotum et scribae quaerebant quomodo eum perderent timebant enim eum quoniam universa turba admirabatur super doctrina eius
  445. Καὶ ὅταν ὀψὲ ἐγένετο , ἐξεπορεύοντο ἔξω τῆς πόλεως .
    et cum vespera facta esset egrediebatur de civitate
  446. Καὶ παραπορευόμενοι πρωῒ εἶδον τὴν συκῆν ἐξηραμμένην ἐκ ῥιζῶν .
    et cum mane transirent viderunt ficum aridam factam a radicibus
  447. καὶ ἀναμνησθεὶς ὁ Πέτρος λέγει αὐτῷ , ῥαββεί , ἴδε ἡ συκῆ ἣν κατηράσω ἐξήρανται .
    et recordatus Petrus dicit ei rabbi ecce ficus cui maledixisti aruit
  448. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς , ἔχετε πίστιν θεοῦ ,
    et respondens Iesus ait illis habete fidem Dei
  449. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὃς ἂν εἴπῃ τῷ ὄρει τούτῳ · ἄρθητι καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν , καὶ μὴ διακριθῇ ἐν τῇ καρδίᾳ ...
    amen dico vobis quicumque dixerit huic monti tollere et mittere in mare et non haesitaverit in corde suo sed crediderit quia quodcumque dixerit fiat ...
  450. διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν , πάντα ὅσα προσεύχεσθε καὶ αἰτεῖσθε , πιστεύετε ὅτι ἐλάβετε , καὶ ἔσται ὑμῖν .
    propterea dico vobis omnia quaecumque orantes petitis credite quia accipietis et veniet vobis
  451. καὶ ὅταν στήκετε προσευχόμενοι , ἀφίετε εἴ τι ἔχετε κατά τινος , ἵνα καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἀφῇ ὑμῖν τὰ ...
    et cum stabitis ad orandum dimittite si quid habetis adversus aliquem ut et Pater vester qui in caelis est dimittat vobis peccata vestra
  452. quod si vos non dimiseritis nec Pater vester qui in caelis est dimittet vobis peccata vestra
  453. Καὶ ἔρχονται πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα . καὶ ἐν τῷ ἱερῷ περιπατοῦντος αὐτοῦ ἔρχονται πρὸς αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι
    et veniunt rursus Hierosolymam et cum ambularet in templo accedunt ad eum summi sacerdotes et scribae et seniores
  454. καὶ ἔλεγον αὐτῷ · ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς ; ἢ τίς σοι τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἔδωκεν ἵνα ταῦτα ποιῇς ;
    et dicunt illi in qua potestate haec facis et quis tibi dedit hanc potestatem ut ista facias
  455. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ἐπερωτήσω ὑμᾶς ἕνα λόγον , καὶ ἀποκρίθητέ μοι , καὶ ἐρῶ ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ ·
    Iesus autem respondens ait illis interrogabo vos et ego unum verbum et respondete mihi et dicam vobis in qua potestate haec faciam
  456. τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου ἐξ οὐρανοῦ ἦν ἢ ἐξ ἀνθρώπων ; ἀποκρίθητέ μοι .
    baptismum Iohannis de caelo erat an ex hominibus respondete mihi
  457. καὶ διελογίζοντο πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντες · ἐὰν εἴπωμεν · ἐξ οὐρανοῦ , ἐρεῖ · διά τί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ ;
    at illi cogitabant se cum dicentes si dixerimus de caelo dicet quare ergo non credidistis ei
  458. ἀλλὰ εἴπωμεν · ἐξ ἀνθρώπων ; ἐφοβοῦντο τὸν λαόν · ἅπαντες γὰρ εἶχον τὸν Ἰωάννην ὄντως ὅτι προφήτης ἦν .
    sed dicemus ex hominibus timebant populum omnes enim habebant Iohannem quia vere propheta esset
  459. καὶ ἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ λέγουσιν · οὐκ οἴδαμεν . καὶ ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς · οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ
    et respondentes dicunt Iesu nescimus respondens Iesus ait illis neque ego dico vobis in qua potestate haec faciam
  460. Καὶ ἤρξατο αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς λαλεῖν . ἀμπελῶνα ἄνθρωπος ἐφύτευσεν , καὶ περιέθηκεν φραγμὸν καὶ ὤρυξεν ὑπολήνιον καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον , καὶ ἐξέδετο αὐτὸν ...
    et coepit illis in parabolis loqui vineam pastinavit homo et circumdedit sepem et fodit lacum et aedificavit turrem et locavit eam agricolis et peregre ...
  461. καὶ ἀπέστειλεν πρὸς τοὺς γεωργοὺς τῷ καιρῷ δοῦλον , ἵνα παρὰ τῶν γεωργῶν λάβῃ ἀπὸ τῶν καρπῶν τοῦ ἀμπελῶνος ·
    et misit ad agricolas in tempore servum ut ab agricolis acciperet de fructu vineae
  462. καὶ λαβόντες αὐτὸν ἔδειραν καὶ ἀπέστειλαν κενόν .
    qui adprehensum eum ceciderunt et dimiserunt vacuum
  463. καὶ πάλιν ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς ἄλλον δοῦλον · καὶ ἐκεῖνον ἐκεφαλίωσαν καὶ ἠτίμασαν .
    et iterum misit ad illos alium servum et illum capite vulneraverunt et contumeliis adfecerunt
  464. καὶ ἄλλον ἀπέστειλεν · καὶ ἐκεῖνον ἀπέκτειναν , καὶ πολλοὺς ἄλλους , οὓς μὲν δέροντες , οὓς δὲ ἀποκτέννοντες .
    et rursum alium misit et illum occiderunt et plures alios quosdam caedentes alios vero occidentes
  465. ἔτι ἕνα εἶχεν , υἱὸν ἀγαπητόν · ἀπέστειλεν αὐτὸν ἔσχατον πρὸς αὐτοὺς λέγων ὅτι ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου .
    adhuc ergo unum habens filium carissimum et illum misit ad eos novissimum dicens quia reverebuntur filium meum
  466. ἐκεῖνοι δὲ οἱ γεωργοὶ πρὸς ἑαυτοὺς εἶπαν ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος · δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτόν , καὶ ἡμῶν ἔσται ἡ κληρονομία .
    coloni autem dixerunt ad invicem hic est heres venite occidamus eum et nostra erit hereditas
  467. καὶ λαβόντες ἀπέκτειναν αὐτόν , καὶ ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος .
    et adprehendentes eum occiderunt et eiecerunt extra vineam
  468. τί ποιήσει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος ; ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργούς , καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις .
    quid ergo faciet dominus vineae veniet et perdet colonos et dabit vineam aliis
  469. οὐδὲ τὴν γραφὴν ταύτην ἀνέγνωτε · λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες , οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας ·
    ne c scripturam hanc legistis lapidem quem reprobaverunt aedificantes hic factus est in caput anguli
  470. παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν ;
    a Domino factum est istud et est mirabile in oculis nostris
  471. καὶ ἐζήτουν αὐτὸν κρατῆσαι , καὶ ἐφοβήθησαν τὸν ὄχλον · ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν εἶπεν . καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθον .
    et quaerebant eum tenere et timuerunt turbam cognoverunt enim quoniam ad eos parabolam hanc dixerit et relicto eo abierunt
  472. Καὶ ἀποστέλλουσιν πρὸς αὐτόν τινας τῶν Φαρισαίων καὶ τῶν Ἡρῳδιανῶν ἵνα αὐτὸν ἀγρεύσωσιν λόγῳ .
    et mittunt ad eum quosdam ex Pharisaeis et Herodianis ut eum caperent in verbo
  473. καὶ ἐλθόντες λέγουσιν αὐτῷ · διδάσκαλε , οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός · οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων ...
    qui venientes dicunt ei magister scimus quoniam verax es et non curas quemquam ne c enim vides in faciem hominis sed in veritate viam ...
  474. ὁ δὲ ἰδὼν αὐτῶν τὴν ὑπόκρισιν εἶπεν αὐτοῖς · τί με πειράζετε ; φέρετέ μοι δηνάριον ἵνα ἴδω .
    qui sciens versutiam eorum ait illis quid me temptatis adferte mihi denarium ut videam
  475. οἱ δὲ ἤνεγκαν . καὶ λέγει αὐτοῖς · τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραφή ; οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ · Καίσαρος .
    at illi adtulerunt et ait illis cuius est imago haec et inscriptio dicunt illi Caesaris
  476. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · τὰ Καίσαρος ἀπόδοτε Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ . καὶ ἐξεθαύμαζον ἐπ’ αὐτῷ .
    respondens autem Iesus dixit illis reddite igitur quae sunt Caesaris Caesari et quae sunt Dei Deo et mirabantur super eo
  477. Καὶ ἔρχονται Σαδδουκαῖοι πρὸς αὐτόν , οἵτινες λέγουσιν ἀνάστασιν μὴ εἶναι , καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν λέγοντες ·
    et venerunt ad eum Sadducaei qui dicunt resurrectionem non esse et interrogabant eum dicentes
  478. διδάσκαλε , Μωϋσῆς ἔγραψεν ἡμῖν ὅτι ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ καὶ καταλίπῃ γυναῖκα καὶ μὴ ἀφῇ τέκνον , ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν ...
    magister Moses nobis scripsit ut si cuius frater mortuus fuerit et dimiserit uxorem et filios non reliquerit accipiat frater eius uxorem ipsius et resuscitet ...
  479. ἑπτὰ ἀδελφοὶ ἦσαν · καὶ ὁ πρῶτος ἔλαβεν γυναῖκα , καὶ ἀποθνῄσκων οὐκ ἀφῆκεν σπέρμα .
    septem ergo fratres erant et primus accepit uxorem et mortuus est non relicto semine
  480. καὶ ὁ δεύτερος ἔλαβεν αὐτήν , καὶ ἀπέθανεν μὴ καταλιπὼν σπέρμα · καὶ ὁ τρίτος ὡσαύτως ·
    et secundus accepit eam et mortuus est et nec iste reliquit semen et tertius similiter
  481. καὶ οἱ ἑπτὰ οὐκ ἀφῆκαν σπέρμα . ἔσχατον πάντων καὶ ἡ γυνὴ ἀπέθανεν .
    et acceperunt eam similiter septem et non reliquerunt semen novissima omnium defuncta est et mulier
  482. ἐν τῇ ἀναστάσει , ὅταν ἀναστῶσιν , τίνος αὐτῶν ἔσται γυνή ; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα .
    in resurrectione ergo cum resurrexerint cuius de his erit uxor septem enim habuerunt eam uxorem
  483. ἔφη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · οὐ διὰ τοῦτο πλανᾶσθε μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ ;
    et respondens Iesus ait illis non ideo erratis non scientes scripturas ne que virtutem Dei
  484. ὅταν γὰρ ἐκ νεκρῶν ἀναστῶσιν , οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται , ἀλλ’ εἰσὶν ὡς ἄγγελοι ἐν τοῖς οὐρανοῖς .
    cum enim a mortuis resurrexerint ne que nubent ne que nubentur sed sunt sicut angeli in caelis
  485. περὶ δὲ τῶν νεκρῶν , ὅτι ἐγείρονται οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῇ βίβλῳ Μωϋσέως ἐπὶ τοῦ βάτου πῶς εἶπεν αὐτῷ ὁ θεὸς λέγων · ἐγὼ ...
    de mortuis autem quod resurgant non legistis in libro Mosi super rubum quomodo dixerit illi Deus inquiens ego sum Deus Abraham et Deus Isaac ...
  486. οὐκ ἔστιν θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων . πολὺ πλανᾶσθε .
    non est Deus mortuorum sed vivorum vos ergo multum erratis
  487. Καὶ προσελθὼν εἷς τῶν γραμματέων , ἀκούσας αὐτῶν συζητούντων , ἰδὼν ὅτι καλῶς ἀπεκρίθη αὐτοῖς , ἐπηρώτησεν αὐτόν · ποία ἐστὶν ἐντολὴ πρώτη πάντων
    et accessit unus de scribis qui audierat illos conquirentes et videns quoniam bene illis responderit interrogavit eum quod esset primum omnium mandatum
  488. ἀπεκρίθη ὁ Ἰησοῦς ὅτι πρώτη ἐστίν · ἄκουε Ἰσραήλ , κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν κύριος εἷς ἐστιν ,
    Iesus autem respondit ei quia primum omnium mandatum est audi Israhel Dominus Deus noster Deus unus est
  489. καὶ ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς καρδίας σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς διανοίας σου καὶ ...
    et diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo et ex tota anima tua et ex tota mente tua et ex tota virtute tua ...
  490. δευτέρα αὕτη · ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν . μείζων τούτων ἄλλη ἐντολὴ οὐκ ἔστιν .
    secundum autem simile illi diliges proximum tuum tamquam te ipsum maius horum aliud mandatum non est
  491. καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ γραμματεύς · καλῶς , διδάσκαλε , ἐπ’ ἀληθείας εἶπες ὅτι εἷς ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος πλὴν αὐτοῦ ·
    et ait illi scriba bene magister in veritate dixisti quia unus est et non est alius praeter eum
  492. καὶ τὸ ἀγαπᾶν αὐτὸν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας καὶ ἐξ ὅλης τῆς συνέσεως καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος καὶ τὸ ἀγαπᾶν τὸν πλησίον ὡς ...
    et ut diligatur ex toto corde et ex toto intellectu et ex tota anima et ex tota fortitudine et diligere proximum tamquam se ipsum ...
  493. καὶ ὁ Ἰησοῦς ἰδὼν αὐτὸν ὅτι νουνεχῶς ἀπεκρίθη , εἶπεν αὐτῷ · οὐ μακρὰν εἶ ἀπὸ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ . καὶ οὐδεὶς οὐκέτι ...
    Iesus autem videns quod sapienter respondisset dixit illi non es longe a regno Dei et nemo iam audebat eum interrogare
  494. Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἔλεγεν διδάσκων ἐν τῷ ἱερῷ · πῶς λέγουσιν οἱ γραμματεῖς ὅτι ὁ Χριστὸς υἱὸς Δαυείδ ἐστιν ;
    et respondens Iesus dicebat docens in templo quomodo dicunt scribae Christum Filium esse David
  495. αὐτὸς Δαυεὶδ εἶπεν ἐν τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ · εἶπεν ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου · κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ...
    ipse enim David dicit in Spiritu Sancto dixit Dominus Domino meo sede a dextris meis donec ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum
  496. αὐτὸς Δαυεὶδ λέγει αὐτὸν κύριον , καὶ πόθεν αὐτοῦ ἐστιν υἱός ; καὶ ὁ πολὺς ὄχλος ἤκουεν αὐτοῦ ἡδέως .
    ipse ergo David dicit eum Dominum et unde est filius eius et multa turba eum libenter audivit
  497. Καὶ ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ ἔλεγεν · βλέπετε ἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων ἐν στολαῖς περιπατεῖν καὶ ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς
    et dicebat eis in doctrina sua cavete a scribis qui volunt in stolis ambulare et salutari in foro
  498. καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις ·
    et in primis cathedris sedere in synagogis et primos discubitus in cenis
  499. οἱ κατεσθίοντες τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσευχόμενοι , οὗτοι λήμψονται περισσότερον κρίμα .
    qui devorant domos viduarum sub obtentu prolixae orationis hii accipient prolixius iudicium
  500. Καὶ καθίσας κατέναντι τοῦ γαζοφυλακίου ἐθεώρει πῶς ὁ ὄχλος βάλλει χαλκὸν εἰς τὸ γαζοφυλάκιον · καὶ πολλοὶ πλούσιοι ἔβαλλον πολλά ,
    et sedens Iesus contra gazofilacium aspiciebat quomodo turba iactaret aes in gazofilacium et multi divites iactabant multa
  501. καὶ ἐλθοῦσα μία χήρα πτωχὴ ἔβαλεν λεπτὰ δύο , ὅ ἐστιν κοδράντης .
    cum venisset autem una vidua pauper misit duo minuta quod est quadrans
  502. καὶ προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἡ χήρα αὕτη ἡ πτωχὴ πλεῖον πάντων βέβληκεν τῶν βαλλόντων εἰς τὸ ...
    et convocans discipulos suos ait illis amen dico vobis quoniam vidua haec pauper plus omnibus misit qui miserunt in gazofilacium
  503. πάντες γὰρ ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον , αὕτη δὲ ἐκ τῆς ὑστερήσεως αὐτῆς πάντα ὅσα εἶχεν ἔβαλεν , ὅλον τὸν βίον αὐτῆς .
    omnes enim ex eo quod abundabat illis miserunt haec vero de penuria sua omnia quae habuit misit totum victum suum
  504. Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἐκ τοῦ ἱεροῦ , λέγει αὐτῷ εἷς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ · διδάσκαλε , ἴδε ποταποὶ λίθοι καὶ ποταπαὶ οἰκοδομαί .
    et cum egrederetur de templo ait illi unus ex discipulis suis magister aspice quales lapides et quales structurae
  505. καὶ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · βλέπεις ταύτας τὰς μεγάλας οἰκοδομάς ; οὐ μὴ ἀφεθῇ λίθος ἐπὶ λίθον . ὃς οὐ μὴ καταλυθῇ .
    et respondens Iesus ait illi vides has omnes magnas aedificationes non relinquetur lapis super lapidem qui non destruatur
  506. καὶ καθημένου αὐτοῦ εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν κατέναντι τοῦ ἱεροῦ , ἐπηρώτα αὐτὸν κατ’ ἰδίαν ὁ Πέτρος καὶ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης καὶ Ἀνδρέας
    et cum sederet in montem Olivarum contra templum interrogabant eum separatim Petrus et Iacobus et Iohannes et Andreas
  507. εἰπὸν ἡμῖν , πότε ταῦτα ἔσται ; καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ ταῦτα συντελεῖσθαι πάντα ;
    dic nobis quando ista fient et quod signum erit quando haec omnia incipient consummari
  508. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἤρξατο λέγειν αὐτοῖς · βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ .
    et respondens Iesus coepit dicere illis videte ne quis vos seducat
  509. πολλοὶ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου , λέγοντες ὅτι ἐγώ εἰμι , καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν .
    multi enim venient in nomine meo dicentes quia ego sum et multos seducent
  510. ὅταν δὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων , μὴ θροεῖσθε · δεῖ γενέσθαι , ἀλλ’ οὔπω τὸ τέλος .
    cum audieritis autem bella et opiniones bellorum ne timueritis oportet enim fieri sed nondum finis
  511. ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπ’ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν , ἔσονται σεισμοὶ κατὰ τόπους , ἔσονται λιμοί .
    exsurget autem gens super gentem et regnum super regnum et erunt terraemotus per loca et fames initium dolorum haec
  512. ἀρχὴ ὠδίνων ταῦτα . Βλέπετε δὲ ὑμεῖς ἑαυτούς · παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς συνέδρια καὶ εἰς συναγωγὰς δαρήσεσθε καὶ ἐπὶ ἡγεμόνων καὶ βασιλέων σταθήσεσθε ἕνεκεν ...
    videte autem vos met ipsos tradent enim vos conciliis et in synagogis vapulabitis et ante praesides et reges stabitis propter me in testimonium illis
  513. καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη πρῶτον δεῖ κηρυχθῆναι τὸ εὐαγγέλιον .
    et in omnes gentes primum oportet praedicari evangelium
  514. καὶ ὅταν ἄγωσιν ὑμᾶς παραδιδόντες , μὴ προμεριμνᾶτε τί λαλήσητε , ἀλλ’ ὃ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ , τοῦτο λαλεῖτε · ...
    et cum duxerint vos tradentes nolite praecogitare quid loquamini sed quod datum vobis fuerit in illa hora id loquimini non enim estis vos loquentes ...
  515. καὶ παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον , καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς .
    tradet autem frater fratrem in mortem et pater filium et consurgent filii in parentes et morte adficient eos
  516. καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου · ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος , οὗτος σωθήσεται .
    et eritis odio omnibus propter nomen meum qui autem sustinuerit in finem hic salvus erit
  517. Ὅταν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἑστηκότα ὅπου οὐ δεῖ , ὁ ἀναγινώσκων νοείτω , τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ...
    cum autem videritis abominationem desolationis stantem ubi non debet qui legit intellegat tunc qui in Iudaea sunt fugiant in montes
  518. ὁ δὲ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω μηδὲ εἰσελθάτω ἆραί τι ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ ,
    et qui super tectum ne descendat in domum ne c introeat ut tollat quid de domo sua
  519. καὶ ὁ εἰς τὸν ἀγρὸν μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ .
    et qui in agro erit non revertatur retro tollere vestimentum suum
  520. οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις .
    vae autem praegnatibus et nutrientibus in illis diebus
  521. προσεύχεσθε δὲ ἵνα μὴ γένηται χειμῶνος ·
    orate vero ut hieme non fiant
  522. ἔσονται γὰρ αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι θλῖψις οἵα οὐ γέγονεν τοιαύτη ἀπ’ ἀρχῆς κτίσεως , ἣν ἔκτισεν ὁ θεὸς ἕως τοῦ νῦν καὶ οὐ μὴ ...
    erunt enim dies illi tribulationes tales quales non fuerunt ab initio creaturae quam condidit Deus usque nunc ne que fient
  523. καὶ εἰ μὴ ἐκολόβωσεν κύριος τὰς ἡμέρας , οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ · ἀλλὰ διὰ τοὺς ἐκλεκτοὺς οὓς ἐξελέξατο ἐκολόβωσεν τὰς ἡμέρας .
    et nisi breviasset Dominus dies non fuisset salva omnis caro sed propter electos quos elegit breviavit dies
  524. καὶ τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ · ἴδε ὧδε ὁ Χριστός , ἴδε ἐκεῖ , μὴ πιστεύετε .
    et tunc si quis vobis dixerit ecce hic est Christus ecce illic ne credideritis
  525. ἐγερθήσονται δὲ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται καὶ ποιήσουσιν σημεῖα καὶ τέρατα πρὸς τὸ ἀποπλανᾶν , εἰ δυνατόν , τοὺς ἐκλεκτούς .
    exsurgent enim pseudochristi et pseudoprophetae et dabunt signa et portenta ad seducendos si potest fieri etiam electos
  526. ὑμεῖς δὲ βλέπετε · προείρηκα ὑμῖν πάντα .
    vos ergo videte ecce praedixi vobis omnia
  527. Ἀλλὰ ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις μετὰ τὴν θλῖψιν ἐκείνην ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται , καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς ,
    sed in illis diebus post tribulationem illam sol contenebrabitur et luna non dabit splendorem suum
  528. καὶ οἱ ἀστέρες ἔσονται ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πίπτοντες , καὶ αἱ δυνάμεις αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς σαλευθήσονται .
    et erunt stellae caeli decidentes et virtutes quae sunt in caelis movebuntur
  529. καὶ τότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλαις μετὰ δυνάμεως πολλῆς καὶ δόξης .
    et tunc videbunt Filium hominis venientem in nubibus cum virtute multa et gloria
  530. καὶ τότε ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους καὶ ἐπισυνάξει τοὺς ἐκλεκτοὺς ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων ἀπ’ ἄκρου γῆς ἕως ἄκρου οὐρανοῦ .
    et tunc mittet angelos suos et congregabit electos suos a quattuor ventis a summo terrae usque ad summum caeli
  531. Ἀπὸ δὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν . ὅταν αὐτῆς ἤδη ὁ κλάδος ἁπαλὸς γένηται καὶ ἐκφύῃ τὰ φύλλα , γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ ...
    a ficu autem discite parabolam cum iam ramus eius tener fuerit et nata fuerint folia cognoscitis quia in proximo sit aestas
  532. οὕτως καὶ ὑμεῖς ὅταν ἴδητε ταῦτα γινόμενα , γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις .
    sic et vos cum videritis haec fieri scitote quod in proximo sit in ostiis
  533. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη μέχρις οὗ ταῦτα πάντα γένηται .
    amen dico vobis quoniam non transiet generatio haec donec omnia ista fiant
  534. ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται , οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρελεύσονται .
    caelum et terra transibunt verba autem mea non transibunt
  535. Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν , οὐδὲ οἱ ἄγγελοι ἐν οὐρανῷ οὐδὲ ὁ υἱός , εἰ μὴ ὁ πατήρ
    de die autem illo vel hora nemo scit ne que angeli in caelo ne que Filius nisi Pater
  536. βλέπετε ἀγρυπνεῖτε · οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ καιρός ἐστιν .
    videte vigilate et orate nescitis enim quando tempus sit
  537. ὡς ἄνθρωπος ἀπόδημος ἀφεὶς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ καὶ δοὺς τοῖς δούλοις αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν , ἑκάστῳ τὸ ἔργον αὐτοῦ , καὶ τῷ θυρωρῷ ἐνετείλατο ...
    sicut homo qui peregre profectus reliquit domum suam et dedit servis suis potestatem cuiusque operis et ianitori praecipiat ut vigilet
  538. γρηγορεῖτε οὖν · οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ κύριος τῆς οἰκίας ἔρχεται , ἢ ὀψὲ ἢ μεσονύκτιον ἢ ἀλεκτοροφωνίας ἢ πρωΐ ·
    vigilate ergo nescitis enim quando dominus domus veniat sero an media nocte an galli cantu an mane
  539. μὴ ἐλθὼν ἐξαίφνης εὕρῃ ὑμᾶς καθεύδοντας .
    ne cum venerit repente inveniat vos dormientes
  540. ὃ δὲ ὑμῖν λέγω , πᾶσιν λέγω , γρηγορεῖτε .
    quod autem vobis dico omnibus dico vigilate
  541. Ἦν δὲ τὸ πάσχα καὶ τὰ ἄζυμα μετὰ δύο ἡμέρας , καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς πῶς αὐτὸν ἐν δόλῳ κρατήσαντες ἀποκτείνωσιν
    erat autem pascha et azyma post biduum et quaerebant summi sacerdotes et scribae quomodo eum dolo tenerent et occiderent
  542. ἔλεγον γάρ · μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ , μήποτε ἔσται θόρυβος τοῦ λαοῦ .
    dicebant enim non in die festo ne forte tumultus fieret populi
  543. Καὶ ὄντος αὐτοῦ ἐν Βηθανίᾳ ἐν τῇ οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ , κατακειμένου αὐτοῦ ἦλθεν γυνὴ ἔχουσα ἀλάβαστρον μύρου νάρδου πιστικῆς πολυτελοῦς · συντρίψασα ...
    et cum esset Bethaniae in domo Simonis leprosi et recumberet venit mulier habens alabastrum unguenti nardi spicati pretiosi et fracto alabastro effudit super caput
  544. ἦσαν δέ τινες ἀγανακτοῦντες πρὸς ἑαυτούς · εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη τοῦ μύρου γέγονεν ;
    erant autem quidam indigne ferentes intra se met ipsos et dicentes ut quid perditio ista unguenti facta est
  545. ἠδύνατο γὰρ τοῦτο τὸ μύρον πραθῆναι ἐπάνω δηναρίων τριακοσίων καὶ δοθῆναι τοῖς πτωχοῖς · καὶ ἐνεβριμοῦντο αὐτῇ .
    poterat enim unguentum istud veniri plus quam trecentis denariis et dari pauperibus et fremebant in eam
  546. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν · ἄφετε αὐτήν · τί αὐτῇ κόπους παρέχετε ; καλὸν ἔργον ἠργάσατο ἐν ἐμοί .
    Iesus autem dixit sinite eam quid illi molesti estis bonum opus operata est in me
  547. πάντοτε γὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ’ ἑαυτῶν , καὶ ὅταν θέλητε δύνασθε εὖ ποιῆσαι , ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε .
    semper enim pauperes habetis vobis cum et cum volueritis potestis illis benefacere me autem non semper habetis
  548. ὃ ἔσχεν ἐποίησεν · προέλαβεν μυρίσαι μου τὸ σῶμά εἰς τὸν ἐνταφιασμόν .
    quod habuit haec fecit praevenit unguere corpus meum in sepulturam
  549. ἀμὴν δὲ λέγω ὑμῖν , ὅπου ἐὰν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον εἰς ὅλον τὸν κόσμον , καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη λαληθήσεται εἰς μνημόσυνον αὐτῆς .
    amen dico vobis ubicumque praedicatum fuerit evangelium istud in universum mundum et quod fecit haec narrabitur in memoriam eius
  550. Καὶ Ἰούδας Ἰσκαριώθ , ὁ εἷς τῶν δώδεκα , ἀπῆλθεν πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς ἵνα αὐτὸν παραδοῖ αὐτοῖς .
    et Iudas Scariotis unus de duodecim abiit ad summos sacerdotes ut proderet eum illis
  551. οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι · καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδοῖ .
    qui audientes gavisi sunt et promiserunt ei pecuniam se daturos et quaerebat quomodo illum oportune traderet
  552. Καὶ τῇ πρώτῃ ἡμέρᾳ τῶν ἀζύμων , ὅτε τὸ πάσχα ἔθυον , λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ · ποῦ θέλεις ἀπελθόντες ἑτοιμάσωμεν ἵνα φάγῃς ...
    et primo die azymorum quando pascha immolabant dicunt ei discipuli quo vis eamus et paremus tibi ut manduces pascha
  553. καὶ ἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτοῖς · ὑπάγετε εἰς τὴν πόλιν , καὶ ἀπαντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων · ἀκολουθήσατε ...
    et mittit duos ex discipulis suis et dicit eis ite in civitatem et occurret vobis homo laguenam aquae baiulans sequimini eum
  554. καὶ ὅπου ἐὰν εἰσέλθῃ εἴπατε τῷ οἰκοδεσπότῃ ὅτι ὁ διδάσκαλος λέγει · ποῦ ἐστιν τὸ κατάλυμά μου , ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν ...
    et quocumque introierit dicite domino domus quia magister dicit ubi est refectio mea ubi pascha cum discipulis meis manducem
  555. καὶ αὐτὸς ὑμῖν δείξει ἀνάγαιον μέγα ἐστρωμένον ἕτοιμον , καὶ ἐκεῖ ἑτοιμάσατε ἡμῖν .
    et ipse vobis demonstrabit cenaculum grande stratum et illic parate nobis
  556. καὶ ἐξῆλθον οἱ μαθηταὶ καὶ ἦλθον εἰς τὴν πόλιν καὶ εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς , καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα .
    et abierunt discipuli eius et venerunt in civitatem et invenerunt sicut dixerat illis et praeparaverunt pascha
  557. Καὶ ὀψίας γενομένης ἔρχεται μετὰ τῶν δώδεκα .
    vespere autem facto venit cum duodecim
  558. καὶ ἀνακειμένων αὐτῶν καὶ ἐσθιόντων ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με , ὁ ἐσθίων μετ’ ἐμοῦ .
    et discumbentibus eis et manducantibus ait Iesus amen dico vobis quia unus ex vobis me tradet qui manducat me cum
  559. ἤρξαντο λυπεῖσθαι καὶ λέγειν αὐτῷ εἷς κατὰ εἷς · μήτι ἐγώ ;
    at illi coeperunt contristari et dicere ei singillatim numquid ego
  560. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · εἷς τῶν δώδεκα , ὁ ἐμβαπτόμενος μετ’ ἐμοῦ εἰς τὸ τρύβλιον .
    qui ait illis unus ex duodecim qui intinguit me cum in catino
  561. ὅτι ὁ μὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει , καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ · οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ...
    et Filius quidem hominis vadit sicut scriptum est de eo vae autem homini illi per quem Filius hominis traditur bonum ei si non esset ...
  562. Καὶ ἐσθιόντων αὐτῶν λαβὼν ἄρτον εὐλογήσας ἔκλασεν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς καὶ εἶπεν · λάβετε · τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου .
    et manducantibus illis accepit Iesus panem et benedicens fregit et dedit eis et ait sumite hoc est corpus meum
  563. καὶ λαβὼν ποτήριον εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς , καὶ ἔπιον ἐξ αὐτοῦ πάντες .
    et accepto calice gratias agens dedit eis et biberunt ex illo omnes
  564. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · τοῦτό ἐστιν τὸ αἷμά μου τῆς διαθήκης τὸ ἐκχυννόμενον ὑπὲρ πολλῶν .
    et ait illis hic est sanguis meus novi testamenti qui pro multis effunditur
  565. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐκέτι οὐ μὴ πίω ἐκ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ ...
    amen dico vobis quod iam non bibam de genimine vitis usque in diem illum cum illud bibam novum in regno Dei
  566. Καὶ ὑμνήσαντες ἐξῆλθον εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν .
    et hymno dicto exierunt in montem Olivarum
  567. καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ὅτι πάντες σκανδαλισθήσεσθε , ὅτι γέγραπται · πατάξω τὸν ποιμένα , καὶ τὰ πρόβατα διασκορπισθήσονται .
    et ait eis Iesus omnes scandalizabimini in nocte ista quia scriptum est percutiam pastorem et dispergentur oves
  568. ἀλλὰ μετὰ τὸ ἐγερθῆναί με προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν .
    sed posteaquam resurrexero praecedam vos in Galilaeam
  569. ὁ δὲ Πέτρος ἔφη αὐτῷ · εἰ καὶ πάντες σκανδαλισθήσονται , ἀλλ’ οὐκ ἐγώ .
    Petrus autem ait ei et si omnes scandalizati fuerint sed non ego
  570. καὶ λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · ἀμὴν λέγω σοι ὅτι σὺ σήμερον ταύτῃ τῇ νυκτὶ πρὶν ἢ δὶς ἀλέκτορα φωνῆσαι τρίς με ἀπαρνήσῃ .
    et ait illi Iesus amen dico tibi quia tu hodie in nocte hac priusquam bis gallus vocem dederit ter me es negaturus
  571. ὁ δὲ ἐκπερισσῶς ἐλάλει · ἐὰν με δέῃ συναποθανεῖν σοι , οὐ μή σε ἀπαρνήσωμαι . ὡσαύτως δὲ καὶ πάντες ἔλεγον .
    at ille amplius loquebatur et si oportuerit me simul conmori tibi non te negabo similiter autem et omnes dicebant
  572. Καὶ ἔρχονται εἰς χωρίον οὗ τὸ ὄνομα Γεθσημανεί , καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ · καθίσατε ὧδε ἕως προσεύξωμαι .
    et veniunt in praedium cui nomen Gethsemani et ait discipulis suis sedete hic donec orem
  573. καὶ παραλαμβάνει τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην μετ’ αὐτοῦ , καὶ ἤρξατο ἐκθαμβεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν ,
    et adsumit Petrum et Iacobum et Iohannem se cum et coepit pavere et taedere
  574. καὶ λέγει αὐτοῖς · περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου · μείνατε ὧδε καὶ γρηγορεῖτε .
    et ait illis tristis est anima mea usque ad mortem sustinete hic et vigilate
  575. καὶ προελθὼν μικρὸν ἔπιπτεν ἐπὶ τῆς γῆς , καὶ προσηύχετο ἵνα εἰ δυνατόν ἐστιν παρέλθῃ ἀπ’ αὐτοῦ ἡ ὥρα ,
    et cum processisset paululum procidit super terram et orabat ut si fieri posset transiret ab eo hora
  576. καὶ ἔλεγεν · ἀββᾶ ὁ πατήρ , πάντα δυνατά σοι · παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ · ἀλλ’ οὐ τί ἐγὼ θέλω ἀλλὰ ...
    et dixit Abba Pater omnia possibilia tibi sunt transfer calicem hunc a me sed non quod ego volo sed quod tu
  577. καὶ ἔρχεται καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας , καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ · Σίμων , καθεύδεις ; οὐκ ἴσχυσας μίαν ὥραν γρηγορῆσαι ;
    et venit et invenit eos dormientes et ait Petro Simon dormis non potuisti una hora vigilare
  578. γρηγορεῖτε καὶ προσεύχεσθε , ἵνα μὴ ἔλθητε εἰς πειρασμόν . τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον , ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής .
    vigilate et orate ut non intretis in temptationem spiritus quidem promptus caro vero infirma
  579. καὶ πάλιν ἀπελθὼν προσηύξατο τὸν αὐτὸν λόγον εἰπών .
    et iterum abiens oravit eundem sermonem dicens
  580. καὶ ὑποστρέψας εὗρεν αὐτοὺς πάλιν καθεύδοντας · ἦσαν γὰρ αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καταβαρυνόμενοι , καὶ οὐκ ᾔδεισαν τί ἀποκριθῶσιν αὐτῷ .
    et reversus denuo invenit eos dormientes erant enim oculi illorum ingravati et ignorabant quid responderent ei
  581. καὶ ἔρχεται τὸ τρίτον καὶ λέγει αὐτοῖς · καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε · ἀπέχει · ἦλθεν ἡ ὥρα , ἰδοὺ παραδίδοται ὁ υἱὸς ...
    et venit tertio et ait illis dormite iam et requiescite sufficit venit hora ecce traditur Filius hominis in manus peccatorum
  582. ἐγείρεσθε ἄγωμεν · ἰδοὺ ὁ παραδιδούς με ἤγγισεν .
    surgite eamus ecce qui me tradit prope est
  583. Καὶ εὐθὺς ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος παραγίνεται Ἰούδας ὁ Ἰσκαριώτης εἷς τῶν δώδεκα , καὶ μετ’ αὐτοῦ ὄχλος μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων παρὰ τῶν ἀρχιερέων ...
    et adhuc eo loquente venit Iudas Scarioth unus ex duodecim et cum illo turba cum gladiis et lignis a summis sacerdotibus et a scribis ...
  584. δεδώκει δὲ ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν σύνσημον αὐτοῖς λέγων · ὃν ἂν φιλήσω , αὐτός ἐστιν · κρατήσατε αὐτὸν καὶ ἀπάγετε ἀσφαλῶς .
    dederat autem traditor eius signum eis dicens quemcumque osculatus fuero ipse est tenete eum et ducite
  585. καὶ ἐλθὼν εὐθὺς προσελθὼν αὐτῷ λέγει · ῥαββεί , καὶ κατεφίλησεν αὐτόν ·
    et cum venisset statim accedens ad eum ait rabbi et osculatus est eum
  586. οἱ δὲ ἐπέβαλον τὰς χεῖρας αὐτῷ καὶ ἐκράτησαν αὐτόν .
    at illi manus iniecerunt in eum et tenuerunt eum
  587. εἷς δέ τις τῶν παρεστηκότων σπασάμενος τὴν μάχαιραν ἔπαισεν τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως καὶ ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτάριον .
    unus autem quidam de circumstantibus educens gladium percussit servum summi sacerdotis et amputavit illi auriculam
  588. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με ·
    et respondens Iesus ait illis tamquam ad latronem existis cum gladiis et lignis conprehendere me
  589. καθ’ ἡμέραν ἤμην πρὸς ὑμᾶς ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων , καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με · ἀλλ’ ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαί .
    cotidie eram apud vos in templo docens et non me tenuistis sed ut adimpleantur scripturae
  590. καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον πάντες .
    tunc discipuli eius relinquentes eum omnes fugerunt
  591. Καὶ εἷς τις νεανίσκος συνηκολούθει αὐτῷ περιβεβλημένος σινδόνα ἐπὶ γυμνοῦ , καὶ κρατοῦσιν αὐτόν ·
    adulescens autem quidam sequebatur illum amictus sindone super nudo et tenuerunt eum
  592. ὁ δὲ καταλιπὼν τὴν σινδόνα γυμνὸς ἔφυγεν .
    at ille reiecta sindone nudus profugit ab eis
  593. Καὶ ἀπήγαγον τὸν Ἰησοῦν πρὸς τὸν ἀρχιερέα , καὶ συνέρχονται πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι καὶ οἱ γραμματεῖς .
    et adduxerunt Iesum ad summum sacerdotem et conveniunt omnes sacerdotes et scribae et seniores
  594. καὶ ὁ Πέτρος ἀπὸ μακρόθεν ἠκολούθησεν αὐτῷ ἕως ἔσω εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως , καὶ ἦν συνκαθήμενος μετὰ τῶν ὑπηρετῶν καὶ θερμαινόμενος πρὸς ...
    Petrus autem a longe secutus est eum usque intro in atrium summi sacerdotis et sedebat cum ministris et calefaciebat se ad ignem
  595. Οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ ὅλον τὸ συνέδριον ἐζήτουν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίαν εἰς τὸ θανατῶσαι αὐτόν , καὶ οὐχ ηὕρισκον ·
    summi vero sacerdotes et omne concilium quaerebant adversum Iesum testimonium ut eum morti traderent ne c inveniebant
  596. πολλοὶ γὰρ ἐψευδομαρτύρουν κατ’ αὐτοῦ , καὶ ἴσαι αἱ μαρτυρίαι οὐκ ἦσαν .
    multi enim testimonium falsum dicebant adversus eum et convenientia testimonia non erant
  597. καί τινες ἀναστάντες ἐψευδομαρτύρουν κατ’ αὐτοῦ λέγοντες
    et quidam surgentes falsum testimonium ferebant adversus eum dicentes
  598. ὅτι ἡμεῖς ἠκούσαμεν αὐτοῦ λέγοντος ὅτι ἐγὼ καταλύσω τὸν ναὸν τοῦτον τὸν χειροποίητον καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἄλλον ἀχειροποίητον οἰκοδομήσω .
    quoniam nos audivimus eum dicentem ego dissolvam templum hoc manufactum et per triduum aliud non manufactum aedificabo
  599. καὶ οὐδὲ οὕτως ἴση ἦν ἡ μαρτυρία αὐτῶν .
    et non erat conveniens testimonium illorum
  600. καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἰς μέσον ἐπηρώτησεν τὸν Ἰησοῦν λέγων · οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν ;
    et exsurgens summus sacerdos in medium interrogavit Iesum dicens non respondes quicquam ad ea quae tibi obiciuntur ab his
  601. ὁ δὲ ἐσιώπα καὶ οὐκ ἀπεκρίνατο οὐδέν . πάλιν ὁ ἀρχιερεὺς ἐπηρώτα αὐτὸν καὶ λέγει αὐτῷ , σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ ...
    ille autem tacebat et nihil respondit rursum summus sacerdos interrogabat eum et dicit ei tu es Christus Filius Benedicti
  602. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν · ἐγώ εἰμι , καὶ ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐκ δεξιῶν καθήμενον τῆς δυνάμεως καὶ ἐρχόμενον μετὰ τῶν νεφελῶν ...
    Iesus autem dixit illi ego sum et videbitis Filium hominis a dextris sedentem Virtutis et venientem cum nubibus caeli
  603. ὁ δὲ ἀρχιερεὺς διαρρήξας τοὺς χιτῶνας αὐτοῦ λέγει · τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων ;
    summus autem sacerdos scindens vestimenta sua ait quid adhuc desideramus testes
  604. ἠκούσατε τῆς βλασφημίας · τί ὑμῖν φαίνενεται ; οἱ δὲ πάντες κατέκριναν αὐτὸν ἔνοχον εἶναι θανάτου .
    audistis blasphemiam quid vobis videtur qui omnes condemnaverunt eum esse reum mortis
  605. Καὶ ἤρξαντό τινες ἐμπτύειν αὐτῷ καὶ περικαλύπτειν αὐτοῦ τὸ πρόσωπον καὶ κολαφίζεν αὐτὸν καὶ λέγειν αὐτῷ · προφήτευσον , καὶ οἱ ὑπηρέται ῥαπίσμασιν αὐτὸν ...
    et coeperunt quidam conspuere eum et velare faciem eius et colaphis eum caedere et dicere ei prophetiza et ministri alapis eum caedebant
  606. Καὶ ὄντος τοῦ Πέτρου κάτω ἐν τῇ αὐλῇ ἔρχεται μία τῶν παιδισκῶν τοῦ ἀρχιερέως ,
    et cum esset Petrus in atrio deorsum venit una ex ancillis summi sacerdotis
  607. καὶ ἰδοῦσα τὸν Πέτρον θερμαινόμενον ἐμβλέψασα αὐτῷ λέγει · καὶ σὺ μετὰ τοῦ Ναζαρηνοῦ ἦσθα τοῦ Ἰησοῦ .
    et cum vidisset Petrum calefacientem se aspiciens illum ait et tu cum Iesu Nazareno eras
  608. ὁ δὲ ἠρνήσατο λέγων · οὔτε οἶδα οὔτε ἐπίσταμαι σὺ τί λέγεις . καὶ ἐξῆλθεν ἔξω εἰς τὸ προαύλιον , καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησεν .
    at ille negavit dicens ne que scio ne que novi quid dicas et exiit foras ante atrium et gallus cantavit
  609. καὶ ἡ παιδίσκη ἰδοῦσα αὐτὸν ἤρξατο πάλιν λέγειν τοῖς παρεστῶσιν ὅτι οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν .
    rursus autem cum vidisset illum ancilla coepit dicere circumstantibus quia hic ex illis est
  610. ὁ δὲ πάλιν ἠρνεῖτο . καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν οἱ παρεστῶτες ἔλεγον τῷ Πέτρῳ · ἀληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ · καὶ γὰρ Γαλιλαῖος εἶ
    at ille iterum negavit et post pusillum rursus qui adstabant dicebant Petro vere ex illis es nam et Galilaeus es
  611. ὁ δὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύναι ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον ὃν λέγετε .
    ille autem coepit anathematizare et iurare quia nescio hominem istum quem dicitis
  612. καὶ εὐθὺς ἐκ δευτέρου ἀλέκτωρ ἐφώνησεν . καὶ ἀνεμνήσθη ὁ Πέτρος τὸ ῥῆμα ὡς εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς ὅτι πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι δὶς τρίς ...
    et statim iterum gallus cantavit et recordatus est Petrus verbi quod dixerat ei Iesus priusquam gallus cantet bis ter me negabis et coepit flere
  613. Καὶ εὐθὺς πρωῒ συμβούλιον ἑτοιμάσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν γραμματέων καὶ ὅλον τὸ συνέδριον , δήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήνεγκαν καὶ παρέδωκαν ...
    et confestim mane consilium facientes summi sacerdotes cum senioribus et scribis et universo concilio vincientes Iesum duxerunt et tradiderunt Pilato
  614. καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ Πειλᾶτος · σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτῷ λέγει · σὺ λέγεις .
    et interrogavit eum Pilatus tu es rex Iudaeorum at ille respondens ait illi tu dicis
  615. καὶ κατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά .
    et accusabant eum summi sacerdotes in multis
  616. ὁ δὲ Πειλᾶτος πάλιν ἐπηρώτα αὐτὸν · οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν ; ἴδε πόσα σου κατηγοροῦσιν .
    Pilatus autem rursum interrogavit eum dicens non respondes quicquam vide in quantis te accusant
  617. ὁ δὲ Ἰησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη , ὥστε θαυμάζειν τὸν Πειλᾶτον .
    Iesus autem amplius nihil respondit ita ut miraretur Pilatus
  618. Κατὰ δὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον ὃν παρῃτοῦντο .
    per diem autem festum dimittere solebat illis unum ex vinctis quemcumque petissent
  619. ἦν δὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν στασιαστῶν δεδεμένος , οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν .
    erat autem qui dicebatur Barabbas qui cum seditiosis erat vinctus qui in seditione fecerant homicidium
  620. καὶ ἀναβὰς ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι καθὼς ἐποίει αὐτοῖς .
    et cum ascendisset turba coepit rogare sicut semper faciebat illis
  621. ὁ δὲ Πειλᾶτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς λέγων · θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων ;
    Pilatus autem respondit eis et dixit vultis dimittam vobis regem Iudaeorum
  622. ἐγίνωσκεν γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς .
    sciebat enim quod per invidiam tradidissent eum summi sacerdotes
  623. οἱ δὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς .
    pontifices autem concitaverunt turbam ut magis Barabban dimitteret eis
  624. ὁ δὲ Πειλᾶτος πάλιν ἀποκριθεὶς ἔλεγεν αὐτοῖς · τί οὖν θέλετε ποιήσω ὃν λέγετε τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων ;
    Pilatus autem iterum respondens ait illis quid ergo vultis faciam regi Iudaeorum
  625. οἱ δὲ πάλιν ἔκραξαν · σταύρωσον αὐτόν .
    at illi iterum clamaverunt crucifige eum
  626. ὁ δὲ Πειλᾶτος ἔλεγεν αὐτοῖς · τί γὰρ ἐποίησεν κακόν ; οἱ δὲ περισσῶς ἔκραξαν · σταύρωσον αὐτόν .
    Pilatus vero dicebat eis quid enim mali fecit at illi magis clamabant crucifige eum
  627. ὁ δὲ Πειλᾶτος βουλόμενος ποιῆσαι τὸ ἱκανὸν τῷ ὄχλῳ ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν , καὶ παρέδωκεν τὸν Ἰησοῦν φραγελλώσας ἵνα σταυρωθῇ .
    Pilatus autem volens populo satisfacere dimisit illis Barabban et tradidit Iesum flagellis caesum ut crucifigeretur
  628. Οἱ δὲ στρατιῶται ἀπήγαγον αὐτὸν ἔσω τῆς αὐλῆς , ὅ ἐστιν πραιτώριον , καὶ συνκαλοῦσιν ὅλην τὴν σπεῖραν ·
    milites autem duxerunt eum intro in atrium praetorii et convocant totam cohortem
  629. καὶ ἐνδιδύσκουσιν αὐτὸν πορφύραν καὶ περιτιθέασιν αὐτῷ πλέξαντες ἀκάνθινον στέφανον ·
    et induunt eum purpuram et inponunt ei plectentes spineam coronam
  630. καὶ ἤρξαντο ἀσπάζεσθαι αὐτόν · χαῖρε , βασιλεῦ τῶν Ἰουδαίων ·
    et coeperunt salutare eum have rex Iudaeorum
  631. καὶ ἔτυπτον αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν καλάμῳ καὶ ἐνέπτυον αὐτῷ , καὶ τιθέντες τὰ γόνατα προσεκύνουν αὐτῷ .
    et percutiebant caput eius harundine et conspuebant eum et ponentes genua adorabant eum
  632. καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ , ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν πορφύραν καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ . Καὶ ἐξάγουσιν αὐτὸν ἵνα σταυρώσουσιν .
    et postquam inluserunt ei exuerunt illum purpuram et induerunt eum vestimentis suis et educunt illum ut crucifigerent eum
  633. καὶ ἀγγαρεύουσιν παράγοντά τινα Σίμωνα Κυρηναῖον , ἐρχόμενον ἀπ’ ἀγροῦ , τὸν πατέρα Ἀλεξάνδρου καὶ Ῥούφου , ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ .
    et angariaverunt praetereuntem quempiam Simonem Cyreneum venientem de villa patrem Alexandri et Rufi ut tolleret crucem eius
  634. καὶ φέρουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν Γολγοθᾶν τόπον , ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον κρανίου τόπος .
    et perducunt illum in Golgotha locum quod est interpretatum Calvariae locus
  635. καὶ ἐδίδουν αὐτῷ ἐσμυρνισμένον οἶνον · ὃς δὲ οὐκ ἔλαβεν .
    et dabant ei bibere murratum vinum et non accepit
  636. καὶ σταυροῦσιν αὐτὸν , καὶ διαμερίζονται τὰ ἱμάτια αὐτοῦ , βάλλοντες κλῆρον ἐπ’ αὐτὰ τίς τί ἄρῃ .
    et crucifigentes eum diviserunt vestimenta eius mittentes sortem super eis quis quid tolleret
  637. ἦν δὲ ὥρα τρίτη καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν .
    erat autem hora tertia et crucifixerunt eum
  638. καὶ ἦν ἡ ἐπιγραφὴ τῆς αἰτίας αὐτοῦ ἐπιγεγραμμένη · ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων .
    et erat titulus causae eius inscriptus rex Iudaeorum
  639. Καὶ σὺν αὐτῷ σταυροῦσιν δύο λῃστάς , ἕνα ἐκ δεξιῶν καὶ ἕνα ἐξ εὐωνύμων αὐτοῦ .
    et cum eo crucifigunt duos latrones unum a dextris et alium a sinistris eius
  640. et adimpleta est scriptura quae dicit et cum iniquis reputatus est
  641. καὶ οἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν καὶ λέγοντες · οὐὰ ὁ καταλύων τὸν ναὸν καὶ οἰκοδομῶν τρισὶν ἡμέραις ,
    et praetereuntes blasphemabant eum moventes capita sua et dicentes va qui destruit templum et in tribus diebus aedificat
  642. σῶσον σεαυτὸν καταβὰς ἀπὸ τοῦ σταυροῦ .
    salvum fac te met ipsum descendens de cruce
  643. ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες πρὸς ἀλλήλους μετὰ τῶν γραμματέων ἔλεγον · ἄλλους ἔσωσεν , ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι ·
    similiter et summi sacerdotes ludentes ad alterutrum cum scribis dicebant alios salvos fecit se ipsum non potest salvum facere
  644. ὁ Χριστὸς ὁ βασιλεὺς Ἰσραὴλ καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ , ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν . καὶ οἱ συνεσταυρωμένοι σὺν αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτόν .
    Christus rex Israhel descendat nunc de cruce ut videamus et credamus et qui cum eo crucifixi erant conviciabantur ei
  645. Καὶ γενομένης ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης .
    et facta hora sexta tenebrae factae sunt per totam terram usque in horam nonam
  646. καὶ τῇ ἐνάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ · ἑλωῒ ἑλωῒ λεμὰ σαβαχθανεί ; ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον · ὁ θεός μου ὁ θεός ...
    et hora nona exclamavit Iesus voce magna dicens Heloi Heloi lama sabacthani quod est interpretatum Deus meus Deus meus ut quid dereliquisti me
  647. καί τινες τῶν παρεστώτων ἀκούσαντες ἔλεγον · ἴδε Ἡλείαν φωνεῖ .
    et quidam de circumstantibus audientes dicebant ecce Heliam vocat
  648. δραμὼν δέ τις καὶ γεμίσας σπόγγον ὄξους περιθεὶς καλάμῳ ἐπότιζεν αὐτόν , λέγων · ἄφετε ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἡλείας καθελεῖν αὐτόν .
    currens autem unus et implens spongiam aceto circumponens que calamo potum dabat ei dicens sinite videamus si veniat Helias ad deponendum eum
  649. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀφεὶς φωνὴν μεγάλην ἐξέπνευσεν .
    Iesus autem emissa voce magna exspiravit
  650. καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω .
    et velum templi scissum est in duo a sursum usque deorsum
  651. ἰδὼν δὲ ὁ κεντυρίων ὁ παρεστηκὼς ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ ὅτι οὕτως ἐξέπνευσεν εἶπεν · ἀληθῶς οὗτος ὁ ἄνθρωπος υἱὸς ἦν θεοῦ .
    videns autem centurio qui ex adverso stabat quia sic clamans exspirasset ait vere homo hic Filius Dei erat
  652. Ἦσαν δὲ καὶ γυναῖκες ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι , ἐν αἷς καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ Ἰακώβου τοῦ μικροῦ καὶ Ἰωσῆτος μήτηρ καὶ ...
    erant autem et mulieres de longe aspicientes inter quas et Maria Magdalene et Maria Iacobi minoris et Ioseph mater et Salome
  653. αἳ ὅτε ἦν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ ἠκολούθουν αὐτῷ καὶ διηκόνουν αὐτῷ , καὶ ἄλλαι πολλαὶ αἱ συναναβᾶσαι αὐτῷ εἰς Ἱεροσόλυμα .
    et cum esset in Galilaea sequebantur eum et ministrabant ei et aliae multae quae simul cum eo ascenderant Hierosolyma
  654. Καὶ ἤδη ὀψίας γενομένης , ἐπεὶ ἦν παρασκευή , ὅ ἐστιν προσάββατον ,
    et cum iam sero esset factum quia erat parasceve quod est ante sabbatum
  655. ἐλθὼν Ἰωσὴφ ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας εὐσχήμων βουλευτής , ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ , τολμήσας εἰσῆλθεν πρὸς τὸν Πειλᾶτον καὶ ...
    venit Ioseph ab Arimathia nobilis decurio qui et ipse erat expectans regnum Dei et audacter introiit ad Pilatum et petiit corpus Iesu
  656. ὁ δὲ Πειλᾶτος ἐθαύμαζεν εἰ ἤδη τέθνηκεν , καὶ προσκαλεσάμενος τὸν κεντυρίωνα ἐπηρώτησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανεν ·
    Pilatus autem mirabatur si iam obisset et accersito centurione interrogavit eum si iam mortuus esset
  657. καὶ γνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος ἐδωρήσατο τὸ πτῶμα τῷ Ἰωσήφ .
    et cum cognovisset a centurione donavit corpus Ioseph
  658. καὶ ἀγοράσας σινδόνα , καθελὼν αὐτὸν ἐνείλησεν τῇ σινδόνι καὶ κατέθηκεν αὐτὸν ἐν μνήματι ὃ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας , καὶ προσεκύλισεν λίθον ἐπὶ ...
    Ioseph autem mercatus sindonem et deponens eum involvit sindone et posuit eum in monumento quod erat excisum de petra et advolvit lapidem ad ostium
  659. ἡ δὲ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ Ἰωσῆτος ἐθεώρουν ποῦ τέθειται .
    Maria autem Magdalene et Maria Ioseph aspiciebant ubi poneretur
  660. Καὶ διαγενομένου τοῦ σαββάτου Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ Ἰακώβου καὶ Σαλώμη ἠγόρασαν ἀρώματα , ἵνα ἐλθοῦσαι ἀλείψωσιν αὐτόν .
    et cum transisset sabbatum Maria Magdalene et Maria Iacobi et Salome emerunt aromata ut venientes unguerent eum
  661. καὶ λίαν πρωῒ τῇ μιᾷ τῶν σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνῆμα , ἀνατείλαντος τοῦ ἡλίου .
    et valde mane una sabbatorum veniunt ad monumentum orto iam sole
  662. καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς · τίς ἀποκυλίσει ἡμῖν τὸν λίθον ἐκ τῆς θύρας τοῦ μνημείου ;
    et dicebant ad invicem quis revolvet nobis lapidem ab ostio monumenti
  663. καὶ ἀναβλέψασαι θεωροῦσιν ὅτι ἀνακεκύλισται ὁ λίθος · ἦν γὰρ μέγας σφόδρα .
    et respicientes vident revolutum lapidem erat quippe magnus valde
  664. καὶ εἰσελθοῦσαι εἰς τὸ μνημεῖον εἶδον νεανίσκον καθήμενον ἐν τοῖς δεξιοῖς περιβεβλημένον στολὴν λευκήν , καὶ ἐξεθαμβήθησαν .
    et introeuntes in monumento viderunt iuvenem sedentem in dextris coopertum stola candida et obstipuerunt
  665. ὁ δὲ λέγει αὐταῖς · μὴ ἐκθαμβεῖσθε . Ἰησοῦν ζητεῖτε τὸν Ναζαρηνὸν τὸν ἐσταυρωμένον · ἠγέρθη , οὐκ ἔστιν ὧδε · ἴδε ὁ τόπος ...
    qui dicit illis nolite expavescere Iesum quaeritis Nazarenum crucifixum surrexit non est hic ecce locus ubi posuerunt eum
  666. ἀλλὰ ὑπάγετε εἴπατε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ καὶ τῷ Πέτρῳ ὅτι προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν · ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε , καθὼς εἶπεν ὑμῖν .
    sed ite et dicite discipulis eius et Petro quia praecedit vos in Galilaeam ibi eum videbitis sicut dixit vobis
  667. καὶ ἐξελθοῦσαι ἔφυγον ἀπὸ τοῦ μνημείου · εἶχεν γὰρ αὐτὰς τρόμος καὶ ἔκστασις , καὶ οὐδενὶ οὐδὲν εἶπον · ἐφοβοῦντο γάρ .
    at illae exeuntes fugerunt de monumento invaserat enim eas tremor et pavor et nemini quicquam dixerunt timebant enim
  668. Ἀναστὰς δὲ πρωῒ πρώτῃ σαββάτου ἐφάνη πρῶτον Μαρίᾳ τῇ Μαγδαληνῇ , ἀφ’ ἧς ἐκβεβλήκει ἑπτὰ δαιμόνια .
    surgens autem mane prima sabbati apparuit primo Mariae Magdalenae de qua eiecerat septem daemonia
  669. ἐκείνη πορευθεῖσα ἀπήγγειλεν τοῖς μετ’ αὐτοῦ γενομένοις , πενθοῦσιν καὶ κλαίουσιν .
    illa vadens nuntiavit his qui cum eo fuerant lugentibus et flentibus
  670. καὶ ἐκεῖνοι ἀκούσαντες ὅτι ζῇ καὶ ἐθεάθη ὑπ’ αὐτῆς ἠπίστησαν .
    et illi audientes quia viveret et visus esset ab ea non crediderunt
  671. Μετὰ δὲ ταῦτα δυσὶν ἐξ αὐτῶν περιπατοῦσιν ἐφανερώθη ἐν ἑτέρᾳ μορφῇ , πορευομένοις εἰς ἀγρόν .
    post haec autem duobus ex eis ambulantibus ostensus est in alia effigie euntibus in villam
  672. καὶ ἐκεῖνοι ἀπελθόντες ἀπήγγειλαν τοῖς λοιποῖς · οὐδὲ ἐκείνοις ἐπίστευσαν .
    et illi euntes nuntiaverunt ceteris nec illis crediderunt
  673. Ὕστερον ἀνακειμένοις αὐτοῖς τοῖς ἕνδεκα ἐφανερώθη , καὶ ὠνείδισεν τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν καὶ σκληροκαρδίαν , ὅτι τοῖς θεασαμένοις αὐτὸν ἐγηγερμένον οὐκ ἐπίστευσαν .
    novissime recumbentibus illis undecim apparuit et exprobravit incredulitatem illorum et duritiam cordis quia his qui viderant eum resurrexisse non crediderant
  674. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · πορευθέντες εἰς τὸν κόσμον ἅπαντα κηρύξατε τὸ εὐαγγέλιον πάσῃ τῇ κτίσει .
    et dixit eis euntes in mundum universum praedicate evangelium omni creaturae
  675. ὁ πιστεύσας καὶ βαπτισθεὶς σωθήσεται , ὁ δὲ ἀπιστήσας κατακριθήσεται .
    qui crediderit et baptizatus fuerit salvus erit qui vero non crediderit condemnabitur
  676. σημεῖα δὲ τοῖς πιστεύσασιν ταῦτα παρακολουθήσει · ἐν τῷ ὀνόματί μου δαιμόνια ἐκβαλοῦσιν , γλώσσαις λαλήσουσιν καιναῖς ,
    signa autem eos qui crediderint haec sequentur in nomine meo daemonia eicient linguis loquentur novis
  677. ὄφεις ἀροῦσιν , καὶ ἄν θανάσιμόν τι πίωσιν οὐ μὴ αὐτοὺς βλάψῃ , ἐπὶ ἀρρώστους χεῖρας ἐπιθήσουσιν καὶ καλῶς ἕξουσιν .
    serpentes tollent et si mortiferum quid biberint non eos nocebit super aegrotos manus inponent et bene habebunt
  678. ὁ μὲν οὖν κύριος μετὰ τὸ λαλῆσαι αὐτοῖς ἀνελήμφθη εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐκάθισεν ἐκ δεξιῶν τοῦ θεοῦ .
    et Dominus quidem postquam locutus est eis adsumptus est in caelum et sedit a dextris Dei
  679. ἐκεῖνοι δὲ ἐξελθόντες ἐκήρυξαν πανταχοῦ , τοῦ κυρίου συνεργοῦντος καὶ τὸν λόγον βεβαιοῦντος διὰ τῶν ἐπακολουθούντων σημείων .
    illi autem profecti praedicaverunt ubique Domino cooperante et sermonem confirmante sequentibus signis