Sentence list for document NT [file /db/repository/alignment/nt.heb.align.xml]

  1. Πολυμερῶς καὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ θεὸς λαλήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις ἐπ’ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν υἱῷ ,
    multifariam et multis modis olim Deus loquens patribus in prophetis
  2. ὃν ἔθηκεν κληρονόμον πάντων , δι’ οὗ καὶ ἐποίησεν τοὺς αἰῶνας ·
    novissime diebus istis locutus est nobis in Filio quem constituit heredem universorum per quem fecit et saecula
  3. ὃς ὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ , φέρων τε τὰ πάντα τῷ ῥήματι τῆς δυνάμεως αὐτοῦ , καθαρισμὸν τῶν ἁμαρτιῶν ...
    qui cum sit splendor gloriae et figura substantiae eius portans que omnia verbo virtutis suae purgationem peccatorum faciens sedit ad dexteram Maiestatis in excelsis
  4. τοσούτῳ κρείττων γενόμενος τῶν ἀγγέλων ὅσῳ διαφορώτερον παρ’ αὐτοὺς κεκληρονόμηκεν ὄνομα .
    tanto melior angelis effectus quanto differentius prae illis nomen hereditavit
  5. τίνι γὰρ εἶπέν ποτε τῶν ἀγγέλων , υἱός μου εἶ σύ , ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε ; καὶ πάλιν , ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς ...
    cui enim dixit aliquando angelorum Filius meus es tu ego hodie genui te et rursum ego ero illi in Patrem et ipse erit mihi ...
  6. ὅταν δὲ πάλιν εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότοκον εἰς τὴν οἰκουμένην , λέγει , καὶ προσκυνησάτωσαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι θεοῦ .
    et cum iterum introducit primogenitum in orbem terrae dicit et adorent eum omnes angeli Dei
  7. καὶ πρὸς μὲν τοὺς ἀγγέλους λέγει , ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα , καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα ·
    et ad angelos quidem dicit qui facit angelos suos spiritus et ministros suos flammam ignis
  8. πρὸς δὲ τὸν υἱόν , ὁ θρόνος σου , ὁ θεός , εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος , καὶ ἡ ῥάβδος τῆς εὐθύτητος ῥάβδος ...
    ad Filium autem thronus tuus Deus in saeculum saeculi et virga aequitatis virga regni tui
  9. ἠγάπησας δικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀδικίαν · διὰ τοῦτο ἔχρισέν σε ὁ θεός , ὁ θεός σου , ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου ·
    dilexisti iustitiam et odisti iniquitatem propterea unxit te Deus Deus tuus oleo exultationis prae participibus tuis
  10. καί , σὺ κατ’ ἀρχάς , κύριε , τὴν γῆν ἐθεμελίωσας , καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σού εἰσιν οἱ οὐρανοί ·
    et tu in principio Domine terram fundasti et opera manuum tuarum sunt caeli
  11. αὐτοὶ ἀπολοῦνται , σὺ δὲ διαμένεις · καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται ,
    ipsi peribunt tu autem permanebis et omnes ut vestimentum veterescent
  12. καὶ ὡσεὶ περιβόλαιον ἀλλάξεις αὐτούς , καὶ ἀλλαγήσονται , σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσιν .
    et velut amictum involves eos et mutabuntur tu autem idem es et anni tui non deficient
  13. πρὸς τίνα δὲ τῶν ἀγγέλων εἴρηκέν ποτε , κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου ;
    ad quem autem angelorum dixit aliquando sede a dextris meis quoadusque ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum
  14. οὐχὶ πάντες εἰσὶν λειτουργικὰ πνεύματα εἰς διακονίαν ἀποστελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν ;
    nonne omnes sunt administratorii spiritus in ministerium missi propter eos qui hereditatem capient salutis
  15. Διὰ τοῦτο δεῖ περισσοτέρως προσέχειν ἡμᾶς τοῖς ἀκουσθεῖσιν , μήποτε παραρυῶμεν .
    propterea abundantius oportet observare nos ea quae audivimus ne forte pereffluamus
  16. εἰ γὰρ ὁ δι’ ἀγγέλων λαληθεὶς λόγος ἐγένετο βέβαιος , καὶ πᾶσα παράβασις καὶ παρακοὴ ἔλαβεν ἔνδικον μισθαποδοσίαν ,
    si enim qui per angelos dictus est sermo factus est firmus et omnis praevaricatio et inoboedientia accepit iustam mercedis retributionem
  17. πῶς ἡμεῖς ἐκφευξόμεθα τηλικαύτης ἀμελήσαντες σωτηρίας ; ἥτις , ἀρχὴν λαβοῦσα λαλεῖσθαι διὰ τοῦ κυρίου , ὑπὸ τῶν ἀκουσάντων εἰς ἡμᾶς ἐβεβαιώθη ,
    quomodo nos effugiemus si tantam neglexerimus salutem quae cum initium accepisset enarrari per Dominum ab eis qui audierunt in nos confirmata est
  18. συνεπιμαρτυροῦντος τοῦ θεοῦ σημείοις τε καὶ τέρασιν καὶ ποικίλαις δυνάμεσιν καὶ πνεύματος ἁγίου μερισμοῖς κατὰ τὴν αὐτοῦ θέλησιν .
    contestante Deo signis et portentis et variis virtutibus et Spiritus Sancti distributionibus secundum suam voluntatem
  19. Οὐ γὰρ ἀγγέλοις ὑπέταξεν τὴν οἰκουμένην τὴν μέλλουσαν , περὶ ἧς λαλοῦμεν .
    non enim angelis subiecit orbem terrae futurum de quo loquimur
  20. διεμαρτύρατο δέ πού τις λέγων , τί ἐστιν ἄνθρωπος ὅτι μιμνῄσκῃ αὐτοῦ , ἢ υἱὸς ἀνθρώπου ὅτι ἐπισκέπτῃ αὐτόν ;
    testatus est autem in quodam loco quis dicens quid est homo quod memor es eius aut filius hominis quoniam visitas eum
  21. ἠλάττωσας αὐτὸν βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους , δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφάνωσας αὐτόν ,
    minuisti eum paulo minus ab angelis gloria et honore coronasti eum et constituisti eum super opera manuum tuarum
  22. πάντα ὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ . ἐν τῷ γὰρ ὑποτάξαι αὐτῷ τὰ πάντα οὐδὲν ἀφῆκεν αὐτῷ ἀνυπότακτον . νῦν δὲ οὔπω ὁρῶμεν αὐτῷ ...
    omnia subiecisti sub pedibus eius in eo enim quod ei omnia subiecit nihil dimisit non subiectum ei nunc autem necdum videmus omnia subiecta ei
  23. τὸν δὲ βραχύ τι παρ’ ἀγγέλους ἠλαττωμένον βλέπομεν Ἰησοῦν διὰ τὸ πάθημα τοῦ θανάτου δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφανωμένον , ὅπως χάριτι θεοῦ ὑπὲρ παντὸς ...
    eum autem qui modico quam angeli minoratus est videmus Iesum propter passionem mortis gloria et honore coronatum ut gratia Dei pro omnibus gustaret mortem
  24. ἔπρεπεν γὰρ αὐτῷ , δι’ ὃν τὰ πάντα καὶ δι’ οὗ τὰ πάντα , πολλοὺς υἱοὺς εἰς δόξαν ἀγαγόντα τὸν ἀρχηγὸν τῆς σωτηρίας αὐτῶν ...
    decebat enim eum propter quem omnia et per quem omnia qui multos filios in gloriam adduxerat auctorem salutis eorum per passiones consummare
  25. ὁ τε γὰρ ἁγιάζων καὶ οἱ ἁγιαζόμενοι ἐξ ἑνὸς πάντες · δι’ ἣν αἰτίαν οὐκ ἐπαισχύνεται ἀδελφοὺς αὐτοὺς καλεῖν ,
    qui enim sanctificat et qui sanctificantur ex uno omnes propter quam causam non confunditur fratres eos vocare dicens
  26. λέγων , ἀπαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου , ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε ·
    nuntiabo nomen tuum fratribus meis in medio ecclesiae laudabo te
  27. καὶ πάλιν , ἐγὼ ἔσομαι πεποιθὼς ἐπ’ αὐτῷ · καὶ πάλιν , ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ θεός .
    et iterum ego ero fidens in eum et iterum ecce ego et pueri mei quos mihi dedit Deus
  28. ἐπεὶ οὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκεν αἵματος καὶ σαρκός , καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχεν τῶν αὐτῶν , ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ...
    quia ergo pueri communicaverunt sanguini et carni et ipse similiter participavit hisdem ut per mortem destrueret eum qui habebat mortis imperium id est diabolum
  29. καὶ ἀπαλλάξῃ τούτους , ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλίας .
    et liberaret eos qui timore mortis per totam vitam obnoxii erant servituti
  30. οὐ γὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται , ἀλλὰ σπέρματος Ἀβραὰμ ἐπιλαμβάνεται .
    nusquam enim angelos adprehendit sed semen Abrahae adprehendit
  31. ὅθεν ὤφειλεν κατὰ πάντα τοῖς ἀδελφοῖς ὁμοιωθῆναι , ἵνα ἐλεήμων γένηται καὶ πιστὸς ἀρχιερεὺς τὰ πρὸς τὸν θεόν , εἰς τὸ ἱλάσκεσθαι τὰς ἁμαρτίας ...
    unde debuit per omnia fratribus similare ut misericors fieret et fidelis pontifex ad Deum ut repropitiaret delicta populi
  32. ἐν ᾧ γὰρ πέπονθεν αὐτὸς πειρασθείς , δύναται τοῖς πειραζομένοις βοηθῆσαι .
    in eo enim in quo passus est ipse temptatus potens est eis qui temptantur auxiliari
  33. Ὅθεν , ἀδελφοὶ ἅγιοι , κλήσεως ἐπουρανίου μέτοχοι , κατανοήσατε τὸν ἀπόστολον καὶ ἀρχιερέα τῆς ὁμολογίας ἡμῶν Ἰησοῦν ,
    unde fratres sancti vocationis caelestis participes considerate apostolum et pontificem confessionis nostrae Iesum
  34. πιστὸν ὄντα τῷ ποιήσαντι αὐτὸν ὡς καὶ Μωϋσῆς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ .
    qui fidelis est ei qui fecit illum sicut et Moses in omni domo illius
  35. πλείονος γὰρ οὗτος δόξης παρὰ Μωϋσῆν ἠξίωται καθ’ ὅσον πλείονα τιμὴν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν .
    amplioris enim gloriae iste prae Mose dignus habitus est quanto ampliorem honorem habet domus qui fabricavit illam
  36. πᾶς γὰρ οἶκος κατασκευάζεται ὑπό τινος , ὁ δὲ πάντα κατασκευάσας θεός .
    omnis namque domus fabricatur ab aliquo qui autem omnia creavit Deus
  37. καὶ Μωϋσῆς μὲν πιστὸς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ ὡς θεράπων εἰς μαρτύριον τῶν λαληθησομένων ,
    et Moses quidem fidelis erat in tota domo eius tamquam famulus in testimonium eorum quae dicenda erant
  38. Χριστὸς δὲ ὡς υἱὸς ἐπὶ τὸν οἶκον αὐτοῦ , οὗ οἶκός ἐσμεν ἡμεῖς , ἐάν τὴν παρρησίαν καὶ τὸ καύχημα τῆς ἐλπίδος μέχρι τέλους ...
    Christus vero tamquam filius in domo sua quae domus sumus nos si fiduciam et gloriam spei usque ad finem firmam retineamus
  39. Διό , καθὼς λέγει τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον , σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε ,
    quapropter sicut dicit Spiritus Sanctus hodie si vocem eius audieritis
  40. μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ , κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ ,
    nolite obdurare corda vestra sicut in exacerbatione secundum diem temptationis in deserto
  41. οὗ ἐπείρασαν οἱ πατέρες ὑμῶν ἐν δοκιμασίᾳ καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσεράκοντα ἔτη ·
    ubi temptaverunt me patres vestri probaverunt et viderunt opera mea
  42. διὸ προσώχθισα τῇ γενεᾷ ταύτῃ καὶ εἶπον , ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ · αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου ,
    quadraginta annos propter quod infensus fui generationi huic et dixi semper errant corde ipsi autem non cognoverunt vias meas
  43. ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου , εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου .
    sicut iuravi in ira mea si introibunt in requiem meam
  44. βλέπετε , ἀδελφοί , μήποτε ἔσται ἔν τινι ὑμῶν καρδία πονηρὰ ἀπιστίας ἐν τῷ ἀποστῆναι ἀπὸ θεοῦ ζῶντος ,
    videte fratres ne forte sit in aliquo vestrum cor malum incredulitatis discedendi a Deo vivo
  45. ἀλλὰ παρακαλεῖτε ἑαυτοὺς καθ’ ἑκάστην ἡμέραν , ἄχρις οὗ τὸ σήμερον καλεῖται , ἵνα μὴ σκληρυνθῇ τις ἐξ ὑμῶν ἀπάτῃ τῆς ἁμαρτίας ·
    sed adhortamini vos met ipsos per singulos dies donec hodie cognominatur ut non obduretur quis ex vobis fallacia peccati
  46. μέτοχοι γὰρ τοῦ Χριστοῦ γεγόναμεν , ἐάνπερ τὴν ἀρχὴν τῆς ὑποστάσεως μέχρι τέλους βεβαίαν κατάσχωμεν ,
    participes enim Christi effecti sumus si tamen initium substantiae usque ad finem firmum retineamus
  47. ἐν τῷ λέγεσθαι , σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε , μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ .
    dum dicitur hodie si vocem eius audieritis nolite obdurare corda vestra quemadmodum in illa exacerbatione
  48. τίνες γὰρ ἀκούσαντες παρεπίκραναν ; ἀλλ’ οὐ πάντες οἱ ἐξελθόντες ἐξ Αἰγύπτου διὰ Μωϋσέως ;
    quidam enim audientes exacerbaverunt sed non universi qui profecti sunt ab Aegypto per Mosen
  49. τίσιν δὲ προσώχθισεν τεσσεράκοντα ἔτη ; οὐχὶ τοῖς ἁμαρτήσασιν , ὧν τὰ κῶλα ἔπεσεν ἐν τῇ ἐρήμῳ ;
    quibus autem infensus est quadraginta annos nonne illis qui peccaverunt quorum cadavera prostrata sunt in deserto
  50. τίσιν δὲ ὤμοσεν μὴ εἰσελεύσεσθαι εἰς τὴν κατάπαυσιν αὐτοῦ εἰ μὴ τοῖς ἀπειθήσασιν ;
    quibus autem iuravit non introire in requiem ipsius nisi illis qui increduli fuerunt
  51. καὶ βλέπομεν ὅτι οὐκ ἠδυνήθησαν εἰσελθεῖν δι’ ἀπιστίαν .
    et videmus quia non potuerunt introire propter incredulitatem
  52. Φοβηθῶμεν οὖν μήποτε καταλειπομένης ἐπαγγελίας εἰσελθεῖν εἰς τὴν κατάπαυσιν αὐτοῦ δοκῇ τις ἐξ ὑμῶν ὑστερηκέναι ·
    timeamus ergo ne forte relicta pollicitatione introeundi in requiem eius existimetur aliqui ex vobis deesse
  53. καὶ γάρ ἐσμεν εὐηγγελισμένοι καθάπερ καὶ ἐκεῖνοι , ἀλλ’ οὐκ ὠφέλησεν ὁ λόγος τῆς ἀκοῆς ἐκείνους , μὴ συνκεκερασμένος τῇ πίστει τοῖς ἀκούσασιν .
    etenim et nobis nuntiatum est quemadmodum et illis sed non profuit illis sermo auditus non admixtis fidei ex his quae audierunt
  54. εἰσερχόμεθα γὰρ εἰς τὴν κατάπαυσιν οἱ πιστεύσαντες , καθὼς εἴρηκεν , ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου , εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου ...
    ingrediemur enim in requiem qui credidimus quemadmodum dixit sicut iuravi in ira mea si introibunt in requiem meam et quidem operibus ab institutione mundi
  55. εἴρηκεν γάρ που περὶ τῆς ἑβδόμης οὕτως , καὶ κατέπαυσεν ὁ θεὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὐτοῦ ·
    dixit enim quodam loco de die septima sic et requievit Deus die septima ab omnibus operibus suis
  56. καὶ ἐν τούτῳ πάλιν , εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου .
    et in isto rursum si introibunt in requiem meam
  57. ἐπεὶ οὖν ἀπολείπεται τινὰς εἰσελθεῖν εἰς αὐτήν , καὶ οἱ πρότερον εὐαγγελισθέντες οὐκ εἰσῆλθον δι’ ἀπείθειαν ,
    quoniam ergo superest quosdam introire in illam et hii quibus prioribus adnuntiatum est non introierunt propter incredulitatem
  58. πάλιν τινὰ ὁρίζει ἡμέραν , σήμερον , ἐν Δαυεὶδ λέγων μετὰ τοσοῦτον χρόνον , καθὼς προείρηται , σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε , ...
    iterum terminat diem quendam hodie in David dicendo post tantum temporis sicut supra dictum est hodie si vocem eius audieritis nolite obdurare corda vestra
  59. εἰ γὰρ αὐτοὺς Ἰησοῦς κατέπαυσεν , οὐκ ἂν περὶ ἄλλης ἐλάλει μετὰ ταῦτα ἡμέρας .
    nam si eis Iesus requiem praestitisset numquam de alio loqueretur posthac die
  60. ἄρα ἀπολείπεται σαββατισμὸς τῷ λαῷ τοῦ θεοῦ ·
    itaque relinquitur sabbatismus populo Dei
  61. ὁ γὰρ εἰσελθὼν εἰς τὴν κατάπαυσιν αὐτοῦ καὶ αὐτὸς κατέπαυσεν ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτοῦ ὥσπερ ἀπὸ τῶν ἰδίων ὁ θεός .
    qui enim ingressus est in requiem eius etiam ipse requievit ab operibus suis sicut a suis Deus
  62. σπουδάσωμεν οὖν εἰσελθεῖν εἰς ἐκείνην τὴν κατάπαυσιν , ἵνα μὴ ἐν τῷ αὐτῷ τις ὑποδείγματι πέσῃ τῆς ἀπειθείας .
    festinemus ergo ingredi in illam requiem ut ne in id ipsum quis incidat incredulitatis exemplum
  63. ζῶν γὰρ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ καὶ ἐνεργὴς καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον καὶ διϊκνούμενος ἄχρι μερισμοῦ ψυχῆς καὶ πνεύματος , ἁρμῶν τε ...
    vivus est enim Dei sermo et efficax et penetrabilior omni gladio ancipiti et pertingens usque ad divisionem animae ac spiritus conpagum quoque et medullarum ...
  64. καὶ οὐκ ἔστιν κτίσις ἀφανὴς ἐνώπιον αὐτοῦ , πάντα δὲ γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ , πρὸς ὃν ἡμῖν ὁ λόγος .
    et non est ulla creatura invisibilis in conspectu eius omnia autem nuda et aperta sunt oculis eius ad quem nobis sermo
  65. ἔχοντες οὖν ἀρχιερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρανούς , Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ , κρατῶμεν τῆς ὁμολογίας ·
    habentes ergo pontificem magnum qui penetraverit caelos Iesum Filium Dei teneamus confessionem
  66. οὐ γὰρ ἔχομεν ἀρχιερέα μὴ δυνάμενον συνπαθῆσαι ταῖς ἀσθενείαις ἡμῶν , πεπειρασμένον δὲ κατὰ πάντα καθ’ ὁμοιότητα χωρὶς ἁμαρτίας .
    non enim habemus pontificem qui non possit conpati infirmitatibus nostris temptatum autem per omnia pro similitudine absque peccato
  67. προσερχώμεθα οὖν μετὰ παρρησίας τῷ θρόνῳ τῆς χάριτος , ἵνα λάβωμεν ἔλεος καὶ χάριν εὕρωμεν εἰς εὔκαιρον βοήθειαν .
    adeamus ergo cum fiducia ad thronum gratiae ut misericordiam consequamur et gratiam inveniamus in auxilio oportuno
  68. Πᾶς γὰρ ἀρχιερεὺς ἐξ ἀνθρώπων λαμβανόμενος ὑπὲρ ἀνθρώπων καθίσταται τὰ πρὸς τὸν θεόν , ἵνα προσφέρῃ δῶρά τε καὶ θυσίας ὑπὲρ ἁμαρτιῶν ,
    omnis namque pontifex ex hominibus adsumptus pro hominibus constituitur in his quae sunt ad Deum ut offerat dona et sacrificia pro peccatis
  69. μετριοπαθεῖν δυνάμενος τοῖς ἀγνοοῦσιν καὶ πλανωμένοις , ἐπεὶ καὶ αὐτὸς περίκειται ἀσθένειαν ,
    qui condolere possit his qui ignorant et errant quoniam et ipse circumdatus est infirmitate
  70. καὶ δι’ αὐτὴν ὀφείλει καθὼς περὶ τοῦ λαοῦ οὕτως καὶ περὶ ἑαυτοῦ προσφέρειν περὶ ἁμαρτιῶν .
    et propter eam debet quemadmodum et pro populo ita etiam pro se met ipso offerre pro peccatis
  71. καὶ οὐχ ἑαυτῷ τις λαμβάνει τὴν τιμήν , ἀλλὰ καλούμενος ὑπὸ τοῦ θεοῦ , καθώσπερ καὶ Ἀαρών .
    ne c quisquam sumit sibi honorem sed qui vocatur a Deo tamquam Aaron
  72. οὕτως καὶ ὁ Χριστὸς οὐχ ἑαυτὸν ἐδόξασεν γενηθῆναι ἀρχιερέα , ἀλλ’ ὁ λαλήσας πρὸς αὐτόν , υἱός μου εἶ σύ , ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά ...
    sic et Christus non se met ipsum clarificavit ut pontifex fieret sed qui locutus est ad eum Filius meus es tu ego hodie genui
  73. καθὼς καὶ ἐν ἑτέρῳ λέγει , σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισέδεκ .
    quemadmodum et in alio dicit tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech
  74. ὃς ἐν ταῖς ἡμέραις τῆς σαρκὸς αὐτοῦ , δεήσεις τε καὶ ἱκετηρίας πρὸς τὸν δυνάμενον σῴζειν αὐτὸν ἐκ θανάτου μετὰ κραυγῆς ἰσχυρᾶς καὶ δακρύων ...
    qui in diebus carnis suae preces supplicationes que ad eum qui possit salvum illum a morte facere cum clamore valido et lacrimis offerens et ...
  75. καίπερ ὢν υἱὸς ἔμαθεν ἀφ’ ὧν ἔπαθεν τὴν ὑπακοήν ·
    et quidem cum esset Filius didicit ex his quae passus est oboedientiam
  76. καὶ τελειωθεὶς ἐγένετο πᾶσιν τοῖς ὑπακούουσιν αὐτῷ αἴτιος σωτηρίας αἰωνίου ,
    et consummatus factus est omnibus obtemperantibus sibi causa salutis aeternae
  77. προσαγορευθεὶς ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἀρχιερεὺς κατὰ τὴν τάξιν Μελχισέδεκ .
    appellatus a Deo pontifex iuxta ordinem Melchisedech
  78. Περὶ οὗ πολὺς ἡμῖν ὁ λόγος καὶ δυσερμήνευτος λέγειν , ἐπεὶ νωθροὶ γεγόνατε ταῖς ἀκοαῖς .
    de quo grandis nobis sermo et ininterpretabilis ad dicendum quoniam inbecilles facti estis ad audiendum
  79. καὶ γὰρ ὀφείλοντες εἶναι διδάσκαλοι διὰ τὸν χρόνον , πάλιν χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς τινὰ τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων τοῦ θεοῦ ...
    etenim cum deberetis magistri esse propter tempus rursum indigetis ut vos doceamini quae sint elementa exordii sermonum Dei et facti estis quibus lacte opus ...
  80. πᾶς γὰρ ὁ μετέχων γάλακτος ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης , νήπιος γάρ ἐστιν ·
    omnis enim qui lactis est particeps expers est sermonis iustitiae parvulus enim est
  81. τελείων δέ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφή , τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ .
    perfectorum autem est solidus cibus eorum qui pro consuetudine exercitatos habent sensus ad discretionem boni ac mali
  82. Διὸ ἀφέντες τὸν τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστοῦ λόγον ἐπὶ τὴν τελειότητα φερώμεθα , μὴ πάλιν θεμέλιον καταβαλλόμενοι μετανοίας ἀπὸ νεκρῶν ἔργων , καὶ πίστεως ...
    quapropter intermittentes inchoationis Christi sermonem ad perfectionem feramur non rursum iacientes fundamentum paenitentiae ab operibus mortuis et fidei ad Deum
  83. βαπτισμῶν διδαχῆς , ἐπιθέσεώς τε χειρῶν , ἀναστάσεώς τε νεκρῶν , καὶ κρίματος αἰωνίου .
    baptismatum doctrinae inpositionis quoque manuum ac resurrectionis mortuorum et iudicii aeterni
  84. καὶ τοῦτο ποιήσομεν ἐάνπερ ἐπιτρέπῃ ὁ θεός .
    et hoc faciemus siquidem permiserit Deus
  85. ἀδύνατον γὰρ τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας , γευσαμένους τε τῆς δωρεᾶς τῆς ἐπουρανίου καὶ μετόχους γενηθέντας πνεύματος ἁγίου
    inpossibile est enim eos qui semel sunt inluminati gustaverunt etiam donum caeleste et participes sunt facti Spiritus Sancti
  86. καὶ καλὸν γευσαμένους θεοῦ ῥῆμα δυνάμεις τε μέλλοντος αἰῶνος ,
    gustaverunt nihilominus bonum Dei verbum virtutes que saeculi venturi
  87. καὶ παραπεσόντας , πάλιν ἀνακαινίζειν εἰς μετάνοιαν , ἀνασταυροῦντας ἑαυτοῖς τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ καὶ παραδειγματίζοντας .
    et prolapsi sunt renovari rursus ad paenitentiam rursum crucifigentes sibi met ipsis Filium Dei et ostentui habentes
  88. γῆ γὰρ ἡ πιοῦσα τὸν ἐπ’ αὐτῆς ἐρχόμενον πολλάκις ὑετόν , καὶ τίκτουσα βοτάνην εὔθετον ἐκείνοις δι’ οὓς καὶ γεωργεῖται , μεταλαμβάνει εὐλογίας ἀπὸ ...
    terra enim saepe venientem super se bibens imbrem et generans herbam oportunam illis a quibus colitur accipit benedictionem a Deo
  89. ἐκφέρουσα δὲ ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀδόκιμος καὶ κατάρας ἐγγύς , ἧς τὸ τέλος εἰς καῦσιν .
    proferens autem spinas ac tribulos reproba est et maledicto proxima cuius consummatio in conbustionem
  90. Πεπείσμεθα δὲ περὶ ὑμῶν , ἀγαπητοί , τὰ κρείσσονα καὶ ἐχόμενα σωτηρίας , εἰ καὶ οὕτως λαλοῦμεν ·
    confidimus autem de vobis dilectissimi meliora et viciniora saluti tametsi ita loquimur
  91. οὐ γὰρ ἄδικος ὁ θεὸς ἐπιλαθέσθαι τοῦ ἔργου ὑμῶν καὶ τῆς ἀγάπης ἧς ἐνεδείξασθε εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ , διακονήσαντες τοῖς ἁγίοις καὶ διακονοῦντες
    non enim iniustus Deus ut obliviscatur operis vestri et dilectionis quam ostendistis in nomine ipsius qui ministrastis sanctis et ministratis
  92. ἐπιθυμοῦμεν δὲ ἕκαστον ὑμῶν τὴν αὐτὴν ἐνδείκνυσθαι σπουδὴν πρὸς τὴν πληροφορίαν τῆς ἐλπίδος ἄχρι τέλους ,
    cupimus autem unumquemque vestrum eandem ostentare sollicitudinem ad expletionem spei usque in finem
  93. ἵνα μὴ νωθροὶ γένησθε , μιμηταὶ δὲ τῶν διὰ πίστεως καὶ μακροθυμίας κληρονομούντων τὰς ἐπαγγελίας .
    ut non segnes efficiamini verum imitatores eorum qui fide et patientia hereditabunt promissiones
  94. τῷ γὰρ Ἀβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ὁ θεός , ἐπεὶ κατ’ οὐδενὸς εἶχεν μείζονος ὀμόσαι , ὤμοσεν καθ’ ἑαυτοῦ ,
    Abrahae namque promittens Deus quoniam neminem habuit per quem iuraret maiorem iuravit per se met ipsum
  95. λέγων · εἰ μὴν εὐλογῶν εὐλογήσω σε καὶ πληθύνων πληθυνῶ σε ·
    dicens nisi benedicens benedicam te et multiplicans multiplicabo te
  96. καὶ οὕτως μακροθυμήσας ἐπέτυχεν τῆς ἐπαγγελίας .
    et sic longanimiter ferens adeptus est repromissionem
  97. ἄνθρωποι γὰρ κατὰ τοῦ μείζονος ὀμνύουσιν , καὶ πάσης αὐτοῖς ἀντιλογίας πέρας εἰς βεβαίωσιν ὁ ὅρκος ·
    homines enim per maiorem sui iurant et omnis controversiae eorum finis ad confirmationem est iuramentum
  98. ἐν ᾧ περισσότερον βουλόμενος ὁ θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τῆς ἐπαγγελίας τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὐτοῦ ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ ,
    in quo abundantius volens Deus ostendere pollicitationis heredibus inmobilitatem consilii sui interposuit iusiurandum
  99. ἵνα διὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων , ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι τὸν θεόν , ἰσχυρὰν παράκλησιν ἔχωμεν οἱ καταφυγόντες κρατῆσαι τῆς προκειμένης ἐλπίδος ·
    ut per duas res inmobiles quibus inpossibile est mentiri Deum fortissimum solacium habeamus qui confugimus ad tenendam propositam spem
  100. ἣν ὡς ἄγκυραν ἔχομεν τῆς ψυχῆς , ἀσφαλῆ τε καὶ βεβαίαν καὶ εἰσερχομένην εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος ,
    quam sicut anchoram habemus animae tutam ac firmam et incedentem usque in interiora velaminis
  101. ὅπου πρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰσῆλθεν Ἰησοῦς , κατὰ τὴν τάξιν Μελχισέδεκ ἀρχιερεὺς γενόμενος εἰς τὸν αἰῶνα .
    ubi praecursor pro nobis introiit Iesus secundum ordinem Melchisedech pontifex factus in aeternum
  102. Οὗτος γὰρ ὁ Μελχισέδεκ , βασιλεὺς Σαλήμ , ἱερεὺς τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου , ὁ συναντήσας Ἀβραὰμ ὑποστρέφοντι ἀπὸ τῆς κοπῆς τῶν βασιλέων καὶ ...
    hic enim Melchisedech rex Salem sacerdos Dei summi qui obviavit Abrahae regresso a caede regum et benedixit ei
  103. ᾧ καὶ δεκάτην ἀπὸ πάντων ἐμέρισεν Ἀβραάμ , πρῶτον μὲν ἑρμηνευόμενος βασιλεὺς δικαιοσύνης ἔπειτα δὲ καὶ βασιλεὺς Σαλήμ , ὅ ἐστιν βασιλεὺς εἰρήνης ,
    cui decimas omnium divisit Abraham primum quidem qui interpretatur rex iustitiae deinde autem et rex Salem quod est rex pacis
  104. ἀπάτωρ , ἀμήτωρ , ἀγενεαλόγητος , μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν μήτε ζωῆς τέλος ἔχων , ἀφωμοιωμένος δὲ τῷ υἱῷ τοῦ θεοῦ , μένει ἱερεὺς εἰς ...
    sine patre sine matre sine genealogia ne que initium dierum ne que finem vitae habens adsimilatus autem Filio Dei manet sacerdos in perpetuum
  105. Θεωρεῖτε δὲ πηλίκος οὗτος ᾧ καὶ δεκάτην Ἀβραὰμ ἔδωκεν ἐκ τῶν ἀκροθινίων ὁ πατριάρχης .
    intuemini autem quantus sit hic cui et decimam dedit de praecipuis Abraham patriarcha
  106. καὶ οἱ μὲν ἐκ τῶν υἱῶν Λευεὶ τὴν ἱερατείαν λαμβάνοντες ἐντολὴν ἔχουσιν ἀποδεκατοῦν τὸν λαὸν κατὰ τὸν νόμον , τοῦτ’ ἔστιν τοὺς ἀδελφοὺς αὐτῶν ...
    et quidem de filiis Levi sacerdotium accipientes mandatum habent decimas sumere a populo secundum legem id est a fratribus suis quamquam et ipsi exierunt ...
  107. ὁ δὲ μὴ γενεαλογούμενος ἐξ αὐτῶν δεδεκάτωκεν Ἀβραάμ , καὶ τὸν ἔχοντα τὰς ἐπαγγελίας εὐλόγηκεν .
    cuius autem generatio non adnumeratur in eis decimas sumpsit Abraham et hunc qui habebat repromissiones benedixit
  108. χωρὶς δὲ πάσης ἀντιλογίας τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται .
    sine ulla autem contradictione quod minus est a meliore benedicitur
  109. καὶ ὧδε μὲν δεκάτας ἀποθνῄσκοντες ἄνθρωποι λαμβάνουσιν , ἐκεῖ δὲ μαρτυρούμενος ὅτι ζῇ .
    et hic quidem decimas morientes homines accipiunt ibi autem contestatus quia vivit
  110. καὶ ὡς ἔπος εἰπεῖν , διὰ Ἀβραὰμ καὶ Λευεὶς ὁ δεκάτας λαμβάνων δεδεκάτωται ·
    et ut ita dictum sit per Abraham et Levi qui decimas accipit decimatus est
  111. ἔτι γὰρ ἐν τῇ ὀσφύϊ τοῦ πατρὸς ἦν ὅτε συνήντησεν αὐτῷ ὁ Μελχισεδέκ .
    adhuc enim in lumbis patris erat quando obviavit ei Melchisedech
  112. Εἰ μὲν οὖν τελείωσις διὰ τῆς Λευειτικῆς ἱερωσύνης ἦν , ὁ λαὸς γὰρ ἐπ’ αὐτῆς νενομοθέτηται , τίς ἔτι χρεία κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ ...
    si ergo consummatio per sacerdotium leviticum erat populus enim sub ipso legem accepit quid adhuc necessarium secundum ordinem Melchisedech alium surgere sacerdotem et non ...
  113. μετατιθεμένης γὰρ τῆς ἱερωσύνης ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται .
    translato enim sacerdotio necesse est ut et legis translatio fiat
  114. ἐφ’ ὃν γὰρ λέγεται ταῦτα φυλῆς ἑτέρας μετέσχηκεν , ἀφ’ ἧς οὐδεὶς προσέσχηκεν τῷ θυσιαστηρίῳ ·
    in quo enim haec dicuntur de alia tribu est de qua nullus altario praesto fuit
  115. πρόδηλον γὰρ ὅτι ἐξ Ἰούδα ἀνατέταλκεν ὁ κύριος ἡμῶν , εἰς ἣν φυλὴν περὶ ἱερέων οὐδὲν Μωϋσῆς ἐλάλησεν .
    manifestum enim quod ex Iuda ortus sit Dominus noster in qua tribu nihil de sacerdotibus Moses locutus est
  116. καὶ περισσότερον ἔτι κατάδηλόν ἐστιν , εἰ κατὰ τὴν ὁμοιότητα Μελχισέδεκ ἀνίσταται ἱερεὺς ἕτερος ,
    et amplius adhuc manifestum est si secundum similitudinem Melchisedech exsurgit alius sacerdos
  117. ὃς οὐ κατὰ νόμον ἐντολῆς σαρκίνης γέγονεν ἀλλὰ κατὰ δύναμιν ζωῆς ἀκαταλύτου ,
    qui non secundum legem mandati carnalis factus est sed secundum virtutem vitae insolubilis
  118. μαρτυρεῖται γὰρ ὅτι σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισέδεκ .
    contestatur enim quoniam tu es sacerdos in aeternum secundum ordinem Melchisedech
  119. Ἀθέτησις μὲν γὰρ γίνεται προαγούσης ἐντολῆς διὰ τὸ αὐτῆς ἀσθενὲς καὶ ἀνωφελές ,
    reprobatio quidem fit praecedentis mandati propter infirmitatem eius et inutilitatem
  120. οὐδὲν γὰρ ἐτελείωσεν ὁ νόμος , ἐπεισαγωγὴ δὲ κρείττονος ἐλπίδος , δι’ ἧς ἐγγίζομεν τῷ θεῷ .
    nihil enim ad perfectum adduxit lex introductio vero melioris spei per quam proximamus ad Deum
  121. καὶ καθ’ ὅσον οὐ χωρὶς ὁρκωμοσίας , οἱ μὲν γὰρ χωρὶς ὁρκωμοσίας εἰσὶν ἱερεῖς γεγονότες ,
    et quantum est non sine iureiurando alii quidem sine iureiurando sacerdotes facti sunt
  122. ὁ δὲ μετὰ ὁρκωμοσίας διὰ τοῦ λέγοντος πρὸς αὐτόν , ὤμοσεν κύριος , καὶ οὐ μεταμεληθήσεται , σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα ,
    hic autem cum iureiurando per eum qui dixit ad illum iuravit Dominus et non paenitebit tu es sacerdos in aeternum
  123. κατὰ τοσοῦτο καὶ κρείττονος διαθήκης γέγονεν ἔγγυος Ἰησοῦς .
    in tantum melioris testamenti sponsor factus est Iesus
  124. καὶ οἱ μὲν πλείονές εἰσιν γεγονότες ἱερεῖς διὰ τὸ θανάτῳ κωλύεσθαι παραμένειν ·
    et alii quidem plures facti sunt sacerdotes idcirco quod morte prohiberentur permanere
  125. ὁ δὲ διὰ τὸ μένειν αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα ἀπαράβατον ἔχει τὴν ἱερωσύνην ·
    hic autem eo quod maneat in aeternum sempiternum habet sacerdotium
  126. ὅθεν καὶ σῴζειν εἰς τὸ παντελὲς δύναται τοὺς προσερχομένους δι’ αὐτοῦ τῷ θεῷ , πάντοτε ζῶν εἰς τὸ ἐντυγχάνειν ὑπὲρ αὐτῶν .
    unde et salvare in perpetuo potest accedentes per se met ipsum ad Deum semper vivens ad interpellandum pro eis
  127. Τοιοῦτος γὰρ ὑμῖν καὶ ἔπρεπεν ἀρχιερεύς , ὅσιος , ἄκακος , ἀμίαντος , κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν , καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν γενόμενος ,
    talis enim decebat ut nobis esset pontifex sanctus innocens inpollutus segregatus a peccatoribus et excelsior caelis factus
  128. ὃς οὐκ ἔχει καθ’ ἡμέραν ἀνάγκην , ὥσπερ οἱ ἀρχιερεῖς , πρότερον ὑπὲρ τῶν ἰδίων ἁμαρτιῶν θυσίας ἀναφέρειν , ἔπειτα τῶν τοῦ λαοῦ · ...
    qui non habet cotidie necessitatem quemadmodum sacerdotes prius pro suis delictis hostias offerre deinde pro populi hoc enim fecit semel se offerendo
  129. ὁ νόμος γὰρ ἀνθρώπους καθίστησιν ἀρχιερεῖς ἔχοντας ἀσθένειαν , ὁ λόγος δὲ τῆς ὁρκωμοσίας τῆς μετὰ τὸν νόμον υἱὸν εἰς τὸν αἰῶνα τετελειωμένον .
    lex enim homines constituit sacerdotes infirmitatem habentes sermo autem iurisiurandi qui post legem est Filium in aeternum perfectum
  130. Κεφάλαιον δὲ ἐπὶ τοῖς λεγομένοις , τοιοῦτον ἔχομεν ἀρχιερέα , ὃς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ θρόνου τῆς μεγαλωσύνης ἐν τοῖς οὐρανοῖς ,
    capitulum autem super ea quae dicuntur talem habemus pontificem qui consedit in dextera sedis Magnitudinis in caelis
  131. τῶν ἁγίων λειτουργὸς καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς , ἣν ἔπηξεν ὁ κύριος , οὐκ ἄνθρωπος .
    sanctorum minister et tabernaculi veri quod fixit Dominus et non homo
  132. πᾶς γὰρ ἀρχιερεὺς εἰς τὸ προσφέρειν δῶρά τε καὶ θυσίας καθίσταται · ὅθεν ἀναγκαῖον ἔχειν τι καὶ τοῦτον ὃ προσενέγκῃ .
    omnis enim pontifex ad offerenda munera et hostias constituitur unde necesse est et hunc habere aliquid quod offerat
  133. εἰ μὲν οὖν ἦν ἐπὶ γῆς , οὐδ’ ἂν ἦν ἱερεύς , ὄντων τῶν προσφερόντων κατὰ νόμον τὰ δῶρα ·
    si ergo esset super terram ne c esset sacerdos cum essent qui offerrent secundum legem munera
  134. οἵτινες ὑποδείγματι καὶ σκιᾷ λατρεύουσιν τῶν ἐπουρανίων , καθὼς κεχρημάτισται Μωϋσῆς μέλλων ἐπιτελεῖν τὴν σκηνήν · ὅρα γάρ φησίν ποιήσεις πάντα κατὰ τὸν τύπον ...
    qui exemplari et umbrae deserviunt caelestium sicut responsum est Mosi cum consummaret tabernaculum vide inquit omnia facito secundum exemplar quod tibi ostensum est in
  135. νυνὶ δὲ διαφορωτέρας τέτυχεν λειτουργίας , ὅσῳ καὶ κρείττονός ἐστιν διαθήκης μεσίτης , ἥτις ἐπὶ κρείττοσιν ἐπαγγελίαις νενομοθέτηται .
    nunc autem melius sortitus est ministerium quanto et melioris testamenti mediator est quod in melioribus repromissionibus sanctum est
  136. Εἰ γὰρ ἡ πρώτη ἐκείνη ἦν ἄμεμπτος , οὐκ ἂν δευτέρας ἐζητεῖτο τόπος ·
    nam si illud prius culpa vacasset non utique secundi locus inquireretur
  137. μεμφόμενος γὰρ αὐτοὺς λέγει , ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται , λέγει κύριος , καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην ...
    vituperans enim eos dicit ecce dies veniunt dicit Dominus et consummabo super domum Israhel et super domum Iuda testamentum novum
  138. οὐ κατὰ τὴν διαθήκην ἣν ἐποίησα τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου , ὅτι αὐτοὶ ...
    non secundum testamentum quod feci patribus eorum in die qua adprehendi manum illorum ut educerem illos de terra Aegypti quoniam ipsi non permanserunt in ...
  139. ὅτι αὕτη ἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας , λέγει κύριος , διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν ...
    quia hoc testamentum quod disponam domui Israhel post dies illos dicit Dominus dando leges meas in mentem eorum et in corde eorum superscribam eas ...
  140. καὶ οὐ μὴ διδάξωσιν ἕκαστος τὸν πολίτην αὐτοῦ καὶ ἕκαστος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ , λέγων , γνῶθι τὸν κύριον , ὅτι πάντες εἰδήσουσίν με ...
    et non docebit unusquisque proximum suum et unusquisque fratrem suum dicens cognosce Dominum quoniam omnes scient me a minore usque ad maiorem eorum
  141. ὅτι ἵλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν , καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ ἔτι .
    quia propitius ero iniquitatibus eorum et peccatorum illorum iam non memorabor
  142. ἐν τῷ λέγειν καινὴν πεπαλαίωκεν τὴν πρώτην · τὸ δὲ παλαιούμενον καὶ γηράσκον ἐγγὺς ἀφανισμοῦ .
    dicendo autem novum veteravit prius quod autem antiquatur et senescit prope interitum est
  143. Εἶχε μὲν οὖν καὶ ἡ πρώτη δικαιώματα λατρείας τό τε ἅγιον κοσμικόν .
    habuit quidem et prius iustificationes culturae et sanctum saeculare
  144. σκηνὴ γὰρ κατεσκευάσθη ἡ πρώτη ἐν ᾗ ἥ τε λυχνία καὶ ἡ τράπεζα καὶ ἡ πρόθεσις τῶν ἄρτων , ἥτις λέγεται ἅγια ·
    tabernaculum enim factum est primum in quo inerant candelabra et mensa et propositio panum quae dicitur sancta
  145. μετὰ δὲ τὸ δεύτερον καταπέτασμα σκηνὴ ἡ λεγομένη ἅγια ἁγίων ,
    post velamentum autem secundum tabernaculum quod dicitur sancta sanctorum
  146. χρυσοῦν ἔχουσα θυμιατήριον καὶ τὴν κιβωτὸν τῆς διαθήκης περικεκαλυμμένην πάντοθεν χρυσίῳ , ἐν ᾗ στάμνος χρυσῆ ἔχουσα τὸ μάννα καὶ ἡ ῥάβδος Ἀαρὼν ἡ ...
    aureum habens turibulum et arcam testamenti circumtectam ex omni parte auro in qua urna aurea habens manna et virga Aaron quae fronduerat et tabulae
  147. ὑπεράνω δὲ αὐτῆς Χερουβεὶν δόξης κατασκιάζοντα τὸ ἱλαστήριον · περὶ ὧν οὐκ ἔστιν νῦν λέγειν κατὰ μέρος .
    super que eam cherubin gloriae obumbrantia propitiatorium de quibus non est modo dicendum per singula
  148. Τούτων δὲ οὕτως κατεσκευασμένων , εἰς μὲν τὴν πρώτην σκηνὴν διαπαντὸς εἰσίασιν οἱ ἱερεῖς τὰς λατρείας ἐπιτελοῦντες ,
    his vero ita conpositis in priori quidem tabernaculo semper introibant sacerdotes sacrificiorum officia consummantes
  149. εἰς δὲ τὴν δευτέραν ἅπαξ τοῦ ἐνιαυτοῦ μόνος ὁ ἀρχιερεύς , οὐ χωρὶς αἵματος , ὃ προσφέρει ὑπὲρ ἑαυτοῦ καὶ τῶν τοῦ λαοῦ ἀγνοημάτων
    in secundo autem semel in anno solus pontifex non sine sanguine quem offert pro sua et populi ignorantia
  150. τοῦτο δηλοῦντος τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου , μήπω πεφανερῶσθαι τὴν τῶν ἁγίων ὁδὸν ἔτι τῆς πρώτης σκηνῆς ἐχούσης στάσιν ,
    hoc significante Spiritu Sancto nondum propalatam esse sanctorum viam adhuc priore tabernaculo habente statum
  151. ἥτις παραβολὴ εἰς τὸν καιρὸν τὸν ἐνεστηκότα , καθ’ ἣν δῶρά τε καὶ θυσίαι προσφέρονται μὴ δυνάμεναι κατὰ συνείδησιν τελειῶσαι τὸν λατρεύοντα ,
    quae parabola est temporis instantis iuxta quam munera et hostiae offeruntur quae non possunt iuxta conscientiam perfectum facere servientem
  152. μόνον ἐπὶ βρώμασιν καὶ πόμασιν καὶ διαφόροις βαπτισμοῖς , δικαιώματα σαρκὸς μέχρι καιροῦ διορθώσεως ἐπικείμενα .
    solummodo in cibis et in potibus et variis baptismis et iustitiis carnis usque ad tempus correctionis inpositis
  153. Χριστὸς δὲ παραγενόμενος ἀρχιερεὺς τῶν μελλόντων ἀγαθῶν διὰ τῆς μείζονος καὶ τελειοτέρας σκηνῆς οὐ χειροποιήτου , τοῦτ’ ἔστιν οὐ ταύτης τῆς κτίσεως ,
    Christus autem adsistens pontifex futurorum bonorum per amplius et perfectius tabernaculum non manufactum id est non huius creationis
  154. οὐδὲ δι’ αἵματος τράγων καὶ μόσχων διὰ δὲ τοῦ ἰδίου αἵματος , εἰσῆλθεν ἐφάπαξ εἰς τὰ ἅγια , αἰωνίαν λύτρωσιν εὑράμενος .
    ne que per sanguinem hircorum et vitulorum sed per proprium sanguinem introivit semel in sancta aeterna redemptione inventa
  155. εἰ γὰρ τὸ αἷμα τράγων καὶ ταύρων καὶ σποδὸς δαμάλεως ῥαντίζουσα τοὺς κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τὴν τῆς σαρκὸς καθαρότητα ,
    si enim sanguis hircorum et taurorum et cinis vitulae aspersus inquinatos sanctificat ad emundationem carnis
  156. πόσῳ μᾶλλον τὸ αἷμα τοῦ Χριστοῦ , ὃς διὰ πνεύματος αἰωνίου ἑαυτὸν προσήνεγκεν ἄμωμον τῷ θεῷ , καθαριεῖ τὴν συνείδησιν ὑμῶν ἀπὸ νεκρῶν ἔργων ...
    quanto magis sanguis Christi qui per Spiritum Sanctum se met ipsum obtulit inmaculatum Deo emundabit conscientiam vestram ab operibus mortuis ad serviendum Deo viventi
  157. Καὶ διὰ τοῦτο διαθήκης καινῆς μεσίτης ἐστίν , ὅπως θανάτου γενομένου εἰς ἀπολύτρωσιν τῶν ἐπὶ τῇ πρώτῃ διαθήκῃ παραβάσεων τὴν ἐπαγγελίαν λάβωσιν οἱ κεκλημένοι ...
    et ideo novi testamenti mediator est ut morte intercedente in redemptionem earum praevaricationum quae erant sub priore testamento repromissionem accipiant qui vocati sunt aeternae
  158. ὅπου γὰρ διαθήκη , θάνατον ἀνάγκη φέρεσθαι τοῦ διαθεμένου ·
    ubi enim testamentum mors necesse est intercedat testatoris
  159. διαθήκη γὰρ ἐπὶ νεκροῖς βεβαία , ἐπεὶ μήποτε ἰσχύει ὅτε ζῇ ὁ διαθέμενος .
    testamentum enim in mortuis confirmatum est alioquin nondum valet dum vivit qui testatus est
  160. ὅθεν οὐδ’ ἡ πρώτη χωρὶς αἵματος ἐνκεκαίνισται ·
    unde ne primum quidem sine sanguine dedicatum est
  161. λαληθείσης γὰρ πάσης ἐντολῆς κατὰ νόμον ὑπὸ Μωϋσέως παντὶ τῷ λαῷ , λαβὼν τὸ αἷμα τῶν μόσχων καὶ τῶν τράγων μετὰ ὕδατος καὶ ἐρίου ...
    lecto enim omni mandato legis a Mose universo populo accipiens sanguinem vitulorum et hircorum cum aqua et lana coccinea et hysopo ipsum quoque librum ...
  162. λέγων , τοῦτο τὸ αἷμα τῆς διαθήκης ἧς ἐνετείλατο πρὸς ὑμᾶς ὁ θεός ·
    dicens hic sanguis testamenti quod mandavit ad vos Deus
  163. καὶ τὴν σκηνὴν δὲ καὶ πάντα τὰ σκεύη τῆς λειτουργίας τῷ αἵματι ὁμοίως ἐράντισεν .
    etiam tabernaculum et omnia vasa ministerii sanguine similiter aspersit
  164. καὶ σχεδὸν ἐν αἵματι πάντα καθαρίζεται κατὰ τὸν νόμον , καὶ χωρὶς αἱματεκχυσίας οὐ γίνεται ἄφεσις .
    et omnia paene in sanguine mundantur secundum legem et sine sanguinis fusione non fit remissio
  165. ἀνάγκη οὖν τὰ μὲν ὑποδείγματα τῶν ἐν τοῖς οὐρανοῖς τούτοις καθαρίζεσθαι , αὐτὰ δὲ τὰ ἐπουράνια κρείττοσιν θυσίαις παρὰ ταύτας .
    necesse est ergo exemplaria quidem caelestium his mundari ipsa autem caelestia melioribus hostiis quam istis
  166. οὐ γὰρ εἰς χειροποίητα εἰσῆλθεν ἅγια Χριστός , ἀντίτυπα τῶν ἀληθινῶν , ἀλλ’ εἰς αὐτὸν τὸν οὐρανόν , νῦν ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ θεοῦ ...
    non enim in manufactis sanctis Iesus introiit exemplaria verorum sed in ipsum caelum ut appareat nunc vultui Dei pro nobis
  167. οὐδ’ ἵνα πολλάκις προσφέρῃ ἑαυτόν , ὥσπερ ὁ ἀρχιερεὺς εἰσέρχεται εἰς τὰ ἅγια κατ’ ἐνιαυτὸν ἐν αἵματι ἀλλοτρίῳ ,
    ne que ut saepe offerat se met ipsum quemadmodum pontifex intrat in sancta per singulos annos in sanguine alieno
  168. ἐπεὶ ἔδει αὐτὸν πολλάκις παθεῖν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου · νυνὶ δὲ ἅπαξ ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας διὰ τῆς θυσίας αὐτοῦ πεφανέρωται
    alioquin oportebat eum frequenter pati ab origine mundi nunc autem semel in consummatione saeculorum ad destitutionem peccati per hostiam suam apparuit
  169. καὶ καθ’ ὅσον ἀπόκειται τοῖς ἀνθρώποις ἅπαξ ἀποθανεῖν , μετὰ δὲ τοῦτο κρίσις ,
    et quemadmodum statutum est hominibus semel mori post hoc autem iudicium
  170. οὕτως καὶ ὁ Χριστός , ἅπαξ προσενεχθεὶς εἰς τὸ πολλῶν ἀνενεγκεῖν ἁμαρτίας , ἐκ δευτέρου χωρὶς ἁμαρτίας ὀφθήσεται τοῖς αὐτὸν ἀπεκδεχομένοις εἰς σωτηρίαν .
    sic et Christus semel oblatus ad multorum exhaurienda peccata secundo sine peccato apparebit expectantibus se in salutem
  171. Σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν , οὐκ αὐτὴν τὴν εἰκόνα τῶν πραγμάτων , κατ’ ἐνιαυτὸν ταῖς αὐταῖς θυσίαις αἷς προσφέρουσιν εἰς ...
    umbram enim habens lex bonorum futurorum non ipsam imaginem rerum per singulos annos hisdem ipsis hostiis quas offerunt indesinenter numquam potest accedentes perfectos facere
  172. ἐπεὶ οὐκ ἂν ἐπαύσαντο προσφερόμεναι , διὰ τὸ μηδεμίαν ἔχειν ἔτι συνείδησιν ἁμαρτιῶν τοὺς λατρεύοντας ἅπαξ κεκαθαρισμένους ;
    alioquin non cessassent offerri ideo quod nullam haberent ultra conscientiam peccati cultores semel mundati
  173. ἀλλ’ ἐν αὐταῖς ἀνάμνησις ἁμαρτιῶν κατ’ ἐνιαυτόν ,
    sed in ipsis commemoratio peccatorum per singulos annos fit
  174. ἀδύνατον γὰρ αἷμα ταύρων καὶ τράγων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας .
    inpossibile enim est sanguine taurorum et hircorum auferri peccata
  175. διὸ εἰσερχόμενος εἰς τὸν κόσμον λέγει , θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας , σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι ·
    ideo ingrediens mundum dicit hostiam et oblationem noluisti corpus autem aptasti mihi
  176. ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ηὐδόκησας ·
    holocaustomata et pro peccato non tibi placuit
  177. τότε εἶπον , ἰδοὺ ἥκω , ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ , τοῦ ποιῆσαι , ὁ θεός , τὸ θέλημά σου .
    tunc dixi ecce venio in capitulo libri scriptum est de me ut faciam Deus voluntatem tuam
  178. ἀνώτερον λέγων ὅτι θυσίας καὶ προσφορὰς καὶ ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ἠθέλησας οὐδὲ ηὐδόκησας , αἵτινες κατὰ νόμον προσφέρονται ,
    superius dicens quia hostias et oblationes et holocaustomata et pro peccato noluisti ne c placita sunt tibi quae secundum legem offeruntur
  179. τότε εἴρηκεν , ἰδοὺ ἥκω τοῦ ποιῆσαι τὸ θέλημά σου . ἀναιρεῖ τὸ πρῶτον ἵνα τὸ δεύτερον στήσῃ ·
    tunc dixit ecce venio ut faciam Deus voluntatem tuam aufert primum ut sequens statuat
  180. ἐν ᾧ θελήματι ἡγιασμένοι ἐσμὲν διὰ τῆς προσφορᾶς τοῦ σώματος Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐφάπαξ .
    in qua voluntate sanctificati sumus per oblationem corporis Christi Iesu in semel
  181. Καὶ πᾶς μὲν ἱερεὺς ἕστηκεν καθ’ ἡμέραν λειτουργῶν καὶ τὰς αὐτὰς πολλάκις προσφέρων θυσίας , αἵτινες οὐδέποτε δύνανται περιελεῖν ἁμαρτίας .
    et omnis quidem sacerdos praesto est cotidie ministrans et easdem saepe offerens hostias quae numquam possunt auferre peccata
  182. οὗτος δὲ μίαν ὑπὲρ ἁμαρτιῶν προσενέγκας θυσίαν εἰς τὸ διηνεκὲς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ θεοῦ ,
    hic autem unam pro peccatis offerens hostiam in sempiternum sedit in dextera Dei
  183. τὸ λοιπὸν ἐκδεχόμενος ἕως τεθῶσιν οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ ·
    de cetero expectans donec ponantur inimici eius scabillum pedum eius
  184. μιᾷ γὰρ προσφορᾷ τετελείωκεν εἰς τὸ διηνεκὲς τοὺς ἁγιαζομένους .
    una enim oblatione consummavit in sempiternum sanctificatos
  185. μαρτυρεῖ δὲ ἡμῖν καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον · μετὰ γὰρ τὸ εἰρηκέναι ,
    contestatur autem nos et Spiritus Sanctus postquam enim dixit
  186. αὕτη ἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι πρὸς αὐτοὺς μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας , λέγει κύριος , διδοὺς νόμους μου ἐπὶ καρδίας αὐτῶν , καὶ ἐπὶ ...
    hoc autem testamentum quod testabor ad illos post dies illos dicit Dominus dando leges meas in cordibus eorum et in mente eorum superscribam eas
  187. καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν καὶ τῶν ἀνομιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθήσομαι ἔτι .
    et peccatorum et iniquitatium eorum iam non recordabor amplius
  188. ὅπου δὲ ἄφεσις τούτων , οὐκέτι προσφορὰ περὶ ἁμαρτίας .
    ubi autem horum remissio iam non oblatio pro peccato
  189. Ἔχοντες οὖν , ἀδελφοί , παρρησίαν εἰς τὴν εἴσοδον τῶν ἁγίων ἐν τῷ αἵματι Ἰησοῦ ,
    habentes itaque fratres fiduciam in introitu sanctorum in sanguine Christi
  190. ἣν ἐνεκαίνισεν ἡμῖν ὁδὸν πρόσφατον καὶ ζῶσαν διὰ τοῦ καταπετάσματος , τοῦτ’ ἔστιν τῆς σαρκὸς αὐτοῦ ,
    quam initiavit nobis viam novam et viventem per velamen id est carnem suam
  191. καὶ ἱερέα μέγαν ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ ,
    et sacerdotem magnum super domum Dei
  192. προσερχώμεθα μετὰ ἀληθινῆς καρδίας ἐν πληροφορίᾳ πίστεως , ῥεραντισμένοι τὰς καρδίας ἀπὸ συνειδήσεως πονηρᾶς
    accedamus cum vero corde in plenitudine fidei aspersi corda a conscientia mala et abluti corpus aqua munda
  193. καὶ λελουσμένοι τὸ σῶμα ὕδατι καθαρῷ , κατέχωμεν τὴν ὁμολογίαν τῆς ἐλπίδος ἀκλινῆ , πιστὸς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος ,
    teneamus spei nostrae confessionem indeclinabilem fidelis enim est qui repromisit
  194. καὶ κατανοῶμεν ἀλλήλους εἰς παροξυσμὸν ἀγάπης καὶ καλῶν ἔργων ,
    et consideremus invicem in provocationem caritatis et bonorum operum
  195. μὴ ἐγκαταλείποντες τὴν ἐπισυναγωγὴν ἑαυτῶν , καθὼς ἔθος τισίν , ἀλλὰ παρακαλοῦντες , καὶ τοσούτῳ μᾶλλον ὅσῳ βλέπετε ἐγγίζουσαν τὴν ἡμέραν .
    non deserentes collectionem nostram sicut est consuetudinis quibusdam sed consolantes et tanto magis quanto videritis adpropinquantem diem
  196. Ἑκουσίως γὰρ ἁμαρτανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας , οὐκέτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία ,
    voluntarie enim peccantibus nobis post acceptam notitiam veritatis iam non relinquitur pro peccatis hostia
  197. φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως καὶ πυρὸς ζῆλος ἐσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους .
    terribilis autem quaedam expectatio iudicii et ignis aemulatio quae consumptura est adversarios
  198. ἀθετήσας τις νόμον Μωϋσέως χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶν μάρτυσιν ἀποθνῄσκει ·
    irritam quis faciens legem Mosi sine ulla miseratione duobus vel tribus testibus moritur
  199. πόσῳ δοκεῖτε χείρονος ἀξιωθήσεται τιμωρίας ὁ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ καταπατήσας , καὶ τὸ αἷμα τῆς διαθήκης κοινὸν ἡγησάμενος ἐν ᾧ ἡγιάσθη , καὶ ...
    quanto magis putatis deteriora mereri supplicia qui Filium Dei conculcaverit et sanguinem testamenti pollutum duxerit in quo sanctificatus est et Spiritui gratiae contumeliam fecerit
  200. οἴδαμεν γὰρ τὸν εἰπόντα , ἐμοὶ ἐκδίκησις , ἐγὼ ἀνταποδώσω · καὶ πάλιν , κρινεῖ κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ .
    scimus enim qui dixit mihi vindictam ego reddam et iterum quia iudicabit Dominus populum suum
  201. φοβερὸν τὸ ἐμπεσεῖν εἰς χεῖρας θεοῦ ζῶντος .
    horrendum est incidere in manus Dei viventis
  202. Ἀναμιμνῄσκεσθε δὲ τὰς πρότερον ἡμέρας , ἐν αἷς φωτισθέντες πολλὴν ἄθλησιν ὑπεμείνατε παθημάτων ,
    rememoramini autem pristinos dies in quibus inluminati magnum certamen sustinuistis passionum
  203. τοῦτο μὲν ὀνειδισμοῖς τε καὶ θλίψεσιν θεατριζόμενοι , τοῦτο δὲ κοινωνοὶ τῶν οὕτως ἀναστρεφομένων γενηθέντες ·
    et in altero quidem obprobriis et tribulationibus spectaculum facti in altero autem socii taliter conversantium effecti
  204. καὶ γὰρ τοῖς δεσμίοις συνεπαθήσατε , καὶ τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς προσεδέξασθε , γινώσκοντες ἔχειν ἑαυτοὺς κρείσσονα ὕπαρξιν καὶ μένουσαν .
    nam et vinctis conpassi estis et rapinam bonorum vestrorum cum gaudio suscepistis cognoscentes vos habere meliorem et manentem substantiam
  205. μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παρρησίαν ὑμῶν , ἥτις ἔχει μεγάλην μισθαποδοσίαν ,
    nolite itaque amittere confidentiam vestram quae magnam habet remunerationem
  206. ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν ἵνα τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ ποιήσαντες κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν .
    patientia enim vobis necessaria est ut voluntatem Dei facientes reportetis promissionem
  207. ἔτι γὰρ μικρὸν ὅσον ὅσον , ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονίσει ·
    adhuc enim modicum quantulum qui venturus est veniet et non tardabit
  208. ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται , καὶ ἐὰν ὑποστείληται , οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ .
    iustus autem meus ex fide vivit quod si subtraxerit se non placebit animae meae
  209. ἡμεῖς δὲ οὐκ ἐσμὲν ὑποστολῆς εἰς ἀπώλειαν , ἀλλὰ πίστεως εἰς περιποίησιν ψυχῆς .
    nos autem non sumus subtractionis in perditionem sed fidei in adquisitionem animae
  210. Ἔστιν δὲ πίστις ἐλπιζομένων ὑπόστασις , πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλεπομένων .
    est autem fides sperandorum substantia rerum argumentum non parentum
  211. ἐν ταύτῃ γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οἱ πρεσβύτεροι .
    in hac enim testimonium consecuti sunt senes
  212. Πίστει νοοῦμεν κατηρτίσθαι τοὺς αἰῶνας ῥήματι θεοῦ , εἰς τὸ μὴ ἐκ φαινομένων τὸ βλεπόμενον γεγονέναι .
    fide intellegimus aptata esse saecula verbo Dei ut ex invisibilibus visibilia fierent
  213. Πίστει πλείονα θυσίαν Ἄβελ παρὰ Κάϊν προσήνεγκεν τῷ θεῷ , δι’ ἧς ἐμαρτυρήθη εἶναι δίκαιος , μαρτυροῦντος ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ τοῦ θεοῦ , ...
    fide plurimam hostiam Abel quam Cain obtulit Deo per quam testimonium consecutus est esse iustus testimonium perhibente muneribus eius Deo et per illam defunctus ...
  214. Πίστει Ἐνὼχ μετετέθη τοῦ μὴ ἰδεῖν θάνατον , καὶ οὐχ ηὑρίσκετο διότι μετέθηκεν αὐτὸν ὁ θεός . πρὸ γὰρ τῆς μεταθέσεως μεμαρτύρηται εὐαρεστηκέναι τῷ ...
    fide Enoch translatus est ne videret mortem et non inveniebatur quia transtulit illum Deus ante translationem enim testimonium habebat placuisse Deo
  215. χωρὶς δὲ πίστεως ἀδύνατον εὐαρεστῆσαι , πιστεῦσαι γὰρ δεῖ τὸν προσερχόμενον θεῷ , ὅτι ἔστιν καὶ τοῖς ἐκζητοῦσιν αὐτὸν μισθαποδότης γίνεται .
    sine fide autem inpossibile placere credere enim oportet accedentem ad Deum quia est et inquirentibus se remunerator fit
  216. Πίστει χρηματισθεὶς Νῶε περὶ τῶν μηδέπω βλεπομένων εὐλαβηθεὶς κατεσκεύασεν κιβωτὸν εἰς σωτηρίαν τοῦ οἴκου αὐτοῦ , δι’ ἧς κατέκρινεν τὸν κόσμον , καὶ τῆς ...
    fide Noe responso accepto de his quae adhuc non videbantur metuens aptavit arcam in salutem domus suae per quam damnavit mundum et iustitiae quae ...
  217. Πίστει καλούμενος Ἀβραὰμ ὑπήκουσεν ἐξελθεῖν εἰς τόπον ὃν ἤμελλεν λαμβάνειν εἰς κληρονομίαν , καὶ ἐξῆλθεν μὴ ἐπιστάμενος ποῦ ἔρχεται .
    fide qui vocatur Abraham oboedivit in locum exire quem accepturus erat in hereditatem et exiit nesciens quo iret
  218. πίστει παρῴκησεν εἰς γῆν τῆς ἐπαγγελίας ὡς ἀλλοτρίαν , ἐν σκηναῖς κατοικήσας μετὰ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ τῶν συνκληρονόμων τῆς ἐπαγγελίας τῆς αὐτῆς ·
    fide moratus est in terra repromissionis tamquam in aliena in casulis habitando cum Isaac et Iacob coheredibus repromissionis eiusdem
  219. ἐξεδέχετο γὰρ τὴν τοὺς θεμελίους ἔχουσαν πόλιν , ἧς τεχνίτης καὶ δημιουργὸς ὁ θεός .
    expectabat enim fundamenta habentem civitatem cuius artifex et conditor Deus
  220. Πίστει καὶ αὐτὴ Σάρρα δύναμιν εἰς καταβολὴν σπέρματος ἔλαβεν καὶ παρὰ καιρὸν ἡλικίας , ἐπεὶ πιστὸν ἡγήσατο τὸν ἐπαγγειλάμενον .
    fide et ipsa Sarra sterilis virtutem in conceptionem seminis accepit etiam praeter tempus aetatis quoniam fidelem credidit esse qui promiserat
  221. διὸ καὶ ἀφ’ ἑνὸς ἐγεννήθησαν , καὶ ταῦτα νενεκρωμένου , καθὼς τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλήθει καὶ ὡς ἡ ἄμμος ἡ παρὰ τὸ ...
    propter quod et ab uno orti sunt et haec emortuo tamquam sidera caeli in multitudinem et sicut harena quae est ad oram maris innumerabilis
  222. Κατὰ πίστιν ἀπέθανον οὗτοι πάντες , μὴ κομισάμενοι τὰς ἐπαγγελίας , ἀλλὰ πόρρωθεν αὐτὰς ἰδόντες καὶ ἀσπασάμενοι , καὶ ὁμολογήσαντες ὅτι ξένοι καὶ παρεπίδημοί ...
    iuxta fidem defuncti sunt omnes isti non acceptis repromissionibus sed a longe eas aspicientes et salutantes et confitentes quia peregrini et hospites sunt supra
  223. οἱ γὰρ τοιαῦτα λέγοντες ἐμφανίζουσιν ὅτι πατρίδα ἐπιζητοῦσιν .
    qui enim haec dicunt significant se patriam inquirere
  224. καὶ εἰ μὲν ἐκείνης μνημονεύουσιν ἀφ’ ἧς ἐξέβησαν , εἶχον ἂν καιρὸν ἀνακάμψαι ·
    et si quidem illius meminissent de qua exierunt habebant utique tempus revertendi
  225. νῦν δὲ κρείττονος ὀρέγονται , τοῦτ’ ἔστιν ἐπουρανίου . διὸ οὐκ ἐπαισχύνεται αὐτοὺς ὁ θεὸς θεὸς ἐπικαλεῖσθαι αὐτῶν , ἡτοίμασεν γὰρ αὐτοῖς πόλιν .
    nunc autem meliorem appetunt id est caelestem ideo non confunditur Deus vocari Deus eorum paravit enim illis civitatem
  226. Πίστει προσενήνοχεν Ἀβραὰμ τὸν Ἰσαὰκ πειραζόμενος , καὶ τὸν μονογενῆ προσέφερεν ὁ τὰς ἐπαγγελίας ἀναδεξάμενος ,
    fide obtulit Abraham Isaac cum temptaretur et unigenitum offerebat qui susceperat repromissiones
  227. πρὸς ὃν ἐλαλήθη ὅτι ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεταί σοι σπέρμα ,
    ad quem dictum est quia in Isaac vocabitur tibi semen
  228. λογισάμενος ὅτι καὶ ἐκ νεκρῶν ἐγείρειν δυνατὸς ὁ θεός · ὅθεν αὐτὸν καὶ ἐν παραβολῇ ἐκομίσατο .
    arbitrans quia et a mortuis suscitare potens est Deus unde eum et in parabola accepit
  229. πίστει περὶ μελλόντων εὐλόγησεν Ἰσαὰκ τὸν Ἰακὼβ καὶ τὸν Ἠσαῦ .
    fide et de futuris benedixit Isaac Iacob et Esau
  230. πίστει Ἰακὼβ ἀποθνῄσκων ἕκαστον τῶν υἱῶν Ἰωσὴφ εὐλόγησεν , καὶ προσεκύνησεν ἐπὶ τὸ ἄκρον τῆς ῥάβδου αὐτοῦ .
    fide Iacob moriens singulis filiorum Ioseph benedixit et adoravit fastigium virgae eius
  231. πίστει Ἰωσὴφ τελευτῶν περὶ τῆς ἐξόδου τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐμνημόνευσεν , καὶ περὶ τῶν ὀστέων αὐτοῦ ἐνετείλατο .
    fide Ioseph moriens de profectione filiorum Israhel memoratus est et de ossibus suis mandavit
  232. Πίστει Μωϋσῆς γεννηθεὶς ἐκρύβη τρίμηνον ὑπὸ τῶν πατέρων αὐτοῦ , διότι εἶδον ἀστεῖον τὸ παιδίον , καὶ οὐκ ἐφοβήθησαν τὸ διάταγμα τοῦ βασιλέως .
    fide Moses natus occultatus est mensibus tribus a parentibus suis eo quod vidissent elegantem infantem et non timuerunt regis edictum
  233. πίστει Μωϋσῆς μέγας γενόμενος ἠρνήσατο λέγεσθαι υἱὸς θυγατρὸς Φαραώ ,
    fide Moses grandis factus negavit se esse filium filiae Pharaonis
  234. μᾶλλον ἑλόμενος συνκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ θεοῦ ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν ,
    magis eligens adfligi cum populo Dei quam temporalis peccati habere iucunditatem
  235. μείζονα πλοῦτον ἡγησάμενος τῶν Αἰγύπτου θησαυρῶν τὸν ὀνειδισμὸν τοῦ Χριστοῦ , ἀπέβλεπεν γὰρ εἰς τὴν μισθαποδοσίαν .
    maiores divitias aestimans thesauro Aegyptiorum inproperium Christi aspiciebat enim in remunerationem
  236. πίστει κατέλιπεν Αἴγυπτον , μὴ φοβηθεὶς τὸν θυμὸν τοῦ βασιλέως , τὸν γὰρ ἀόρατον ὡς ὁρῶν ἐκαρτέρησεν .
    fide reliquit Aegyptum non veritus animositatem regis invisibilem enim tamquam videns sustinuit
  237. πίστει πεποίηκεν τὸ πάσχα καὶ τὴν πρόσχυσιν τοῦ αἵματος , ἵνα μὴ ὁ ὀλοθρεύων τὰ πρωτότοκα θίγῃ αὐτῶν .
    fide celebravit pascha et sanguinis effusionem ne qui vastabat primitiva tangeret eos
  238. πίστει διέβησαν τὴν ἐρυθρὰν θάλασσαν ὡς διὰ ξηρᾶς γῆς , ἧς πεῖραν λαβόντες οἱ Αἰγύπτιοι κατεπόθησαν .
    fide transierunt mare Rubrum tamquam per aridam terram quod experti Aegyptii devorati sunt
  239. πίστει τὰ τείχη Ἱερειχὼ ἔπεσαν κυκλωθέντα ἐπὶ ἑπτὰ ἡμέρας .
    fide muri Hiericho ruerunt circuiti dierum septem
  240. πίστει Ῥαὰβ ἡ πόρνη οὐ συναπώλετο τοῖς ἀπειθήσασιν , δεξαμένη τοὺς κατασκόπους μετ’ εἰρήνης .
    fide Raab meretrix non periit cum incredulis excipiens exploratores cum pace
  241. Καὶ τί ἔτι λέγω ; ἐπιλείψει με γὰρ διηγούμενον ὁ χρόνος περὶ Γεδεών , Βαράκ , Σαμψών , Ἰεφθάε , Δαυείδ τε καὶ Σαμουὴλ ...
    et quid adhuc dicam deficiet enim me tempus enarrantem de Gedeon Barac Samson Iepthae David et Samuhel et prophetis
  242. οἳ διὰ πίστεως κατηγωνίσαντο βασιλείας , ἠργάσαντο δικαιοσύνην , ἐπέτυχον ἐπαγγελιῶν , ἔφραξαν στόματα λεόντων ,
    qui per fidem devicerunt regna operati sunt iustitiam adepti sunt repromissiones obturaverunt ora leonum
  243. ἔσβεσαν δύναμιν πυρός , ἔφυγον στόματα μαχαίρης , ἐδυναμώθησαν ἀπὸ ἀσθενείας , ἐγενήθησαν ἰσχυροὶ ἐν πολέμῳ , παρεμβολὰς ἔκλιναν ἀλλοτρίων ·
    extinxerunt impetum ignis effugerunt aciem gladii convaluerunt de infirmitate fortes facti sunt in bello castra verterunt exterorum
  244. ἔλαβον γυναῖκες ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς αὐτῶν · ἄλλοι δὲ ἐτυμπανίσθησαν , οὐ προσδεξάμενοι τὴν ἀπολύτρωσιν , ἵνα κρείττονος ἀναστάσεως τύχωσιν ·
    acceperunt mulieres de resurrectione mortuos suos alii autem distenti sunt non suscipientes redemptionem ut meliorem invenirent resurrectionem
  245. ἕτεροι δὲ ἐμπαιγμῶν καὶ μαστίγων πεῖραν ἔλαβον , ἔτι δὲ δεσμῶν καὶ φυλακῆς ·
    alii vero ludibria et verbera experti insuper et vincula et carceres
  246. ἐλιθάσθησαν , ἐπειράσθησαν , ἐπρίσθησαν , ἐν φόνῳ μαχαίρης ἀπέθανον , περιῆλθον ἐν μηλωταῖς , ἐν αἰγείοις δέρμασιν , ὑστερούμενοι , θλιβόμενοι , κακουχούμενοι
    lapidati sunt secti sunt temptati sunt in occisione gladii mortui sunt circumierunt in melotis in pellibus caprinis egentes angustiati adflicti
  247. ὧν οὐκ ἦν ἄξιος ὁ κόσμος , ἐπὶ ἐρημίαις πλανώμενοι καὶ ὄρεσιν καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ὀπαῖς τῆς γῆς .
    quibus dignus non erat mundus in solitudinibus errantes et montibus et speluncis et in cavernis terrae
  248. καὶ οὗτοι πάντες μαρτυρηθέντες διὰ τῆς πίστεως οὐκ ἐκομίσαντο τὴν ἐπαγγελίαν ,
    et hii omnes testimonio fidei probati non acceperunt repromissionem
  249. τοῦ θεοῦ περὶ ἡμῶν κρεῖττόν τι προβλεψαμένου , ἵνα μὴ χωρὶς ἡμῶν τελειωθῶσιν .
    Deo pro nobis melius aliquid providente ut ne sine nobis consummarentur
  250. Τοιγαροῦν καὶ ἡμεῖς , τοσοῦτον ἔχοντες περικείμενον ἡμῖν νέφος μαρτύρων , ὄγκον ἀποθέμενοι πάντα καὶ τὴν εὐπερίστατον ἁμαρτίαν , δι’ ὑπομονῆς τρέχωμεν τὸν προκείμενον ...
    ideo que et nos tantam habentes inpositam nubem testium deponentes omne pondus et circumstans nos peccatum per patientiam curramus propositum nobis certamen
  251. ἀφορῶντες εἰς τὸν τῆς πίστεως ἀρχηγὸν καὶ τελειωτὴν Ἰησοῦν , ὃς ἀντὶ τῆς προκειμένης αὐτῷ χαρᾶς ὑπέμεινεν σταυρὸν αἰσχύνης καταφρονήσας , ἐν δεξιᾷ τε ...
    aspicientes in auctorem fidei et consummatorem Iesum qui pro proposito sibi gaudio sustinuit crucem confusione contempta atque in dextera sedis Dei sedit
  252. ἀναλογίσασθε γὰρ τὸν τοιαύτην ὑπομεμενηκότα ὑπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν εἰς ἑαυτὸν ἀντιλογίαν , ἵνα μὴ κάμητε ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν ἐκλυόμενοι .
    recogitate enim eum qui talem sustinuit a peccatoribus adversum se met ipsos contradictionem ut ne fatigemini animis vestris deficientes
  253. Οὔπω μέχρις αἵματος ἀντικατέστητε πρὸς τὴν ἁμαρτίαν ἀνταγωνιζόμενοι ,
    nondum usque ad sanguinem restitistis adversus peccatum repugnantes
  254. καὶ ἐκλέλησθε τῆς παρακλήσεως , ἥτις ὑμῖν ὡς υἱοῖς διαλέγεται , υἱέ μου , μὴ ὀλιγώρει παιδίας κυρίου , μηδὲ ἐκλύου ὑπ’ αὐτοῦ ἐλεγχόμενος
    et obliti estis consolationis quae vobis tamquam filiis loquitur dicens fili mi noli neglegere disciplinam Domini ne que fatigeris dum ab eo argueris
  255. ὃν γὰρ ἀγαπᾷ κύριος παιδεύει , μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται .
    quem enim diligit Dominus castigat flagellat autem omnem filium quem recipit
  256. εἰς παιδίαν ὑπομένετε · ὡς υἱοῖς ὑμῖν προσφέρεται ὁ θεός · τίς γὰρ υἱὸς ὃν οὐ παιδεύει πατήρ ;
    in disciplina perseverate tamquam filiis vobis offert Deus quis enim filius quem non corripit pater
  257. εἰ δὲ χωρίς ἐστε παιδίας , ἧς μέτοχοι γεγόνασιν πάντες , ἄρα νόθοι καὶ οὐχ υἱοί ἐστε .
    quod si extra disciplinam estis cuius participes facti sunt omnes ergo adulteri et non filii estis
  258. εἶτα τοὺς μὲν τῆς σαρκὸς ἡμῶν πατέρας εἴχομεν παιδευτὰς καὶ ἐνετρεπόμεθα · οὐ πολὺ μᾶλλον ὑποταγησόμεθα τῷ πατρὶ τῶν πνευμάτων καὶ ζήσομεν ;
    deinde patres quidem carnis nostrae habuimus eruditores et reverebamur non multo magis obtemperabimus Patri spirituum et vivemus
  259. οἱ μὲν γὰρ πρὸς ὀλίγας ἡμέρας κατὰ τὸ δοκοῦν αὐτοῖς ἐπαίδευον , ὁ δὲ ἐπὶ τὸ συμφέρον εἰς τὸ μεταλαβεῖν τῆς ἁγιότητος αὐτοῦ .
    et illi quidem in tempore paucorum dierum secundum voluntatem suam erudiebant nos hic autem ad id quod utile est in recipiendo sanctificationem eius
  260. πᾶσα μὲν παιδία πρὸς μὲν τὸ παρὸν οὐ δοκεῖ χαρᾶς εἶναι ἀλλὰ λύπης , ὕστερον δὲ καρπὸν εἰρηνικὸν τοῖς δι’ αὐτῆς γεγυμνασμένοις ἀποδίδωσιν δικαιοσύνης
    omnis autem disciplina in praesenti quidem videtur non esse gaudii sed maeroris postea autem fructum pacatissimum exercitatis per eam reddit iustitiae
  261. Διὸ τὰς παρειμένας χεῖρας καὶ τὰ παραλελυμένα γόνατα ἀνορθώσατε ,
    propter quod remissas manus et soluta genua erigite
  262. καὶ τροχιὰς ὀρθὰς ποιεῖτε τοῖς ποσὶν ὑμῶν , ἵνα μὴ τὸ χωλὸν ἐκτραπῇ , ἰαθῇ δὲ μᾶλλον .
    et gressus rectos facite pedibus vestris ut non claudicans erret magis autem sanetur
  263. εἰρήνην διώκετε μετὰ πάντων , καὶ τὸν ἁγιασμόν , οὗ χωρὶς οὐδεὶς ὄψεται τὸν κύριον ,
    pacem sequimini cum omnibus et sanctimoniam sine qua nemo videbit Dominum
  264. ἐπισκοποῦντες μή τις ὑστερῶν ἀπὸ τῆς χάριτος τοῦ θεοῦ , μή τις ῥίζα πικρίας ἄνω φύουσα ἐνοχλῇ καὶ διὰ ταύτης μιανθῶσιν οἱ πολλοί ,
    contemplantes ne quis desit gratiae Dei ne qua radix amaritudinis sursum germinans inpediat et per illam inquinentur multi
  265. μή τις πόρνος ἢ βέβηλος ὡς Ἠσαῦ , ὃς ἀντὶ βρώσεως μιᾶς ἀπέδετο τὰ πρωτοτόκια ἑαυτοῦ .
    ne quis fornicator aut profanus ut Esau qui propter unam escam vendidit primitiva sua
  266. ἴστε γὰρ ὅτι καὶ μετέπειτα θέλων κληρονομῆσαι τὴν εὐλογίαν ἀπεδοκιμάσθη , μετανοίας γὰρ τόπον οὐχ εὗρεν , καίπερ μετὰ δακρύων ἐκζητήσας αὐτήν .
    scitote enim quoniam et postea cupiens hereditare benedictionem reprobatus est non enim invenit paenitentiae locum quamquam cum lacrimis inquisisset eam
  267. Οὐ γὰρ προσεληλύθατε ψηλαφωμένῳ καὶ κεκαυμένῳ πυρὶ καὶ γνόφῳ καὶ ζόφῳ καὶ θυέλλῃ
    non enim accessistis ad tractabilem et accensibilem ignem et turbinem et caliginem et procellam
  268. καὶ σάλπιγγος ἤχῳ καὶ φωνῇ ῥημάτων , ἧς οἱ ἀκούσαντες παρῃτήσαντο μὴ προστεθῆναι αὐτοῖς λόγον ·
    et tubae sonum et vocem verborum quam qui audierunt excusaverunt se ne eis fieret verbum
  269. οὐκ ἔφερον γὰρ τὸ διαστελλόμενον , καὶ ἄν θηρίον θίγῃ τοῦ ὄρους , λιθοβοληθήσεται ·
    non enim portabant quod dicebatur et si bestia tetigerit montem lapidabitur
  270. καί , οὕτω φοβερὸν ἦν τὸ φανταζόμενον , Μωϋσῆς εἶπεν · ἔκφοβός εἰμι καὶ ἔντρομος .
    et ita terribile erat quod videbatur Moses dixit exterritus sum et tremebundus
  271. ἀλλὰ προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει θεοῦ ζῶντος , Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ , καὶ μυριάσιν ἀγγέλων
    sed accessistis ad Sion montem et civitatem Dei viventis Hierusalem caelestem et multorum milium angelorum frequentiae
  272. πανηγύρει , καὶ ἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων ἀπογεγραμμένων ἐν οὐρανοῖς , καὶ κριτῇ θεῷ πάντων , καὶ πνεύμασι δικαίων τετελειωμένων ,
    et ecclesiam primitivorum qui conscripti sunt in caelis et iudicem omnium Deum et spiritus iustorum perfectorum
  273. καὶ διαθήκης νέας μεσίτῃ Ἰησοῦ , καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρεῖττον λαλοῦντι παρὰ τὸν Ἄβελ .
    et testamenti novi mediatorem Iesum et sanguinis sparsionem melius loquentem quam Abel
  274. βλέπετε μὴ παραιτήσησθε τὸν λαλοῦντα · εἰ γὰρ ἐκεῖνοι οὐκ ἐξέφυγον ἐπὶ γῆς παραιτησάμενοι τὸν χρηματίζοντα , πολὺ μᾶλλον ἡμεῖς οἱ τὸν ἀπ’ οὐρανῶν ...
    videte ne recusetis loquentem si enim illi non effugerunt recusantes eum qui super terram loquebatur multo magis nos qui de caelis loquentem nobis avertimur
  275. οὗ ἡ φωνὴ τὴν γῆν ἐσάλευσεν τότε , νῦν δὲ ἐπήγγελται λέγων , ἔτι ἅπαξ ἐγὼ σείσω οὐ μόνον τὴν γῆν ἀλλὰ καὶ τὸν ...
    cuius vox movit terram tunc modo autem repromittit dicens adhuc semel ego movebo non solum terram sed et caelum
  276. τὸ δέ , ἔτι ἅπαξ δηλοῖ τὴν τῶν σαλευομένων μετάθεσιν ὡς πεποιημένων , ἵνα μείνῃ τὰ μὴ σαλευόμενα .
    quod autem adhuc semel dicit declarat mobilium translationem tamquam factorum ut maneant ea quae sunt inmobilia
  277. διὸ βασιλείαν ἀσάλευτον παραλαμβάνοντες ἔχωμεν χάριν , δι’ ἧς λατρεύωμεν εὐαρέστως τῷ θεῷ μετὰ εὐλαβείας καὶ δέους ·
    itaque regnum inmobile suscipientes habemus gratiam per quam serviamus placentes Deo cum metu et reverentia
  278. καὶ γὰρ ὁ θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον .
    etenim Deus noster ignis consumens est
  279. Ἡ φιλαδελφία μενέτω .
    caritas fraternitatis maneat
  280. τῆς φιλοξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε · διὰ ταύτης γὰρ ἔλαθόν τινες ξενίσαντες ἀγγέλους .
    hospitalitatem nolite oblivisci per hanc enim latuerunt quidam angelis hospitio receptis
  281. μιμνῄσκεσθε τῶν δεσμίων ὡς συνδεδεμένοι , τῶν κακουχουμένων ὡς καὶ αὐτοὶ ὄντες ἐν σώματι .
    mementote vinctorum tamquam simul vincti et laborantium tamquam et ipsi in corpore morantes
  282. τίμιος ὁ γάμος ἐν πᾶσιν καὶ ἡ κοίτη ἀμίαντος , πόρνους γὰρ καὶ μοιχοὺς κρινεῖ ὁ θεός .
    honorabile conubium in omnibus et torus inmaculatus fornicatores enim et adulteros iudicabit Deus
  283. ἀφιλάργυρος ὁ τρόπος , ἀρκούμενοι τοῖς παροῦσιν · αὐτὸς γὰρ εἴρηκεν , οὐ μή σε ἀνῶ οὐδ’ οὐ μή σε ἐγκαταλείπω ,
    sint mores sine avaritia contenti praesentibus ipse enim dixit non te deseram ne que derelinquam
  284. ὥστε θαρροῦντας ἡμᾶς λέγειν , κύριος ἐμοὶ βοηθός , οὐ φοβηθήσομαι · τί ποιήσει μοι ἄνθρωπος ;
    ita ut confidenter dicamus Dominus mihi adiutor non timebo quid faciat mihi homo
  285. Μνημονεύετε τῶν ἡγουμένων ὑμῶν , οἵτινες ἐλάλησαν ὑμῖν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ , ὧν ἀναθεωροῦντες τὴν ἔκβασιν τῆς ἀναστροφῆς μιμεῖσθε τὴν πίστιν .
    mementote praepositorum vestrorum qui vobis locuti sunt verbum Dei quorum intuentes exitum conversationis imitamini fidem
  286. Ἰησοῦς Χριστὸς ἐχθὲς καὶ σήμερον ὁ αὐτός , καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας .
    Iesus Christus heri et hodie ipse et in saecula
  287. διδαχαῖς ποικίλαις καὶ ξέναις μὴ παραφέρεσθε · καλὸν γὰρ χάριτι βεβαιοῦσθαι τὴν καρδίαν , οὐ βρώμασιν , ἐν οἷς οὐκ ὠφελήθησαν οἱ περιπατοῦντες .
    doctrinis variis et peregrinis nolite abduci optimum enim est gratia stabiliri cor non escis quae non profuerunt ambulantibus in eis
  288. Ἔχομεν θυσιαστήριον ἐξ οὗ φαγεῖν οὐκ ἔχουσιν ἐξουσίαν οἱ τῇ σκηνῇ λατρεύοντες .
    habemus altare de quo edere non habent potestatem qui tabernaculo deserviunt
  289. ὧν γὰρ εἰσφέρεται ζώων τὸ αἷμα περὶ ἁμαρτίας εἰς τὰ ἅγια διὰ τοῦ ἀρχιερέως , τούτων τὰ σώματα κατακαίεται ἔξω τῆς παρεμβολῆς .
    quorum enim animalium infertur sanguis pro peccato in sancta per pontificem horum corpora cremantur extra castra
  290. διὸ καὶ Ἰησοῦς , ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαόν , ἔξω τῆς πύλης ἔπαθεν .
    propter quod et Iesus ut sanctificaret per suum sanguinem populum extra portam passus est
  291. τοίνυν ἐξερχώμεθα πρὸς αὐτὸν ἔξω τῆς παρεμβολῆς , τὸν ὀνειδισμὸν αὐτοῦ φέροντες ·
    exeamus igitur ad eum extra castra inproperium eius portantes
  292. οὐ γὰρ ἔχομεν ὧδε μένουσαν πόλιν , ἀλλὰ τὴν μέλλουσαν ἐπιζητοῦμεν .
    non enim habemus hic manentem civitatem sed futuram inquirimus
  293. Δι’ αὐτοῦ οὖν ἀναφέρωμεν θυσίαν αἰνέσεως διαπαντὸς τῷ θεῷ , τοῦτ’ ἔστιν καρπὸν χειλέων ὁμολογούντων τῷ ὀνόματι αὐτοῦ .
    per ipsum ergo offeramus hostiam laudis semper Deo id est fructum labiorum confitentium nomini eius
  294. τῆς δὲ εὐποιΐας καὶ κοινωνίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε , τοιαύταις γὰρ θυσίαις εὐαρεστεῖται ὁ θεός .
    beneficientiae autem et communionis nolite oblivisci talibus enim hostiis promeretur Deus
  295. Πείθεσθε τοῖς ἡγουμένοις ὑμῶν καὶ ὑπείκετε , αὐτοὶ γὰρ ἀγρυπνοῦσιν ὑπὲρ τῶν ψυχῶν ὑμῶν ὡς λόγον ἀποδώσοντες , ἵνα μετὰ χαρᾶς τοῦτο ποιῶσιν καὶ ...
    oboedite praepositis vestris et subiacete eis ipsi enim pervigilant quasi rationem pro animabus vestris reddituri ut cum gaudio hoc faciant et non gementes hoc ...
  296. Προσεύχεσθε περὶ ἡμῶν , πειθόμεθα γὰρ ὅτι καλὴν συνείδησιν ἔχομεν , ἐν πᾶσιν καλῶς θέλοντες ἀναστρέφεσθαι .
    orate pro nobis confidimus enim quia bonam conscientiam habemus in omnibus bene volentes conversari
  297. περισσοτέρως δὲ παρακαλῶ τοῦτο ποιῆσαι ἵνα τάχιον ἀποκατασταθῶ ὑμῖν .
    amplius autem deprecor vos hoc facere ut quo celerius restituar vobis
  298. Ὁ δὲ θεὸς τῆς εἰρήνης , ὁ ἀναγαγὼν ἐκ νεκρῶν τὸν ποιμένα τῶν προβάτων τὸν μέγαν ἐν αἵματι διαθήκης αἰωνίου , τὸν κύριον ἡμῶν ...
    Deus autem pacis qui eduxit de mortuis pastorem magnum ovium in sanguine testamenti aeterni Dominum nostrum Iesum
  299. καταρτίσαι ὑμᾶς ἐν παντὶ ἀγαθῷ εἰς τὸ ποιῆσαι τὸ θέλημα αὐτοῦ , ποιῶν ἐν ἡμῖν τὸ εὐάρεστον ἐνώπιον αὐτοῦ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ , ᾧ ...
    aptet vos in omni bono ut faciatis voluntatem eius faciens in vobis quod placeat coram se per Iesum Christum cui gloria in saecula saeculorum
  300. Παρακαλῶ δὲ ὑμᾶς , ἀδελφοί , ἀνέχεσθε τοῦ λόγου τῆς παρακλήσεως , καὶ γὰρ διὰ βραχέων ἐπέστειλα ὑμῖν .
    rogo autem vos fratres sufferatis verbum solacii etenim perpaucis scripsi vobis
  301. γινώσκετε τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν Τιμόθεον ἀπολελυμένον , μεθ’ οὗ ἐὰν τάχιον ἔρχηται ὄψομαι ὑμᾶς .
    cognoscite fratrem nostrum Timotheum dimissum cum quo si celerius venerit videbo vos
  302. ἀσπάσασθε πάντας τοὺς ἡγουμένους ὑμῶν καὶ πάντας τοὺς ἁγίους . ἀσπάζονται ὑμᾶς οἱ ἀπὸ τῆς Ἰταλίας .
    salutate omnes praepositos vestros et omnes sanctos salutant vos de Italia
  303. Ἡ χάρις μετὰ πάντων ὑμῶν .
    gratia cum omnibus vobis amen