Sentence list for document NT [file /db/repository/alignment/nt.luke.align.xml]

  1. Ἐπειδήπερ πολλοὶ ἐπεχείρησαν ἀνατάξασθαι διήγησιν περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων ,
    quoniam quidem multi conati sunt ordinare narrationem quae in nobis conpletae sunt rerum
  2. καθὼς παρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ’ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου ,
    sicut tradiderunt nobis qui ab initio ipsi viderunt et ministri fuerunt sermonis
  3. ἔδοξε καὶ ἐμοί παρηκολουθηκότι ἄνωθεν πᾶσιν ἀκριβῶς καθεξῆς σοι γράψαι , κράτιστε Θεόφιλε ,
    visum est et mihi adsecuto a principio omnibus diligenter ex ordine tibi scribere optime Theophile
  4. ἵνα ἐπιγνῷς περὶ ὧν κατηχήθης λόγων τὴν ἀσφάλειαν .
    ut cognoscas eorum verborum de quibus eruditus es veritatem
  5. Ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Ἡρῴδου βασιλέως τῆς Ἰουδαίας ἱερεύς τις ὀνόματι Ζαχαρίας ἐξ ἐφημερίας Ἀβιά , καὶ γυνὴ αὐτῷ ἐκ τῶν θυγατέρων Ἀαρών , ...
    fuit in diebus Herodis regis Iudaeae sacerdos quidam nomine Zaccharias de vice Abia et uxor illi de filiabus Aaron et nomen eius Elisabeth
  6. ἦσαν δὲ δίκαιοι ἀμφότεροι ἐναντίον τοῦ θεοῦ , πορευόμενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασιν τοῦ κυρίου ἄμεμπτοι .
    erant autem iusti ambo ante Deum incedentes in omnibus mandatis et iustificationibus Domini sine querella
  7. καὶ οὐκ ἦν αὐτοῖς τέκνον , καθότι ἦν ἡ Ἐλισάβετ στεῖρα , καὶ ἀμφότεροι προβεβηκότες ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτῶν ἦσαν .
    et non erat illis filius eo quod esset Elisabeth sterilis et ambo processissent in diebus suis
  8. ἐγένετο δὲ ἐν τῷ ἱερατεύειν αὐτὸν ἐν τῇ τάξει τῆς ἐφημερίας αὐτοῦ ἔναντι τοῦ θεοῦ ,
    factum est autem cum sacerdotio fungeretur in ordine vicis suae ante Deum
  9. κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἱερατείας ἔλαχε τοῦ θυμιᾶσαι εἰσελθὼν εἰς τὸν ναὸν τοῦ κυρίου ,
    secundum consuetudinem sacerdotii sorte exiit ut incensum poneret ingressus in templum Domini
  10. καὶ πᾶν τὸ πλῆθος ἦν τοῦ λαοῦ προσευχόμενον ἔξω τῇ ὥρᾳ τοῦ θυμιάματος .
    et omnis multitudo erat populi orans foris hora incensi
  11. ὤφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος κυρίου ἑστὼς ἐκ δεξιῶν τοῦ θυσιαστηρίου τοῦ θυμιάματος .
    apparuit autem illi angelus Domini stans a dextris altaris incensi
  12. καὶ ἐταράχθη Ζαχαρίας ἰδών , καὶ φόβος ἐπέπεσεν ἐπ’ αὐτόν .
    et Zaccharias turbatus est videns et timor inruit super eum
  13. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ ἄγγελος · μὴ φοβοῦ , Ζαχαρία , διότι εἰσηκούσθη ἡ δέησίς σου , καὶ ἡ γυνή σου Ἐλισάβετ γεννήσει ...
    ait autem ad illum angelus ne timeas Zaccharia quoniam exaudita est deprecatio tua et uxor tua Elisabeth pariet tibi filium et vocabis nomen eius
  14. καὶ ἔσται χαρά σοι καὶ ἀγαλλίασις , καὶ πολλοὶ ἐπὶ τῇ γενέσει αὐτοῦ χαρήσονται .
    et erit gaudium tibi et exultatio et multi in nativitate eius gaudebunt
  15. ἔσται γὰρ μέγας ἐνώπιον κυρίου , καὶ οἶνον καὶ σίκερα οὐ μὴ πίῃ , καὶ πνεύματος ἁγίου πλησθήσεται ἔτι ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ ,
    erit enim magnus coram Domino et vinum et sicera non bibet et Spiritu Sancto replebitur adhuc ex utero matris suae
  16. καὶ πολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπιστρέψει ἐπὶ κύριον τὸν θεὸν αὐτῶν ·
    et multos filiorum Israhel convertet ad Dominum Deum ipsorum
  17. καὶ αὐτὸς προελεύσεται ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν πνεύματι καὶ δυνάμει Ἡλεία , ἐπιστρέψαι καρδίας πατέρων ἐπὶ τέκνα καὶ ἀπειθεῖς ἐν φρονήσει δικαίων , ἑτοιμάσαι κυρίῳ ...
    et ipse praecedet ante illum in spiritu et virtute Heliae ut convertat corda patrum in filios et incredibiles ad prudentiam iustorum parare Domino plebem
  18. καὶ εἶπεν Ζαχαρίας πρὸς τὸν ἄγγελον · κατὰ τί γνώσομαι τοῦτο ; ἐγὼ γάρ εἰμι πρεσβύτης καὶ ἡ γυνή μου προβεβηκυῖα ἐν ταῖς ἡμέραις ...
    et dixit Zaccharias ad angelum unde hoc sciam ego enim sum senex et uxor mea processit in diebus suis
  19. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἄγγελος εἶπεν αὐτῷ · ἐγώ εἰμι Γαβριὴλ ὁ παρεστηκὼς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ , καὶ ἀπεστάλην λαλῆσαι πρὸς σὲ καὶ εὐαγγελίσασθαί σοι ...
    et respondens angelus dixit ei ego sum Gabrihel qui adsto ante Deum et missus sum loqui ad te et haec tibi evangelizare
  20. καὶ ἰδοὺ ἔσῃ σιωπῶν καὶ μὴ δυνάμενος λαλῆσαι ἄχρι ἧς ἡμέρας γένηται ταῦτα , ἀνθ’ ὧν οὐκ ἐπίστευσας τοῖς λόγοις μου , οἵτινες πληρωθήσονται ...
    et ecce eris tacens et non poteris loqui usque in diem quo haec fiant pro eo quod non credidisti verbis meis quae implebuntur in ...
  21. καὶ ἦν ὁ λαὸς προσδοκῶν τὸν Ζαχαρίαν , καὶ ἐθαύμαζον ἐν τῷ χρονίζειν αὐτὸν ἐν τῷ ναῷ .
    et erat plebs expectans Zacchariam et mirabantur quod tardaret ipse in templo
  22. ἐξελθὼν δὲ οὐκ ἐδύνατο λαλῆσαι αὐτοῖς , καὶ ἐπέγνωσαν ὅτι ὀπτασίαν ἑώρακεν ἐν τῷ ναῷ · καὶ αὐτὸς ἦν διανεύων αὐτοῖς , καὶ διέμενεν ...
    egressus autem non poterat loqui ad illos et cognoverunt quod visionem vidisset in templo et ipse erat innuens illis et permansit mutus
  23. καὶ ἐγένετο ὡς ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τῆς λειτουργίας αὐτοῦ , ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ .
    et factum est ut impleti sunt dies officii eius abiit in domum suam
  24. μετὰ δὲ ταύτας τὰς ἡμέρας συνέλαβεν Ἐλισάβετ ἡ γυνὴ αὐτοῦ · καὶ περιέκρυβεν ἑαυτὴν μῆνας πέντε , λέγουσα
    post hos autem dies concepit Elisabeth uxor eius et occultabat se mensibus quinque dicens
  25. ὅτι οὕτως μοι πεποίηκεν κύριος ἐν ἡμέραις αἷς ἐπεῖδεν ἀφελεῖν ὄνειδός μου ἐν ἀνθρώποις .
    quia sic mihi fecit Dominus in diebus quibus respexit auferre obprobrium meum inter homines
  26. Ἐν δὲ τῷ μηνὶ τῷ ἕκτῳ ἀπεστάλη ὁ ἄγγελος Γαβριὴλ ἀπὸ τοῦ θεοῦ εἰς πόλιν τῆς Γαλιλαίας ᾗ ὄνομα Ναζαρὲθ
    in mense autem sexto missus est angelus Gabrihel a Deo in civitatem Galilaeae cui nomen Nazareth
  27. πρὸς παρθένον ἐμνηστευμένην ἀνδρὶ ᾧ ὄνομα Ἰωσὴφ ἐξ οἴκου Δαυείδ , καὶ τὸ ὄνομα τῆς παρθένου Μαριάμ .
    ad virginem desponsatam viro cui nomen erat Ioseph de domo David et nomen virginis Maria
  28. καὶ εἰσελθὼν πρὸς αὐτὴν ὁ ἄγγελος εἶπεν · χαῖρε , κεχαριτωμένη , ὁ κύριος μετὰ σοῦ .
    et ingressus angelus ad eam dixit have gratia plena Dominus te cum benedicta tu in mulieribus
  29. ἡ δὲ ἐπὶ τῷ λόγῳ διεταράχθη , καὶ διελογίζετο ποταπὸς εἴη ὁ ἀσπασμὸς οὗτος .
    quae cum vidisset turbata est in sermone eius et cogitabat qualis esset ista salutatio
  30. καὶ εἶπεν ὁ ἄγγελος αὐτῇ · μὴ φοβοῦ , Μαριάμ · εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ θεῷ ·
    et ait angelus ei ne timeas Maria invenisti enim gratiam apud Deum
  31. καὶ ἰδοὺ συλλήμψῃ ἐν γαστρὶ καὶ τέξῃ υἱόν , καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν .
    ecce concipies in utero et paries filium et vocabis nomen eius Iesum
  32. οὗτος ἔσται μέγας καὶ υἱὸς ὑψίστου κληθήσεται , καὶ δώσει αὐτῷ κύριος ὁ θεὸς τὸν θρόνον Δαυεὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ ,
    hic erit magnus et Filius Altissimi vocabitur et dabit illi Dominus Deus sedem David patris eius
  33. καὶ βασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τοὺς αἰῶνας , καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος .
    et regnabit in domo Iacob in aeternum et regni eius non erit finis
  34. εἶπεν δὲ Μαριὰμ πρὸς τὸν ἄγγελον · πῶς ἔσται τοῦτο , ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω ;
    dixit autem Maria ad angelum quomodo fiet istud quoniam virum non cognosco
  35. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἄγγελος εἶπεν αὐτῇ , πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σέ , καὶ δύναμις ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι · διὸ καὶ τὸ γεννώμενον ἅγιον ...
    et respondens angelus dixit ei Spiritus Sanctus superveniet in te et virtus Altissimi obumbrabit tibi ideo que et quod nascetur sanctum vocabitur Filius Dei
  36. καὶ ἰδοὺ Ἐλισάβετ ἡ συγγενίς σου καὶ αὐτὴ συνειληφυῖα υἱὸν ἐν γήρει αὐτῆς , καὶ οὗτος μὴν ἕκτος ἐστὶν αὐτῇ τῇ καλουμένῃ στείρᾳ ·
    et ecce Elisabeth cognata tua et ipsa concepit filium in senecta sua et hic mensis est sextus illi quae vocatur sterilis
  37. ὅτι οὐκ ἀδυνατήσει παρὰ τοῦ θεοῦ πᾶν ῥῆμα .
    quia non erit inpossibile apud Deum omne verbum
  38. εἶπεν δὲ Μαριάμ · ἰδοὺ ἡ δούλη κυρίου · γένοιτό μοι κατὰ τὸ ῥῆμά σου . καὶ ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτῆς ὁ ἄγγελος .
    dixit autem Maria ecce ancilla Domini fiat mihi secundum verbum tuum et discessit ab illa angelus
  39. Ἀναστᾶσα δὲ Μαριὰμ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ἐπορεύθη εἰς τὴν ὀρεινὴν μετὰ σπουδῆς εἰς πόλιν Ἰούδα ,
    exsurgens autem Maria in diebus illis abiit in montana cum festinatione in civitatem Iuda
  40. καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Ζαχαρίου καὶ ἠσπάσατο τὴν Ἐλισάβετ .
    et intravit in domum Zacchariae et salutavit Elisabeth
  41. καὶ ἐγένετο ὡς ἤκουσεν τὸν ἀσπασμὸν τῆς Μαρίας ἡ Ἐλισάβετ , ἐσκίρτησεν τὸ βρέφος ἐν τῇ κοιλίᾳ αὐτῆς . καὶ ἐπλήσθη πνεύματος ἁγίου ἡ ...
    et factum est ut audivit salutationem Mariae Elisabeth exultavit infans in utero eius et repleta est Spiritu Sancto Elisabeth
  42. καὶ ἀνεφώνησεν κραυγῇ μεγάλῃ καὶ εἶπεν · εὐλογημένη σὺ ἐν γυναιξίν , καὶ εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου .
    et exclamavit voce magna et dixit benedicta tu inter mulieres et benedictus fructus ventris tui
  43. καὶ πόθεν μοι τοῦτο ἵνα ἔλθῃ ἡ μήτηρ τοῦ κυρίου μου πρὸς ἐμέ ;
    et unde hoc mihi ut veniat mater Domini mei ad me
  44. ἰδοὺ γὰρ ὡς ἐγένετο ἡ φωνὴ τοῦ ἀσπασμοῦ σου εἰς τὰ ὦτά μου , ἐσκίρτησεν ἐν ἀγαλλιάσει τὸ βρέφος ἐν τῇ κοιλίᾳ μου .
    ecce enim ut facta est vox salutationis tuae in auribus meis exultavit in gaudio infans in utero meo
  45. καὶ μακαρία ἡ πιστεύσασα ὅτι ἔσται τελείωσις τοῖς λελαλημένοις αὐτῇ παρὰ κυρίου .
    et beata quae credidit quoniam perficientur ea quae dicta sunt ei a Domino
  46. Καὶ εἶπεν Μαριάμ · μεγαλύνει ἡ ψυχή μου τὸν κύριον ,
    et ait Maria magnificat anima mea Dominum
  47. καὶ ἠγαλλίασεν τὸ πνεῦμά μου ἐπὶ τῷ θεῷ τῷ σωτῆρί μου ,
    et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo
  48. ὅτι ἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὐτοῦ . ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσίν με πᾶσαι αἱ γενεαί ,
    quia respexit humilitatem ancillae suae ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes
  49. ὅτι ἐποίησέν μοι μεγάλα ὁ δυνατός . καὶ ἅγιον τὸ ὄνομα αὐτοῦ ,
    quia fecit mihi magna qui potens est et sanctum nomen eius
  50. καὶ τὸ ἔλεος αὐτοῦ εἰς γενεὰς καὶ γενεὰς τοῖς φοβουμένοις αὐτόν .
    et misericordia eius in progenies et progenies timentibus eum
  51. ἐποίησεν κράτος ἐν βραχίονι αὐτοῦ , διεσκόρπισεν ὑπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν ·
    fecit potentiam in brachio suo dispersit superbos mente cordis sui
  52. καθεῖλεν δυνάστας ἀπὸ θρόνων καὶ ὕψωσεν ταπεινούς ,
    deposuit potentes de sede et exaltavit humiles
  53. πεινῶντας ἐνέπλησεν ἀγαθῶν καὶ πλουτοῦντας ἐξαπέστειλεν κενούς .
    esurientes implevit bonis et divites dimisit inanes
  54. ἀντελάβετο Ἰσραὴλ παιδὸς αὐτοῦ , μνησθῆναι ἐλέους ,
    suscepit Israhel puerum suum memorari misericordiae
  55. καθὼς ἐλάλησεν πρὸς τοὺς πατέρας ἡμῶν , τῷ Ἀβραὰμ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ εἰς τὸν αἰῶνα .
    sicut locutus est ad patres nostros Abraham et semini eius in saecula
  56. Ἔμεινεν δὲ Μαριὰμ σὺν αὐτῇ ὡς μῆνας τρεῖς , καὶ ὑπέστρεψεν εἰς τὸν οἶκον αὐτῆς .
    mansit autem Maria cum illa quasi mensibus tribus et reversa est in domum suam
  57. Τῇ δὲ Ἐλισάβετ ἐπλήσθη ὁ χρόνος τοῦ τεκεῖν αὐτήν , καὶ ἐγέννησεν υἱόν .
    Elisabeth autem impletum est tempus pariendi et peperit filium
  58. καὶ ἤκουσαν οἱ περίοικοι καὶ οἱ συγγενεῖς αὐτῆς ὅτι ἐμεγάλυνεν κύριος τὸ ἔλεος αὐτοῦ μετ’ αὐτῆς , καὶ συνέχαιρον αὐτῇ .
    et audierunt vicini et cognati eius quia magnificavit Dominus misericordiam suam cum illa et congratulabantur ei
  59. καὶ ἐγένετο ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ὀγδόῃ ἦλθον περιτεμεῖν τὸ παιδίον , καὶ ἐκάλουν αὐτὸ ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ πατρὸς αὐτοῦ Ζαχαρίαν .
    et factum est in die octavo venerunt circumcidere puerum et vocabant eum nomine patris eius Zacchariam
  60. καὶ ἀποκριθεῖσα ἡ μήτηρ αὐτοῦ εἶπεν · οὐχί , ἀλλὰ κληθήσεται Ἰωάννης .
    et respondens mater eius dixit nequaquam sed vocabitur Iohannes
  61. καὶ εἶπαν πρὸς αὐτὴν ὅτι οὐδείς ἐστιν ἐκ τῆς συγγενείας σου ὃς καλεῖται τῷ ὀνόματι τούτῳ .
    et dixerunt ad illam quia nemo est in cognatione tua qui vocetur hoc nomine
  62. ἐνένευον δὲ τῷ πατρὶ αὐτοῦ τὸ τί ἂν θέλοι καλεῖσθαι αὐτό .
    innuebant autem patri eius quem vellet vocari eum
  63. καὶ αἰτήσας πινακίδιον ἔγραψεν λέγων · Ἰωάννης ἐστὶν τὸ ὄνομα αὐτοῦ . καὶ ἐθαύμασαν πάντες .
    et postulans pugillarem scripsit dicens Iohannes est nomen eius et mirati sunt universi
  64. ἀνεῴχθη δὲ τὸ στόμα αὐτοῦ παραχρῆμα καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ , καὶ ἐλάλει εὐλογῶν τὸν θεόν .
    apertum est autem ilico os eius et lingua eius et loquebatur benedicens Deum
  65. καὶ ἐγένετο ἐπὶ πάντας φόβος τοὺς περιοικοῦντας αὐτούς , καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ὀρεινῇ τῆς Ἰουδαίας διελαλεῖτο πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα ,
    et factus est timor super omnes vicinos eorum et super omnia montana Iudaeae divulgabantur omnia verba haec
  66. καὶ ἔθεντο πάντες οἱ ἀκούσαντες ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῶν , λέγοντες · τί ἄρα τὸ παιδίον τοῦτο ἔσται ; καὶ γὰρ χεὶρ κυρίου ἦν ...
    et posuerunt omnes qui audierant in corde suo dicentes quid putas puer iste erit etenim manus Domini erat cum illo
  67. Καὶ Ζαχαρίας ὁ πατὴρ αὐτοῦ ἐπλήσθη πνεύματος ἁγίου καὶ ἐπροφήτευσεν λέγων ·
    et Zaccharias pater eius impletus est Spiritu Sancto et prophetavit dicens
  68. εὐλογητὸς κύριος ὁ θεὸς τοῦ Ἰσραήλ , ὅτι ἐπεσκέψατο καὶ ἐποίησεν λύτρωσιν τῷ λαῷ αὐτοῦ ,
    benedictus Deus Israhel quia visitavit et fecit redemptionem plebi suae
  69. καὶ ἤγειρεν κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαυεὶδ παιδὸς αὐτοῦ ,
    et erexit cornu salutis nobis in domo David pueri sui
  70. καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων ἀπ’ αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ ,
    sicut locutus est per os sanctorum qui a saeculo sunt prophetarum eius
  71. σωτηρίαν ἐξ ἐχθρῶν ἡμῶν καὶ ἐκ χειρὸς πάντων τῶν μισούντων ἡμᾶς ·
    salutem ex inimicis nostris et de manu omnium qui oderunt nos
  72. ποιῆσαι ἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν καὶ μνησθῆναι διαθήκης ἁγίας αὐτοῦ ,
    ad faciendam misericordiam cum patribus nostris et memorari testamenti sui sancti
  73. ὅρκον ὃν ὤμοσεν πρὸς Ἀβραὰμ τὸν πατέρα ἡμῶν , τοῦ δοῦναι ἡμῖν
    iusiurandum quod iuravit ad Abraham patrem nostrum
  74. ἀφόβως ἐκ χειρὸς ἐχθρῶν ῥυσθέντας λατρεύειν αὐτῷ
    daturum se nobis ut sine timore de manu inimicorum nostrorum liberati serviamus illi
  75. ἐν ὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ ἐνώπιον αὐτοῦ πάσας τὰς ἡμέρας ἡμῶν .
    in sanctitate et iustitia coram ipso omnibus diebus nostris
  76. καὶ σὺ δέ παιδίον , προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ · προπορεύσῃ γὰρ πρὸ προσώπου κυρίου ἑτοιμάσαι ὁδοὺς αὐτοῦ ,
    et tu puer propheta Altissimi vocaberis praeibis enim ante faciem Domini parare vias eius
  77. τοῦ δοῦναι γνῶσιν σωτηρίας τῷ λαῷ αὐτοῦ ἐν ἀφέσει ἁμαρτιῶν αὐτῶν
    ad dandam scientiam salutis plebi eius in remissionem peccatorum eorum
  78. διὰ σπλάγχνα ἐλέους θεοῦ ἡμῶν , ἐν οἷς ἐπεσκέψατο ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους ,
    per viscera misericordiae Dei nostri in quibus visitavit nos oriens ex alto
  79. ἐπιφᾶναι τοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις , τοῦ κατευθῦναι τοὺς πόδας ἡμῶν εἰς ὁδὸν εἰρήνης .
    inluminare his qui in tenebris et in umbra mortis sedent ad dirigendos pedes nostros in viam pacis
  80. Τὸ δὲ παιδίον ηὔξανεν καὶ ἐκραταιοῦτο πνεύματι , καὶ ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις ἕως ἡμέρας ἀναδείξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ .
    puer autem crescebat et confortabatur spiritu et erat in deserto usque in diem ostensionis suae ad Israhel
  81. Ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐξῆλθεν δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην .
    factum est autem in diebus illis exiit edictum a Caesare Augusto ut describeretur universus orbis
  82. αὕτη ἀπογραφὴ ἐγένετο πρώτη ἡγεμονεύοντος τῆς Συρίας Κυρηνίου .
    haec descriptio prima facta est praeside Syriae Cyrino
  83. καὶ ἐπορεύοντο πάντες ἀπογράφεσθαι , ἕκαστος εἰς τὴν ἑαυτοῦ πόλιν .
    et ibant omnes ut profiterentur singuli in suam civitatem
  84. ἀνέβη δὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐκ πόλεως Ναζαρὲθ εἰς τὴν Ἰουδαίαν εἰς πόλιν Δαυεὶδ ἥτις καλεῖται Βηθλέεμ , διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ...
    ascendit autem et Ioseph a Galilaea de civitate Nazareth in Iudaeam civitatem David quae vocatur Bethleem eo quod esset de domo et familia David
  85. ἀπογράψασθαι σὺν Μαριὰμ τῇ ἐμνηστευμένῃ αὐτῷ , οὔσῃ ἐγκύῳ .
    ut profiteretur cum Maria desponsata sibi uxore praegnate
  86. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἐκεῖ ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ τεκεῖν αὐτήν ,
    factum est autem cum essent ibi impleti sunt dies ut pareret
  87. καὶ ἔτεκεν τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον , καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτὸν καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν φάτνῃ , διότι οὐκ ἦν αὐτοῖς τόπος ἐν τῷ ...
    et peperit filium suum primogenitum et pannis eum involvit et reclinavit eum in praesepio quia non erat eis locus in diversorio
  88. Καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυλοῦντες καὶ φυλάσσοντες φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν .
    et pastores erant in regione eadem vigilantes et custodientes vigilias noctis supra gregem suum
  89. καὶ ἄγγελος κυρίου ἐπέστη αὐτοῖς καὶ δόξα κυρίου περιέλαμψεν αὐτούς , καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν .
    et ecce angelus Domini stetit iuxta illos et claritas Dei circumfulsit illos et timuerunt timore magno
  90. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος · μὴ φοβεῖσθε · ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελίζομαι ὑμῖν χαρὰν μεγάλην ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ ,
    et dixit illis angelus nolite timere ecce enim evangelizo vobis gaudium magnum quod erit omni populo
  91. ὅτι ἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτὴρ ὅς ἐστιν Χριστὸς κύριος ἐν πόλει Δαυείδ ·
    quia natus est vobis hodie salvator qui est Christus Dominus in civitate David
  92. καὶ τοῦτο ὑμῖν τὸ σημεῖον , εὑρήσετε βρέφος ἐσπαργανωμένον ἐν φάτνῃ .
    et hoc vobis signum invenietis infantem pannis involutum et positum in praesepio
  93. καὶ ἐξαίφνης ἐγένετο σὺν τῷ ἀγγέλῳ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αἰνούντων τὸν θεὸν καὶ λεγόντων ·
    et subito facta est cum angelo multitudo militiae caelestis laudantium Deum et dicentium
  94. δόξα ἐν ὑψίστοις θεῷ καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίας .
    gloria in altissimis Deo et in terra pax in hominibus bonae voluntatis
  95. Καὶ ἐγένετο ὡς ἀπῆλθον ἀπ’ αὐτῶν εἰς τὸν οὐρανὸν οἱ ἄγγελοι , οἱ ποιμένες ἐλάλουν πρὸς ἀλλήλους · διέλθωμεν δὴ ἕως Βηθλεὲμ καὶ ἴδωμεν ...
    et factum est ut discesserunt ab eis angeli in caelum pastores loquebantur ad invicem transeamus usque Bethleem et videamus hoc verbum quod factum est ...
  96. καὶ ἦλθαν σπεύσαντες , καὶ ἀνεῦραν τήν τε Μαριὰμ καὶ τὸν Ἰωσὴφ καὶ τὸ βρέφος κείμενον ἐν τῇ φάτνῃ ·
    et venerunt festinantes et invenerunt Mariam et Ioseph et infantem positum in praesepio
  97. ἰδόντες δὲ ἐγνώρισαν περὶ τοῦ ῥήματος τοῦ λαληθέντος αὐτοῖς περὶ τοῦ παιδίου τούτου .
    videntes autem cognoverunt de verbo quod dictum erat illis de puero hoc
  98. καὶ πάντες οἱ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν περὶ τῶν λαληθέντων ὑπὸ τῶν ποιμένων πρὸς αὐτούς ·
    et omnes qui audierunt mirati sunt et de his quae dicta erant a pastoribus ad ipsos
  99. ἡ δὲ Μαρία πάντα συνετήρει τὰ ῥήματα ταῦτα συνβάλλουσα ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς .
    Maria autem conservabat omnia verba haec conferens in corde suo
  100. καὶ ὑπέστρεψαν οἱ ποιμένες , δοξάζοντες καὶ αἰνοῦντες τὸν θεὸν ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἤκουσαν καὶ ἴδον καθὼς ἐλαλήθη πρὸς αὐτούς .
    et reversi sunt pastores glorificantes et laudantes Deum in omnibus quae audierant et viderant sicut dictum est ad illos
  101. Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν ἡμέραι ὀκτὼ τοῦ περιτεμεῖν αὐτόν , καὶ ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦς , τὸ κληθὲν ὑπὸ τοῦ ἀγγέλου πρὸ τοῦ συλλημφθῆναι ...
    et postquam consummati sunt dies octo ut circumcideretur vocatum est nomen eius Iesus quod vocatum est ab angelo priusquam in utero conciperetur
  102. Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν , κατὰ τὸν νόμον Μωϋσέως , ἀνήγαγον αὐτὸν εἰς Ἱεροσόλυμα παραστῆσαι τῷ κυρίῳ ,
    et postquam impleti sunt dies purgationis eius secundum legem Mosi tulerunt illum in Hierusalem ut sisterent eum Domino
  103. καθὼς γέγραπται ἐν νόμῳ κυρίου ὅτι πᾶν ἄρσεν διανοῖγον μήτραν ἅγιον τῷ κυρίῳ κληθήσεται ,
    sicut scriptum est in lege Domini quia omne masculinum adaperiens vulvam sanctum Domino vocabitur
  104. καὶ τοῦ δοῦναι θυσίαν κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νόμῳ , κυρίου , ζεῦγος τρυγόνων ἢ δύο νοσσοὺς περιστερῶν .
    et ut darent hostiam secundum quod dictum est in lege Domini par turturum aut duos pullos columbarum
  105. Καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπος ἦν ἐν Ἱερουσαλὴμ ᾧ ὄνομα Συμεών , καὶ ὁ ἄνθρωπος οὗτος δίκαιος καὶ εὐλαβής , προσδεχόμενος παράκλησιν τοῦ Ἰσραήλ , καὶ ...
    et ecce homo erat in Hierusalem cui nomen Symeon et homo iste iustus et timoratus expectans consolationem Israhel et Spiritus Sanctus erat in eo
  106. καὶ ἦν αὐτῷ κεχρηματισμένον ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου , μὴ ἰδεῖν θάνατον πρὶν ἢ ἂν ἴδῃ τὸν Χριστὸν κυρίου .
    et responsum acceperat ab Spiritu Sancto non visurum se mortem nisi prius videret Christum Domini
  107. καὶ ἦλθεν ἐν τῷ πνεύματι εἰς τὸ ἱερόν · καὶ ἐν τῷ εἰσαγαγεῖν τοὺς γονεῖς τὸ παιδίον Ἰησοῦν τοῦ ποιῆσαι αὐτοὺς κατὰ τὸ εἰθισμένον ...
    et venit in Spiritu in templum et cum inducerent puerum Iesum parentes eius ut facerent secundum consuetudinem legis pro eo
  108. καὶ αὐτὸς ἐδέξατο αὐτὸ εἰς τὰς ἀγκάλας καὶ εὐλόγησεν τὸν θεὸν καὶ εἶπεν ·
    et ipse accepit eum in ulnas suas et benedixit Deum et dixit
  109. νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου , δέσποτα , κατὰ τὸ ῥῆμά σου ἐν εἰρήνῃ ·
    nunc dimittis servum tuum Domine secundum verbum tuum in pace
  110. ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου ,
    quia viderunt oculi mei salutare tuum
  111. ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν ,
    quod parasti ante faciem omnium populorum
  112. φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν καὶ δόξαν λαοῦ σου Ἰσραήλ .
    lumen ad revelationem gentium et gloriam plebis tuae Israhel
  113. καὶ ἦν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ θαυμάζοντες ἐπὶ τοῖς λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ .
    et erat pater eius et mater mirantes super his quae dicebantur de illo
  114. καὶ εὐλόγησεν αὐτοὺς Συμεὼν καὶ εἶπεν πρὸς Μαριὰμ τὴν μητέρα αὐτοῦ · ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ἰσραὴλ καὶ ...
    et benedixit illis Symeon et dixit ad Mariam matrem eius ecce positus est hic in ruinam et resurrectionem multorum in Israhel et in signum ...
  115. καὶ σοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία , ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν ἐκ πολλῶν καρδιῶν διαλογισμοί .
    et tuam ipsius animam pertransiet gladius ut revelentur ex multis cordibus cogitationes
  116. Καὶ ἦν Ἅννα προφῆτις , θυγάτηρ Φανουήλ , ἐκ φυλῆς Ἀσήρ · αὕτη προβεβηκυῖα ἐν ἡμέραις πολλαῖς , ζήσασα μετὰ ἀνδρὸς ἔτη ἑπτὰ ἀπὸ ...
    et erat Anna prophetissa filia Phanuhel de tribu Aser haec processerat in diebus multis et vixerat cum viro suo annis septem a virginitate sua
  117. καὶ αὐτὴ χήρα ἕως ἐτῶν ὀγδοήκοντα τεσσάρων , ἣ οὐκ ἀφίστατο τοῦ ἱεροῦ νηστείαις καὶ δεήσεσι λατρεύουσα νύκτα καὶ ἡμέραν .
    et haec vidua usque ad annos octoginta quattuor quae non discedebat de templo ieiuniis et obsecrationibus serviens nocte ac die
  118. καὶ αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἐπιστᾶσα ἀνθωμολογεῖτο τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει περὶ αὐτοῦ πᾶσιν τοῖς προσδεχομένοις λύτρωσιν Ἱερουσαλήμ .
    et haec ipsa hora superveniens confitebatur Domino et loquebatur de illo omnibus qui expectabant redemptionem Hierusalem
  119. Καὶ ὡς ἐτέλεσαν πάντα κατὰ τὸν νόμον κυρίου , ἐπέστρεψαν εἰς τὴν Γαλιλαίαν εἰς πόλιν ἑαυτῶν Ναζαρέθ .
    et ut perfecerunt omnia secundum legem Domini reversi sunt in Galilaeam in civitatem suam Nazareth
  120. τὸ δὲ παιδίον ηὔξανεν καὶ ἐκραταιοῦτο πληρούμενον σοφίας , καὶ χάρις θεοῦ ἦν ἐπ’ αὐτό .
    puer autem crescebat et confortabatur plenus sapientia et gratia Dei erat in illo
  121. Καὶ ἐπορεύοντο οἱ γονεῖς αὐτοῦ κατ’ ἔτος εἰς Ἱερουσαλὴμ τῇ ἑορτῇ τοῦ πάσχα .
    et ibant parentes eius per omnes annos in Hierusalem in die sollemni paschae
  122. καὶ ὅτε ἐγένετο ἐτῶν δώδεκα , ἀναβαινόντων αὐτῶν κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἑορτῆς ,
    et cum factus esset annorum duodecim ascendentibus illis in Hierosolymam secundum consuetudinem diei festi
  123. καὶ τελειωσάντων τὰς ἡμέρας , ἐν τῷ ὑποστρέφειν αὐτοὺς ὑπέμεινεν Ἰησοῦς ὁ παῖς ἐν Ἱερουσαλήμ , καὶ οὐκ ἔγνωσαν οἱ γονεῖς αὐτοῦ .
    consummatis que diebus cum redirent remansit puer Iesus in Hierusalem et non cognoverunt parentes eius
  124. νομίσαντες δὲ αὐτὸν εἶναι ἐν τῇ συνοδίᾳ ἦλθον ἡμέρας ὁδὸν καὶ ἀνεζήτουν αὐτὸν ἐν τοῖς συγγενεῦσιν καὶ τοῖς γνωστοῖς ,
    existimantes autem illum esse in comitatu venerunt iter diei et requirebant eum inter cognatos et notos
  125. καὶ μὴ εὑρόντες ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ ἀναζητοῦντες αὐτόν .
    et non invenientes regressi sunt in Hierusalem requirentes eum
  126. καὶ ἐγένετο μετὰ ἡμέρας τρεῖς εὗρον αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ καθεζόμενον ἐν μέσῳ τῶν διδασκάλων καὶ ἀκούοντα αὐτῶν καὶ ἐπερωτῶντα αὐτούς ·
    et factum est post triduum invenerunt illum in templo sedentem in medio doctorum audientem illos et interrogantem
  127. ἐξίσταντο δὲ πάντες οἱ ἀκούοντες αὐτοῦ ἐπὶ τῇ συνέσει καὶ ταῖς ἀποκρίσεσιν αὐτοῦ .
    stupebant autem omnes qui eum audiebant super prudentia et responsis eius
  128. καὶ ἰδόντες αὐτὸν ἐξεπλάγησαν , καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν ἡ μήτηρ αὐτοῦ · τέκνον , τί ἐποίησας ἡμῖν οὕτως ; ἰδοὺ ὁ πατήρ σου ...
    et videntes admirati sunt et dixit mater eius ad illum fili quid fecisti nobis sic ecce pater tuus et ego dolentes quaerebamus te
  129. καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · τί ὅτι ἐζητεῖτέ με ; οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ πατρός μου δεῖ εἶναί με ;
    et ait ad illos quid est quod me quaerebatis nesciebatis quia in his quae Patris mei sunt oportet me esse
  130. καὶ αὐτοὶ οὐ συνῆκαν τὸ ῥῆμα ὃ ἐλάλησεν αὐτοῖς .
    et ipsi non intellexerunt verbum quod locutus est ad illos
  131. καὶ κατέβη μετ’ αὐτῶν καὶ ἦλθεν εἰς Ναζαρέθ , καὶ ἦν ὑποτασσόμενος αὐτοῖς . καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ διετήρει πάντα τὰ ῥήματα ἐν τῇ ...
    et descendit cum eis et venit Nazareth et erat subditus illis et mater eius conservabat omnia verba haec in corde suo
  132. καὶ Ἰησοῦς προέκοπτεν ἐν τῇ σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις .
    et Iesus proficiebat sapientia aetate et gratia apud Deum et homines
  133. Ἐν ἔτει δὲ πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος , ἡγεμονεύοντος Ποντίου Πειλάτου τῆς Ἰουδαίας , καὶ τετρααρχοῦντος τῆς Γαλιλαίας Ἡρῴδου , Φιλίππου δὲ τοῦ ...
    anno autem quintodecimo imperii Tiberii Caesaris procurante Pontio Pilato Iudaeam tetrarcha autem Galilaeae Herode Philippo autem fratre eius tetrarcha Itureae et Trachonitidis regionis et ...
  134. ἐπὶ ἀρχιερέως Ἅννα καὶ Καϊάφα , ἐγένετο ῥῆμα θεοῦ ἐπὶ Ἰωάννην τὸν Ζαχαρίου υἱὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ .
    sub principibus sacerdotum Anna et Caiapha factum est verbum Dei super Iohannem Zacchariae filium in deserto
  135. καὶ ἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορδάνου κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν ,
    et venit in omnem regionem Iordanis praedicans baptismum paenitentiae in remissionem peccatorum
  136. ὡς γέγραπται ἐν βίβλῳ λόγων Ἡσαΐου τοῦ προφήτου · φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ · ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου , εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους ...
    sicut scriptum est in libro sermonum Esaiae prophetae vox clamantis in deserto parate viam Domini rectas facite semitas eius
  137. πᾶσα φάραγξ πληρωθήσεται καὶ πᾶν ὄρος καὶ βουνὸς ταπεινωθήσεται , καὶ ἔσται τὰ σκολιὰ εἰς εὐθείας καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας ·
    omnis vallis implebitur et omnis mons et collis humiliabitur et erunt prava in directa et aspera in vias planas
  138. καὶ ὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ θεοῦ .
    et videbit omnis caro salutare Dei
  139. Ἔλεγεν οὖν τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις βαπτισθῆναι ὑπ’ αὐτοῦ · γεννήματα ἐχιδνῶν , τίς ὑπέδειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς ;
    dicebat ergo ad turbas quae exiebant ut baptizarentur ab ipso genimina viperarum quis ostendit vobis fugere a ventura ira
  140. ποιήσατε οὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας · καὶ μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς · πατέρα ἔχομεν τὸν Ἀβραάμ · λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ...
    facite ergo fructus dignos paenitentiae et ne coeperitis dicere patrem habemus Abraham dico enim vobis quia potest Deus de lapidibus istis suscitare filios Abrahae
  141. ἤδη δὲ καὶ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται · πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται
    iam enim securis ad radicem arborum posita est omnis ergo arbor non faciens fructum exciditur et in ignem mittitur
  142. Καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ ὄχλοι λέγοντες · τί οὖν ποιήσωμεν ;
    et interrogabant eum turbae dicentes quid ergo faciemus
  143. ἀποκριθεὶς δὲ ἔλεγεν αὐτοῖς · ὁ ἔχων δύο χιτῶνας μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι , καὶ ὁ ἔχων βρώματα ὁμοίως ποιείτω .
    respondens autem dicebat illis qui habet duas tunicas det non habenti et qui habet escas similiter faciat
  144. ἦλθον δὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆναι καὶ εἶπαν πρὸς αὐτόν · διδάσκαλε , τί ποιήσωμεν ;
    venerunt autem et publicani ut baptizarentur et dixerunt ad illum magister quid faciemus
  145. ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς · μηδὲν πλέον παρὰ τὸ διατεταγμένον ὑμῖν πράσσετε .
    at ille dixit ad eos nihil amplius quam quod constitutum est vobis faciatis
  146. ἐπηρώτων δὲ αὐτὸν καὶ στρατευόμενοι λέγοντες · τί ποιήσωμεν καὶ ἡμεῖς ; καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · μηδένα διασείσητε , μηδένα συκοφαντήσητε , καὶ ...
    interrogabant autem eum et milites dicentes quid faciemus et nos et ait illis neminem concutiatis ne que calumniam faciatis et contenti estote stipendiis vestris
  147. Προσδοκῶντος δὲ τοῦ λαοῦ καὶ διαλογιζομένων πάντων ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν περὶ τοῦ Ἰωάννου , μήποτε αὐτὸς εἴη ὁ Χριστός ,
    existimante autem populo et cogitantibus omnibus in cordibus suis de Iohanne ne forte ipse esset Christus
  148. ἀπεκρίνατο λέγων πᾶσιν ὁ Ἰωάννης · ἐγὼ μὲν ὕδατι βαπτίζω ὑμᾶς · ἔρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου , οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς λῦσαι τὸν ...
    respondit Iohannes dicens omnibus ego quidem aqua baptizo vos venit autem fortior me cuius non sum dignus solvere corrigiam calciamentorum eius ipse vos baptizabit ...
  149. οὗ τὸ πτύον ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ διακαθᾶραι τὴν ἅλωνα αὐτοῦ καὶ συναγαγεῖν τὸν σῖτον εἰς τὴν ἀποθήκην αὐτοῦ , τὸ δὲ ἄχυρον κατακαύσει ...
    cuius ventilabrum in manu eius et purgabit aream suam et congregabit triticum in horreum suum paleas autem conburet igni inextinguibili
  150. Πολλὰ μὲν οὖν καὶ ἕτερα παρακαλῶν εὐηγγελίζετο τὸν λαόν ·
    multa quidem et alia exhortans evangelizabat populum
  151. ὁ δὲ Ἡρώδης ὁ τετραάρχης , ἐλεγχόμενος ὑπ’ αὐτοῦ περὶ Ἡρῳδιάδος τῆς γυναικὸς τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ καὶ περὶ πάντων ὧν ἐποίησεν πονηρῶν ὁ Ἡρώδης
    Herodes autem tetrarcha cum corriperetur ab illo de Herodiade uxore fratris sui et de omnibus malis quae fecit Herodes
  152. προσέθηκεν καὶ τοῦτο ἐπὶ πᾶσιν , κατέκλεισεν τὸν Ἰωάννην ἐν φυλακῇ .
    adiecit et hoc supra omnia et inclusit Iohannem in carcere
  153. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ βαπτισθῆναι ἅπαντα τὸν λαὸν καὶ Ἰησοῦ βαπτισθέντος καὶ προσευχομένου ἀνεῳχθῆναι τὸν οὐρανόν ,
    factum est autem cum baptizaretur omnis populus et Iesu baptizato et orante apertum est caelum
  154. καὶ καταβῆναι τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον σωματικῷ εἴδει ὡς περιστερὰν ἐπ’ αὐτόν , καὶ φωνὴν ἐξ οὐρανοῦ γενέσθαι , σὺ εἶ ὁ υἱός μου ...
    et descendit Spiritus Sanctus corporali specie sicut columba in ipsum et vox de caelo facta est tu es Filius meus dilectus in te conplacuit
  155. Καὶ αὐτὸς ἦν Ἰησοῦς ἀρχόμενος ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα , ὢν υἱός , ὡς ἐνομίζετο , Ἰωσὴφ τοῦ Ἡλεὶ
    et ipse Iesus erat incipiens quasi annorum triginta ut putabatur filius Ioseph qui fuit Heli
  156. τοῦ Μαθθὰθ τοῦ Λευεὶ τοῦ Μελχεὶ τοῦ Ἰανναὶ τοῦ Ἰωσὴφ
    qui fuit Matthat qui fuit Levi qui fuit Melchi qui fuit Iannae qui fuit Ioseph
  157. τοῦ Ματταθίου τοῦ Ἀμὼς τοῦ Ναοὺμ τοῦ Ἐσλεὶ τοῦ Ναγγαὶ
    qui fuit Matthathiae qui fuit Amos qui fuit Naum qui fuit Esli qui fuit Naggae
  158. τοῦ Μάαθ τοῦ Ματταθίου τοῦ Σεμεεὶν τοῦ Ἰωσὴχ τοῦ Ἰωδὰ
    qui fuit Maath qui fuit Matthathiae qui fuit Semei qui fuit Iosech qui fuit Ioda
  159. τοῦ Ἰωανὰν τοῦ Ῥησὰ τοῦ Ζοροβαβὲλ τοῦ Σαλαθιὴλ τοῦ Νηρεὶ
    qui fuit Iohanna qui fuit Resa qui fuit Zorobabel qui fuit Salathihel qui fuit Neri
  160. τοῦ Μελχεὶ τοῦ Ἀδδεὶ τοῦ Κωσὰμ τοῦ Ἐλμαδὰμ τοῦ Ἢρ
    qui fuit Melchi qui fuit Addi qui fuit Cosam qui fuit Helmadam qui fuit Her
  161. τοῦ Ἰησοῦ τοῦ Ἐλιέζερ τοῦ Ἰωρεὶμ τοῦ Μαθθὰθ τοῦ Λευεὶ
    qui fuit Iesu qui fuit Eliezer qui fuit Iorim qui fuit Matthat qui fuit Levi
  162. τοῦ Συμεὼν τοῦ Ἰούδα τοῦ Ἰωσὴφ τοῦ Ἰωνὰμ τοῦ Ἐλιακεὶμ
    qui fuit Symeon qui fuit Iuda qui fuit Ioseph qui fuit Iona qui fuit Eliachim
  163. τοῦ Μελεὰ τοῦ Μεννὰ τοῦ Ματταθὰ τοῦ Ναθὰμ τοῦ Δαυεὶδ
    qui fuit Melea qui fuit Menna qui fuit Matthata qui fuit Nathan qui fuit David
  164. τοῦ Ἰεσσαὶ τοῦ Ἰωβὴδ τοῦ Βόος τοῦ Σαλὰ τοῦ Ναασσὼν
    qui fuit Iesse qui fuit Obed qui fuit Booz qui fuit Salmon qui fuit Naasson
  165. τοῦ Ἀμιναδὰβ τοῦ Ἀδμεὶν τοῦ Ἀρνεὶ τοῦ Ἐσρὼμ τοῦ Φάρες τοῦ Ἰούδα
    qui fuit Aminadab qui fuit Aram qui fuit Esrom qui fuit Phares qui fuit Iudae
  166. τοῦ Ἰακὼβ τοῦ Ἰσαὰκ τοῦ Ἀβραὰμ τοῦ Θάρα τοῦ Ναχὼρ
    qui fuit Iacob qui fuit Isaac qui fuit Abraham qui fuit Thare qui fuit Nachor
  167. τοῦ Σεροὺχ τοῦ Ραγαῦ τοῦ Φαλὲκ τοῦ Ἔβερ τοῦ Σαλὰ
    qui fuit Seruch qui fuit Ragau qui fuit Phalec qui fuit Eber qui fuit Sale
  168. τοῦ Καϊνὰμ τοῦ Ἀρφαξὰδ τοῦ Σὴμ τοῦ Νῶε τοῦ Λάμεχ
    qui fuit Cainan qui fuit Arfaxat qui fuit Sem qui fuit Noe qui fuit Lamech
  169. τοῦ Μαθουσαλὰ τοῦ Ἐνὼχ τοῦ Ἰάρετ τοῦ Μελελεὴλ τοῦ Καϊνὰμ
    qui fuit Mathusalae qui fuit Enoch qui fuit Iared qui fuit Malelehel qui fuit Cainan
  170. τοῦ Ἐνὼς τοῦ Σὴθ τοῦ Ἀδὰμ τοῦ θεοῦ .
    qui fuit Enos qui fuit Seth qui fuit Adam qui fuit Dei
  171. Ἰησοῦς δὲ πλήρης πνεύματος ἁγίου ὑπέστρεψεν ἀπὸ τοῦ Ἰορδάνου , καὶ ἤγετο ἐν τῷ πνεύματι ἐν τῇ ἐρήμῳ
    Iesus autem plenus Spiritu Sancto regressus est ab Iordane et agebatur in Spiritu in desertum
  172. ἡμέρας τεσσεράκοντα πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου . καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις , καὶ συντελεσθεισῶν αὐτῶν ἐπείνασεν .
    diebus quadraginta et temptabatur a diabolo et nihil manducavit in diebus illis et consummatis illis esuriit
  173. εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ διάβολος · εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ , εἰπὲ τῷ λίθῳ τούτῳ ἵνα γένηται ἄρτος .
    dixit autem illi diabolus si Filius Dei es dic lapidi huic ut panis fiat
  174. καὶ ἀπεκρίθη πρὸς αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς · γέγραπται ὅτι οὐκ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος .
    et respondit ad illum Iesus scriptum est quia non in pane solo vivet homo sed in omni verbo Dei
  175. καὶ ἀναγαγὼν αὐτὸν ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης ἐν στιγμῇ χρόνου ·
    et duxit illum diabolus et ostendit illi omnia regna orbis terrae in momento temporis
  176. καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος · σοὶ δώσω τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἅπασαν καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν , ὅτι ἐμοὶ παραδέδοται καὶ ᾧ ἐὰν θέλω ...
    et ait ei tibi dabo potestatem hanc universam et gloriam illorum quia mihi tradita sunt et cui volo do illa
  177. σὺ οὖν ἐὰν προσκυνήσῃς ἐνώπιον ἐμοῦ , ἔσται σοῦ πᾶσα .
    tu ergo si adoraveris coram me erunt tua omnia
  178. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · γέγραπται · προσκυνήσεις κύριον τὸν θεόν σου καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις .
    et respondens Iesus dixit illi scriptum est Dominum Deum tuum adorabis et illi soli servies
  179. ἤγαγεν δὲ αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλὴμ καὶ ἔστησεν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ , καὶ εἶπεν αὐτῷ · εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ , βάλε ...
    et duxit illum in Hierusalem et statuit eum supra pinnam templi et dixit illi si Filius Dei es mitte te hinc deorsum
  180. γέγραπται γὰρ ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξαι σε ,
    scriptum est enim quod angelis suis mandabit de te ut conservent te
  181. καὶ ὅτι ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσίν σε , μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου .
    et quia in manibus tollent te ne forte offendas ad lapidem pedem tuum
  182. καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς ὅτι εἴρηται · οὐκ ἐκπειράσεις κύριον τὸν θεόν σου .
    et respondens Iesus ait illi dictum est non temptabis Dominum Deum tuum
  183. καὶ συντελέσας πάντα πειρασμὸν ὁ διάβολος ἀπέστη ἀπ’ αὐτοῦ ἄχρι καιροῦ .
    et consummata omni temptatione diabolus recessit ab illo usque ad tempus
  184. Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν · καὶ φήμη ἐξῆλθεν καθ’ ὅλης τῆς περιχώρου περὶ αὐτοῦ .
    et regressus est Iesus in virtute Spiritus in Galilaeam et fama exiit per universam regionem de illo
  185. καὶ αὐτὸς ἐδίδασκεν ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν , δοξαζόμενος ὑπὸ πάντων .
    et ipse docebat in synagogis eorum et magnificabatur ab omnibus
  186. Καὶ ἦλθεν εἰς Ναζαρά , οὗ ἦν ἀνατεθραμμένος , καὶ εἰσῆλθεν κατὰ τὸ εἰωθὸς αὐτῷ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων εἰς τὴν συναγωγήν , ...
    et venit Nazareth ubi erat nutritus et intravit secundum consuetudinem suam die sabbati in synagogam et surrexit legere
  187. καὶ ἐπεδόθη αὐτῷ βιβλίον τοῦ προφήτου Ἡσαΐου , καὶ ἀναπτύξας τὸ βιβλίον εὗρεν τόπον οὗ ἦν γεγραμμένον ·
    et traditus est illi liber prophetae Esaiae et ut revolvit librum invenit locum ubi scriptum erat
  188. πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ , οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς , ἀπέσταλκέν με
    Spiritus Domini super me propter quod unxit me evangelizare pauperibus misit me
  189. κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν , ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει , κηρύξαι ἐνιαυτὸν κυρίου δεκτόν .
    praedicare captivis remissionem et caecis visum dimittere confractos in remissionem praedicare annum Domini acceptum et diem retributionis
  190. καὶ πτύξας τὸ βιβλίον ἀποδοὺς τῷ ὑπηρέτῃ ἐκάθισεν , καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συναγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ .
    et cum plicuisset librum reddidit ministro et sedit et omnium in synagoga oculi erant intendentes in eum
  191. ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς ὅτι σήμερον πεπλήρωται ἡ γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν .
    coepit autem dicere ad illos quia hodie impleta est haec scriptura in auribus vestris
  192. καὶ πάντες ἐμαρτύρουν αὐτῷ καὶ ἐθαύμαζον ἐπὶ τοῖς λόγοις τῆς χάριτος τοῖς ἐκπορευομένοις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ , καὶ ἔλεγον · οὐχὶ υἱός ἐστιν ...
    et omnes testimonium illi dabant et mirabantur in verbis gratiae quae procedebant de ore ipsius et dicebant nonne hic filius est Ioseph
  193. καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · πάντως ἐρεῖτέ μοι τὴν παραβολὴν ταύτην · ἰατρέ , θεράπευσον σεαυτόν · ὅσα ἠκούσαμεν γενόμενα εἰς τὴν Καφαρναοὺμ ποίησον ...
    et ait illis utique dicetis mihi hanc similitudinem medice cura te ipsum quanta audivimus facta in Capharnaum fac et hic in patria tua
  194. εἶπεν δέ · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς προφήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι ἑαυτοῦ .
    ait autem amen dico vobis quia nemo propheta acceptus est in patria sua
  195. ἐπ’ ἀληθείας δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἡλείου ἐν τῷ Ἰσραήλ , ὅτε ἐκλείσθη ὁ οὐρανὸς ἐπὶ ἔτη τρία ...
    in veritate dico vobis multae viduae erant in diebus Heliae in Israhel quando clusum est caelum annis tribus et mensibus sex cum facta est ...
  196. καὶ πρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη Ἡλείας εἰ μὴ εἰς Σάρεπτα τῆς Σιδωνίας πρὸς γυναῖκα χήραν .
    et ad nullam illarum missus est Helias nisi in Sareptha Sidoniae ad mulierem viduam
  197. καὶ πολλοὶ λεπροὶ ἦσαν ἐν τῷ Ἰσραὴλ ἐπὶ Ἐλισαίου τοῦ προφήτου , καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη εἰ μὴ Ναιμὰν ὁ Σύρος .
    et multi leprosi erant in Israhel sub Heliseo propheta et nemo eorum mundatus est nisi Neman Syrus
  198. καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συναγωγῇ ἀκούοντες ταῦτα ,
    et repleti sunt omnes in synagoga ira haec audientes
  199. καὶ ἀναστάντες ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω τῆς πόλεως , καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἕως ὀφρύος τοῦ ὄρους ἐφ’ οὗ ἡ πόλις ᾠκοδόμητο αὐτῶν , ὥστε κατακρημνίσαι ...
    et surrexerunt et eiecerunt illum extra civitatem et duxerunt illum usque ad supercilium montis supra quem civitas illorum erat aedificata ut praecipitarent eum
  200. αὐτὸς δὲ διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν ἐπορεύετο .
    ipse autem transiens per medium illorum ibat
  201. Καὶ κατῆλθεν εἰς Καφαρναοὺμ πόλιν τῆς Γαλιλαίας , καὶ ἦν διδάσκων αὐτοὺς ἐν τοῖς σάββασιν ·
    et descendit in Capharnaum civitatem Galilaeae ibi que docebat illos sabbatis
  202. καὶ ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ , ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ .
    et stupebant in doctrina eius quia in potestate erat sermo ipsius
  203. Καὶ ἐν τῇ συναγωγῇ ἦν ἄνθρωπος ἔχων πνεῦμα δαιμονίου ἀκαθάρτου , καὶ ἀνέκραξεν φωνῇ μεγάλῃ ·
    et in synagoga erat homo habens daemonium inmundum et exclamavit voce magna
  204. ἔα , τί ἡμῖν καὶ σοί , Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς ; οἶδά σε τίς εἶ , ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ .
    dicens sine quid nobis et tibi Iesu Nazarene venisti perdere nos scio te qui sis Sanctus Dei
  205. καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς λέγων · φιμώθητι καὶ ἔξελθε ἀπ’ αὐτοῦ . καὶ ῥίψαν αὐτὸν τὸ δαιμόνιον εἰς τὸ μέσον ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ...
    et increpavit illi Iesus dicens obmutesce et exi ab illo et cum proiecisset illum daemonium in medium exiit ab illo nihil que illum nocuit
  206. καὶ ἐγένετο θάμβος ἐπὶ πάντας , καὶ συνελάλουν πρὸς ἀλλήλους λέγοντες · τίς ὁ λόγος οὗτος , ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δυνάμει ἐπιτάσσει τοῖς ...
    et factus est pavor in omnibus et conloquebantur ad invicem dicentes quod est hoc verbum quia in potestate et virtute imperat inmundis spiritibus et
  207. καὶ ἐξεπορεύετο ἦχος περὶ αὐτοῦ εἰς πάντα τόπον τῆς περιχώρου .
    et divulgabatur fama de illo in omnem locum regionis
  208. Ἀναστὰς δὲ ἀπὸ τῆς συναγωγῆς εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος . πενθερὰ δὲ τοῦ Σίμωνος ἦν συνεχομένη πυρετῷ μεγάλῳ , καὶ ἠρώτησαν αὐτὸν περὶ ...
    surgens autem de synagoga introivit in domum Simonis socrus autem Simonis tenebatur magnis febribus et rogaverunt illum pro ea
  209. καὶ ἐπιστὰς ἐπάνω αὐτῆς ἐπετίμησεν τῷ πυρετῷ , καὶ ἀφῆκεν αὐτήν · παραχρῆμα δὲ ἀναστᾶσα διηκόνει αὐτοῖς .
    et stans super illam imperavit febri et dimisit illam et continuo surgens ministrabat illis
  210. Δύνοντος δὲ τοῦ ἡλίου πάντες ὅσοι εἶχον ἀσθενοῦντας νόσοις ποικίλαις ἤγαγον αὐτοὺς πρὸς αὐτόν · ὁ δὲ ἑνὶ ἑκάστῳ αὐτῶν τὰς χεῖρας ἐπιτιθεὶς ἐθεράπευεν ...
    cum sol autem occidisset omnes qui habebant infirmos variis languoribus ducebant illos ad eum at ille singulis manus inponens curabat eos
  211. ἐξήρχοντο δὲ καὶ δαιμόνια ἀπὸ πολλῶν , κραυγάζοντα καὶ λέγοντα ὅτι σὺ εἶ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ . καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἴα αὐτὰ λαλεῖν ...
    exiebant autem etiam daemonia a multis clamantia et dicentia quia tu es Filius Dei et increpans non sinebat ea loqui quia sciebant ipsum esse
  212. Γενομένης δὲ ἡμέρας ἐξελθὼν ἐπορεύθη εἰς ἔρημον τόπον , καὶ οἱ ὄχλοι ἐπεζήτουν αὐτόν · καὶ ἦλθον ἕως αὐτοῦ , καὶ κατεῖχον αὐτὸν τοῦ ...
    facta autem die egressus ibat in desertum locum et turbae requirebant eum et venerunt usque ad ipsum et detinebant illum ne discederet ab eis
  213. ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτοὺς ὅτι καὶ ταῖς ἑτέραις πόλεσιν εὐαγγελίσασθαί με δεῖ τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ , ὅτι ἐπὶ τοῦτο ἀπεστάλην .
    quibus ille ait quia et aliis civitatibus oportet me evangelizare regnum Dei quia ideo missus sum
  214. καὶ ἦν κηρύσσων εἰς τὰς συναγωγὰς τῆς Γαλιλαίας .
    et erat praedicans in synagogis Galilaeae
  215. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ τὸν ὄχλον ἐπικεῖσθαι αὐτῷ καὶ ἀκούειν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ , καὶ αὐτὸς ἦν ἑστὼς παρὰ τὴν λίμνην Γεννησαρέτ ,
    factum est autem cum turbae inruerent in eum ut audirent verbum Dei et ipse stabat secus stagnum Gennesareth
  216. καὶ ἴδεν δύο πλοιάρια ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην · οἱ δὲ ἁλεεῖς ἀπ’ αὐτῶν ἀποβάντες ἔπλυναν τὰ δίκτυα .
    et vidit duas naves stantes secus stagnum piscatores autem descenderant et lavabant retia
  217. ἐμβὰς δὲ εἰς ἓν τῶν πλοίων , ὃ ἦν Σίμωνος , ἠρώτησεν αὐτὸν ἀπὸ τῆς γῆς ἐπαναγαγεῖν ὀλίγον , καθίσας δὲ ἐν τῷ πλοίῳ ...
    ascendens autem in unam navem quae erat Simonis rogavit eum a terra reducere pusillum et sedens docebat de navicula turbas
  218. ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν , εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα · ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος καὶ χαλάσατε τὰ δίκτυα ὑμῶν εἰς ἄγραν .
    ut cessavit autem loqui dixit ad Simonem duc in altum et laxate retia vestra in capturam
  219. καὶ ἀποκριθεὶς Σίμων εἶπεν · ἐπιστάτα , δι’ ὅλης νυκτὸς κοπιάσαντες οὐδὲν ἐλάβομεν · ἐπὶ δὲ τῷ ῥήματί σου χαλάσω τὰ δίκτυα .
    et respondens Simon dixit illi praeceptor per totam noctem laborantes nihil cepimus in verbo autem tuo laxabo rete
  220. καὶ τοῦτο ποιήσαντες συνέκλεισαν πλῆθος ἰχθύων πολύ · διερρήσσετο δὲ τὰ δίκτυα αὐτῶν .
    et cum hoc fecissent concluserunt piscium multitudinem copiosam rumpebatur autem rete eorum
  221. καὶ κατένευσαν τοῖς μετόχοις ἐν τῷ ἑτέρῳ πλοίῳ τοῦ ἐλθόντας συλλαβέσθαι αὐτοῖς · καὶ ἦλθαν , καὶ ἔπλησαν ἀμφότερα τὰ πλοῖα , ὥστε βυθίζεσθαι ...
    et annuerunt sociis qui erant in alia navi ut venirent et adiuvarent eos et venerunt et impleverunt ambas naviculas ita ut mergerentur
  222. ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος προσέπεσεν τοῖς γόνασιν Ἰησοῦ λέγων · ἔξελθε ἀπ’ ἐμοῦ , ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι , κύριε .
    quod cum videret Simon Petrus procidit ad genua Iesu dicens exi a me quia homo peccator sum Domine
  223. θάμβος γὰρ περιέσχεν αὐτὸν καὶ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπὶ τῇ ἄγρᾳ τῶν ἰχθύων ᾗ συνέλαβον ,
    stupor enim circumdederat eum et omnes qui cum illo erant in captura piscium quam ceperant
  224. ὁμοίως δὲ καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην υἱοὺς Ζεβεδαίου , οἳ ἦσαν κοινωνοὶ τῷ Σίμωνι . καὶ εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα ὁ Ἰησοῦς · μὴ ...
    similiter autem Iacobum et Iohannem filios Zebedaei qui erant socii Simonis et ait ad Simonem Iesus noli timere ex hoc iam homines eris capiens
  225. καὶ καταγαγόντες τὰ πλοῖα ἐπὶ τὴν γῆν , ἀφέντες πάντα ἠκολούθησαν αὐτῷ .
    et subductis ad terram navibus relictis omnibus secuti sunt illum
  226. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν πόλεων , καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας · ἰδὼν δὲ τὸν Ἰησοῦν , πεσὼν ἐπὶ ...
    et factum est cum esset in una civitatum et ecce vir plenus lepra et videns Iesum et procidens in faciem rogavit eum dicens Domine ...
  227. καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ εἰπών · θέλω , καθαρίσθητι . καὶ εὐθέως ἡ λέπρα ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ .
    et extendens manum tetigit illum dicens volo mundare et confestim lepra discessit ab illo
  228. καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν , ἀλλὰ ἀπελθὼν δεῖξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ , καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου καθὼς προσέταξεν Μωϋσῆς , ...
    et ipse praecepit illi ut nemini diceret sed vade ostende te sacerdoti et offer pro emundatione tua sicut praecepit Moses in testimonium illis
  229. διήρχετο δὲ μᾶλλον ὁ λόγος περὶ αὐτοῦ , καὶ συνήρχοντο ὄχλοι πολλοὶ ἀκούειν καὶ θεραπεύεσθαι ἀπὸ τῶν ἀσθενειῶν αὐτῶν ·
    perambulabat autem magis sermo de illo et conveniebant turbae multae ut audirent et curarentur ab infirmitatibus suis
  230. αὐτὸς δὲ ἦν ὑποχωρῶν ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ προσευχόμενος .
    ipse autem secedebat in deserto et orabat
  231. Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν καὶ αὐτὸς ἦν διδάσκων , καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι καὶ νομοδιδάσκαλοι , οἳ ἦσαν ἐληλυθότες ἐκ πάσης κώμης ...
    et factum est in una dierum et ipse sedebat docens et erant Pharisaei sedentes et legis doctores qui venerant ex omni castello Galilaeae et ...
  232. καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον ὃς ἦν παραλελυμένος , καὶ ἐζήτουν αὐτὸν εἰσενεγκεῖν καὶ θεῖναι ἐνώπιον αὐτοῦ .
    et ecce viri portantes in lecto hominem qui erat paralyticus et quaerebant eum inferre et ponere ante eum
  233. καὶ μὴ εὑρόντες ποίας εἰσενέγκωσιν αὐτὸν διὰ τὸν ὄχλον , ἀναβάντες ἐπὶ τὸ δῶμα διὰ τῶν κεράμων καθῆκαν αὐτὸν σὺν τῷ κλινιδίῳ εἰς τὸ ...
    et non invenientes qua parte illum inferrent prae turba ascenderunt supra tectum per tegulas submiserunt illum cum lecto in medium ante Iesum
  234. καὶ ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν · ἄνθρωπε , ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου .
    quorum fidem ut vidit dixit homo remittuntur tibi peccata tua
  235. καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι λέγοντες · τίς ἐστιν οὗτος ὃς λαλεῖ βλασφημίας ; τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφεῖναι εἰ μὴ μόνος ...
    et coeperunt cogitare scribae et Pharisaei dicentes quis est hic qui loquitur blasphemias quis potest dimittere peccata nisi solus Deus
  236. ἐπιγνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν ἀποκριθεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς · τί διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ;
    ut cognovit autem Iesus cogitationes eorum respondens dixit ad illos quid cogitatis in cordibus vestris
  237. τί ἐστιν εὐκοπώτερον , εἰπεῖν · ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου , ἢ εἰπεῖν · ἔγειρε καὶ περιπάτει ;
    quid est facilius dicere dimittuntur tibi peccata an dicere surge et ambula
  238. ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐξουσίαν ἔχει ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας , εἶπεν τῷ παραλελυμένῳ · σοὶ λέγω , ἔγειρε ...
    ut autem sciatis quia Filius hominis potestatem habet in terra dimittere peccata ait paralytico tibi dico surge tolle lectum tuum et vade in domum
  239. καὶ παραχρῆμα ἀναστὰς ἐνώπιον αὐτῶν , ἄρας ἐφ’ ὃ κατέκειτο , ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δοξάζων τὸν θεόν .
    et confestim surgens coram illis tulit in quo iacebat et abiit in domum suam magnificans Deum
  240. καὶ ἔκστασις ἔλαβεν ἅπαντας , καὶ ἐδόξαζον τὸν θεόν , καὶ ἐπλήσθησαν φόβου λέγοντες ὅτι εἴδομεν παράδοξα σήμερον .
    et stupor adprehendit omnes et magnificabant Deum et repleti sunt timore dicentes quia vidimus mirabilia hodie
  241. Καὶ μετὰ ταῦτα ἐξῆλθεν , καὶ ἐθεάσατο τελώνην ὀνόματι Λευεὶν καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον , καὶ εἶπεν αὐτῷ · ἀκολούθει μοι .
    et post haec exiit et vidit publicanum nomine Levi sedentem ad teloneum et ait illi sequere me
  242. καὶ καταλιπὼν πάντα ἀναστὰς ἠκολούθει αὐτῷ .
    et relictis omnibus surgens secutus est eum
  243. καὶ ἐποίησεν δοχὴν μεγάλην Λευεὶς αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ · καὶ ἦν ὄχλος πολὺς τελωνῶν καὶ ἄλλων οἳ ἦσαν μετ’ αὐτῶν κατακείμενοι .
    et fecit ei convivium magnum Levi in domo sua et erat turba multa publicanorum et aliorum qui cum illis erant discumbentes
  244. καὶ ἐγόγγυζον οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς αὐτῶν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγοντες · διά τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίετε καὶ πίνετε
    et murmurabant Pharisaei et scribae eorum dicentes ad discipulos eius quare cum publicanis et peccatoribus manducatis et bibitis
  245. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς · οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχοντες ·
    et respondens Iesus dixit ad illos non egent qui sani sunt medico sed qui male habent
  246. οὐκ ἐλήλυθα καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν .
    non veni vocare iustos sed peccatores in paenitentiam
  247. Οἱ δὲ εἶπαν πρὸς αὐτόν · οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου νηστεύουσιν πυκνὰ καὶ δεήσεις ποιοῦνται , ὁμοίως καὶ οἱ τῶν Φαρισαίων , οἱ δὲ σοὶ ...
    at illi dixerunt ad eum quare discipuli Iohannis ieiunant frequenter et obsecrationes faciunt similiter et Pharisaeorum tui autem edunt et bibunt
  248. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς , μὴ δύνασθε τοὺς υἱοὺς τοῦ νυμφῶνος , ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν , ποιῆσαι νηστεῦσαι
    quibus ipse ait numquid potestis filios sponsi dum cum illis est sponsus facere ieiunare
  249. ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι , καὶ ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος , τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις .
    venient autem dies et cum ablatus fuerit ab illis sponsus tunc ieiunabunt in illis diebus
  250. Ἔλεγεν δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς ὅτι οὐδεὶς ἐπίβλημα ἀπο ἱματίου καινοῦ σχίσας ἐπιβάλλει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν · εἰ δὲ μήγε , καὶ τὸ ...
    dicebat autem et similitudinem ad illos quia nemo commissuram a vestimento novo inmittit in vestimentum vetus alioquin et novum rumpit et veteri non convenit ...
  251. καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς · εἰ δὲ μήγε , ῥήξει ὁ οἶνος ὁ νέος τοὺς ἀσκούς , καὶ αὐτὸς ἐκχυθήσεται ...
    et nemo mittit vinum novum in utres veteres alioquin rumpet vinum novum utres et ipsum effundetur et utres peribunt
  252. ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς βλητέον .
    sed vinum novum in utres novos mittendum est et utraque conservantur
  253. καὶ οὐδεὶς πιὼν παλαιὸν θέλει νέον · λέγει γάρ · ὁ παλαιὸς χρηστός ἐστιν .
    et nemo bibens vetus statim vult novum dicit enim vetus melius est
  254. Ἐγένετο δὲ ἐν σαββάτῳ δευτεροπρώτῳ διαπορεύεσθαι αὐτὸν διὰ σπορίμων , καὶ ἔτιλλον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τοὺς στάχυας καὶ ἤσθιον ψώχοντες ταῖς χερσίν .
    factum est autem in sabbato secundoprimo cum transiret per sata vellebant discipuli eius spicas et manducabant confricantes manibus
  255. τινὲς δὲ τῶν Φαρισαίων εἶπον · τί ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν τοῖς σάββασιν ;
    quidam autem Pharisaeorum dicebant illis quid facitis quod non licet in sabbatis
  256. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν · οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησεν Δαυεὶδ ὁπότε ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ ὄντες ;
    et respondens Iesus ad eos dixit nec hoc legistis quod fecit David cum esurisset ipse et qui cum eo erant
  257. ὡς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔλαβεν καὶ ἔφαγεν καὶ ἔδωκεν καὶ τοῖς μετ’ αὐτοῦ , οὓς οὐκ ...
    quomodo intravit in domum Dei et panes propositionis sumpsit et manducavit et dedit his qui cum ipso erant quos non licet manducare nisi tantum
  258. καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι κύριός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ σαββάτου .
    et dicebat illis quia dominus est Filius hominis etiam sabbati
  259. Ἐγένετο δὲ ἐν ἑτέρῳ σαββάτῳ εἰσελθεῖν αὐτὸν εἰς τὴν συναγωγὴν καὶ διδάσκειν . καὶ ἦν ἄνθρωπος ἐκεῖ καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ...
    factum est autem et in alio sabbato ut intraret in synagogam et doceret et erat ibi homo et manus eius dextra erat arida
  260. παρετηροῦντο δὲ οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι εἰ ἐν τῷ σαββάτῳ θεραπεύει , ἵνα εὕρωσιν κατηγορεῖν αὐτοῦ .
    observabant autem scribae et Pharisaei si in sabbato curaret ut invenirent accusare illum
  261. αὐτὸς δὲ ᾔδει τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν · εἶπεν δὲ τῷ ἀνδρὶ τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα · ἔγειρε καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον . ...
    ipse vero sciebat cogitationes eorum et ait homini qui habebat manum aridam surge et sta in medium et surgens stetit
  262. εἶπεν δὲ ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτούς · ἐπερωτῶ ὑμᾶς , εἰ ἔξεστιν τῷ σαββάτῳ ἀγαθοποιῆσαι ἢ κακοποιῆσαι , ψυχὴν σῶσαι ἢ ἀπολέσαι .
    ait autem ad illos Iesus interrogo vos si licet sabbato bene facere an male animam salvam facere an perdere
  263. καὶ περιβλεψάμενος πάντας αὐτοὺς εἶπεν αὐτῷ · ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου . ὁ δὲ ἐποίησεν , καὶ ἀπεκατεστάθη ἡ χεὶρ αὐτοῦ .
    et circumspectis omnibus dixit homini extende manum tuam et extendit et restituta est manus eius
  264. αὐτοὶ δὲ ἐπλήσθησαν ἀνοίας , καὶ διελάλουν πρὸς ἀλλήλους τί ἂν ποιήσαιεν τῷ Ἰησοῦ .
    ipsi autem repleti sunt insipientia et conloquebantur ad invicem quidnam facerent Iesu
  265. Ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ἐξελθεῖν αὐτὸν εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι , καὶ ἦν διανυκτερεύων ἐν τῇ προσευχῇ τοῦ θεοῦ .
    factum est autem in illis diebus exiit in montem orare et erat pernoctans in oratione Dei
  266. καὶ ὅτε ἐγένετο ἡμέρα , προσεφώνησεν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ , καὶ ἐκλεξάμενος ἀπ’ αὐτῶν δώδεκα , οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν ,
    et cum dies factus esset vocavit discipulos suos et elegit duodecim ex ipsis quos et apostolos nominavit
  267. Σίμωνα , ὃν καὶ ὠνόμασεν Πέτρον , καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ , καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην καὶ Φίλιππον καὶ Βαρθολομαῖον
    Simonem quem cognominavit Petrum et Andream fratrem eius Iacobum et Iohannem Philippum et Bartholomeum
  268. καὶ Μαθθαῖον καὶ Θωμᾶν , καὶ Ἰάκωβον Ἀλφαίου , καὶ Σίμωνα τὸν καλούμενον ζηλωτήν ,
    Mattheum et Thomam Iacobum Alphei et Simonem qui vocatur Zelotes
  269. καὶ Ἰούδαν Ἰακώβου καὶ Ἰούδαν Ἰσκαριώθ , ὃς ἐγένετο προδότης .
    Iudam Iacobi et Iudam Scarioth qui fuit proditor
  270. καὶ καταβὰς μετ’ αὐτῶν ἔστη ἐπὶ τόπου πεδινοῦ , καὶ ὄχλος πολὺς μαθητῶν αὐτοῦ , καὶ πλῆθος πολὺ τοῦ λαοῦ ἀπὸ πάσης τῆς Ἰουδαίας ...
    et descendens cum illis stetit in loco campestri et turba discipulorum eius et multitudo copiosa plebis ab omni Iudaea et Hierusalem et maritimae Tyri ...
  271. καὶ οἱ ἐνοχλούμενοι ἀπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων ἐθεραπεύοντο ·
    qui venerunt ut audirent eum et sanarentur a languoribus suis et qui vexabantur ab spiritibus inmundis curabantur
  272. καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἐζήτουν ἅπτεσθαι αὐτοῦ , ὅτι δύναμις παρ’ αὐτοῦ ἐξήρχετο καὶ ἰᾶτο πάντας .
    et omnis turba quaerebant eum tangere quia virtus de illo exiebat et sanabat omnes
  273. Καὶ αὐτὸς ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ εἰς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ἔλεγεν · μακάριοι οἱ πτωχοί , ὅτι ὑμετέρα ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ .
    et ipse elevatis oculis in discipulos suos dicebat beati pauperes quia vestrum est regnum Dei
  274. μακάριοι οἱ πεινῶντες νῦν , ὅτι χορτασθήσεσθε . μακάριοι οἱ κλαίοντες νῦν , ὅτι γελάσετε .
    beati qui nunc esuritis quia saturabimini beati qui nunc fletis quia ridebitis
  275. μακάριοί ἐστε ὅταν μισήσωσιν ὑμᾶς οἱ ἄνθρωποι , καὶ ὅταν ἀφορίσωσιν ὑμᾶς καὶ ὀνειδίσωσιν καὶ ἐκβάλωσιν τὸ ὄνομα ὑμῶν ὡς πονηρὸν ἕνεκα τοῦ υἱοῦ ...
    beati eritis cum vos oderint homines et cum separaverint vos et exprobraverint et eiecerint nomen vestrum tamquam malum propter Filium hominis
  276. χάρητε ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ καὶ σκιρτήσατε , ἰδοὺ γὰρ ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τῷ οὐρανῷ · κατὰ τὰ αὐτὰ γὰρ ἐποίουν τοῖς ...
    gaudete in illa die et exultate ecce enim merces vestra multa in caelo secundum haec enim faciebant prophetis patres eorum
  277. Πλὴν οὐαὶ ὑμῖν τοῖς πλουσίοις , ὅτι ἀπέχετε τὴν παράκλησιν ὑμῶν .
    verumtamen vae vobis divitibus quia habetis consolationem vestram
  278. οὐαὶ ὑμῖν , οἱ ἐμπεπλησμένοι νῦν , ὅτι πεινάσετε . οὐαί , οἱ γελῶντες νῦν , ὅτι πενθήσετε καὶ κλαύσετε .
    vae vobis qui saturati estis quia esurietis vae vobis qui ridetis nunc quia lugebitis et flebitis
  279. οὐαὶ ὅταν καλῶς εἴπωσιν ὑμᾶς πάντες οἱ ἄνθρωποι · κατὰ τὰ αὐτὰ γὰρ ἐποίουν τοῖς ψευδοπροφήταις οἱ πατέρες αὐτῶν .
    vae cum bene vobis dixerint omnes homines secundum haec faciebant prophetis patres eorum
  280. Ἀλλὰ ὑμῖν λέγω τοῖς ἀκούουσιν , ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν , καλῶς ποιεῖτε τοῖς μισοῦσιν ὑμᾶς ,
    sed vobis dico qui auditis diligite inimicos vestros benefacite his qui vos oderunt
  281. εὐλογεῖτε τοὺς καταρωμένους ὑμᾶς , προσεύχεσθε περὶ τῶν ἐπηρεαζόντων ὑμᾶς .
    benedicite maledicentibus vobis orate pro calumniantibus vos
  282. τῷ τύπτοντί σε εἰς τὴν σιαγόνα πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην , καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντός σου τὸ ἱμάτιον καὶ τὸν χιτῶνα μὴ κωλύσῃς .
    ei qui te percutit in maxillam praebe et alteram et ab eo qui aufert tibi vestimentum etiam tunicam noli prohibere
  283. παντὶ αἰτοῦντί σε δίδου , καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντος τὰ σὰ μὴ ἀπαίτει .
    omni autem petenti te tribue et qui aufert quae tua sunt ne repetas
  284. καὶ καθὼς θέλετε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι , καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς ὁμοίως .
    et prout vultis ut faciant vobis homines et vos facite illis similiter
  285. καὶ εἰ ἀγαπᾶτε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς , ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν ; καὶ γὰρ οἱ ἁμαρτωλοὶ τοὺς ἀγαπῶντας αὐτοὺς ἀγαπῶσιν .
    et si diligitis eos qui vos diligunt quae vobis est gratia nam et peccatores diligentes se diligunt
  286. καὶ γὰρ ἐὰν ἀγαθοποιῆτε τοὺς ἀγαθοποιοῦντας ὑμᾶς , ποία ὑμῖν χάρις ἐστὶν ; καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ τὸ αὐτὸ ποιοῦσιν .
    et si benefeceritis his qui vobis benefaciunt quae vobis est gratia siquidem et peccatores hoc faciunt
  287. καὶ ἐὰν δανίσητε παρ’ ὧν ἐλπίζετε λαβεῖν , ποία ὑμῖν χάρις ἐστίν ; καὶ ἁμαρτωλοὶ ἁμαρτωλοῖς δανίζουσιν ἵνα ἀπολάβωσιν τὰ ἴσα .
    et si mutuum dederitis his a quibus speratis recipere quae gratia est vobis nam et peccatores peccatoribus fenerantur ut recipiant aequalia
  288. Πλὴν ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν καὶ ἀγαθοποιεῖτε καὶ δανίζετε μηδένα ἀπελπίζοντες · καὶ ἔσται ὁ μισθὸς ὑμῶν πολύς , καὶ ἔσεσθε υἱοὶ ὑψίστου , ...
    verumtamen diligite inimicos vestros et benefacite et mutuum date nihil desperantes et erit merces vestra multa et eritis filii Altissimi quia ipse benignus est ...
  289. γίνεσθε οἰκτίρμονες , καθὼς ὁ πατὴρ ὑμῶν οἰκτίρμων ἐστίν .
    estote ergo misericordes sicut et Pater vester misericors est
  290. καὶ μὴ κρίνετε , καὶ οὐ μὴ κριθῆτε · καὶ μὴ καταδικάζετε , καὶ οὐ μὴ καταδικασθῆτε . ἀπολύετε , καὶ ἀπολυθήσεσθε ·
    nolite iudicare et non iudicabimini nolite condemnare et non condemnabimini dimittite et dimittemini
  291. δίδοτε , καὶ δοθήσεται ὑμῖν · μέτρον καλὸν πεπιεσμένον σεσαλευμένον ὑπερεκχυννόμενον δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν · ᾧ γὰρ μέτρῳ μετρεῖτε ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν .
    date et dabitur vobis mensuram bonam confersam et coagitatam et supereffluentem dabunt in sinum vestrum eadem quippe mensura qua mensi fueritis remetietur vobis
  292. Εἶπεν δὲ καὶ παραβολὴν αὐτοῖς . μήτι δύναται τυφλὸς τυφλὸν ὁδηγεῖν ; οὐχὶ ἀμφότεροι εἰς βόθυνον ἐμπεσοῦνται ;
    dicebat autem illis et similitudinem numquid potest caecus caecum ducere nonne ambo in foveam cadent
  293. οὐκ ἔστιν μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον · κατηρτισμένος δὲ πᾶς ἔσται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ .
    non est discipulus super magistrum perfectus autem omnis erit sicut magister eius
  294. τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου , τὴν δὲ δοκὸν τὴν ἐν τῷ ἰδίῳ ὀφθαλμῷ οὐ κατανοεῖς ;
    quid autem vides festucam in oculo fratris tui trabem autem quae in oculo tuo est non consideras
  295. πῶς δύνασαι λέγειν τῷ ἀδελφῷ σου · ἀδελφέ , ἄφες ἐκβάλω τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σου , αὐτὸς τὴν ἐν τῷ ὀφθαλμῷ ...
    et quomodo potes dicere fratri tuo frater sine eiciam festucam de oculo tuo ipse in oculo tuo trabem non videns hypocrita eice primum trabem ...
  296. οὐ γάρ ἐστιν δένδρον καλὸν ποιοῦν καρπὸν σαπρόν , οὐδὲ πάλιν δένδρον σαπρὸν ποιοῦν καρπὸν καλόν .
    non est enim arbor bona quae facit fructus malos ne que arbor mala faciens fructum bonum
  297. ἕκαστον γὰρ δένδρον ἐκ τοῦ ἰδίου καρποῦ γινώσκεται · οὐ γὰρ ἐξ ἀκανθῶν συλλέγουσιν σῦκα , οὐδὲ ἐκ βάτου σταφυλὴν τρυγῶσιν .
    unaquaeque enim arbor de fructu suo cognoscitur ne que enim de spinis colligunt ficus ne que de rubo vindemiant uvam
  298. ὁ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας προφέρει τὸ ἀγαθόν , καὶ ὁ πονηρὸς ἐκ τοῦ πονηροῦ προφέρει τὸ πονηρόν · ἐκ ...
    bonus homo de bono thesauro cordis sui profert bonum et malus homo de malo profert malum ex abundantia enim cordis os loquitur
  299. Τί δέ με καλεῖτε , κύριε κύριε , καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω ;
    quid autem vocatis me Domine Domine et non facitis quae dico
  300. πᾶς ὁ ἐρχόμενος πρός με καὶ ἀκούων μου τῶν λόγων καὶ ποιῶν αὐτούς , ὑποδείξω ὑμῖν τίνι ἐστὶν ὅμοιος ·
    omnis qui venit ad me et audit sermones meos et facit eos ostendam vobis cui similis est
  301. ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομοῦντι οἰκίαν , ὃς ἔσκαψεν καὶ ἐβάθυνεν καὶ ἔθηκεν θεμέλιον ἐπὶ τὴν πέτραν · πλημμύρης δὲ γενομένης προσέρηξεν ὁ ποταμὸς τῇ ...
    similis est homini aedificanti domum qui fodit in altum et posuit fundamenta supra petram inundatione autem facta inlisum est flumen domui illi et non ...
  302. ὁ δὲ ἀκούσας καὶ μὴ ποιήσας ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομήσαντι οἰκίαν ἐπὶ τὴν γῆν χωρὶς θεμελίου , ᾗ προσέρηξεν ὁ ποταμός , καὶ εὐθὺς ...
    qui autem audivit et non fecit similis est homini aedificanti domum suam supra terram sine fundamento in quam inlisus est fluvius et continuo concidit ...
  303. Ἐπειδὴ ἐπλήρωσεν πάντα τὰ ῥήματα αὐτοῦ εἰς τὰς ἀκοὰς τοῦ λαοῦ , εἰσῆλθεν εἰς Καφαρναούμ .
    cum autem implesset omnia verba sua in aures plebis intravit Capharnaum
  304. Ἑκατοντάρχου δέ τινος δοῦλος κακῶς ἔχων ἤμελλεν τελευτᾶν , ὃς ἦν αὐτῷ ἔντιμος .
    centurionis autem cuiusdam servus male habens erat moriturus qui illi erat pretiosus
  305. ἀκούσας δὲ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν πρεσβυτέρους τῶν Ἰουδαίων , ἐρωτῶν αὐτὸν ὅπως ἐλθὼν διασώσῃ τὸν δοῦλον αὐτοῦ .
    et cum audisset de Iesu misit ad eum seniores Iudaeorum rogans eum ut veniret et salvaret servum eius
  306. οἱ δὲ παραγενόμενοι πρὸς τὸν Ἰησοῦν ἠρώτων αὐτὸν σπουδαίως , λέγοντες ὅτι ἄξιός ἐστιν ᾧ παρέξῃ τοῦτο ·
    at illi cum venissent ad Iesum rogabant eum sollicite dicentes ei quia dignus est ut hoc illi praestes
  307. ἀγαπᾷ γὰρ τὸ ἔθνος ἡμῶν , καὶ τὴν συναγωγὴν αὐτὸς ᾠκοδόμησεν ἡμῖν .
    diligit enim gentem nostram et synagogam ipse aedificavit nobis
  308. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐπορεύετο σὺν αὐτοῖς . ἤδη δὲ αὐτοῦ οὐ μακρὰν ἀπέχοντος τῆς οἰκίας ἔπεμψεν φίλους ὁ ἑκατοντάρχης λέγων · κύριε , μὴ ...
    Iesus autem ibat cum illis et cum iam non longe esset a domo misit ad eum centurio amicos dicens Domine noli vexari non enim ...
  309. διὸ οὐδὲ ἐμαυτὸν ἠξίωσα πρὸς σὲ ἐλθεῖν · ἀλλὰ εἰπὲ λόγῳ , καὶ ἰαθήτω ὁ παῖς μου .
    propter quod et me ipsum non sum dignum arbitratus ut venirem ad te sed dic verbo et sanabitur puer meus
  310. καὶ γὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν τασσόμενος , ἔχων ὑπ’ ἐμαυτὸν στρατιώτας , καὶ λέγω τούτῳ , πορεύθητι , καὶ πορεύεται , καὶ ...
    nam et ego homo sum sub potestate constitutus habens sub me milites et dico huic vade et vadit et alio veni et venit et ...
  311. ἀκούσας δὲ ταῦτα ὁ Ἰησοῦς ἐθαύμασεν αὐτόν , καὶ στραφεὶς τῷ ἀκολουθοῦντι αὐτῷ ὄχλῳ εἶπεν · λέγω ὑμῖν , οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην ...
    quo audito Iesus miratus est et conversus sequentibus se turbis dixit amen dico vobis nec in Israhel tantam fidem inveni
  312. καὶ ὑποστρέψαντες εἰς τὸν οἶκον οἱ πεμφθέντες εὗρον τὸν δοῦλον ὑγιαίνοντα .
    et reversi qui missi fuerant domum invenerunt servum qui languerat sanum
  313. Καὶ ἐγένετο ἐν τῇ ἑξῆς ἐπορεύθη εἰς πόλιν καλουμένην Ναΐν , καὶ συνεπορεύοντο αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἱκανοὶ καὶ ὄχλος πολύς .
    et factum est deinceps ibat in civitatem quae vocatur Naim et ibant cum illo discipuli eius et turba copiosa
  314. ὡς δὲ ἤγγισεν τῇ πύλῃ τῆς πόλεως , καὶ ἰδοὺ ἐξεκομίζετο τεθνηκὼς μονογενὴς υἱὸς τῇ μητρὶ αὐτοῦ , καὶ αὐτὴ ἦν χήρα , καὶ ...
    cum autem adpropinquaret portae civitatis et ecce defunctus efferebatur filius unicus matri suae et haec vidua erat et turba civitatis multa cum illa
  315. καὶ ἰδὼν αὐτὴν ὁ κύριος ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτὴν καὶ εἶπεν αὐτῇ · μὴ κλαῖε .
    quam cum vidisset Dominus misericordia motus super ea dixit illi noli flere
  316. καὶ προσελθὼν ἥψατο τῆς σοροῦ , οἱ δὲ βαστάζοντες ἔστησαν , καὶ εἶπεν · νεανίσκε , σοὶ λέγω , ἐγέρθητι .
    et accessit et tetigit loculum hii autem qui portabant steterunt et ait adulescens tibi dico surge
  317. καὶ ἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς καὶ ἤρξατο λαλεῖν , καὶ ἔδωκεν αὐτὸν τῇ μητρὶ αὐτοῦ .
    et resedit qui erat mortuus et coepit loqui et dedit illum matri suae
  318. ἔλαβεν δὲ φόβος ἅπαντας , καὶ ἐδόξαζον τὸν θεὸν λέγοντες ὅτι προφήτης μέγας ἠγέρθη ἐν ἡμῖν , καὶ ὅτι ἐπεσκέψατο ὁ θεὸς τὸν λαὸν ...
    accepit autem omnes timor et magnificabant Deum dicentes quia propheta magnus surrexit in nobis et quia Deus visitavit plebem suam
  319. καὶ ἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδαίᾳ περὶ αὐτοῦ καὶ πάσῃ τῇ περιχώρῳ .
    et exiit hic sermo in universam Iudaeam de eo et omnem circa regionem
  320. Καὶ ἀπήγγειλαν Ἰωάννει οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ περὶ πάντων τούτων .
    et nuntiaverunt Iohanni discipuli eius de omnibus his
  321. καὶ προσκαλεσάμενος δύο τινὰς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ὁ Ἰωάννης ἔπεμψεν πρὸς τὸν κύριον λέγων · σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος ἢ ἄλλον προσδοκῶμεν ;
    et convocavit duos de discipulis suis Iohannes et misit ad Dominum dicens tu es qui venturus es an alium expectamus
  322. παραγενόμενοι δὲ πρὸς αὐτὸν οἱ ἄνδρες εἶπαν · Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς ἀπέσταλκεν ἡμᾶς πρὸς σὲ λέγων · σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος , ἢ ἄλλον ...
    cum autem venissent ad eum viri dixerunt Iohannes Baptista misit nos ad te dicens tu es qui venturus es an alium expectamus
  323. ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ ἐθεράπευσεν πολλοὺς ἀπὸ νόσων καὶ μαστίγων καὶ πνευμάτων πονηρῶν , καὶ τυφλοῖς πολλοῖς ἐχαρίσατο βλέπειν .
    in ipsa autem hora curavit multos a languoribus et plagis et spiritibus malis et caecis multis donavit visum
  324. καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάννει ἃ εἴδετε καὶ ἠκούσατε , ὅτι τυφλοὶ ἀναβλέπουσιν , χωλοὶ περιπατοῦσιν , λεπροὶ καθαρίζονται κωφοὶ ἀκούουσιν ...
    et respondens dixit illis euntes nuntiate Iohanni quae vidistis et audistis quia caeci vident claudi ambulant leprosi mundantur surdi audiunt mortui resurgunt pauperes evangelizantur
  325. καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί .
    et beatus est quicumque non fuerit scandalizatus in me
  326. Ἀπελθόντων δὲ τῶν ἀγγέλων Ἰωάννου ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς ὄχλους περὶ Ἰωάννου · τί ἐξεληλύθατε εἰς τὴν ἔρημον θεάσασθαι ; κάλαμον ὑπὸ ἀνέμου σαλευόμενον
    et cum discessissent nuntii Iohannis coepit dicere de Iohanne ad turbas quid existis in desertum videre harundinem vento moveri
  327. ἀλλὰ τί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν ; ἄνθρωπον ἐν μαλακοῖς ἱματίοις ἠμφιεσμένον ; ἰδοὺ οἱ ἐν ἱματισμῷ ἐνδόξῳ καὶ τρυφῇ ὑπάρχοντες ἐν τοῖς βασιλείοις εἰσίν .
    sed quid existis videre hominem mollibus vestimentis indutum ecce qui in veste pretiosa sunt et deliciis in domibus regum sunt
  328. ἀλλὰ τί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν ; προφήτην ; ναί , λέγω ὑμῖν , καὶ περισσότερον προφήτου .
    sed quid existis videre prophetam utique dico vobis et plus quam prophetam
  329. οὗτός ἐστιν περὶ οὗ γέγραπται · ἰδοὺ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου , ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου .
    hic est de quo scriptum est ecce mitto angelum meum ante faciem tuam qui praeparabit viam tuam ante te
  330. λέγω ὑμῖν , μείζων ἐν γεννητοῖς γυναικῶν προφήτης Ἰωάννου οὐδείς ἐστιν · ὁ δὲ μικρότερος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ μείζων αὐτοῦ ἐστιν .
    dico enim vobis maior inter natos mulierum propheta Iohanne Baptista nemo est qui autem minor est in regno Dei maior est illo
  331. καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἀκούσας καὶ οἱ τελῶναι ἐδικαίωσαν τὸν θεόν , βαπτισθέντες τὸ βάπτισμα Ἰωάννου ·
    et omnis populus audiens et publicani iustificaverunt Deum baptizati baptismo Iohannis
  332. οἱ δὲ Φαρισαῖοι καὶ οἱ νομικοὶ τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ἠθέτησαν εἰς ἑαυτούς , μὴ βαπτισθέντες ὑπ’ αὐτοῦ .
    Pharisaei autem et legis periti consilium Dei spreverunt in se met ipsos non baptizati ab eo
  333. Τίνι οὖν ὁμοιώσω τοὺς ἀνθρώπους τῆς γενεᾶς ταύτης , καὶ τίνι εἰσὶν ὅμοιοι ;
    cui ergo similes dicam homines generationis huius et cui similes sunt
  334. ὅμοιοί εἰσίν παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθημένοις καὶ προσφωνοῦσιν ἀλλήλοις , λέγοντες · ηὐλήσαμεν ὑμῖν καὶ οὐκ ὠρχήσασθε , ἐθρηνήσαμεν καὶ οὐκ ἐκλαύσατε .
    similes sunt pueris sedentibus in foro et loquentibus ad invicem et dicentibus cantavimus vobis tibiis et non saltastis lamentavimus et non plorastis
  335. ἐλήλυθεν γὰρ Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς μὴ ἐσθίων ἄρτον μηδὲ πίνων οἶνον , καὶ λέγετε · δαιμόνιον ἔχει .
    venit enim Iohannes Baptista ne que manducans panem ne que bibens vinum et dicitis daemonium habet
  336. ἐλήλυθεν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων , καὶ λέγετε · ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης , φίλος τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν .
    venit Filius hominis manducans et bibens et dicitis ecce homo devorator et bibens vinum amicus publicanorum et peccatorum
  337. καὶ ἐδικαιώθη ἡ σοφία ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῆς πάντων .
    et iustificata est sapientia ab omnibus filiis suis
  338. Ἠρώτα δέ τις αὐτὸν τῶν Φαρισαίων ἵνα φάγῃ μετ’ αὐτοῦ · καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Φαρισαίου κατεκλίθη .
    rogabat autem illum quidam de Pharisaeis ut manducaret cum illo et ingressus domum Pharisaei discubuit
  339. καὶ ἰδοὺ γυνὴ ἥτις ἦν ἐν τῇ πόλει ἁμαρτωλός , καὶ ἐπιγνοῦσα ὅτι κατάκειται ἐν τῇ οἰκίᾳ τοῦ Φαρισαίου , κομίσασα ἀλάβαστρον μύρου
    et ecce mulier quae erat in civitate peccatrix ut cognovit quod accubuit in domo Pharisaei adtulit alabastrum unguenti
  340. καὶ στᾶσα ὀπίσω παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ κλαίουσα , τοῖς δάκρυσιν ἤρξατο βρέχειν τοὺς πόδας αὐτοῦ καὶ ταῖς θριξὶν τῆς κεφαλῆς αὐτῆς ἐξέμαξεν , ...
    et stans retro secus pedes eius lacrimis coepit rigare pedes eius et capillis capitis sui tergebat et osculabatur pedes eius et unguento unguebat
  341. ἰδὼν δὲ ὁ Φαρισαῖος ὁ καλέσας αὐτὸν εἶπεν ἐν ἑαυτῷ λέγων · οὗτος εἰ ἦν προφήτης , ἐγίνωσκεν ἂν τίς καὶ ποταπὴ ἡ γυνὴ ...
    videns autem Pharisaeus qui vocaverat eum ait intra se dicens hic si esset propheta sciret utique quae et qualis mulier quae tangit eum quia ...
  342. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν · Σίμων , ἔχω σοί τι εἰπεῖν . ὁ δέ · διδάσκαλε , εἰπέ , φησίν .
    et respondens Iesus dixit ad illum Simon habeo tibi aliquid dicere at ille ait magister dic
  343. Δύο χρεοφειλέται ἦσαν δανιστῇ τινι · ὁ εἷς ὤφειλεν δηνάρια πεντακόσια , ὁ δὲ ἕτερος πεντήκοντα .
    duo debitores erant cuidam feneratori unus debebat denarios quingentos alius quinquaginta
  344. μὴ ἐχόντων αὐτῶν ἀποδοῦναι ἀμφοτέροις ἐχαρίσατο . τίς οὖν αὐτῶν πλεῖον ἀγαπήσει αὐτόν ;
    non habentibus illis unde redderent donavit utrisque quis ergo eum plus diliget
  345. ἀποκριθεὶς Σίμων εἶπεν · ὑπολαμβάνω ὅτι ᾧ τὸ πλεῖον ἐχαρίσατο . ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ · ὀρθῶς ἔκρινας .
    respondens Simon dixit aestimo quia is cui plus donavit at ille dixit ei recte iudicasti
  346. καὶ στραφεὶς πρὸς τὴν γυναῖκα τῷ Σίμωνι ἔφη · βλέπεις ταύτην τὴν γυναῖκα ; εἰσῆλθόν σου εἰς τὴν οἰκίαν , ὕδωρ μου ἐπὶ τοὺς ...
    et conversus ad mulierem dixit Simoni vides hanc mulierem intravi in domum tuam aquam pedibus meis non dedisti haec autem lacrimis rigavit pedes meos ...
  347. φίλημά μοι οὐκ ἔδωκας · αὕτη δὲ ἀφ’ ἧς εἰσῆλθον οὐ διέλειπεν καταφιλοῦσά μου τοὺς πόδας .
    osculum mihi non dedisti haec autem ex quo intravit non cessavit osculari pedes meos
  348. ἐλαίῳ τὴν κεφαλήν μου οὐκ ἤλειψας · αὕτη δὲ μύρῳ ἤλειψεν μου τοὺς πόδας .
    oleo caput meum non unxisti haec autem unguento unxit pedes meos
  349. οὗ χάριν , λέγω σοι , ἀφέωνται αὐτῆς αἱ ἁμαρτίαι αἱ πολλαί , ὅτι ἠγάπησεν πολύ · ᾧ δὲ ὀλίγον ἀφίεται , ὀλίγον ἀγαπᾷ
    propter quod dico tibi remittentur ei peccata multa quoniam dilexit multum cui autem minus dimittitur minus diligit
  350. εἶπεν δὲ αὐτῇ · ἀφέωνταί σου αἱ ἁμαρτίαι .
    dixit autem ad illam remittuntur tibi peccata
  351. καὶ ἤρξαντο οἱ συνανακείμενοι λέγειν ἐν ἑαυτοῖς · τίς οὗτός ἐστιν , ὃς καὶ ἁμαρτίας ἀφίησιν ;
    et coeperunt qui simul accumbebant dicere intra se quis est hic qui etiam peccata dimittit
  352. εἶπεν δὲ πρὸς τὴν γυναῖκα · ἡ πίστις σου σέσωκέν σε , πορεύου εἰς εἰρήνην .
    dixit autem ad mulierem fides tua te salvam fecit vade in pace
  353. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ καθεξῆς καὶ αὐτὸς διώδευεν κατὰ πόλιν καὶ κώμην κηρύσσων καὶ εὐαγγελιζόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ , καὶ οἱ δώδεκα σὺν ...
    et factum est deinceps et ipse iter faciebat per civitatem et castellum praedicans et evangelizans regnum Dei et duodecim cum illo
  354. καὶ γυναῖκές τινες αἳ ἦσαν τεθεραπευμέναι ἀπὸ πνευμάτων πονηρῶν καὶ ἀσθενειῶν , Μαρία ἡ καλουμένη Μαγδαληνή , ἀφ’ ἧς δαιμόνια ἑπτὰ ἐξεληλύθει ,
    et mulieres aliquae quae erant curatae ab spiritibus malignis et infirmitatibus Maria quae vocatur Magdalene de qua daemonia septem exierant
  355. καὶ Ἰωάννα γυνὴ Χουζᾶ ἐπιτρόπου Ἡρῴδου καὶ Σουσάννα καὶ ἕτεραι πολλαί , αἵτινες διηκόνουν αὐτοῖς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐταῖς .
    et Iohanna uxor Chuza procuratoris Herodis et Susanna et aliae multae quae ministrabant eis de facultatibus suis
  356. Συνιόντος δὲ ὄχλου πολλοῦ καὶ τῶν κατὰ πόλιν ἐπιπορευομένων πρὸς αὐτὸν εἶπεν διὰ παραβολῆς ·
    cum autem turba plurima conveniret et de civitatibus properarent ad eum dixit per similitudinem
  357. ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι τὸν σπόρον αὐτοῦ . καὶ ἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν ὃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν , καὶ κατεπατήθη καὶ ...
    exiit qui seminat seminare semen suum et dum seminat aliud cecidit secus viam et conculcatum est et volucres caeli comederunt illud
  358. καὶ ἕτερον κατέπεσεν ἐπὶ τὴν πέτραν , καὶ φυὲν ἐξηράνθη διὰ τὸ μὴ ἔχειν ἰκμάδα ·
    et aliud cecidit supra petram et natum aruit quia non habebat humorem
  359. καὶ ἕτερον ἔπεσεν ἐν μέσῳ τῶν ἀκανθῶν , καὶ συμφυεῖσαι αἱ ἄκανθαι ἀπέπνιξαν αὐτό ·
    et aliud cecidit inter spinas et simul exortae spinae suffocaverunt illud
  360. καὶ ἕτερον ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθήν , καὶ φυὲν ἐποίησεν καρπὸν ἑκατονταπλασίονα . ταῦτα λέγων ἐφώνει · ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω
    et aliud cecidit in terram bonam et ortum fecit fructum centuplum haec dicens clamabat qui habet aures audiendi audiat
  361. Ἐπηρώτων δὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τίς αὕτη εἴη ἡ παραβολή .
    interrogabant autem eum discipuli eius quae esset haec parabola
  362. ὁ δὲ εἶπεν · ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ , τοῖς δὲ λοιποῖς ἐν παραβολαῖς , ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσιν ...
    quibus ipse dixit vobis datum est nosse mysterium regni Dei ceteris autem in parabolis ut videntes non videant et audientes non intellegant
  363. ἔστιν δὲ αὕτη ἡ παραβολή . ὁ σπόρος ἐστὶν ὁ λόγος τοῦ θεοῦ .
    est autem haec parabola semen est verbum Dei
  364. οἱ δὲ παρὰ τὴν ὁδόν εἰσίν οἱ ἀκούσαντες , εἶτα ἔρχεται ὁ διάβολος καὶ αἴρει τὸν λόγον ἀπὸ τῆς καρδίας αὐτῶν , ἵνα μὴ ...
    qui autem secus viam sunt qui audiunt deinde venit diabolus et tollit verbum de corde eorum ne credentes salvi fiant
  365. οἱ δὲ ἐπὶ τὴν πέτραν οἳ ὅταν ἀκούσωσιν μετὰ χαρᾶς δέχονται τὸν λόγον , καὶ οὗτοι ῥίζαν οὐκ ἔχουσιν , οἳ πρὸς καιρὸν πιστεύουσιν ...
    nam qui supra petram qui cum audierint cum gaudio suscipiunt verbum et hii radices non habent qui ad tempus credunt et in tempore temptationis
  366. τὸ δὲ εἰς τὰς ἀκάνθας πεσόν , οὗτοί εἰσίν οἱ ἀκούσαντες , καὶ ὑπὸ μεριμνῶν καὶ πλούτου καὶ ἡδονῶν τοῦ βίου πορευόμενοι συνπνίγονται καὶ ...
    quod autem in spinis cecidit hii sunt qui audierunt et a sollicitudinibus et divitiis et voluptatibus vitae euntes suffocantur et non referunt fructum
  367. τὸ δὲ ἐν τῇ καλῇ γῇ , οὗτοί εἰσίν οἵτινες ἐν καρδίᾳ καλῇ καὶ ἀγαθῇ ἀκούσαντες τὸν λόγον κατέχουσιν καὶ καρποφοροῦσιν ἐν ὑπομονῇ .
    quod autem in bonam terram hii sunt qui in corde bono et optimo audientes verbum retinent et fructum adferunt in patientia
  368. Οὐδεὶς δὲ λύχνον ἅψας καλύπτει αὐτὸν σκεύει ἢ ὑποκάτω κλίνης τίθησιν , ἀλλ’ ἐπὶ λυχνίας τίθησιν , ἵνα οἱ εἰσπορευόμενοι βλέπωσιν τὸ φῶς .
    nemo autem lucernam accendens operit eam vaso aut subtus lectum ponit sed supra candelabrum ponit ut intrantes videant lumen
  369. οὐ γάρ ἐστιν κρυπτὸν ὃ οὐ φανερὸν γενήσεται , οὐδὲ ἀπόκρυφον ὃ οὐ μὴ γνωσθῇ καὶ εἰς φανερὸν ἔλθῃ .
    non enim est occultum quod non manifestetur ne c absconditum quod non cognoscatur et in palam veniat
  370. βλέπετε οὖν πῶς ἀκούετε · ὃς ἂν γὰρ ἔχῃ , δοθήσεται αὐτῷ , καὶ ὃς ἂν μὴ ἔχῃ , καὶ ὃ δοκεῖ ἔχειν ἀρθήσεται ...
    videte ergo quomodo auditis qui enim habet dabitur illi et quicumque non habet etiam quod putat se habere auferetur ab illo
  371. Παρεγένετο δὲ πρὸς αὐτὸν ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ , καὶ οὐκ ἠδύναντο συντυχεῖν αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον .
    venerunt autem ad illum mater et fratres eius et non poterant adire ad eum prae turba
  372. ἀπηγγέλη δὲ αὐτῷ ὅτι ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἑστήκασιν ἔξω ἰδεῖν σε θέλοντες .
    et nuntiatum est illi mater tua et fratres tui stant foris volentes te videre
  373. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς · μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσίν οἱ τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες .
    qui respondens dixit ad eos mater mea et fratres mei hii sunt qui verbum Dei audiunt et faciunt
  374. Ἐγένετο δὲ ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν καὶ αὐτὸς ἐνέβη εἰς πλοῖον καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ , καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · διέλθωμεν εἰς τὸ ...
    factum est autem in una dierum et ipse ascendit in naviculam et discipuli eius et ait ad illos transfretemus trans stagnum et ascenderunt
  375. πλεόντων δὲ αὐτῶν ἀφύπνωσεν · καὶ κατέβη λαῖλαψ ἀνέμου εἰς τὴν λίμνην , καὶ συνεπληροῦντο καὶ ἐκινδύνευον .
    navigantibus autem illis obdormiit et descendit procella venti in stagnum et conplebantur et periclitabantur
  376. προσελθόντες δὲ διήγειραν αὐτὸν λέγοντες · ἐπιστάτα ἐπιστάτα , ἀπολλύμεθα . ὁ δὲ διεγερθεὶς ἐπετίμησεν τῷ ἀνέμῳ καὶ τῷ κλύδωνι τοῦ ὕδατος · καὶ ...
    accedentes autem suscitaverunt eum dicentes praeceptor perimus at ille surgens increpavit ventum et tempestatem aquae et cessavit et facta est tranquillitas
  377. εἶπεν δὲ αὐτοῖς · ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν ; φοβηθέντες δὲ ἐθαύμασαν , λέγοντες πρὸς ἀλλήλους · τίς ἄρα οὗτός ἐστιν , ὅτι καὶ ...
    dixit autem illis ubi est fides vestra qui timentes mirati sunt dicentes ad invicem quis putas hic est quia et ventis imperat et mari ...
  378. Καὶ κατέπλευσαν εἰς τὴν χώραν τῶν Γεργεσηνῶν , ἥτις ἐστὶν ἀντιπέρα τῆς Γαλιλαίας .
    enavigaverunt autem ad regionem Gerasenorum quae est contra Galilaeam
  379. ἐξελθόντι δὲ αὐτῷ ἐπὶ τὴν γῆν ὑπήντησεν ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλεως ἔχων δαιμόνια , καὶ χρόνῳ ἱκανῷ οὐκ ἐνεδύσατο ἱμάτιον , καὶ ἐν ...
    et cum egressus esset ad terram occurrit illi vir quidam qui habebat daemonium iam temporibus multis et vestimento non induebatur ne que in domo ...
  380. ἰδὼν δὲ τὸν Ἰησοῦν ἀνακράξας προσέπεσεν αὐτῷ καὶ φωνῇ μεγάλῃ εἶπεν · τί ἐμοὶ καὶ σοί , Ἰησοῦ υἱὲ τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου ; ...
    is ut vidit Iesum procidit ante illum et exclamans voce magna dixit quid mihi et tibi est Iesu Fili Dei altissimi obsecro te ne ...
  381. παρήγγελλεν γὰρ τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ ἐξελθεῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου · πολλοῖς γὰρ χρόνοις συνηρπάκει αὐτόν , καὶ ἐδεσμεύετο ἁλύσεσιν καὶ πέδαις φυλασσόμενος , ...
    praecipiebat enim spiritui inmundo ut exiret ab homine multis enim temporibus arripiebat illum et vinciebatur catenis et conpedibus custoditus et ruptis vinculis agebatur a ...
  382. ἐπηρώτησεν δὲ αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς λέγων · τί σοι ὄνομά ἐστιν ; ὁ δὲ εἶπεν , λεγιών , ὅτι εἰσῆλθεν δαιμόνια πολλὰ εἰς αὐτόν
    interrogavit autem illum Iesus dicens quod tibi nomen est at ille dixit Legio quia intraverunt daemonia multa in eum
  383. καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μὴ ἐπιτάξῃ αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν .
    et rogabant illum ne imperaret illis ut in abyssum irent
  384. ἦν δὲ ἐκεῖ ἀγέλη χοίρων ἱκανῶν βοσκομένων ἐν τῷ ὄρει , καὶ παρεκάλεσαν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰς ἐκείνους εἰσελθεῖν . καὶ ἐπέτρεψεν αὐτοῖς
    erat autem ibi grex porcorum multorum pascentium in monte et rogabant eum ut permitteret eos in illos ingredi et permisit illos
  385. ἐξελθόντα δὲ τὰ δαιμόνια ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου εἰσῆλθον εἰς τοὺς χοίρους , καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν λίμνην καὶ ἀπεπνίγη
    exierunt ergo daemonia ab homine et intraverunt in porcos et impetu abiit grex per praeceps in stagnum et suffocatus est
  386. ἰδόντες δὲ οἱ βόσκοντες τὸ γεγονὸς ἔφυγον καὶ ἀπήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς .
    quod ut viderunt factum qui pascebant fugerunt et nuntiaverunt in civitatem et in villas
  387. ἐξῆλθον δὲ ἰδεῖν τὸ γεγονός , καὶ ἦλθον πρὸς τὸν Ἰησοῦν , καὶ εὗρον καθήμενον τὸν ἄνθρωπον , ἀφ’ οὗ τὰ δαιμόνια ἐξῆλθεν , ...
    exierunt autem videre quod factum est et venerunt ad Iesum et invenerunt hominem sedentem a quo daemonia exierant vestitum ac sana mente ad pedes ...
  388. ἀπήγγειλαν δὲ αὐτοῖς οἱ ἰδόντες πῶς ἐσώθη ὁ δαιμονισθείς .
    nuntiaverunt autem illis et qui viderant quomodo sanus factus esset a Legione
  389. καὶ ἠρώτησεν αὐτὸν ἅπαν τὸ πλῆθος τῆς περιχώρου τῶν Γεργεσηνῶν ἀπελθεῖν ἀπ’ αὐτῶν , ὅτι φόβῳ μεγάλῳ συνείχοντο · αὐτὸς δὲ ἐμβὰς εἰς πλοῖον ...
    et rogaverunt illum omnis multitudo regionis Gerasenorum ut discederet ab ipsis quia timore magno tenebantur ipse autem ascendens navem reversus est
  390. ἐδέετο δὲ αὐτοῦ ὁ ἀνὴρ ἀφ’ οὗ ἐξεληλύθει τὰ δαιμόνια , εἶναι σὺν αὐτῷ · ἀπέλυσεν δὲ αὐτὸν λέγων ·
    et rogabat illum vir a quo daemonia exierant ut cum eo esset dimisit autem eum Iesus dicens
  391. ὑπόστρεφε εἰς τὸν οἶκόν σου , καὶ διηγοῦ ὅσα σοι ἐποίησεν ὁ θεός . καὶ ἀπῆλθεν , καθ’ ὅλην τὴν πόλιν κηρύσσων ὅσα ἐποίησεν ...
    redi domum tuam et narra quanta tibi fecit Deus et abiit per universam civitatem praedicans quanta illi fecisset Iesus
  392. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ ὑποστρέφειν τὸν Ἰησοῦν ἀπεδέξατο αὐτὸν ὁ ὄχλος · ἦσαν γὰρ πάντες προσδοκῶντες αὐτόν .
    factum est autem cum redisset Iesus excepit illum turba erant enim omnes expectantes eum
  393. καὶ ἰδοὺ ἦλθεν ἀνὴρ ᾧ ὄνομα Ἰάειρος , καὶ αὐτὸς ἄρχων τῆς συναγωγῆς ὑπῆρχεν · καὶ πεσὼν παρὰ τοὺς πόδας Ἰησοῦ παρεκάλει αὐτὸν εἰσελθεῖν ...
    et ecce venit vir cui nomen Iairus et ipse princeps synagogae erat et cecidit ad pedes Iesu rogans eum ut intraret in domum eius
  394. ὅτι θυγάτηρ μονογενὴς ἦν αὐτῷ ὡς ἐτῶν δώδεκα καὶ αὐτὴ ἀπέθνῃσκεν . ἐν δὲ τῷ ὑπάγειν αὐτὸν οἱ ὄχλοι συνέπνιγον αὐτόν .
    quia filia unica erat illi fere annorum duodecim et haec moriebatur et contigit dum iret a turbis conprimebatur
  395. καὶ γυνὴ οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος ἀπὸ ἐτῶν δώδεκα , ἥτις ἰατροῖς προσαναλώσασα ὅλον τὸν βίον οὐκ ἴσχυσεν ἀπ’ οὐδενὸς θεραπευθῆναι ,
    et mulier quaedam erat in fluxu sanguinis ab annis duodecim quae in medicos erogaverat omnem substantiam suam ne c ab ullo potuit curari
  396. προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ , καὶ παραχρῆμα ἔστη ἡ ῥύσις τοῦ αἵματος αὐτῆς .
    accessit retro et tetigit fimbriam vestimenti eius et confestim stetit fluxus sanguinis eius
  397. καὶ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς · τίς ὁ ἁψάμενός μου ; ἀρνουμένων δὲ πάντων εἶπεν ὁ Πέτρος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ · ἐπιστάτα , οἱ ...
    et ait Iesus quis est qui me tetigit negantibus autem omnibus dixit Petrus et qui cum illo erant praeceptor turbae te conprimunt et adfligunt ...
  398. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν · ἥψατό μού τις · ἐγὼ γὰρ ἔγνων δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ’ ἐμοῦ .
    et dixit Iesus tetigit me aliquis nam ego novi virtutem de me exisse
  399. ἰδοῦσα δὲ ἡ γυνὴ ὅτι οὐκ ἔλαθεν , τρέμουσα ἦλθεν καὶ προσπεσοῦσα αὐτῷ δι’ ἣν αἰτίαν ἥψατο αὐτοῦ ἀπήγγειλεν ἐνώπιον παντὸς τοῦ λαοῦ , ...
    videns autem mulier quia non latuit tremens venit et procidit ante pedes illius et ob quam causam tetigerit eum indicavit coram omni populo et ...
  400. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ · θυγάτερ , ἡ πίστις σου σέσωκέν σε · πορεύου εἰς εἰρήνην .
    at ipse dixit illi filia fides tua te salvam fecit vade in pace
  401. Ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἔρχεταί τις παρὰ τοῦ ἀρχισυναγώγου λέγων ὅτι τέθνηκεν ἡ θυγάτηρ σου , μηκέτι σκύλλε τὸν διδάσκαλον .
    adhuc illo loquente venit a principe synagogae dicens ei quia mortua est filia tua noli vexare illum
  402. ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀκούσας ἀπεκρίθη αὐτῷ · μὴ φοβοῦ · μόνον πίστευσον , καὶ σωθήσεται .
    Iesus autem audito hoc verbo respondit patri puellae noli timere crede tantum et salva erit
  403. ἐλθὼν δὲ εἰς τὴν οἰκίαν οὐκ ἀφῆκεν εἰσελθεῖν τινα σὺν αὐτῷ εἰ μὴ Πέτρον καὶ Ἰωάννην καὶ Ἰάκωβον καὶ τὸν πατέρα τῆς παιδὸς καὶ ...
    et cum venisset domum non permisit intrare se cum quemquam nisi Petrum et Iohannem et Iacobum et patrem et matrem puellae
  404. ἔκλαιον δὲ πάντες καὶ ἐκόπτοντο αὐτήν . ὁ δὲ εἶπεν · μὴ κλαίετε · οὐκ ἀπέθανεν ἀλλὰ καθεύδει .
    flebant autem omnes et plangebant illam at ille dixit nolite flere non est mortua sed dormit
  405. καὶ κατεγέλων αὐτοῦ , εἰδότες ὅτι ἀπέθανεν .
    et deridebant eum scientes quia mortua esset
  406. αὐτὸς δὲ κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτῆς ἐφώνησεν λέγων · ἡ παῖς , ἐγείρου .
    ipse autem tenens manum eius clamavit dicens puella surge
  407. καὶ ἐπέστρεψεν τὸ πνεῦμα αὐτῆς , καὶ ἀνέστη παραχρῆμα , καὶ διέταξεν αὐτῇ δοθῆναι φαγεῖν .
    et reversus est spiritus eius et surrexit continuo et iussit illi dari manducare
  408. καὶ ἐξέστησαν οἱ γονεῖς αὐτῆς · ὁ δὲ παρήγγειλεν αὐτοῖς μηδενὶ εἰπεῖν τὸ γεγονός .
    et stupuerunt parentes eius quibus praecepit ne alicui dicerent quod factum erat
  409. Συνκαλεσάμενος δὲ τοὺς δώδεκα ἔδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια καὶ νόσους θεραπεύειν ,
    convocatis autem duodecim apostolis dedit illis virtutem et potestatem super omnia daemonia et ut languores curarent
  410. καὶ ἀπέστειλεν αὐτοὺς κηρύσσειν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ καὶ ἰᾶσθαι ,
    et misit illos praedicare regnum Dei et sanare infirmos
  411. καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · μηδὲν αἴρετε εἰς τὴν ὁδόν , μήτε ῥάβδον μήτε πήραν μήτε ἄρτον μήτε ἀργύριον , μήτε ἀνὰ δύο χιτῶνας ...
    et ait ad illos nihil tuleritis in via ne que virgam ne que peram ne que panem ne que pecuniam ne que duas tunicas
  412. καὶ εἰς ἣν ἂν οἰκίαν εἰσέλθητε , ἐκεῖ μένετε καὶ ἐκεῖθεν ἐξέρχεσθε .
    et in quamcumque domum intraveritis ibi manete et inde ne exeatis
  413. καὶ ὅσοι ἂν μὴ δέχωνται ὑμᾶς , ἐξερχόμενοι ἀπὸ τῆς πόλεως ἐκείνης καὶ τὸν κονιορτὸν ἀπὸ τῶν ποδῶν ὑμῶν ἀποτινάσσετε εἰς μαρτύριον ἐπ’ αὐτούς
    et quicumque non receperint vos exeuntes de civitate illa etiam pulverem pedum vestrorum excutite in testimonium supra illos
  414. ἐξερχόμενοι δὲ διήρχοντο κατὰ τὰς κώμας εὐαγγελιζόμενοι καὶ θεραπεύοντες πανταχοῦ .
    egressi autem circumibant per castella evangelizantes et curantes ubique
  415. Ἤκουσεν δὲ Ἡρώδης ὁ τετραάρχης τὰ γινόμενα πάντα , καὶ διηπόρει διὰ τὸ λέγεσθαι ὑπό τινων ὅτι Ἰωάννης ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν ,
    audivit autem Herodes tetrarcha omnia quae fiebant ab eo et haesitabat eo quod diceretur
  416. ὑπό τινων δὲ ὅτι Ἡλείας ἐφάνη , ἄλλων δὲ ὅτι προφήτης τις τῶν ἀρχαίων ἀνέστη .
    a quibusdam quia Iohannes surrexit a mortuis a quibusdam vero quia Helias apparuit ab aliis autem quia propheta unus de antiquis surrexit
  417. εἶπεν δὲ Ἡρώδης · Ἰωάννην ἐγὼ ἀπεκεφάλισα · τίς δέ ἐστιν οὗτος περὶ οὗ ἀκούω τοιαῦτα ; καὶ ἐζήτει ἰδεῖν αὐτόν .
    et ait Herodes Iohannem ego decollavi quis autem est iste de quo audio ego talia et quaerebat videre eum
  418. Καὶ ὑποστρέψαντες οἱ ἀπόστολοι διηγήσαντο αὐτῷ ὅσα ἐποίησαν . καὶ παραλαβὼν αὐτοὺς ὑπεχώρησεν κατ’ ἰδίαν εἰς πόλιν καλουμένην Βηθσαϊδά .
    et reversi apostoli narraverunt illi quaecumque fecerunt et adsumptis illis secessit seorsum in locum desertum qui est Bethsaida
  419. οἱ δὲ ὄχλοι γνόντες ἠκολούθησαν αὐτῷ , καὶ ἀποδεξάμενος αὐτοὺς ἐλάλει αὐτοῖς περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ , καὶ τοὺς χρείαν ἔχοντας θεραπείας ἰᾶτο
    quod cum cognovissent turbae secutae sunt illum et excepit illos et loquebatur illis de regno Dei et eos qui cura indigebant sanabat
  420. ἡ δὲ ἡμέρα ἤρξατο κλίνειν · προσελθόντες δὲ οἱ δώδεκα εἶπον αὐτῷ · ἀπόλυσον τὸν ὄχλον , ἵνα πορευθέντες εἰς τὰς κύκλῳ κώμας καὶ ...
    dies autem coeperat declinare et accedentes duodecim dixerunt illi dimitte turbas ut euntes in castella villas que quae circa sunt devertant et inveniant escas ...
  421. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς · δότε αὐτοῖς φαγεῖν ὑμεῖς . οἱ δὲ εἶπαν . οὐκ εἰσὶν ἡμῖν πλεῖον ἢ ἄρτοι πέντε καὶ ἰχθύες δύο ...
    ait autem ad illos vos date illis manducare at illi dixerunt non sunt nobis plus quam quinque panes et duo pisces nisi forte nos ...
  422. ἦσαν δὲ ὡσεὶ ἄνδρες πεντακισχίλιοι . εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ · κατακλίνατε αὐτοὺς κλισίας ἀνὰ πεντήκοντα .
    erant autem fere viri quinque milia ait autem ad discipulos suos facite illos discumbere per convivia quinquagenos
  423. καὶ ἐποίησαν οὕτως καὶ κατέκλιναν ἅπαντας .
    et ita fecerunt et discumbere fecerunt omnes
  424. λαβὼν δὲ τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας , ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν αὐτοὺς καὶ κατέκλασεν , καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς παραθεῖναι ...
    acceptis autem quinque panibus et duobus piscibus respexit in caelum et benedixit illis et fregit et distribuit discipulis suis ut ponerent ante turbas
  425. καὶ ἔφαγον καὶ ἐχορτάσθησαν πάντες , καὶ ἤρθη τὸ περισσεῦσαν αὐτοῖς κλασμάτων , κόφινοι δώδεκα .
    et manducaverunt omnes et saturati sunt et sublatum est quod superfuit illis fragmentorum cofini duodecim
  426. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν προσευχόμενον κατὰ μόνας συνῆσαν αὐτῷ οἱ μαθηταί , καὶ ἐπηρώτησεν αὐτοὺς λέγων · τίνα με οἱ ὄχλοι λέγουσιν ...
    et factum est cum solus esset orans erant cum illo et discipuli et interrogavit illos dicens quem me dicunt esse turbae
  427. οἱ δὲ ἀποκριθέντες εἶπαν · Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν , ἄλλοι δὲ Ἡλείαν , ἄλλοι δὲ ὅτι προφήτης τις τῶν ἀρχαίων ἀνέστη .
    at illi responderunt et dixerunt Iohannem Baptistam alii autem Heliam alii quia propheta unus de prioribus surrexit
  428. εἶπεν δὲ αὐτοῖς · ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ; Πέτρος δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ .
    dixit autem illis vos autem quem me esse dicitis respondens Simon Petrus dixit Christum Dei
  429. ὁ δὲ ἐπιτιμήσας αὐτοῖς παρήγγειλεν μηδενὶ λέγειν τοῦτο ,
    at ille increpans illos praecepit ne cui dicerent hoc
  430. εἰπὼν ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου πολλὰ παθεῖν καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων καὶ ἀποκτανθῆναι καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ...
    dicens quia oportet Filium hominis multa pati et reprobari a senioribus et principibus sacerdotum et scribis et occidi et tertia die resurgere
  431. Ἔλεγεν δὲ πρὸς πάντας · εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἔρχεσθαι , ἀρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καθ’ ἡμέραν , καὶ ἀκολουθείτω ...
    dicebat autem ad omnes si quis vult post me venire abneget se ipsum et tollat crucem suam cotidie et sequatur me
  432. ὃς γὰρ ἐὰν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι , ἀπολέσει αὐτήν · ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ , οὗτος σώσει ...
    qui enim voluerit animam suam salvam facere perdet illam nam qui perdiderit animam suam propter me salvam faciet illam
  433. τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος κερδήσας τὸν κόσμον ὅλον , ἑαυτὸν δὲ ἀπολέσας ἢ ζημιωθείς ;
    quid enim proficit homo si lucretur universum mundum se autem ipsum perdat et detrimentum sui faciat
  434. ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους , τοῦτον ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται , ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ ...
    nam qui me erubuerit et meos sermones hunc Filius hominis erubescet cum venerit in maiestate sua et Patris et sanctorum angelorum
  435. λέγω δὲ ὑμῖν ἀληθῶς , εἰσίν τινες τῶν αὐτοῦ ἑστηκότων οἳ οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ .
    dico autem vobis vere sunt aliqui hic stantes qui non gustabunt mortem donec videant regnum Dei
  436. Ἐγένετο δὲ μετὰ τοὺς λόγους τούτους , ὡσεὶ ἡμέραι ὀκτώ , καὶ παραλαβὼν Πέτρον καὶ Ἰωάννην καὶ Ἰάκωβον ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι .
    factum est autem post haec verba fere dies octo et adsumpsit Petrum et Iohannem et Iacobum et ascendit in montem ut oraret
  437. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ προσεύχεσθαι αὐτὸν τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἕτερον καὶ ὁ ἱματισμὸς αὐτοῦ λευκὸς ἐξαστράπτων .
    et factum est dum oraret species vultus eius altera et vestitus eius albus refulgens
  438. καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο συνελάλουν αὐτῷ , οἵτινες ἦσαν Μωϋσῆς καὶ Ἡλείας ,
    et ecce duo viri loquebantur cum illo erant autem Moses et Helias
  439. οἳ ὀφθέντες ἐν δόξῃ ἔλεγον τὴν ἔξοδον αὐτοῦ , ἣν ἤμελλεν πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ .
    visi in maiestate et dicebant excessum eius quem conpleturus erat in Hierusalem
  440. ὁ δὲ Πέτρος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἦσαν βεβαρημένοι ὕπνῳ · διαγρηγορήσαντες δὲ εἶδαν τὴν δόξαν αὐτοῦ καὶ τοὺς δύο ἄνδρας τοὺς συνεστῶτας αὐτῷ
    Petrus vero et qui cum illo gravati erant somno et evigilantes viderunt maiestatem eius et duos viros qui stabant cum illo
  441. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ διαχωρίζεσθαι αὐτοὺς ἀπ’ αὐτοῦ εἶπεν ὁ Πέτρος πρὸς τὸν Ἰησοῦν · ἐπιστάτα , καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι , καὶ ...
    et factum est cum discederent ab illo ait Petrus ad Iesum praeceptor bonum est nos hic esse et faciamus tria tabernacula unum tibi et ...
  442. ταῦτα δὲ αὐτοῦ λέγοντος ἐγένετο νεφέλη καὶ ἐπεσκίαζεν αὐτούς · ἐφοβήθησαν δὲ ἐν τῷ εἰσελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν νεφέλην .
    haec autem illo loquente facta est nubes et obumbravit eos et timuerunt intrantibus illis in nubem
  443. καὶ φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα · οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἐκλελεγμένος , αὐτοῦ ἀκούετε .
    et vox facta est de nube dicens hic est Filius meus electus ipsum audite
  444. καὶ ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν εὑρέθη Ἰησοῦς μόνος . καὶ αὐτοὶ ἐσίγησαν καὶ οὐδενὶ ἀπήγγειλαν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις οὐδὲν ὧν ἑώρακαν .
    et dum fieret vox inventus est Iesus solus et ipsi tacuerunt et nemini dixerunt in illis diebus quicquam ex his quae viderant
  445. Ἐγένετο δὲ τῇ ἑξῆς ἡμέρᾳ κατελθόντων αὐτῶν ἀπὸ τοῦ ὄρους συνήντησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς .
    factum est autem in sequenti die descendentibus illis de monte occurrit illi turba multa
  446. καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἀπὸ τοῦ ὄχλου ἐβόησεν λέγων · διδάσκαλε , δέομαί σου ἐπιβλέψαι ἐπὶ τὸν υἱόν μου , ὅτι μονογενής μοί ἐστιν ,
    et ecce vir de turba exclamavit dicens magister obsecro te respice in filium meum quia unicus est mihi
  447. καὶ ἰδοὺ πνεῦμα λαμβάνει αὐτόν καὶ ἐξαίφνης κράζει καὶ σπαράσσει αὐτὸν μετὰ ἀφροῦ , καὶ μόγις ἀποχωρεῖ ἀπ’ αὐτοῦ συντρῖβον αὐτόν .
    et ecce spiritus adprehendit illum et subito clamat et elidit et dissipat eum cum spuma et vix discedit dilanians eum
  448. καὶ ἐδεήθην τῶν μαθητῶν σου ἵνα ἐκβάλωσιν αὐτό , καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν .
    et rogavi discipulos tuos ut eicerent illum et non potuerunt
  449. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · ὦ γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη , ἕως πότε ἔσομαι πρὸς ὑμᾶς καὶ ἀνέξομαι ὑμῶν ; προσάγαγε ὧδε τὸν ...
    respondens autem Iesus dixit o generatio infidelis et perversa usquequo ero apud vos et patiar vos adduc huc filium tuum
  450. ἔτι δὲ προσερχομένου αὐτοῦ ἔρρηξεν αὐτὸν τὸ δαιμόνιον καὶ συνεσπάραξεν · ἐπετίμησεν δὲ ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ , καὶ ἰάσατο τὸν παῖδα ...
    et cum accederet elisit illum daemonium et dissipavit
  451. ἐξεπλήσσοντο δὲ πάντες ἐπὶ τῇ μεγαλειότητι τοῦ θεοῦ . Πάντων δὲ θαυμαζόντων ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἐποίει , εἶπεν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ·
    et increpavit Iesus spiritum inmundum et sanavit puerum et reddidit illum patri eius
  452. θέσθε ὑμεῖς εἰς τὰ ὦτα ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους · ὁ γὰρ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων .
    stupebant autem omnes in magnitudine Dei omnibus que mirantibus in omnibus quae faciebat dixit ad discipulos suos ponite vos in cordibus vestris sermones istos ...
  453. οἱ δὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα τοῦτο , καὶ ἦν παρακεκαλυμμένον ἀπ’ αὐτῶν ἵνα μὴ αἴσθωνται αὐτό , καὶ ἐφοβοῦντο ἐρωτῆσαι αὐτὸν περὶ τοῦ ῥήματος ...
    at illi ignorabant verbum istud et erat velatum ante eos ut non sentirent illud et timebant interrogare eum de hoc verbo
  454. Εἰσῆλθεν δὲ διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς , τὸ τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν .
    intravit autem cogitatio in eos quis eorum maior esset
  455. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἰδὼς τὸν διαλογισμὸν τῆς καρδίας αὐτῶν , ἐπιλαβόμενος παιδίου ἔστησεν αὐτὸ παρ’ ἑαυτῷ ,
    at Iesus videns cogitationes cordis illorum adprehendens puerum statuit eum secus se
  456. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · ὃς ἐὰν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου , ἐμὲ δέχεται · καὶ ὃς ἂν ἐμὲ δέξηται , ...
    et ait illis quicumque susceperit puerum istum in nomine meo me recipit et quicumque me recipit recipit eum qui me misit nam qui minor ...
  457. Ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰωάννης εἶπεν · ἐπιστάτα , εἴδομέν τινα ἐπὶ τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια , καὶ ἐκωλύσαμεν αὐτόν , ὅτι οὐκ ἀκολουθεῖ ...
    respondens autem Iohannes dixit praeceptor vidimus quendam in nomine tuo eicientem daemonia et prohibuimus eum quia non sequitur nobis cum
  458. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν Ἰησοῦς · μὴ κωλύετε · ὃς γὰρ οὐκ ἔστιν καθ’ ὑμῶν , ὑπὲρ ὑμῶν ἐστιν .
    et ait ad illum Iesus nolite prohibere qui enim non est adversum vos pro vobis est
  459. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ συμπληροῦσθαι τὰς ἡμέρας τῆς ἀναλήμψεως αὐτοῦ καὶ αὐτὸς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἐστήρισεν τοῦ πορεύεσθαι εἰς Ἱερουσαλήμ ,
    factum est autem dum conplerentur dies adsumptionis eius et ipse faciem suam firmavit ut iret Hierusalem
  460. καὶ ἀπέστειλεν ἀγγέλους πρὸ προσώπου αὐτοῦ . καὶ πορευθέντες εἰσῆλθον εἰς πόλιν Σαμαριτῶν , ὥστε ἑτοιμάσαι αὐτῷ ·
    et misit nuntios ante conspectum suum et euntes intraverunt in civitatem Samaritanorum ut pararent illi
  461. καὶ οὐκ ἐδέξαντο αὐτόν , ὅτι τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἦν πορευόμενον εἰς Ἱερουσαλήμ .
    et non receperunt eum quia facies eius erat euntis Hierusalem
  462. ἰδόντες δὲ οἱ μαθηταὶ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης εἶπαν · κύριε , θέλεις εἴπωμεν πῦρ καταβῆναι ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἀναλῶσαι αὐτούς ;
    cum vidissent autem discipuli eius Iacobus et Iohannes dixerunt Domine vis dicimus ut ignis descendat de caelo et consumat illos
  463. στραφεὶς δὲ ἐπετίμησεν αὐτοῖς .
    et conversus increpavit illos
  464. καὶ ἐπορεύθησαν εἰς ἑτέραν κώμην .
    et abierunt in aliud castellum
  465. Καὶ πορευομένων αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ εἶπέν τις πρὸς αὐτόν , ἀκολουθήσω σοι ὅπου ἂν ἀπέρχῃ .
    factum est autem ambulantibus illis in via dixit quidam ad illum sequar te quocumque ieris
  466. καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις , ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ...
    et ait illi Iesus vulpes foveas habent et volucres caeli nidos Filius autem hominis non habet ubi caput reclinet
  467. εἶπεν δὲ πρὸς ἕτερον · ἀκολούθει μοι . ὁ δὲ εἶπεν · ἐπίτρεψόν μοι πρῶτον ἀπελθόντι θάψαι τὸν πατέρα μου .
    ait autem ad alterum sequere me ille autem dixit Domine permitte mihi primum ire sepelire patrem meum
  468. εἶπεν δὲ αὐτῷ · ἄφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς , σὺ δὲ ἀπελθὼν διάγγελλε τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ .
    dixit que ei Iesus sine ut mortui sepeliant mortuos suos tu autem vade adnuntia regnum Dei
  469. εἶπεν δὲ καὶ ἕτερος · ἀκολουθήσω σοι , κύριε · πρῶτον δὲ ἐπίτρεψόν μοι ἀποτάξασθαι τοῖς εἰς τὸν οἶκόν μου .
    et ait alter sequar te Domine sed primum permitte mihi renuntiare his qui domi sunt
  470. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς · οὐδεὶς ἐπιβαλὼν τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπ’ ἄροτρον καὶ βλέπων εἰς τὰ ὀπίσω εὔθετός ἐστιν τῇ βασιλείᾳ τοῦ ...
    ait ad illum Iesus nemo mittens manum suam in aratrum et aspiciens retro aptus est regno Dei
  471. Μετὰ δὲ ταῦτα ἀνέδειξεν ὁ κύριος καὶ ἑτέρους ἑβδομήκοντα , καὶ ἀπέστειλεν αὐτοὺς ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὐτοῦ εἰς πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον οὗ ...
    post haec autem designavit Dominus et alios septuaginta duos et misit illos binos ante faciem suam in omnem civitatem et locum quo erat ipse
  472. ἔλεγεν δὲ πρὸς αὐτούς · ὁ μὲν θερισμὸς πολύς , οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι · δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐργάτας ἐκβάλῃ ...
    et dicebat illis messis quidem multa operarii autem pauci rogate ergo Dominum messis ut mittat operarios in messem
  473. ὑπάγετε · ἰδοὺ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς ἄρνας ἐν μέσῳ λύκων .
    ite ecce ego mitto vos sicut agnos inter lupos
  474. μὴ βαστάζετε βαλλάντιον , μὴ πήραν , μὴ ὑποδήματα · μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε .
    nolite portare sacculum ne que peram ne que calciamenta et neminem per viam salutaveritis
  475. εἰς ἣν δ’ ἂν εἰσέλθητε οἰκίαν , πρῶτον λέγετε · εἰρήνη τῷ οἴκῳ τούτῳ .
    in quamcumque domum intraveritis primum dicite pax huic domui
  476. καὶ ἐὰν ᾖ ἐκεῖ υἱὸς εἰρήνης , ἐπαναπαήσεται ἐπ’ αὐτὸν ἡ εἰρήνη ὑμῶν · εἰ δὲ μήγε , ἐφ’ ὑμᾶς ἀνακάμψει .
    et si ibi fuerit filius pacis requiescet super illam pax vestra sin autem ad vos revertetur
  477. ἐν αὐτῇ δὲ τῇ οἰκίᾳ μένετε , ἔσθοντες καὶ πίνοντες τὰ παρ’ αὐτῶν · ἄξιος γὰρ ὁ ἐργάτης τοῦ μισθοῦ αὐτοῦ . μὴ μεταβαίνετε ...
    in eadem autem domo manete edentes et bibentes quae apud illos sunt dignus enim est operarius mercede sua nolite transire de domo in domum
  478. καὶ εἰς ἣν ἂν πόλιν εἰσέρχησθε καὶ δέχωνται ὑμᾶς , ἐσθίετε τὰ παρατιθέμενα ὑμῖν ,
    et in quamcumque civitatem intraveritis et susceperint vos manducate quae adponuntur vobis
  479. καὶ θεραπεύετε τοὺς ἐν αὐτῇ ἀσθενεῖς , καὶ λέγετε αὐτοῖς · ἤγγικεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ .
    et curate infirmos qui in illa sunt et dicite illis adpropinquavit in vos regnum Dei
  480. εἰς ἣν δ’ ἂν πόλιν εἰσέλθητε καὶ μὴ δέχωνται ὑμᾶς , ἐξελθόντες εἰς τὰς πλατείας αὐτῆς εἴπατε ·
    in quamcumque civitatem intraveritis et non receperint vos exeuntes in plateas eius dicite
  481. καὶ τὸν κονιορτὸν τον κολληθέντα ἡμῖν ἐκ τῆς πόλεως ὑμῶν εἰς τοὺς πόδας ἀπομασσόμεθα ὑμῖν · πλὴν τοῦτο γινώσκετε ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ ...
    etiam pulverem qui adhesit nobis de civitate vestra extergimus in vos tamen hoc scitote quia adpropinquavit regnum Dei
  482. λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι Σοδόμοις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀνεκτότερον ἔσται ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ .
    dico vobis quia Sodomis in die illa remissius erit quam illi civitati
  483. Οὐαί σοι , Χοραζείν , οὐαί σοι Βηθσαϊδά · ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἐγενήθησαν αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ὑμῖν , πάλαι ...
    vae tibi Corazain vae tibi Bethsaida quia si in Tyro et Sidone factae fuissent virtutes quae in vobis factae sunt olim in cilicio et ...
  484. πλὴν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἀνεκτότερον ἔσται ἐν τῇ κρίσει ἢ ὑμῖν .
    verumtamen Tyro et Sidoni remissius erit in iudicio quam vobis
  485. καὶ σύ , Καφαρναούμ , μὴ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθήσῃ ; ἕως ᾅδου καταβιβασθήσῃ .
    et tu Capharnaum usque in caelum exaltata usque ad infernum demergeris
  486. Ὁ ἀκούων ὑμῶν ἐμοῦ ἀκούει , καὶ ὁ ἀθετῶν ὑμᾶς ἐμὲ ἀθετεῖ · ὁ δὲ ἐμὲ ἀθετῶν ἀθετεῖ τὸν ἀποστείλαντά με .
    qui vos audit me audit et qui vos spernit me spernit qui autem me spernit spernit eum qui me misit
  487. Ὑπέστρεψαν δὲ οἱ ἑβδομήκοντα μετὰ χαρᾶς λέγοντες · κύριε , καὶ τὰ δαιμόνια ὑποτάσσεται ἡμῖν ἐν τῷ ὀνόματί σου .
    reversi sunt autem septuaginta duo cum gaudio dicentes Domine etiam daemonia subiciuntur nobis in nomine tuo
  488. εἶπεν δὲ αὐτοῖς · ἐθεώρουν τὸν σατανᾶν ὡς ἀστραπὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πεσόντα .
    et ait illis videbam Satanan sicut fulgur de caelo cadentem
  489. ἰδοὺ δέδωκα ὑμῖν τὴν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων , καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ , καὶ οὐδὲν ἡμᾶς οὐ ...
    ecce dedi vobis potestatem calcandi supra serpentes et scorpiones et supra omnem virtutem inimici et nihil vobis nocebit
  490. πλὴν ἐν τούτῳ μὴ χαίρετε ὅτι τὰ πνεύματα ὑμῖν ὑποτάσσεται , χαίρετε δὲ ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐνγέγραπται ἐν τοῖς οὐρανοῖς .
    verumtamen in hoc nolite gaudere quia spiritus vobis subiciuntur gaudete autem quod nomina vestra scripta sunt in caelis
  491. Ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἠγαλλιάσατο ἐν τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ καὶ εἶπεν · ἐξομολογοῦμαί σοι πάτερ , κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς , ...
    in ipsa hora exultavit Spiritu Sancto et dixit confiteor tibi Pater Domine caeli et terrae quod abscondisti haec a sapientibus et prudentibus et revelasti ...
  492. καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητὰς εἶπεν · πάντα μοι παρεδόθη ὑπὸ τοῦ πατρός μου , καὶ οὐδεὶς γινώσκει τίς ἐστιν ὁ υἱὸς εἰ μὴ ...
    omnia mihi tradita sunt a Patre meo et nemo scit qui sit Filius nisi Pater et qui sit Pater nisi Filius et cui voluerit ...
  493. Καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητὰς κατ’ ἰδίαν εἶπεν · μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ οἱ βλέποντες ἃ βλέπετε .
    et conversus ad discipulos suos dixit beati oculi qui vident quae videtis
  494. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι πολλοὶ προφῆται καὶ βασιλεῖς ἠθέλησαν ἰδεῖν ἃ ὑμεῖς βλέπετε , καὶ οὐκ ἴδαν , καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε καὶ οὐκ ...
    dico enim vobis quod multi prophetae et reges voluerunt videre quae vos videtis et non viderunt et audire quae auditis et non audierunt
  495. Καὶ ἰδοὺ νομικός τις ἀνέστη ἐκπειράζων αὐτόν , λέγων · διδάσκαλε , τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ;
    et ecce quidam legis peritus surrexit temptans illum et dicens magister quid faciendo vitam aeternam possidebo
  496. ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτόν · ἐν τῷ νόμῳ τί γέγραπται ; πῶς ἀναγινώσκεις ;
    at ille dixit ad eum in lege quid scriptum est quomodo legis
  497. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς καρδίας σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ ...
    ille respondens dixit diliges Dominum Deum tuum ex toto corde tuo et ex tota anima tua et ex omnibus viribus tuis et ex omni ...
  498. εἶπεν δὲ αὐτῷ · ὀρθῶς ἀπεκρίθης · τοῦτο ποίει , καὶ ζήσῃ .
    dixit que illi recte respondisti hoc fac et vives
  499. ὁ δὲ θέλων δικαιῶσαι ἑαυτὸν εἶπεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν · καὶ τίς ἐστίν μου πλησίον ;
    ille autem volens iustificare se ipsum dixit ad Iesum et quis est meus proximus
  500. ὑπολαβὼν ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · ἄνθρωπός τις κατέβαινεν ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ εἰς Ἱερειχώ , καὶ λῃσταῖς περιέπεσεν , οἳ καὶ ἐκδύσαντες αὐτὸν καὶ πληγὰς ἐπιθέντες ...
    suscipiens autem Iesus dixit homo quidam descendebat ab Hierusalem in Hiericho et incidit in latrones qui etiam despoliaverunt eum et plagis inpositis abierunt semivivo
  501. κατὰ συγκυρίαν δὲ ἱερεύς τις κατέβαινεν ἐν τῇ ὁδῷ ἐκείνῃ , καὶ ἰδὼν αὐτὸν ἀντιπαρῆλθεν .
    accidit autem ut sacerdos quidam descenderet eadem via et viso illo praeterivit
  502. ὁμοίως δὲ καὶ Λευείτης γενόμενος κατὰ τὸν τόπον . ἐλθὼν καὶ ἰδὼν ἀντιπαρῆλθεν .
    similiter et Levita cum esset secus locum et videret eum pertransiit
  503. Σαμαρίτης δέ τις ὁδεύων ἦλθεν κατ’ αὐτὸν καὶ ἰδὼν ἐσπλαγχνίσθη ,
    Samaritanus autem quidam iter faciens venit secus eum et videns eum misericordia motus est
  504. καὶ προσελθὼν κατέδησεν τὰ τραύματα αὐτοῦ ἐπιχέων ἔλαιον καὶ οἶνον , ἐπιβιβάσας δὲ αὐτὸν ἐπὶ τὸ ἴδιον κτῆνος ἤγαγεν αὐτὸν εἰς πανδοκίον καὶ ἐπεμελήθη ...
    et adpropians alligavit vulnera eius infundens oleum et vinum et inponens illum in iumentum suum duxit in stabulum et curam eius egit
  505. καὶ ἐπὶ τὴν αὔριον ἐκβαλὼν δύο δηνάρια ἔδωκεν τῷ πανδοχεῖ καὶ εἶπεν · ἐπιμελήθητι αὐτοῦ , καὶ ὅ τι ἂν προσδαπανήσῃς ἐγὼ ἐν τῷ ...
    et altera die protulit duos denarios et dedit stabulario et ait curam illius habe et quodcumque supererogaveris ego cum rediero reddam tibi
  506. τίς τούτων τῶν τριῶν πλησίον δοκεῖ σοι γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς ;
    quis horum trium videtur tibi proximus fuisse illi qui incidit in latrones
  507. ὁ δὲ εἶπεν · ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ’ αὐτοῦ . εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · πορεύου καὶ σὺ ποίει ὁμοίως .
    at ille dixit qui fecit misericordiam in illum et ait illi Iesus vade et tu fac similiter
  508. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ πορεύεσθαι αὐτοὺς καὶ αὐτὸς εἰσῆλθεν εἰς κώμην τινά · γυνὴ δέ τις ὀνόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτόν εἰς τὴν οἰκίαν .
    factum est autem dum irent et ipse intravit in quoddam castellum et mulier quaedam Martha nomine excepit illum in domum suam
  509. καὶ τῇδε ἦν ἀδελφὴ καλουμένη Μαριάμ , ἣ καὶ παρακαθεσθεῖσα πρὸς τοὺς πόδας τοῦ κυρίου ἤκουεν τὸν λόγον αὐτοῦ ·
    et huic erat soror nomine Maria quae etiam sedens secus pedes Domini audiebat verbum illius
  510. ἡ δὲ Μάρθα περιεσπᾶτο περὶ πολλὴν διακονίαν · ἐπιστᾶσα δὲ εἶπεν · κύριε , οὐ μέλει σοι ὅτι ἡ ἀδελφή μου μόνην με κατέλιπεν ...
    Martha autem satagebat circa frequens ministerium quae stetit et ait Domine non est tibi curae quod soror mea reliquit me solam ministrare dic ergo ...
  511. ἀποκριθεὶς δὲ εἶπεν αὐτῇ ὁ κύριος · Μάρθα Μάρθα , μεριμνᾷς καὶ θορυβάζῃ περὶ πολλά ,
    et respondens dixit illi Dominus Martha Martha sollicita es et turbaris erga plurima
  512. ἑνὸς δέ ἐστιν χρεία · Μαρία γὰρ τὴν ἀγαθὴν μερίδα ἐξελέξατο , ἥτις οὐκ ἀφαιρεθήσεται αὐτῆς .
    porro unum est necessarium Maria optimam partem elegit quae non auferetur ab ea
  513. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν τόπῳ τινὶ προσευχόμενον , ὡς ἐπαύσατο , εἶπέν τις τῶν μαθητῶν αὐτοῦ πρὸς αὐτόν · κύριε , ...
    et factum est cum esset in loco quodam orans ut cessavit dixit unus ex discipulis eius ad eum Domine doce nos orare sicut et ...
  514. εἶπεν δὲ αὐτοῖς · ὅταν προσεύχησθε , λέγετε · πάτερ , ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου · ἐλθάτω ἡ βασιλεία σου ·
    et ait illis cum oratis dicite Pater sanctificetur nomen tuum adveniat regnum tuum
  515. τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δίδου ἡμῖν τὸ καθ’ ἡμέραν ·
    panem nostrum cotidianum da nobis cotidie
  516. καὶ ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν , καὶ γὰρ αὐτοὶ ἀφίομεν παντὶ ὀφείλοντι ἡμῖν · καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν .
    et dimitte nobis peccata nostra siquidem et ipsi dimittimus omni debenti nobis et ne nos inducas in temptationem
  517. Καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · τίς ἐξ ὑμῶν ἕξει φίλον , καὶ πορεύσεται πρὸς αὐτὸν μεσονυκτίου καὶ εἴπῃ αὐτῷ · φίλε , χρῆσόν μοι ...
    et ait ad illos quis vestrum habebit amicum et ibit ad illum media nocte et dicit illi amice commoda mihi tres panes
  518. ἐπειδὴ φίλος μου παρεγένετο ἐξ ὁδοῦ πρός με καὶ οὐκ ἔχω ὃ παραθήσω αὐτῷ .
    quoniam amicus meus venit de via ad me et non habeo quod ponam ante illum
  519. καὶ ἐκεῖνος ἔσωθεν ἀποκριθεὶς εἴπῃ · μή μοι κόπους πάρεχε · ἤδη ἡ θύρα κέκλεισται , καὶ τὰ παιδία μου μετ’ ἐμοῦ εἰς τὴν ...
    et ille de intus respondens dicat noli mihi molestus esse iam ostium clausum est et pueri mei me cum sunt in cubili non possum ...
  520. λέγω ὑμῖν , εἰ καὶ οὐ δώσει αὐτῷ ἀναστὰς διὰ τὸ εἶναι φίλον αὐτοῦ , διά γε τὴν ἀναιδίαν αὐτοῦ ἐγερθεὶς δώσει αὐτῷ ὅσων ...
    dico vobis et si non dabit illi surgens eo quod amicus eius sit propter inprobitatem tamen eius surget et dabit illi quotquot habet necessarios
  521. Καὶ ἐγώ ὑμῖν λέγω , αἰτεῖτε , καὶ δοθήσεται ὑμῖν · ζητεῖτε , καὶ εὑρήσετε · κρούετε , καὶ ἀνοιχθήσεται ὑμῖν .
    et ego vobis dico petite et dabitur vobis quaerite et invenietis pulsate et aperietur vobis
  522. πᾶς γὰρ ὁ αἰτῶν λαμβάνει , καὶ ὁ ζητῶν εὑρίσκει , καὶ τῷ κρούοντι ἀνοιχθήσεται .
    omnis enim qui petit accipit et qui quaerit invenit et pulsanti aperietur
  523. τίνα δὲ ἐξ ὑμῶν τὸν πατέρα αἰτήσει ὁ υἱὸς ἄρτον , μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ; ἢ καὶ ἰχθύν , μὴ ἀντὶ ἰχθύος ὄφιν ...
    quis autem ex vobis patrem petet panem numquid lapidem dabit illi aut piscem numquid pro pisce serpentem dabit illi
  524. ἢ καὶ αἰτήσει ᾠόν , μὴ ἐπιδώσει αὐτῷ σκορπίον ;
    aut si petierit ovum numquid porriget illi scorpionem
  525. εἰ οὖν ὑμεῖς πονηροὶ ὑπάρχοντες οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν , πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ ὁ ἐξ οὐρανοῦ δώσει πνεῦμα ἅγιον τοῖς ...
    si ergo vos cum sitis mali nostis bona data dare filiis vestris quanto magis Pater vester de caelo dabit spiritum bonum petentibus se
  526. Καὶ ἦν ἐκβάλλων δαιμόνιον , καὶ αὐτὸ ἦν κωφόν · ἐγένετο δὲ τοῦ δαιμονίου ἐξελθόντος ἐλάλησεν ὁ κωφός . καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι ·
    et erat eiciens daemonium et illud erat mutum et cum eiecisset daemonium locutus est mutus et admiratae sunt turbae
  527. τινὲς δὲ ἐξ αὐτῶν εἶπον · ἐν Βεελζεβοὺλ τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια ·
    quidam autem ex eis dixerunt in Beelzebub principe daemoniorum eicit daemonia
  528. ἕτεροι δὲ πειράζοντες σημεῖον ἐξ οὐρανοῦ ἐζήτουν παρ’ αὐτοῦ .
    et alii temptantes signum de caelo quaerebant ab eo
  529. αὐτὸς δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὰ διανοήματα εἶπεν αὐτοῖς · πᾶσα βασιλεία διαμερισθεῖσα ἐφ’ ἑαυτὴν ἐρημοῦται , καὶ οἶκος ἐπὶ οἶκον πίπτει .
    ipse autem ut vidit cogitationes eorum dixit eis omne regnum in se ipsum divisum desolatur et domus supra domum cadet
  530. εἰ δὲ καὶ ὁ σατανᾶς ἐφ’ ἑαυτὸν διεμερίσθη , πῶς σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ ; ὅτι λέγετε ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλειν με τὰ δαιμόνια .
    si autem et Satanas in se ipsum divisus est quomodo stabit regnum ipsius quia dicitis in Beelzebub eicere me daemonia
  531. εἰ δὲ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια , οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν ; διὰ τοῦτο αὐτοὶ κριταὶ ἔσονται ὑμῶν .
    si autem ego in Beelzebub eicio daemonia filii vestri in quo eiciunt ideo ipsi iudices vestri erunt
  532. εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια , ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ .
    porro si in digito Dei eicio daemonia profecto praevenit in vos regnum Dei
  533. Ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλήν , ἐν εἰρήνῃ ἐστὶν τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ ·
    cum fortis armatus custodit atrium suum in pace sunt ea quae possidet
  534. ἐπὰν δὲ ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν νικήσῃ αὐτόν , τὴν πανοπλίαν αὐτοῦ αἴρει ἐφ’ ᾗ ἐπεποίθει , καὶ τὰ σκῦλα αὐτοῦ διαδίδωσιν .
    si autem fortior illo superveniens vicerit eum universa arma eius aufert in quibus confidebat et spolia eius distribuit
  535. ὁ μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ κατ’ ἐμοῦ ἐστιν , καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ’ ἐμοῦ σκορπίζει .
    qui non est me cum adversum me est et qui non colligit me cum dispergit
  536. Ὅταν τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου , διέρχεται δι’ ἀνύδρων τόπων ζητοῦν ἀνάπαυσιν , καὶ μὴ εὑρίσκον , λέγει · ὑποστρέψω εἰς ...
    cum inmundus spiritus exierit de homine perambulat per loca inaquosa quaerens requiem et non inveniens dicit revertar in domum meam unde exivi
  537. καὶ ἐλθὸν εὑρίσκει σεσαρωμένον καὶ κεκοσμημένον .
    et cum venerit invenit scopis mundatam
  538. τότε πορεύεται καὶ παραλαμβάνει ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ ἑπτά , καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ , καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου χείρονα τῶν ...
    et tunc vadit et adsumit septem alios spiritus nequiores se et ingressi habitant ibi et sunt novissima hominis illius peiora prioribus
  539. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ λέγειν αὐτὸν ταῦτα ἐπάρασά τις φωνὴν γυνὴ ἐκ τοῦ ὄχλου εἶπεν αὐτῷ · μακαρία ἡ κοιλία ἡ βαστάσασά σε καὶ ...
    factum est autem cum haec diceret extollens vocem quaedam mulier de turba dixit illi beatus venter qui te portavit et ubera quae suxisti
  540. αὐτὸς δὲ εἶπεν · μενοῦν μακάριοι οἱ ἀκούοντες τὸν λόγον τοῦ θεοῦ καὶ φυλάσσοντες .
    at ille dixit quippini beati qui audiunt verbum Dei et custodiunt
  541. Τῶν δὲ ὄχλων ἐπαθροιζομένων ἤρξατο λέγειν · ἡ γενεὰ αὕτη γενεὰ πονηρά ἐστιν · σημεῖον ζητεῖ , καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ ...
    turbis autem concurrentibus coepit dicere generatio haec generatio nequam est signum quaerit et signum non dabitur illi nisi signum Ionae
  542. καθὼς γὰρ ἐγένετο Ἰωνᾶς τοῖς Νινευείταις σημεῖον , οὕτως ἔσται καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τῇ γενεᾷ ταύτῃ .
    nam sicut Ionas fuit signum Ninevitis ita erit et Filius hominis generationi isti
  543. βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῶν ἀνδρῶν τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινεῖ αὐτούς · ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι ...
    regina austri surget in iudicio cum viris generationis huius et condemnabit illos quia venit a finibus terrae audire sapientiam Salomonis et ecce plus Salomone
  544. ἄνδρες Νινευεῖται ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν · ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ , καὶ ἰδοὺ πλεῖον ...
    viri ninevitae surgent in iudicio cum generatione hac et condemnabunt illam quia paenitentiam egerunt ad praedicationem Ionae et ecce plus Iona hic
  545. Οὐδεὶς λύχνον ἅψας εἰς κρύπτην τίθησιν οὐδὲ ὑπὸ τὸν μόδιον , ἀλλ’ ἐπὶ τὴν λυχνίαν , ἵνα οἱ εἰσπορευόμενοι τὸ φέγγος βλέπωσιν .
    nemo lucernam accendit et in abscondito ponit ne que sub modio sed supra candelabrum ut qui ingrediuntur lumen videant
  546. ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός σου . ὅταν ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς ᾖ , καὶ ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινόν ἐστιν · ...
    lucerna corporis tui est oculus tuus si oculus tuus fuerit simplex totum corpus tuum lucidum erit si autem nequam fuerit etiam corpus tuum tenebrosum
  547. σκόπει οὖν μὴ τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν .
    vide ergo ne lumen quod in te est tenebrae sint
  548. εἰ οὖν τὸ σῶμά σου ὅλον φωτεινόν , μὴ ἔχον τι μέρος σκοτεινόν , ἔσται φωτεινὸν ὅλον ὡς ὅταν ὁ λύχνος τῇ ἀστραπῇ φωτίζῃ ...
    si ergo corpus tuum totum lucidum fuerit non habens aliquam partem tenebrarum erit lucidum totum et sicut lucerna fulgoris inluminabit te
  549. Ἐν δὲ τῷ λαλῆσαι ἐρωτᾷ αὐτὸν Φαρισαῖος ὅπως ἀριστήσῃ παρ’ αὐτῷ · εἰσελθὼν δὲ ἀνέπεσεν .
    et cum loqueretur rogavit illum quidam Pharisaeus ut pranderet apud se et ingressus recubuit
  550. ὁ δὲ Φαρισαῖος ἰδὼν ἐθαύμασεν ὅτι οὐ πρῶτον ἐβαπτίσθη πρὸ τοῦ ἀρίστου .
    Pharisaeus autem coepit intra se reputans dicere quare non baptizatus esset ante prandium
  551. εἶπεν δὲ ὁ κύριος πρὸς αὐτόν · νῦν ὑμεῖς οἱ Φαρισαῖοι τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τοῦ πίνακος καθαρίζετε , τὸ δὲ ἔσωθεν ὑμῶν ...
    et ait Dominus ad illum nunc vos Pharisaei quod de foris est calicis et catini mundatis quod autem intus est vestrum plenum est rapina ...
  552. ἄφρονες , οὐχ ὁ ποιήσας τὸ ἔξωθεν καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν ;
    stulti nonne qui fecit quod de foris est etiam id quod de intus est fecit
  553. πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην , καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν .
    verumtamen quod superest date elemosynam et ecce omnia munda sunt vobis
  554. ἀλλὰ οὐαὶ ὑμῖν τοῖς Φαρισαίοις , ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον , καὶ παρέρχεσθε τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην ...
    sed vae vobis Pharisaeis quia decimatis mentam et rutam et omne holus et praeteritis iudicium et caritatem Dei haec autem oportuit facere et illa ...
  555. οὐαὶ ὑμῖν τοῖς Φαρισαίοις , ὅτι ἀγαπᾶτε τὴν πρωτοκαθεδρίαν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ τοὺς ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς .
    vae vobis Pharisaeis quia diligitis primas cathedras in synagogis et salutationes in foro
  556. οὐαὶ ὑμῖν , ὅτι ἐστὲ ὡς τὰ μνημεῖα τὰ ἄδηλα , καὶ οἱ ἄνθρωποι οἱ περιπατοῦντες ἐπάνω οὐκ οἴδασιν .
    vae vobis quia estis ut monumenta quae non parent et homines ambulantes supra nesciunt
  557. Ἀποκριθεὶς δέ τις τῶν νομικῶν λέγει αὐτῷ · διδάσκαλε , ταῦτα λέγων καὶ ἡμᾶς ὑβρίζεις .
    respondens autem quidam ex legis peritis ait illi magister haec dicens etiam nobis contumeliam facis
  558. ὁ δὲ εἶπεν · καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί , ὅτι φορτίζετε τοὺς ἀνθρώπους φορτία δυσβάστακτα , καὶ αὐτοὶ ἑνὶ τῶν δακτύλων ὑμῶν οὐ ...
    at ille ait et vobis legis peritis vae quia oneratis homines oneribus quae portari non possunt et ipsi uno digito vestro non tangitis sarcinas
  559. οὐαὶ ὑμῖν , ὅτι οἰκοδομεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν προφητῶν , καὶ οἱ πατέρες ὑμῶν ἀπέκτειναν αὐτούς .
    vae vobis quia aedificatis monumenta prophetarum patres autem vestri occiderunt illos
  560. ἄρα μάρτυρές ἐστε καὶ συνευδοκεῖτε τοῖς ἔργοις τῶν πατέρων ὑμῶν , ὅτι αὐτοὶ μὲν ἀπέκτειναν αὐτοὺς ὑμεῖς δὲ οἰκοδομεῖτε .
    profecto testificamini quod consentitis operibus patrum vestrorum quoniam quidem ipsi eos occiderunt vos autem aedificatis eorum sepulchra
  561. διὰ τοῦτο καὶ ἡ σοφία τοῦ θεοῦ εἶπεν · ἀποστελῶ εἰς αὐτοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους , καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσιν καὶ ἐκδιώξουσιν ,
    propterea et sapientia Dei dixit mittam ad illos prophetas et apostolos et ex illis occident et persequentur
  562. ἵνα ἐκζητηθῇ τὸ αἷμα πάντων τῶν προφητῶν τὸ ἐκχυννόμενον ἀπὸ καταβολῆς κόσμου ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης ,
    ut inquiratur sanguis omnium prophetarum qui effusus est a constitutione mundi a generatione ista
  563. ἀπὸ αἵματος Ἄβελ ἕως αἵματος Ζαχαρίου τοῦ ἀπολομένου μεταξὺ τοῦ θυσιαστηρίου καὶ τοῦ οἴκου · ναί λέγω ὑμῖν , ἐκζητηθήσεται ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης
    a sanguine Abel usque ad sanguinem Zacchariae qui periit inter altare et aedem ita dico vobis requiretur ab hac generatione
  564. οὐαὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς , ὅτι ἤρατε τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως · αὐτοὶ οὐκ εἰσήλθατε καὶ τοὺς εἰσερχομένους ἐκωλύσατε .
    vae vobis legis peritis quia tulistis clavem scientiae ipsi non introistis et eos qui introibant prohibuistis
  565. Καὶ ἐκεῖθεν ἐξελθόντος αὐτοῦ ἤρξαντο οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι δεινῶς ἐνέχειν καὶ ἀποστοματίζειν αὐτὸν περὶ πλειόνων ,
    cum haec ad illos diceret coeperunt Pharisaei et legis periti graviter insistere et os eius opprimere de multis
  566. ἐνεδρεύοντες , θηρεῦσαί τι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ .
    insidiantes et quaerentes capere aliquid ex ore eius ut accusarent eum
  567. Ἐν οἷς ἐπισυναχθεισῶν τῶν μυριάδων τοῦ ὄχλου , ὥστε καταπατεῖν ἀλλήλους , ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ πρῶτον · προσέχετε ἑαυτοῖς ἀπὸ τῆς ...
    multis autem turbis circumstantibus ita ut se invicem conculcarent coepit dicere ad discipulos suos adtendite a fermento Pharisaeorum quae est hypocrisis
  568. οὐδὲν δὲ συγκεκαλυμμένον ἐστὶν ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται , καὶ κρυπτὸν ὃ οὐ γνωσθήσεται .
    nihil autem opertum est quod non reveletur ne que absconditum quod non sciatur
  569. ἀνθ’ ὧν ὅσα ἐν τῇ σκοτίᾳ εἴπατε , ἐν τῷ φωτὶ ἀκουσθήσεται , καὶ ὃ πρὸς τὸ οὖς ἐλαλήσατε ἐν τοῖς ταμείοις , κηρυχθήσεται ...
    quoniam quae in tenebris dixistis in lumine dicentur et quod in aurem locuti estis in cubiculis praedicabitur in tectis
  570. Λέγω δὲ ὑμῖν τοῖς φίλοις μου , μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι .
    dico autem vobis amicis meis ne terreamini ab his qui occidunt corpus et post haec non habent amplius quod faciant
  571. ὑποδειξω δὲ ὑμῖν τίνα φοβηθῆτε · φοβήθητε τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς τὴν γέενναν · ναί λέγω ὑμῖν , τοῦτον φοβήθητε
    ostendam autem vobis quem timeatis timete eum qui postquam occiderit habet potestatem mittere in gehennam ita dico vobis hunc timete
  572. οὐχὶ πέντε στρουθία πωλοῦνται ἀσσαρίων δύο ; καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ θεοῦ .
    nonne quinque passeres veneunt dipundio et unus ex illis non est in oblivione coram Deo
  573. ἀλλὰ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται . μὴ φοβεῖσθε · πολλῶν στρουθίων διαφέρετε .
    sed et capilli capitis vestri omnes numerati sunt nolite ergo timere multis passeribus pluris estis
  574. λέγω δὲ ὑμῖν , πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων , καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ...
    dico autem vobis omnis quicumque confessus fuerit in me coram hominibus et Filius hominis confitebitur in illo coram angelis Dei
  575. ὁ δὲ ἀρνησάμενός με ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων ἀπαρνηθήσεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ .
    qui autem negaverit me coram hominibus denegabitur coram angelis Dei
  576. καὶ πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου , ἀφεθήσεται αὐτῷ · τῷ δὲ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα βλασφημήσαντι οὐκ ἀφεθήσεται .
    et omnis qui dicit verbum in Filium hominis remittetur illi ei autem qui in Spiritum Sanctum blasphemaverit non remittetur
  577. ὅταν δὲ εἰσφέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγὰς καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας , μὴ μεριμνήσητε πῶς ἢ τί ἀπολογήσησθε ἢ τί εἴπητε ·
    cum autem inducent vos in synagogas et ad magistratus et potestates nolite solliciti esse qualiter aut quid respondeatis aut quid dicatis
  578. τὸ γὰρ ἅγιον πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἃ δεῖ εἰπεῖν .
    Spiritus enim Sanctus docebit vos in ipsa hora quae oporteat dicere
  579. Εἶπεν δέ τις ἐκ τοῦ ὄχλου αὐτῷ · διδάσκαλε , εἰπὲ τῷ ἀδελφῷ μου μερίσασθαι μετ’ ἐμοῦ τὴν κληρονομίαν .
    ait autem quidam ei de turba magister dic fratri meo ut dividat me cum hereditatem
  580. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ · ἄνθρωπε , τίς με κατέστησεν κριτὴν ἢ μεριστὴν ἐφ’ ὑμᾶς ;
    at ille dixit ei homo quis me constituit iudicem aut divisorem super vos
  581. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς · ὁρᾶτε καὶ φυλάσσεσθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας , ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ...
    dixit que ad illos videte et cavete ab omni avaritia quia non in abundantia cuiusquam vita eius est ex his quae possidet
  582. Εἶπεν δὲ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς λέγων · ἀνθρώπου τινὸς πλουσίου εὐφόρησεν ἡ χώρα .
    dixit autem similitudinem ad illos dicens hominis cuiusdam divitis uberes fructus ager adtulit
  583. καὶ διελογίζετο ἐν ἑαυτῷ λέγων · τί ποιήσω , ὅτι οὐκ ἔχω ποῦ συνάξω τοὺς καρπούς μου ;
    et cogitabat intra se dicens quid faciam quod non habeo quo congregem fructus meos
  584. καὶ εἶπεν · τοῦτο ποιήσω · καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας καὶ μείζονας οἰκοδομήσω , καὶ συνάξω ἐκεῖ πάντα τὰ γενήματά μου καὶ τὰ ἀγαθά ...
    et dixit hoc faciam destruam horrea mea et maiora faciam et illuc congregabo omnia quae nata sunt mihi et bona mea
  585. καὶ ἐρῶ τῇ ψυχῇ μου · ψυχή , ἔχεις πολλὰ ἀγαθὰ κείμενα εἰς ἔτη πολλά · ἀναπαύου , φάγε , πίε , εὐφραίνου .
    et dicam animae meae anima habes multa bona posita in annos plurimos requiesce comede bibe epulare
  586. εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ θεός · ἄφρων , ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ · ἃ δὲ ἡτοίμασας , τίνι ἔσται
    dixit autem illi Deus stulte hac nocte animam tuam repetunt a te quae autem parasti cuius erunt
  587. οὕτως ὁ θησαυρίζων αὐτῷ καὶ μὴ εἰς θεὸν πλουτῶν .
    sic est qui sibi thesaurizat et non est in Deum dives
  588. Εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητάς αὐτοῦ · διὰ τοῦτο ὑμῖν λέγω , μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ τί φάγητε , μηδὲ τῷ σώματι τί ἐνδύσησθε
    dixit que ad discipulos suos ideo dico vobis nolite solliciti esse animae quid manducetis ne que corpori quid vestiamini
  589. ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστιν τῆς τροφῆς καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος .
    anima plus est quam esca et corpus quam vestimentum
  590. κατανοήσατε τοὺς κόρακας , ὅτι οὔτε σπείρουσιν οὔτε θερίζουσιν , οἷς οὐκ ἔστιν ταμεῖον οὐδὲ ἀποθήκη , καὶ ὁ θεὸς τρέφει αὐτούς · πόσῳ ...
    considerate corvos quia non seminant ne que metunt quibus non est cellarium ne que horreum et Deus pascit illos quanto magis vos pluris estis
  591. τίς δὲ ἐξ ὑμῶν μεριμνῶν δύναται προσθεῖναι ἐπὶ τὴν ἡλικίαν αὐτοῦ πῆχυν ;
    quis autem vestrum cogitando potest adicere ad staturam suam cubitum unum
  592. εἰ οὖν οὐδὲ ἐλάχιστον δύνασθε , τί περὶ τῶν λοιπῶν μεριμνᾶτε ;
    si ergo neque quod minimum est potestis quid de ceteris solliciti estis
  593. κατανοήσατε τὰ κρίνα , πῶς οὔτε νήθει οὔτε ὑφαίνει · λέγω δὲ ὑμῖν , οὐδὲ Σολομὼν ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἓν ...
    considerate lilia quomodo crescunt non laborant non nent dico autem vobis nec Salomon in omni gloria sua vestiebatur sicut unum ex istis
  594. εἰ δὲ ἐν ἀγρῷ τὸν χόρτον ὄντα σήμερον καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον ὁ θεὸς οὕτως ἀμφιέζει , πόσῳ μᾶλλον ὑμᾶς , ὀλιγόπιστοι .
    si autem faenum quod hodie in agro est et cras in clibanum mittitur Deus sic vestit quanto magis vos pusillae fidei
  595. καὶ ὑμεῖς μὴ ζητεῖτε τί φάγητε καὶ τί πίητε , καὶ μὴ μετεωρίζεσθε ·
    et vos nolite quaerere quid manducetis aut quid bibatis et nolite in sublime tolli
  596. ταῦτα γὰρ πάντα τὰ ἔθνη τοῦ κόσμου ἐπιζητοῦσιν · ὑμῶν δὲ ὁ πατὴρ οἶδεν ὅτι χρῄζετε τούτων .
    haec enim omnia gentes mundi quaerunt Pater autem vester scit quoniam his indigetis
  597. πλὴν ζητεῖτε τὴν βασιλείαν αὐτοῦ , καὶ ταῦτα προστεθήσεται ὑμῖν .
    verumtamen quaerite regnum Dei et haec omnia adicientur vobis
  598. Μὴ φοβοῦ , τὸ μικρὸν ποίμνιον · ὅτι εὐδόκησεν ὁ πατὴρ ὑμῶν δοῦναι ὑμῖν τὴν βασιλείαν .
    nolite timere pusillus grex quia conplacuit Patri vestro dare vobis regnum
  599. Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα ὑμῶν καὶ δότε ἐλεημοσύνην · ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλλάντια μὴ παλαιούμενα , θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς , ὅπου κλέπτης οὐκ ἐγγίζει ...
    vendite quae possidetis et date elemosynam facite vobis sacculos qui non veterescunt thesaurum non deficientem in caelis quo fur non adpropiat ne que tinea
  600. ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν , ἐκεῖ καὶ ἡ καρδία ὑμῶν ἔσται .
    ubi enim thesaurus vester est ibi et cor vestrum erit
  601. Ἔστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι καὶ οἱ λύχνοι καιόμενοι ·
    sint lumbi vestri praecincti et lucernae ardentes
  602. καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν κύριον ἑαυτῶν , πότε ἀναλύσῃ ἐκ τῶν γάμων , ἵνα ἐλθόντος καὶ κρούσαντος εὐθέως ἀνοίξωσιν αὐτῷ .
    et vos similes hominibus expectantibus dominum suum quando revertatur a nuptiis ut cum venerit et pulsaverit confestim aperiant ei
  603. μακάριοι οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι , οὓς ἐλθὼν ὁ κύριος εὑρήσει γρηγοροῦντας · ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι περιζώσεται καὶ ἀνακλινεῖ αὐτοὺς καὶ παρελθὼν διακονήσει αὐτοῖς
    beati servi illi quos cum venerit dominus invenerit vigilantes amen dico vobis quod praecinget se et faciet illos discumbere et transiens ministrabit illis
  604. καὶ ἄν ἐν τῇ δευτέρᾳ , καὶ ἄν ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ ἔλθῃ καὶ εὕρῃ οὕτως , μακάριοί εἰσίν .
    et si venerit in secunda vigilia et si in tertia vigilia venerit et ita invenerit beati sunt servi illi
  605. τοῦτο δὲ γινώσκετε , ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ ὥρᾳ ὁ κλέπτης ἔρχεται , οὐκ ἂν ἀφῆκεν διορυχθῆναι τὸν οἶκον αὐτοῦ .
    hoc autem scitote quia si sciret pater familias qua hora fur veniret vigilaret utique et non sineret perfodiri domum suam
  606. καὶ ὑμεῖς γίνεσθε ἕτοιμοι , ὅτι ᾗ ὥρᾳ οὐ δοκεῖτε ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται .
    et vos estote parati quia qua hora non putatis Filius hominis venit
  607. Εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος · κύριε , πρὸς ἡμᾶς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγεις ἢ καὶ πρὸς πάντας ;
    ait autem ei Petrus Domine ad nos dicis hanc parabolam an et ad omnes
  608. καὶ εἶπεν ὁ κύριος · τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς οἰκονόμος ὁ φρόνιμος , ὃν καταστήσει ὁ κύριος ἐπὶ τῆς θεραπείας αὐτοῦ τοῦ διδόναι ...
    dixit autem Dominus quis putas est fidelis dispensator et prudens quem constituet dominus super familiam suam ut det illis in tempore tritici mensuram
  609. μακάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος , ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει ποιοῦντα οὕτως .
    beatus ille servus quem cum venerit dominus invenerit ita facientem
  610. ἀληθῶς λέγω ὑμῖν ὅτι ἐπὶ πᾶσιν τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει αὐτόν .
    vere dico vobis quia supra omnia quae possidet constituet illum
  611. ἐὰν δὲ εἴπῃ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ · χρονίζει ὁ κύριός μου ἔρχεσθαι , καὶ ἄρξηται τύπτειν τοὺς παῖδας καὶ τὰς ...
    quod si dixerit servus ille in corde suo moram facit dominus meus venire et coeperit percutere pueros et ancillas et edere et bibere et
  612. ἥξει ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει , καὶ διχοτομήσει αὐτόν , καὶ τὸ ...
    veniet dominus servi illius in die qua non sperat et hora qua nescit et dividet eum partem que eius cum infidelibus ponet
  613. ἐκεῖνος δὲ ὁ δοῦλος ὁ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου αὐτοῦ καὶ μὴ ἑτοιμάσας ἢ ποιήσας πρὸς τὸ θέλημα αὐτοῦ δαρήσεται πολλάς ·
    ille autem servus qui cognovit voluntatem domini sui et non praeparavit et non fecit secundum voluntatem eius vapulabit multas
  614. ὁ δὲ μὴ γνούς , ποιήσας δὲ ἄξια πληγῶν , δαρήσεται ὀλίγας . παντὶ δὲ ᾧ ἐδόθη πολύ , πολὺ ζητηθήσεται παρ’ αὐτοῦ , ...
    qui autem non cognovit et fecit digna plagis vapulabit paucis omni autem cui multum datum est multum quaeretur ab eo et cui commendaverunt multum ...
  615. Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν , καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη .
    ignem veni mittere in terram et quid volo si accendatur
  616. βάπτισμα δὲ ἔχω βαπτισθῆναι , καὶ πῶς συνέχομαι ἕως ὅτου τελεσθῇ .
    baptisma autem habeo baptizari et quomodo coartor usque dum perficiatur
  617. δοκεῖτε ὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ ; οὐχί , λέγω ὑμῖν , ἀλλ’ ἢ διαμερισμόν .
    putatis quia pacem veni dare in terram non dico vobis sed separationem
  618. ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν πέντε ἐν ἑνὶ οἴκῳ διαμεμερισμένοι , τρεῖς ἐπὶ δυσὶν καὶ δύο ἐπὶ τρισὶν
    erunt enim ex hoc quinque in domo una divisi tres in duo et duo in tres
  619. διαμερισθήσονται , πατὴρ ἐπὶ υἱῷ καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί , μήτηρ ἐπὶ θυγατέρα καὶ θυγάτηρ ἐπὶ μητέρα , πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην καὶ νύμφη ...
    dividentur pater in filium et filius in patrem suum mater in filiam et filia in matrem socrus in nurum suam et nurus in socrum
  620. Ἔλεγεν δὲ καὶ τοῖς ὄχλοις · ὅταν ἴδητε νεφέλην ἀνατέλλουσαν ἐπὶ δυσμῶν , εὐθέως λέγετε ὅτι ὄμβρος ἔρχεται , καὶ γίνεται οὕτως ·
    dicebat autem et ad turbas cum videritis nubem orientem ab occasu statim dicitis nimbus venit et ita fit
  621. καὶ ὅταν νότον πνέοντα , λέγετε ὅτι καύσων ἔσται , καὶ γίνεται .
    et cum austrum flantem dicitis quia aestus erit et fit
  622. ὑποκριταί , τὸ πρόσωπον τῆς γῆς καὶ τοῦ οὐρανοῦ οἴδατε δοκιμάζειν , τὸν δὲ καιρὸν τοῦτον πῶς οὐ δοκιμάζετε ;
    hypocritae faciem terrae et caeli nostis probare hoc autem tempus quomodo non probatis
  623. Τί δὲ καὶ ἀφ’ ἑαυτῶν οὐ κρίνετε τὸ δίκαιον ;
    quid autem et a vobis ipsis non iudicatis quod iustum est
  624. ὡς γὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ’ ἄρχοντα , ἐν τῇ ὁδῷ δὸς ἐργασίαν ἀπηλλάχθαι ἀπ’ αὐτοῦ , μήποτε κατασύρῃ σε πρὸς τὸν ...
    cum autem vadis cum adversario tuo ad principem in via da operam liberari ab illo ne forte trahat te apud iudicem et iudex tradat ...
  625. λέγω σοι , οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν ἕως καὶ τὸ ἔσχατον λεπτὸν ἀποδῷς .
    dico tibi non exies inde donec etiam novissimum minutum reddas
  626. Παρῆσαν δέ τινες ἐν αὐτῷ τῷ καιρῷ ἀπαγγέλλοντες αὐτῷ περὶ τῶν Γαλιλαίων ὧν τὸ αἷμα Πειλᾶτος ἔμιξεν μετὰ τῶν θυσιῶν αὐτῶν .
    aderant autem quidam ipso in tempore nuntiantes illi de Galilaeis quorum sanguinem Pilatus miscuit cum sacrificiis eorum
  627. καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς · δοκεῖτε ὅτι οἱ Γαλιλαῖοι οὗτοι ἁμαρτωλοὶ παρὰ πάντας τοὺς Γαλιλαίους ἐγένοντο , ὅτι ταῦτα πεπόνθασιν ;
    et respondens dixit illis putatis quod hii Galilaei prae omnibus Galilaeis peccatores fuerunt quia talia passi sunt
  628. οὐχί λέγω ὑμῖν , ἀλλ’ ἐὰν μὴ μετανοῆτε , πάντες ὁμοίως ἀπολεῖσθε .
    non dico vobis sed nisi paenitentiam habueritis omnes similiter peribitis
  629. ἢ ἐκεῖνοι οἱ δεκαοκτώ , ἐφ’ οὓς ἔπεσεν ὁ πύργος ἐν τῷ Σιλωὰμ καὶ ἀπέκτεινεν αὐτούς , δοκεῖτε ὅτι αὐτοὶ ὀφειλέται ἐγένοντο παρὰ πάντας ...
    sicut illi decem et octo supra quos cecidit turris in Siloam et occidit eos putatis quia et ipsi debitores fuerunt praeter omnes homines habitantes ...
  630. οὐχί λέγω ὑμῖν , ἀλλ’ ἐὰν μὴ μετανοήσητε , πάντες ὡσαύτως ἀπολεῖσθε .
    non dico vobis sed si non paenitentiam egeritis omnes similiter peribitis
  631. Ἔλεγεν δὲ ταύτην τὴν παραβολήν . Συκῆν εἶχέν τις πεφυτευμένην ἐν τῷ ἀμπελῶνι αὐτοῦ , καὶ ἦλθεν ζητῶν καρπὸν ἐν αὐτῇ καὶ οὐχ εὗρεν
    dicebat autem hanc similitudinem arborem fici habebat quidam plantatam in vinea sua et venit quaerens fructum in illa et non invenit
  632. εἶπεν δὲ πρὸς τὸν ἀμπελουργόν · ἰδοὺ τρία ἔτη ἀφ’ οὗ ἔρχομαι ζητῶν καρπὸν ἐν τῇ συκῇ ταύτῃ καὶ οὐχ εὑρίσκω · ἔκκοψον αὐτήν ...
    dixit autem ad cultorem vineae ecce anni tres sunt ex quo venio quaerens fructum in ficulnea hac et non invenio succide ergo illam ut ...
  633. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ · κύριε , ἄφες αὐτὴν καὶ τοῦτο τὸ ἔτος , ἕως ὅτου σκάψω περὶ αὐτὴν καὶ βάλω κόπρια ·
    at ille respondens dixit illi domine dimitte illam et hoc anno usque dum fodiam circa illam et mittam stercora
  634. καὶ ἄν μὲν ποιήσῃ καρπὸν εἰς τὸ μέλλον · εἰ δὲ μήγε , ἐκκόψεις αὐτήν .
    et si quidem fecerit fructum sin autem in futurum succides eam
  635. Ἦν δὲ διδάσκων ἐν μιᾷ τῶν συναγωγῶν ἐν τοῖς σάββασιν .
    erat autem docens in synagoga eorum sabbatis
  636. καὶ ἰδοὺ γυνὴ πνεῦμα ἔχουσα ἀσθενείας ἔτη δεκαοκτώ , καὶ ἦν συνκύπτουσα καὶ μὴ δυναμένη ἀνακύψαι εἰς τὸ παντελές .
    et ecce mulier quae habebat spiritum infirmitatis annis decem et octo et erat inclinata ne c omnino poterat sursum respicere
  637. ἰδὼν δὲ αὐτὴν ὁ Ἰησοῦς προσεφώνησεν καὶ εἶπεν αὐτῇ · γύναι , ἀπολέλυσαι ἀπὸ τῆς ἀσθενείας σου ,
    quam cum videret Iesus vocavit ad se et ait illi mulier dimissa es ab infirmitate tua
  638. καὶ ἐπέθηκεν αὐτῇ τὰς χεῖρας · καὶ παραχρῆμα ἀνορθώθη , καὶ ἐδόξαζεν τὸν θεόν .
    et inposuit illi manus et confestim erecta est et glorificabat Deum
  639. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος , ἀγανακτῶν ὅτι τῷ σαββάτῳ ἐθεράπευσεν ὁ Ἰησοῦς , ἔλεγεν τῷ ὄχλῳ ὅτι ἓξ ἡμέραι εἰσὶν ἐν αἷς δεῖ ἐργάζεσθαι ...
    respondens autem archisynagogus indignans quia sabbato curasset Iesus dicebat turbae sex dies sunt in quibus oportet operari in his ergo venite et curamini et ...
  640. ἀπεκρίθη δὲ αὐτῷ ὁ κύριος καὶ εἶπεν · ὑποκριταί , ἕκαστος ὑμῶν τῷ σαββάτῳ οὐ λύει τὸν βοῦν αὐτοῦ ἢ τὸν ὄνον ἀπὸ τῆς ...
    respondit autem ad illum Dominus et dixit hypocritae unusquisque vestrum sabbato non solvit bovem suum aut asinum a praesepio et ducit adaquare
  641. ταύτην δὲ θυγατέρα Ἀβραὰμ οὖσαν , ἣν ἔδησεν ὁ σατανᾶς ἰδοὺ δέκα καὶ ὀκτὼ ἔτη , οὐκ ἔδει λυθῆναι ἀπὸ τοῦ δεσμοῦ τούτου τῇ ...
    hanc autem filiam Abrahae quam alligavit Satanas ecce decem et octo annis non oportuit solvi a vinculo isto die sabbati
  642. καὶ ταῦτα λέγοντος αὐτοῦ κατῃσχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ , καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἔχαιρεν ἐπὶ πᾶσιν τοῖς ἐνδόξοις τοῖς γινομένοις ὑπ’ αὐτοῦ .
    et cum haec diceret erubescebant omnes adversarii eius et omnis populus gaudebat in universis quae gloriose fiebant ab eo
  643. Ἔλεγεν οὖν · τίνι ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ , καὶ τίνι ὁμοιώσω αὐτήν ;
    dicebat ergo cui simile est regnum Dei et cui simile esse existimabo illud
  644. ὁμοία ἐστὶν κόκκῳ σινάπεως , ὃν λαβὼν ἄνθρωπος ἔβαλεν εἰς κῆπον ἑαυτοῦ , καὶ ηὔξησεν καὶ ἐγένετο εἰς δένδρον , καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ ...
    simile est grano sinapis quod acceptum homo misit in hortum suum et crevit et factum est in arborem magnam et volucres caeli requieverunt in ...
  645. Καὶ πάλιν εἶπεν · τίνι ὁμοιώσω τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ;
    et iterum dixit cui simile aestimabo regnum Dei
  646. ὁμοία ἐστὶν ζύμῃ , ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἔκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία , ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον .
    simile est fermento quod acceptum mulier abscondit in farinae sata tria donec fermentaretur totum
  647. Καὶ διεπορεύετο κατὰ πόλεις καὶ κώμας διδάσκων καὶ πορείαν ποιούμενος εἰς Ἱεροσόλυμα .
    et ibat per civitates et castella docens et iter faciens in Hierusalem
  648. Εἶπεν δέ τις αὐτῷ · κύριε , εἰ ὀλίγοι οἱ σῳζόμενοι ; ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς ·
    ait autem illi quidam Domine si pauci sunt qui salvantur ipse autem dixit ad illos
  649. ἀγωνίζεσθε εἰσελθεῖν διὰ τῆς στενῆς θύρας , ὅτι πολλοί , λέγω ὑμῖν , ζητήσουσιν εἰσελθεῖν καὶ οὐκ ἰσχύσουσιν .
    contendite intrare per angustam portam quia multi dico vobis quaerunt intrare et non poterunt
  650. ἀφ’ οὗ ἂν ἐγερθῇ ὁ οἰκοδεσπότης καὶ ἀποκλείσῃ τὴν θύραν , καὶ ἄρξησθε ἔξω ἑστάναι καὶ κρούειν τὴν θύραν λέγοντες · κύριε , ἄνοιξον ...
    cum autem intraverit pater familias et cluserit ostium et incipietis foris stare et pulsare ostium dicentes Domine aperi nobis et respondens dicet vobis nescio ...
  651. τότε ἄρξεσθε λέγειν · ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου καὶ ἐπίομεν , καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας ·
    tunc incipietis dicere manducavimus coram te et bibimus et in plateis nostris docuisti
  652. καὶ ἐρεῖ · λέγω ὑμῖν , οὐκ οἶδα ὑμᾶς πόθεν ἐστέ · ἀπόστητε ἀπ’ ἐμοῦ πάντες ἐργάται ἀδικίας .
    et dicet vobis nescio vos unde sitis discedite a me omnes operarii iniquitatis
  653. ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων , ὅταν ὄψεσθε Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ καὶ πάντας τοὺς προφήτας ἐν τῇ βασιλείᾳ ...
    ibi erit fletus et stridor dentium cum videritis Abraham et Isaac et Iacob et omnes prophetas in regno Dei vos autem expelli foras
  654. καὶ ἥξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν καὶ Βορρᾶ καὶ νότου καὶ ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ .
    et venient ab oriente et occidente et aquilone et austro et accumbent in regno Dei
  655. καὶ ἰδοὺ εἰσὶν ἔσχατοι οἳ ἔσονται πρῶτοι , καὶ εἰσὶν πρῶτοι οἳ ἔσονται ἔσχατοι .
    et ecce sunt novissimi qui erunt primi et sunt primi qui erunt novissimi
  656. Ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ προσῆλθάν τινες Φαρισαῖοι λέγοντες αὐτῷ · ἔξελθε καὶ πορεύου ἐντεῦθεν , ὅτι Ἡρώδης θέλει σε ἀποκτεῖναι .
    in ipsa die accesserunt quidam Pharisaeorum dicentes illi exi et vade hinc quia Herodes vult te occidere
  657. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · πορευθέντες εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ · ἰδοὺ ἐκβάλλω δαιμόνια καὶ ἰάσεις ἀποτελῶ σήμερον καὶ αὔριον , καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι
    et ait illis ite dicite vulpi illi ecce eicio daemonia et sanitates perficio hodie et cras et tertia consummor
  658. πλὴν δεῖ με σήμερον καὶ αὔριον καὶ τῇ ἐχομένῃ πορεύεσθαι , ὅτι οὐκ ἐνδέχεται προφήτην ἀπολέσθαι ἔξω Ἱερουσαλήμ .
    verumtamen oportet me hodie et cras et sequenti ambulare quia non capit prophetam perire extra Hierusalem
  659. Ἱερουσαλὴμ Ἱερουσαλήμ , ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν , ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα σου ὃν τρόπον ὄρνιξ τὴν ...
    Hierusalem Hierusalem quae occidis prophetas et lapidas eos qui mittuntur ad te quotiens volui congregare filios tuos quemadmodum avis nidum suum sub pinnis et
  660. ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν . λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ ἴδητέ με ἕως ἥξει ὅτε εἴπητε · εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι ...
    ecce relinquitur vobis domus vestra dico autem vobis quia non videbitis me donec veniat cum dicetis benedictus qui venit in nomine Domini
  661. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἐλθεῖν αὐτὸν εἰς οἶκόν τινος τῶν ἀρχόντων τῶν Φαρισαίων σαββάτῳ φαγεῖν ἄρτον , καὶ αὐτοὶ ἦσαν παρατηρούμενοι αὐτόν .
    et factum est cum intraret in domum cuiusdam principis Pharisaeorum sabbato manducare panem et ipsi observabant eum
  662. καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπός τις ἦν ὑδρωπικὸς ἔμπροσθεν αὐτοῦ .
    et ecce homo quidam hydropicus erat ante illum
  663. καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς τοὺς νομικοὺς καὶ Φαρισαίους λέγων · ἔξεστιν τῷ σαββάτῳ θεραπεῦσαι ἢ οὔ ; οἱ δὲ ἡσύχασαν .
    et respondens Iesus dixit ad legis peritos et Pharisaeos dicens si licet sabbato curare
  664. καὶ ἐπιλαβόμενος ἰάσατο αὐτὸν καὶ ἀπέλυσεν .
    at illi tacuerunt ipse vero adprehensum sanavit eum ac dimisit
  665. καὶ ἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν · τίνος ὑμῶν υἱὸς ἢ βοῦς εἰς φρέαρ πεσεῖται , καὶ οὐκ εὐθέως ἀνασπάσει αὐτὸν ἐν ἡμέρᾳ τοῦ σαββάτου
    et respondens ad illos dixit cuius vestrum asinus aut bos in puteum cadet et non continuo extrahet illum die sabbati
  666. καὶ οὐκ ἴσχυσαν ἀνταποκριθῆναι πρὸς ταῦτα .
    et non poterant ad haec respondere illi
  667. Ἔλεγεν δὲ πρὸς τοὺς κεκλημένους παραβολήν , ἐπέχων πῶς τὰς πρωτοκλισίας ἐξελέγοντο , λέγων πρὸς αὐτούς ·
    dicebat autem et ad invitatos parabolam intendens quomodo primos accubitus eligerent dicens ad illos
  668. ὅταν κληθῇς ὑπό τινος εἰς γάμους , μὴ κατακλιθῇς εἰς τὴν πρωτοκλισίαν , μήποτε ἐντιμότερός σου ᾖ κεκλημένος ὑπ’ αὐτοῦ ,
    cum invitatus fueris ad nuptias non discumbas in primo loco ne forte honoratior te sit invitatus ab eo
  669. καὶ ἐλθὼν ὁ σὲ καὶ αὐτὸν καλέσας ἐρεῖ σοι · δὸς τούτῳ τόπον , καὶ τότε ἄρξῃ μετὰ αἰσχύνης τὸν ἔσχατον τόπον κατέχειν .
    et veniens is qui te et illum vocavit dicat tibi da huic locum et tunc incipias cum rubore novissimum locum tenere
  670. ἀλλ’ ὅταν κληθῇς πορευθεὶς ἀνάπεσε εἰς τὸν ἔσχατον τόπον , ἵνα ὅταν ἔλθῃ ὁ κεκληκώς σε ἐρεῖ σοι · φίλε , προσανάβηθι ἀνώτερον · ...
    sed cum vocatus fueris vade recumbe in novissimo loco ut cum venerit qui te invitavit dicat tibi amice ascende superius tunc erit tibi gloria ...
  671. ὅτι πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται , καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν ὑψωθήσεται .
    quia omnis qui se exaltat humiliabitur et qui se humiliat exaltabitur
  672. Ἔλεγεν δὲ καὶ τῷ κεκληκότι αὐτόν · ὅταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον , μὴ φώνει τοὺς φίλους σου μηδὲ τοὺς ἀδελφούς σου μηδὲ τοὺς ...
    dicebat autem et ei qui se invitaverat cum facis prandium aut cenam noli vocare amicos tuos ne que fratres tuos ne que cognatos ne ...
  673. ἀλλ’ ὅταν ποιῇς δοχήν , κάλει πτωχούς , ἀναπήρους , χωλούς , τυφλούς ,
    sed cum facis convivium voca pauperes debiles claudos caecos
  674. καὶ μακάριος ἔσῃ , ὅτι οὐκ ἔχουσιν ἀνταποδοῦναί σοι · ἀνταποδοθήσεται δέ σοι ἐν τῇ ἀναστάσει τῶν δικαίων .
    et beatus eris quia non habent retribuere tibi retribuetur enim tibi in resurrectione iustorum
  675. Ἀκούσας δέ τις τῶν συνανακειμένων ταῦτα εἶπεν αὐτῷ · μακάριος ὅστις φάγεται ἄρτον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ .
    haec cum audisset quidam de simul discumbentibus dixit illi beatus qui manducabit panem in regno Dei
  676. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ , ἄνθρωπός τις ἐποίει δεῖπνον μέγα , καὶ ἐκάλεσεν πολλούς ,
    at ipse dixit ei homo quidam fecit cenam magnam et vocavit multos
  677. καὶ ἀπέστειλεν τὸν δοῦλον αὐτοῦ τῇ ὥρᾳ τοῦ δείπνου εἰπεῖν τοῖς κεκλημένοις · ἔρχεσθε , ὅτι ἤδη ἕτοιμά εἰσιν .
    et misit servum suum hora cenae dicere invitatis ut venirent quia iam parata sunt omnia
  678. καὶ ἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς πάντες παραιτεῖσθαι . ὁ πρῶτος εἶπεν αὐτῷ · ἀγρὸν ἠγόρασα καὶ ἔχω ἀνάγκην ἐξελθὼν ἰδεῖν αὐτόν · ἐρωτῶ σε , ...
    et coeperunt simul omnes excusare primus dixit ei villam emi et necesse habeo exire et videre illam rogo te habe me excusatum
  679. καὶ ἕτερος εἶπεν · ζεύγη βοῶν ἠγόρασα πέντε καὶ πορεύομαι δοκιμάσαι αὐτά · ἐρωτῶ σε , ἔχε με παρῃτημένον .
    et alter dixit iuga boum emi quinque et eo probare illa rogo te habe me excusatum
  680. καὶ ἕτερος εἶπεν · γυναῖκα ἔγημα καὶ διὰ τοῦτο οὐ δύναμαι ἐλθεῖν .
    et alius dixit uxorem duxi et ideo non possum venire
  681. καὶ παραγενόμενος ὁ δοῦλος ἀπήγγειλεν τῷ κυρίῳ αὐτοῦ ταῦτα . τότε ὀργισθεὶς ὁ οἰκοδεσπότης εἶπεν τῷ δούλῳ αὐτοῦ · ἔξελθε ταχέως εἰς τὰς πλατείας ...
    et reversus servus nuntiavit haec domino suo tunc iratus pater familias dixit servo suo exi cito in plateas et vicos civitatis et pauperes ac ...
  682. καὶ εἶπεν ὁ δοῦλος · κύριε , γέγονεν ὃ ἐπέταξας , καὶ ἔτι τόπος ἐστίν .
    et ait servus domine factum est ut imperasti et adhuc locus est
  683. καὶ εἶπεν ὁ κύριος πρὸς τὸν δοῦλον · ἔξελθε εἰς τὰς ὁδοὺς καὶ φραγμοὺς καὶ ἀνάγκασον εἰσελθεῖν , ἵνα γεμισθῇ μου ὁ οἶκος ·
    et ait dominus servo exi in vias et sepes et conpelle intrare ut impleatur domus mea
  684. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς τῶν ἀνδρῶν ἐκείνων τῶν κεκλημένων γεύσεταί μου τοῦ δείπνου .
    dico autem vobis quod nemo virorum illorum qui vocati sunt gustabit cenam meam
  685. Συνεπορεύοντο δὲ αὐτῷ ὄχλοι πολλοί , καὶ στραφεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς ·
    ibant autem turbae multae cum eo et conversus dixit ad illos
  686. εἴ τις ἔρχεται πρός με καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ τὴν μητέρα καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ τοὺς ἀδελφοὺς καὶ ...
    si quis venit ad me et non odit patrem suum et matrem et uxorem et filios et fratres et sorores adhuc autem et animam ...
  687. ὅστις οὐ βαστάζει τὸν σταυρὸν ἑαυτοῦ καὶ ἔρχεται ὀπίσω μου , οὐ δύναται εἶναί μου μαθητής .
    et qui non baiulat crucem suam et venit post me non potest esse meus discipulus
  688. Τίς γὰρ ἐξ ὑμῶν θέλων πύργον οἰκοδομῆσαι οὐχὶ πρῶτον καθίσας ψηφίζει τὴν δαπάνην , εἰ ἔχει εἰς ἀπαρτισμόν ;
    quis enim ex vobis volens turrem aedificare non prius sedens conputat sumptus qui necessarii sunt si habet ad perficiendum
  689. ἵνα μήποτε θέντος αὐτοῦ θεμέλιον καὶ μὴ ἰσχύοντος ἐκτελέσαι πάντες οἱ θεωροῦντες ἄρξωνται αὐτῷ ἐμπαίζειν ,
    ne posteaquam posuerit fundamentum et non potuerit perficere omnes qui vident incipiant inludere ei
  690. λέγοντες ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἤρξατο οἰκοδομεῖν καὶ οὐκ ἴσχυσεν ἐκτελέσαι .
    dicentes quia hic homo coepit aedificare et non potuit consummare
  691. Ἢ τίς βασιλεὺς πορευόμενος ἑτέρῳ βασιλεῖ συμβαλεῖν εἰς πόλεμον οὐχὶ καθίσας πρῶτον βουλεύσεται εἰ δυνατός ἐστιν ἐν δέκα χιλιάσιν ὑπαντῆσαι τῷ μετὰ εἴκοσι χιλιάδων ...
    aut qui rex iturus committere bellum adversus alium regem non sedens prius cogitat si possit cum decem milibus occurrere ei qui cum viginti milibus ...
  692. εἰ δὲ μήγε , ἔτι αὐτοῦ πόρρω ὄντος πρεσβείαν ἀποστείλας ἐρωτᾷ τὰ πρὸς εἰρήνην .
    alioquin adhuc illo longe agente legationem mittens rogat ea quae pacis sunt
  693. οὕτως οὖν πᾶς ἐξ ὑμῶν ὃς οὐκ ἀποτάσσεται πᾶσιν τοῖς ἑαυτοῦ ὑπάρχουσιν οὐ δύναται εἶναί μου μαθητής .
    sic ergo omnis ex vobis qui non renuntiat omnibus quae possidet non potest meus esse discipulus
  694. Καλὸν οὖν τὸ ἅλα · ἐὰν δὲ καὶ τὸ ἅλα μωρανθῇ , ἐν τίνι ἀρτυθήσεται ;
    bonum est sal si autem sal quoque evanuerit in quo condietur
  695. οὔτε εἰς γῆν οὔτε εἰς κοπρίαν εὔθετόν ἐστιν · ἔξω βάλλουσιν αὐτό . ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω .
    ne que in terram ne que in sterquilinium utile est sed foras mittetur qui habet aures audiendi audiat
  696. Ἦσαν δὲ αὐτῷ ἐγγίζοντες πάντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ .
    erant autem adpropinquantes ei publicani et peccatores ut audirent illum
  697. καὶ διεγόγγυζον οἵ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς λέγοντες ὅτι οὗτος ἁμαρτωλοὺς προσδέχεται καὶ συνεσθίει αὐτοῖς .
    et murmurabant Pharisaei et scribae dicentes quia hic peccatores recipit et manducat cum illis
  698. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγων ·
    et ait ad illos parabolam istam dicens
  699. τίς ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα καὶ ἀπολέσας ἐξ αὐτῶν ἓν οὐ καταλείπει τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ...
    quis ex vobis homo qui habet centum oves et si perdiderit unam ex illis nonne dimittit nonaginta novem in deserto et vadit ad illam ...
  700. καὶ εὑρὼν ἐπιτίθησιν ἐπὶ τοὺς ὤμους αὐτοῦ χαίρων ,
    et cum invenerit eam inponit in umeros suos gaudens
  701. καὶ ἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον συνκαλεῖ τοὺς φίλους καὶ τοὺς γείτονας , λέγων αὐτοῖς · συνχάρητέ μοι , ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ...
    et veniens domum convocat amicos et vicinos dicens illis congratulamini mihi quia inveni ovem meam quae perierat
  702. λέγω ὑμῖν ὅτι οὕτως χαρὰ ἐν τῷ οὐρανῷ ἔσται ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι ἢ ἐπὶ ἐνενήκοντα ἐννέα δικαίοις οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσιν μετανοίας .
    dico vobis quod ita gaudium erit in caelo super uno peccatore paenitentiam habente quam super nonaginta novem iustis qui non indigent paenitentia
  703. Ἢ τίς γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα , ἐὰν ἀπολέσῃ δραχμὴν μίαν , οὐχὶ ἅπτει λύχνον καὶ σαροῖ τὴν οἰκίαν καὶ ζητεῖ ἐπιμελῶς ἕως ὅτου ...
    aut quae mulier habens dragmas decem si perdiderit dragmam unam nonne accendit lucernam et everrit domum et quaerit diligenter donec inveniat
  704. καὶ εὑροῦσα συνκαλεῖ τὰς φίλας καὶ γείτονας λέγουσα · συνχάρητέ μοι , ὅτι εὗρον τὴν δραχμὴν ἣν ἀπώλεσα .
    et cum invenerit convocat amicas et vicinas dicens congratulamini mihi quia inveni dragmam quam perdideram
  705. οὕτως , λέγω ὑμῖν , γίνεται χαρὰ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι .
    ita dico vobis gaudium erit coram angelis Dei super uno peccatore paenitentiam agente
  706. Εἶπεν δέ · ἄνθρωπός τις εἶχεν δύο υἱούς .
    ait autem homo quidam habuit duos filios
  707. καὶ εἶπεν ὁ νεώτερος αὐτῶν τῷ πατρί · πάτερ , δός μοι τὸ ἐπιβάλλον μέρος τῆς οὐσίας . καὶ διεῖλεν αὐτοῖς τὸν βίον .
    et dixit adulescentior ex illis patri pater da mihi portionem substantiae quae me contingit et divisit illis substantiam
  708. καὶ μετ’ οὐ πολλὰς ἡμέρας συναγαγὼν ἅπαντα ὁ νεώτερος υἱὸς ἀπεδήμησεν εἰς χώραν μακράν , καὶ ἐκεῖ διεσκόρπισεν τὴν οὐσίαν αὐτοῦ ζῶν ἀσώτως .
    et non post multos dies congregatis omnibus adulescentior filius peregre profectus est in regionem longinquam et ibi dissipavit substantiam suam vivendo luxuriose
  709. δαπανήσαντος δὲ αὐτοῦ πάντα ἐγένετο λιμὸς ἰσχυρὰ κατὰ τὴν χώραν ἐκείνην , καὶ αὐτὸς ἤρξατο ὑστερεῖσθαι .
    et postquam omnia consummasset facta est fames valida in regione illa et ipse coepit egere
  710. καὶ πορευθεὶς ἐκολλήθη ἑνὶ τῶν πολιτῶν τῆς χώρας ἐκείνης , καὶ ἔπεμψεν αὐτὸν εἰς τοὺς ἀγροὺς αὐτοῦ βόσκειν χοίρους ·
    et abiit et adhesit uni civium regionis illius et misit illum in villam suam ut pasceret porcos
  711. καὶ ἐπεθύμει γεμίσαι τὴν κοιλίαν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοῖροι , καὶ οὐδεὶς ἐδίδου αὐτῷ .
    et cupiebat implere ventrem suum de siliquis quas porci manducabant et nemo illi dabat
  712. εἰς ἑαυτὸν δὲ ἐλθὼν ἔφη · πόσοι μίσθιοι τοῦ πατρός μου περισσεύουσιν ἄρτων · ἐγὼ δὲ λιμῷ ὧδε ἀπόλλυμαι .
    in se autem reversus dixit quanti mercennarii patris mei abundant panibus ego autem hic fame pereo
  713. ἀναστὰς πορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ ἐρῶ αὐτῷ · πάτερ , ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐνώπιόν σου ,
    surgam et ibo ad patrem meum et dicam illi pater peccavi in caelum et coram te
  714. οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου · ποίησόν με ὡς ἕνα τῶν μισθίων σου .
    et iam non sum dignus vocari filius tuus fac me sicut unum de mercennariis tuis
  715. καὶ ἀναστὰς ἦλθεν πρὸς τὸν πατέρα αὐτοῦ . ἔτι δὲ αὐτοῦ μακρὰν ἀπέχοντος εἶδεν αὐτὸν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἐσπλαγχνίσθη , καὶ δραμὼν ἐπέπεσεν ...
    et surgens venit ad patrem suum cum autem adhuc longe esset vidit illum pater ipsius et misericordia motus est et adcurrens cecidit supra collum ...
  716. εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ υἱός · πάτερ , ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐνώπιόν σου , οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου .
    dixit que ei filius pater peccavi in caelum et coram te iam non sum dignus vocari filius tuus
  717. εἶπεν δὲ ὁ πατὴρ πρὸς τοὺς δούλους αὐτοῦ · ἐξενέγκατε στολὴν τὴν πρώτην καὶ ἐνδύσατε αὐτόν , καὶ δότε δακτύλιον εἰς τὴν χεῖρα αὐτοῦ ...
    dixit autem pater ad servos suos cito proferte stolam primam et induite illum et date anulum in manum eius et calciamenta in pedes
  718. καὶ φέρετε τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν , θύσατε καὶ φαγόντες εὐφρανθῶμεν ,
    et adducite vitulum saginatum et occidite et manducemus et epulemur
  719. ὅτι οὗτος ὁ υἱός μου νεκρὸς ἦν καὶ ἀνέζησεν , ἦν ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη . καὶ ἤρξαντο εὐφραίνεσθαι .
    quia hic filius meus mortuus erat et revixit perierat et inventus est et coeperunt epulari
  720. ἦν δὲ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ πρεσβύτερος ἐν ἀγρῷ · καὶ ὡς ἐρχόμενος ἤγγισεν τῇ οἰκίᾳ , ἤκουσεν συμφωνίας καὶ χορῶν ,
    erat autem filius eius senior in agro et cum veniret et adpropinquaret domui audivit symphoniam et chorum
  721. καὶ προσκαλεσάμενος ἕνα τῶν παίδων ἐπυνθάνετο τί εἴη ταῦτα .
    et vocavit unum de servis et interrogavit quae haec essent
  722. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἥκει , καὶ ἔθυσεν ὁ πατήρ σου τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν , ὅτι ὑγιαίνοντα αὐτὸν ἀπέλαβεν
    is que dixit illi frater tuus venit et occidit pater tuus vitulum saginatum quia salvum illum recepit
  723. ὠργίσθη δὲ καὶ οὐκ ἤθελεν εἰσελθεῖν · ὁ δὲ πατὴρ αὐτοῦ ἐξελθὼν παρεκάλει αὐτόν .
    indignatus est autem et nolebat introire pater ergo illius egressus coepit rogare illum
  724. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν τῷ πατρί · ἰδοὺ τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι καὶ οὐδέποτε ἐντολήν σου παρῆλθον , καὶ ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας ἔριφον ἵνα ...
    at ille respondens dixit patri suo ecce tot annis servio tibi et numquam mandatum tuum praeterii et numquam dedisti mihi hedum ut cum amicis ...
  725. ὅτε δὲ ὁ υἱός σου οὗτος ὁ καταφαγών σου τὸν βίον μετὰ πορνῶν ἦλθεν , ἔθυσας αὐτῷ τὸν σιτευτὸν μόσχον .
    sed postquam filius tuus hic qui devoravit substantiam suam cum meretricibus venit occidisti illi vitulum saginatum
  726. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ · τέκνον , σὺ πάντοτε μετ’ ἐμοῦ εἶ , καὶ πάντα τὰ ἐμὰ σά ἐστιν ·
    at ipse dixit illi fili tu semper me cum es et omnia mea tua sunt
  727. εὐφρανθῆναι δὲ καὶ χαρῆναι ἔδει , ὅτι ὁ ἀδελφός σου οὗτος νεκρὸς ἦν καὶ ἔζησεν , καὶ ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη .
    epulari autem et gaudere oportebat quia frater tuus hic mortuus erat et revixit perierat et inventus est
  728. Ἔλεγεν δὲ καὶ πρὸς τοὺς μαθητάς · ἄνθρωπός τις ἦν πλούσιος ὃς εἶχεν οἰκονόμον , καὶ οὗτος διεβλήθη αὐτῷ ὡς διασκορπίζων τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ
    dicebat autem et ad discipulos suos homo quidam erat dives qui habebat vilicum et hic diffamatus est apud illum quasi dissipasset bona ipsius
  729. καὶ φωνήσας αὐτὸν εἶπεν αὐτῷ · τί τοῦτο ἀκούω περὶ σοῦ ; ἀπόδος τὸν λόγον τῆς οἰκονομίας σου · οὐ γὰρ δύνῃ ἔτι οἰκονομεῖν
    et vocavit illum et ait illi quid hoc audio de te redde rationem vilicationis tuae iam enim non poteris vilicare
  730. εἶπεν δὲ ἐν ἑαυτῷ ὁ οἰκονόμος · τί ποιήσω , ὅτι ὁ κύριός μου ἀφαιρεῖται τὴν οἰκονομίαν ἀπ’ ἐμοῦ ; σκάπτειν οὐκ ἰσχύω , ...
    ait autem vilicus intra se quid faciam quia dominus meus aufert a me vilicationem fodere non valeo mendicare erubesco
  731. ἔγνων τί ποιήσω , ἵνα ὅταν μετασταθῶ ἐκ τῆς οἰκονομίας δέξωνταί με εἰς τοὺς οἴκους ἑαυτῶν .
    scio quid faciam ut cum amotus fuero a vilicatione recipiant me in domos suas
  732. καὶ προσκαλεσάμενος ἕνα ἕκαστον τῶν χρεοφειλετῶν τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ ἔλεγεν τῷ πρώτῳ · πόσον ὀφείλεις τῷ κυρίῳ μου ;
    convocatis itaque singulis debitoribus domini sui dicebat primo quantum debes domino meo
  733. ὁ δὲ εἶπεν · ἑκατὸν βάτους ἐλαίου . ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ · δέξαι σου τὰ γράμματα καὶ καθίσας ταχέως γράψον πεντήκοντα .
    at ille dixit centum cados olei dixit que illi accipe cautionem tuam et sede cito scribe quinquaginta
  734. ἔπειτα ἑτέρῳ εἶπεν · σὺ δὲ πόσον ὀφείλεις ; ὁ δὲ εἶπεν · ἑκατὸν κόρους σίτου . λέγει αὐτῷ · δέξαι σου τὰ γράμματα ...
    deinde alio dixit tu vero quantum debes qui ait centum choros tritici ait illi accipe litteras tuas et scribe octoginta
  735. καὶ ἐπῄνεσεν ὁ κύριος τὸν οἰκονόμον τῆς ἀδικίας ὅτι φρονίμως ἐποίησεν · ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου φρονιμώτεροι ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τοῦ φωτὸς ...
    et laudavit dominus vilicum iniquitatis quia prudenter fecisset quia filii huius saeculi prudentiores filiis lucis in generatione sua sunt
  736. καὶ ἐγὼ ὑμῖν λέγω , ἑαυτοῖς ποιήσατε φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας , ἵνα ὅταν ἐκλίπῃ δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς .
    et ego vobis dico facite vobis amicos de mamona iniquitatis ut cum defeceritis recipiant vos in aeterna tabernacula
  737. ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστιν , καὶ ὁ ἐν ἐλαχίστῳ ἄδικος καὶ ἐν πολλῷ ἄδικός ἐστιν .
    qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est
  738. εἰ οὖν ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε , τὸ ἀληθινὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει ;
    si ergo in iniquo mamona fideles non fuistis quod verum est quis credet vobis
  739. καὶ εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε , τὸ ὑμέτερον τίς δώσει ὑμῖν ;
    et si in alieno fideles non fuistis quod vestrum est quis dabit vobis
  740. οὐδεὶς οἰκέτης δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν · ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει , ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει ...
    nemo servus potest duobus dominis servire aut enim unum odiet et alterum diliget aut uni adherebit et alterum contemnet non potestis Deo servire et
  741. Ἤκουον δὲ ταῦτα πάντα οἱ Φαρισαῖοι φιλάργυροι ὑπάρχοντες , καὶ ἐξεμυκτήριζον αὐτόν .
    audiebant autem omnia haec Pharisaei qui erant avari et deridebant illum
  742. καὶ εἶπεν αὐτοῖς · ὑμεῖς ἐστε οἱ δικαιοῦντες ἑαυτοὺς ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων , ὁ δὲ θεὸς γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν · ὅτι τὸ ἐν ...
    et ait illis vos estis qui iustificatis vos coram hominibus Deus autem novit corda vestra quia quod hominibus altum est abominatio est ante Deum
  743. ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρι Ἰωάννου · ἀπὸ τότε ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ εὐαγγελίζεται καὶ πᾶς εἰς αὐτὴν βιάζεται .
    lex et prophetae usque ad Iohannem ex eo regnum Dei evangelizatur et omnis in illud vim facit
  744. εὐκοπώτερον δέ ἐστιν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν παρελθεῖν ἢ τοῦ νόμου μίαν κεραίαν πεσεῖν .
    facilius est autem caelum et terram praeterire quam de lege unum apicem cadere
  745. πᾶς ὁ ἀπολύων τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ γαμῶν ἑτέραν μοιχεύει , καὶ ὁ ἀπολελυμένην ἀπὸ ἀνδρὸς γαμῶν μοιχεύει .
    omnis qui dimittit uxorem suam et ducit alteram moechatur et qui dimissam a viro ducit moechatur
  746. Ἄνθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος , καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον εὐφραινόμενος καθ’ ἡμέραν λαμπρῶς .
    homo quidam erat dives et induebatur purpura et bysso et epulabatur cotidie splendide
  747. πτωχὸς δέ τις ὀνόματι Λάζαρος ἐβέβλητο πρὸς τὸν πυλῶνα αὐτοῦ εἱλκωμένος
    et erat quidam mendicus nomine Lazarus qui iacebat ad ianuam eius ulceribus plenus
  748. καὶ ἐπιθυμῶν χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τοῦ πλουσίου · ἀλλὰ καὶ οἱ κύνες ἐρχόμενοι ἐπέλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ .
    cupiens saturari de micis quae cadebant de mensa divitis sed et canes veniebant et lingebant ulcera eius
  749. ἐγένετο δὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχὸν καὶ ἀπενεχθῆναι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων εἰς τὸν κόλπον Ἀβραάμ · ἀπέθανεν δὲ καὶ ὁ πλούσιος καὶ ἐτάφη .
    factum est autem ut moreretur mendicus et portaretur ab angelis in sinum Abrahae mortuus est autem et dives et sepultus est in inferno
  750. καὶ ἐν τῷ ᾅδῃ ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ , ὑπάρχων ἐν βασάνοις , ὁρᾷ Ἀβραὰμ ἀπὸ μακρόθεν καὶ Λάζαρον ἐν τοῖς κόλποις αὐτοῦ .
    elevans oculos suos cum esset in tormentis videbat Abraham a longe et Lazarum in sinu eius
  751. καὶ αὐτὸς φωνήσας εἶπεν · πάτερ Ἀβραάμ , ἐλέησόν με καὶ πέμψον Λάζαρον ἵνα βάψῃ τὸ ἄκρον τοῦ δακτύλου αὐτοῦ ὕδατος καὶ καταψύξῃ τὴν ...
    et ipse clamans dixit pater Abraham miserere mei et mitte Lazarum ut intinguat extremum digiti sui in aqua ut refrigeret linguam meam quia crucior ...
  752. εἶπεν δὲ Ἀβραάμ · τέκνον , μνήσθητι ὅτι ἀπέλαβες τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου , καὶ Λάζαρος ὁμοίως τὰ κακά · νῦν ...
    et dixit illi Abraham fili recordare quia recepisti bona in vita tua et Lazarus similiter mala nunc autem hic consolatur tu vero cruciaris
  753. καὶ ἐν πᾶσι τούτοις μεταξὺ ἡμῶν καὶ ὑμῶν χάσμα μέγα ἐστήρικται , ὅπως οἱ θέλοντες διαβῆναι ἔνθεν πρὸς ὑμᾶς μὴ δύνωνται , μηδὲ οἱ ...
    et in his omnibus inter nos et vos chasma magnum firmatum est ut hii qui volunt hinc transire ad vos non possint ne que ...
  754. εἶπεν δέ · ἐρωτῶ οὖν σε , πάτερ , ἵνα πέμψῃς αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου ·
    et ait rogo ergo te pater ut mittas eum in domum patris mei
  755. ἔχω γὰρ πέντε ἀδελφούς , ὅπως διαμαρτύρηται αὐτοῖς , ἵνα μὴ καὶ αὐτοὶ ἔλθωσιν εἰς τὸν τόπον τοῦτον τῆς βασάνου .
    habeo enim quinque fratres ut testetur illis ne et ipsi veniant in locum hunc tormentorum
  756. λέγει δὲ αὐτῷ Ἀβραάμ · ἔχουσι Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας · ἀκουσάτωσαν αὐτῶν .
    et ait illi Abraham habent Mosen et prophetas audiant illos
  757. ὁ δὲ εἶπεν · οὐχί , πάτερ Ἀβραάμ , ἀλλ’ ἐάν τις ἀπὸ νεκρῶν πορευθῇ πρὸς αὐτούς , μετανοήσουσιν .
    at ille dixit non pater Abraham sed si quis ex mortuis ierit ad eos paenitentiam agent
  758. εἶπεν δὲ αὐτῷ · εἰ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν οὐκ ἀκούουσιν , οὐδὲ ἐάν τις ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ πεισθήσονται .
    ait autem illi si Mosen et prophetas non audiunt neque si quis ex mortuis resurrexerit credent
  759. Εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ · ἀνένδεκτόν ἐστιν τοῦ τὰ σκάνδαλα μὴ ἐλθεῖν , οὐαὶ δὲ δι’ οὗ ἔρχεται ·
    et ad discipulos suos ait inpossibile est ut non veniant scandala vae autem illi per quem veniunt
  760. λυσιτελεῖ αὐτῷ εἰ λίθος μυλικὸς περίκειται περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ ἔρριπται εἰς τὴν θάλασσαν , ἢ ἵνα σκανδαλίσῃ τῶν μικρῶν τούτων ἕνα .
    utilius est illi si lapis molaris inponatur circa collum eius et proiciatur in mare quam ut scandalizet unum de pusillis istis
  761. προσέχετε ἑαυτοῖς . ἐὰν ἁμάρτῃ ὁ ἀδελφός σου , ἐπιτίμησον αὐτῷ , καὶ ἐὰν μετανοήσῃ , ἄφες αὐτῷ ·
    adtendite vobis si peccaverit frater tuus increpa illum et si paenitentiam egerit dimitte illi
  762. καὶ ἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμαρτήσῃ εἰς σὲ καὶ ἑπτάκις ἐπιστρέψῃ πρὸς σὲ λέγων · μετανοῶ , ἀφήσεις αὐτῷ .
    et si septies in die peccaverit in te et septies in die conversus fuerit ad te dicens paenitet me dimitte illi
  763. Καὶ εἶπαν οἱ ἀπόστολοι τῷ κυρίῳ · πρόσθες ἡμῖν πίστιν .
    et dixerunt apostoli Domino adauge nobis fidem
  764. εἶπεν δὲ ὁ κύριος · εἰ ἔχετε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως , ἐλέγετε ἂν τῇ συκαμίνῳ ταύτῃ · ἐκριζώθητι καὶ φυτεύθητι ἐν τῇ θαλάσσῃ ...
    dixit autem Dominus si haberetis fidem sicut granum sinapis diceretis huic arbori moro eradicare et transplantare in mare et oboediret vobis
  765. Τίς δὲ ἐξ ὑμῶν δοῦλον ἔχων ἀροτριῶντα ἢ ποιμαίνοντα , ὃς εἰσελθόντι ἐκ τοῦ ἀγροῦ ἐρεῖ αὐτῷ · εὐθέως παρελθὼν ἀνάπεσε ;
    quis autem vestrum habens servum arantem aut pascentem qui regresso de agro dicet illi statim transi recumbe
  766. ἀλλ’ οὐχὶ ἐρεῖ αὐτῷ · ἑτοίμασον τί δειπνήσω , καὶ περιζωσάμενος διακόνει μοι ἕως φάγω καὶ πίω , καὶ μετὰ ταῦτα φάγεσαι καὶ πίεσαι ...
    et non dicet ei para quod cenem et praecinge te et ministra mihi donec manducem et bibam et post haec tu manducabis et bibes
  767. μὴ ἔχει χάριν τῷ δούλῳ ὅτι ἐποίησεν τὰ διαταχθέντα ;
    numquid gratiam habet servo illi quia fecit quae sibi imperaverat non puto
  768. οὕτως καὶ ὑμεῖς , ὅταν ποιήσητε πάντα τὰ διαταχθέντα ὑμῖν , λέγετε ὅτι δοῦλοι ἀχρεῖοί ἐσμεν , ὃ ὠφείλομεν ποιῆσαι πεποιήκαμεν .
    sic et vos cum feceritis omnia quae praecepta sunt vobis dicite servi inutiles sumus quod debuimus facere fecimus
  769. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ πορεύεσθαι εἰς Ἱερουσαλὴμ καὶ αὐτὸς διήρχετο διὰ μέσον Σαμαρίας καὶ Γαλιλαίας .
    et factum est dum iret in Hierusalem transiebat per mediam Samariam et Galilaeam
  770. καὶ εἰσερχομένου αὐτοῦ εἴς τινα κώμην ὑπήντησαν αὐτῷ δέκα λεπροὶ ἄνδρες , οἳ ἔστησαν πόρρωθεν ,
    et cum ingrederetur quoddam castellum occurrerunt ei decem viri leprosi qui steterunt a longe
  771. καὶ αὐτοὶ ἦραν φωνὴν λέγοντες · Ἰησοῦ ἐπιστάτα , ἐλέησον ἡμᾶς .
    et levaverunt vocem dicentes Iesu praeceptor miserere nostri
  772. καὶ ἰδὼν εἶπεν αὐτοῖς · πορευθέντες ἐπιδείξατε ἑαυτοὺς τοῖς ἱερεῦσιν . καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ὑπάγειν αὐτοὺς ἐκαθαρίσθησαν .
    quos ut vidit dixit ite ostendite vos sacerdotibus et factum est dum irent mundati sunt
  773. εἷς δὲ ἐξ αὐτῶν , ἰδὼν ὅτι ἰάθη , ὑπέστρεψεν μετὰ φωνῆς μεγάλης δοξάζων τὸν θεόν ,
    unus autem ex illis ut vidit quia mundatus est regressus est cum magna voce magnificans Deum
  774. καὶ ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ εὐχαριστῶν αὐτῷ · καὶ αὐτὸς ἦν Σαμαρίτης .
    et cecidit in faciem ante pedes eius gratias agens et hic erat Samaritanus
  775. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · οὐχὶ οἱ δέκα ἐκαθαρίσθησαν ; οἱ ἐννέα ποῦ ;
    respondens autem Iesus dixit nonne decem mundati sunt et novem ubi sunt
  776. οὐχ εὑρέθησαν ὑποστρέψαντες δοῦναι δόξαν τῷ θεῷ εἰ μὴ ὁ ἀλλογενὴς οὗτος ;
    non est inventus qui rediret et daret gloriam Deo nisi hic alienigena
  777. καὶ εἶπεν αὐτῷ · ἀναστὰς πορεύου · ἡ πίστις σου σέσωκέν σε .
    et ait illi surge vade quia fides tua te salvum fecit
  778. Ἐπερωτηθεὶς δὲ ὑπὸ τῶν Φαρισαίων πότε ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ , ἀπεκρίθη αὐτοῖς καὶ εἶπεν · οὐκ ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ μετὰ ...
    interrogatus autem a Pharisaeis quando venit regnum Dei respondit eis et dixit non venit regnum Dei cum observatione
  779. οὐδὲ ἐροῦσιν · ἰδοὺ ὧδε ἤ , ἐκεῖ · ἰδοὺ γὰρ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἐντὸς ὑμῶν ἐστιν .
    ne que dicent ecce hic aut ecce illic ecce enim regnum Dei intra vos est
  780. Εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητάς · ἐλεύσονται · ἡμέραι ὅτε ἐπιθυμήσετε μίαν τῶν ἡμερῶν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἰδεῖν , καὶ οὐκ ὄψεσθε .
    et ait ad discipulos venient dies quando desideretis videre unum diem Filii hominis et non videbitis
  781. καὶ ἐροῦσιν ὑμῖν · ἰδοὺ ἐκεῖ , ἰδοὺ ὧδε · μὴ ἀπέλθητε μηδὲ διώξητε .
    et dicent vobis ecce hic ecce illic nolite ire ne que sectemini
  782. ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἀστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπὸ τὸν οὐρανὸν εἰς τὴν ὑπ’ οὐρανὸν λάμπει , οὕτως ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ ...
    nam sicut fulgur coruscans de sub caelo in ea quae sub caelo sunt fulget ita erit Filius hominis in die sua
  783. πρῶτον δὲ δεῖ αὐτὸν πολλὰ παθεῖν καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης .
    primum autem oportet illum multa pati et reprobari a generatione hac
  784. καὶ καθὼς ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Νῶε , οὕτως ἔσται καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ·
    et sicut factum est in diebus Noe ita erit et in diebus Filii hominis
  785. ἤσθιον , ἔπινον , ἐγάμουν , ἐγαμίζοντο , ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθεν Νῶε εἰς τὴν κιβωτόν , καὶ ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἀπώλεσεν ἅπαντας
    edebant et bibebant uxores ducebant et dabantur ad nuptias usque in diem qua intravit Noe in arcam et venit diluvium et perdidit omnes
  786. ὁμοίως καθὼς ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Λώτ · ἤσθιον , ἔπινον , ἠγόραζον , ἐπώλουν , ἐφύτευον , ᾠκοδόμουν ·
    similiter sicut factum est in diebus Loth edebant et bibebant emebant et vendebant plantabant aedificabant
  787. ᾗ δὲ ἡμέρᾳ ἐξῆλθεν Λὼτ ἀπὸ Σοδόμων , ἔβρεξεν πῦρ καὶ θεῖον ἀπ’ οὐρανοῦ καὶ ἀπώλεσεν ἅπαντας .
    qua die autem exiit Loth a Sodomis pluit ignem et sulphur de caelo et omnes perdidit
  788. κατὰ τὰ αὐτὰ ἔσται ᾗ ἡμέρᾳ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀποκαλύπτεται .
    secundum haec erit qua die Filius hominis revelabitur
  789. ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὃς ἔσται ἐπὶ τοῦ δώματος καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ , μὴ καταβάτω ἆραι αὐτά , καὶ ὁ ...
    in illa hora qui fuerit in tecto et vasa eius in domo ne descendat tollere illa et qui in agro similiter non redeat retro
  790. μνημονεύετε τῆς γυναικὸς Λώτ .
    memores estote uxoris Loth
  791. ὃς ἐὰν ζητήσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ περιποιήσασθαι , ἀπολέσει αὐτήν , καὶ ὃς ἐὰν ἀπολέσει , ζῳογονήσει αὐτήν .
    quicumque quaesierit animam suam salvare perdet illam et qui perdiderit illam vivificabit eam
  792. λέγω ὑμῖν , ταύτῃ τῇ νυκτὶ ἔσονται δύο ἐπὶ κλίνης μιᾶς , εἷς παραλημφθήσεται καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσεται ·
    dico vobis illa nocte erunt duo in lecto uno unus adsumetur et alter relinquetur
  793. ἔσονται δύο ἀλήθουσαι ἐπὶ τὸ αὐτό , ἡ μία παραλημφθήσεται ἡ δὲ ἑτέρα ἀφεθήσεται .
    duae erunt molentes in unum una adsumetur et altera relinquetur duo in agro unus adsumetur et alter relinquetur
  794. respondentes dicunt illi ubi Domine
  795. καὶ ἀποκριθέντες λέγουσιν αὐτῷ · ποῦ , κύριε ; ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · ὅπου τὸ σῶμα , ἐκεῖ καὶ οἱ ἀετοὶ ἐπισυναχθήσονται .
    qui dixit eis ubicumque fuerit corpus illuc congregabuntur aquilae
  796. Ἔλεγεν δὲ παραβολὴν αὐτοῖς πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι αὐτοὺς καὶ μὴ ἐνκακεῖν ,
    dicebat autem et parabolam ad illos quoniam oportet semper orare et non deficere
  797. λέγων · κριτής τις ἦν ἔν τινι πόλει τὸν θεὸν μὴ φοβούμενος καὶ ἄνθρωπον μὴ ἐντρεπόμενος .
    dicens iudex quidam erat in quadam civitate qui Deum non timebat et hominem non verebatur
  798. χήρα δὲ ἦν ἐν τῇ πόλει ἐκείνῃ , καὶ ἤρχετο πρὸς αὐτὸν λέγουσα · ἐκδίκησόν με ἀπὸ τοῦ ἀντιδίκου μου .
    vidua autem quaedam erat in civitate illa et veniebat ad eum dicens vindica me de adversario meo
  799. καὶ οὐκ ἤθελεν ἐπὶ χρόνον · μετὰ δὲ ταῦτα εἶπεν ἐν ἑαυτῷ · εἰ καὶ τὸν θεὸν οὐ φοβοῦμαι οὐδὲ ἄνθρωπον ἐντρέπομαι ,
    et nolebat per multum tempus post haec autem dixit intra se et si Deum non timeo ne c hominem revereor
  800. διά γε τὸ παρέχειν μοι κόπον τὴν χήραν ταύτην , ἐκδικήσω αὐτήν , ἵνα μὴ εἰς τέλος ἐρχομένη ὑπωπιάζῃ με .
    tamen quia molesta est mihi haec vidua vindicabo illam ne in novissimo veniens suggillet me
  801. εἶπεν δὲ ὁ κύριος , ἀκούσατε τί ὁ κριτὴς τῆς ἀδικίας λέγει ·
    ait autem Dominus audite quid iudex iniquitatis dicit
  802. ὁ δὲ θεὸς οὐ μὴ ποιήσῃ τὴν ἐκδίκησιν τῶν ἐκλεκτῶν αὐτοῦ τῶν βοώντων αὐτῷ ἡμέρας καὶ νυκτός , καὶ μακροθυμεῖ ἐπ’ αὐτοῖς ;
    Deus autem non faciet vindictam electorum suorum clamantium ad se die ac nocte et patientiam habebit in illis
  803. λέγω ὑμῖν ὅτι ποιήσει τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν ἐν τάχει . πλὴν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐλθὼν ἆρα εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς ;
    dico vobis quia cito faciet vindictam illorum verumtamen Filius hominis veniens putas inveniet fidem in terra
  804. Εἶπεν δὲ καὶ πρός τινας τοὺς πεποιθότας ἐφ’ ἑαυτοῖς ὅτι εἰσὶν δίκαιοι καὶ ἐξουθενοῦντας τοὺς λοιποὺς τὴν παραβολὴν ταύτην ·
    dixit autem et ad quosdam qui in se confidebant tamquam iusti et aspernabantur ceteros parabolam istam
  805. Ἄνθρωποι δύο ἀνέβησαν εἰς τὸ ἱερὸν προσεύξασθαι , ὁ εἷς Φαρισαῖος καὶ ὁ ἕτερος τελώνης .
    duo homines ascenderunt in templum ut orarent unus Pharisaeus et alter publicanus
  806. ὁ Φαρισαῖος σταθεὶς ταῦτα προσηύχετο · ὁ θεός , εὐχαριστῶ σοι ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων , ἅρπαγες , ἄδικοι , ...
    Pharisaeus stans haec apud se orabat Deus gratias ago tibi quia non sum sicut ceteri hominum raptores iniusti adulteri vel ut etiam hic publicanus
  807. νηστεύω δὶς τοῦ σαββάτου , ἀποδεκατεύω πάντα ὅσα κτῶμαι .
    ieiuno bis in sabbato decimas do omnium quae possideo
  808. ὁ δὲ τελώνης μακρόθεν ἑστὼς οὐκ ἤθελεν οὐδὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἐπᾶραι εἰς τὸν οὐρανόν , ἀλλ’ ἔτυπτεν τὸ στῆθος αὐτοῦ λέγων · ὁ θεός ...
    et publicanus a longe stans nolebat nec oculos ad caelum levare sed percutiebat pectus suum dicens Deus propitius esto mihi peccatori
  809. λέγω ὑμῖν , κατέβη οὗτος δεδικαιωμένος εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ ἢ γὰρ ἐκεῖνος · ὅτι πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται , ὁ δὲ ταπεινῶν ...
    dico vobis descendit hic iustificatus in domum suam ab illo quia omnis qui se exaltat humiliabitur et qui se humiliat exaltabitur
  810. Προσέφερον δὲ αὐτῷ καὶ τὰ βρέφη ἵνα αὐτῶν ἅπτηται · ἰδόντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἐπετίμων αὐτοῖς .
    adferebant autem ad illum et infantes ut eos tangeret quod cum viderent discipuli increpabant illos
  811. ὁ δὲ Ἰησοῦς προσεκαλέσατο αὐτὰ λέγων · ἄφετε τὰ παιδία ἔρχεσθαι πρός με καὶ μὴ κωλύετε αὐτά · τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία ...
    Iesus autem convocans illos dixit sinite pueros venire ad me et nolite eos vetare talium est enim regnum Dei
  812. ἀμὴν λέγω ὑμῖν , ὃς ἂν μὴ δέξηται τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ὡς παιδίον , οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτήν .
    amen dico vobis quicumque non acceperit regnum Dei sicut puer non intrabit in illud
  813. Καὶ ἐπηρώτησέν τις αὐτὸν ἄρχων λέγων · διδάσκαλε ἀγαθέ , τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ;
    et interrogavit eum quidam princeps dicens magister bone quid faciens vitam aeternam possidebo
  814. εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς · τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς θεός .
    dixit autem ei Iesus quid me dicis bonum nemo bonus nisi solus Deus
  815. τὰς ἐντολὰς οἶδας · μὴ μοιχεύσῃς , μὴ φονεύσῃς , μὴ κλέψῃς , μὴ ψευδομαρτυρήσῃς , τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου
    mandata nosti non occides non moechaberis non furtum facies non falsum testimonium dices honora patrem tuum et matrem
  816. ὁ δὲ εἶπεν · ταῦτα πάντα ἐφύλαξα ἐκ νεότητος .
    qui ait haec omnia custodivi a iuventute mea
  817. ἀκούσας δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · ἔτι ἕν σοι λείπει · πάντα ὅσα ἔχεις πώλησον καὶ διάδος πτωχοῖς , καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν ...
    quo audito Iesus ait ei adhuc unum tibi deest omnia quaecumque habes vende et da pauperibus et habebis thesaurum in caelo et veni sequere
  818. ὁ δὲ ἀκούσας ταῦτα περίλυπος ἐγενήθη , ἦν γὰρ πλούσιος σφόδρα .
    his ille auditis contristatus est quia dives erat valde
  819. ἰδὼν δὲ αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσπορεύονται ·
    videns autem illum Iesus tristem factum dixit quam difficile qui pecunias habent in regnum Dei intrabunt
  820. εὐκοπώτερον γάρ ἐστιν κάμηλον διὰ τρήματος βελόνης εἰσελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν .
    facilius est enim camelum per foramen acus transire quam divitem intrare in regnum Dei
  821. εἶπαν δὲ οἱ ἀκούσαντες · καὶ τίς δύναται σωθῆναι ;
    et dixerunt qui audiebant et quis potest salvus fieri
  822. ὁ δὲ εἶπεν · τὰ ἀδύνατα παρὰ ἀνθρώποις δυνατὰ παρὰ τῷ θεῷ ἐστιν .
    ait illis quae inpossibilia sunt apud homines possibilia sunt apud Deum
  823. Εἶπεν δὲ Πέτρος · ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφέντες τὰ ἴδια ἠκολουθήσαμέν σοι .
    ait autem Petrus ecce nos dimisimus omnia et secuti sumus te
  824. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · ἀμὴν λέγω ὑμῖν , οὐδείς ἐστιν ὃς ἀφῆκεν οἰκίαν ἢ γυναῖκα ἢ ἀδελφοὺς ἢ γονεῖς ἢ τέκνα ἕνεκεν τῆς ...
    qui dixit eis amen dico vobis nemo est qui reliquit domum aut parentes aut fratres aut uxorem aut filios propter regnum Dei
  825. ὃς οὐχὶ μὴ ἀπολάβῃ πολλαπλασίονα ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ , καὶ ἐν τῷ αἰῶνι τῷ ἐρχομένῳ ζωὴν αἰώνιον .
    et non recipiat multo plura in hoc tempore et in saeculo venturo vitam aeternam
  826. Παραλαβὼν δὲ τοὺς δώδεκα εἶπεν πρὸς αὐτούς · ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱερουσαλήμ , καὶ τελεσθήσεται πάντα τὰ γεγραμμένα διὰ τῶν προφητῶν τῷ υἱῷ τοῦ ...
    adsumpsit autem Iesus duodecim et ait illis ecce ascendimus Hierosolyma et consummabuntur omnia quae scripta sunt per prophetas de Filio hominis
  827. παραδοθήσεται γὰρ τοῖς ἔθνεσιν καὶ ἐμπαιχθήσεται καὶ ὑβρισθήσεται καὶ ἐμπτυσθήσεται ,
    tradetur enim gentibus et inludetur et flagellabitur et conspuetur
  828. καὶ μαστιγώσαντες ἀποκτενοῦσιν αὐτόν , καὶ τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ ἀναστήσεται .
    et postquam flagellaverint occident eum et die tertia resurget
  829. καὶ αὐτοὶ οὐδὲν τούτων συνῆκαν , καὶ ἦν τὸ ῥῆμα τοῦτο κεκρυμμένον ἀπ’ αὐτῶν , καὶ οὐκ ἐγίνωσκον τὰ λεγόμενα .
    et ipsi nihil horum intellexerunt et erat verbum istud absconditum ab eis et non intellegebant quae dicebantur
  830. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ ἐγγίζειν αὐτὸν εἰς Ἱερειχὼ τυφλός τις ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδὸν ἐπαιτῶν .
    factum est autem cum adpropinquaret Hiericho caecus quidam sedebat secus viam mendicans
  831. ἀκούσας δὲ ὄχλου διαπορευομένου ἐπυνθάνετο τί εἴη τοῦτο ·
    et cum audiret turbam praetereuntem interrogabat quid hoc esset
  832. ἀπήγγειλαν δὲ αὐτῷ ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος παρέρχεται .
    dixerunt autem ei quod Iesus Nazarenus transiret
  833. καὶ ἐβόησεν λέγων · Ἰησοῦ υἱὲ Δαυείδ , ἐλέησόν με .
    et clamavit dicens Iesu Fili David miserere mei
  834. καὶ οἱ προάγοντες ἐπετίμων αὐτῷ ἵνα σιγήσῃ · αὐτὸς δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν · υἱὲ Δαυείδ , ἐλέησόν με .
    et qui praeibant increpabant eum ut taceret ipse vero multo magis clamabat Fili David miserere mei
  835. σταθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐκέλευσεν αὐτὸν ἀχθῆναι πρὸς αὐτόν . ἐγγίσαντος δὲ αὐτοῦ ἐπηρώτησεν αὐτόν ·
    stans autem Iesus iussit illum adduci ad se et cum adpropinquasset interrogavit illum
  836. τί σοι θέλεις ποιήσω ; ὁ δὲ εἶπεν · κύριε , ἵνα ἀναβλέψω .
    dicens quid tibi vis faciam at ille dixit Domine ut videam
  837. καὶ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · ἀνάβλεψον · ἡ πίστις σου σέσωκέν σε .
    et Iesus dixit illi respice fides tua te salvum fecit
  838. καὶ παραχρῆμα ἀνέβλεψεν , καὶ ἠκολούθει αὐτῷ δοξάζων τὸν θεόν . καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἰδὼν ἔδωκεν αἶνον τῷ θεῷ .
    et confestim vidit et sequebatur illum magnificans Deum et omnis plebs ut vidit dedit laudem Deo
  839. Καὶ εἰσελθὼν διήρχετο τὴν Ἱερειχώ .
    et ingressus perambulabat Hiericho
  840. καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ὀνόματι καλούμενος Ζακχαῖος , καὶ αὐτὸς ἦν ἀρχιτελώνης καὶ ἦν πλούσιος .
    et ecce vir nomine Zaccheus et hic erat princeps publicanorum et ipse dives
  841. καὶ ἐζήτει ἰδεῖν τὸν Ἰησοῦν τίς ἐστιν , καὶ οὐκ ἠδύνατο ἀπὸ τοῦ ὄχλου , ὅτι τῇ ἡλικίᾳ μικρὸς ἦν .
    et quaerebat videre Iesum quis esset et non poterat prae turba quia statura pusillus erat
  842. καὶ προδραμὼν εἰς τὸ ἔμπροσθεν ἀνέβη ἐπὶ συκομορέαν , ἵνα ἴδῃ αὐτόν , ὅτι ἐκείνης ἤμελλεν διέρχεσθαι .
    et praecurrens ascendit in arborem sycomorum ut videret illum quia inde erat transiturus
  843. καὶ ὡς ἦλθεν ἐπὶ τὸν τόπον , ἀναβλέψας ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν · Ζακχαῖε , σπεύσας κατάβηθι · σήμερον γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ ...
    et cum venisset ad locum suspiciens Iesus vidit illum et dixit ad eum Zacchee festinans descende quia hodie in domo tua oportet me manere
  844. καὶ σπεύσας κατέβη , καὶ ὑπεδέξατο αὐτὸν χαίρων .
    et festinans descendit et excepit illum gaudens
  845. καὶ ἰδόντες πάντες διεγόγγυζον , λέγοντες ὅτι παρὰ ἁμαρτωλῷ ἀνδρὶ εἰσῆλθεν καταλῦσαι .
    et cum viderent omnes murmurabant dicentes quod ad hominem peccatorem devertisset
  846. σταθεὶς δὲ Ζακχαῖος εἶπεν πρὸς τὸν κύριον · ἰδοὺ τὰ ἡμίσειά μου τῶν ὑπαρχόντων , κύριε , τοῖς πτωχοῖς δίδωμι , καὶ εἴ τινός ...
    stans autem Zaccheus dixit ad Dominum ecce dimidium bonorum meorum Domine do pauperibus et si quid aliquem defraudavi reddo quadruplum
  847. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς ὅτι σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο , καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Ἀβραάμ ·
    ait Iesus ad eum quia hodie salus domui huic facta est eo quod et ipse filius sit Abrahae
  848. ἦλθεν γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ζητῆσαι καὶ σῶσαι τὸ ἀπολωλός .
    venit enim Filius hominis quaerere et salvum facere quod perierat
  849. Ἀκουόντων δὲ αὐτῶν ταῦτα προσθεὶς εἶπεν παραβολήν , διὰ τὸ ἐγγὺς εἶναι Ἱερουσαλὴμ αὐτὸν καὶ δοκεῖν αὐτοὺς ὅτι παραχρῆμα μέλλει ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ...
    haec illis audientibus adiciens dixit parabolam eo quod esset prope Hierusalem et quia existimarent quod confestim regnum Dei manifestaretur
  850. εἶπεν οὖν · ἄνθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακράν , λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν καὶ ὑποστρέψαι .
    dixit ergo homo quidam nobilis abiit in regionem longinquam accipere sibi regnum et reverti
  851. καλέσας δὲ δέκα δούλους ἑαυτοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς δέκα μνᾶς , καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · πραγματεύσασθε ἐν ᾧ ἔρχομαι .
    vocatis autem decem servis suis dedit illis decem mnas et ait ad illos negotiamini dum venio
  852. οἱ δὲ πολῖται αὐτοῦ ἐμίσουν αὐτόν , καὶ ἀπέστειλαν πρεσβείαν ὀπίσω αὐτοῦ λέγοντες · οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ’ ἡμᾶς .
    cives autem eius oderant illum et miserunt legationem post illum dicentes nolumus hunc regnare super nos
  853. καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἐπανελθεῖν αὐτὸν λαβόντα τὴν βασιλείαν , καὶ εἶπεν φωνηθῆναι αὐτῷ τοὺς δούλους τούτους οἷς δεδώκει τὸ ἀργύριον , ἵνα γνοῖ ...
    et factum est ut rediret accepto regno et iussit vocari servos quibus dedit pecuniam ut sciret quantum quisque negotiatus esset
  854. παρεγένετο δὲ ὁ πρῶτος λέγων · κύριε , ἡ μνᾶ σου δέκα προσηργάσατο μνᾶς .
    venit autem primus dicens domine mna tua decem mnas adquisivit
  855. καὶ εἶπεν αὐτῷ · εὖγε , ἀγαθὲ δοῦλε , ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου , ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων .
    et ait illi euge bone serve quia in modico fidelis fuisti eris potestatem habens supra decem civitates
  856. καὶ ἦλθεν ὁ δεύτερος λέγων · ἡ μνᾶ σου , κύριε , ἐποίησεν πέντε μνᾶς .
    et alter venit dicens domine mna tua fecit quinque mnas
  857. εἶπεν δὲ καὶ τούτῳ · καὶ σὺ ἐπάνω γίνου πέντε πόλεων .
    et huic ait et tu esto supra quinque civitates
  858. καὶ ὁ ἕτερος ἦλθεν λέγων · κύριε , ἰδοὺ ἡ μνᾶ σου , ἣν εἶχον ἀποκειμένην ἐν σουδαρίῳ ·
    et alter venit dicens domine ecce mna tua quam habui repositam in sudario
  859. ἐφοβούμην γάρ σε , ὅτι ἄνθρωπος αὐστηρὸς εἶ , αἴρεις ὃ οὐκ ἔθηκας , καὶ θερίζεις ὃ οὐκ ἔσπειρας .
    timui enim te quia homo austeris es tollis quod non posuisti et metis quod non seminasti
  860. λέγει αὐτῷ · ἐκ τοῦ στόματός σου κρίνω σε , πονηρὲ δοῦλε . ᾔδεις ὅτι ἐγὼ ἄνθρωπος αὐστηρός εἰμι , αἴρων ὃ οὐκ ἔθηκα ...
    dicit ei de ore tuo te iudico serve nequam sciebas quod ego austeris homo sum tollens quod non posui et metens quod non seminavi
  861. καὶ διά τί οὐκ ἔδωκάς μου τὸ ἀργύριον ἐπὶ τράπεζαν ; καὶ ἐγώ ἐλθὼν σὺν τόκῳ ἂν αὐτὸ ἔπραξα .
    et quare non dedisti pecuniam meam ad mensam et ego veniens cum usuris utique exegissem illud
  862. καὶ τοῖς παρεστῶσιν εἶπεν · ἄρατε ἀπ’ αὐτοῦ τὴν μνᾶν καὶ δότε τῷ τὰς δέκα μνᾶς ἔχοντι .
    et adstantibus dixit auferte ab illo mnam et date illi qui decem mnas habet
  863. καὶ εἶπαν αὐτῷ · κύριε , ἔχει δέκα μνᾶς .
    et dixerunt ei domine habet decem mnas
  864. λέγω ὑμῖν ὅτι παντὶ τῷ ἔχοντι δοθήσεται , ἀπὸ δὲ τοῦ μὴ ἔχοντος καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται .
    dico autem vobis quia omni habenti dabitur ab eo autem qui non habet et quod habet auferetur ab eo
  865. πλὴν τοὺς ἐχθρούς μου τούτους τοὺς μὴ θελήσαντάς με βασιλεῦσαι ἐπ’ αὐτοὺς ἀγάγετε ὧδε καὶ κατασφάξατε αὐτοὺς ἔμπροσθέν μου .
    verumtamen inimicos meos illos qui noluerunt me regnare super se adducite huc et interficite ante me
  866. Καὶ εἰπὼν ταῦτα ἐπορεύετο ἔμπροσθεν ἀναβαίνων , εἰς Ἱεροσόλυμα .
    et his dictis praecedebat ascendens in Hierosolyma
  867. καὶ ἐγένετο ὡς ἤγγισεν εἰς Βηθφαγὴ καὶ Βηθανίαν πρὸς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον ἐλαιῶν , ἀπέστειλεν δύο τῶν μαθητῶν
    et factum est cum adpropinquasset ad Bethfage et Bethania ad montem qui vocatur Oliveti misit duos discipulos suos
  868. εἰπών · ὑπάγετε εἰς τὴν κατέναντι κώμην , ἐν ᾗ εἰσπορευόμενοι εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον , ἐφ’ ὃν οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἐκάθισεν , καὶ λύσαντες ...
    dicens ite in castellum quod contra est in quod introeuntes invenietis pullum asinae alligatum cui nemo umquam hominum sedit solvite illum et adducite
  869. καὶ ἐάν τις ὑμᾶς ἐρωτᾷ · διά τί λύετε ; οὕτως ἐρεῖτε · ὅτι ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει .
    et si quis vos interrogaverit quare solvitis sic dicetis ei quia Dominus operam eius desiderat
  870. ἀπελθόντες δὲ οἱ ἀπεσταλμένοι εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς .
    abierunt autem qui missi erant et invenerunt sicut dixit illis stantem pullum
  871. λυόντων δὲ αὐτῶν τὸν πῶλον εἶπαν οἱ κύριοι αὐτοῦ πρὸς αὐτούς · τί λύετε τὸν πῶλον ;
    solventibus autem illis pullum dixerunt domini eius ad illos quid solvitis pullum
  872. οἱ δὲ εἶπαν · ὅτι ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει .
    at illi dixerunt quia Dominus eum necessarium habet
  873. καὶ ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν , καὶ ἐπιρίψαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια ἐπὶ τὸν πῶλον ἐπεβίβασαν τὸν Ἰησοῦν .
    et duxerunt illum ad Iesum et iactantes vestimenta sua supra pullum inposuerunt Iesum
  874. πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ .
    eunte autem illo substernebant vestimenta sua in via
  875. ἐγγίζοντος δὲ αὐτοῦ ἤδη πρὸς τῇ καταβάσει τοῦ ὄρους τῶν ἐλαιῶν ἤρξαντο ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίροντες αἰνεῖν τὸν θεὸν φωνῇ μεγάλῃ περὶ ...
    et cum adpropinquaret iam ad descensum montis Oliveti coeperunt omnes turbae discentium gaudentes laudare Deum voce magna super omnibus quas viderant virtutibus
  876. λέγοντες · εὐλογημένος ὁ βασιλεὺς ἐν ὀνόματι κυρίου · ἐν οὐρανῷ εἰρήνη , καὶ δόξα ἐν ὑψίστοις .
    dicentes benedictus qui venit rex in nomine Domini pax in caelo et gloria in excelsis
  877. Καί τινες τῶν Φαρισαίων ἀπὸ τοῦ ὄχλου εἶπαν πρὸς αὐτόν · διδάσκαλε , ἐπιτίμησον τοῖς μαθηταῖς σου .
    et quidam Pharisaeorum de turbis dixerunt ad illum magister increpa discipulos tuos
  878. καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν · λέγω ὑμῖν , ὅτι ἐὰν οὗτοι σιωπήσουσιν , οἱ λίθοι κράξουσιν .
    quibus ipse ait dico vobis quia si hii tacuerint lapides clamabunt
  879. Καὶ ὡς ἤγγισεν , ἰδὼν τὴν πόλιν ἔκλαυσεν ἐπ’ αὐτήν , λέγων
    et ut adpropinquavit videns civitatem flevit super illam dicens
  880. ὅτι εἰ ἔγνως καὶ σὺ καίγε ἐν τῇ ἡμέρᾳ σου ταύτῃ τὰ πρὸς εἰρήνην σου · νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ ὀφθαλμῶν σου .
    quia si cognovisses et tu et quidem in hac die tua quae ad pacem tibi nunc autem abscondita sunt ab oculis tuis
  881. ὅτι ἥξουσιν ἡμέραι ἐπὶ σέ , καὶ παρεμβαλοῦσιν οἱ ἐχθροί σου χάρακά σοι καὶ περικυκλώσουσίν σε καὶ συνέξουσίν σε πάντοθεν ,
    quia venient dies in te et circumdabunt te inimici tui vallo et circumdabunt te et coangustabunt te undique
  882. καὶ ἐδαφιοῦσίν σε καὶ τὰ τέκνα σου ἐν σοί , καὶ οὐκ ἀφήσουσιν λίθον ἐπὶ λίθον ἐν σοί , ἀνθ’ ὧν οὐκ ἔγνως τὸν ...
    ad terram prosternent te et filios qui in te sunt et non relinquent in te lapidem super lapidem eo quod non cognoveris tempus visitationis
  883. Καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸ ἱερὸν ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας ,
    et ingressus in templum coepit eicere vendentes in illo et ementes
  884. λέγων αὐτοῖς · γέγραπται · καὶ ἔσται ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς · ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ἐποιήσατε σπήλαιον λῃστῶν .
    dicens illis scriptum est quia domus mea domus orationis est vos autem fecistis illam speluncam latronum
  885. Καὶ ἦν διδάσκων τὸ καθ’ ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ · οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς ἐζήτουν αὐτὸν ἀπολέσαι καὶ οἱ πρῶτοι τοῦ λαοῦ
    et erat docens cotidie in templo principes autem sacerdotum et scribae et principes plebis quaerebant illum perdere
  886. καὶ οὐχ εὕρισκον τὸ τί ποιήσωσιν · ὁ λαὸς γὰρ ἅπας ἐξεκρέμετο αὐτοῦ ἀκούων .
    et non inveniebant quid facerent illi omnis enim populus suspensus erat audiens illum
  887. Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν διδάσκοντος αὐτοῦ τὸν λαὸν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ εὐαγγελιζομένου ἐπέστησαν οἱ ἱερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς σὺν τοῖς πρεσβυτέροις
    et factum est in una dierum docente illo populum in templo et evangelizante convenerunt principes sacerdotum et scribae cum senioribus
  888. καὶ εἶπαν λέγοντες πρὸς αὐτόν · εἰπὸν ἡμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς , ἢ τίς ἐστιν ὁ δούς σοι τὴν ἐξουσίαν ταύτην .
    et aiunt dicentes ad illum dic nobis in qua potestate haec facis aut quis est qui dedit tibi hanc potestatem
  889. ἀποκριθεὶς δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς · ἐρωτήσω ὑμᾶς καὶ ἐγώ λόγον , καὶ εἴπατέ μοι ·
    respondens autem dixit ad illos interrogabo vos et ego verbum respondete mihi
  890. τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου ἐξ οὐρανοῦ ἦν ἢ ἐξ ἀνθρώπων ;
    baptismum Iohannis de caelo erat an ex hominibus
  891. οἱ δὲ συνελογίσαντο πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντες ὅτι ἐὰν εἴπωμεν · ἐξ οὐρανοῦ , ἐρεῖ · διά τί οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ ;
    at illi cogitabant inter se dicentes quia si dixerimus de caelo dicet quare ergo non credidistis illi
  892. ἐὰν δὲ εἴπωμεν · ἐξ ἀνθρώπων , ὁ λαὸς ἅπας καταλιθάσει ἡμᾶς · πεπεισμένος γάρ ἐστιν Ἰωάννην προφήτην εἶναι .
    si autem dixerimus ex hominibus plebs universa lapidabit nos certi sunt enim Iohannem prophetam esse
  893. καὶ ἀπεκρίθησαν μὴ εἰδέναι πόθεν .
    et responderunt se nescire unde esset
  894. καὶ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς · οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ .
    et Iesus ait illis ne que ego dico vobis in qua potestate haec facio
  895. Ἤρξατο δὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγειν τὴν παραβολὴν ταύτην . ἄνθρωπός ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς , καὶ ἀπεδήμησεν χρόνους ἱκανούς .
    coepit autem dicere ad plebem parabolam hanc homo plantavit vineam et locavit eam colonis et ipse peregre fuit multis temporibus
  896. καὶ καιρῷ ἀπέστειλεν πρὸς τοὺς γεωργοὺς δοῦλον , ἵνα ἀπὸ τοῦ καρποῦ τοῦ ἀμπελῶνος δώσουσιν αὐτῷ · οἱ δὲ γεωργοὶ ἐξαπέστειλαν αὐτὸν δείραντες κενόν
    et in tempore misit ad cultores servum ut de fructu vineae darent illi qui caesum dimiserunt eum inanem
  897. καὶ προσέθετο ἕτερον πέμψαι δοῦλον · οἱ δὲ καὶ ἐκεῖνον δείραντες καὶ ἀτιμάσαντες ἐξαπέστειλαν κενόν .
    et addidit alterum servum mittere illi autem hunc quoque caedentes et adficientes contumelia dimiserunt inanem
  898. καὶ προσέθετο τρίτον πέμψαι · οἱ δὲ καὶ τοῦτον τραυματίσαντες ἐξέβαλον .
    et addidit tertium mittere qui et illum vulnerantes eiecerunt
  899. εἶπεν δὲ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος · τί ποιήσω ; πέμψω τὸν υἱόν μου τὸν ἀγαπητόν · ἴσως τοῦτον ἐντραπήσονται .
    dixit autem dominus vineae quid faciam mittam filium meum dilectum forsitan cum hunc viderint verebuntur
  900. ἰδόντες δὲ αὐτὸν οἱ γεωργοὶ διελογίζοντο πρὸς ἀλλήλους λέγοντες · οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος · ἀποκτείνωμεν αὐτόν , ἵνα ἡμῶν γένηται ἡ κληρονομία .
    quem cum vidissent coloni cogitaverunt inter se dicentes hic est heres occidamus illum ut nostra fiat hereditas
  901. καὶ ἐκβαλόντες αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος ἀπέκτειναν . τί οὖν ποιήσει αὐτοῖς ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος ;
    et eiectum illum extra vineam occiderunt quid ergo faciet illis dominus vineae
  902. ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργοὺς τούτους , καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις . ἀκούσαντες δὲ εἶπαν · μὴ γένοιτο .
    veniet et perdet colonos istos et dabit vineam aliis quo audito dixerunt illi absit
  903. ὁ δὲ ἐμβλέψας αὐτοῖς εἶπεν · τί οὖν ἐστιν τὸ γεγραμμένον τοῦτο · λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες , οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας
    ille autem aspiciens eos ait quid est ergo hoc quod scriptum est lapidem quem reprobaverunt aedificantes hic factus est in caput anguli
  904. πᾶς ὁ πεσὼν ἐπ’ ἐκεῖνον τὸν λίθον συνθλασθήσεται · ἐφ’ ὃν δ’ ἂν πέσῃ , λικμήσει αὐτόν .
    omnis qui ceciderit supra illum lapidem conquassabitur supra quem autem ceciderit comminuet illum
  905. καὶ ἐζήτησαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐπιβαλεῖν ἐπ’ αὐτὸν τὰς χεῖρας ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ , καὶ ἐφοβήθησαν τὸν λαόν · ἔγνωσαν γὰρ ...
    et quaerebant principes sacerdotum et scribae mittere in illum manus illa hora et timuerunt populum cognoverunt enim quod ad ipsos dixerit similitudinem istam
  906. Καὶ παρατηρήσαντες ἀπέστειλαν ἐνκαθέτους ὑποκρινομένους ἑαυτοὺς δικαίους εἶναι , ἵνα ἐπιλάβωνται αὐτοῦ λόγου , ὥστε παραδοῦναι αὐτὸν τῇ ἀρχῇ καὶ τῇ ἐξουσίᾳ τοῦ ἡγεμόνος
    et observantes miserunt insidiatores qui se iustos simularent ut caperent eum in sermone et traderent illum principatui et potestati praesidis
  907. καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν λέγοντες · διδάσκαλε , οἴδαμεν ὅτι ὀρθῶς λέγεις καὶ διδάσκεις καὶ οὐ λαμβάνεις πρόσωπον , ἀλλ’ ἐπ’ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ ...
    et interrogaverunt illum dicentes magister scimus quia recte dicis et doces et non accipis personam sed in veritate viam Dei doces
  908. ἔξεστιν ἡμᾶς Καίσαρι φόρον δοῦναι ἢ οὔ ;
    licet nobis dare tributum Caesari an non
  909. κατανοήσας δὲ αὐτῶν τὴν πανουργίαν εἶπεν πρὸς αὐτούς ·
    considerans autem dolum illorum dixit ad eos quid me temptatis
  910. δείξατέ μοι δηνάριον . τίνος ἔχει εἰκόνα καὶ ἐπιγραφήν ; οἱ δὲ εἶπαν · Καίσαρος .
    ostendite mihi denarium cuius habet imaginem et inscriptionem respondentes dixerunt Caesaris
  911. ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς · τοίνυν ἀπόδοτε τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ .
    et ait illis reddite ergo quae Caesaris sunt Caesari et quae Dei sunt Deo
  912. καὶ οὐκ ἴσχυσαν ἐπιλαβέσθαι αὐτοῦ ῥήματος ἐναντίον τοῦ λαοῦ , καὶ θαυμάσαντες ἐπὶ τῇ ἀποκρίσει αὐτοῦ ἐσίγησαν .
    et non potuerunt verbum eius reprehendere coram plebe et mirati in responso eius tacuerunt
  913. Προσελθόντες δέ τινες τῶν Σαδδουκαίων , οἱ ἀντιλέγοντες ἀνάστασιν μὴ εἶναι , ἐπηρώτησαν αὐτὸν
    accesserunt autem quidam Sadducaeorum qui negant esse resurrectionem et interrogaverunt eum
  914. λέγοντες · διδάσκαλε , Μωϋσῆς ἔγραψεν ἡμῖν , ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ ἔχων γυναῖκα , καὶ οὗτος ἄτεκνος ᾖ , ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς ...
    dicentes magister Moses scripsit nobis si frater alicuius mortuus fuerit habens uxorem et hic sine filiis fuerit ut accipiat eam frater eius uxorem et ...
  915. ἑπτὰ οὖν ἀδελφοὶ ἦσαν . καὶ ὁ πρῶτος λαβὼν γυναῖκα ἀπέθανεν ἄτεκνος ·
    septem ergo fratres erant et primus accepit uxorem et mortuus est sine filiis
  916. καὶ ὁ δεύτερος
    et sequens accepit illam et ipse mortuus est sine filio
  917. καὶ ὁ τρίτος ἔλαβεν αὐτήν , ὡσαύτως δὲ καὶ οἱ ἑπτὰ οὐ κατέλιπον τέκνα καὶ ἀπέθανον .
    et tertius accepit illam similiter et omnes septem et non reliquerunt semen et mortui sunt
  918. ὕστερον καὶ ἡ γυνὴ ἀπέθανεν .
    novissima omnium mortua est et mulier
  919. ἡ γυνὴ οὖν ἐν τῇ ἀναστάσει τίνος αὐτῶν γίνεται γυνή ; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα .
    in resurrectione ergo cuius eorum erit uxor siquidem septem habuerunt eam uxorem
  920. καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου γαμοῦσιν καὶ γαμίσκονται ,
    et ait illis Iesus filii saeculi huius nubunt et traduntur ad nuptias
  921. οἱ δὲ καταξιωθέντες τοῦ αἰῶνος ἐκείνου τυχεῖν καὶ τῆς ἀναστάσεως τῆς ἐκ νεκρῶν οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται ·
    illi autem qui digni habebuntur saeculo illo et resurrectione ex mortuis ne que nubunt ne que ducunt uxores
  922. οὔτε γὰρ ἀποθανεῖν ἔτι δύνανται , ἰσάγγελοι γάρ εἰσίν , καὶ υἱοί εἰσίν θεοῦ τῆς ἀναστάσεως υἱοὶ ὄντες .
    ne que enim ultra mori poterunt aequales enim angelis sunt et filii sunt Dei cum sint filii resurrectionis
  923. ὅτι δὲ ἐγείρονται οἱ νεκροί , καὶ Μωϋσῆς ἐμήνυσεν ἐπὶ τῆς βάτου , ὡς λέγει κύριον τὸν θεὸν Ἀβραὰμ καὶ θεὸν Ἰσαὰκ καὶ θεὸν ...
    quia vero resurgant mortui et Moses ostendit secus rubum sicut dicit Dominum Deum Abraham et Deum Isaac et Deum Iacob
  924. θεὸς δὲ οὐκ ἔστιν νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων · πάντες γὰρ αὐτῷ ζῶσιν .
    Deus autem non est mortuorum sed vivorum omnes enim vivunt ei
  925. ἀποκριθέντες δέ τινες τῶν γραμματέων εἶπαν · διδάσκαλε , καλῶς εἶπας ·
    respondentes autem quidam scribarum dixerunt magister bene dixisti
  926. οὐκέτι γὰρ ἐτόλμων ἐπερωτᾶν αὐτὸν οὐδέν .
    et amplius non audebant eum quicquam interrogare
  927. Εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς · πῶς λέγουσιν τὸν Χριστὸν εἶναι Δαυεὶδ υἱόν ,
    dixit autem ad illos quomodo dicunt Christum Filium David esse
  928. αὐτὸς γὰρ Δαυεὶδ λέγει ἐν βίβλῳ ψαλμῶν · εἶπεν ὁ κύριος τῷ κυρίῳ μου · κάθου ἐκ δεξιῶν μου
    et ipse David dicit in libro Psalmorum dixit Dominus Domino meo sede a dextris meis
  929. ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου ;
    donec ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum
  930. Δαυεὶδ οὖν κύριον αὐτὸν καλεῖ , καὶ πῶς αὐτοῦ υἱός ἐστιν ;
    David ergo Dominum illum vocat et quomodo filius eius est
  931. Ἀκούοντος δὲ παντὸς τοῦ λαοῦ εἶπεν τοῖς μαθηταῖς ·
    audiente autem omni populo dixit discipulis suis
  932. προσέχετε ἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων περιπατεῖν ἐν στολαῖς καὶ φιλούντων ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς ...
    adtendite a scribis qui volunt ambulare in stolis et amant salutationes in foro et primas cathedras in synagogis et primos discubitus in conviviis
  933. οἳ κατεσθίουσιν τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσεύχονται · οὗτοι λήμψονται περισσότερον κρίμα .
    qui devorant domos viduarum simulantes longam orationem hii accipient damnationem maiorem
  934. Ἀναβλέψας δὲ εἶδεν τοὺς βάλλοντας εἰς τὸ γαζοφυλάκιον τὰ δῶρα αὐτῶν πλουσίους .
    respiciens autem vidit eos qui mittebant munera sua in gazofilacium divites
  935. εἶδεν δέ τινα χήραν πενιχρὰν βάλλουσαν ἐκεῖ δύο λεπτά ,
    vidit autem et quandam viduam pauperculam mittentem aera minuta duo
  936. καὶ εἶπεν · ἀληθῶς λέγω ὑμῖν ὅτι ἡ χήρα ἡ πτωχὴ αὕτη πλείω πάντων ἔβαλεν ·
    et dixit vere dico vobis quia vidua haec pauper plus quam omnes misit
  937. ἅπαντες γὰρ οὗτοι ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον εἰς τὰ δῶρα , αὕτη δὲ ἐκ τοῦ ὑστερήματος αὐτῆς ἅπαντα τὸν βίον ὃν εἶχεν ἔβαλεν
    nam omnes hii ex abundanti sibi miserunt in munera Dei haec autem ex eo quod deest illi omnem victum suum quem habuit misit
  938. Καί τινων λεγόντων περὶ τοῦ ἱεροῦ , ὅτι λίθοις καλοῖς καὶ ἀναθέμασιν κεκόσμηται , εἶπεν ·
    et quibusdam dicentibus de templo quod lapidibus bonis et donis ornatum esset dixit
  939. ταῦτα ἃ θεωρεῖτε , ἐλεύσονται ἡμέραι ἐν αἷς οὐκ ἀφεθήσεται λίθος ἐπὶ λίθῳ , ὃς οὐ καταλυθήσεται .
    haec quae videtis venient dies in quibus non relinquetur lapis super lapidem qui non destruatur
  940. ἐπηρώτησαν δὲ αὐτὸν λέγοντες · διδάσκαλε , πότε οὖν ταῦτα ἔσται ; καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ ταῦτα γίνεσθαι ;
    interrogaverunt autem illum dicentes praeceptor quando haec erunt et quod signum cum fieri incipient
  941. ὁ δὲ εἶπεν · βλέπετε μὴ πλανηθῆτε · πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου , λέγοντες · ἐγώ εἰμι , καί ὁ καιρὸς ...
    qui dixit videte ne seducamini multi enim venient in nomine meo dicentes quia ego sum et tempus adpropinquavit nolite ergo ire post illos
  942. ὅταν δὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκαταστασίας , μὴ πτοηθῆτε · δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι πρῶτον , ἀλλ’ οὐκ εὐθέως τὸ τέλος .
    cum autem audieritis proelia et seditiones nolite terreri oportet primum haec fieri sed non statim finis
  943. τότε ἔλεγεν αὐτοῖς · ἐγερθήσεται ἔθνος ἐπ’ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν ,
    tunc dicebat illis surget gens contra gentem et regnum adversus regnum
  944. σεισμοί τε μεγάλοι καὶ κατὰ τόπους λιμοὶ καὶ λοιμοὶ ἔσονται , φόβητρά τε καὶ σημεῖα ἀπ’ οὐρανοῦ μεγάλα ἔσται .
    terraemotus magni erunt per loca et pestilentiae et fames terrores que de caelo et signa magna erunt
  945. Πρὸ δὲ τούτων πάντων ἐπιβαλοῦσιν ἐφ’ ὑμᾶς τὰς χεῖρας αὐτῶν καὶ διώξουσιν , παραδιδόντες εἰς τὰς συναγωγὰς καὶ φυλακάς , ἀπαγομένους ἐπὶ βασιλεῖς καὶ ...
    sed ante haec omnia inicient vobis manus suas et persequentur tradentes in synagogas et custodias trahentes ad reges et praesides propter nomen meum
  946. ἀποβήσεται ὑμῖν εἰς μαρτύριον .
    continget autem vobis in testimonium
  947. θέτε οὖν ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν μὴ προμελετᾶν ἀπολογηθῆναι ·
    ponite ergo in cordibus vestris non praemeditari quemadmodum respondeatis
  948. ἐγὼ γὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν , ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντιστῆναι ἢ ἀντειπεῖν ἅπαντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν .
    ego enim dabo vobis os et sapientiam cui non poterunt resistere et contradicere omnes adversarii vestri
  949. παραδοθήσεσθε δὲ καὶ ὑπὸ γονέων καὶ ἀδελφῶν καὶ συγγενῶν καὶ φίλων , καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν ,
    trademini autem a parentibus et fratribus et cognatis et amicis et morte adficient ex vobis
  950. καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου .
    et eritis odio omnibus propter nomen meum
  951. καὶ θρὶξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται ·
    et capillus de capite vestro non peribit
  952. ἐν τῇ ὑπομονῇ ὑμῶν κτήσασθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν .
    in patientia vestra possidebitis animas vestras
  953. Ὅταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων Ἱερουσαλήμ , τότε γνῶτε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς .
    cum autem videritis circumdari ab exercitu Hierusalem tunc scitote quia adpropinquavit desolatio eius
  954. τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη , καὶ οἱ ἐν μέσῳ αὐτῆς ἐκχωρείτωσαν , καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις μὴ εἰσερχέσθωσαν ...
    tunc qui in Iudaea sunt fugiant in montes et qui in medio eius discedant et qui in regionibus non intrent in eam
  955. ὅτι ἡμέραι ἐκδικήσεως αὗταί εἰσίν τοῦ πλησθῆναι πάντα τὰ γεγραμμένα .
    quia dies ultionis hii sunt ut impleantur omnia quae scripta sunt
  956. οὐαὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις · ἔσται γὰρ ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ὀργὴ τῷ λαῷ ...
    vae autem praegnatibus et nutrientibus in illis diebus erit enim pressura magna supra terram et ira populo huic
  957. καὶ πεσοῦνται στόματι μαχαίρης καὶ αἰχμαλωτισθήσονται εἰς τὰ ἔθνη πάντα , καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν , ἄχρι οὗ πληρωθῶσιν καιροὶ ἐθνῶν .
    et cadent in ore gladii et captivi ducentur in omnes gentes et Hierusalem calcabitur a gentibus donec impleantur tempora nationum
  958. Καὶ ἔσονται σημεῖα ἐν ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις , καὶ ἐπὶ τῆς γῆς συνοχὴ ἐθνῶν ἐν ἀπορίᾳ ἤχους θαλάσσης καὶ σάλου ,
    et erunt signa in sole et luna et stellis et in terris pressura gentium prae confusione sonitus maris et fluctuum
  959. ἀποψυχόντων ἀνθρώπων ἀπὸ φόβου καὶ προσδοκίας τῶν ἐπερχομένων τῇ οἰκουμένῃ , αἱ γὰρ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται .
    arescentibus hominibus prae timore et expectatione quae supervenient universo orbi nam virtutes caelorum movebuntur
  960. καὶ τότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλῃ μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς .
    et tunc videbunt Filium hominis venientem in nube cum potestate magna et maiestate
  961. ἀρχομένων δὲ τούτων γίνεσθαι ἀνακύψατε καὶ ἐπάρατε τὰς κεφαλὰς ὑμῶν , διότι ἐγγίζει ἡ ἀπολύτρωσις ὑμῶν .
    his autem fieri incipientibus respicite et levate capita vestra quoniam adpropinquat redemptio vestra
  962. Καὶ εἶπεν παραβολὴν αὐτοῖς . ἴδετε τὴν συκῆν καὶ πάντα τὰ δένδρα ·
    et dixit illis similitudinem videte ficulneam et omnes arbores
  963. ὅταν προβάλωσιν ἤδη , βλέποντες ἀφ’ ἑαυτῶν γινώσκετε ὅτι ἤδη ἐγγὺς τὸ θέρος ἐστίν .
    cum producunt iam ex se fructum scitis quoniam prope est aestas
  964. οὕτως καὶ ὑμεῖς , ὅταν ἴδητε ταῦτα γινόμενα , γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ .
    ita et vos cum videritis haec fieri scitote quoniam prope est regnum Dei
  965. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη ἕως ἂν πάντα γένηται .
    amen dico vobis quia non praeteribit generatio haec donec omnia fiant
  966. ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται , οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρελεύσονται .
    caelum et terra transibunt verba autem mea non transient
  967. Προσέχετε δὲ ἑαυτοῖς μήποτε βαρηθῶσιν ὑμῶν αἱ καρδίαι ἐν κραιπάλῃ καὶ μέθῃ καὶ μερίμναις βιωτικαῖς , καὶ ἐπιστῇ ἐφ’ ὑμᾶς αἰφνίδιος ἡ ἡμέρα ἐκείνη
    adtendite autem vobis ne forte graventur corda vestra in crapula et ebrietate et curis huius vitae et superveniat in vos repentina dies illa
  968. ὡς παγίς · ἐπεισελεύσεται γὰρ ἐπὶ πάντας τοὺς καθημένους ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς .
    tamquam laqueus enim superveniet in omnes qui sedent super faciem omnis terrae
  969. ἀγρυπνεῖτε δὲ ἐν παντὶ καιρῷ δεόμενοι ἵνα κατισχύσητε ἐκφυγεῖν ταῦτα πάντα τὰ μέλλοντα γίνεσθαι , καὶ σταθῆναι ἔμπροσθεν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου .
    vigilate itaque omni tempore orantes ut digni habeamini fugere ista omnia quae futura sunt et stare ante Filium hominis
  970. Ἦν δὲ τὰς ἡμέρας ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων , τὰς δὲ νύκτας ἐξερχόμενος ηὐλίζετο εἰς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον ἐλαιῶν .
    erat autem diebus docens in templo noctibus vero exiens morabatur in monte qui vocatur Oliveti
  971. καὶ πᾶς ὁ λαὸς ὤρθριζεν πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ ἀκούειν αὐτοῦ .
    et omnis populus manicabat ad eum in templo audire eum
  972. Ἤγγιζεν δὲ ἡ ἑορτὴ τῶν ἀζύμων ἡ λεγομένη πάσχα ,
    adpropinquabat autem dies festus azymorum qui dicitur pascha
  973. καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὸ πῶς ἀνέλωσιν αὐτόν · ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαόν .
    et quaerebant principes sacerdotum et scribae quomodo eum interficerent timebant vero plebem
  974. Εἰσῆλθεν δὲ σατανᾶς εἰς Ἰούδαν τὸν καλούμενον Ἰσκαριώτην , ὄντα ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν δώδεκα ·
    intravit autem Satanas in Iudam qui cognominatur Scarioth unum de duodecim
  975. καὶ ἀπελθὼν συνελάλησεν τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ στρατηγοῖς τὸ πῶς αὐτοῖς παραδῷ αὐτόν .
    et abiit et locutus est cum principibus sacerdotum et magistratibus quemadmodum illum traderet eis
  976. καὶ ἐχάρησαν , καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι ·
    et gavisi sunt et pacti sunt pecuniam illi dare
  977. καὶ ἐξωμολόγησεν , καὶ ἐζήτει εὐκαιρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν ἄτερ ὄχλου αὐτοῖς .
    et spopondit et quaerebat oportunitatem ut traderet illum sine turbis
  978. Ἦλθεν δὲ ἡ ἡμέρα τῶν ἀζύμων , ἐν ᾗ ἔδει θύεσθαι τὸ πάσχα ,
    venit autem dies azymorum in qua necesse erat occidi pascha
  979. καὶ ἀπέστειλεν Πέτρον καὶ Ἰωάννην εἰπών · πορευθέντες ἑτοιμάσατε ἡμῖν τὸ πάσχα ἵνα φάγωμεν .
    et misit Petrum et Iohannem dicens euntes parate nobis pascha ut manducemus
  980. οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ · ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμεν ;
    at illi dixerunt ubi vis paremus
  981. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · ἰδοὺ εἰσελθόντων ὑμῶν εἰς τὴν πόλιν συναντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων · ἀκολουθήσατε αὐτῷ εἰς τὴν οἰκίαν εἰς ...
    et dixit ad eos ecce introeuntibus vobis in civitatem occurret vobis homo amphoram aquae portans sequimini eum in domum in qua intrat
  982. καὶ ἐρεῖτε τῷ οἰκοδεσπότῃ τῆς οἰκίας · λέγει σοι ὁ διδάσκαλος · ποῦ ἔστιν τὸ κατάλυμα ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω
    et dicetis patri familias domus dicit tibi magister ubi est diversorium ubi pascha cum discipulis meis manducem
  983. καὶ ἐκεῖνος ὑμῖν δείξει ἀνάγαιον μέγα ἐστρωμένον · ἐκεῖ ἑτοιμάσατε .
    et ipse vobis ostendet cenaculum magnum stratum et ibi parate
  984. ἀπελθόντες δὲ εὗρον καθὼς εἰρήκει αὐτοῖς , καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα .
    euntes autem invenerunt sicut dixit illis et paraverunt pascha
  985. Καὶ ὅτε ἐγένετο ἡ ὥρα , ἀνέπεσεν , καὶ οἱ ἀπόστολοι σὺν αὐτῷ .
    et cum facta esset hora discubuit et duodecim apostoli cum eo
  986. καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · ἐπιθυμίᾳ ἐπεθύμησα τοῦτο τὸ πάσχα φαγεῖν μεθ’ ὑμῶν πρὸ τοῦ με παθεῖν ·
    et ait illis desiderio desideravi hoc pascha manducare vobis cum antequam patiar
  987. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οὐκέτι οὐ μὴ φάγω αὐτὸ ἕως ὅτου πληρωθῇ ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ .
    dico enim vobis quia ex hoc non manducabo illud donec impleatur in regno Dei
  988. καὶ δεξάμενος ποτήριον εὐχαριστήσας εἶπεν · λάβετε τοῦτο καὶ διαμερίσατε εἰς ἑαυτούς ·
    et accepto calice gratias egit et dixit accipite et dividite inter vos
  989. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ πίω ἀπὸ τοῦ νῦν ἀπὸ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως ὅτου ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἔλθῃ .
    dico enim vobis quod non bibam de generatione vitis donec regnum Dei veniat
  990. Καὶ λαβὼν ἄρτον εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς λέγων · τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου τὸ ὑπὲρ ὑμῶν διδόμενον · τοῦτο ποιεῖτε εἰς ἐμὴν ...
    et accepto pane gratias egit et fregit et dedit eis dicens hoc est corpus meum quod pro vobis datur hoc facite in meam commemorationem
  991. καὶ τὸ ποτήριον ὡσαύτως μετὰ τὸ δειπνῆσαι , λέγων · τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη ἐν τῷ αἵματί μου , τὸ ὑπὲρ ὑμῶν ...
    similiter et calicem postquam cenavit dicens hic est calix novum testamentum in sanguine meo quod pro vobis funditur
  992. Πλὴν ἰδοὺ ἡ χεὶρ τοῦ παραδιδόντος με μετ’ ἐμοῦ ἐπὶ τῆς τραπέζης ·
    verumtamen ecce manus tradentis me me cum est in mensa
  993. ὅτι ὁ υἱὸς μὲν τοῦ ἀνθρώπου κατὰ τὸ ὡρισμένον πορεύεται , πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ παραδίδοται .
    et quidem Filius hominis secundum quod definitum est vadit verumtamen vae illi homini per quem traditur
  994. καὶ αὐτοὶ ἤρξαντο συζητεῖν πρὸς ἑαυτοὺς τὸ τίς ἄρα εἴη ἐξ αὐτῶν ὁ τοῦτο μέλλων πράσσειν .
    et ipsi coeperunt quaerere inter se quis esset ex eis qui hoc facturus esset
  995. Ἐγένετο δὲ καὶ φιλονεικία ἐν αὐτοῖς , τὸ τίς αὐτῶν δοκεῖ εἶναι μείζων .
    facta est autem et contentio inter eos quis eorum videretur esse maior
  996. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς · οἱ βασιλεῖς τῶν ἐθνῶν κυριεύουσιν αὐτῶν , καὶ οἱ ἐξουσιάζοντες αὐτῶν εὐεργέται καλοῦνται .
    dixit autem eis reges gentium dominantur eorum et qui potestatem habent super eos benefici vocantur
  997. ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως , ἀλλ’ ὁ μείζων ἐν ὑμῖν γινέσθω ὡς ὁ νεώτερος , καὶ ὁ ἡγούμενος ὡς ὁ διακονῶν .
    vos autem non sic sed qui maior est in vobis fiat sicut iunior et qui praecessor est sicut ministrator
  998. τίς γὰρ μείζων , ὁ ἀνακείμενος ἢ ὁ διακονῶν ; οὐχὶ ὁ ἀνακείμενος ; ἐγὼ δὲ ἐν μέσῳ ὑμῶν εἰμι ὡς ὁ διακονῶν .
    nam quis maior est qui recumbit an qui ministrat nonne qui recumbit ego autem in medio vestrum sum sicut qui ministrat
  999. ὑμεῖς δέ ἐστε οἱ διαμεμενηκότες μετ’ ἐμοῦ ἐν τοῖς πειρασμοῖς μου ·
    vos autem estis qui permansistis me cum in temptationibus meis
  1000. καὶ ἐγώ διατίθεμαι ὑμῖν καθὼς διέθετό μοι ὁ πατήρ μου βασιλείαν ,
    et ego dispono vobis sicut disposuit mihi Pater meus regnum