Sentence list for document NT [file /db/repository/alignment/nt.acts.align.xml]

  1. Τὸν μὲν πρῶτον λόγον ἐποιησάμην περὶ πάντων , ὦ Θεόφιλε , ὧν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς ποιεῖν τε καὶ διδάσκειν
    primum quidem sermonem feci de omnibus o Theophile quae coepit Iesus facere et docere
  2. ἄχρι ἧς ἡμέρας ἐντειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις διὰ πνεύματος ἁγίου οὓς ἐξελέξατο ἀνελήμφθη ·
    usque in diem qua praecipiens apostolis per Spiritum Sanctum quos elegit adsumptus est
  3. οἷς καὶ παρέστησεν ἑαυτὸν ζῶντα μετὰ τὸ παθεῖν αὐτὸν ἐν πολλοῖς τεκμηρίοις , δι’ ἡμερῶν τεσσεράκοντα ὀπτανόμενος αὐτοῖς καὶ λέγων τὰ περὶ τῆς βασιλείας ...
    quibus et praebuit se ipsum vivum post passionem suam in multis argumentis per dies quadraginta apparens eis et loquens de regno Dei
  4. καὶ συναλιζόμενος παρήγγειλεν αὐτοῖς ἀπὸ Ἱεροσολύμων μὴ χωρίζεσθαι , ἀλλὰ περιμένειν τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ πατρὸς ἣν ἠκούσατέ μου ·
    et convescens praecepit eis ab Hierosolymis ne discederent sed expectarent promissionem Patris quam audistis per os meum
  5. ὅτι Ἰωάννης μὲν ἐβάπτισεν ὕδατι , ὑμεῖς δὲ ἐν πνεύματι βαπτισθήσεσθε ἁγίῳ οὐ μετὰ πολλὰς ταύτας ἡμέρας .
    quia Iohannes quidem baptizavit aqua vos autem baptizabimini Spiritu Sancto non post multos hos dies
  6. οἱ μὲν οὖν συνελθόντες ἠρώτων αὐτὸν λέγοντες · κύριε , εἰ ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ ἀποκαθιστάνεις τὴν βασιλείαν τῷ Ἰσραήλ ;
    igitur qui convenerant interrogabant eum dicentes Domine si in tempore hoc restitues regnum Israhel
  7. εἶπεν πρὸς αὐτούς , οὐχ ὑμῶν ἐστιν γνῶναι χρόνους ἢ καιροὺς οὓς ὁ πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ ,
    dixit autem eis non est vestrum nosse tempora vel momenta quae Pater posuit in sua potestate
  8. ἀλλὰ λήμψεσθε δύναμιν ἐπελθόντος τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐφ’ ὑμᾶς , καὶ ἔσεσθέ μου μάρτυρες ἔν τε Ἱερουσαλὴμ καὶ ἐν πάσῃ τῇ Ἰουδαίᾳ καὶ Σαμαρίᾳ ...
    sed accipietis virtutem supervenientis Spiritus Sancti in vos et eritis mihi testes in Hierusalem et in omni Iudaea et Samaria et usque ad ultimum
  9. καὶ ταῦτα εἰπὼν βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη , καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν .
    et cum haec dixisset videntibus illis elevatus est et nubes suscepit eum ab oculis eorum
  10. καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν πορευομένου αὐτοῦ , καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν αὐτοῖς ἐν ἐσθήσεσι λευκαῖς ,
    cumque intuerentur in caelum eunte illo ecce duo viri adstiterunt iuxta illos in vestibus albis
  11. οἳ καὶ εἶπαν · ἄνδρες Γαλιλαῖοι , τί ἑστήκατε βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν ; οὗτος ὁ Ἰησοῦς ὁ ἀναλημφθεὶς ἀφ’ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν ...
    qui et dixerunt viri galilaei quid statis aspicientes in caelum hic Iesus qui adsumptus est a vobis in caelum sic veniet quemadmodum vidistis eum ...
  12. Τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου ἐλαιῶνος , ὅ ἐστιν ἐγγὺς Ἱερουσαλὴμ σαββάτου ἔχον ὁδόν .
    tunc reversi sunt Hierosolymam a monte qui vocatur Oliveti qui est iuxta Hierusalem sabbati habens iter
  13. καὶ ὅτε εἰσῆλθον , εἰς τὸ ὑπερῷον ἀνέβησαν οὗ ἦσαν καταμένοντες , ὅ τε Πέτρος καὶ Ἰωάννης καὶ Ἰάκωβος καὶ Ἀνδρέας , Φίλιππος καὶ ...
    et cum introissent in cenaculum ascenderunt ubi manebant Petrus et Iohannes Iacobus et Andreas Philippus et Thomas Bartholomeus et Mattheus Iacobus Alphei et Simon ...
  14. οὗτοι πάντες ἦσαν προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν τῇ προσευχῇ σὺν γυναιξὶν καὶ Μαριὰμ τῇ μητρὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τοῖς ἀδελφοῖς αὐτοῦ .
    hii omnes erant perseverantes unianimiter in oratione cum mulieribus et Maria matre Iesu et fratribus eius
  15. Καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ἀναστὰς Πέτρος ἐν μέσῳ τῶν ἀδελφῶν εἶπεν ἦν τε ὄχλος ὀνομάτων ἐπὶ τὸ αὐτὸ ὡσεὶ ἑκατὸν εἴκοσι ,
    et in diebus illis exsurgens Petrus in medio fratrum dixit erat autem turba nominum simul fere centum viginti
  16. ἄνδρες ἀδελφοί , ἔδει πληρωθῆναι τὴν γραφὴν ἣν προεῖπεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαυεὶδ περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσιν Ἰησοῦν
    viri fratres oportet impleri scripturam quam praedixit Spiritus Sanctus per os David de Iuda qui fuit dux eorum qui conprehenderunt Iesum
  17. ὅτι κατηριθμημένος ἦν ἐν ἡμῖν καὶ ἔλαχεν τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης .
    quia connumeratus erat in nobis et sortitus est sortem ministerii huius
  18. οὗτος μὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ μισθοῦ τῆς ἀδικίας , καὶ πρηνὴς γενόμενος ἐλάκησεν μέσος , καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ .
    et hic quidem possedit agrum de mercede iniquitatis et suspensus crepuit medius et diffusa sunt omnia viscera eius
  19. ὃ καὶ γνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλήμ , ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ἀχελδαμάχ , τοῦτ’ ἔστιν , χωρίον ...
    et notum factum est omnibus habitantibus Hierusalem ita ut appellaretur ager ille lingua eorum Acheldemach hoc est ager Sanguinis
  20. γέγραπται γὰρ ἐν βίβλῳ ψαλμῶν , γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρημος καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ , καί , τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ ...
    scriptum est enim in libro Psalmorum fiat commoratio eius deserta et non sit qui inhabitet in ea et episcopatum eius accipiat alius
  21. δεῖ οὖν τῶν συνελθόντων ἡμῖν ἀνδρῶν ἐν παντὶ χρόνῳ ᾧ εἰσῆλθεν καὶ ἐξῆλθεν ἐφ’ ἡμᾶς ὁ κύριος Ἰησοῦς ,
    oportet ergo ex his viris qui nobis cum congregati sunt in omni tempore quo intravit et exivit inter nos Dominus Iesus
  22. ἀρξάμενος ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος Ἰωάννου ἄχρι τῆς ἡμέρας ἧς ἀνελήμφθη ἀφ’ ἡμῶν , μάρτυρα τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ σὺν ἡμῖν γενέσθαι ἕνα τούτων .
    incipiens a baptismate Iohannis usque in diem qua adsumptus est a nobis testem resurrectionis eius nobis cum fieri unum ex istis
  23. Καὶ ἔστησαν δύο , Ἰωσὴφ τὸν καλούμενον Βαρσαββᾶν , ὃς ἐπεκλήθη Ἰοῦστος , καὶ Μαθθίαν .
    et statuerunt duos Ioseph qui vocabatur Barsabban qui cognominatus est Iustus et Matthiam
  24. καὶ προσευξάμενοι εἶπαν , σὺ κύριε , καρδιογνῶστα πάντων , ἀνάδειξον ὃν ἐξελέξω ἐκ τούτων τῶν δύο ἕνα
    et orantes dixerunt tu Domine qui corda nosti omnium ostende quem elegeris ex his duobus unum
  25. λαβεῖν τὸν τόπον τῆς διακονίας ταύτης καὶ ἀποστολῆς , ἀφ’ ἧς παρέβη Ἰούδας πορευθῆναι εἰς τὸν τόπον τὸν ἴδιον .
    accipere locum ministerii huius et apostolatus de quo praevaricatus est Iudas ut abiret in locum suum
  26. καὶ ἔδωκαν κλήρους αὐτοῖς , καὶ ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Μαθθίαν , καὶ συνκατεψηφίσθη μετὰ τῶν ἕνδεκα ἀποστόλων .
    et dederunt sortes eis et cecidit sors super Matthiam et adnumeratus est cum undecim apostolis
  27. Καὶ ἐν τῷ συνπληροῦσθαι τὴν ἡμέραν τῆς πεντηκοστῆς ἦσαν πάντες ὁμοῦ ἐπὶ τὸ αὐτό .
    et cum conplerentur dies pentecostes erant omnes pariter in eodem loco
  28. καὶ ἐγένετο ἄφνω ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἦχος ὥσπερ φερομένης πνοῆς βιαίας καὶ ἐπλήρωσεν ὅλον τὸν οἶκον οὗ ἦσαν καθήμενοι ·
    et factus est repente de caelo sonus tamquam advenientis spiritus vehementis et replevit totam domum ubi erant sedentes
  29. καὶ ὤφθησαν αὐτοῖς διαμεριζόμεναι γλῶσσαι ὡσεὶ πυρός , καὶ ἐκάθισεν ἐφ’ ἕνα ἕκαστον αὐτῶν ,
    et apparuerunt illis dispertitae linguae tamquam ignis sedit que supra singulos eorum
  30. καὶ ἐπλήσθησαν πάντες πνεύματος ἁγίου , καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις καθὼς τὸ πνεῦμα ἐδίδου ἀποφθέγγεσθαι αὐτοῖς .
    et repleti sunt omnes Spiritu Sancto et coeperunt loqui aliis linguis prout Spiritus Sanctus dabat eloqui illis
  31. Ἦσαν δὲ εἰς Ἱερουσαλὴμ κατοικοῦντες Ἰουδαῖοι , ἄνδρες εὐλαβεῖς ἀπὸ παντὸς ἔθνους τῶν ὑπὸ τὸν οὐρανόν ·
    erant autem in Hierusalem habitantes Iudaei viri religiosi ex omni natione quae sub caelo sunt
  32. γενομένης δὲ τῆς φωνῆς ταύτης συνῆλθεν τὸ πλῆθος καὶ συνεχύθη , ὅτι ἤκουον εἷς ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ λαλούντων αὐτῶν .
    facta autem hac voce convenit multitudo et mente confusa est quoniam audiebat unusquisque lingua sua illos loquentes
  33. ἐξίσταντο δὲ πάντες καὶ ἐθαύμαζον λέγοντες , οὐχ ἰδοὺ ἅπαντες οὗτοί εἰσιν οἱ λαλοῦντες Γαλιλαῖοι ;
    stupebant autem omnes et mirabantur dicentes nonne omnes ecce isti qui loquuntur Galilaei sunt
  34. καὶ πῶς ἡμεῖς ἀκούομεν ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ ἡμῶν ἐν ᾗ ἐγεννήθημεν ;
    et quomodo nos audivimus unusquisque lingua nostra in qua nati sumus
  35. Πάρθοι καὶ Μῆδοι καὶ Ἐλαμεῖται , καὶ οἱ κατοικοῦντες τὴν Μεσοποταμίαν , Ἰουδαίαν τε καὶ Καππαδοκίαν , Πόντον καὶ τὴν Ἀσίαν ,
    Parthi et Medi et Elamitae et qui habitant Mesopotamiam et Iudaeam et Cappadociam Pontum et Asiam
  36. Φρυγίαν τε καὶ Παμφυλίαν , Αἴγυπτον καὶ τὰ μέρη τῆς Λιβύης τῆς κατὰ Κυρήνην , καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες Ῥωμαῖοι , Ἰουδαῖοί τε καὶ προσήλυτοι
    Frygiam et Pamphiliam Aegyptum et partes Lybiae quae est circa Cyrenen et advenae romani
  37. Κρῆτες καὶ Ἄραβες , ἀκούομεν λαλούντων αὐτῶν ταῖς ἡμετέραις γλώσσαις τὰ μεγαλεῖα τοῦ θεοῦ .
    Iudaei quoque et proselyti Cretes et Arabes audivimus loquentes eos nostris linguis magnalia Dei
  38. ἐξίσταντο δὲ πάντες καὶ διηποροῦντο , ἄλλος πρὸς ἄλλον λέγοντες , τί θέλει τοῦτο εἶναι ;
    stupebant autem omnes et mirabantur ad invicem dicentes quidnam hoc vult esse
  39. ἕτεροι δὲ διαχλευάζοντες ἔλεγον ὅτι γλεύκους μεμεστωμένοι εἰσίν .
    alii autem inridentes dicebant quia musto pleni sunt isti
  40. Σταθεὶς δὲ ὁ Πέτρος σὺν τοῖς ἕνδεκα ἐπῆρεν τὴν φωνὴν αὐτοῦ καὶ ἀπεφθέγξατο αὐτοῖς , ἄνδρες Ἰουδαῖοι καὶ οἱ κατοικοῦντες Ἱερουσαλὴμ πάντες , τοῦτο ...
    stans autem Petrus cum undecim levavit vocem suam et locutus est eis viri iudaei et qui habitatis Hierusalem universi hoc vobis notum sit et ...
  41. οὐ γὰρ ὡς ὑμεῖς ὑπολαμβάνετε οὗτοι μεθύουσιν , ἔστιν γὰρ ὥρα τρίτη τῆς ἡμέρας ,
    non enim sicut vos aestimatis hii ebrii sunt cum sit hora diei tertia
  42. ἀλλὰ τοῦτό ἐστιν τὸ εἰρημένον διὰ τοῦ προφήτου Ἰωήλ ,
    sed hoc est quod dictum est per prophetam Iohel
  43. καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις , λέγει ὁ θεός , ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα , καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ...
    et erit in novissimis diebus dicit Dominus effundam de Spiritu meo super omnem carnem et prophetabunt filii vestri et filiae vestrae et iuvenes vestri ...
  44. καίγε ἐπὶ τοὺς δούλους μου καὶ ἐπὶ τὰς δούλας μου ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου , καὶ προφητεύσουσιν .
    et quidem super servos meos et super ancillas meas in diebus illis effundam de Spiritu meo et prophetabunt
  45. καὶ δώσω τέρατα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ σημεῖα ἐπὶ τῆς γῆς κάτω , αἷμα καὶ πῦρ καὶ ἀτμίδα καπνοῦ ·
    et dabo prodigia in caelo sursum et signa in terra deorsum sanguinem et ignem et vaporem fumi
  46. ὁ ἥλιος μεταστραφήσεται εἰς σκότος καὶ ἡ σελήνη εἰς αἷμα . πρὶν ἐλθεῖν ἡμέραν κυρίου τὴν μεγάλην .
    sol convertetur in tenebras et luna in sanguinem antequam veniat dies Domini magnus et manifestus
  47. καὶ ἔσται πᾶς ὃς ἂν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα κυρίου σωθήσεται .
    et erit omnis quicumque invocaverit nomen Domini salvus erit
  48. Ἄνδρες Ἰσραηλεῖται , ἀκούσατε τοὺς λόγους τούτους · Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον , ἄνδρα ἀποδεδειγμένον ἀπὸ τοῦ θεοῦ εἰς ὑμᾶς δυνάμεσι καὶ τέρασι καὶ σημείοις ...
    viri israhelitae audite verba haec Iesum Nazarenum virum adprobatum a Deo in vobis virtutibus et prodigiis et signis quae fecit per illum Deus in ...
  49. τοῦτον τῇ ὡρισμένῃ βουλῇ καὶ προγνώσει τοῦ θεοῦ ἔκδοτον διὰ χειρὸς ἀνόμων προσπήξαντες ἀνείλατε ,
    hunc definito consilio et praescientia Dei traditum per manus iniquorum adfigentes interemistis
  50. ὃν ὁ θεὸς ἀνέστησεν λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου , καθότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπ’ αὐτοῦ ·
    quem Deus suscitavit solutis doloribus inferni iuxta quod inpossibile erat teneri illum ab eo
  51. Δαυεὶδ γὰρ λέγει εἰς αὐτόν , προορώμην τὸν κύριον μου ἐνώπιόν μου διαπαντός , ὅτι ἐκ δεξιῶν μού ἐστιν ἵνα μὴ σαλευθῶ .
    David enim dicit in eum providebam Dominum coram me semper quoniam a dextris meis est ne commovear
  52. διὰ τοῦτο ηὐφράνθη μου ἡ καρδία καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου , ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐφ’ ἐλπίδι ·
    propter hoc laetatum est cor meum et exultavit lingua mea insuper et caro mea requiescet in spe
  53. ὅτι οὐκ ἐνκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην , οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν .
    quoniam non derelinques animam meam in inferno ne que dabis Sanctum tuum videre corruptionem
  54. ἐγνώρισάς μοι ὁδοὺς ζωῆς , πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώπου σου .
    notas fecisti mihi vias vitae replebis me iucunditate cum facie tua
  55. Ἄνδρες ἀδελφοί , ἐξὸν εἰπεῖν μετὰ παρρησίας πρὸς ὑμᾶς περὶ τοῦ πατριάρχου Δαυείδ , ὅτι καὶ ἐτελεύτησεν καὶ ἐτάφη καὶ τὸ μνῆμα αὐτοῦ ἔστιν ...
    viri fratres liceat audenter dicere ad vos de patriarcha David quoniam et defunctus est et sepultus est et sepulchrum eius est apud nos usque ...
  56. προφήτης οὖν ὑπάρχων , καὶ εἰδὼς ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ θεὸς ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ καθίσαι ἐπὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ ,
    propheta igitur cum esset et sciret quia iureiurando iurasset illi Deus de fructu lumbi eius sedere super sedem eius
  57. προϊδὼν ἐλάλησεν περὶ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ὅτι οὔτε ἐνκατελείφθη εἰς ᾅδην οὔτε ἡ σὰρξ αὐτοῦ εἶδεν διαφθοράν .
    providens locutus est de resurrectione Christi quia ne que derelictus est in inferno ne que caro eius vidit corruptionem
  58. τοῦτον τὸν Ἰησοῦν ἀνέστησεν ὁ θεός , οὗ πάντες ἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες .
    hunc Iesum resuscitavit Deus cui omnes nos testes sumus
  59. τῇ δεξιᾷ οὖν τοῦ θεοῦ ὑψωθεὶς τήν τε ἐπαγγελίαν τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου λαβὼν παρὰ τοῦ πατρὸς ἐξέχεεν τοῦτο ὃ ὑμεῖς καὶ βλέπετε καὶ ...
    dextera igitur Dei exaltatus et promissione Spiritus Sancti accepta a Patre effudit hunc quem vos videtis et audistis
  60. οὐ γὰρ Δαυεὶδ ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανούς , λέγει δὲ αὐτός , εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου , κάθου ἐκ δεξιῶν μου
    non enim David ascendit in caelos dicit autem ipse dixit Dominus Domino meo sede a dextris meis
  61. ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου .
    donec ponam inimicos tuos scabillum pedum tuorum
  62. ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ ὅτι καὶ κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν ὁ θεός , τοῦτον τὸν Ἰησοῦν ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε .
    certissime ergo sciat omnis domus Israhel quia et Dominum eum et Christum Deus fecit hunc Iesum quem vos crucifixistis
  63. Ἀκούσαντες δὲ κατενύγησαν τὴν καρδίαν , εἶπόν τε πρὸς τὸν Πέτρον καὶ τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους · τί ποιήσωμεν , ἄνδρες ἀδελφοί ;
    his auditis conpuncti sunt corde et dixerunt ad Petrum et ad reliquos apostolos quid faciemus viri fratres
  64. Πέτρος δὲ πρὸς αὐτούς , μετανοήσατε , φησίν , καὶ βαπτισθήτω ἕκαστος ὑμῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν ὑμῶν , ...
    Petrus vero ad illos paenitentiam inquit agite et baptizetur unusquisque vestrum in nomine Iesu Christi in remissionem peccatorum vestrorum et accipietis donum Sancti Spiritus
  65. ὑμῖν γάρ ἐστιν ἡ ἐπαγγελία καὶ τοῖς τέκνοις ὑμῶν καὶ πᾶσιν τοῖς εἰς μακρὰν ὅσους ἂν προσκαλέσηται κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν .
    vobis enim est repromissio et filiis vestris et omnibus qui longe sunt quoscumque advocaverit Dominus Deus noster
  66. ἑτέροις τε λόγοις πλείοσιν διεμαρτύρατο , καὶ παρεκάλει αὐτοὺς λέγων , σώθητε ἀπὸ τῆς γενεᾶς τῆς σκολιᾶς ταύτης .
    aliis etiam verbis pluribus testificatus est et exhortabatur eos dicens salvamini a generatione ista prava
  67. οἱ μὲν οὖν ἀποδεξάμενοι τὸν λόγον αὐτοῦ ἐβαπτίσθησαν , καὶ προσετέθησαν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ψυχαὶ ὡσεὶ τρισχίλιαι .
    qui ergo receperunt sermonem eius baptizati sunt et adpositae sunt in illa die animae circiter tria milia
  68. ἦσαν δὲ προσκαρτεροῦντες τῇ διδαχῇ τῶν ἀποστόλων καὶ τῇ κοινωνίᾳ , τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου καὶ ταῖς προσευχαῖς .
    erant autem perseverantes in doctrina apostolorum et communicatione fractionis panis et orationibus
  69. Ἐγίνετο δὲ πάσῃ ψυχῇ φόβος · πολλά δὲ τέρατα καὶ σημεῖα διὰ τῶν ἀποστόλων ἐγίνετο ἐν Ἱερουσαλήμ , φόβος τε ἦν μέγας ἐπὶ πάντας
    fiebat autem omni animae timor multa quoque prodigia et signa per apostolos fiebant in Hierusalem et metus erat magnus in universis
  70. καὶ πάντες δὲ οἱ πιστεύσαντες ἦσαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ εἶχον ἅπαντα κοινά ,
    omnes etiam qui credebant erant pariter et habebant omnia communia
  71. καὶ τὰ κτήματα καὶ τὰς ὑπάρξεις ἐπίπρασκον καὶ διεμέριζον αὐτὰ πᾶσιν καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν ·
    possessiones et substantias vendebant et dividebant illa omnibus prout cuique opus erat
  72. καθ’ ἡμέραν τε προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν ἐν τῷ ἱερῷ , κλῶντές τε κατ’ οἶκον ἄρτον , μετελάμβανον τροφῆς ἐν ἀγαλλιάσει καὶ ἀφελότητι καρδίας ,
    cotidie quoque perdurantes unianimiter in templo et frangentes circa domos panem sumebant cibum cum exultatione et simplicitate cordis
  73. αἰνοῦντες τὸν θεὸν καὶ ἔχοντες χάριν πρὸς ὅλον τὸν λαόν . ὁ δὲ κύριος προσετίθει τοὺς σῳζομένους καθ’ ἡμέραν ἐπὶ τὸ αὐτό .
    conlaudantes Deum et habentes gratiam ad omnem plebem Dominus autem augebat qui salvi fierent cotidie in id ipsum
  74. Πέτρος δὲ καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον εἰς τὸ ἱερὸν ἐπὶ τὴν ὥραν τῆς προσευχῆς τὴν ἐνάτην .
    Petrus autem et Iohannes ascendebant in templum ad horam orationis nonam
  75. καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ ὑπάρχων ἐβαστάζετο , ὃν ἐτίθουν καθ’ ἡμέραν πρὸς τὴν θύραν τοῦ ἱεροῦ τὴν λεγομένην ὡραίαν τοῦ ...
    et quidam vir qui erat claudus ex utero matris suae baiulabatur quem ponebant cotidie ad portam templi quae dicitur Speciosa ut peteret elemosynam ab ...
  76. ὃς ἰδὼν Πέτρον καὶ Ἰωάννην μέλλοντας εἰσιέναι εἰς τὸ ἱερὸν ἠρώτα ἐλεημοσύνην λαβεῖν .
    is cum vidisset Petrum et Iohannem incipientes introire in templum rogabat ut elemosynam acciperet
  77. ἀτενίσας δὲ Πέτρος εἰς αὐτὸν σὺν τῷ Ἰωάννῃ εἶπεν · βλέψον εἰς ἡμᾶς .
    intuens autem in eum Petrus cum Iohanne dixit respice in nos
  78. ὁ δὲ ἐπεῖχεν αὐτοῖς προσδοκῶν τι παρ’ αὐτῶν λαβεῖν .
    at ille intendebat in eos sperans se aliquid accepturum ab eis
  79. εἶπεν δὲ Πέτρος · ἀργύριον καὶ χρυσίον οὐχ ὑπάρχει μοι · ὃ δὲ ἔχω τοῦτό σοι δίδωμι · ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ ...
    Petrus autem dixit argentum et aurum non est mihi quod autem habeo hoc tibi do in nomine Iesu Christi Nazareni surge et ambula
  80. καὶ πιάσας αὐτὸν τῆς δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν αὐτόν · παραχρῆμα δὲ ἐστερεώθησαν αἱ βάσεις αὐτοῦ καὶ τὰ σφυδρά ,
    et adprehensa ei manu dextera adlevavit eum et protinus consolidatae sunt bases eius et plantae
  81. καὶ ἐξαλλόμενος ἔστη καὶ περιεπάτει , καὶ εἰσῆλθεν σὺν αὐτοῖς εἰς τὸ ἱερὸν περιπατῶν καὶ ἁλλόμενος καὶ αἰνῶν τὸν θεόν .
    et exiliens stetit et ambulabat et intravit cum illis in templum ambulans et exiliens et laudans Dominum
  82. καὶ εἶδεν πᾶς ὁ λαὸς αὐτὸν περιπατοῦντα καὶ αἰνοῦντα τὸν θεόν ,
    et vidit omnis populus eum ambulantem et laudantem Deum
  83. ἐπεγίνωσκον δὲ αὐτὸν ὅτι αὐτὸς ἦν ὁ πρὸς τὴν ἐλεημοσύνην καθήμενος ἐπὶ τῇ ὡραίᾳ πύλῃ τοῦ ἱεροῦ , καὶ ἐπλήσθησαν θάμβους καὶ ἐκστάσεως ἐπὶ ...
    cognoscebant autem illum quoniam ipse erat qui ad elemosynam sedebat ad Speciosam portam templi et impleti sunt stupore et extasi in eo quod contigerat
  84. Κρατοῦντος δὲ αὐτοῦ τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰωάννην συνέδραμεν πᾶς ὁ λαὸς πρὸς αὐτοὺς ἐπὶ τῇ στοᾷ τῇ καλουμένῃ Σολομῶντος ἔκθαμβοι .
    cum teneret autem Petrum et Iohannem concurrit omnis populus ad eos ad porticum qui appellatur Salomonis stupentes
  85. ἰδὼν δὲ ὁ Πέτρος ἀπεκρίνατο πρὸς τὸν λαόν , ἄνδρες Ἰσραηλεῖται , τί θαυμάζετε ἐπὶ τούτῳ , ἢ ἡμῖν τί ἀτενίζετε ὡς ἰδίᾳ δυνάμει ...
    videns autem Petrus respondit ad populum viri israhelitae quid miramini in hoc aut nos quid intuemini quasi nostra virtute aut pietate fecerimus hunc ambulare
  86. ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ ὁ θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ θεὸς Ἰακώβ , ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν , ἐδόξασεν τὸν παῖδα αὐτοῦ Ἰησοῦν , ...
    Deus Abraham et Deus Isaac et Deus Iacob Deus patrum nostrorum glorificavit Filium suum Iesum quem vos quidem tradidistis et negastis ante faciem Pilati ...
  87. ὑμεῖς δὲ τὸν ἅγιον καὶ δίκαιον ἠρνήσασθε , καὶ ᾐτήσασθε ἄνδρα φονέα χαρισθῆναι ὑμῖν ,
    vos autem sanctum et iustum negastis et petistis virum homicidam donari vobis
  88. τὸν δὲ ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς ἀπεκτείνατε , ὃν ὁ θεὸς ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν , οὗ ἡμεῖς μάρτυρές ἐσμεν .
    auctorem vero vitae interfecistis quem Deus suscitavit a mortuis cuius nos testes sumus
  89. καὶ ἐπὶ τῇ πίστει τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ τοῦτον ὃν θεωρεῖτε καὶ οἴδατε ἐστερέωσεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ , καὶ ἡ πίστις ἡ δι’ αὐτοῦ ἔδωκεν ...
    et in fide nominis eius hunc quem videtis et nostis confirmavit nomen eius et fides quae per eum est dedit integram sanitatem istam in ...
  90. καὶ νῦν , ἀδελφοί , οἶδα ὅτι κατὰ ἄγνοιαν ἐπράξατε , ὥσπερ καὶ οἱ ἄρχοντες ὑμῶν ·
    et nunc fratres scio quia per ignorantiam fecistis sicut et principes vestri
  91. ὁ δὲ θεὸς ἃ προκατήγγειλεν διὰ στόματος πάντων τῶν προφητῶν παθεῖν τὸν Χριστὸν αὐτοῦ ἐπλήρωσεν οὕτως .
    Deus autem quae praenuntiavit per os omnium prophetarum pati Christum suum implevit sic
  92. μετανοήσατε οὖν καὶ ἐπιστρέψατε πρὸς τὸ ἐξαλειφθῆναι ὑμῶν τὰς ἁμαρτίας , ὅπως ἂν ἔλθωσιν καιροὶ ἀναψύξεως ἀπὸ προσώπου τοῦ κυρίου
    paenitemini igitur et convertimini ut deleantur vestra peccata
  93. καὶ ἀποστείλῃ τὸν προκεχειρισμένον ὑμῖν Χριστόν , Ἰησοῦν ,
    ut cum venerint tempora refrigerii a conspectu Domini et miserit eum qui praedicatus est vobis Iesum Christum
  94. ὃν δεῖ οὐρανὸν μὲν δέξασθαι ἄχρι χρόνων ἀποκαταστάσεως πάντων ὧν ἐλάλησεν ὁ θεὸς διὰ στόματος τῶν ἁγίων ἀπ’ αἰῶνος αὐτοῦ προφητῶν .
    quem oportet caelum quidem suscipere usque in tempora restitutionis omnium quae locutus est Deus per os sanctorum suorum a saeculo prophetarum
  95. Μωϋσῆς μὲν εἶπεν ὅτι προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμέ · αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ἂν ...
    Moses quidem dixit quia prophetam vobis suscitabit Dominus Deus vester de fratribus vestris tamquam me ipsum audietis iuxta omnia quaecumque locutus fuerit vobis
  96. ἔσται δὲ πᾶσα ψυχὴ ἥτις ἐὰν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου ἐξολεθρευθήσεται ἐκ τοῦ λαοῦ .
    erit autem omnis anima quae non audierit prophetam illum exterminabitur de plebe
  97. καὶ πάντες δὲ οἱ προφῆται ἀπὸ Σαμουὴλ καὶ τῶν καθεξῆς ὅσοι ἐλάλησαν καὶ κατήγγειλαν τὰς ἡμέρας ταύτας .
    et omnes prophetae a Samuhel et deinceps qui locuti sunt et adnuntiaverunt dies istos
  98. ὑμεῖς ἐστε οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν καὶ τῆς διαθήκης ἧς διέθετο ὁ θεὸς πρὸς τοὺς πατέρας ἡμῶν , λέγων πρὸς Ἀβραάμ , καὶ ἐν ...
    vos estis filii prophetarum et testamenti quod disposuit Deus ad patres vestros dicens ad Abraham et in semine tuo benedicentur omnes familiae terrae
  99. ὑμῖν πρῶτον ἀναστήσας ὁ θεὸς τὸν παῖδα αὐτοῦ ἀπέστειλεν αὐτὸν εὐλογοῦντα ὑμᾶς ἐν τῷ ἀποστρέφειν ἕκαστον ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν .
    vobis primum Deus suscitans Filium suum misit eum benedicentem vobis ut convertat se unusquisque a nequitia sua
  100. Λαλούντων δὲ αὐτῶν πρὸς τὸν λαὸν ἐπέστησαν αὐτοῖς οἱ ἱερεῖς καὶ ὁ στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ Σαδδουκαῖοι ,
    loquentibus autem illis ad populum supervenerunt sacerdotes et magistratus templi et Sadducaei
  101. διαπονούμενοι διὰ τὸ διδάσκειν αὐτοὺς τὸν λαὸν καὶ καταγγέλλειν ἐν τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν τὴν ἐκ νεκρῶν ,
    dolentes quod docerent populum et adnuntiarent in Iesu resurrectionem ex mortuis
  102. καὶ ἐπέβαλον αὐτοῖς τὰς χεῖρας καὶ ἔθεντο εἰς τήρησιν εἰς τὴν αὔριον · ἦν γὰρ ἑσπέρα ἤδη .
    et iniecerunt in eis manus et posuerunt eos in custodiam in crastinum erat enim iam vespera
  103. πολλοὶ δὲ τῶν ἀκουσάντων τὸν λόγον ἐπίστευσαν , καὶ ἐγενήθη ἀριθμὸς τῶν ἀνδρῶν χιλιάδες πέντε .
    multi autem eorum qui audierant verbum crediderunt et factus est numerus virorum quinque milia
  104. Ἐγένετο δὲ ἐπὶ τὴν αὔριον συναχθῆναι αὐτῶν τοὺς ἄρχοντας καὶ τοὺς πρεσβυτέρους καὶ τοὺς γραμματεῖς εἰς Ἱερουσαλήμ
    factum est autem in crastinum ut congregarentur principes eorum et seniores et scribae in Hierusalem
  105. καὶ Ἄννας ὁ ἀρχιερεὺς καὶ Καϊάφας καὶ Ἰωάννης καὶ Ἀλέξανδρος καὶ ὅσοι ἦσαν ἐκ γένους ἀρχιερατικοῦ
    et Annas princeps sacerdotum et Caiphas et Iohannes et Alexander et quotquot erant de genere sacerdotali
  106. καὶ στήσαντες αὐτοὺς ἐν τῷ μέσῳ ἐπυνθάνοντο , ἐν ποίᾳ δυνάμει ἢ ἐν ποίῳ ὀνόματι τοῦτο ἐποιήσατε ὑμεῖς ;
    et statuentes eos in medio interrogabant in qua virtute aut in quo nomine fecistis hoc vos
  107. τότε Πέτρος πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου εἶπεν πρὸς αὐτούς , ἄρχοντες τοῦ λαοῦ καὶ πρεσβύτεροι ,
    tunc Petrus repletus Spiritu Sancto dixit ad eos principes populi et seniores
  108. εἰ ἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπὶ εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς , ἐν τίνι οὗτος σέσωται ,
    si nos hodie diiudicamur in benefacto hominis infirmi in quo iste salvus factus est
  109. γνωστὸν ἔστω πᾶσιν ὑμῖν καὶ παντὶ τῷ λαῷ Ἰσραὴλ ὅτι ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου , ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε , ὃν ὁ ...
    notum sit omnibus vobis et omni plebi Israhel quia in nomine Iesu Christi Nazareni quem vos crucifixistis quem Deus suscitavit a mortuis in hoc ...
  110. οὗτός ἐστιν ὁ λίθος ὁ ἐξουθενηθεὶς ὑφ’ ὑμῶν τῶν οἰκοδόμων , ὁ γενόμενος εἰς κεφαλὴν γωνίας .
    hic est lapis qui reprobatus est a vobis aedificantibus qui factus est in caput anguli
  111. καὶ οὐκ ἔστιν ἐν ἄλλῳ οὐδενὶ ἡ σωτηρία , οὐδὲ γὰρ ὄνομά ἐστιν ἕτερον ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώποις ἐν ᾧ δεῖ ...
    et non est in alio aliquo salus ne c enim nomen aliud est sub caelo datum hominibus in quo oportet nos salvos fieri
  112. Θεωροῦντες δὲ τὴν τοῦ Πέτρου παρρησίαν καὶ Ἰωάννου , καὶ καταλαβόμενοι ὅτι ἄνθρωποι ἀγράμματοί εἰσιν καὶ ἰδιῶται , ἐθαύμαζον ἐπεγίνωσκόν τε αὐτοὺς ὅτι σὺν ...
    videntes autem Petri constantiam et Iohannis conperto quod homines essent sine litteris et idiotae admirabantur et cognoscebant eos quoniam cum Iesu fuerant
  113. τόν τε ἄνθρωπον βλέποντες σὺν αὐτοῖς ἑστῶτα τὸν τεθεραπευμένον οὐδὲν εἶχον ἀντειπεῖν .
    hominem quoque videntes stantem cum eis qui curatus fuerat nihil poterant contradicere
  114. κελεύσαντες δὲ αὐτοὺς ἔξω τοῦ συνεδρίου ἀπελθεῖν συνέβαλλον πρὸς ἀλλήλους
    iusserunt autem eos foras extra concilium secedere et conferebant ad invicem
  115. λέγοντες , τί ποιήσωμεν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις ; ὅτι μὲν γὰρ γνωστὸν σημεῖον γέγονεν δι’ αὐτῶν πᾶσιν τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλὴμ φανερόν , καὶ οὐ ...
    dicentes quid faciemus hominibus istis quoniam quidem notum signum factum est per eos omnibus habitantibus in Hierusalem manifestum et non possumus negare
  116. ἀλλ’ ἵνα μὴ ἐπὶ πλεῖον διανεμηθῇ εἰς τὸν λαόν , ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ μηδενὶ ἀνθρώπων .
    sed ne amplius divulgetur in populum comminemur eis ne ultra loquantur in nomine hoc ulli hominum
  117. καὶ καλέσαντες αὐτοὺς παρήγγειλαν καθόλου μὴ φθέγγεσθαι μηδὲ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ .
    et vocantes eos denuntiaverunt ne omnino loquerentur ne que docerent in nomine Iesu
  118. ὁ δὲ Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀποκριθέντες εἶπον πρὸς αὐτούς · εἰ δίκαιόν ἐστιν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ ὑμῶν ἀκούειν μᾶλλον ἢ τοῦ θεοῦ , κρίνατε
    Petrus vero et Iohannes respondentes dixerunt ad eos si iustum est in conspectu Dei vos potius audire quam Deum iudicate
  119. οὐ δυνάμεθα γὰρ ἡμεῖς ἃ εἴδαμεν καὶ ἠκούσαμεν μὴ λαλεῖν .
    non enim possumus quae vidimus et audivimus non loqui
  120. οἱ δὲ προσαπειλησάμενοι ἀπέλυσαν αὐτούς , μηδὲν εὑρίσκοντες τὸ πῶς κολάσωνται αὐτούς , διὰ τὸν λαόν , ὅτι πάντες ἐδόξαζον τὸν θεὸν ἐπὶ τῷ ...
    at illi comminantes dimiserunt eos non invenientes quomodo punirent eos propter populum quia omnes clarificabant Deum in eo quod acciderat
  121. ἐτῶν γὰρ ἦν πλειόνων τεσσεράκοντα ὁ ἄνθρωπος ἐφ’ ὃν γεγόνει τὸ σημεῖον τοῦτο τῆς ἰάσεως .
    annorum enim erat amplius quadraginta homo in quo factum erat signum istud sanitatis
  122. Ἀπολυθέντες δὲ ἦλθον πρὸς τοὺς ἰδίους καὶ ἀπήγγειλαν ὅσα πρὸς αὐτοὺς οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι εἶπαν .
    dimissi autem venerunt ad suos et adnuntiaverunt eis quanta ad eos principes sacerdotum et seniores dixissent
  123. οἱ δὲ ἀκούσαντες ὁμοθυμαδὸν ἦραν φωνὴν πρὸς τὸν θεὸν καὶ εἶπαν , δέσποτα , σὺ ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν ...
    qui cum audissent unianimiter levaverunt vocem ad Deum et dixerunt Domine tu qui fecisti caelum et terram et mare et omnia quae in eis
  124. ὁ τοῦ πατρὸς ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου στόματος Δαυεὶδ παιδός σου εἰπών , ἱνατί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά ;
    qui Spiritu Sancto per os patris nostri David pueri tui dixisti quare fremuerunt gentes et populi meditati sunt inania
  125. παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ .
    adstiterunt reges terrae et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus Christum eius
  126. συνήχθησαν γὰρ ἐπ’ ἀληθείας ἐν τῇ πόλει ταύτῃ ἐπὶ τὸν ἅγιον παῖδά σου Ἰησοῦν , ὃν ἔχρισας , Ἡρῴδης τε καὶ Πόντιος Πειλᾶτος σὺν ...
    convenerunt enim vere in civitate ista adversus sanctum puerum tuum Iesum quem unxisti Herodes et Pontius Pilatus cum gentibus et populis Israhel
  127. ποιῆσαι ὅσα ἡ χείρ σου καὶ ἡ βουλή σου προώρισεν γενέσθαι .
    facere quae manus tua et consilium decreverunt fieri
  128. καὶ τὰ νῦν , κύριε , ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν , καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου μετὰ παρρησίας πάσης λαλεῖν τὸν λόγον σου
    et nunc Domine respice in minas eorum et da servis tuis cum omni fiducia loqui verbum tuum
  129. ἐν τῷ τὴν χεῖρά σου ἐκτείνειν σε εἰς ἴασιν καὶ σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ἁγίου παιδός σου Ἰησοῦ .
    in eo cum manum tuam extendas sanitates et signa et prodigia fieri per nomen sancti Filii tui Iesu
  130. καὶ δεηθέντων αὐτῶν ἐσαλεύθη ὁ τόπος ἐν ᾧ ἦσαν συνηγμένοι , καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες τοῦ ἁγίου πνεύματος , καὶ ἐλάλουν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ...
    et cum orassent motus est locus in quo erant congregati et repleti sunt omnes Spiritu Sancto et loquebantur verbum Dei cum fiducia
  131. Τοῦ δὲ πλήθους τῶν πιστευσάντων ἦν καρδία καὶ ψυχὴ μία , καὶ οὐδὲ εἷς τι τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ ἔλεγεν ἴδιον εἶναι , ἀλλ’ ἦν ...
    multitudinis autem credentium erat cor et anima una ne c quisquam eorum quae possidebant aliquid suum esse dicebat sed erant illis omnia communia
  132. καὶ δυνάμει μεγάλῃ ἀπεδίδουν τὸ μαρτύριον οἱ ἀπόστολοι τῆς ἀναστάσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου , χάρις τε μεγάλη ἦν ἐπὶ πάντας αὐτούς .
    et virtute magna reddebant apostoli testimonium resurrectionis Iesu Christi Domini et gratia magna erat in omnibus illis
  133. οὐδὲ γὰρ ἐνδεής τις ἦν ἐν αὐτοῖς · ὅσοι γὰρ κτήτορες χωρίων ἢ οἰκιῶν ὑπῆρχον , πωλοῦντες ἔφερον τὰς τιμὰς τῶν πιπρασκομένων
    ne que enim quisquam egens erat inter illos quotquot enim possessores agrorum aut domorum erant vendentes adferebant pretia eorum quae vendebant
  134. καὶ ἐτίθουν παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων · διεδίδετο δὲ ἑκάστῳ καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν .
    et ponebant ante pedes apostolorum dividebantur autem singulis prout cuique opus erat
  135. Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἐπικληθεὶς Βαρναβᾶς ἀπὸ τῶν ἀποστόλων , ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον υἱὸς παρακλήσεως , Λευείτης , Κύπριος τῷ γένει ,
    Ioseph autem qui cognominatus est Barnabas ab apostolis quod est interpretatum Filius consolationis Levites Cyprius genere
  136. ὑπάρχοντος αὐτῷ ἀγροῦ πωλήσας ἤνεγκεν τὸ χρῆμα καὶ ἔθηκεν πρὸς τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων .
    cum haberet agrum vendidit illum et adtulit pretium et posuit ante pedes apostolorum
  137. Ἀνὴρ δέ τις Ἀνανίας ὀνόματι σὺν Σαπφείρῃ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ ἐπώλησεν κτῆμα
    vir autem quidam nomine Ananias cum Saffira uxore sua vendidit agrum
  138. καὶ ἐνοσφίσατο ἀπὸ τῆς τιμῆς , συνειδυίης καὶ τῆς γυναικός , καὶ ἐνέγκας μέρος τι παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων ἔθηκεν .
    et fraudavit de pretio agri conscia uxore sua et adferens partem quandam ad pedes apostolorum posuit
  139. εἶπεν δὲ ὁ Πέτρος · Ἀνανία , διά τί ἐπλήρωσεν ὁ σατανᾶς τὴν καρδίαν σου , ψεύσασθαί σε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον καὶ νοσφίσασθαι ...
    dixit autem Petrus Anania cur temptavit Satanas cor tuum mentiri te Spiritui Sancto et fraudare de pretio agri
  140. οὐχὶ μένον σοὶ ἔμενεν καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχεν ; τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο ; οὐκ ...
    nonne manens tibi manebat et venundatum in tua erat potestate quare posuisti in corde tuo hanc rem non es mentitus hominibus sed Deo
  141. ἀκούων δὲ ὁ Ἀνανίας τοὺς λόγους τούτους πεσὼν ἐξέψυξεν · καὶ ἐγένετο φόβος μέγας ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας .
    audiens autem Ananias haec verba cecidit et exspiravit et factus est timor magnus in omnes qui audierant
  142. ἀναστάντες δὲ οἱ νεώτεροι συνέστειλαν αὐτὸν καὶ ἐξενέγκαντες ἔθαψαν .
    surgentes autem iuvenes amoverunt eum et efferentes sepelierunt
  143. Ἐγένετο δὲ ὡς ὡρῶν τριῶν διάστημα καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ μὴ εἰδυῖα τὸ γεγονὸς εἰσῆλθεν .
    factum est autem quasi horarum trium spatium et uxor ipsius nesciens quod factum fuerat introiit
  144. ἀπεκρίθη δὲ πρὸς αὐτὴν Πέτρος , εἰπέ μοι , εἰ τοσούτου τὸ χωρίον ἀπέδοσθε ; ἡ δὲ εἶπεν , ναί , τοσούτου .
    respondit autem ei Petrus dic mihi si tanti agrum vendidistis at illa dixit etiam tanti
  145. ὁ δὲ Πέτρος πρὸς αὐτήν , τί ὅτι συνεφωνήθη ὑμῖν πειράσαι τὸ πνεῦμα κυρίου ; ἰδοὺ οἱ πόδες τῶν θαψάντων τὸν ἄνδρα σου ἐπὶ ...
    Petrus autem ad eam quid utique convenit vobis temptare Spiritum Domini ecce pedes eorum qui sepelierunt virum tuum ad ostium et efferent te
  146. ἔπεσεν δὲ παραχρῆμα πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ καὶ ἐξέψυξεν · εἰσελθόντες δὲ οἱ νεανίσκοι εὗρον αὐτὴν νεκράν , καὶ ἐξενέγκαντες ἔθαψαν πρὸς τὸν ἄνδρα ...
    confestim cecidit ante pedes eius et exspiravit intrantes autem iuvenes invenerunt illam mortuam et extulerunt et sepelierunt ad virum suum
  147. καὶ ἐγένετο φόβος μέγας ἐφ’ ὅλην τὴν ἐκκλησίαν καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας ταῦτα .
    et factus est timor magnus in universa ecclesia et in omnes qui audierunt haec
  148. Διὰ δὲ τῶν χειρῶν τῶν ἀποστόλων ἐγίνετο σημεῖα καὶ τέρατα πολλὰ ἐν τῷ λαῷ · καὶ ἦσαν ὁμοθυμαδὸν ἅπαντες ἐν τῇ στοᾷ Σολομῶντος ·
    per manus autem apostolorum fiebant signa et prodigia multa in plebe et erant unianimiter omnes in porticu Salomonis
  149. τῶν δὲ λοιπῶν οὐδεὶς ἐτόλμα κολλᾶσθαι αὐτοῖς , ἀλλ’ ἐμεγάλυνεν αὐτοὺς ὁ λαός ·
    ceterorum autem nemo audebat coniungere se illis sed magnificabat eos populus
  150. μᾶλλον δὲ προσετίθεντο πιστεύοντες τῷ κυρίῳ πλήθη ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν ,
    magis autem augebatur credentium in Domino multitudo virorum ac mulierum
  151. ὥστε καὶ εἰς τὰς πλατείας ἐκφέρειν τοὺς ἀσθενεῖς καὶ τιθέναι ἐπὶ κλιναρίων καὶ κραβάττων , ἵνα ἐρχομένου Πέτρου καὶ ἄν ἡ σκιὰ ἐπισκιάσῃ τινὶ ...
    ita ut in plateas eicerent infirmos et ponerent in lectulis et grabattis ut veniente Petro saltim umbra illius obumbraret quemquam eorum
  152. συνήρχετο δὲ καὶ τὸ πλῆθος τῶν πέριξ πόλεων Ἱερουσαλήμ , φέροντες ἀσθενεῖς καὶ ὀχλουμένους ὑπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων , οἵτινες ἐθεραπεύοντο ἅπαντες .
    concurrebat autem et multitudo vicinarum civitatum Hierusalem adferentes aegros et vexatos ab spiritibus inmundis qui curabantur omnes
  153. Ἀναστὰς δὲ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ πάντες οἱ σὺν αὐτῷ , ἡ οὖσα αἵρεσις τῶν Σαδδουκαίων , ἐπλήσθησαν ζήλου
    exsurgens autem princeps sacerdotum et omnes qui cum illo erant quae est heresis Sadducaeorum repleti sunt zelo
  154. καὶ ἐπέβαλον τὰς χεῖρας ἐπὶ τοὺς ἀποστόλους καὶ ἔθεντο αὐτοὺς ἐν τηρήσει δημοσίᾳ .
    et iniecerunt manus in apostolos et posuerunt illos in custodia publica
  155. ἄγγελος δὲ κυρίου διὰ νυκτὸς ἀνοίξας τὰς θύρας τῆς φυλακῆς ἐξαγαγών τε αὐτοὺς εἶπεν ,
    angelus autem Domini per noctem aperiens ianuas carceris et educens eos dixit
  156. πορεύεσθε καὶ σταθέντες λαλεῖτε ἐν τῷ ἱερῷ τῷ λαῷ πάντα τὰ ῥήματα τῆς ζωῆς ταύτης .
    ite et stantes loquimini in templo plebi omnia verba vitae huius
  157. ἀκούσαντες δὲ εἰσῆλθον ὑπὸ τὸν ὄρθρον εἰς τὸ ἱερὸν καὶ ἐδίδασκον . παραγενόμενος δὲ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ οἱ σὺν αὐτῷ συνεκάλεσαν τὸ συνέδριον καὶ ...
    qui cum audissent intraverunt diluculo in templum et docebant adveniens autem princeps sacerdotum et qui cum eo erant convocaverunt concilium et omnes seniores filiorum ...
  158. οἱ δὲ παραγενόμενοι ὑπηρέται οὐχ εὗρον αὐτοὺς ἐν τῇ φυλακῇ , ἀναστρέψαντες δὲ ἀπήγγειλαν
    cum venissent autem ministri et aperto carcere non invenissent illos reversi nuntiaverunt
  159. λέγοντες ὅτι τὸ δεσμωτήριον εὕρομεν κεκλεισμένον ἐν πάσῃ ἀσφαλείᾳ καὶ τοὺς φύλακας ἑστῶτας ἐπὶ τῶν θυρῶν , ἀνοίξαντες δὲ ἔσω , οὐδένα εὕρομεν .
    dicentes carcerem quidem invenimus clausum cum omni diligentia et custodes stantes ad ianuas aperientes autem neminem intus invenimus
  160. ὡς δὲ ἤκουσαν τοὺς λόγους τούτους ὅ τε στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς , διηπόρουν περὶ αὐτῶν τί ἂν γένοιτο τοῦτο .
    ut audierunt autem hos sermones magistratus templi et principes sacerdotum ambigebant de illis quidnam fieret
  161. παραγενόμενος δέ τις ἀπήγγειλεν αὐτοῖς ὅτι ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οὓς ἔθεσθε ἐν τῇ φυλακῇ εἰσὶν ἐν τῷ ἱερῷ ἑστῶτες καὶ διδάσκοντες τὸν λαόν .
    adveniens autem quidam nuntiavit eis quia ecce viri quos posuistis in carcere sunt in templo stantes et docentes populum
  162. Τότε ἀπελθὼν ὁ στρατηγὸς σὺν τοῖς ὑπηρέταις ἦγεν αὐτούς , οὐ μετὰ βίας , ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαόν , ἵνα μὴ λιθασθῶσιν ·
    tunc abiit magistratus cum ministris et adduxit illos sine vi timebant enim populum ne lapidarentur
  163. ἀγαγόντες δὲ αὐτοὺς ἔστησαν ἐν τῷ συνεδρίῳ . καὶ ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ ἀρχιερεὺς
    et cum adduxissent illos statuerunt in concilio et interrogavit eos princeps sacerdotum
  164. λέγων , παραγγελίᾳ παρηγγείλαμεν ὑμῖν μὴ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ ; καὶ ἰδοὺ πεπληρώκατε τὴν Ἱερουσαλὴμ τῆς διδαχῆς ὑμῶν , καὶ βούλεσθε ἐπαγαγεῖν ...
    dicens praecipiendo praecepimus vobis ne doceretis in nomine isto et ecce replestis Hierusalem doctrina vestra et vultis inducere super nos sanguinem hominis istius
  165. ἀποκριθεὶς δὲ Πέτρος καὶ οἱ ἀπόστολοι εἶπαν , πειθαρχεῖν δεῖ θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις .
    respondens autem Petrus et apostoli dixerunt oboedire oportet Deo magis quam hominibus
  166. ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν ἤγειρεν Ἰησοῦν , ὃν ὑμεῖς διεχειρίσασθε κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου ·
    Deus patrum nostrorum suscitavit Iesum quem vos interemistis suspendentes in ligno
  167. τοῦτον ὁ θεὸς ἀρχηγὸν καὶ σωτῆρα ὕψωσεν τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ , τοῦ δοῦναι μετάνοιαν τῷ Ἰσραὴλ καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν .
    hunc Deus principem et salvatorem exaltavit dextera sua ad dandam paenitentiam Israhel et remissionem peccatorum
  168. καὶ ἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες τῶν ῥημάτων τούτων , καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ὃ ἔδωκεν ὁ θεὸς τοῖς πειθαρχοῦσιν αὐτῷ .
    et nos sumus testes horum verborum et Spiritus Sanctus quem dedit Deus omnibus oboedientibus sibi
  169. οἱ δὲ ἀκούσαντες διεπρίοντο καὶ ἐβουλεύοντο ἀνελεῖν αὐτούς .
    haec cum audissent dissecabantur et cogitabant interficere illos
  170. Ἀναστὰς δέ τις ἐν τῷ συνεδρίῳ Φαρισαῖος ὀνόματι Γαμαλιήλ , νομοδιδάσκαλος τίμιος παντὶ τῷ λαῷ , ἐκέλευσεν ἔξω βραχὺ τοὺς ἀνθρώπους ποιῆσαι ,
    surgens autem quidam in concilio Pharisaeus nomine Gamalihel legis doctor honorabilis universae plebi iussit foras ad breve homines fieri
  171. εἶπέν τε πρὸς αὐτούς , ἄνδρες Ἰσραηλεῖται , προσέχετε ἑαυτοῖς ἐπὶ τοῖς ἀνθρώποις τούτοις τί μέλλετε πράσσειν .
    dixit que ad illos viri israhelitae adtendite vobis super hominibus istis quid acturi sitis
  172. πρὸ γὰρ τούτων τῶν ἡμερῶν ἀνέστη Θευδᾶς , λέγων εἶναί τινα ἑαυτόν , ᾧ προσεκλίθη ἀνδρῶν ἀριθμὸς ὡς τετρακοσίων · ὃς ἀνῃρέθη , καὶ ...
    ante hos enim dies extitit Theodas dicens esse se aliquem cui consensit virorum numerus circiter quadringentorum qui occisus est et omnes quicumque credebant ei ...
  173. μετὰ τοῦτον ἀνέστη Ἰούδας ὁ Γαλιλαῖος ἐν ταῖς ἡμέραις τῆς ἀπογραφῆς καὶ ἀπέστησεν λαὸν ὀπίσω αὐτοῦ · καὶ ἐκεῖνος ἀπώλετο , καὶ πάντες ὅσοι ...
    post hunc extitit Iudas Galilaeus in diebus professionis et avertit populum post se et ipse periit et omnes quotquot consenserunt ei dispersi sunt
  174. καὶ τὰ νῦν λέγω ὑμῖν , ἀπόστητε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων τούτων καὶ ἄφετε αὐτούς · ὅτι ἐὰν ᾖ ἐξ ἀνθρώπων ἡ βουλὴ αὕτη ἢ ...
    et nunc itaque dico vobis discedite ab hominibus istis et sinite illos quoniam si est ex hominibus consilium hoc aut opus dissolvetur
  175. εἰ δὲ ἐκ θεοῦ ἐστιν , οὐ δυνήσεσθε καταλῦσαι αὐτούς , μήποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε .
    si vero ex Deo est non poteritis dissolvere eos ne forte et Deo repugnare inveniamini consenserunt autem illi
  176. ἐπείσθησαν δὲ αὐτῷ , καὶ προσκαλεσάμενοι τοὺς ἀποστόλους δείραντες παρήγγειλαν μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ καὶ ἀπέλυσαν .
    et convocantes apostolos caesis denuntiaverunt ne loquerentur in nomine Iesu et dimiserunt eos
  177. Οἱ μὲν οὖν ἐπορεύοντο χαίροντες ἀπὸ προσώπου τοῦ συνεδρίου ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος ἀτιμασθῆναι ·
    et illi quidem ibant gaudentes a conspectu concilii quoniam digni habiti sunt pro nomine Iesu contumeliam pati
  178. πᾶσάν τε ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ κατ’ οἶκον οὐκ ἐπαύοντο διδάσκοντες καὶ εὐαγγελιζόμενοι τὸν Χριστόν , Ἰησοῦν .
    omni autem die in templo et circa domos non cessabant docentes et evangelizantes Christum Iesum
  179. Ἐν δὲ ταῖς ἡμέραις ταύταις πληθυνόντων τῶν μαθητῶν ἐγένετο γογγυσμὸς τῶν Ἑλληνιστῶν πρὸς τοὺς Ἑβραίους , ὅτι παρεθεωροῦντο ἐν τῇ διακονίᾳ τῇ καθημερινῇ αἱ ...
    in diebus autem illis crescente numero discipulorum factus est murmur Graecorum adversus Hebraeos eo quod dispicerentur in ministerio cotidiano viduae eorum
  180. προσκαλεσάμενοι δὲ οἱ δώδεκα τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν εἶπαν , οὐκ ἀρεστόν ἐστιν ἡμᾶς καταλείψαντας τὸν λόγον τοῦ θεοῦ διακονεῖν τραπέζαις ·
    convocantes autem duodecim multitudinem discipulorum dixerunt non est aequum nos derelinquere verbum Dei et ministrare mensis
  181. ἐπισκέψασθε δέ , ἀδελφοί , ἄνδρας ἐξ ὑμῶν μαρτυρουμένους ἑπτὰ πλήρεις πνεύματος καὶ σοφίας , οὓς καταστήσομεν ἐπὶ τῆς χρείας ταύτης ·
    considerate ergo fratres viros ex vobis boni testimonii septem plenos Spiritu et sapientia quos constituamus super hoc opus
  182. ἡμεῖς δὲ τῇ προσευχῇ καὶ τῇ διακονίᾳ τοῦ λόγου προσκαρτερήσομεν .
    nos vero orationi et ministerio verbi instantes erimus
  183. καὶ ἤρεσεν ὁ λόγος ἐνώπιον παντὸς τοῦ πλήθους , καὶ ἐξελέξαντο Στέφανον , ἄνδρα πλήρη πίστεως καὶ πνεύματος ἁγίου , καὶ Φίλιππον καὶ Πρόχορον ...
    et placuit sermo coram omni multitudine et elegerunt Stephanum virum plenum fide et Spiritu Sancto et Philippum et Prochorum et Nicanorem et Timonem et ...
  184. οὓς ἔστησαν ἐνώπιον τῶν ἀποστόλων , καὶ προσευξάμενοι ἐπέθηκαν αὐτοῖς τὰς χεῖρας .
    hos statuerunt ante conspectum apostolorum et orantes inposuerunt eis manus
  185. καὶ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ηὔξανεν , καὶ ἐπληθύνετο ὁ ἀριθμὸς τῶν μαθητῶν ἐν Ἱερουσαλὴμ σφόδρα , πολύς τε ὄχλος τῶν ἱερέων ὑπήκουον τῇ ...
    et verbum Dei crescebat et multiplicabatur numerus discipulorum in Hierusalem valde multa etiam turba sacerdotum oboediebat fidei
  186. Στέφανος δὲ πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως ἐποίει τέρατα καὶ σημεῖα μεγάλα ἐν τῷ λαῷ .
    Stephanus autem plenus gratia et fortitudine faciebat prodigia et signa magna in populo
  187. ἀνέστησαν δέ τινες τῶν ἐκ τῆς συναγωγῆς τῶν λεγομένων Λιβερτίνων καὶ Κυρηναίων καὶ Ἀλεξανδρέων καὶ τῶν ἀπὸ Κιλικίας καὶ Ἀσίας συζητοῦντες τῷ Στεφάνῳ ,
    surrexerunt autem quidam de synagoga quae appellatur Libertinorum et Cyrenensium et Alexandrinorum et eorum qui erant a Cilicia et Asia disputantes cum Stephano
  188. καὶ οὐκ ἴσχυον ἀντιστῆναι τῇ σοφίᾳ καὶ τῷ πνεύματι ᾧ ἐλάλει .
    et non poterant resistere sapientiae et Spiritui quo loquebatur
  189. τότε ὑπέβαλον ἄνδρας λέγοντας ὅτι ἀκηκόαμεν αὐτοῦ λαλοῦντος ῥήματα βλάσφημα εἰς Μωϋσῆν καὶ τὸν θεόν ·
    tunc submiserunt viros qui dicerent se audisse eum dicentem verba blasphemiae in Mosen et Deum
  190. συνεκίνησάν τε τὸν λαὸν καὶ τοὺς πρεσβυτέρους καὶ τοὺς γραμματεῖς , καὶ ἐπιστάντες συνήρπασαν αὐτὸν καὶ ἤγαγον εἰς τὸ συνέδριον ,
    commoverunt itaque plebem et seniores et scribas et concurrentes rapuerunt eum et adduxerunt in concilium
  191. ἔστησάν τε μάρτυρας ψευδεῖς λέγοντας , ὁ ἄνθρωπος οὗτος οὐ παύεται λαλῶν ῥήματα κατὰ τοῦ τόπου τοῦ ἁγίου καὶ τοῦ νόμου ·
    et statuerunt testes falsos dicentes homo iste non cessat loqui verba adversus locum sanctum et legem
  192. ἀκηκόαμεν γὰρ αὐτοῦ λέγοντος ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος οὗτος καταλύσει τὸν τόπον τοῦτον καὶ ἀλλάξει τὰ ἔθη ἃ παρέδωκεν ἡμῖν Μωϋσῆς .
    audivimus enim eum dicentem quoniam Iesus Nazarenus hic destruet locum istum et mutabit traditiones quas tradidit nobis Moses
  193. καὶ ἀτενίσαντες εἰς αὐτὸν πάντες οἱ καθεζόμενοι ἐν τῷ συνεδρίῳ εἶδον τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡσεὶ πρόσωπον ἀγγέλου .
    et intuentes eum omnes qui sedebant in concilio viderunt faciem eius tamquam faciem angeli
  194. Εἶπεν δὲ ὁ ἀρχιερεύς · εἶ ταῦτα οὕτως ἔχει ;
    dixit autem princeps sacerdotum si haec ita se habent
  195. ὁ δὲ ἔφη , ἄνδρες ἀδελφοὶ καὶ πατέρες , ἀκούσατε . ὁ θεὸς τῆς δόξης ὤφθη τῷ πατρὶ ἡμῶν Ἀβραὰμ ὄντι ἐν τῇ Μεσοποταμίᾳ ...
    qui ait viri fratres et patres audite Deus gloriae apparuit patri nostro Abraham cum esset in Mesopotamiam priusquam moraretur in Charram
  196. καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν , ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου , καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν ἣν ἄν σοι ...
    et dixit ad illum exi de terra tua et de cognatione tua et veni in terram quam tibi monstravero
  197. τότε ἐξελθὼν ἐκ γῆς Χαλδαίων κατῴκησεν ἐν Χαρράν . καὶ ἐκεῖθεν μετὰ τὸ ἀποθανεῖν τὸν πατέρα αὐτοῦ μετῴκισεν αὐτὸν εἰς τὴν γῆν ταύτην εἰς ...
    tunc exiit de terra Chaldeorum et habitavit in Charram et inde postquam mortuus est pater eius transtulit illum in terram istam in qua nunc ...
  198. καὶ οὐκ ἔδωκεν αὐτῷ κληρονομίαν ἐν αὐτῇ οὐδὲ βῆμα ποδός , καὶ ἐπηγγείλατο δοῦναι αὐτῷ εἰς κατάσχεσιν αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ μετ’ αὐτόν ...
    et non dedit illi hereditatem in ea ne c passum pedis et repromisit dare illi eam in possessionem et semini eius post ipsum cum ...
  199. ἐλάλησεν δὲ οὕτως ὁ θεὸς ὅτι ἔσται τὸ σπέρμα αὐτοῦ πάροικον ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ , καὶ δουλώσουσιν αὐτὸ καὶ κακώσουσιν ἔτη τετρακόσια ·
    locutus est autem Deus quia erit semen eius accola in terra aliena et servituti eos subicient et male tractabunt eos annis quadringentis
  200. καὶ τὸ ἔθνος ᾧ ἐὰν δουλεύσουσιν κρινῶ ἐγώ , ὁ θεὸς εἶπεν , καὶ μετὰ ταῦτα ἐξελεύσονται καὶ λατρεύσουσίν μοι ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ
    et gentem cui servierint iudicabo ego dixit Deus et post haec exibunt et deservient mihi in loco isto
  201. καὶ ἔδωκεν αὐτῷ διαθήκην περιτομῆς · καὶ οὕτως ἐγέννησεν τὸν Ἰσαὰκ καὶ περιέτεμεν αὐτὸν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ὀγδόῃ , καὶ Ἰσαὰκ τὸν Ἰακώβ , ...
    et dedit illi testamentum circumcisionis et sic genuit Isaac et circumcidit eum die octava et Isaac Iacob et Iacob duodecim patriarchas
  202. Καὶ οἱ πατριάρχαι ζηλώσαντες τὸν Ἰωσὴφ ἀπέδοντο εἰς Αἴγυπτον · καὶ ἦν ὁ θεὸς μετ’ αὐτοῦ ,
    et patriarchae aemulantes Ioseph vendiderunt in Aegyptum et erat Deus cum eo
  203. καὶ ἐξείλατο αὐτὸν ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων αὐτοῦ , καὶ ἔδωκεν αὐτῷ χάριν καὶ σοφίαν ἔναντι Φαραὼ βασιλέως Αἰγύπτου , καὶ κατέστησεν αὐτὸν ἡγούμενον ...
    et eripuit eum ex omnibus tribulationibus eius et dedit ei gratiam et sapientiam in conspectu Pharaonis regis Aegypti et constituit eum praepositum super Aegyptum ...
  204. ἦλθεν δὲ λιμὸς ἐφ’ ὅλην τὴν Αἴγυπτον καὶ Χανάαν καὶ θλῖψις μεγάλη , καὶ οὐχ εὕρισκον χορτάσματα οἱ πατέρες ἡμῶν .
    venit autem fames in universam Aegyptum et Chanaan et tribulatio magna et non inveniebant cibos patres nostri
  205. ἀκούσας δὲ Ἰακὼβ ὄντα σιτία εἰς Αἴγυπτον ἐξαπέστειλεν τοὺς πατέρας ἡμῶν πρῶτον ·
    cum audisset autem Iacob esse frumentum in Aegypto misit patres nostros primum
  206. καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ ἀνεγνωρίσθη Ἰωσὴφ τοῖς ἀδελφοῖς αὐτοῦ , καὶ φανερὸν ἐγένετο τῷ Φαραὼ τὸ γένος αὐτοῦ .
    et in secundo cognitus est Ioseph a fratribus suis et manifestatum est Pharaoni genus eius
  207. ἀποστείλας δὲ Ἰωσὴφ μετεκαλέσατο Ἰακὼβ τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ πᾶσαν τὴν συγγένειαν ἐν ψυχαῖς ἑβδομήκοντα πέντε ,
    mittens autem Ioseph accersivit Iacob patrem suum et omnem cognationem in animabus septuaginta quinque
  208. καὶ κατέβη Ἰακὼβ εἰς Αἴγυπτον . καὶ ἐτελεύτησεν αὐτὸς καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν ,
    et descendit Iacob in Aegyptum et defunctus est ipse et patres nostri
  209. καὶ μετετέθησαν εἰς Συχὲμ καὶ ἐτέθησαν ἐν τῷ μνήματι ᾧ ὠνήσατο Ἀβραὰμ τιμῆς ἀργυρίου παρὰ τῶν υἱῶν Ἑμμὼρ ἐν Συχέμ .
    et translati sunt in Sychem et positi sunt in sepulchro quod emit Abraham pretio argenti a filiis Emmor filii Sychem
  210. καθὼς δὲ ἤγγιζεν ὁ χρόνος τῆς ἐπαγγελίας ἧς ὡμολόγησεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ , ηὔξησεν ὁ λαὸς καὶ ἐπληθύνθη ἐν Αἰγύπτῳ ,
    cum adpropinquaret autem tempus repromissionis quam confessus erat Deus Abrahae crevit populus et multiplicatus est in Aegypto
  211. ἄχρι οὗ ἀνέστη βασιλεὺς ἕτερος ἐπ’ Αἴγυπτον ὃς οὐκ ᾔδει τὸν Ἰωσήφ .
    quoadusque surrexit rex alius in Aegypto qui non sciebat Ioseph
  212. οὗτος κατασοφισάμενος τὸ γένος ἡμῶν ἐκάκωσεν τοὺς πατέρας τοῦ ποιεῖν τὰ βρέφη ἔκθετα αὐτῶν εἰς τὸ μὴ ζῳογονεῖσθαι .
    hic circumveniens genus nostrum adflixit patres ut exponerent infantes suos ne vivificarentur
  213. ἐν ᾧ καιρῷ ἐγεννήθη Μωϋσῆς , καὶ ἦν ἀστεῖος τῷ θεῷ · ὃς ἀνετράφη μῆνας τρεῖς ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ πατρός ·
    eodem tempore natus est Moses et fuit gratus Deo qui nutritus est tribus mensibus in domo patris sui
  214. ἐκτεθέντος δὲ αὐτοῦ ἀνείλατο αὐτὸν ἡ θυγάτηρ Φαραὼ καὶ ἀνεθρέψατο αὐτὸν ἑαυτῇ εἰς υἱόν .
    exposito autem illo sustulit eum filia Pharaonis et enutrivit eum sibi in filium
  215. καὶ ἐπαιδεύθη Μωϋσῆς ἐν πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων , ἦν δὲ δυνατὸς ἐν λόγοις καὶ ἔργοις αὐτοῦ .
    et eruditus est Moses omni sapientia Aegyptiorum et erat potens in verbis et in operibus suis
  216. ὡς δὲ ἐπληροῦτο αὐτῷ τεσσερακονταετὴς χρόνος , ἀνέβη ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτοῦ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ .
    cum autem impleretur ei quadraginta annorum tempus ascendit in cor eius ut visitaret fratres suos filios Israhel
  217. καὶ ἰδών τινα ἀδικούμενον ἠμύνατο καὶ ἐποίησεν ἐκδίκησιν τῷ καταπονουμένῳ πατάξας τὸν Αἰγύπτιον .
    et cum vidisset quendam iniuriam patientem vindicavit illum et fecit ultionem ei qui iniuriam sustinebat percusso Aegyptio
  218. ἐνόμιζεν δὲ συνιέναι τοὺς ἀδελφοὺς ὅτι ὁ θεὸς διὰ χειρὸς αὐτοῦ δίδωσιν σωτηρίαν αὐτοῖς , οἱ δὲ οὐ συνῆκαν .
    existimabat autem intellegere fratres quoniam Deus per manum ipsius daret salutem illis at illi non intellexerunt
  219. τῇ τε ἐπιούσῃ ἡμέρᾳ ὤφθη αὐτοῖς μαχομένοις καὶ συνήλλασσεν αὐτοὺς εἰς εἰρήνην εἰπών , ἄνδρες , ἀδελφοί ἐστε · ἱνατί ἀδικεῖτε ἀλλήλους ;
    sequenti vero die apparuit illis litigantibus et reconciliabat eos in pacem dicens viri fratres estis ut quid nocetis alterutrum
  220. ὁ δὲ ἀδικῶν τὸν πλησίον ἀπώσατο αὐτὸν εἰπών , τίς σε κατέστησεν ἄρχοντα καὶ δικαστὴν ἐφ’ ἡμῶν ;
    qui autem iniuriam faciebat proximo reppulit eum dicens quis te constituit principem et iudicem super nos
  221. μὴ ἀνελεῖν με σὺ θέλεις ὃν τρόπον ἀνεῖλες ἐχθὲς τὸν Αἰγύπτιον ;
    numquid interficere me tu vis quemadmodum interfecisti heri Aegyptium
  222. ἔφυγεν δὲ Μωϋσῆς ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ , καὶ ἐγένετο πάροικος ἐν γῇ Μαδιάμ , οὗ ἐγέννησεν υἱοὺς δύο .
    fugit autem Moses in verbo isto et factus est advena in terra Madiam ubi generavit filios duos
  223. Καὶ πληρωθέντων ἐτῶν τεσσεράκοντα ὤφθη αὐτῷ ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Σινᾶ ἄγγελος ἐν φλογὶ πυρὸς βάτου .
    et expletis annis quadraginta apparuit illi in deserto montis Sina angelus in igne flammae rubi
  224. ὁ δὲ Μωϋσῆς ἰδὼν ἐθαύμαζεν τὸ ὅραμα · προσερχομένου δὲ αὐτοῦ κατανοῆσαι ἐγένετο φωνὴ κυρίου ,
    Moses autem videns admiratus est visum et accedente illo ut consideraret facta est vox Domini
  225. ἐγὼ ὁ θεὸς τῶν πατέρων σου , ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ . ἔντρομος δὲ γενόμενος Μωϋσῆς οὐκ ἐτόλμα κατανοῆσαι .
    ego Deus patrum tuorum Deus Abraham et Deus Isaac et Deus Iacob tremefactus autem Moses non audebat considerare
  226. εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ κύριος , λῦσον τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου , ὁ γὰρ τόπος ἐφ’ ᾧ ἕστηκας γῆ ἁγία ἐστίν .
    dixit autem illi Dominus solve calciamentum pedum tuorum locus enim in quo stas terra sancta est
  227. ἰδὼν εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου τοῦ ἐν Αἰγύπτῳ , καὶ τοῦ στεναγμοῦ αὐτῶν ἤκουσα , καὶ κατέβην ἐξελέσθαι αὐτούς · καὶ νῦν ...
    videns vidi adflictionem populi mei qui est in Aegypto et gemitum eorum audivi et descendi liberare eos et nunc veni et mittam te in
  228. Τοῦτον τὸν Μωϋσῆν , ὃν ἠρνήσαντο εἰπόντες , τίς σε κατέστησεν ἄρχοντα καὶ δικαστήν ; τοῦτον ὁ θεὸς καὶ ἄρχοντα καὶ λυτρωτὴν ἀπέσταλκεν σὺν ...
    hunc Mosen quem negaverunt dicentes quis te constituit principem et iudicem hunc Deus principem et redemptorem misit cum manu angeli qui apparuit illi in
  229. οὗτος ἐξήγαγεν αὐτοὺς ποιήσας τέρατα καὶ σημεῖα ἐν γῇ Αἰγύπτῳ καὶ ἐν ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔτη τεσσεράκοντα .
    hic eduxit illos faciens prodigia et signa in terra Aegypti et in Rubro mari et in deserto annis quadraginta
  230. οὗτός ἐστιν ὁ Μωϋσῆς ὁ εἴπας τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ , προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει ὁ θεὸς ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμέ .
    hic est Moses qui dixit filiis Israhel prophetam vobis suscitabit Deus de fratribus vestris tamquam me
  231. οὗτός ἐστιν ὁ γενόμενος ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἐν τῇ ἐρήμῳ μετὰ τοῦ ἀγγέλου τοῦ λαλοῦντος αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ καὶ τῶν πατέρων ἡμῶν ...
    hic est qui fuit in ecclesia in solitudine cum angelo qui loquebatur ei in monte Sina et cum patribus nostris qui accepit verba vitae ...
  232. ᾧ οὐκ ἠθέλησαν ὑπήκοοι γενέσθαι οἱ πατέρες ἡμῶν ἀλλὰ ἀπώσαντο καὶ ἐστράφησαν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν εἰς Αἴγυπτον ,
    cui noluerunt oboedire patres nostri sed reppulerunt et aversi sunt cordibus suis in Aegyptum
  233. εἰπόντες τῷ Ἀαρών · ποίησον ἡμῖν θεοὺς οἳ προπορεύσονται ἡμῶν · ὁ γὰρ Μωϋσῆς οὗτος , ὃς ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου , οὐκ ...
    dicentes ad Aaron fac nobis deos qui praecedant nos Moses enim hic qui eduxit nos de terra Aegypti nescimus quid factum sit ei
  234. καὶ ἐμοσχοποίησαν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις καὶ ἀνήγαγον θυσίαν τῷ εἰδώλῳ , καὶ εὐφραίνοντο ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν .
    et vitulum fecerunt in illis diebus et obtulerunt hostiam simulacro et laetabantur in operibus manuum suarum
  235. ἔστρεψεν δὲ ὁ θεὸς καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς λατρεύειν τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ , καθὼς γέγραπται ἐν βίβλῳ τῶν προφητῶν , μὴ σφάγια καὶ θυσίας ...
    convertit autem Deus et tradidit eos servire militiae caeli sicut scriptum est in libro Prophetarum numquid victimas aut hostias obtulistis mihi annis quadraginta in ...
  236. καὶ ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολὸχ καὶ τὸ ἄστρον τοῦ θεοῦ Ῥομφάν , τοὺς τύπους οὓς ἐποιήσατε προσκυνεῖν αὐτοῖς ; καὶ μετοικιῶ ὑμᾶς ἐπέκεινα ...
    et suscepistis tabernaculum Moloch et sidus dei vestri Rempham figuras quas fecistis adorare eas et transferam vos trans Babylonem
  237. Ἡ σκηνὴ τοῦ μαρτυρίου ἦν τοῖς πατράσιν ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ , καθὼς διετάξατο ὁ λαλῶν τῷ Μωϋσῇ ποιῆσαι αὐτὴν κατὰ τὸν τύπον ὃν ...
    tabernaculum testimonii fuit patribus nostris in deserto sicut disposuit loquens ad Mosen ut faceret illud secundum formam quam viderat
  238. ἣν καὶ εἰσήγαγον διαδεξάμενοι οἱ πατέρες ἡμῶν μετὰ Ἰησοῦ ἐν τῇ κατασχέσει τῶν ἐθνῶν ὧν ἐξῶσεν ὁ θεὸς ἀπὸ προσώπου τῶν πατέρων ἡμῶν ἕως ...
    quod et induxerunt suscipientes patres nostri cum Iesu in possessionem gentium quas expulit Deus a facie patrum nostrorum usque in diebus David
  239. ὃς εὗρεν χάριν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ ᾐτήσατο εὑρεῖν σκήνωμα τῷ οἴκῳ Ἰακώβ .
    qui invenit gratiam ante Deum et petiit ut inveniret tabernaculum Deo Iacob
  240. Σαλωμῶν δὲ οἰκοδόμησεν αὐτῷ οἶκον .
    Salomon autem aedificavit illi domum
  241. ἀλλ’ οὐχ ὁ ὕψιστος ἐν χειροποιήτοις κατοικεῖ · καθὼς ὁ προφήτης λέγει ,
    sed non Excelsus in manufactis habitat sicut propheta dicit
  242. ὁ οὐρανός μοι θρόνος , ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου · ποῖον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι , λέγει κύριος , ἢ τίς τόπος ...
    caelum mihi sedis est terra autem scabillum pedum meorum quam domum aedificabitis mihi dicit Dominus aut quis locus requietionis meae est
  243. οὐχὶ ἡ χείρ μου ἐποίησεν ταῦτα πάντα ;
    nonne manus mea fecit haec omnia
  244. Σκληροτράχηλοι καὶ ἀπερίτμητοι καρδίαις καὶ τοῖς ὠσίν , ὑμεῖς ἀεὶ τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ ἀντιπίπτετε , ὡς οἱ πατέρες ὑμῶν καὶ ὑμεῖς .
    dura cervice et incircumcisi cordibus et auribus vos semper Spiritui Sancto resistitis sicut patres vestri et vos
  245. τίνα τῶν προφητῶν οὐκ ἐδίωξαν οἱ πατέρες ὑμῶν ; καὶ ἀπέκτειναν τοὺς προκαταγγείλαντας περὶ τῆς ἐλεύσεως τοῦ δικαίου οὗ νῦν ὑμεῖς προδόται καὶ φονεῖς ...
    quem prophetarum non sunt persecuti patres vestri et occiderunt eos qui praenuntiabant de adventu Iusti cuius vos nunc proditores et homicidae fuistis
  246. οἵτινες ἐλάβετε τὸν νόμον εἰς διαταγὰς ἀγγέλων , καὶ οὐκ ἐφυλάξατε .
    qui accepistis legem in dispositionem angelorum et non custodistis
  247. Ἀκούοντες δὲ ταῦτα διεπρίοντο ταῖς καρδίαις αὐτῶν καὶ ἔβρυχον τοὺς ὀδόντας ἐπ’ αὐτόν .
    audientes autem haec dissecabantur cordibus suis et stridebant dentibus in eum
  248. ὑπάρχων δὲ πλήρης πνεύματος ἁγίου ἀτενίσας εἰς τὸν οὐρανὸν εἶδεν δόξαν θεοῦ καὶ Ἰησοῦν ἑστῶτα ἐκ δεξιῶν τοῦ θεοῦ ,
    cum autem esset plenus Spiritu Sancto intendens in caelum vidit gloriam Dei et Iesum stantem a dextris Dei et ait ecce video caelos apertos ...
  249. καὶ εἶπεν , ἰδοὺ θεωρῶ τοὺς οὐρανοὺς διηνοιγμένους καὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐκ δεξιῶν ἑστῶτα τοῦ θεοῦ .
    exclamantes autem voce magna continuerunt aures suas et impetum fecerunt unianimiter in eum
  250. κράξαντες δὲ φωνῇ μεγάλῃ συνέσχον τὰ ὦτα αὐτῶν , καὶ ὥρμησαν ὁμοθυμαδὸν ἐπ’ αὐτόν ,
    et eicientes eum extra civitatem lapidabant et testes deposuerunt vestimenta sua secus pedes adulescentis qui vocabatur Saulus
  251. καὶ ἐκβαλόντες ἔξω τῆς πόλεως ἐλιθοβόλουν . καὶ οἱ μάρτυρες ἀπέθεντο τὰ ἱμάτια αὐτῶν παρὰ τοὺς πόδας νεανίου καλουμένου Σαύλου .
    et lapidabant Stephanum invocantem et dicentem Domine Iesu suscipe spiritum meum
  252. καὶ ἐλιθοβόλουν τὸν Στέφανον ἐπικαλούμενον καὶ λέγοντα , κύριε Ἰησοῦ , δέξαι τὸ πνεῦμά μου .
    positis autem genibus clamavit voce magna Domine ne statuas illis hoc peccatum et cum hoc dixisset obdormivit Saulus autem erat consentiens neci eius
  253. θεὶς δὲ τὰ γόνατα ἔκραξεν φωνῇ μεγάλῃ · κύριε , μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην . καὶ τοῦτο εἰπὼν ἐκοιμήθη .
  254. Σαῦλος δὲ ἦν συνευδοκῶν τῇ ἀναιρέσει αὐτοῦ . Ἐγένετο δὲ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ διωγμὸς μέγας ἐπὶ τὴν ἐκκλησίαν τὴν ἐν Ἱεροσολύμοις · πάντες ...
    facta est autem in illa die persecutio magna in ecclesia quae erat Hierosolymis et omnes dispersi sunt per regiones Iudaeae et Samariae praeter apostolos
  255. συνεκόμισαν δὲ τὸν Στέφανον ἄνδρες εὐλαβεῖς καὶ ἐποίησαν κοπετὸν μέγαν ἐπ’ αὐτῷ .
    curaverunt autem Stephanum viri timorati et fecerunt planctum magnum super illum
  256. Σαῦλος δὲ ἐλυμαίνετο τὴν ἐκκλησίαν κατὰ τοὺς οἴκους εἰσπορευόμενος , σύρων τε ἄνδρας καὶ γυναῖκας παρεδίδου εἰς φυλακήν .
    Saulus vero devastabat ecclesiam per domos intrans et trahens viros ac mulieres tradebat in custodiam
  257. Οἱ μὲν οὖν διασπαρέντες διῆλθον εὐαγγελιζόμενοι τὸν λόγον .
    igitur qui dispersi erant pertransiebant evangelizantes verbum
  258. Φίλιππος δὲ κατελθὼν εἰς τὴν πόλιν τῆς Σαμαρίας ἐκήρυσσεν αὐτοῖς τὸν Χριστόν .
    Philippus autem descendens in civitatem Samariae praedicabat illis Christum
  259. προσεῖχον δὲ οἱ ὄχλοι τοῖς λεγομένοις ὑπὸ τοῦ Φιλίππου ὁμοθυμαδὸν ἐν τῷ ἀκούειν αὐτοὺς καὶ βλέπειν τὰ σημεῖα ἃ ἐποίει ·
    intendebant autem turbae his quae a Philippo dicebantur unianimiter audientes et videntes signa quae faciebat
  260. πολλοὶ γὰρ τῶν ἐχόντων πνεύματα ἀκάθαρτα βοῶντα φωνῇ μεγάλῃ ἐξήρχοντο , πολλοὶ δὲ παραλελυμένοι καὶ χωλοὶ ἐθεραπεύθησαν ·
    multi enim eorum qui habebant spiritus inmundos clamantes voce magna exiebant multi autem paralytici et claudi curati sunt
  261. ἐγένετο δὲ πολλὴ χαρὰ ἐν τῇ πόλει ἐκείνῃ .
    factum est ergo magnum gaudium in illa civitate
  262. Ἀνὴρ δέ τις ὀνόματι Σίμων προϋπῆρχεν ἐν τῇ πόλει μαγεύων καὶ ἐξιστάνων τὸ ἔθνος τῆς Σαμαρίας , λέγων εἶναί τινα ἑαυτὸν μέγαν ,
    vir autem quidam nomine Simon qui ante fuerat in civitate magus seducens gentem Samariae dicens esse se aliquem magnum
  263. ᾧ προσεῖχον πάντες ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου λέγοντες , οὗτός ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ θεοῦ ἡ καλουμένη μεγάλη .
    cui auscultabant omnes a minimo usque ad maximum dicentes hic est virtus Dei quae vocatur Magna
  264. προσεῖχον δὲ αὐτῷ διὰ τὸ ἱκανῷ χρόνῳ ταῖς μαγίαις ἐξεστακέναι αὐτούς .
    adtendebant autem eum propter quod multo tempore magicis suis dementasset eos
  265. ὅτε δὲ ἐπίστευσαν τῷ Φιλίππῳ εὐαγγελιζομένῳ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ καὶ τοῦ ὀνόματος Ἰησοῦ Χριστοῦ , ἐβαπτίζοντο ἄνδρες τε καὶ γυναῖκες .
    cum vero credidissent Philippo evangelizanti de regno Dei et nomine Iesu Christi baptizabantur viri ac mulieres
  266. ὁ δὲ Σίμων καὶ αὐτὸς ἐπίστευσεν , καὶ βαπτισθεὶς ἦν προσκαρτερῶν τῷ Φιλίππῳ , θεωρῶν τε σημεῖα καὶ δυνάμεις μεγάλας γινομένας ἐξίστατο .
    tunc Simon et ipse credidit et cum baptizatus esset adherebat Philippo videns etiam signa et virtutes maximas fieri stupens admirabatur
  267. ἀκούσαντες δὲ οἱ ἐν Ἱεροσολύμοις ἀπόστολοι ὅτι δέδεκται ἡ Σαμάρια τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἀπέστειλαν πρὸς αὐτοὺς Πέτρον καὶ Ἰωάννην ,
    cum autem audissent apostoli qui erant Hierosolymis quia recepit Samaria verbum Dei miserunt ad illos Petrum et Iohannem
  268. οἵτινες καταβάντες προσηύξαντο περὶ αὐτῶν ὅπως λάβωσιν πνεῦμα ἅγιον ·
    qui cum venissent oraverunt pro ipsis ut acciperent Spiritum Sanctum
  269. οὐδέπω γὰρ ἦν ἐπ’ οὐδενὶ αὐτῶν ἐπιπεπτωκός , μόνον δὲ βεβαπτισμένοι ὑπῆρχον εἰς τὸ ὄνομα τοῦ κυρίου Ἰησοῦ .
    nondum enim in quemquam illorum venerat sed baptizati tantum erant in nomine Domini Iesu
  270. τότε ἐπετίθεσαν τὰς χεῖρας ἐπ’ αὐτούς , καὶ ἐλάμβανον πνεῦμα ἅγιον .
    tunc inponebant manus super illos et accipiebant Spiritum Sanctum
  271. ἰδὼν δὲ ὁ Σίμων ὅτι διὰ τῆς ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν τῶν ἀποστόλων δίδοται τὸ πνεῦμα , προσήνεγκεν αὐτοῖς χρήματα
    cum vidisset autem Simon quia per inpositionem manus apostolorum daretur Spiritus Sanctus obtulit eis pecuniam
  272. λέγων , δότε καὶ ἐμοί τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἵνα ᾧ ἐὰν ἐπιθῶ τὰς χεῖρας λαμβάνῃ πνεῦμα ἅγιον .
    dicens date et mihi hanc potestatem ut cuicumque inposuero manus accipiat Spiritum Sanctum Petrus autem dixit ad eum
  273. Πέτρος δὲ εἶπεν πρὸς αὐτόν , τὸ ἀργύριόν σου σὺν σοὶ εἴη εἰς ἀπώλειαν , ὅτι τὴν δωρεὰν τοῦ θεοῦ ἐνόμισας διὰ χρημάτων κτᾶσθαι
    pecunia tua te cum sit in perditionem quoniam donum Dei existimasti pecunia possideri
  274. οὐκ ἔστιν σοι μερὶς οὐδὲ κλῆρος ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ , ἡ γὰρ καρδία σου οὐκ ἔστιν εὐθεῖα ἔναντι τοῦ θεοῦ .
    non est tibi pars ne que sors in sermone isto cor enim tuum non est rectum coram Deo
  275. μετανόησον οὖν ἀπὸ τῆς κακίας σου ταύτης , καὶ δεήθητι τοῦ κυρίου εἰ ἄρα ἀφεθήσεταί σοι ἡ ἐπίνοια τῆς καρδίας σου ·
    paenitentiam itaque age ab hac nequitia tua et roga Deum si forte remittatur tibi haec cogitatio cordis tui
  276. εἰς γὰρ χολὴν πικρίας καὶ σύνδεσμον ἀδικίας ὁρῶ σε ὄντα .
    in felle enim amaritudinis et obligatione iniquitatis video te esse
  277. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Σίμων εἶπεν , δεήθητε ὑμεῖς ὑπὲρ ἐμοῦ πρὸς τὸν κύριον ὅπως μηδὲν ἐπέλθῃ ἐπ’ ἐμὲ ὧν εἰρήκατε .
    respondens autem Simon dixit precamini vos pro me ad Dominum ut nihil veniat super me horum quae dixistis
  278. Οἱ μὲν οὖν διαμαρτυράμενοι καὶ λαλήσαντες τὸν λόγον τοῦ κυρίου ὑπέστρεφον εἰς Ἱεροσόλυμα , πολλάς τε κώμας τῶν Σαμαριτῶν εὐηγγελίζοντο .
    et illi quidem testificati et locuti verbum Domini rediebant Hierosolymam et multis regionibus Samaritanorum evangelizabant
  279. Ἄγγελος δὲ κυρίου ἐλάλησεν πρὸς Φίλιππον λέγων · ἀνάστηθι καὶ πορεύου κατὰ μεσημβρίαν ἐπὶ τὴν ὁδὸν τὴν καταβαίνουσαν ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ εἰς Γάζαν · αὕτη ...
    angelus autem Domini locutus est ad Philippum dicens surge et vade contra meridianum ad viam quae descendit ab Hierusalem in Gazam haec est deserta
  280. καὶ ἀναστὰς ἐπορεύθη · καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ Αἰθίοψ εὐνοῦχος δυνάστης Κανδάκης βασιλίσσης Αἰθιόπων , ὃς ἦν ἐπὶ πάσης τῆς γάζης αὐτῆς , ἐληλύθει προσκυνήσων ...
    et surgens abiit et ecce vir aethiops eunuchus potens Candacis reginae Aethiopum qui erat super omnes gazas eius venerat adorare in Hierusalem
  281. ἦν τε ὑποστρέφων καὶ καθήμενος ἐπὶ τοῦ ἅρματος αὐτοῦ ἀνεγίνωσκεν τὸν προφήτην Ἠσαΐαν .
    et revertebatur sedens super currum suum legens que prophetam Esaiam
  282. εἶπεν δὲ τὸ πνεῦμα τῷ Φιλίππῳ , πρόσελθε καὶ κολλήθητι τῷ ἅρματι τούτῳ .
    dixit autem Spiritus Philippo accede et adiunge te ad currum istum
  283. προσδραμὼν δὲ ὁ Φίλιππος ἤκουσεν αὐτοῦ ἀναγινώσκοντος Ἠσαΐαν τὸν προφήτην , καὶ εἶπεν · ἆρά γε γινώσκεις ἃ ἀναγινώσκεις ;
    adcurrens autem Philippus audivit illum legentem Esaiam prophetam et dixit putas ne intellegis quae legis
  284. ὁ δὲ εἶπεν , πῶς γὰρ ἂν δυναίμην ἐὰν μή τις ὁδηγήσει με ; παρεκάλεσέν τε τὸν Φίλιππον ἀναβάντα καθίσαι σὺν αὐτῷ .
    qui ait et quomodo possum si non aliquis ostenderit mihi rogavit que Philippum ut ascenderet et sederet se cum
  285. ἡ δὲ περιοχὴ τῆς γραφῆς ἣν ἀνεγίνωσκεν ἦν αὕτη · ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη , καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείραντος αὐτὸν ἄφωνος ...
    locus autem scripturae quam legebat erat hic tamquam ovis ad occisionem ductus est et sicut agnus coram tondente se sine voce sic non aperuit ...
  286. ἐν τῇ ταπεινώσει ἡ κρίσις αὐτοῦ ἤρθη · τὴν γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται ; ὅτι αἴρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ .
    in humilitate iudicium eius sublatum est generationem illius quis enarrabit quoniam tollitur de terra vita eius
  287. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ εὐνοῦχος τῷ Φιλίππῳ εἶπεν , δέομαί σου , περὶ τίνος ὁ προφήτης λέγει τοῦτο ; περὶ ἑαυτοῦ ἢ περὶ ἑτέρου τινός
    respondens autem eunuchus Philippo dixit obsecro te de quo propheta dicit hoc de se an de alio aliquo
  288. ἀνοίξας δὲ ὁ Φίλιππος τὸ στόμα αὐτοῦ καὶ ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς γραφῆς ταύτης εὐηγγελίσατο αὐτῷ τὸν Ἰησοῦν .
    aperiens autem Philippus os suum et incipiens ab scriptura ista evangelizavit illi Iesum
  289. ὡς δὲ ἐπορεύοντο κατὰ τὴν ὁδόν , ἦλθον ἐπί τι ὕδωρ , καί φησιν ὁ εὐνοῦχος · ἰδοὺ ὕδωρ · τί κωλύει με βαπτισθῆναι
    et dum irent per viam venerunt ad quandam aquam et ait eunuchus ecce aqua quid prohibet me baptizari
  290. καὶ ἐκέλευσεν στῆναι τὸ ἅρμα , καὶ κατέβησαν ἀμφότεροι εἰς τὸ ὕδωρ ὅ τε Φίλιππος καὶ ὁ εὐνοῦχος , καὶ ἐβάπτισεν αὐτόν .
    et iussit stare currum et descenderunt uterque in aquam Philippus et eunuchus et baptizavit eum
  291. ὅτε δὲ ἀνέβησαν ἐκ τοῦ ὕδατος , πνεῦμα κυρίου ἥρπασεν τὸν Φίλιππον , καὶ οὐκ εἶδεν αὐτὸν οὐκέτι ὁ εὐνοῦχος · ἐπορεύετο γὰρ τὴν ...
    cum autem ascendissent de aqua Spiritus Domini rapuit Philippum et amplius non vidit eum eunuchus ibat enim per viam suam gaudens
  292. Φίλιππος δὲ εὑρέθη εἰς Ἄζωτον , καὶ διερχόμενος εὐηγγελίζετο τὰς πόλεις πάσας ἕως τοῦ ἐλθεῖν αὐτὸν εἰς Καισάριαν .
    Philippus autem inventus est in Azoto et pertransiens evangelizabat civitatibus cunctis donec veniret Caesaream
  293. Ὁ δὲ Σαῦλος , ἔτι ἐμπνέων ἀπειλῆς καὶ φόνου εἰς τοὺς μαθητὰς τοῦ κυρίου , προσελθὼν τῷ ἀρχιερεῖ
    Saulus autem adhuc inspirans minarum et caedis in discipulos Domini accessit ad principem sacerdotum
  294. ᾐτήσατο παρ’ αὐτοῦ ἐπιστολὰς εἰς Δαμασκὸν πρὸς τὰς συναγωγάς , ὅπως ἄν τινας εὕρῃ ὄντας τῆς ὁδοῦ , ἄνδρας τε καὶ γυναῖκας , δεδεμένους ...
    et petiit ab eo epistulas in Damascum ad synagogas ut si quos invenisset huius viae viros ac mulieres vinctos perduceret in Hierusalem
  295. ἐν δὲ τῷ πορεύεσθαι ἐγένετο αὐτὸν ἐγγίζειν τῇ Δαμασκῷ , ἐξαίφνης τε αὐτὸν περιήστραψεν φῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ,
    et cum iter faceret contigit ut adpropinquaret Damasco et subito circumfulsit eum lux de caelo
  296. καὶ πεσὼν ἐπὶ τὴν γῆν ἤκουσεν φωνὴν λέγουσαν αὐτῷ , Σαοὺλ Σαούλ , τί με διώκεις ;
    et cadens in terram audivit vocem dicentem sibi Saule Saule quid me persequeris
  297. εἶπεν δέ · τίς εἶ , κύριε ; ὁ δέ · ἐγώ εἰμι Ἰησοῦς ὃν σὺ διώκεις ·
    qui dixit quis es Domine et ille ego sum Iesus quem tu persequeris
  298. ἀλλὰ ἀνάστηθι καὶ εἴσελθε εἰς τὴν πόλιν , καὶ λαληθήσεταί σοι ὅ τι σε δεῖ ποιεῖν .
  299. οἱ δὲ ἄνδρες οἱ συνοδεύοντες αὐτῷ εἱστήκεισαν ἐνεοί , ἀκούοντες μὲν τῆς φωνῆς μηδένα δὲ θεωροῦντες .
    sed surge et ingredere civitatem et dicetur tibi quid te oporteat facere viri autem illi qui comitabantur cum eo stabant stupefacti audientes quidem vocem ...
  300. ἠγέρθη δὲ Σαῦλος ἀπὸ τῆς γῆς , ἠνοιγμένων δὲ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ οὐδὲν ἔβλεπεν · χειραγωγοῦντες δὲ αὐτὸν εἰσήγαγον εἰς Δαμασκόν .
    surrexit autem Saulus de terra apertis que oculis nihil videbat ad manus autem illum trahentes introduxerunt Damascum
  301. καὶ ἦν ἡμέρας τρεῖς μὴ βλέπων , καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲ ἔπιεν .
    et erat tribus diebus non videns et non manducavit ne que bibit
  302. Ἦν δέ τις μαθητὴς ἐν Δαμασκῷ ὀνόματι Ἀνανίας , καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν ἐν ὁράματι ὁ κύριος · Ἀνανία . ὁ δὲ εἶπεν , ...
    erat autem quidam discipulus Damasci nomine Ananias et dixit ad illum in visu Dominus Anania at ille ait ecce ego Domine
  303. ὁ δὲ κύριος πρὸς αὐτόν , ἀναστὰς πορεύθητι ἐπὶ τὴν ῥύμην τὴν καλουμένην εὐθεῖαν καὶ ζήτησον ἐν οἰκίᾳ Ἰούδα Σαῦλον ὀνόματι Ταρσέα · ἰδοὺ ...
    et Dominus ad illum surgens vade in vicum qui vocatur Rectus et quaere in domo Iudae Saulum nomine Tarsensem ecce enim orat
  304. καὶ εἶδεν ἄνδρα Ἀνανίαν ὀνόματι εἰσελθόντα καὶ ἐπιθέντα αὐτῷ χεῖρας , ὅπως ἀναβλέψῃ .
    et vidit virum Ananiam nomine introeuntem et inponentem sibi manus ut visum recipiat
  305. ἀπεκρίθη δὲ Ἀνανίας · κύριε , ἤκουσα ἀπὸ πολλῶν περὶ τοῦ ἀνδρὸς τούτου , ὅσα κακὰ τοῖς ἁγίοις σου ἐποίησεν ἐν Ἱερουσαλήμ ·
    respondit autem Ananias Domine audivi a multis de viro hoc quanta mala sanctis tuis fecerit in Hierusalem
  306. καὶ ὧδε ἔχει ἐξουσίαν παρὰ τῶν ἀρχιερέων δῆσαι πάντας τοὺς ἐπικαλουμένους τὸ ὄνομά σου .
    et hic habet potestatem a principibus sacerdotum alligandi omnes qui invocant nomen tuum
  307. εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ κύριος , πορεύου , ὅτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστίν μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον ἐθνῶν τε καὶ ...
    dixit autem ad eum Dominus vade quoniam vas electionis est mihi iste ut portet nomen meum coram gentibus et regibus et filiis Israhel
  308. ἐγὼ γὰρ ὑποδείξω αὐτῷ ὅσα δεῖ αὐτὸν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματός μου παθεῖν .
    ego enim ostendam illi quanta oporteat eum pro nomine meo pati
  309. Ἀπῆλθεν δὲ Ἀνανίας καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν , καὶ ἐπιθεὶς ἐπ’ αὐτὸν τὰς χεῖρας εἶπεν · Σαοὺλ ἀδελφέ , ὁ κύριος ἀπέσταλκέν με ...
    et abiit Ananias et introivit in domum et inponens ei manus dixit Saule frater Dominus misit me Iesus qui apparuit tibi in via qua ...
  310. καὶ εὐθέως ἀπέπεσαν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν ὡς λεπίδες , ἀνέβλεψέν τε , καὶ ἀναστὰς ἐβαπτίσθη ,
    et confestim ceciderunt ab oculis eius tamquam squamae et visum recepit et surgens baptizatus est
  311. καὶ λαβὼν τροφὴν ἐνίσχυσεν . Ἐγένετο δὲ μετὰ τῶν ἐν Δαμασκῷ μαθητῶν ἡμέρας τινάς ,
    et cum accepisset cibum confortatus est fuit autem cum discipulis qui erant Damasci per dies aliquot
  312. καὶ εὐθέως ἐν ταῖς συναγωγαῖς ἐκήρυσσεν τὸν Ἰησοῦν ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ .
    et continuo in synagogis praedicabat Iesum quoniam hic est Filius Dei
  313. ἐξίσταντο δὲ πάντες οἱ ἀκούοντες καὶ ἔλεγον , οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ πορθήσας εἰς Ἱερουσαλὴμ τοὺς ἐπικαλουμένους τὸ ὄνομα τοῦτο , καὶ ὧδε εἰς ...
    stupebant autem omnes qui audiebant et dicebant nonne hic est qui expugnabat in Hierusalem eos qui invocabant nomen istud et huc ad hoc venit ...
  314. Σαῦλος δὲ μᾶλλον ἐνεδυναμοῦτο καὶ συνέχυννεν Ἰουδαίους τοὺς κατοικοῦντας ἐν Δαμασκῷ , συμβιβάζων ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Χριστός .
    Saulus autem magis convalescebat et confundebat Iudaeos qui habitabant Damasci adfirmans quoniam hic est Christus
  315. Ὡς δὲ ἐπληροῦντο ἡμέραι ἱκαναί , συνεβουλεύσαντο οἱ Ἰουδαῖοι ἀνελεῖν αὐτόν ·
    cum implerentur autem dies multi consilium fecerunt Iudaei ut eum interficerent
  316. ἐγνώσθη δὲ τῷ Σαύλῳ ἡ ἐπιβουλὴ αὐτῶν . παρετηροῦντο δὲ καὶ τὰς πύλας ἡμέρας τε καὶ νυκτὸς ὅπως αὐτὸν ἀνέλωσιν ·
    notae autem factae sunt Saulo insidiae eorum custodiebant autem et portas die ac nocte ut eum interficerent
  317. λαβόντες δὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ νυκτὸς διὰ τοῦ τείχους καθῆκαν αὐτὸν χαλάσαντες ἐν σπυρίδι .
    accipientes autem discipuli eius nocte per murum dimiserunt eum submittentes in sporta
  318. Παραγενόμενος δὲ εἰς Ἱερουσαλὴμ ἐπείραζεν κολλᾶσθαι τοῖς μαθηταῖς · καὶ πάντες ἐφοβοῦντο αὐτόν , μὴ πιστεύοντες ὅτι ἐστὶν μαθητής .
    cum autem venisset in Hierusalem temptabat iungere se discipulis et omnes timebant eum non credentes quia esset discipulus
  319. Βαρναβᾶς δὲ ἐπιλαβόμενος αὐτὸν ἤγαγεν πρὸς τοὺς ἀποστόλους , καὶ διηγήσατο αὐτοῖς πῶς ἐν τῇ ὁδῷ εἶδεν τὸν κύριον καὶ ὅτι ἐλάλησεν αὐτῷ , ...
    Barnabas autem adprehensum illum duxit ad apostolos et narravit illis quomodo in via vidisset Dominum et quia locutus est ei et quomodo in Damasco ...
  320. καὶ ἦν μετ’ αὐτῶν εἰσπορευόμενος καὶ ἐκπορευόμενος εἰς Ἱερουσαλήμ , παρρησιαζόμενος ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ κυρίου ,
    et erat cum illis intrans et exiens in Hierusalem et fiducialiter agens in nomine Domini
  321. ἐλάλει τε καὶ συνεζήτει πρὸς τοὺς Ἑλληνιστάς · οἱ δὲ ἐπεχείρουν ἀνελεῖν αὐτόν .
    loquebatur quoque et disputabat cum Graecis illi autem quaerebant occidere eum
  322. ἐπιγνόντες δὲ οἱ ἀδελφοὶ κατήγαγον αὐτὸν εἰς Καισάριαν καὶ ἐξαπέστειλαν αὐτὸν εἰς Ταρσόν .
    quod cum cognovissent fratres deduxerunt eum Caesaream et dimiserunt Tarsum
  323. Ἡ μὲν οὖν ἐκκλησία καθ’ ὅλης τῆς Ἰουδαίας καὶ Γαλιλαίας καὶ Σαμαρίας εἶχεν εἰρήνην , οἰκοδομουμένη καὶ πορευομένη τῷ φόβῳ τοῦ κυρίου , καὶ ...
    ecclesia quidem per totam Iudaeam et Galilaeam et Samariam habebat pacem et aedificabatur ambulans in timore Domini et consolatione Sancti Spiritus replebatur
  324. ἐγένετο δὲ Πέτρον διερχόμενον διὰ πάντων κατελθεῖν καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους τοὺς κατοικοῦντας Λύδδα .
    factum est autem Petrum dum pertransiret universos devenire et ad sanctos qui habitabant Lyddae
  325. εὗρεν δὲ ἐκεῖ ἄνθρωπόν τινα ὀνόματι Αἰνέαν ἐξ ἐτῶν ὀκτὼ κατακείμενον ἐπὶ κραβάττου , ὃς ἦν παραλελυμένος .
    invenit autem ibi hominem quendam nomine Aeneam ab annis octo iacentem in grabatto qui erat paralyticus
  326. καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ Πέτρος , Αἰνέα , ἰᾶταί σε Ἰησοῦς Χριστός · ἀνάστηθι καὶ στρῶσον σεαυτῷ . καὶ εὐθέως ἀνέστη .
    et ait illi Petrus Aeneas sanat te Iesus Christus surge et sterne tibi et continuo surrexit
  327. καὶ εἶδαν αὐτὸν πάντες οἱ κατοικοῦντες Λύδδα καὶ τὸν Σαρῶνα , οἵτινες ἐπέστρεψαν ἐπὶ τὸν κύριον .
    et viderunt illum omnes qui habitabant Lyddae et Saronae qui conversi sunt ad Dominum
  328. ἐν Ἰόππῃ δέ τις ἦν μαθήτρια ὀνόματι Ταβιθά , ἣ διερμηνευομένη λέγεται Δορκάς · αὕτη ἦν πλήρης ἀγαθῶν ἔργων καὶ ἐλεημοσυνῶν ὧν ἐποίει .
    in Ioppe autem fuit quaedam discipula nomine Tabitas quae interpretata dicitur Dorcas haec erat plena operibus bonis et elemosynis quas faciebat
  329. ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἀσθενήσασαν αὐτὴν ἀποθανεῖν · λούσαντες δὲ ἔθηκαν αὐτὴν ἐν ὑπερῴῳ .
    factum est autem in diebus illis ut infirmata moreretur quam cum lavissent posuerunt eam in cenaculo
  330. ἐγγὺς δὲ οὔσης Λύδδας τῇ Ἰόππῃ οἱ μαθηταὶ ἀκούσαντες ὅτι Πέτρος ἐστὶν ἐν αὐτῇ ἀπέστειλαν δύο ἄνδρας πρὸς αὐτὸν παρακαλοῦντες , μὴ ὀκνήσῃς διελθεῖν ...
    cum autem prope esset Lydda ab Ioppe discipuli audientes quia Petrus esset in ea miserunt duos viros ad eum rogantes ne pigriteris venire usque ...
  331. ἀναστὰς δὲ Πέτρος συνῆλθεν αὐτοῖς · ὃν παραγενόμενον ἀνήγαγον εἰς τὸ ὑπερῷον , καὶ παρέστησαν αὐτῷ πᾶσαι αἱ χῆραι κλαίουσαι καὶ ἐπιδεικνύμεναι χιτῶνας καὶ ...
    exsurgens autem Petrus venit cum illis et cum advenisset duxerunt illum in cenaculum et circumsteterunt illum omnes viduae flentes et ostendentes tunicas et vestes ...
  332. ἐκβαλὼν δὲ ἔξω πάντας ὁ Πέτρος καὶ θεὶς τὰ γόνατα προσηύξατο , καὶ ἐπιστρέψας πρὸς τὸ σῶμα εἶπεν , Ταβιθά , ἀνάστηθι . ἡ ...
    eiectis autem omnibus foras Petrus ponens genua oravit et conversus ad corpus dixit Tabita surge at illa aperuit oculos suos et viso Petro resedit
  333. δοὺς δὲ αὐτῇ χεῖρα ἀνέστησεν αὐτήν , φωνήσας δὲ τοὺς ἁγίους καὶ τὰς χήρας παρέστησεν αὐτὴν ζῶσαν .
    dans autem illi manum erexit eam et cum vocasset sanctos et viduas adsignavit eam vivam
  334. γνωστὸν δὲ ἐγένετο καθ’ ὅλης τῆς Ἰόππης , καὶ ἐπίστευσαν πολλοὶ ἐπὶ τὸν κύριον .
    notum autem factum est per universam Ioppen et crediderunt multi in Domino
  335. ἐγένετο δὲ ἡμέρας ἱκανὰς μεῖναι ἐν Ἰόππῃ παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ .
    factum est autem ut dies multos moraretur in Ioppe apud quendam Simonem coriarium
  336. Ἀνὴρ δέ τις ἐν Καισαρίᾳ ὀνόματι Κορνήλιος , ἑκατοντάρχης ἐκ σπείρης τῆς καλουμένης Ἰταλικῆς ,
    vir autem quidam erat in Caesarea nomine Cornelius centurio cohortis quae dicitur Italica
  337. εὐσεβὴς καὶ φοβούμενος τὸν θεὸν σὺν παντὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ , ποιῶν ἐλεημοσύνας πολλὰς τῷ λαῷ καὶ δεόμενος τοῦ θεοῦ διαπαντός ,
    religiosus et timens Deum cum omni domo sua faciens elemosynas multas plebi et deprecans Deum semper
  338. εἶδεν ἐν ὁράματι φανερῶς ὡσεὶ περὶ ὥραν ἐνάτην τῆς ἡμέρας ἄγγελον τοῦ θεοῦ εἰσελθόντα πρὸς αὐτὸν καὶ εἰπόντα αὐτῷ , Κορνήλιε .
    vidit in visu manifeste quasi hora nona diei angelum Dei introeuntem ad se et dicentem sibi Corneli
  339. ὁ δὲ ἀτενίσας αὐτῷ καὶ ἔμφοβος γενόμενος εἶπεν , τί ἐστιν , κύριε ; εἶπεν δὲ αὐτῷ , αἱ προσευχαί σου καὶ αἱ ἐλεημοσύναι ...
    at ille intuens eum timore correptus dixit quid est domine dixit autem illi orationes tuae et elemosynae tuae ascenderunt in memoriam in conspectu Dei
  340. καὶ νῦν πέμψον ἄνδρας εἰς Ἰόππην καὶ μετάπεμψαι Σίμωνά τινα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος ·
    et nunc mitte viros in Ioppen et accersi Simonem quendam qui cognominatur Petrus
  341. οὗτος ξενίζεται παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ , ᾧ ἐστιν οἰκία παρὰ θάλασσαν .
    hic hospitatur apud Simonem quendam coriarium cuius est domus iuxta mare
  342. ὡς δὲ ἀπῆλθεν ὁ ἄγγελος ὁ λαλῶν αὐτῷ , φωνήσας δύο τῶν οἰκετῶν καὶ στρατιώτην εὐσεβῆ τῶν προσκαρτερούντων αὐτῷ ,
    et cum discessisset angelus qui loquebatur illi vocavit duos domesticos suos et militem metuentem Dominum ex his qui illi parebant
  343. καὶ ἐξηγησάμενος ἅπαντα αὐτοῖς ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὴν Ἰόππην .
    quibus cum narrasset omnia misit illos in Ioppen
  344. Τῇ δὲ ἐπαύριον ὁδοιπορούντων αὐτῶν καὶ τῇ πόλει ἐγγιζόντων ἀνέβη Πέτρος ἐπὶ τὸ δῶμα προσεύξασθαι περὶ ὥραν ἕκτην .
    postera autem die iter illis facientibus et adpropinquantibus civitati ascendit Petrus in superiora ut oraret circa horam sextam
  345. ἐγένετο δὲ πρόσπεινος καὶ ἤθελεν γεύσασθαι · παρασκευαζόντων δὲ αὐτῶν ἐγένετο ἐπ’ αὐτὸν ἔκστασις ,
    et cum esuriret voluit gustare parantibus autem eis cecidit super eum mentis excessus
  346. καὶ θεωρεῖ τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον καὶ καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιέμενον ἐπὶ τῆς γῆς ,
    et videt caelum apertum et descendens vas quoddam velut linteum magnum quattuor initiis submitti de caelo in terram
  347. ἐν ᾧ ὑπῆρχεν πάντα τὰ τετράποδα καὶ ἑρπετὰ τῆς γῆς καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ .
    in quo erant omnia quadrupedia et serpentia terrae et volatilia caeli
  348. καὶ ἐγένετο φωνὴ πρὸς αὐτόν , ἀναστάς , Πέτρε , θῦσον καὶ φάγε .
    et facta est vox ad eum surge Petre et occide et manduca
  349. ὁ δὲ Πέτρος εἶπεν , μηδαμῶς , κύριε , ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν καὶ ἀκάθαρτον .
    ait autem Petrus absit Domine quia numquam manducavi omne commune et inmundum
  350. καὶ φωνὴ πάλιν ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτόν , ἃ ὁ θεὸς ἐκαθάρισεν σὺ μὴ κοίνου .
    et vox iterum secundo ad eum quae Deus purificavit ne tu commune dixeris
  351. τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ τρίς , καὶ εὐθὺς ἀνελήμφθη τὸ σκεῦος εἰς τὸν οὐρανόν .
    hoc autem factum est per ter et statim receptum est vas in caelum
  352. ὡς δὲ ἐν ἑαυτῷ διηπόρει ὁ Πέτρος τί ἂν εἴη τὸ ὅραμα ὃ εἶδεν , ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οἱ ἀπεσταλμένοι ὑπὸ τοῦ Κορνηλίου διερωτήσαντες ...
    et dum intra se haesitaret Petrus quidnam esset visio quam vidisset ecce viri qui missi erant a Cornelio inquirentes domum Simonis adstiterunt ad ianuam
  353. καὶ φωνήσαντες ἐπυνθάνοντο εἰ Σίμων ὁ ἐπικαλούμενος Πέτρος ἐνθάδε ξενίζεται .
    et cum vocassent interrogabant si Simon qui cognominatur Petrus illic haberet hospitium
  354. τοῦ δὲ Πέτρου διενθυμουμένου περὶ τοῦ ὁράματος εἶπεν τὸ πνεῦμα αὐτῷ , ἰδοὺ ἄνδρες ζητοῦντές σε ·
    Petro autem cogitante de visione dixit Spiritus ei ecce viri tres quaerunt te
  355. ἀλλὰ ἀναστὰς κατάβηθι καὶ πορεύου σὺν αὐτοῖς μηδὲν διακρινόμενος , ὅτι ἐγὼ ἀπέσταλκα αὐτούς .
    surge itaque et descende et vade cum eis nihil dubitans quia ego misi illos
  356. καταβὰς δὲ Πέτρος πρὸς τοὺς ἄνδρας εἶπεν , ἰδοὺ ἐγώ εἰμι ὃν ζητεῖτε · τίς ἡ αἰτία δι’ ἣν πάρεστε ;
    descendens autem Petrus ad viros dixit ecce ego sum quem quaeritis quae causa est propter quam venistis
  357. οἱ δὲ εἶπαν , Κορνήλιος ἑκατοντάρχης , ἀνὴρ δίκαιος καὶ φοβούμενος τὸν θεὸν μαρτυρούμενός τε ὑπὸ ὅλου τοῦ ἔθνους τῶν Ἰουδαίων , ἐχρηματίσθη ὑπὸ ...
    qui dixerunt Cornelius centurio vir iustus et timens Deum et testimonium habens ab universa gente Iudaeorum responsum accepit ab angelo sancto accersire te in ...
  358. εἰσκαλεσάμενος οὖν αὐτοὺς ἐξένισεν . Τῇ δὲ ἐπαύριον ἀναστὰς ἐξῆλθεν σὺν αὐτοῖς , καί τινες τῶν ἀδελφῶν τῶν ἀπὸ Ἰόππης συνῆλθον αὐτῷ .
    introducens igitur eos recepit hospitio sequenti autem die surgens profectus est cum eis et quidam ex fratribus ab Ioppe comitati sunt eum
  359. τῇ δὲ ἐπαύριον εἰσῆλθεν εἰς τὴν Καισάριαν · ὁ δὲ Κορνήλιος ἦν προσδοκῶν αὐτούς , συνκαλεσάμενος τοὺς συγγενεῖς αὐτοῦ καὶ τοὺς ἀναγκαίους φίλους .
    altera autem die introivit Caesaream Cornelius vero expectabat illos convocatis cognatis suis et necessariis amicis
  360. ὡς δὲ ἐγένετο τοῦ εἰσελθεῖν τὸν Πέτρον , συναντήσας αὐτῷ ὁ Κορνήλιος πεσὼν ἐπὶ τοὺς πόδας προσεκύνησεν .
    et factum est cum introisset Petrus obvius ei Cornelius et procidens ad pedes adoravit
  361. ὁ δὲ Πέτρος ἤγειρεν αὐτὸν λέγων , ἀνάστηθι · καὶ ἐγὼ αὐτὸς ἄνθρωπός εἰμι .
    Petrus vero levavit eum dicens surge et ego ipse homo sum
  362. καὶ συνομιλῶν αὐτῷ εἰσῆλθεν , καὶ εὑρίσκει συνεληλυθότας πολλούς ,
    et loquens cum illo intravit et invenit multos qui convenerant
  363. ἔφη τε πρὸς αὐτούς , ὑμεῖς ἐπίστασθε ὡς ἀθέμιτόν ἐστιν ἀνδρὶ Ἰουδαίῳ κολλᾶσθαι ἢ προσέρχεσθαι ἀλλοφύλῳ · καὶ ἐμοί ἔδειξεν ὁ θεὸς μηδένα κοινὸν ...
    dixit que ad illos vos scitis quomodo abominatum sit viro iudaeo coniungi aut accedere ad alienigenam et mihi ostendit Deus neminem communem aut inmundum ...
  364. διὸ καὶ ἀναντιρρήτως ἦλθον μεταπεμφθείς . πυνθάνομαι οὖν τίνι λόγῳ μετεπέμψασθέ με ;
    propter quod sine dubitatione veni accersitus interrogo ergo quam ob causam accersistis me
  365. καὶ ὁ Κορνήλιος ἔφη , ἀπὸ τετάρτης ἡμέρας μέχρι ταύτης τῆς ὥρας ἤμην τὴν ἐνάτην προσευχόμενος ἐν τῷ οἴκῳ μου , καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ...
    et Cornelius ait a nudius quartana die usque in hanc horam orans eram hora nona in domo mea et ecce vir stetit ante me ...
  366. καὶ φησίν , Κορνήλιε , εἰσηκούσθη σου ἡ προσευχὴ καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ .
    Corneli exaudita est oratio tua et elemosynae tuae commemoratae sunt in conspectu Dei
  367. πέμψον οὖν εἰς Ἰόππην καὶ μετακάλεσαι Σίμωνα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος · οὗτος ξενίζεται ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος βυρσέως παρὰ θάλασσαν .
    mitte ergo in Ioppen et accersi Simonem qui cognominatur Petrus hic hospitatur in domo Simonis coriarii iuxta mare
  368. ἐξαυτῆς οὖν ἔπεμψα πρὸς σέ , σύ τε καλῶς ἐποίησας παραγενόμενος . νῦν οὖν πάντες ἡμεῖς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ πάρεσμεν ἀκοῦσαι πάντα τὰ προστεταγμένα ...
    confestim igitur misi ad te et tu bene fecisti veniendo nunc ergo omnes nos in conspectu tuo adsumus audire omnia quaecumque tibi praecepta sunt ...
  369. Ἀνοίξας δὲ Πέτρος τὸ στόμα εἶπεν · ἐπ’ ἀληθείας καταλαμβάνομαι ὅτι οὐκ ἔστιν προσωπολήμπτης ὁ θεός ,
    aperiens autem Petrus os dixit in veritate conperi quoniam non est personarum acceptor Deus
  370. ἀλλ’ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν .
    sed in omni gente qui timet eum et operatur iustitiam acceptus est illi
  371. τὸν λόγον ὃν ἀπέστειλεν τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ εὐαγγελιζόμενος εἰρήνην διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ · οὗτός ἐστιν πάντων κύριος ·
    verbum misit filiis Israhel adnuntians pacem per Iesum Christum hic est omnium Dominus
  372. ὑμεῖς οἴδατε , τὸ γενόμενον ῥῆμα καθ’ ὅλης τῆς Ἰουδαίας , ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας μετὰ τὸ βάπτισμα ὃ ἐκήρυξεν Ἰωάννης ,
    vos scitis quod factum est verbum per universam Iudaeam incipiens enim a Galilaea post baptismum quod praedicavit Iohannes
  373. Ἰησοῦν τὸν ἀπὸ Ναζαρέθ , ὡς ἔχρισεν αὐτὸν ὁ θεὸς πνεύματι ἁγίῳ καὶ δυνάμει , ὃς διῆλθεν εὐεργετῶν καὶ ἰώμενος πάντας τοὺς καταδυναστευομένους ὑπὸ ...
    Iesum a Nazareth quomodo unxit eum Deus Spiritu Sancto et virtute qui pertransivit benefaciendo et sanando omnes oppressos a diabolo quoniam Deus erat cum
  374. καὶ ἡμεῖς μάρτυρες πάντων ὧν ἐποίησεν ἔν τε τῇ χώρᾳ τῶν Ἰουδαίων καὶ ἐν Ἱερουσαλήμ , ὃν καὶ ἀνεῖλαν κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου .
    et nos testes sumus omnium quae fecit in regione Iudaeorum et Hierusalem quem et occiderunt suspendentes in ligno
  375. τοῦτον ὁ θεὸς ἤγειρεν ἐν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἔδωκεν αὐτὸν ἐμφανῆ γενέσθαι ,
    hunc Deus suscitavit tertia die et dedit eum manifestum fieri
  376. οὐ παντὶ τῷ λαῷ ἀλλὰ μάρτυσιν τοῖς προκεχειροτονημένοις ὑπὸ τοῦ θεοῦ , ἡμῖν , οἵτινες συνεφάγομεν καὶ συνεπίομεν αὐτῷ μετὰ τὸ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ ...
    non omni populo sed testibus praeordinatis a Deo nobis qui manducavimus et bibimus cum illo postquam resurrexit a mortuis
  377. καὶ παρήγγειλεν ἡμῖν κηρύξαι τῷ λαῷ καὶ διαμαρτύρασθαι ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ὡρισμένος ὑπὸ τοῦ θεοῦ κριτὴς ζώντων καὶ νεκρῶν .
    et praecepit nobis praedicare populo et testificari quia ipse est qui constitutus est a Deo iudex vivorum et mortuorum
  378. τούτῳ πάντες οἱ προφῆται μαρτυροῦσιν , ἄφεσιν ἁμαρτιῶν λαβεῖν διὰ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ πάντα τὸν πιστεύοντα εἰς αὐτόν .
    huic omnes prophetae testimonium perhibent remissionem peccatorum accipere per nomen eius omnes qui credunt in eum
  379. ἔτι λαλοῦντος τοῦ Πέτρου τὰ ῥήματα ταῦτα ἐπέπεσεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον .
    adhuc loquente Petro verba haec cecidit Spiritus Sanctus super omnes qui audiebant verbum
  380. καὶ ἐξέστησαν οἱ ἐκ περιτομῆς πιστοὶ ὅσοι συνῆλθαν τῷ Πέτρῳ , ὅτι καὶ ἐπὶ τὰ ἔθνη ἡ δωρεὰ τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐκκέχυται ·
    et obstipuerunt ex circumcisione fideles qui venerant cum Petro quia et in nationes gratia Spiritus Sancti effusa est
  381. ἤκουον γὰρ αὐτῶν λαλούντων γλώσσαις καὶ μεγαλυνόντων τὸν θεόν . τότε ἀπεκρίθη Πέτρος ,
    audiebant enim illos loquentes linguis et magnificantes Deum
  382. μήτι τὸ ὕδωρ δύναται κωλῦσαί τις τοῦ μὴ βαπτισθῆναι τούτους οἵτινες τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔλαβον ὡς καὶ ἡμεῖς ;
    tunc respondit Petrus numquid aquam quis prohibere potest ut non baptizentur hii qui Spiritum Sanctum acceperunt sicut et nos
  383. προσέταξεν δὲ αὐτοῖς ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ βαπτισθῆναι . τότε ἠρώτησαν αὐτὸν ἐπιμεῖναι ἡμέρας τινάς .
    et iussit eos in nomine Iesu Christi baptizari tunc rogaverunt eum ut maneret aliquot diebus
  384. Ἤκουσαν δὲ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ ἀδελφοὶ οἱ ὄντες κατὰ τὴν Ἰουδαίαν ὅτι καὶ τὰ ἔθνη ἐδέξαντο τὸν λόγον τοῦ θεοῦ .
    audierunt autem apostoli et fratres qui erant in Iudaea quoniam et gentes receperunt verbum Dei
  385. ὅτε δὲ ἀνέβη Πέτρος εἰς Ἱερουσαλήμ , διεκρίνοντο πρὸς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς
    cum ascendisset autem Petrus in Hierosolymam disceptabant adversus illum qui erant ex circumcisione
  386. λέγοντες ὅτι εἰσῆλθες πρὸς ἄνδρας ἀκροβυστίαν ἔχοντας καὶ συνέφαγες αὐτοῖς .
    dicentes quare introisti ad viros praeputium habentes et manducasti cum illis
  387. ἀρξάμενος δὲ Πέτρος ἐξετίθετο αὐτοῖς καθεξῆς λέγων ,
    incipiens autem Petrus exponebat illis ordinem dicens
  388. ἐγὼ ἤμην ἐν πόλει Ἰόππῃ προσευχόμενος καὶ εἶδον ἐν ἐκστάσει ὅραμα , καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιεμένην ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ...
    ego eram in civitate Ioppe orans et vidi in excessu mentis visionem descendens vas quoddam velut linteum magnum quattuor initiis submitti de caelo et ...
  389. εἰς ἣν ἀτενίσας κατενόουν καὶ εἶδον τὰ τετράποδα τῆς γῆς καὶ τὰ θηρία καὶ τὰ ἑρπετὰ καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ .
    in quod intuens considerabam et vidi quadrupedia terrae et bestias et reptilia et volatilia caeli
  390. ἤκουσα δὲ καὶ φωνῆς λεγούσης μοι , ἀναστάς , Πέτρε , θῦσον καὶ φάγε .
    audivi autem et vocem dicentem mihi surgens Petre occide et manduca
  391. εἶπον δέ , μηδαμῶς , κύριε , ὅτι κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον οὐδέποτε εἰσῆλθεν εἰς τὸ στόμα μου .
    dixi autem nequaquam Domine quia commune aut inmundum numquam introivit in os meum
  392. ἀπεκρίθη δὲ φωνὴ ἐκ δευτέρου ἐκ τοῦ οὐρανοῦ , ἃ ὁ θεὸς ἐκαθάρισεν σὺ μὴ κοίνου .
    respondit autem vox secundo de caelo quae Deus mundavit tu ne commune dixeris
  393. τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ τρίς , καὶ ἀνεσπάσθη πάλιν ἅπαντα εἰς τὸν οὐρανόν .
    hoc autem factum est per ter et recepta sunt rursum omnia in caelum
  394. καὶ ἰδοὺ ἐξαυτῆς τρεῖς ἄνδρες ἐπέστησαν ἐπὶ τὴν οἰκίαν ἐν ᾗ ἦμεν , ἀπεσταλμένοι ἀπὸ Καισαρίας πρός με .
    et ecce confestim tres viri adstiterunt in domo in qua eram missi a Caesarea ad me
  395. εἶπεν δὲ τὸ πνεῦμά μοι συνελθεῖν αὐτοῖς μηδὲν διακρίναντα . ἦλθον δὲ σὺν ἐμοὶ καὶ οἱ ἓξ ἀδελφοὶ οὗτοι , καὶ εἰσήλθομεν εἰς τὸν ...
    dixit autem Spiritus mihi ut irem cum illis nihil haesitans venerunt autem me cum et sex fratres isti et ingressi sumus in domum viri
  396. ἀπήγγειλεν δὲ ἡμῖν πῶς εἶδεν τὸν ἄγγελον ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ σταθέντα καὶ εἰπόντα , ἀπόστειλον εἰς Ἰόππην καὶ μετάπεμψαι Σίμωνα τὸν ἐπικαλούμενον Πέτρον
    narravit autem nobis quomodo vidisset angelum in domo sua stantem et dicentem sibi mitte in Ioppen et accersi Simonem qui cognominatur Petrus
  397. ὃς λαλήσει ῥήματα πρὸς σὲ ἐν οἷς σωθήσῃ σὺ καὶ πᾶς ὁ οἶκός σου .
    qui loquetur tibi verba in quibus salvus eris tu et universa domus tua
  398. ἐν δὲ τῷ ἄρξασθαί με λαλεῖν ἐπέπεσεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπ’ αὐτοὺς ὥσπερ καὶ ἐφ’ ἡμᾶς ἐν ἀρχῇ .
    cum autem coepissem loqui decidit Spiritus Sanctus super eos sicut et in nos in initio
  399. ἐμνήσθην δὲ τοῦ ῥήματος τοῦ κυρίου ὡς ἔλεγεν , Ἰωάννης μὲν ἐβάπτισεν ὕδατι , ὑμεῖς δὲ βαπτισθήσεσθε ἐν πνεύματι ἁγίῳ .
    recordatus sum autem verbi Domini sicut dicebat Iohannes quidem baptizavit aqua vos autem baptizabimini Spiritu Sancto
  400. εἰ οὖν τὴν ἴσην δωρεὰν ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ θεὸς ὡς καὶ ἡμῖν πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν κύριον Ἰησοῦν Χριστόν , ἐγὼ τίς ἤμην δυνατὸς κωλῦσαι ...
    si ergo eandem gratiam dedit illis Deus sicut et nobis qui credidimus in Dominum Iesum Christum ego quis eram qui possem prohibere Deum
  401. ἀκούσαντες δὲ ταῦτα ἡσύχασαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν λέγοντες , ἄρα καὶ τοῖς ἔθνεσιν ὁ θεὸς τὴν μετάνοιαν εἰς ζωὴν ἔδωκεν .
    his auditis tacuerunt et glorificaverunt Deum dicentes ergo et gentibus Deus paenitentiam ad vitam dedit
  402. Οἱ μὲν οὖν διασπαρέντες ἀπὸ τῆς θλίψεως τῆς γενομένης ἐπὶ Στεφάνῳ διῆλθον ἕως Φοινίκης καὶ Κύπρου καὶ Ἀντιοχείας , μηδενὶ λαλοῦντες τὸν λόγον εἰ ...
    et illi quidem qui dispersi fuerant a tribulatione quae facta fuerat sub Stephano perambulaverunt usque Foenicen et Cyprum et Antiochiam nemini loquentes verbum nisi ...
  403. ἦσαν δέ τινες ἐξ αὐτῶν ἄνδρες Κύπριοι καὶ Κυρηναῖοι , οἵτινες ἐλθόντες εἰς Ἀντιόχειαν ἐλάλουν καὶ πρὸς τοὺς Ἑλληνάς , εὐαγγελιζόμενοι τὸν κύριον Ἰησοῦν
    erant autem quidam ex eis viri cyprii et cyrenei qui cum introissent Antiochiam loquebantur et ad Graecos adnuntiantes Dominum Iesum
  404. καὶ ἦν χεὶρ κυρίου μετ’ αὐτῶν , πολύς τε ἀριθμὸς ὁ πιστεύσας ἐπέστρεψεν ἐπὶ τὸν κύριον .
    et erat manus Domini cum eis multus que numerus credentium conversus est ad Dominum
  405. Ἠκούσθη δὲ ὁ λόγος εἰς τὰ ὦτα τῆς ἐκκλησίας τῆς οὔσης ἐν Ἱερουσαλὴμ περὶ αὐτῶν , καὶ ἐξαπέστειλαν Βαρναβᾶν ἕως Ἀντιοχείας ·
    pervenit autem sermo ad aures ecclesiae quae erat Hierosolymis super istis et miserunt Barnaban usque Antiochiam
  406. ὃς παραγενόμενος καὶ ἰδὼν τὴν χάριν τὴν τοῦ θεοῦ ἐχάρη καὶ παρεκάλει πάντας τῇ προθέσει τῆς καρδίας προσμένειν τῷ κυρίῳ ,
    qui cum pervenisset et vidisset gratiam Dei gavisus est et hortabatur omnes proposito cordis permanere in Domino
  407. ὅτι ἦν ἀνὴρ ἀγαθὸς καὶ πλήρης πνεύματος ἁγίου καὶ πίστεως . καὶ προσετέθη ὄχλος ἱκανὸς τῷ κυρίῳ .
    quia erat vir bonus et plenus Spiritu Sancto et fide et adposita est turba multa Domino
  408. ἐξῆλθεν δὲ εἰς Ταρσὸν ἀναζητῆσαι Σαῦλον , καὶ εὑρὼν ἤγαγεν εἰς Ἀντιόχειαν .
    profectus est autem Tarsum ut quaereret Saulum quem cum invenisset perduxit Antiochiam
  409. ἐγένετο δὲ αὐτοῖς καὶ ἐνιαυτὸν ὅλον συναχθῆναι ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ καὶ διδάξαι ὄχλον ἱκανόν , χρηματίσαι τε πρώτως ἐν Ἀντιοχείᾳ τοὺς μαθητὰς Χριστιανούς .
    et annum totum conversati sunt in ecclesia et docuerunt turbam multam ita ut cognominarentur primum Antiochiae discipuli Christiani
  410. Ἐν ταύταις δὲ ταῖς ἡμέραις κατῆλθον ἀπὸ Ἱεροσολύμων προφῆται εἰς Ἀντιόχειαν ·
    in his autem diebus supervenerunt ab Hierosolymis prophetae Antiochiam
  411. ἀναστὰς δὲ εἷς ἐξ αὐτῶν ὀνόματι Ἄγαβος ἐσήμανεν διὰ τοῦ πνεύματος λιμὸν μεγάλην μέλλειν ἔσεσθαι ἐφ’ ὅλην τὴν οἰκουμένην · ἥτις ἐγένετο ἐπὶ Κλαυδίου
    et surgens unus ex eis nomine Agabus significabat per Spiritum famem magnam futuram in universo orbe terrarum quae facta est sub Claudio
  412. τῶν δὲ μαθητῶν καθὼς εὐπορεῖτό τις ὥρισαν ἕκαστος αὐτῶν εἰς διακονίαν πέμψαι τοῖς κατοικοῦσιν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ἀδελφοῖς ·
    discipuli autem prout quis habebat proposuerunt singuli eorum in ministerium mittere habitantibus in Iudaea fratribus
  413. ὃ καὶ ἐποίησαν ἀποστείλαντες πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους διὰ χειρὸς Βαρναβᾶ καὶ Σαύλου .
    quod et fecerunt mittentes ad seniores per manus Barnabae et Sauli
  414. Κατ’ ἐκεῖνον δὲ τὸν καιρὸν ἐπέβαλεν ὁ βασιλεὺς Ἡρῴδης τὰς χεῖρας κακῶσαί τινας τῶν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας .
    eodem autem tempore misit Herodes rex manus ut adfligeret quosdam de ecclesia
  415. ἀνεῖλεν δὲ Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρῃ .
    occidit autem Iacobum fratrem Iohannis gladio
  416. ἰδὼν δὲ ὅτι ἀρεστόν ἐστιν τοῖς Ἰουδαίοις προσέθετο συλλαβεῖν καὶ Πέτρον ἦσαν δὲ ἡμέραι τῶν ἀζύμων ,
    videns autem quia placeret Iudaeis adposuit adprehendere et Petrum erant autem dies azymorum
  417. ὃν καὶ πιάσας ἔθετο εἰς φυλακήν , παραδοὺς τέσσαρσιν τετραδίοις στρατιωτῶν φυλάσσειν αὐτόν , βουλόμενος μετὰ τὸ πάσχα ἀναγαγεῖν αὐτὸν τῷ λαῷ .
    quem cum adprehendisset misit in carcerem tradens quattuor quaternionibus militum custodire eum volens post pascha producere eum populo
  418. ὁ μὲν οὖν Πέτρος ἐτηρεῖτο ἐν τῇ φυλακῇ · προσευχὴ δὲ ἦν ἐκτενῶς γινομένη ὑπὸ τῆς ἐκκλησίας πρὸς τὸν θεὸν περὶ αὐτοῦ .
    et Petrus quidem servabatur in carcere oratio autem fiebat sine intermissione ab ecclesia ad Deum pro eo
  419. ὅτε δὲ ἤμελλεν προαγαγεῖν αὐτὸν ὁ Ἡρῴδης , τῇ νυκτὶ ἐκείνῃ ἦν ὁ Πέτρος κοιμώμενος μεταξὺ δύο στρατιωτῶν δεδεμένος ἁλύσεσιν δυσίν , φύλακές τε ...
    cum autem producturus eum esset Herodes in ipsa nocte erat Petrus dormiens inter duos milites vinctus catenis duabus et custodes ante ostium custodiebant carcerem
  420. καὶ ἰδοὺ ἄγγελος κυρίου ἐπέστη , καὶ φῶς ἔλαμψεν ἐν τῷ οἰκήματι · πατάξας δὲ τὴν πλευρὰν τοῦ Πέτρου ἤγειρεν αὐτὸν λέγων , ἀνάστα ...
    et ecce angelus Domini adstitit et lumen refulsit in habitaculo percusso que latere Petri suscitavit eum dicens surge velociter et ceciderunt catenae de manibus
  421. εἶπεν τε ὁ ἄγγελος πρὸς αὐτόν , ζῶσαι καὶ ὑπόδησαι τὰ σανδάλιά σου . ἐποίησεν δὲ οὕτως . καὶ λέγει αὐτῷ , περιβαλοῦ τὸ ...
    dixit autem angelus ad eum praecingere et calcia te gallicas tuas et fecit sic et dixit illi circumda tibi vestimentum tuum et sequere me
  422. καὶ ἐξελθὼν ἠκολούθει , καὶ οὐκ ᾔδει ὅτι ἀληθές ἐστιν τὸ γινόμενον διὰ τοῦ ἀγγέλου , ἐδόκει δὲ ὅραμα βλέπειν .
    et exiens sequebatur et nesciebat quia verum est quod fiebat per angelum aestimabat autem se visum videre
  423. διελθόντες δὲ πρώτην φυλακὴν καὶ δευτέραν ἦλθαν ἐπὶ τὴν πύλην τὴν σιδηρᾶν τὴν φέρουσαν εἰς τὴν πόλιν , ἥτις αὐτομάτη ἠνοίγη αὐτοῖς , καὶ ...
    transeuntes autem primam et secundam custodiam venerunt ad portam ferream quae ducit ad civitatem quae ultro aperta est eis et exeuntes processerunt vicum unum ...
  424. καὶ ὁ Πέτρος ἐν ἑαυτῷ γενόμενος εἶπεν , νῦν οἶδα ἀληθῶς ὅτι ἐξαπέστειλεν κύριος τὸν ἄγγελον αὐτοῦ καὶ ἐξείλατό με ἐκ χειρὸς Ἡρῴδου καὶ ...
    et Petrus ad se reversus dixit nunc scio vere quia misit Dominus angelum suum et eripuit me de manu Herodis et de omni expectatione ...
  425. συνιδών τε ἦλθεν ἐπὶ τὴν οἰκίαν τῆς Μαρίας τῆς μητρὸς Ἰωάννου τοῦ ἐπικαλουμένου Μάρκου , οὗ ἦσαν ἱκανοὶ συνηθροισμένοι καὶ προσευχόμενοι .
    considerans que venit ad domum Mariae matris Iohannis qui cognominatus est Marcus ubi erant multi congregati et orantes
  426. κρούσαντος δὲ αὐτοῦ τὴν θύραν τοῦ πυλῶνος προσῆλθεν παιδίσκη ὑπακοῦσαι ὀνόματι Ῥόδη ·
    pulsante autem eo ostium ianuae processit puella ad audiendum nomine Rhode
  427. καὶ ἐπιγνοῦσα τὴν φωνὴν τοῦ Πέτρου ἀπὸ τῆς χαρᾶς οὐκ ἤνοιξεν τὸν πυλῶνα , εἰσδραμοῦσα δὲ ἀπήγγειλεν ἑστάναι τὸν Πέτρον πρὸ τοῦ πυλῶνος .
    et ut cognovit vocem Petri prae gaudio non aperuit ianuam sed intro currens nuntiavit stare Petrum ante ianuam
  428. οἱ δὲ πρὸς αὐτὴν εἶπαν , μαίνῃ . ἡ δὲ διϊσχυρίζετο οὕτως ἔχειν . οἱ δὲ ἔλεγον , ὁ ἄγγελός ἐστιν αὐτοῦ .
    at illi dixerunt ad eam insanis illa autem adfirmabat sic se habere illi autem dicebant angelus eius est
  429. ὁ δὲ Πέτρος ἐπέμενεν κρούων · ἀνοίξαντες δὲ εἶδαν αὐτὸν καὶ ἐξέστησαν .
    Petrus autem perseverabat pulsans cum autem aperuissent viderunt eum et obstipuerunt
  430. κατασείσας δὲ αὐτοῖς τῇ χειρὶ σιγᾶν διηγήσατο πῶς ὁ κύριος αὐτὸν ἐξήγαγεν ἐκ τῆς φυλακῆς , εἶπέν τε , ἀπαγγείλατε Ἰακώβῳ καὶ τοῖς ἀδελφοῖς ...
    annuens autem eis manu ut tacerent enarravit quomodo Dominus eduxisset eum de carcere dixit que nuntiate Iacobo et fratribus haec et egressus abiit in ...
  431. γενομένης δὲ ἡμέρας ἦν τάραχος οὐκ ὀλίγος ἐν τοῖς στρατιώταις , τί ἄρα ὁ Πέτρος ἐγένετο .
    facta autem die erat non parva turbatio inter milites quidnam de Petro factum esset
  432. Ἡρώδης δὲ ἐπιζητήσας αὐτὸν καὶ μὴ εὑρών , ἀνακρίνας τοὺς φύλακας ἐκέλευσεν ἀπαχθῆναι , καὶ κατελθὼν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας εἰς τὴν Καισάριαν διέτριβεν .
    Herodes autem cum requisisset eum et non invenisset inquisitione facta de custodibus iussit eos duci descendens que a Iudaea in Caesaream ibi commoratus est
  433. ἦν δὲ θυμομαχῶν Τυρίοις καὶ Σιδωνίοις · ὁμοθυμαδὸν δὲ παρῆσαν πρὸς αὐτόν , καὶ πείσαντες Βλάστον τὸν ἐπὶ τοῦ κοιτῶνος τοῦ βασιλέως ᾐτοῦντο εἰρήνην ...
    erat autem iratus Tyriis et Sidoniis at illi unianimes venerunt ad eum et persuaso Blasto qui erat super cubiculum regis postulabant pacem eo quod ...
  434. τακτῇ δὲ ἡμέρᾳ ὁ Ἡρῴδης ἐνδυσάμενος ἐσθῆτα βασιλικὴν καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος ἐδημηγόρει πρὸς αὐτούς ·
    statuto autem die Herodes vestitus veste regia sedit pro tribunali et contionabatur ad eos
  435. ὁ δὲ δῆμος ἐπεφώνει , θεοῦ φωνὴ καὶ οὐκ ἀνθρώπου .
    populus autem adclamabat dei voces et non hominis
  436. παραχρῆμα δὲ ἐπάταξεν αὐτὸν ἄγγελος κυρίου ἀνθ’ ὧν οὐκ ἔδωκεν τὴν δόξαν τῷ θεῷ , καὶ γενόμενος σκωληκόβρωτος ἐξέψυξεν .
    confestim autem percussit eum angelus Domini eo quod non dedisset honorem Deo et consumptus a vermibus exspiravit
  437. ὁ δὲ λόγος τοῦ θεοῦ ηὔξανεν καὶ ἐπληθύνετο .
    verbum autem Domini crescebat et multiplicabatur
  438. Βαρνάβας δὲ καὶ Σαῦλος ὑπέστρεψαν ἐξ Ἱερουσαλὴμ πληρώσαντες τὴν διακονίαν , συνπαραλαβόντες Ἰωάννην τὸν ἐπικληθέντα Μᾶρκον .
    Barnabas autem et Saulus reversi sunt ab Hierosolymis expleto ministerio adsumpto Iohanne qui cognominatus est Marcus
  439. Ἦσαν δὲ ἐν Ἀντιοχείᾳ κατὰ τὴν οὖσαν ἐκκλησίαν προφῆται καὶ διδάσκαλοι ὅ τε Βαρναβᾶς καὶ Συμεὼν ὁ καλούμενος Νίγερ , καὶ Λούκιος ὁ Κυρηναῖος ...
    erant autem in ecclesia quae erat Antiochiae prophetae et doctores in quibus Barnabas et Symeon qui vocabatur Niger et Lucius Cyrenensis et Manaen qui ...
  440. λειτουργούντων δὲ αὐτῶν τῷ κυρίῳ καὶ νηστευόντων εἶπεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον , ἀφορίσατε δή μοι τὸν Βαρνάβαν καὶ Σαῦλον εἰς τὸ ἔργον ὃ ...
    ministrantibus autem illis Domino et ieiunantibus dixit Spiritus Sanctus separate mihi Barnaban et Saulum in opus quod adsumpsi eos
  441. τότε νηστεύσαντες καὶ προσευξάμενοι καὶ ἐπιθέντες τὰς χεῖρας αὐτοῖς ἀπέλυσαν .
    tunc ieiunantes et orantes inponentes que eis manus dimiserunt illos
  442. αὐτοὶ μὲν οὖν ἐκπεμφθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος κατῆλθον εἰς Σελευκίαν , ἐκεῖθέν τε ἀπέπλευσαν εἰς Κύπρον ,
    et ipsi quidem missi ab Spiritu Sancto abierunt Seleuciam et inde navigaverunt Cyprum
  443. καὶ γενόμενοι ἐν Σαλαμῖνι κατήγγελλον τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Ἰουδαίων · εἶχον δὲ καὶ Ἰωάννην ὑπηρέτην .
    et cum venissent Salamina praedicabant verbum Dei in synagogis Iudaeorum habebant autem et Iohannem in ministerio
  444. διελθόντες δὲ ὅλην τὴν νῆσον ἄχρι Πάφου εὗρον ἄνδρα τινὰ μάγον ψευδοπροφήτην Ἰουδαῖον ᾧ ὄνομα Βαριησοῦ ,
    et cum perambulassent universam insulam usque Paphum invenerunt quendam virum magum pseudoprophetam Iudaeum cui nomen erat Bariesu
  445. ὃς ἦν σὺν τῷ ἀνθυπάτῳ Σεργίῳ Παύλῳ , ἀνδρὶ συνετῷ . οὗτος προσκαλεσάμενος Βαρναβᾶν καὶ Σαῦλον ἐπεζήτησεν ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ·
    qui erat cum proconsule Sergio Paulo viro prudente hic accitis Barnaba et Saulo desiderabat audire verbum Dei
  446. ἀνθίστατο δὲ αὐτοῖς Ἐλύμας ὁ μάγος , οὕτως γὰρ μεθερμηνεύεται τὸ ὄνομα αὐτοῦ , ζητῶν διαστρέψαι τὸν ἀνθύπατον ἀπὸ τῆς πίστεως .
    resistebat autem illis Elymas magus sic enim interpretatur nomen eius quaerens avertere proconsulem a fide
  447. Σαῦλος δέ , ὁ καὶ Παῦλος , πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου ἀτενίσας εἰς αὐτὸν
    Saulus autem qui et Paulus repletus Spiritu Sancto intuens in eum
  448. εἶπεν , ὦ πλήρης παντὸς δόλου καὶ πάσης ῥᾳδιουργίας , υἱὲ διαβόλου , ἐχθρὲ πάσης δικαιοσύνης , οὐ παύσῃ διαστρέφων τὰς ὁδοὺς κυρίου τὰς ...
    dixit o plene omni dolo et omni fallacia fili diaboli inimice omnis iustitiae non desinis subvertere vias Domini rectas
  449. καὶ νῦν ἰδοὺ χεὶρ κυρίου ἐπὶ σέ , καὶ ἔσῃ τυφλὸς μὴ βλέπων τὸν ἥλιον ἄχρι καιροῦ . παραχρῆμά τε ἔπεσεν ἐπ’ αὐτὸν ἀχλὺς ...
    et nunc ecce manus Domini super te et eris caecus non videns solem usque ad tempus et confestim cecidit in eum caligo et tenebrae ...
  450. τότε ἰδὼν ὁ ἀνθύπατος τὸ γεγονὸς ἐπίστευσεν ἐκπλησσόμενος ἐπὶ τῇ διδαχῇ τοῦ κυρίου .
    tunc proconsul cum vidisset factum credidit admirans super doctrinam Domini
  451. Ἀναχθέντες δὲ ἀπὸ τῆς Πάφου οἱ περὶ Παῦλον ἦλθον εἰς Πέργην τῆς Παμφυλίας · Ἰωάννης δὲ ἀποχωρήσας ἀπ’ αὐτῶν ὑπέστρεψεν εἰς Ἱεροσόλυμα .
    et cum a Papho navigassent Paulus et qui cum eo venerunt Pergen Pamphiliae Iohannes autem discedens ab eis reversus est Hierosolymam
  452. αὐτοὶ δὲ διελθόντες ἀπὸ τῆς Πέργης παρεγένοντο εἰς Ἀντιόχειαν τὴν Πισιδίαν , καὶ ἐλθόντες εἰς τὴν συναγωγὴν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἐκάθισαν .
    illi vero pertranseuntes Pergen venerunt Antiochiam Pisidiae et ingressi synagogam die sabbatorum sederunt
  453. μετὰ δὲ τὴν ἀνάγνωσιν τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν ἀπέστειλαν οἱ ἀρχισυνάγωγοι πρὸς αὐτοὺς λέγοντες , ἄνδρες ἀδελφοί , εἴ τίς ἐστιν ἐν ὑμῖν ...
    post lectionem autem legis et prophetarum miserunt principes synagogae ad eos dicentes viri fratres si quis est in vobis sermo exhortationis ad plebem dicite
  454. ἀναστὰς δὲ Παῦλος καὶ κατασείσας τῇ χειρὶ εἶπεν · ἄνδρες Ἰσραηλεῖται καὶ οἱ φοβούμενοι τὸν θεόν , ἀκούσατε .
    surgens autem Paulus et manu silentium indicens ait viri israhelitae et qui timetis Deum audite
  455. ὁ θεὸς τοῦ λαοῦ τούτου Ἰσραὴλ ἐξελέξατο τοὺς πατέρας ἡμῶν , καὶ τὸν λαὸν ὕψωσεν ἐν τῇ παροικίᾳ ἐν γῇ Αἰγύπτου , καὶ μετὰ ...
    Deus plebis Israhel elegit patres nostros et plebem exaltavit cum essent incolae in terra Aegypti et in brachio excelso eduxit eos ex ea
  456. καὶ ὡς τεσσερακονταετῆ χρόνον ἐτροποφόρησεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ ,
    et per quadraginta annorum tempus mores eorum sustinuit in deserto
  457. καὶ καθελὼν ἔθνη ἑπτὰ ἐν γῇ Χανάαν κατεκληρονόμησεν τὴν γῆν αὐτῶν
    et destruens gentes septem in terra Chanaan sorte distribuit eis terram eorum
  458. ὡς ἔτεσιν τετρακοσίοις καὶ πεντήκοντα . καὶ μετὰ ταῦτα ἔδωκεν κριτὰς ἕως Σαμουὴλ προφήτου .
    quasi post quadringentos et quinquaginta annos et post haec dedit iudices usque ad Samuhel prophetam
  459. καὶ ἐκεῖθεν ᾐτήσαντο βασιλέα , καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ θεὸς τὸν Σαοὺλ υἱὸν Κείς , ἄνδρα ἐκ φυλῆς Βενιαμείν , ἔτη τεσσεράκοντα .
    et exinde postulaverunt regem et dedit illis Deus Saul filium Cis virum de tribu Beniamin annis quadraginta
  460. καὶ μεταστήσας αὐτὸν ἤγειρεν τὸν Δαυεὶδ αὐτοῖς εἰς βασιλέα , ᾧ καὶ εἶπεν μαρτυρήσας , εὗρον Δαυεὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαί , ἄνδρα κατὰ τὴν ...
    et amoto illo suscitavit illis David regem cui et testimonium perhibens dixit inveni David filium Iesse virum secundum cor meum qui faciet omnes voluntates
  461. τούτου ὁ θεὸς ἀπὸ τοῦ σπέρματος κατ’ ἐπαγγελίαν ἤγαγεν τῷ Ἰσραὴλ σωτῆρα Ἰησοῦν ,
    huius Deus ex semine secundum promissionem eduxit Israhel salvatorem Iesum
  462. προκηρύξαντος Ἰωάννου πρὸ προσώπου τῆς εἰσόδου αὐτοῦ βάπτισμα μετανοίας παντὶ τῷ λαῷ Ἰσραήλ .
    praedicante Iohanne ante faciem adventus eius baptismum paenitentiae omni populo Israhel
  463. ὡς δὲ ἐπλήρου ὁ Ἰωάννης τὸν δρόμον , ἔλεγεν · τί ἐμὲ ὑπονοεῖτε εἶναι , οὐκ εἰμὶ ἐγώ · ἀλλ’ ἰδοὺ ἔρχεται μετ’ ἐμὲ ...
    cum impleret autem Iohannes cursum suum dicebat quem me arbitramini esse non sum ego sed ecce venit post me cuius non sum dignus calciamenta ...
  464. ἄνδρες ἀδελφοί , υἱοὶ γένους Ἀβραὰμ καὶ οἱ ἐν ὑμῖν φοβούμενοι τὸν θεόν , ἡμῖν ὁ λόγος τῆς σωτηρίας ταύτης ἐξαπεστάλη .
    viri fratres filii generis Abraham et qui in vobis timent Deum vobis verbum salutis huius missum est
  465. οἱ γὰρ κατοικοῦντες ἐν Ἱερουσαλὴμ καὶ οἱ ἄρχοντες αὐτῶν τοῦτον ἀγνοήσαντες καὶ τὰς φωνὰς τῶν προφητῶν τὰς κατὰ πᾶν σάββατον ἀναγινωσκομένας κρίναντες ἐπλήρωσαν ,
    qui enim habitabant Hierusalem et principes eius hunc ignorantes et voces prophetarum quae per omne sabbatum leguntur iudicantes impleverunt
  466. καὶ μηδεμίαν αἰτίαν θανάτου εὑρόντες ᾐτήσαντο Πειλᾶτον ἀναιρεθῆναι αὐτόν ·
    et nullam causam mortis invenientes in eum petierunt a Pilato ut interficerent eum
  467. ὡς δὲ ἐτέλεσαν πάντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα , καθελόντες ἀπὸ τοῦ ξύλου ἔθηκαν εἰς μνημεῖον .
    cumque consummassent omnia quae de eo scripta erant deponentes eum de ligno posuerunt in monumento
  468. ὁ δὲ θεὸς ἤγειρεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν ·
    Deus vero suscitavit eum a mortuis qui visus est per dies multos his
  469. ὃς ὤφθη ἐπὶ ἡμέρας πλείους τοῖς συναναβᾶσιν αὐτῷ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας εἰς Ἱερουσαλήμ , οἵτινες νῦν εἰσιν μάρτυρες αὐτοῦ πρὸς τὸν λαόν .
    qui simul ascenderant cum eo de Galilaea in Hierusalem qui usque nunc sunt testes eius ad plebem
  470. καὶ ἡμεῖς ὑμᾶς εὐαγγελιζόμεθα τὴν πρὸς τοὺς πατέρας ἐπαγγελίαν γενομένην , ὅτι ταύτην ὁ θεὸς ἐκπεπλήρωκεν τοῖς τέκνοις ἡμῶν ἀναστήσας Ἰησοῦν ,
    et nos vobis adnuntiamus ea quae ad patres nostros repromissio facta est
  471. ὡς καὶ ἐν τῷ πρώτῳ ψαλμῷ γέγραπται · υἱός μου εἶ σύ , ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε .
    quoniam hanc Deus adimplevit filiis nostris resuscitans Iesum sicut et in psalmo secundo scriptum est Filius meus es tu ego hodie genui te
  472. ὅτι δὲ ἀνέστησεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν μηκέτι μέλλοντα ὑποστρέφειν εἰς διαφθοράν , οὕτως εἴρηκεν ὅτι δώσω ὑμῖν τὰ ὅσια Δαυεὶδ τὰ πιστά .
    quod autem suscitaverit eum a mortuis amplius iam non reversurum in corruptionem ita dixit quia dabo vobis sancta David fidelia
  473. διότι καὶ ἐν ἑτέρῳ λέγει , οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν .
    ideo que et alias dicit non dabis Sanctum tuum videre corruptionem
  474. Δαυεὶδ μὲν γὰρ ἰδίᾳ γενεᾷ ὑπηρετήσας τῇ τοῦ θεοῦ βουλῇ ἐκοιμήθη καὶ προσετέθη πρὸς τοὺς πατέρας αὐτοῦ καὶ εἶδεν διαφθοράν ,
    David enim sua generatione cum administrasset voluntati Dei dormivit et adpositus est ad patres suos et vidit corruptionem
  475. ὃν δὲ ὁ θεὸς ἤγειρεν οὐκ εἶδεν διαφθοράν .
    quem vero Deus suscitavit non vidit corruptionem
  476. γνωστὸν οὖν ἔστω ὑμῖν , ἄνδρες ἀδελφοί , ὅτι διὰ τούτου ὑμῖν ἄφεσις ἁμαρτιῶν καταγγέλλεται
    notum igitur sit vobis viri fratres quia per hunc vobis remissio peccatorum adnuntiatur ab omnibus quibus non potuistis in lege Mosi iustificari
  477. ἀπὸ πάντων ὧν οὐκ ἠδυνήθητε ἐν νόμῳ Μωϋσέως δικαιωθῆναι ἐν τούτῳ πᾶς ὁ πιστεύων δικαιοῦται .
    in hoc omnis qui credit iustificatur
  478. βλέπετε οὖν μὴ ἐπέλθῃ τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς προφήταις ,
    videte ergo ne superveniat quod dictum est in prophetis
  479. ἴδετε , οἱ καταφρονηταί , καὶ θαυμάσατε καὶ ἀφανίσθητε , ὅτι ἔργον ἐργάζομαι ἐγὼ ἐν ταῖς ἡμέραις ὑμῶν , ἔργον ὃ οὐ μὴ πιστεύσητε ...
    videte contemptores et admiramini et disperdimini quia opus operor ego in diebus vestris opus quod non credetis si quis enarraverit vobis
  480. Ἐξιόντων δὲ αὐτῶν παρεκάλουν εἰς τὸ μεταξὺ σάββατον λαληθῆναι αὐτοῖς τὰ ῥήματα ταῦτα .
    exeuntibus autem illis rogabant ut sequenti sabbato loquerentur sibi verba haec
  481. λυθείσης δὲ τῆς συναγωγῆς ἠκολούθησαν πολλοὶ τῶν Ἰουδαίων καὶ τῶν σεβομένων προσηλύτων τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Βαρναβᾷ , οἵτινες προσλαλοῦντες αὐτοῖς ἔπειθον αὐτοὺς προσμένειν ...
    cumque dimissa esset synagoga secuti sunt multi Iudaeorum et colentium advenarum Paulum et Barnaban qui loquentes suadebant eis ut permanerent in gratia Dei
  482. τῷ δὲ ἐρχομένῳ σαββάτῳ σχεδὸν πᾶσα ἡ πόλις συνήχθη ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ κυρίου .
    sequenti vero sabbato paene universa civitas convenit audire verbum Domini
  483. ἰδόντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοι τοὺς ὄχλους ἐπλήσθησαν ζήλου , καὶ ἀντέλεγον τοῖς ὑπὸ Παύλου λαλουμένοις ἀντιλέγοντες καὶ βλασφημοῦντες .
    videntes autem turbas Iudaei repleti sunt zelo et contradicebant his quae a Paulo dicebantur blasphemantes
  484. παρρησιασάμενοί τε ὁ Παῦλος καὶ ὁ Βαρναβᾶς εἶπαν · ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαληθῆναι τὸν λόγον τοῦ θεοῦ · ἐπειδὴ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν καὶ οὐκ ...
    tunc constanter Paulus et Barnabas dixerunt vobis oportebat primum loqui verbum Dei sed quoniam repellitis illud et indignos vos iudicastis aeternae vitae ecce convertimur ...
  485. οὕτως γὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ κύριος , τέθεικά σε εἰς φῶς ἐθνῶν τοῦ εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς .
    sic enim praecepit nobis Dominus posui te in lumen gentibus ut sis in salutem usque ad extremum terrae
  486. ἀκούοντα δὲ τὰ ἔθνη ἔχαιρον καὶ ἐδόξαζον τὸν λόγον τοῦ κυρίου , καὶ ἐπίστευσαν ὅσοι ἦσαν τεταγμένοι εἰς ζωὴν αἰώνιον ·
    audientes autem gentes gavisae sunt et glorificabant verbum Domini et crediderunt quotquot erant praeordinati ad vitam aeternam
  487. διεφέρετο δὲ ὁ λόγος τοῦ κυρίου καθ’ ὅλης τῆς χώρας .
    disseminabatur autem verbum Domini per universam regionem
  488. οἱ δὲ Ἰουδαῖοι παρώτρυναν τὰς σεβομένας γυναῖκας τὰς εὐσχήμονας καὶ τοὺς πρώτους τῆς πόλεως καὶ ἐπήγειραν διωγμὸν ἐπὶ τὸν Παῦλον καὶ Βαρναβᾶν , καὶ ...
    Iudaei autem concitaverunt religiosas mulieres et honestas et primos civitatis et excitaverunt persecutionem in Paulum et Barnaban et eiecerunt eos de finibus suis
  489. οἱ δὲ ἐκτιναξάμενοι τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ἐπ’ αὐτοὺς ἦλθον εἰς Ἰκόνιον ,
    at illi excusso pulvere pedum in eos venerunt Iconium
  490. οἵ δὲ μαθηταὶ ἐπληροῦντο χαρᾶς καὶ πνεύματος ἁγίου .
    discipuli quoque replebantur gaudio et Spiritu Sancto
  491. Ἐγένετο δὲ ἐν Ἰκονίῳ κατὰ τὸ αὐτὸ εἰσελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν συναγωγὴν τῶν Ἰουδαίων καὶ λαλῆσαι οὕτως ὥστε πιστεῦσαι Ἰουδαίων τε καὶ Ἑλλήνων πολὺ ...
    factum est autem Iconii ut simul introirent synagogam Iudaeorum et loquerentur ita ut crederet Iudaeorum et Graecorum copiosa multitudo
  492. οἱ δὲ ἀπειθήσαντες Ἰουδαῖοι ἐπήγειραν καὶ ἐκάκωσαν τὰς ψυχὰς τῶν ἐθνῶν κατὰ τῶν ἀδελφῶν .
    qui vero increduli fuerunt Iudaei suscitaverunt et ad iracundiam concitaverunt animas gentium adversus fratres
  493. ἱκανὸν μὲν οὖν χρόνον διέτριψαν παρρησιαζόμενοι ἐπὶ τῷ κυρίῳ τῷ μαρτυροῦντι ἐπὶ τῷ λόγῳ τῆς χάριτος αὐτοῦ , διδόντος σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ ...
    multo igitur tempore demorati sunt fiducialiter agentes in Domino testimonium perhibente verbo gratiae suae dante signa et prodigia fieri per manus eorum
  494. ἐσχίσθη δὲ τὸ πλῆθος τῆς πόλεως , καὶ οἱ μὲν ἦσαν σὺν τοῖς Ἰουδαίοις οἱ δὲ σὺν τοῖς ἀποστόλοις .
    divisa est autem multitudo civitatis et quidam quidem erant cum Iudaeis quidam vero cum apostolis
  495. ὡς δὲ ἐγένετο ὁρμὴ τῶν ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων σὺν τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν ὑβρίσαι καὶ λιθοβολῆσαι αὐτούς ,
    cum autem factus esset impetus gentilium et Iudaeorum cum principibus suis ut contumeliis adficerent et lapidarent eos
  496. συνιδόντες κατέφυγον εἰς τὰς πόλεις τῆς Λυκαονίας Λύστραν καὶ Δέρβην καὶ τὴν περίχωρον ,
    intellegentes confugerunt ad civitates Lycaoniae Lystram et Derben et universam in circuitu regionem et ibi evangelizantes erant
  497. καὶ ἐκεῖ εὐαγγελιζόμενοι ἦσαν .
    et quidam vir in Lystris infirmus pedibus sedebat claudus ex utero matris suae qui numquam ambulaverat
  498. Καί τις ἀνὴρ ἐν Λύστροις ἀδύνατος τοῖς ποσὶν ἐκάθητο , χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ , ὃς οὐδέποτε περιεπάτησεν .
    hic audivit Paulum loquentem qui intuitus eum et videns quia haberet fidem ut salvus fieret
  499. οὗτος ἤκουσεν τοῦ Παύλου λαλοῦντος , ὃς ἀτενίσας αὐτῷ καὶ ἰδὼν ὅτι ἔχει πίστιν τοῦ σωθῆναι ,
    dixit magna voce surge super pedes tuos rectus et exilivit et ambulabat
  500. εἶπεν μεγάλῃ φωνῇ · ἀνάστηθι ἐπὶ τοὺς πόδας σου ὀρθός . καὶ ἥλατο καὶ περιεπάτει .
    turbae autem cum vidissent quod fecerat Paulus levaverunt vocem suam lycaonice dicentes dii similes facti hominibus descenderunt ad nos
  501. οἵ τε ὄχλοι ἰδόντες ὃ ἐποίησεν Παῦλος ἐπῆραν τὴν φωνὴν αὐτῶν Λυκαονιστὶ λέγοντες , οἱ θεοὶ ὁμοιωθέντες ἀνθρώποις κατέβησαν πρὸς ἡμᾶς ·
    et vocabant Barnaban Iovem Paulum vero Mercurium quoniam ipse erat dux verbi
  502. ἐκάλουν τε τὸν Βαρναβᾶν Δία , τὸν δὲ Παῦλον Ἑρμῆν , ἐπειδὴ αὐτὸς ἦν ὁ ἡγούμενος τοῦ λόγου .
    sacerdos quoque Iovis qui erat ante civitatem tauros et coronas ante ianuas adferens cum populis volebat sacrificare
  503. ὅ τε ἱερεὺς τοῦ Διὸς τοῦ ὄντος πρὸ τῆς πόλεως ταύρους καὶ στέμματα ἐπὶ τοὺς πυλῶνας ἐνέγκας σὺν τοῖς ὄχλοις ἤθελεν θύειν .
    quod ubi audierunt apostoli Barnabas et Paulus conscissis tunicis suis exilierunt in turbas clamantes
  504. ἀκούσαντες δὲ οἱ ἀπόστολοι Βαρναβᾶς καὶ Παῦλος , διαρρήξαντες τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐξεπήδησαν εἰς τὸν ὄχλον , κράζοντες
    et dicentes viri quid haec facitis et nos mortales sumus similes vobis homines adnuntiantes vobis ab his vanis converti ad Deum vivum qui fecit ...
  505. καὶ λέγοντες , ἄνδρες , τί ταῦτα ποιεῖτε ; καὶ ἡμεῖς ὁμοιοπαθεῖς ἐσμεν ὑμῖν ἄνθρωποι , εὐαγγελιζόμενοι ὑμᾶς ἀπὸ τούτων τῶν ματαίων ἐπιστρέφειν ἐπὶ ...
    qui in praeteritis generationibus dimisit omnes gentes ingredi in vias suas
  506. ὃς ἐν ταῖς παρῳχημέναις γενεαῖς εἴασεν πάντα τὰ ἔθνη πορεύεσθαι ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν ·
    et quidem non sine testimonio se met ipsum reliquit benefaciens de caelo dans pluvias et tempora fructifera implens cibo et laetitia corda vestra
  507. καίτοι οὐκ ἀμάρτυρον αὐτὸν ἀφῆκεν ἀγαθουργῶν , οὐρανόθεν ὑμῖν ὑετοὺς διδοὺς καὶ καιροὺς καρποφόρους , ἐμπιπλῶν τροφῆς καὶ εὐφροσύνης τὰς καρδίας ὑμῶν .
    et haec dicentes vix sedaverunt turbas ne sibi immolarent
  508. καὶ ταῦτα λέγοντες μόλις κατέπαυσαν τοὺς ὄχλους τοῦ μὴ θύειν αὐτοῖς .
    supervenerunt autem quidam ab Antiochia et Iconio Iudaei et persuasis turbis lapidantes que Paulum traxerunt extra civitatem aestimantes eum mortuum esse
  509. Ἐπῆλθαν δὲ ἀπὸ Ἀντιοχείας καὶ Ἰκονίου Ἰουδαῖοι , καὶ πείσαντες τοὺς ὄχλους καὶ λιθάσαντες τὸν Παῦλον ἔσυρον ἔξω τῆς πόλεως , νομίζοντες αὐτὸν τεθνηκέναι
    circumdantibus autem eum discipulis surgens intravit civitatem et postera die profectus est cum Barnaba in Derben
  510. κυκλωσάντων δὲ τῶν μαθητῶν αὐτὸν ἀναστὰς εἰσῆλθεν εἰς τὴν πόλιν . καὶ τῇ ἐπαύριον ἐξῆλθεν σὺν τῷ Βαρναβᾷ εἰς Δέρβην .
    cumque evangelizassent civitati illi et docuissent multos reversi sunt Lystram et Iconium et Antiochiam
  511. εὐαγγελιζόμενοί τε τὴν πόλιν ἐκείνην καὶ μαθητεύσαντες ἱκανοὺς ὑπέστρεψαν εἰς τὴν Λύστραν καὶ εἰς Ἰκόνιον καὶ εἰς Ἀντιόχειαν ,
    confirmantes animas discipulorum exhortantes ut permanerent in fide et quoniam per multas tribulationes oportet nos intrare in regnum Dei
  512. ἐπιστηρίζοντες τὰς ψυχὰς τῶν μαθητῶν , παρακαλοῦντες ἐμμένειν τῇ πίστει , καὶ ὅτι διὰ πολλῶν θλίψεων δεῖ ἡμᾶς εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ
    et cum constituissent illis per singulas ecclesias presbyteros et orassent cum ieiunationibus commendaverunt eos Domino in quem crediderunt
  513. χειροτονήσαντες δὲ αὐτοῖς κατ’ ἐκκλησίαν πρεσβυτέρους προσευξάμενοι μετὰ νηστειῶν παρέθεντο αὐτοὺς τῷ κυρίῳ εἰς ὃν πεπιστεύκεισαν .
    transeuntes que Pisidiam venerunt Pamphiliam
  514. καὶ διελθόντες τὴν Πισιδίαν ἦλθον εἰς τὴν Παμφυλίαν ,
    et loquentes in Pergen verbum Domini descenderunt in Attaliam
  515. καὶ λαλήσαντες εἰς τὴν Πέργην τὸν λόγον κατέβησαν εἰς Ἀτταλίαν .
    et inde navigaverunt Antiochiam unde erant traditi gratiae Dei in opus quod conpleverunt
  516. καὶ ἐκεῖθεν ἀπέπλευσαν εἰς Ἀντιόχειαν , ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὃ ἐπλήρωσαν .
    cum autem venissent et congregassent ecclesiam rettulerunt quanta fecisset Deus cum illis quia aperuisset gentibus ostium fidei
  517. παραγενόμενοι δὲ καὶ συναγαγόντες τὴν ἐκκλησίαν ἀνήγγελλον ὅσα ἐποίησεν ὁ θεὸς μετ’ αὐτῶν καὶ ὅτι ἤνοιξεν τοῖς ἔθνεσιν θύραν πίστεως .
    morati sunt autem tempus non modicum cum discipulis
  518. διέτριβον δὲ χρόνον οὐκ ὀλίγον σὺν τοῖς μαθηταῖς .
  519. Καί τινες κατελθόντες ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας ἐδίδασκον τοὺς ἀδελφοὺς ὅτι ἐὰν μὴ περιτμηθῆτε τῷ ἔθει τῷ Μωϋσέως , οὐ δύνασθε σωθῆναι .
    et quidam descendentes de Iudaea docebant fratres quia nisi circumcidamini secundum morem Mosi non potestis salvi fieri
  520. γενομένης δὲ στάσεως καὶ ζητήσεως οὐκ ὀλίγης τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Βαρνάβᾳ πρὸς αὐτούς , ἔταξαν ἀναβαίνειν Παῦλον καὶ Βαρνάβαν καί τινας ἄλλους ἐξ ...
    facta ergo seditione non minima Paulo et Barnabae adversum illos statuerunt ut ascenderent Paulus et Barnabas et quidam alii ex illis ad apostolos et ...
  521. οἱ μὲν οὖν προπεμφθέντες ὑπὸ τῆς ἐκκλησίας διήρχοντο τήν τε Φοινίκην καὶ Σαμάριαν ἐκδιηγούμενοι τὴν ἐπιστροφὴν τῶν ἐθνῶν , καὶ ἐποίουν χαρὰν μεγάλην πᾶσιν ...
    illi igitur deducti ab ecclesia pertransiebant Foenicen et Samariam narrantes conversionem gentium et faciebant gaudium magnum omnibus fratribus
  522. παραγενόμενοι δὲ εἰς Ἱερουσαλὴμ παρεδέχθησαν ὑπὸ τῆς ἐκκλησίας καὶ τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν πρεσβυτέρων , ἀνήγγειλάν τε ὅσα ὁ θεὸς ἐποίησεν μετ’ αὐτῶν .
    cum autem venissent Hierosolymam suscepti sunt ab ecclesia et ab apostolis et senioribus adnuntiantes quanta Deus fecisset cum illis
  523. ἐξανέστησαν δέ τινες τῶν ἀπὸ τῆς αἱρέσεως τῶν Φαρισαίων πεπιστευκότες , λέγοντες ὅτι δεῖ περιτέμνειν αὐτοὺς παραγγέλλειν τε τηρεῖν τὸν νόμον Μωϋσέως .
    surrexerunt autem quidam de heresi Pharisaeorum qui crediderant dicentes quia oportet circumcidi eos praecipere quoque servare legem Mosi
  524. Συνήχθησάν δὲ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἰδεῖν περὶ τοῦ λόγου τούτου .
    convenerunt que apostoli et seniores videre de verbo hoc
  525. πολλῆς δὲ ζητήσεως γενομένης ἀναστὰς Πέτρος εἶπεν πρὸς αὐτούς , ἄνδρες ἀδελφοί , ὑμεῖς ἐπίστασθε ὅτι ἀφ’ ἡμερῶν ἀρχαίων ἐν ὑμῖν ἐξελέξατο ὁ θεὸς ...
    cum autem magna conquisitio fieret surgens Petrus dixit ad eos viri fratres vos scitis quoniam ab antiquis diebus in nobis elegit Deus per os ...
  526. καὶ ὁ καρδιογνώστης θεὸς ἐμαρτύρησεν αὐτοῖς δοὺς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον καθὼς καὶ ἡμῖν ,
    et qui novit corda Deus testimonium perhibuit dans illis Spiritum Sanctum sicut et nobis
  527. καὶ οὐθὲν διέκρινεν μεταξὺ ἡμῶν τε καὶ αὐτῶν , τῇ πίστει καθαρίσας τὰς καρδίας αὐτῶν .
    et nihil discrevit inter nos et illos fide purificans corda eorum
  528. νῦν οὖν τί πειράζετε τὸν θεόν , ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν ὃν οὔτε οἱ πατέρες ἡμῶν οὔτε ἡμεῖς ἰσχύσαμεν βαστάσαι ;
    nunc ergo quid temptatis Deum inponere iugum super cervicem discipulorum quod ne que patres nostri ne que nos portare potuimus
  529. ἀλλὰ διὰ τῆς χάριτος τοῦ κυρίου Ἰησοῦ πιστεύομεν σωθῆναι καθ’ ὃν τρόπον καὶ ἐκεῖνοι .
    sed per gratiam Domini Iesu credimus salvari quemadmodum et illi
  530. ἐσίγησεν δὲ πᾶν τὸ πλῆθος , καὶ ἤκουον Βαρναβᾶ καὶ Παύλου ἐξηγουμένων ὅσα ἐποίησεν ὁ θεὸς σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσιν δι’ αὐτῶν
    tacuit autem omnis multitudo et audiebant Barnaban et Paulum narrantes quanta fecisset Deus signa et prodigia in gentibus per eos
  531. Μετὰ δὲ τὸ σιγῆσαι αὐτοὺς ἀπεκρίθη Ἰάκωβος λέγων , ἄνδρες ἀδελφοί , ἀκούσατέ μου .
    et postquam tacuerunt respondit Iacobus dicens viri fratres audite me
  532. Συμεὼν ἐξηγήσατο καθὼς πρῶτον ὁ θεὸς ἐπεσκέψατο λαβεῖν ἐξ ἐθνῶν λαὸν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ .
    Simeon narravit quemadmodum primum Deus visitavit sumere ex gentibus populum nomini suo
  533. καὶ τούτῳ συμφωνοῦσιν οἱ λόγοι τῶν προφητῶν , καθὼς γέγραπται ,
    et huic concordant verba prophetarum sicut scriptum est
  534. μετὰ ταῦτα ἀναστρέψω καὶ ἀνοικοδομήσω τὴν σκηνὴν Δαυεὶδ τὴν πεπτωκυῖαν , καὶ τὰ κατεστραμμένα αὐτῆς ἀνοικοδομήσω καὶ ἀνορθώσω αὐτήν ,
    post haec revertar et aedificabo tabernaculum David quod decidit et diruta eius reaedificabo et erigam illud
  535. ὅπως ἂν ἐκζητήσωσιν οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων τὸν κύριον , καὶ πάντα τὰ ἔθνη ἐφ’ οὓς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου ἐπ’ αὐτούς , λέγει ...
    ut requirant ceteri hominum Dominum et omnes gentes super quas invocatum est nomen meum dicit Dominus faciens haec
  536. γνωστὰ ἀπ’ αἰῶνος .
    notum a saeculo est Domino opus suum
  537. διὸ ἐγὼ κρίνω μὴ παρενοχλεῖν τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ἐπιστρέφουσιν ἐπὶ τὸν θεόν ,
    propter quod ego iudico non inquietari eos qui ex gentibus convertuntur ad Deum
  538. ἀλλὰ ἐπιστεῖλαι αὐτοῖς τοῦ ἀπέχεσθαι τῶν ἀλισγημάτων τῶν εἰδώλων καὶ τῆς πορνείας καὶ τοῦ πνικτοῦ καὶ τοῦ αἵματος ·
    sed scribere ad eos ut abstineant se a contaminationibus simulacrorum et fornicatione et suffocatis et sanguine
  539. Μωϋσῆς γὰρ ἐκ γενεῶν ἀρχαίων κατὰ πόλιν τοὺς κηρύσσοντας αὐτὸν ἔχει ἐν ταῖς συναγωγαῖς κατὰ πᾶν σάββατον ἀναγινωσκόμενος .
    Moses enim a temporibus antiquis habet in singulis civitatibus qui eum praedicent in synagogis ubi per omne sabbatum legitur
  540. Τότε ἔδοξε τοῖς ἀποστόλοις καὶ τοῖς πρεσβυτέροις σὺν ὅλῃ τῇ ἐκκλησίᾳ ἐκλεξαμένους ἄνδρας ἐξ αὐτῶν πέμψαι εἰς Ἀντιόχειαν σὺν τῷ Παύλῳ καὶ Βαρναβᾷ , ...
    tunc placuit apostolis et senioribus cum omni ecclesia eligere viros ex eis et mittere Antiochiam cum Paulo et Barnaba Iudam qui cognominatur Barsabban et ...
  541. γράψαντες διὰ χειρὸς αὐτῶν , οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἀδελφοὶ τοῖς κατὰ τὴν Ἀντιόχειαν καὶ Συρίαν καὶ Κιλικίαν ἀδελφοῖς τοῖς ἐξ ἐθνῶν χαίρειν
    scribentes per manus eorum apostoli et seniores fratres his qui sunt Antiochiae et Syriae et Ciliciae fratribus ex gentibus salutem
  542. ἐπειδὴ ἠκούσαμεν ὅτι τινὲς ἐξ ἡμῶν ἐξελθόντες ἐτάραξαν ὑμᾶς λόγοις ἀνασκευάζοντες τὰς ψυχὰς ὑμῶν , οἷς οὐ διεστειλάμεθα ,
    quoniam audivimus quia quidam ex nobis exeuntes turbaverunt vos verbis evertentes animas vestras quibus non mandavimus
  543. ἔδοξεν ἡμῖν γενομένοις ὁμοθυμαδόν , ἐκλεξαμένους ἄνδρας πέμψαι πρὸς ὑμᾶς σὺν τοῖς ἀγαπητοῖς ἡμῶν Βαρναβᾷ καὶ Παύλῳ ,
    placuit nobis collectis in unum eligere viros et mittere ad vos cum carissimis nostris Barnaba et Paulo
  544. ἀνθρώποις παραδεδωκόσι τὰς ψυχὰς αὐτῶν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ .
    hominibus qui tradiderunt animas suas pro nomine Domini nostri Iesu Christi
  545. ἀπεστάλκαμεν οὖν Ἰούδαν καὶ Σιλᾶν , καὶ αὐτοὺς διὰ λόγου ἀπαγγέλλοντας τὰ αὐτά .
    misimus ergo Iudam et Silam qui et ipsi vobis verbis referent eadem
  546. ἔδοξεν γὰρ τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ καὶ ἡμῖν μηδὲν πλέον ἐπιτίθεσθαι ὑμῖν βάρος πλὴν τούτων τῶν ἐπάναγκες ,
    visum est enim Spiritui Sancto et nobis nihil ultra inponere vobis oneris quam haec necessario
  547. ἀπέχεσθαι εἰδωλοθύτων καὶ αἵματος καὶ πνικτῶν καὶ πορνείας · ἐξ ὧν διατηροῦντες ἑαυτοὺς εὖ πράξετε . ἔρρωσθε .
    ut abstineatis vos ab immolatis simulacrorum et sanguine suffocato et fornicatione a quibus custodientes vos bene agetis valete
  548. Οἱ μὲν οὖν ἀπολυθέντες κατῆλθον εἰς Ἀντιόχειαν , καὶ συναγαγόντες τὸ πλῆθος ἐπέδωκαν τὴν ἐπιστολήν ·
    illi igitur dimissi descenderunt Antiochiam et congregata multitudine tradiderunt epistulam
  549. ἀναγνόντες δὲ ἐχάρησαν ἐπὶ τῇ παρακλήσει .
    quam cum legissent gavisi sunt super consolatione
  550. Ἰούδας τε καὶ Σιλᾶς , καὶ αὐτοὶ προφῆται ὄντες , διὰ λόγου πολλοῦ παρεκάλεσαν τοὺς ἀδελφοὺς καὶ ἐπεστήριξαν ·
    Iudas autem et Silas et ipsi cum essent prophetae verbo plurimo consolati sunt fratres et confirmaverunt
  551. ποιήσαντες δὲ χρόνον ἀπελύθησαν μετ’ εἰρήνης ἀπὸ τῶν ἀδελφῶν πρὸς τοὺς ἀποστείλαντας αὐτούς .
    facto autem ibi tempore dimissi sunt cum pace a fratribus ad eos qui miserant illos
  552. Παῦλος δὲ καὶ Βαρναβᾶς διέτριβον ἐν Ἀντιοχείᾳ διδάσκοντες καὶ εὐαγγελιζόμενοι μετὰ καὶ ἑτέρων πολλῶν τὸν λόγον τοῦ κυρίου .
    Paulus autem et Barnabas demorabantur Antiochiae docentes et evangelizantes cum aliis pluribus verbum Domini
  553. Μετὰ δέ τινας ἡμέρας εἶπεν πρὸς Βαρναβᾶν Παῦλος , ἐπιστρέψαντες δὴ ἐπισκεψώμεθα τοὺς ἀδελφοὺς κατὰ πόλιν πᾶσαν ἐν αἷς κατηγγείλαμεν τὸν λόγον τοῦ κυρίου ...
    post aliquot autem dies dixit ad Barnaban Paulus revertentes visitemus fratres per universas civitates in quibus praedicavimus verbum Domini quomodo se habeant
  554. Βαρναβᾶς δὲ ἐβούλετο συνπαραλαβεῖν καὶ τὸν Ἰωάννην τὸν καλούμενον Μᾶρκον ·
    Barnabas autem volebat se cum adsumere et Iohannem qui cognominatur Marcus
  555. Παῦλος δὲ ἠξίου τὸν ἀποστάντα ἀπ’ αὐτῶν ἀπὸ Παμφυλίας καὶ μὴ συνελθόντα αὐτοῖς εἰς τὸ ἔργον , μὴ συνπαραλαμβάνειν τοῦτον .
    Paulus autem rogabat eum qui discessisset ab eis a Pamphilia et non isset cum eis in opus non debere recipi eum
  556. ἐγένετο δὲ παροξυσμὸς ὥστε ἀποχωρισθῆναι αὐτοὺς ἀπ’ ἀλλήλων , τόν τε Βαρναβᾶν παραλαβόντα τὸν Μᾶρκον ἐκπλεῦσαι εἰς Κύπρον .
    facta est autem dissensio ita ut discederent ab invicem et Barnabas adsumpto Marco navigaret Cyprum
  557. Παῦλος δὲ ἐπιλεξάμενος Σιλᾶν ἐξῆλθεν παραδοθεὶς τῇ χάριτι τοῦ κυρίου ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν ,
    Paulus vero electo Sila profectus est traditus gratiae Domini a fratribus
  558. διήρχετο δὲ τὴν Συρίαν καὶ Κιλικίαν ἐπιστηρίζων τὰς ἐκκλησίας .
    perambulabat autem Syriam et Ciliciam confirmans ecclesias
  559. Κατήντησεν δὲ εἰς Δέρβην καὶ εἰς Λύστραν . καὶ ἰδοὺ μαθητής τις ἦν ἐκεῖ ὀνόματι Τιμόθεος , υἱὸς γυναικὸς Ἰουδαίας πιστῆς πατρὸς δὲ Ἕλληνος
    pervenit autem in Derben et Lystram et ecce discipulus quidam erat ibi nomine Timotheus filius mulieris iudaeae fidelis patre gentili
  560. ὃς ἐμαρτυρεῖτο ὑπὸ τῶν ἐν Λύστροις καὶ Ἰκονίῳ ἀδελφῶν .
    huic testimonium reddebant qui in Lystris erant et Iconii fratres
  561. τοῦτον ἠθέλησεν ὁ Παῦλος σὺν αὐτῷ ἐξελθεῖν , καὶ λαβὼν περιέτεμεν αὐτὸν διὰ τοὺς Ἰουδαίους τοὺς ὄντας ἐν τοῖς τόποις ἐκείνοις , ᾔδεισαν γὰρ ...
    hunc voluit Paulus se cum proficisci et adsumens circumcidit eum propter Iudaeos qui erant in illis locis sciebant enim omnes quod pater eius gentilis
  562. Ὡς δὲ διεπορεύοντο τὰς πόλεις , παρεδίδοσαν αὐτοῖς φυλάσσειν τὰ δόγματα τὰ κεκριμένα ὑπὸ τῶν ἀποστόλων καὶ πρεσβυτέρων τῶν ἐν Ἱεροσολύμοις .
    cum autem pertransirent civitates tradebant eis custodire dogmata quae erant decreta ab apostolis et senioribus qui essent Hierosolymis
  563. Αἱ μὲν οὖν ἐκκλησίαι ἐστερεοῦντο τῇ πίστει καὶ ἐπερίσσευον τῷ ἀριθμῷ καθ’ ἡμέραν .
    et ecclesiae quidem confirmabantur fide et abundabant numero cotidie
  564. διῆλθον δὲ τὴν Φρυγίαν καὶ Γαλατικὴν χώραν , κωλυθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος λαλῆσαι τὸν λόγον ἐν τῇ Ἀσίᾳ ·
    transeuntes autem Frygiam et Galatiae regionem vetati sunt a Sancto Spiritu loqui verbum in Asia
  565. ἐλθόντες δὲ κατὰ τὴν Μυσίαν ἐπείραζον εἰς τὴν Βιθυνίαν πορευθῆναι , καὶ οὐκ εἴασεν αὐτοὺς τὸ πνεῦμα Ἰησοῦ ·
    cum venissent autem in Mysiam temptabant ire Bithyniam et non permisit eos Spiritus Iesu
  566. παρελθόντες δὲ τὴν Μυσίαν κατέβησαν εἰς Τρῳάδα .
    cum autem pertransissent Mysiam descenderunt Troadem
  567. καὶ ὅραμα διὰ νυκτὸς τῷ Παύλῳ ὤφθη , ἀνὴρ Μακεδών τις ἦν ἑστὼς καὶ παρακαλῶν αὐτὸν καὶ λέγων , διαβὰς εἰς Μακεδονίαν βοήθησον ἡμῖν
    et visio per noctem Paulo ostensa est vir macedo quidam erat stans et deprecans eum et dicens transiens in Macedoniam adiuva nos
  568. ὡς δὲ τὸ ὅραμα εἶδεν , εὐθέως ἐζητήσαμεν ἐξελθεῖν εἰς Μακεδονίαν , συμβιβάζοντες ὅτι προσκέκληται ἡμᾶς ὁ θεὸς εὐαγγελίσασθαι αὐτούς .
    ut autem visum vidit statim quaesivimus proficisci in Macedoniam certi facti quia vocasset nos Deus evangelizare eis
  569. Ἀναχθέντες δὲ ἀπὸ Τρῳάδος εὐθυδρομήσαμεν εἰς Σαμοθρᾴκην , τῇ δὲ ἐπιούσῃ εἰς Νέαν πόλιν ,
    navigantes autem a Troade recto cursu venimus Samothraciam et sequenti die Neapolim
  570. καὶ ἐκεῖθεν εἰς Φιλίππους , ἥτις ἐστὶν πρώτη τῆς μερίδος Μακεδονίας πόλις , κολωνία . ἦμεν δὲ ἐν ταύτῃ τῇ πόλει διατρίβοντες ἡμέρας τινάς
    et inde Philippis quae est prima partis Macedoniae civitas colonia eramus autem in hac urbe diebus aliquot conferentes
  571. τῇ τε ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἐξήλθομεν ἔξω τῆς πύλης παρὰ ποταμὸν οὗ ἐνομίζομεν προσευχὴν εἶναι , καὶ καθίσαντες ἐλαλοῦμεν ταῖς συνελθούσαις γυναιξίν .
    die autem sabbatorum egressi sumus foras portam iuxta flumen ubi videbatur oratio esse et sedentes loquebamur mulieribus quae convenerant
  572. καί τις γυνὴ ὀνόματι Λυδία , πορφυρόπωλις πόλεως Θυατείρων σεβομένη τὸν θεόν , ἤκουεν , ἧς ὁ κύριος διήνοιξεν τὴν καρδίαν προσέχειν τοῖς λαλουμένοις ...
    et quaedam mulier nomine Lydia purpuraria civitatis Thyatirenorum colens Deum audivit cuius Dominus aperuit cor intendere his quae dicebantur a Paulo
  573. ὡς δὲ ἐβαπτίσθη καὶ ὁ οἶκος αὐτῆς , παρεκάλεσεν λέγουσα , εἰ κεκρίκατέ με πιστὴν τῷ κυρίῳ εἶναι , εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκόν μου ...
    cum autem baptizata esset et domus eius deprecata est dicens si iudicastis me fidelem Domino esse introite in domum meam et manete et coegit
  574. Ἐγένετο δὲ πορευομένων ἡμῶν εἰς τὴν προσευχὴν παιδίσκην τινὰ ἔχουσαν πνεῦμα πύθωνα ὑπαντῆσαι ἡμῖν , ἥτις ἐργασίαν πολλὴν παρεῖχεν τοῖς κυρίοις αὐτῆς μαντευομένη .
    factum est autem euntibus nobis ad orationem puellam quandam habentem spiritum pythonem obviare nobis quae quaestum magnum praestabat dominis suis divinando
  575. αὕτη κατακολουθοῦσα τῷ Παύλῳ καὶ ἡμῖν ἔκραζεν λέγουσα , οὗτοι οἱ ἄνθρωποι δοῦλοι τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου εἰσίν , οἵτινες καταγγέλλουσιν ὑμῖν ὁδὸν σωτηρίας
    haec subsecuta Paulum et nos clamabat dicens isti homines servi Dei excelsi sunt qui adnuntiant vobis viam salutis
  576. τοῦτο δὲ ἐποίει ἐπὶ πολλὰς ἡμέρας . διαπονηθεὶς δὲ Παῦλος καὶ ἐπιστρέψας τῷ πνεύματι εἶπεν · παραγγέλλω σοι ἐν ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐξελθεῖν ἀπ’ ...
    hoc autem faciebat multis diebus dolens autem Paulus et conversus spiritui dixit praecipio tibi in nomine Iesu Christi exire ab ea et exiit eadem
  577. ἰδόντες δὲ οἱ κύριοι αὐτῆς ὅτι ἐξῆλθεν ἡ ἐλπὶς τῆς ἐργασίας αὐτῶν ἐπιλαβόμενοι τὸν Παῦλον καὶ τὸν Σιλᾶν εἵλκυσαν εἰς τὴν ἀγορὰν ἐπὶ τοὺς ...
    videntes autem domini eius quia exivit spes quaestus eorum adprehendentes Paulum et Silam perduxerunt in forum ad principes
  578. καὶ προσαγαγόντες αὐτοὺς τοῖς στρατηγοῖς εἶπαν · οὗτοι οἱ ἄνθρωποι ἐκταράσσουσιν ἡμῶν τὴν πόλιν Ἰουδαῖοι ὑπάρχοντες ,
    et offerentes eos magistratibus dixerunt hii homines conturbant civitatem nostram cum sint Iudaei
  579. καὶ καταγγέλλουσιν ἔθη ἃ οὐκ ἔξεστιν ἡμῖν παραδέχεσθαι οὐδὲ ποιεῖν Ῥωμαίοις οὖσιν .
    et adnuntiant morem quem non licet nobis suscipere ne que facere cum simus Romani
  580. καὶ συνεπέστη ὁ ὄχλος κατ’ αὐτῶν , καὶ οἱ στρατηγοὶ περιρήξαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια ἐκέλευον ῥαβδίζειν ,
    et concurrit plebs adversus eos et magistratus scissis tunicis eorum iusserunt virgis caedi
  581. πολλάς τε ἐπιθέντες αὐτοῖς πληγὰς ἔβαλον εἰς φυλακήν , παραγγείλαντες τῷ δεσμοφύλακι ἀσφαλῶς τηρεῖν αὐτούς ·
    et cum multas plagas eis inposuissent miserunt eos in carcerem praecipientes custodi ut diligenter custodiret eos
  582. ὃς παραγγελίαν τοιαύτην λαβὼν ἔβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν ἐσωτέραν φυλακὴν καὶ τοὺς πόδας ἠσφαλίσατο αὐτῶν εἰς τὸ ξύλον .
    qui cum tale praeceptum accepisset misit eos in interiorem carcerem et pedes eorum strinxit in ligno
  583. κατὰ δὲ τὸ μεσονύκτιον Παῦλος καὶ Σιλᾶς προσευχόμενοι ὕμνουν τὸν θεόν , ἐπηκροῶντο δὲ αὐτῶν οἱ δέσμιοι ·
    media autem nocte Paulus et Silas adorantes laudabant Deum et audiebant eos qui in custodia erant
  584. ἄφνω δὲ σεισμὸς ἐγένετο μέγας ὥστε σαλευθῆναι τὰ θεμέλια τοῦ δεσμωτηρίου , ἠνοίχθησαν δὲ παραχρῆμα αἱ θύραι πᾶσαι , καὶ πάντων τὰ δεσμὰ ἀνέθη
    subito vero terraemotus factus est magnus ita ut moverentur fundamenta carceris et aperta sunt statim ostia omnia et universorum vincula soluta sunt
  585. ἔξυπνος δὲ γενόμενος ὁ δεσμοφύλαξ καὶ ἰδὼν ἀνεῳγμένας τὰς θύρας τῆς φυλακῆς , σπασάμενος μάχαιραν ἤμελλεν ἑαυτὸν ἀναιρεῖν , νομίζων ἐκπεφευγέναι τοὺς δεσμίους .
    expergefactus autem custos carceris et videns apertas ianuas carceris evaginato gladio volebat se interficere aestimans fugisse vinctos
  586. ἐφώνησεν δὲ φωνῇ μεγάλῃ Παῦλος λέγων , μηδὲν πράξῃς σεαυτῷ κακόν , ἅπαντες γάρ ἐσμεν ἐνθάδε .
    clamavit autem Paulus magna voce dicens nihil feceris tibi mali universi enim hic sumus
  587. αἰτήσας δὲ φῶτα εἰσεπήδησεν , καὶ ἔντρομος γενόμενος προσέπεσεν τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Σιλᾷ ,
    petito que lumine introgressus est et tremefactus procidit Paulo et Silae
  588. καὶ προαγαγὼν αὐτοὺς ἔξω ἔφη , κύριοι , τί με δεῖ ποιεῖν ἵνα σωθῶ ;
    et producens eos foras ait domini quid me oportet facere ut salvus fiam
  589. οἱ δὲ εἶπαν · πίστευσον ἐπὶ τὸν κύριον Ἰησοῦν , καὶ σωθήσῃ σὺ καὶ ὁ οἶκός σου .
    at illi dixerunt crede in Domino Iesu et salvus eris tu et domus tua
  590. καὶ ἐλάλησαν αὐτῷ τὸν λόγον τοῦ κυρίου σὺν πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ .
    et locuti sunt ei verbum Domini cum omnibus qui erant in domo eius
  591. καὶ παραλαβὼν αὐτοὺς ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τῆς νυκτὸς ἔλουσεν ἀπὸ τῶν πληγῶν , καὶ ἐβαπτίσθη αὐτὸς καὶ οἱ αὐτοῦ ἅπαντες παραχρῆμα ,
    et tollens eos in illa hora noctis lavit plagas eorum et baptizatus est ipse et omnes eius continuo
  592. ἀναγαγών τε αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον παρέθηκεν τράπεζαν , καὶ ἠγαλλιάσατο πανοικεὶ πεπιστευκὼς τῷ θεῷ .
    cumque perduxisset eos in domum suam adposuit eis mensam et laetatus est cum omni domo sua credens Deo
  593. Ἡμέρας δὲ γενομένης ἀπέστειλαν οἱ στρατηγοὶ τοὺς ῥαβδούχους λέγοντες , ἀπόλυσον τοὺς ἀνθρώπους ἐκείνους .
    et cum dies factus esset miserunt magistratus lictores dicentes dimitte homines illos
  594. ἀπήγγειλεν δὲ ὁ δεσμοφύλαξ τοὺς λόγους τούτους πρὸς τὸν Παῦλον , ὅτι ἀπέσταλκαν οἱ στρατηγοὶ ἵνα ἀπολυθῆτε · νῦν οὖν ἐξελθόντες πορεύεσθε ἐν εἰρήνῃ
    nuntiavit autem custos carceris verba haec Paulo quia miserunt magistratus ut dimittamini nunc igitur exeuntes ite in pace
  595. ὁ δὲ Παῦλος ἔφη πρὸς αὐτούς , δείραντες ἡμᾶς δημοσίᾳ ἀκατακρίτους , ἀνθρώπους Ῥωμαίους ὑπάρχοντας , ἔβαλαν εἰς φυλακήν · καὶ νῦν λάθρᾳ ἡμᾶς ...
    Paulus autem dixit eis caesos nos publice indemnatos homines romanos miserunt in carcerem et nunc occulte nos eiciunt non ita sed veniant
  596. ἀπήγγειλαν τε τοῖς στρατηγοῖς οἱ ῥαβδοῦχοι τὰ ῥήματα ταῦτα . ἐφοβήθησαν δὲ ἀκούσαντες ὅτι Ῥωμαῖοί εἰσιν ,
    et ipsi nos eiciant nuntiaverunt autem magistratibus lictores verba haec timuerunt que audito quod Romani essent
  597. καὶ ἐλθόντες παρεκάλεσαν αὐτούς , καὶ ἐξαγαγόντες ἠρώτων ἀπελθεῖν ἀπὸ τῆς πόλεως .
    et venientes deprecati sunt eos et educentes rogabant ut egrederentur urbem
  598. ἐξελθόντες δὲ ἀπὸ τῆς φυλακῆς εἰσῆλθον πρὸς τὴν Λυδίαν , καὶ ἰδόντες παρεκάλεσαν τοὺς ἀδελφοὺς καὶ ἐξῆλθαν .
    exeuntes autem de carcere introierunt ad Lydiam et visis fratribus consolati sunt eos et profecti sunt
  599. Διοδεύσαντες δὲ τὴν Ἀμφίπολιν καὶ τὴν Ἀπολλωνίαν ἦλθον εἰς Θεσσαλονίκην , ὅπου ἦν συναγωγὴ τῶν Ἰουδαίων .
    cum autem perambulassent Amphipolim et Apolloniam venerunt Thessalonicam ubi erat synagoga Iudaeorum
  600. κατὰ δὲ τὸ εἰωθὸς τῷ Παύλῳ εἰσῆλθεν πρὸς αὐτοὺς καὶ ἐπὶ σάββατα τρία διελέξατο αὐτοῖς ἀπὸ τῶν γραφῶν ,
    secundum consuetudinem autem Paulus introivit ad eos et per sabbata tria disserebat eis de scripturis
  601. διανοίγων καὶ παρατιθέμενος ὅτι τὸν Χριστὸν ἔδει παθεῖν καὶ ἀναστῆναι ἐκ νεκρῶν , καὶ ὅτι οὗτός ἐστιν Χριστός , Ἰησοῦς , ὃν ἐγὼ καταγγέλλω ...
    adaperiens et insinuans quia Christum oportuit pati et resurgere a mortuis et quia hic est Christus Iesus quem ego adnuntio vobis
  602. καί τινες ἐξ αὐτῶν ἐπείσθησαν καὶ προσεκληρώθησαν τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Σιλᾷ , τῶν τε σεβομένων Ἑλλήνων πλῆθος πολὺ γυναικῶν τε τῶν πρώτων οὐκ ...
    et quidam ex eis crediderunt et adiuncti sunt Paulo et Silae et de colentibus gentilibus que multitudo magna et mulieres nobiles non paucae
  603. ζηλώσαντες δὲ οἱ Ἰουδαῖοι καὶ προσλαβόμενοι τῶν ἀγοραίων τινὰς ἄνδρας πονηροὺς καὶ ὀχλοποιήσαντες ἐθορύβουν τὴν πόλιν , καὶ ἐπιστάντες τῇ οἰκίᾳ Ἰάσονος ἐζήτουν αὐτοὺς ...
    zelantes autem Iudaei adsumentes que de vulgo viros quosdam malos et turba facta concitaverunt civitatem et adsistentes domui Iasonis quaerebant eos producere in populum
  604. μὴ εὑρόντες δὲ αὐτοὺς ἔσυρον Ἰάσονα καί τινας ἀδελφοὺς ἐπὶ τοὺς πολιτάρχας , βοῶντες ὅτι οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώσαντες οὗτοι καὶ ἐνθάδε πάρεισιν ,
    et cum non invenissent eos trahebant Iasonem et quosdam fratres ad principes civitatis clamantes quoniam hii qui orbem concitant et huc venerunt
  605. οὓς ὑποδέδεκται Ἰάσων · καὶ οὗτοι πάντες ἀπέναντι τῶν δογμάτων Καίσαρος πράσσουσιν , βασιλέα ἕτερον λέγοντες εἶναι Ἰησοῦν .
    quos suscepit Iason et hii omnes contra decreta Caesaris faciunt regem alium dicentes esse Iesum
  606. ἐτάραξαν δὲ τὸν ὄχλον καὶ τοὺς πολιτάρχας ἀκούοντας ταῦτα ,
    concitaverunt autem plebem et principes civitatis audientes haec
  607. καὶ λαβόντες τὸ ἱκανὸν παρὰ τοῦ Ἰάσονος καὶ τῶν λοιπῶν ἀπέλυσαν αὐτούς .
    et accepto satis ab Iasone et a ceteris dimiserunt eos
  608. Οἱ δὲ ἀδελφοὶ εὐθέως διὰ νυκτὸς ἐξέπεμψαν τόν τε Παῦλον καὶ τὸν Σιλᾶν εἰς Βέροιαν , οἵτινες παραγενόμενοι εἰς τὴν συναγωγὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπῄεσαν
    fratres vero confestim per noctem dimiserunt Paulum et Silam in Beroeam qui cum advenissent in synagogam Iudaeorum introierunt
  609. οὗτοι δὲ ἦσαν εὐγενέστεροι τῶν ἐν Θεσσαλονίκῃ , οἵτινες ἐδέξαντο τὸν λόγον μετὰ πάσης προθυμίας , καθ’ ἡμέραν ἀνακρίνοντες τὰς γραφὰς εἰ ἔχοι ταῦτα ...
    hii autem erant nobiliores eorum qui sunt Thessalonicae qui susceperunt verbum cum omni aviditate cotidie scrutantes scripturas si haec ita se haberent
  610. πολλοὶ μὲν οὖν ἐξ αὐτῶν ἐπίστευσαν , καὶ τῶν Ἑλληνίδων γυναικῶν τῶν εὐσχημόνων καὶ ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγοι .
    et multi quidem crediderunt ex eis et gentilium mulierum honestarum et viri non pauci
  611. ὡς δὲ ἔγνωσαν οἱ ἀπὸ τῆς Θεσσαλονίκης Ἰουδαῖοι ὅτι καὶ ἐν τῇ Βεροίᾳ κατηγγέλη ὑπὸ τοῦ Παύλου ὁ λόγος τοῦ θεοῦ , ἦλθον καὶ ...
    cum autem cognovissent in Thessalonica Iudaei quia et Beroeae praedicatum est a Paulo verbum Dei venerunt et illuc commoventes et turbantes multitudinem
  612. εὐθέως δὲ τότε τὸν Παῦλον ἐξαπέστειλαν οἱ ἀδελφοὶ πορεύεσθαι ἕως ἐπὶ τὴν θάλασσαν · ὑπέμεινάν τε ὅ τε Σιλᾶς καὶ ὁ Τιμόθεος ἐκεῖ .
    statim que tunc Paulum dimiserunt fratres ut iret usque ad mare Silas autem et Timotheus remanserunt ibi
  613. οἱ δὲ καθιστάνοντες τὸν Παῦλον ἤγαγον ἕως Ἀθηνῶν , καὶ λαβόντες ἐντολὴν πρὸς τὸν Σιλᾶν καὶ τὸν Τιμόθεον ἵνα ὡς τάχιστα ἔλθωσιν πρὸς αὐτὸν ...
    qui autem deducebant Paulum perduxerunt usque Athenas et accepto mandato ab eo ad Silam et Timotheum ut quam celeriter venirent ad illum profecti sunt
  614. ἐν δὲ ταῖς Ἀθήναις ἐκδεχομένου αὐτοὺς τοῦ Παύλου , παρωξύνετο τὸ πνεῦμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ θεωροῦντος κατείδωλον οὖσαν τὴν πόλιν .
    Paulus autem cum Athenis eos expectaret incitabatur spiritus eius in ipso videns idolatriae deditam civitatem
  615. διελέγετο μὲν οὖν ἐν τῇ συναγωγῇ τοῖς Ἰουδαίοις καὶ τοῖς σεβομένοις καὶ ἐν τῇ ἀγορᾷ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν πρὸς τοὺς παρατυγχάνοντας .
    disputabat igitur in synagoga cum Iudaeis et colentibus et in foro per omnes dies ad eos qui aderant
  616. τινὲς δὲ καὶ τῶν Ἐπικουρίων καὶ Στοϊκῶν φιλοσόφων συνέβαλλον αὐτῷ , καί τινες ἔλεγον · τί ἂν θέλοι ὁ σπερμολόγος οὗτος λέγειν ; οἱ ...
    quidam autem epicurei et stoici philosophi disserebant cum eo et quidam dicebant quid vult seminiverbius hic dicere alii vero novorum daemoniorum videtur adnuntiator esse ...
  617. ἐπιλαβόμενοί τε αὐτοῦ ἐπὶ τὸν Ἄριον πάγον ἤγαγον , λέγοντες · δυνάμεθα γνῶναι τίς ἡ καινὴ αὕτη ἡ ὑπὸ σοῦ λαλουμένη διδαχή ;
    et adprehensum eum ad Ariopagum duxerunt dicentes possumus scire quae est haec nova quae a te dicitur doctrina
  618. ξενίζοντα γάρ τινα εἰσφέρεις εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν · βουλόμεθα οὖν γνῶναι τίνα θέλει ταῦτα εἶναι .
    nova enim quaedam infers auribus nostris volumus ergo scire quidnam velint haec esse
  619. Ἀθηναῖοι δὲ πάντες καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες ξένοι εἰς οὐδὲν ἕτερον ηὐκαίρουν ἢ λέγειν τι ἢ ἀκούειν τι καινότερον .
    Athenienses autem omnes et advenae hospites ad nihil aliud vacabant nisi aut dicere aut audire aliquid novi
  620. Σταθεὶς δὲ Παῦλος ἐν μέσῳ τοῦ Ἀρίου πάγου ἔφη · Ἄνδρες Ἀθηναῖοι , κατὰ πάντα ὡς δεισιδαιμονεστέρους ὑμᾶς θεωρῶ ·
    stans autem Paulus in medio Ariopagi ait viri athenienses per omnia quasi superstitiosiores vos video
  621. διερχόμενος γὰρ καὶ ἀναθεωρῶν τὰ σεβάσματα ὑμῶν εὗρον καὶ βωμὸν ἐν ᾧ ἐπεγέγραπτο , ἀγνώστῳ θεῷ . ὃ οὖν ἀγνοοῦντες εὐσεβεῖτε , τοῦτο ἐγὼ ...
    praeteriens enim et videns simulacra vestra inveni et aram in qua scriptum erat ignoto deo quod ergo ignorantes colitis hoc ego adnuntio vobis
  622. ὁ θεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ , οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς ὑπάρχων κύριος οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατοικεῖ
    Deus qui fecit mundum et omnia quae in eo sunt hic caeli et terrae cum sit Dominus non in manufactis templis inhabitat
  623. οὐδὲ ὑπὸ χειρῶν ἀνθρωπίνων θεραπεύεται προσδεόμενός τινος , αὐτὸς διδοὺς πᾶσιν ζωὴν καὶ πνοὴν καὶ τὰ πάντα ·
    ne c manibus humanis colitur indigens aliquo cum ipse det omnibus vitam et inspirationem et omnia
  624. ἐποίησέν τε ἐξ ἑνὸς πᾶν ἔθνος ἀνθρώπων κατοικεῖν ἐπὶ παντὸς προσώπου τῆς γῆς , ὁρίσας προστεταγμένους καιροὺς καὶ τὰς ὁροθεσίας τῆς κατοικίας αὐτῶν ,
    fecit que ex uno omne genus hominum inhabitare super universam faciem terrae definiens statuta tempora et terminos habitationis eorum
  625. ζητεῖν τὸν θεὸν εἰ ἄραγε ψηλαφήσειαν αὐτὸν καὶ εὕροιεν , καίγε οὐ μακρὰν ἀπὸ ἑνὸς ἑκάστου ἡμῶν ὑπάρχοντα .
    quaerere Deum si forte adtractent eum aut inveniant quamvis non longe sit ab unoquoque nostrum
  626. ἐν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν , ὡς καί τινες τῶν καθ’ ὑμᾶς ποιητῶν εἰρήκασιν , τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν .
    in ipso enim vivimus et movemur et sumus sicut et quidam vestrum poetarum dixerunt ipsius enim et genus sumus
  627. γένος οὖν ὑπάρχοντες τοῦ θεοῦ οὐκ ὀφείλομεν νομίζειν χρυσῷ ἢ ἀργύρῳ ἢ λίθῳ , χαράγματι τέχνης καὶ ἐνθυμήσεως ἀνθρώπου , τὸ θεῖον εἶναι ὅμοιον
    genus ergo cum simus Dei non debemus aestimare auro aut argento aut lapidi sculpturae artis et cogitationis hominis divinum esse simile
  628. τοὺς μὲν οὖν χρόνους τῆς ἀγνοίας ὑπεριδὼν ὁ θεὸς τὰ νῦν ἀπαγγέλλει τοῖς ἀνθρώποις πάντας πανταχοῦ μετανοεῖν ,
    et tempora quidem huius ignorantiae despiciens Deus nunc adnuntiat hominibus ut omnes ubi que paenitentiam agant
  629. καθότι ἔστησεν ἡμέραν ἐν ᾗ μέλλει κρίνειν τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ ἐν ἀνδρὶ ᾧ ὥρισεν , πίστιν παρασχὼν πᾶσιν ἀναστήσας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν .
    eo quod statuit diem in qua iudicaturus est orbem in aequitate in viro in quo statuit fidem praebens omnibus suscitans eum a mortuis
  630. ἀκούσαντες δὲ ἀνάστασιν νεκρῶν οἱ μὲν ἐχλεύαζον , οἱ δὲ εἶπαν , ἀκουσόμεθά σου περὶ τούτου καὶ πάλιν .
    cum audissent autem resurrectionem mortuorum quidam quidem inridebant quidam vero dixerunt audiemus te de hoc iterum
  631. οὕτως ὁ Παῦλος ἐξῆλθεν ἐκ μέσου αὐτῶν .
    sic Paulus exivit de medio eorum
  632. τινὲς δὲ ἄνδρες κολληθέντες αὐτῷ ἐπίστευσαν , ἐν οἷς καὶ Διονύσιος ὁ Ἀρεοπαγείτης καὶ γυνὴ ὀνόματι Δάμαρις καὶ ἕτεροι σὺν αὐτοῖς .
    quidam vero viri adherentes ei crediderunt in quibus et Dionisius Ariopagita et mulier nomine Damaris et alii cum eis
  633. Μετὰ ταῦτα χωρισθεὶς ἐκ τῶν Ἀθηνῶν ἦλθεν εἰς Κόρινθον .
    post haec egressus ab Athenis venit Corinthum
  634. καὶ εὑρών τινα Ἰουδαῖον ὀνόματι Ἀκύλαν , Ποντικὸν τῷ γένει , προσφάτως ἐληλυθότα ἀπὸ τῆς Ἰταλίας καὶ Πρίσκιλλαν γυναῖκα αὐτοῦ διὰ τὸ τεταχέναι Κλαύδιον ...
    et inveniens quendam Iudaeum nomine Aquilam Ponticum genere qui nuper venerat ab Italia et Priscillam uxorem eius eo quod praecepisset Claudius discedere omnes Iudaeos ...
  635. καὶ διὰ τὸ ὁμότεχνον εἶναι ἔμενεν παρ’ αὐτοῖς καὶ ἠργάζοντο · ἦσαν γὰρ σκηνοποιοὶ τῇ τέχνῃ .
    et quia eiusdem erat artis manebat apud eos et operabatur erat autem scenofactoriae artis
  636. διελέγετο δὲ ἐν τῇ συναγωγῇ κατὰ πᾶν σάββατον , ἔπειθέν τε Ἰουδαίους καὶ Ἕλληνας .
  637. Ὡς δὲ κατῆλθον ἀπὸ τῆς Μακεδονίας ὅ τε Σιλᾶς καὶ ὁ Τιμόθεος , συνείχετο τῷ λόγῳ ὁ Παῦλος , διαμαρτυρόμενος τοῖς Ἰουδαίοις εἶναι τὸν ...
    cum venissent autem de Macedonia Silas et Timotheus instabat verbo Paulus testificans Iudaeis esse Christum Iesum
  638. ἀντιτασσομένων δὲ αὐτῶν καὶ βλασφημούντων ἐκτιναξάμενος τὰ ἱμάτια εἶπεν πρὸς αὐτούς , τὸ αἷμα ὑμῶν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν ὑμῶν · καθαρὸς ἐγώ · ἀπὸ ...
    contradicentibus autem eis et blasphemantibus excutiens vestimenta dixit ad eos sanguis vester super caput vestrum mundus ego ex hoc ad gentes vadam
  639. καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν εἰσῆλθεν εἰς οἰκίαν τινὸς ὀνόματι Τιτίου Ἰούστου σεβομένου τὸν θεόν , οὗ ἡ οἰκία ἦν συνομοροῦσα τῇ συναγωγῇ .
    et migrans inde intravit in domum cuiusdam nomine Titi Iusti colentis Deum cuius domus erat coniuncta synagogae
  640. Κρίσπος δὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος ἐπίστευσεν τῷ κυρίῳ σὺν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ , καὶ πολλοὶ τῶν Κορινθίων ἀκούοντες ἐπίστευον καὶ ἐβαπτίζοντο .
    Crispus autem archisynagogus credidit Domino cum omni domo sua et multi Corinthiorum audientes credebant et baptizabantur
  641. εἶπεν δὲ ὁ κύριος ἐν νυκτὶ δι’ ὁράματος τῷ Παύλῳ , μὴ φοβοῦ , ἀλλὰ λάλει καὶ μὴ σιωπήσῃς ,
    dixit autem Dominus nocte per visionem Paulo noli timere sed loquere et ne taceas
  642. διότι ἐγώ εἰμι μετὰ σοῦ καὶ οὐδεὶς ἐπιθήσεταί σοι τοῦ κακῶσαί σε , διότι λαός ἐστίν μοι πολὺς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ .
    propter quod ego sum te cum et nemo adponetur tibi ut noceat te quoniam populus est mihi multus in hac civitate
  643. ἐκάθισεν δὲ ἐνιαυτὸν καὶ μῆνας ἓξ διδάσκων ἐν αὐτοῖς τὸν λόγον τοῦ θεοῦ .
    sedit autem annum et sex menses docens apud eos verbum Dei
  644. Γαλλίωνος δὲ ἀνθυπάτου ὄντος τῆς Ἀχαΐας κατεπέστησαν ὁμοθυμαδὸν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Παύλῳ καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἐπὶ τὸ βῆμα ,
    Gallione autem proconsule Achaiae insurrexerunt uno animo Iudaei in Paulum et adduxerunt eum ad tribunal
  645. λέγοντες ὅτι παρὰ τὸν νόμον ἀναπείθει οὗτος τοὺς ἀνθρώπους σέβεσθαι τὸν θεόν .
    dicentes quia contra legem hic persuadet hominibus colere Deum
  646. μέλλοντος δὲ τοῦ Παύλου ἀνοίγειν τὸ στόμα εἶπεν ὁ Γαλλίων πρὸς τοὺς Ἰουδαίους , εἰ μὲν ἦν ἀδίκημά τι ἢ ῥᾳδιούργημα πονηρόν , ὦ ...
    incipiente autem Paulo aperire os dixit Gallio ad Iudaeos si quidem esset iniquum aliquid aut facinus pessimum o viri iudaei recte vos sustinerem
  647. εἰ δὲ ζητήματά ἐστιν περὶ λόγου καὶ ὀνομάτων καὶ νόμου τοῦ καθ’ ὑμᾶς , ὄψεσθε αὐτοί · κριτὴς ἐγὼ τούτων οὐ βούλομαι εἶναι .
    si vero quaestiones sunt de verbo et nominibus et legis vestrae vos ipsi videritis iudex ego horum nolo esse
  648. καὶ ἀπήλασεν αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ βήματος .
    et minavit eos a tribunali
  649. ἐπιλαβόμενοι δὲ πάντες Σωσθένην τὸν ἀρχισυνάγωγον ἔτυπτον ἔμπροσθεν τοῦ βήματος · καὶ οὐδὲν τούτων τῷ Γαλλίωνι ἔμελεν .
    adprehendentes autem omnes Sosthenen principem synagogae percutiebant ante tribunal et nihil eorum Gallioni curae erat
  650. Ὁ δὲ Παῦλος ἔτι προσμείνας ἡμέρας ἱκανὰς τοῖς ἀδελφοῖς ἀποταξάμενος ἐξέπλει εἰς τὴν Συρίαν , καὶ σὺν αὐτῷ Πρίσκιλλα καὶ Ἀκύλας , κειράμενος ἐν ...
    Paulus vero cum adhuc sustinuisset dies multos fratribus valefaciens navigavit Syriam et cum eo Priscilla et Aquila qui sibi totonderat in Cencris caput habebat ...
  651. κατήντησαν δὲ εἰς Ἔφεσον , καὶ ἐκείνους κατέλιπεν αὐτοῦ , αὐτὸς δὲ εἰσελθὼν εἰς τὴν συναγωγὴν διελέξατο τοῖς Ἰουδαίοις .
    devenit que Ephesum et illos ibi reliquit ipse vero ingressus synagogam disputavit cum Iudaeis
  652. ἐρωτώντων δὲ αὐτῶν ἐπὶ πλείονα χρόνον μεῖναι οὐκ ἐπένευσεν ,
    rogantibus autem eis ut ampliori tempore maneret non consensit
  653. ἀλλὰ ἀποταξάμενος καὶ εἰπών · πάλιν ἀνακάμψω πρὸς ὑμᾶς τοῦ θεοῦ θέλοντος , ἀνήχθη ἀπὸ τῆς Ἐφέσου ·
    sed valefaciens et dicens iterum revertar ad vos Deo volente profectus est ab Epheso
  654. καὶ κατελθὼν εἰς Καισάριαν , ἀναβὰς καὶ ἀσπασάμενος τὴν ἐκκλησίαν , κατέβη εἰς Ἀντιόχειαν ,
    et descendens Caesaream ascendit et salutavit ecclesiam et descendit Antiochiam
  655. καὶ ποιήσας χρόνον τινὰ ἐξῆλθεν , διερχόμενος καθεξῆς τὴν Γαλατικὴν χώραν καὶ Φρυγίαν , στηρίζων πάντας τοὺς μαθητάς .
    et facto ibi aliquanto tempore profectus est perambulans ex ordine galaticam regionem et Frygiam confirmans omnes discipulos
  656. Ἰουδαῖος δέ τις Ἀπολλῶς ὀνόματι , Ἀλεξανδρεὺς τῷ γένει , ἀνὴρ λόγιος , κατήντησεν εἰς Ἔφεσον , δυνατὸς ὢν ἐν ταῖς γραφαῖς .
    Iudaeus autem quidam Apollo nomine Alexandrinus natione vir eloquens devenit Ephesum potens in scripturis
  657. οὗτος ἦν κατηχημένος τὴν ὁδὸν τοῦ κυρίου , καὶ ζέων τῷ πνεύματι ἐλάλει καὶ ἐδίδασκεν ἀκριβῶς τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ , ἐπιστάμενος μόνον τὸ ...
    hic erat edoctus viam Domini et fervens spiritu loquebatur et docebat diligenter ea quae sunt Iesu sciens tantum baptisma Iohannis
  658. οὗτός τε ἤρξατο παρρησιάζεσθαι ἐν τῇ συναγωγῇ · ἀκούσαντες δὲ αὐτοῦ Πρίσκιλλα καὶ Ἀκύλας προσελάβοντο αὐτὸν καὶ ἀκριβέστερον αὐτῷ ἐξέθεντο τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ
    hic ergo coepit fiducialiter agere in synagoga quem cum audissent Priscilla et Aquila adsumpserunt eum et diligentius exposuerunt ei viam Dei
  659. βουλομένου δὲ αὐτοῦ διελθεῖν εἰς τὴν Ἀχαΐαν , προτρεψάμενοι οἱ ἀδελφοὶ ἔγραψαν τοῖς μαθηταῖς ἀποδέξασθαι αὐτόν . ὃς παραγενόμενος συνεβάλετο πολὺ τοῖς πεπιστευκόσιν διὰ ...
    cum autem vellet ire Achaiam exhortati fratres scripserunt discipulis ut susciperent eum qui cum venisset contulit multum his qui crediderant
  660. εὐτόνως γὰρ τοῖς Ἰουδαίοις διακατηλέγχετο δημοσίᾳ ἐπιδεικνὺς διὰ τῶν γραφῶν εἶναι τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν .
    vehementer enim Iudaeos revincebat publice ostendens per scripturas esse Christum Iesum
  661. Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ τὸν Ἀπολλῶ εἶναι ἐν Κορίνθῳ Παῦλον διελθόντα τὰ ἀνωτερικὰ μέρη κατελθεῖν εἰς Ἔφεσον καὶ εὑρεῖν τινας μαθητάς ,
    factum est autem cum Apollo esset Corinthi ut Paulus peragratis superioribus partibus veniret Ephesum et inveniret quosdam discipulos
  662. εἶπέν τε πρὸς αὐτούς , εἰ πνεῦμα ἅγιον ἐλάβετε πιστεύσαντες ; οἱ δὲ πρὸς αὐτόν , ἀλλ’ οὐδ’ εἰ πνεῦμα ἅγιον ἔστιν ἠκούσαμεν .
    dixit que ad eos si Spiritum Sanctum accepistis credentes at illi ad eum sed neque si Spiritus Sanctus est audivimus
  663. ὁ δὲ εἶπέν · εἰς τί οὖν ἐβαπτίσθητε ; οἱ δὲ εἶπαν , εἰς τὸ Ἰωάννου βάπτισμα .
    ille vero ait in quo ergo baptizati estis qui dixerunt in Iohannis baptismate
  664. εἶπεν δὲ Παῦλος · Ἰωάννης ἐβάπτισεν βάπτισμα μετανοίας , τῷ λαῷ λέγων εἰς τὸν ἐρχόμενον μετ’ αὐτὸν ἵνα πιστεύσωσιν , τοῦτ’ ἔστιν εἰς τὸν ...
    dixit autem Paulus Iohannes baptizavit baptisma paenitentiae populum dicens in eum qui venturus esset post ipsum ut crederent hoc est in Iesum
  665. ἀκούσαντες δὲ ἐβαπτίσθησαν εἰς τὸ ὄνομα τοῦ κυρίου Ἰησοῦ ,
    his auditis baptizati sunt in nomine Domini Iesu
  666. καὶ ἐπιθέντος αὐτοῖς τοῦ Παύλου χεῖρας ἦλθε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπ’ αὐτούς , ἐλάλουν τε γλώσσαις καὶ ἐπροφήτευον .
    et cum inposuisset illis manum Paulus venit Spiritus Sanctus super eos et loquebantur linguis et prophetabant
  667. ἦσαν δὲ οἱ πάντες ἄνδρες ὡσεὶ δώδεκα .
    erant autem omnes viri fere duodecim
  668. Εἰσελθὼν δὲ εἰς τὴν συναγωγὴν ἐπαρρησιάζετο ἐπὶ μῆνας τρεῖς διαλεγόμενος καὶ πείθων τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ .
    introgressus autem synagogam cum fiducia loquebatur per tres menses disputans et suadens de regno Dei
  669. ὡς δέ τινες ἐσκληρύνοντο καὶ ἠπείθουν κακολογοῦντες τὴν ὁδὸν ἐνώπιον τοῦ πλήθους , ἀποστὰς ἀπ’ αὐτῶν ἀφώρισεν τοὺς μαθητάς , καθ’ ἡμέραν διαλεγόμενος ἐν ...
    cum autem quidam indurarentur et non crederent maledicentes viam coram multitudine discedens ab eis segregavit discipulos cotidie disputans in scola Tyranni
  670. τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ ἔτη δύο , ὥστε πάντας τοὺς κατοικοῦντας τὴν Ἀσίαν ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ κυρίου , Ἰουδαίους τε καὶ Ἕλληνας .
    hoc autem factum est per biennium ita ut omnes qui habitabant in Asia audirent verbum Domini Iudaei atque gentiles
  671. Δυνάμεις τε οὐ τὰς τυχούσας ὁ θεὸς ἐποίει διὰ τῶν χειρῶν Παύλου ,
    virtutes que non quaslibet Deus faciebat per manus Pauli
  672. ὥστε καὶ ἐπὶ τοὺς ἀσθενοῦντας ἀποφέρεσθαι ἀπὸ τοῦ χρωτὸς αὐτοῦ σουδάρια ἢ σιμικίνθια καὶ ἀπαλλάσσεσθαι ἀπ’ αὐτῶν τὰς νόσους , τά τε πνεύματα τὰ ...
    ita ut etiam super languidos deferrentur a corpore eius sudaria vel semicintia et recedebant ab eis languores et spiritus nequam egrediebantur
  673. ἐπεχείρησαν δέ τινες καὶ τῶν περιερχομένων Ἰουδαίων ἐξορκιστῶν ὀνομάζειν ἐπὶ τοὺς ἔχοντας τὰ πνεύματα τὰ πονηρὰ τὸ ὄνομα τοῦ κυρίου Ἰησοῦ λέγοντες , ὁρκίζω ...
    temptaverunt autem quidam et de circumeuntibus iudaeis exorcistis invocare super eos qui habebant spiritus malos nomen Domini Iesu dicentes adiuro vos per Iesum quem ...
  674. ἦσαν δέ τινες Σκευᾶ Ἰουδαίου ἀρχιερέως ἑπτὰ υἱοὶ τοῦτο ποιοῦντες .
    erant autem quidam Scevae Iudaei principis sacerdotum septem filii qui hoc faciebant
  675. ἀποκριθὲν δὲ τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν εἶπεν αὐτοῖς , τὸν Ἰησοῦν γινώσκω καὶ τὸν Παῦλον ἐπίσταμαι , ὑμεῖς δὲ τίνες ἐστέ ;
    respondens autem spiritus nequam dixit eis Iesum novi et Paulum scio vos autem qui estis
  676. καὶ ἐφαλόμενος ὁ ἄνθρωπος ἐπ’ αὐτοὺς ἐν ᾧ ἦν τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν κατακυριεύσας ἀμφοτέρων ἴσχυσεν κατ’ αὐτῶν , ὥστε γυμνοὺς καὶ τετραυματισμένους ἐκφυγεῖν ...
    et insiliens homo in eos in quo erat daemonium pessimum et dominatus amborum invaluit contra eos ita ut nudi et vulnerati effugerent de domo
  677. τοῦτο δὲ ἐγένετο γνωστὸν πᾶσιν Ἰουδαίοις τε καὶ Ἕλλησιν τοῖς κατοικοῦσιν τὴν Ἔφεσον , καὶ ἐπέπεσεν φόβος ἐπὶ πάντας αὐτούς , καὶ ἐμεγαλύνετο τὸ ...
    hoc autem notum factum est omnibus Iudaeis atque gentilibus qui habitabant Ephesi et cecidit timor super omnes illos et magnificabatur nomen Domini Iesu
  678. πολλοί τε τῶν πεπιστευκότων ἤρχοντο ἐξομολογούμενοι καὶ ἀναγγέλλοντες τὰς πράξεις αὐτῶν .
    multi que credentium veniebant confitentes et adnuntiantes actus suos
  679. ἱκανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων συνενέγκαντες τὰς βίβλους κατέκαιον ἐνώπιον πάντων · καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε .
    multi autem ex his qui fuerant curiosa sectati contulerunt libros et conbuserunt coram omnibus et conputatis pretiis illorum invenerunt pecuniam denariorum quinquaginta milium
  680. Οὕτως κατὰ κράτος τοῦ κυρίου ὁ λόγος ηὔξανεν καὶ ἴσχυεν .
    ita fortiter verbum Dei crescebat et confirmabatur
  681. Ὡς δὲ ἐπληρώθη ταῦτα , ἔθετο ὁ Παῦλος ἐν τῷ πνεύματι διελθὼν τὴν Μακεδονίαν καὶ Ἀχαΐαν πορεύεσθαι εἰς Ἱεροσόλυμα , εἰπὼν ὅτι μετὰ τὸ ...
    his autem expletis posuit Paulus in Spiritu transita Macedonia et Achaia ire Hierosolymam dicens quoniam postquam fuero ibi oportet me et Romam videre
  682. ἀποστείλας δὲ εἰς τὴν Μακεδονίαν δύο τῶν διακονούντων αὐτῷ , Τιμόθεον καὶ Ἔραστον , αὐτὸς ἐπέσχεν χρόνον εἰς τὴν Ἀσίαν .
    mittens autem in Macedoniam duos ex ministrantibus sibi Timotheum et Erastum ipse remansit ad tempus in Asia
  683. ἐγένετο δὲ κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον τάραχος οὐκ ὀλίγος περὶ τῆς ὁδοῦ .
    facta est autem in illo tempore turbatio non minima de via
  684. Δημήτριος γάρ τις ὀνόματι , ἀργυροκόπος , ποιῶν ναοὺς ἀργυροῦς Ἀρτέμιδος παρείχετο τοῖς τεχνίταις οὐκ ὀλίγην ἐργασίαν ,
    Demetrius enim quidam nomine argentarius faciens aedes argenteas Dianae praestabat artificibus non modicum quaestum
  685. οὓς συναθροίσας καὶ τοὺς περὶ τὰ τοιαῦτα ἐργάτας εἶπεν , ἄνδρες , ἐπίστασθε ὅτι ἐκ ταύτης τῆς ἐργασίας ἡ εὐπορία ἡμῖν ἐστιν ,
    quos convocans et eos qui eiusmodi erant opifices dixit viri scitis quia de hoc artificio adquisitio est nobis
  686. καὶ θεωρεῖτε καὶ ἀκούετε ὅτι οὐ μόνον Ἐφέσου ἀλλὰ σχεδὸν πάσης τῆς Ἀσίας ὁ Παῦλος οὗτος πείσας μετέστησεν ἱκανὸν ὄχλον , λέγων ὅτι οὐκ ...
    et videtis et auditis quia non solum Ephesi sed paene totius Asiae Paulus hic suadens avertit multam turbam dicens quoniam non sunt dii qui ...
  687. οὐ μόνον δὲ τοῦτο κινδυνεύει ἡμῖν τὸ μέρος εἰς ἀπελεγμὸν ἐλθεῖν , ἀλλὰ καὶ τὸ τῆς μεγάλης θεᾶς ἱερὸν Ἀρτέμιδος εἰς οὐθὲν λογισθῆναι , ...
    non solum autem haec periclitabitur nobis pars in redargutionem venire sed et magnae deae Dianae templum in nihilum reputabitur sed et destrui incipiet maiestas ...
  688. ἀκούσαντες δὲ καὶ γενόμενοι πλήρεις θυμοῦ ἔκραζον λέγοντες , μεγάλη ἡ Ἄρτεμις Ἐφεσίων .
    his auditis repleti sunt ira et exclamaverunt dicentes magna Diana Ephesiorum
  689. καὶ ἐπλήσθη ἡ πόλις τῆς συγχύσεως , ὥρμησάν τε ὁμοθυμαδὸν εἰς τὸ θέατρον συναρπάσαντες Γάϊον καὶ Ἀρίσταρχον Μακεδόνας , συνεκδήμους Παύλου .
    et impleta est civitas confusione et impetum fecerunt uno animo in theatrum rapto Gaio et Aristarcho Macedonibus comitibus Pauli
  690. Παύλου δὲ βουλομένου εἰσελθεῖν εἰς τὸν δῆμον οὐκ εἴων αὐτὸν οἱ μαθηταί ·
    Paulo autem volente intrare in populum non permiserunt discipuli
  691. τινὲς δὲ καὶ τῶν Ἀσιαρχῶν , ὄντες αὐτῷ φίλοι , πέμψαντες πρὸς αὐτὸν παρεκάλουν μὴ δοῦναι ἑαυτὸν εἰς τὸ θέατρον .
    quidam autem et de Asiae principibus qui erant amici eius miserunt ad eum rogantes ne se daret in theatrum
  692. ἄλλοι μὲν οὖν ἄλλο τι ἔκραζον , ἦν γὰρ ἡ ἐκκλησία συγκεχυμένη , καὶ οἱ πλείους οὐκ ᾔδεισαν τίνος ἕνεκα συνεληλύθεισαν .
    alii autem aliud clamabant erat enim ecclesia confusa et plures nesciebant qua ex causa convenissent
  693. ἐκ δὲ τοῦ ὄχλου συνεβίβασαν Ἀλέξανδρον , προβαλόντων αὐτὸν τῶν Ἰουδαίων · ὁ δὲ Ἀλέξανδρος κατασείσας τὴν χεῖρα ἤθελεν ἀπολογεῖσθαι τῷ δήμῳ .
    de turba autem detraxerunt Alexandrum propellentibus eum Iudaeis Alexander ergo manu silentio postulato volebat rationem reddere populo
  694. ἐπιγνόντες δὲ ὅτι Ἰουδαῖός ἐστιν φωνὴ ἐγένετο μία ἐκ πάντων ὡς ἐπὶ ὥρας δύο κράζοντες · μεγάλη ἡ Ἄρτεμις Ἐφεσίων .
    quem ut cognoverunt Iudaeum esse vox facta est una omnium quasi per horas duas clamantium magna Diana Ephesiorum
  695. καταστείλας δὲ ὁ γραμματεὺς τὸν ὄχλον φησίν , ἄνδρες Ἐφέσιοι , τίς γάρ ἐστιν ἀνθρώπων ὃς οὐ γινώσκει τὴν Ἐφεσίων πόλιν νεωκόρον οὖσαν τῆς ...
    et cum sedasset scriba turbas dixit viri ephesii quis enim est hominum qui nesciat Ephesiorum civitatem cultricem esse magnae Dianae Iovis que prolis
  696. ἀναντιρρήτων οὖν ὄντων τούτων δέον ἐστὶν ὑμᾶς κατεσταλμένους ὑπάρχειν καὶ μηδὲν προπετὲς πράσσειν .
    cum ergo his contradici non possit oportet vos sedatos esse et nihil temere agere
  697. ἠγάγετε γὰρ τοὺς ἄνδρας τούτους οὔτε ἱεροσύλους οὔτε βλασφημοῦντας τὴν θεὸν ἡμῶν .
    adduxistis enim homines istos ne que sacrilegos ne que blasphemantes deam vestram
  698. εἰ μὲν οὖν Δημήτριος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ τεχνῖται ἔχουσι πρός τινα λόγον , ἀγοραῖοι ἄγονται καὶ ἀνθύπατοί εἰσιν · ἐγκαλείτωσαν ἀλλήλοις .
    quod si Demetrius et qui cum eo sunt artifices habent adversus aliquem causam conventus forenses aguntur et pro consulibus sunt accusent invicem
  699. εἰ δέ τι περὶ ἑτέρων ἐπιζητεῖτε , ἐν τῇ ἐννόμῳ ἐκκλησίᾳ ἐπιλυθήσεται .
    si quid autem alterius rei quaeritis in legitima ecclesia poterit absolvi
  700. καὶ γὰρ κινδυνεύομεν ἐγκαλεῖσθαι στάσεως περὶ τῆς σήμερον , μηδενὸς αἰτίου ὑπάρχοντος περὶ οὗ οὐ δυνησόμεθα ἀποδοῦναι λόγον τῆς συστροφῆς ταύτης .
    nam et periclitamur argui seditionis hodiernae cum nullus obnoxius sit de quo non possimus reddere rationem concursus istius et cum haec dixisset dimisit ecclesiam
  701. καὶ ταῦτα εἰπὼν ἀπέλυσεν τὴν ἐκκλησίαν .
  702. Μετὰ δὲ τὸ παύσασθαι τὸν θόρυβον μεταπεμψάμενος ὁ Παῦλος τοὺς μαθητὰς καὶ παρακαλέσας , ἀσπασάμενος ἐξῆλθεν πορεύεσθαι εἰς Μακεδονίαν .
    postquam autem cessavit tumultus vocatis Paulus discipulis et exhortatus eos valedixit et profectus est ut iret in Macedoniam
  703. διελθὼν δὲ τὰ μέρη ἐκεῖνα καὶ παρακαλέσας αὐτοὺς λόγῳ πολλῷ ἦλθεν εἰς τὴν Ἑλλάδα ,
    cum autem perambulasset partes illas et exhortatus eos fuisset multo sermone venit ad Graeciam
  704. ποιήσας τε μῆνας τρεῖς γενομένης ἐπιβουλῆς αὐτῷ ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων μέλλοντι ἀνάγεσθαι εἰς τὴν Συρίαν ἐγένετο γνώμης τοῦ ὑποστρέφειν διὰ Μακεδονίας .
    ubi cum fecisset menses tres factae sunt illi insidiae a Iudaeis navigaturo in Syriam habuit que consilium ut reverteretur per Macedoniam
  705. συνείπετο δὲ αὐτῷ Σώπατρος Πύρρου Βεροιαῖος , Θεσσαλονικέων δὲ Ἀρίσταρχος καὶ Σεκοῦνδος , καὶ Γάϊος Δερβαῖος καὶ Τιμόθεος , Ἀσιανοὶ δὲ Τυχικὸς καὶ Τρόφιμος
    comitatus est autem eum Sopater Pyrri Beroensis Thessalonicensium vero Aristarchus et Secundus et Gaius Derbeus et Timotheus Asiani vero Tychicus et Trophimus
  706. οὗτοι δὲ προελθόντες ἔμενον ἡμᾶς ἐν Τρῳάδι ·
    hii cum praecessissent sustinebant nos Troade
  707. ἡμεῖς δὲ ἐξεπλεύσαμεν μετὰ τὰς ἡμέρας τῶν ἀζύμων ἀπὸ Φιλίππων , καὶ ἤλθομεν πρὸς αὐτοὺς εἰς τὴν Τρῳάδα ἄχρι ἡμερῶν πέντε , ὅπου διετρίψαμεν ...
    nos vero navigavimus post dies azymorum a Philippis et venimus ad eos Troadem in diebus quinque ubi demorati sumus diebus septem
  708. ἐν δὲ τῇ μιᾷ τῶν σαββάτων συνηγμένων ἡμῶν κλάσαι ἄρτον ὁ Παῦλος διελέγετο αὐτοῖς , μέλλων ἐξιέναι τῇ ἐπαύριον , παρέτεινέν τε τὸν λόγον ...
    in una autem sabbati cum convenissemus ad frangendum panem Paulus disputabat eis profecturus in crastinum protraxit que sermonem usque in mediam noctem
  709. ἦσαν δὲ λαμπάδες ἱκαναὶ ἐν τῷ ὑπερῴῳ οὗ ἦμεν συνηγμένοι ·
    erant autem lampades copiosae in cenaculo ubi eramus congregati
  710. καθεζόμενος δέ τις νεανίας ὀνόματι Εὔτυχος ἐπὶ τῆς θυρίδος , καταφερόμενος ὕπνῳ βαθεῖ διαλεγομένου τοῦ Παύλου ἐπὶ πλεῖον , κατενεχθεὶς ἀπὸ τοῦ ὕπνου ἔπεσεν ...
    sedens autem quidam adulescens nomine Eutychus super fenestram cum mergeretur somno gravi disputante diu Paulo eductus somno cecidit de tertio cenaculo deorsum et sublatus ...
  711. καταβὰς δὲ ὁ Παῦλος ἐπέπεσεν αὐτῷ καὶ συμπεριλαβὼν εἶπεν , μὴ θορυβεῖσθε , ἡ γὰρ ψυχὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ ἐστιν .
    ad quem cum descendisset Paulus incubuit super eum et conplexus dixit nolite turbari anima enim ipsius in eo est
  712. ἀναβὰς δὲ καὶ κλάσας τὸν ἄρτον καὶ γευσάμενος ἐφ’ ἱκανόν τε ὁμιλήσας ἄχρι αὐγῆς οὕτως ἐξῆλθεν .
    ascendens autem frangens que panem et gustans satis que adlocutus usque in lucem sic profectus est
  713. ἤγαγον δὲ τὸν παῖδα ζῶντα , καὶ παρεκλήθησαν οὐ μετρίως .
    adduxerunt autem puerum viventem et consolati sunt non minime
  714. Ἡμεῖς δὲ προελθόντες ἐπὶ τὸ πλοῖον ἀνήχθημεν ἐπὶ τὴν Ἄσσον , ἐκεῖθεν μέλλοντες ἀναλαμβάνειν τὸν Παῦλον · οὕτως γὰρ διατεταγμένος ἦν μέλλων αὐτὸς πεζεύειν
    nos autem ascendentes navem enavigavimus in Asson inde suscepturi Paulum sic enim disposuerat ipse per terram iter facturus
  715. ὡς δὲ συνέβαλλεν ἡμῖν εἰς τὴν Ἄσσον , ἀναλαβόντες αὐτὸν ἤλθομεν εἰς Μιτυλήνην .
    cum autem convenisset nos in Asson adsumpto eo venimus Mytilenen
  716. καὶ ἐκεῖθεν ἀποπλεύσαντες τῇ ἐπιούσῃ κατηντήσαμεν ἄντικρυς Χίου , τῇ δὲ ἑτέρᾳ παρεβάλομεν εἰς Σάμον , τῇ δὲ ἐχομένῃ ἤλθομεν εἰς Μίλητον ·
    et inde navigantes sequenti die venimus contra Chium et alia adplicuimus Samum et sequenti venimus Miletum
  717. κεκρίκει γὰρ ὁ Παῦλος παραπλεῦσαι τὴν Ἔφεσον , ὅπως μὴ γένηται αὐτῷ χρονοτριβῆσαι ἐν τῇ Ἀσίᾳ , ἔσπευδεν γὰρ εἰ δυνατὸν εἴη αὐτῷ τὴν ...
    proposuerat enim Paulus transnavigare Ephesum ne qua mora illi fieret in Asia festinabat enim si possibile sibi esset ut diem pentecosten faceret Hierosolymis
  718. Ἀπὸ δὲ τῆς Μιλήτου πέμψας εἰς Ἔφεσον μετεκαλέσατο τοὺς πρεσβυτέρους τῆς ἐκκλησίας .
    a Mileto autem mittens Ephesum vocavit maiores natu ecclesiae
  719. ὡς δὲ παρεγένοντο πρὸς αὐτὸν εἶπεν αὐτοῖς , ὑμεῖς ἐπίστασθε ἀπὸ πρώτης ἡμέρας ἀφ’ ἧς ἐπέβην εἰς τὴν Ἀσίαν πῶς μεθ’ ὑμῶν τὸν πάντα ...
    qui cum venissent ad eum et simul essent dixit eis vos scitis a prima die qua ingressus sum in Asiam qualiter vobis cum per ...
  720. δουλεύων τῷ κυρίῳ μετὰ πάσης ταπεινοφροσύνης καὶ δακρύων καὶ πειρασμῶν τῶν συμβάντων μοι ἐν ταῖς ἐπιβουλαῖς τῶν Ἰουδαίων ·
    serviens Domino cum omni humilitate et lacrimis et temptationibus quae mihi acciderunt ex insidiis Iudaeorum
  721. ὡς οὐδὲν ὑπεστειλάμην τῶν συμφερόντων τοῦ μὴ ἀναγγεῖλαι ὑμῖν καὶ διδάξαι ὑμᾶς δημοσίᾳ καὶ κατ’ οἴκους ,
    quomodo nihil subtraxerim utilium quo minus adnuntiarem vobis et docerem vos publice et per domos
  722. διαμαρτυρόμενος Ἰουδαίοις τε καὶ Ἕλλησιν τὴν εἰς θεὸν μετάνοιαν καὶ πίστιν εἰς τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν .
    testificans Iudaeis atque gentilibus in Deum paenitentiam et fidem in Dominum nostrum Iesum Christum
  723. καὶ νῦν ἰδοὺ δεδεμένος ἐγὼ τῷ πνεύματι πορεύομαι εἰς Ἱερουσαλήμ , τὰ ἐν αὐτῇ συναντήσοντά ἐμοὶ μὴ εἰδώς ,
    et nunc ecce alligatus ego Spiritu vado in Hierusalem quae in ea eventura sint mihi ignorans
  724. πλὴν ὅτι τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον κατὰ πόλιν διαμαρτύρεταί μοι λέγον ὅτι δεσμὰ καὶ θλίψεις με μένουσιν .
    nisi quod Spiritus Sanctus per omnes civitates protestatur mihi dicens quoniam vincula et tribulationes me manent
  725. ἀλλ’ οὐδενὸς λόγου ποιοῦμαι τὴν ψυχὴν τιμίαν ἐμαυτῷ ὡς τελειῶσαι τὸν δρόμον μου καὶ τὴν διακονίαν ἣν ἔλαβον παρὰ τοῦ κυρίου Ἰησοῦ , διαμαρτύρασθαι ...
    sed nihil horum vereor ne c facio animam pretiosiorem quam me dummodo consummem cursum meum et ministerium quod accepi a Domino Iesu testificari evangelium ...
  726. καὶ νῦν ἰδοὺ ἐγὼ οἶδα ὅτι οὐκέτι ὄψεσθε τὸ πρόσωπόν μου ὑμεῖς πάντες ἐν οἷς διῆλθον κηρύσσων τὴν βασιλείαν ·
    et nunc ecce ego scio quia amplius non videbitis faciem meam vos omnes per quos transivi praedicans regnum Dei
  727. διότι μαρτύρομαι ὑμῖν ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ ὅτι καθαρός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος πάντων ,
    quapropter contestor vos hodierna die quia mundus sum a sanguine omnium
  728. οὐ γὰρ ὑπεστειλάμην τοῦ μὴ ἀναγγεῖλαι πᾶσαν τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ὑμῖν .
    non enim subterfugi quo minus adnuntiarem omne consilium Dei vobis
  729. προσέχετε ἑαυτοῖς καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ , ἐν ᾧ ὑμᾶς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔθετο ἐπισκόπους , ποιμαίνειν τὴν ἐκκλησίαν τοῦ κυρίου , ἣν ...
    adtendite vobis et universo gregi in quo vos Spiritus Sanctus posuit episcopos regere ecclesiam Dei quam adquisivit sanguine suo
  730. ἐγὼ οἶδα ὅτι εἰσελεύσονται μετὰ τὴν ἄφιξίν μου λύκοι βαρεῖς εἰς ὑμᾶς μὴ φειδόμενοι τοῦ ποιμνίου ,
    ego scio quoniam intrabunt post discessionem meam lupi graves in vos non parcentes gregi
  731. καὶ ἐξ ὑμῶν αὐτῶν ἀναστήσονται ἄνδρες λαλοῦντες διεστραμμένα τοῦ ἀποσπᾶν τοὺς μαθητὰς ὀπίσω ἑαυτῶν .
    et ex vobis ipsis exsurgent viri loquentes perversa ut abducant discipulos post se
  732. διὸ γρηγορεῖτε , μνημονεύοντες ὅτι τριετίαν νύκτα καὶ ἡμέραν οὐκ ἐπαυσάμην μετὰ δακρύων νουθετῶν ἕνα ἕκαστον .
    propter quod vigilate memoria retinentes quoniam per triennium nocte et die non cessavi cum lacrimis monens unumquemque vestrum
  733. καὶ τὰ νῦν παρατίθεμαι ὑμᾶς τῷ θεῷ καὶ τῷ λόγῳ τῆς χάριτος αὐτοῦ τῷ δυναμένῳ οἰκοδομῆσαι καὶ δοῦναι τὴν κληρονομίαν ἐν τοῖς ἡγιασμένοις πᾶσιν
    et nunc commendo vos Deo et verbo gratiae ipsius qui potens est aedificare et dare hereditatem in sanctificatis omnibus
  734. ἀργυρίου ἢ χρυσίου ἢ ἱματισμοῦ οὐδενὸς ἐπεθύμησα ·
    argentum aut aurum aut vestem nullius concupivi
  735. αὐτοὶ γινώσκετε ὅτι ταῖς χρείαις μου καὶ τοῖς οὖσιν μετ’ ἐμοῦ ὑπηρέτησαν αἱ χεῖρες αὗται .
    ipsi scitis quoniam ad ea quae mihi opus erant et his qui me cum sunt ministraverunt manus istae
  736. πάντα ὑπέδειξα ὑμῖν ὅτι οὕτως κοπιῶντας δεῖ ἀντιλαμβάνεσθαι τῶν ἀσθενούντων , μνημονεύειν τε τῶν λόγων τοῦ κυρίου Ἰησοῦ , ὅτι αὐτὸς εἶπεν · μακάριόν ...
    omnia ostendi vobis quoniam sic laborantes oportet suscipere infirmos ac meminisse verbi Domini Iesu quoniam ipse dixit beatius est magis dare quam accipere
  737. καὶ ταῦτα εἰπὼν θεὶς τὰ γόνατα αὐτοῦ σὺν πᾶσιν αὐτοῖς προσηύξατο .
    et cum haec dixisset positis genibus suis cum omnibus illis oravit
  738. ἱκανὸς δὲ κλαυθμὸς ἐγένετο πάντων , καὶ ἐπιπεσόντες ἐπὶ τὸν τράχηλον τοῦ Παύλου κατεφίλουν αὐτόν ,
    magnus autem fletus factus est omnium et procumbentes super collum Pauli osculabantur eum
  739. ὀδυνώμενοι μάλιστα ἐπὶ τῷ λόγῳ ᾧ εἰρήκει ὅτι οὐκέτι μέλλουσιν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ θεωρεῖν . προέπεμπον δὲ αὐτὸν εἰς τὸ πλοῖον .
    dolentes maxime in verbo quo dixerat quoniam amplius faciem eius non essent visuri et deducebant eum ad navem
  740. Ὡς δὲ ἐγένετο ἀναχθῆναι ἡμᾶς ἀποσπασθέντας ἀπ’ αὐτῶν , εὐθυδρομήσαντες ἤλθομεν εἰς τὴν Κῶ , τῇ δὲ ἑξῆς εἰς τὴν Ῥόδον , καὶ ἐκεῖθεν ...
    cum autem factum esset ut navigaremus abstracti ab eis recto cursu venimus Cho et sequenti die Rhodum et inde Patara
  741. καὶ εὑρόντες πλοῖον διαπερῶν εἰς Φοινίκην ἐπιβάντες ἀνήχθημεν .
    et cum invenissemus navem transfretantem in Foenicen ascendentes navigavimus
  742. ἀναφάναντες δὲ τὴν Κύπρον καὶ καταλιπόντες αὐτὴν εὐώνυμον ἐπλέομεν εἰς Συρίαν , καὶ κατήλθομεν εἰς Τύρον · ἐκεῖσε γὰρ τὸ πλοῖον ἦν ἀποφορτιζόμενον τὸν ...
    cum paruissemus autem Cypro et relinquentes eam ad sinistram navigabamus in Syriam et venimus Tyrum ibi enim navis erat expositura onus
  743. ἀνευρόντες δὲ τοὺς μαθητὰς ἐπεμείναμεν αὐτοῦ ἡμέρας ἑπτά , οἵτινες τῷ Παύλῳ ἔλεγον διὰ τοῦ πνεύματος μὴ ἐπιβαίνειν εἰς Ἱεροσόλυμα .
    inventis autem discipulis mansimus ibi diebus septem qui Paulo dicebant per Spiritum ne ascenderet Hierosolymam
  744. ὅτε δὲ ἐγένετο ἡμᾶς ἐξαρτίσαι τὰς ἡμέρας , ἐξελθόντες ἐπορευόμεθα προπεμπόντων ἡμᾶς πάντων σὺν γυναιξὶ καὶ τέκνοις ἕως ἔξω τῆς πόλεως , καὶ θέντες ...
    et explicitis diebus profecti ibamus deducentibus nos omnibus cum uxoribus et filiis usque foras civitatem et positis genibus in litore oravimus
  745. ἀπησπασάμεθα ἀλλήλους , καὶ ἀνέβημεν εἰς τὸ πλοῖον , ἐκεῖνοι δὲ ὑπέστρεψαν εἰς τὰ ἴδια .
    et cum valefecissemus invicem ascendimus in navem illi autem redierunt in sua
  746. Ἡμεῖς δὲ τὸν πλοῦν διανύσαντες ἀπὸ Τύρου κατηντήσαμεν εἰς Πτολεμαΐδα , καὶ ἀσπασάμενοι τοὺς ἀδελφοὺς ἐμείναμεν ἡμέραν μίαν παρ’ αὐτοῖς .
    nos vero navigatione explicita a Tyro descendimus Ptolomaida et salutatis fratribus mansimus die una apud illos
  747. τῇ δὲ ἐπαύριον ἐξελθόντες ἤλθομεν εἰς Καισαρίαν , καὶ εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκον Φιλίππου τοῦ εὐαγγελιστοῦ ὄντος ἐκ τῶν ἑπτὰ ἐμείναμεν παρ’ αὐτῷ .
    alia autem die profecti venimus Caesaream et intrantes in domum Philippi evangelistae qui erat de septem mansimus apud eum
  748. τούτῳ δὲ ἦσαν θυγατέρες τέσσαρες παρθένοι προφητεύουσαι .
    huic autem erant filiae quattuor virgines prophetantes
  749. ἐπιμενόντων δὲ ἡμέρας πλείους κατῆλθέν τις ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας προφήτης ὀνόματι Ἄγαβος ,
    et cum moraremur per dies aliquot supervenit quidam a Iudaea propheta nomine Agabus
  750. καὶ ἐλθὼν πρὸς ἡμᾶς καὶ ἄρας τὴν ζώνην τοῦ Παύλου , δήσας ἑαυτοῦ τοὺς πόδας καὶ τὰς χεῖρας εἶπεν · τάδε λέγει τὸ πνεῦμα ...
    is cum venisset ad nos tulit zonam Pauli et alligans sibi pedes et manus dixit haec dicit Spiritus Sanctus virum cuius est zona haec ...
  751. ὡς δὲ ἠκούσαμεν ταῦτα , παρεκαλοῦμεν ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἐντόπιοι τοῦ μὴ ἀναβαίνειν αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλήμ .
    quod cum audissemus rogabamus nos et qui loci illius erant ne ascenderet Hierosolymam
  752. τότε ἀπεκρίθη ὁ Παῦλος καὶ εἶπεν · τί ποιεῖτε κλαίοντες καὶ συνθρύπτοντές μου τὴν καρδίαν ; ἐγὼ γὰρ οὐ μόνον δεθῆναι ἀλλὰ καὶ ἀποθανεῖν ...
    tunc respondit Paulus et dixit quid facitis flentes et adfligentes cor meum ego enim non solum alligari sed et mori in Hierusalem paratus sum ...
  753. μὴ πειθομένου δὲ αὐτοῦ ἡσυχάσαμεν εἰπόντες , τοῦ κυρίου τὸ θέλημα γινέσθω .
    et cum ei suadere non possemus quievimus dicentes Domini voluntas fiat
  754. Μετὰ δὲ τὰς ἡμέρας ταύτας ἐπισκευασάμενοι ἀνεβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα ·
    post dies autem istos praeparati ascendebamus Hierusalem
  755. συνῆλθον δὲ καὶ τῶν μαθητῶν ἀπὸ Καισαρίας σὺν ἡμῖν , ἄγοντες παρ’ ᾧ ξενισθῶμεν Μνάσωνί τινι Κυπρίῳ , ἀρχαίῳ μαθητῇ .
    venerunt autem et ex discipulis a Caesarea nobis cum adducentes apud quem hospitaremur Mnasonem quendam Cyprium antiquum discipulum
  756. Γενομένων δὲ ἡμῶν εἰς Ἱεροσόλυμα ἀσμένως ἀπεδέξαντο ἡμᾶς οἱ ἀδελφοί .
    et cum venissemus Hierosolymam libenter exceperunt nos fratres
  757. τῇ τε ἐπιούσῃ εἰσῄει ὁ Παῦλος σὺν ἡμῖν πρὸς Ἰάκωβον , πάντες τε παρεγένοντο οἱ πρεσβύτεροι .
    sequenti autem die introibat Paulus nobis cum ad Iacobum omnes que collecti sunt seniores
  758. καὶ ἀσπασάμενος αὐτοὺς ἐξηγεῖτο καθ’ ἓν ἕκαστον ὧν ἐποίησεν ὁ θεὸς ἐν τοῖς ἔθνεσιν διὰ τῆς διακονίας αὐτοῦ .
    quos cum salutasset narrabat per singula quae fecisset Deus in gentibus per ministerium ipsius
  759. οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐδόξαζον τὸν θεόν , εἶπάν τε αὐτῷ , θεωρεῖς , ἀδελφέ , πόσαι μυριάδες εἰσὶν τῶν πεπιστευκότων , καὶ πάντες ζηλωταὶ ...
    at illi cum audissent magnificabant Deum dixerunt que ei vides frater quot milia sint in Iudaeis qui crediderunt et omnes aemulatores sunt legis
  760. κατηχήθησαν δὲ περὶ σοῦ ὅτι ἀποστασίαν διδάσκεις ἀπὸ Μωϋσέως τοὺς κατὰ τὰ ἔθνη πάντας Ἰουδαίους , λέγων μὴ περιτέμνειν αὐτοὺς τὰ τέκνα μηδὲ τοῖς ...
    audierunt autem de te quia discessionem doceas a Mose eorum qui per gentes sunt Iudaeorum dicens non debere circumcidere eos filios suos ne que ...
  761. τί οὖν ἐστιν ; πάντως δεῖ συνελθεῖν πλῆθος · ἀκούσονται γὰρ ὅτι ἐλήλυθας .
    quid ergo est utique oportet convenire multitudinem audient enim te supervenisse
  762. τοῦτο οὖν ποίησον ὅ σοι λέγομεν · εἰσὶν ἡμῖν ἄνδρες τέσσαρες εὐχὴν ἔχοντες ἐφ’ ἑαυτῶν .
    hoc ergo fac quod tibi dicimus sunt nobis viri quattuor votum habentes super se
  763. τούτους παραλαβὼν ἁγνίσθητι σὺν αὐτοῖς καὶ δαπάνησον ἐπ’ αὐτοῖς ἵνα ξυρήσονται τὴν κεφαλήν , καὶ γνώσονται πάντες ὅτι ὧν κατήχηνται περὶ σοῦ οὐδέν ἐστιν ...
    his adsumptis sanctifica te cum illis et inpende in illis ut radant capita et scient omnes quia quae de te audierunt falsa sunt sed ...
  764. περὶ δὲ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν ἡμεῖς ἐπεστείλαμεν κρίναντες φυλάσσεσθαι αὐτοὺς τό τε εἰδωλόθυτον καὶ αἷμα καὶ πνικτὸν καὶ πορνείαν .
    de his autem qui crediderunt ex gentibus nos scripsimus iudicantes ut abstineant se ab idolis immolato et sanguine et suffocato et fornicatione
  765. τότε ὁ Παῦλος παραλαβὼν τοὺς ἄνδρας , τῇ ἐχομένῃ ἡμέρᾳ σὺν αὐτοῖς ἁγνισθεὶς εἰσῄει εἰς τὸ ἱερόν , διαγγέλλων τὴν ἐκπλήρωσιν τῶν ἡμερῶν τοῦ ...
    tunc Paulus adsumptis viris postera die purificatus cum illis intravit in templum adnuntians expletionem dierum purificationis donec offerretur pro unoquoque eorum oblatio
  766. Ὡς δὲ ἔμελλον αἱ ἑπτὰ ἡμέραι συντελεῖσθαι , οἱ ἀπὸ τῆς Ἀσίας Ἰουδαῖοι θεασάμενοι αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ συνέχεον πάντα τὸν ὄχλον καὶ ἐπέβαλον ...
    dum autem septem dies consummarentur hii qui de Asia erant Iudaei cum vidissent eum in templo concitaverunt omnem populum et iniecerunt ei manus clamantes
  767. κράζοντες , ἄνδρες Ἰσραηλεῖται , βοηθεῖτε · οὗτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος ὁ κατὰ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ νόμου καὶ τοῦ τόπου τούτου πάντας πανταχῇ ...
    viri israhelitae adiuvate hic est homo qui adversus populum et legem et locum hunc omnes ubi que docens insuper et gentiles induxit in templum ...
  768. ἦσαν γὰρ προεωρακότες Τρόφιμον τὸν Ἐφέσιον ἐν τῇ πόλει σὺν αὐτῷ , ὃν ἐνόμιζον ὅτι εἰς τὸ ἱερὸν εἰσήγαγεν ὁ Παῦλος .
    viderant enim Trophimum Ephesium in civitate cum ipso quem aestimaverunt quoniam in templum induxisset Paulus
  769. ἐκινήθη τε ἡ πόλις ὅλη καὶ ἐγένετο συνδρομὴ τοῦ λαοῦ , καὶ ἐπιλαβόμενοι τοῦ Παύλου εἷλκον αὐτὸν ἔξω τοῦ ἱεροῦ , καὶ εὐθέως ἐκλείσθησαν ...
    commota que est civitas tota et facta est concursio populi et adprehendentes Paulum trahebant eum extra templum et statim clausae sunt ianuae
  770. ζητούντων τε αὐτὸν ἀποκτεῖναι ἀνέβη φάσις τῷ χιλιάρχῳ τῆς σπείρης ὅτι ὅλη συνχύννεται Ἱερουσαλήμ ,
    quaerentibus autem eum occidere nuntiatum est tribuno cohortis quia tota confunditur Hierusalem
  771. ὃς ἐξαυτῆς παραλαβὼν στρατιώτας καὶ ἑκατοντάρχας κατέδραμεν ἐπ’ αὐτούς · οἱ δὲ ἰδόντες τὸν χιλίαρχον καὶ τοὺς στρατιώτας ἐπαύσαντο τύπτοντες τὸν Παῦλον .
    qui statim adsumptis militibus et centurionibus decucurrit ad illos qui cum vidissent tribunum et milites cessaverunt percutere Paulum
  772. τότε ἐγγίσας ὁ χιλίαρχος ἐπελάβετο αὐτοῦ καὶ ἐκέλευσεν δεθῆναι ἁλύσεσι δυσί , καὶ ἐπυνθάνετο τίς εἴη καὶ τί ἐστιν πεποιηκώς .
    tunc accedens tribunus adprehendit eum et iussit alligari catenis duabus et interrogabat quis esset et quid fecisset
  773. ἄλλοι δὲ ἄλλο τι ἐπεφώνουν ἐν τῷ ὄχλῳ · μὴ δυναμένου δὲ αὐτοῦ γνῶναι τὸ ἀσφαλὲς διὰ τὸν θόρυβον ἐκέλευσεν ἄγεσθαι αὐτὸν εἰς τὴν ...
    alii autem aliud clamabant in turba et cum non posset certum cognoscere prae tumultu iussit duci eum in castra
  774. ὅτε δὲ ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἀναβαθμούς , συνέβη βαστάζεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν στρατιωτῶν διὰ τὴν βίαν τοῦ ὄχλου ,
    et cum venisset ad gradus contigit ut portaretur a militibus propter vim populi
  775. ἠκολούθει γὰρ τὸ πλῆθος τοῦ λαοῦ κράζοντες , αἶρε αὐτόν .
    sequebatur enim multitudo populi clamans tolle eum
  776. μέλλων τε εἰσάγεσθαι εἰς τὴν παρεμβολὴν ὁ Παῦλος λέγει τῷ χιλιάρχῳ · εἰ ἔξεστίν μοι εἰπεῖν τι πρὸς σέ ; ὁ δὲ ἔφη · ...
    et cum coepisset induci in castra Paulus dicit tribuno si licet mihi loqui aliquid ad te qui dixit graece nosti
  777. οὐκ ἄρα σὺ εἶ ὁ Αἰγύπτιος ὁ πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν ἀναστατώσας καὶ ἐξαγαγὼν εἰς τὴν ἔρημον τοὺς τετρακισχιλίους ἄνδρας τῶν σικαρίων ;
    nonne tu es Aegyptius qui ante hos dies tumultum concitasti et eduxisti in desertum quattuor milia virorum sicariorum
  778. εἶπεν δὲ ὁ Παῦλος , ἐγὼ ἄνθρωπος μέν εἰμι Ἰουδαῖος , Ταρσεύς , τῆς Κιλικίας , οὐκ ἀσήμου πόλεως πολίτης · δέομαι δέ σου ...
    et dixit ad eum Paulus ego homo sum quidem iudaeus a Tarso Ciliciae non ignotae civitatis municeps rogo autem te permitte mihi loqui ad
  779. ἐπιτρέψαντος δὲ αὐτοῦ ὁ Παῦλος ἑστὼς ἐπὶ τῶν ἀναβαθμῶν κατέσεισεν τῇ χειρὶ τῷ λαῷ · πολλῆς δὲ σιγῆς γενομένης προσεφώνησεν τῇ Ἑβραΐδι διαλέκτῳ λέγων
    et cum ille permisisset Paulus stans in gradibus annuit manu ad plebem et magno silentio facto adlocutus est hebraea lingua dicens
  780. Ἄνδρες ἀδελφοὶ καὶ πατέρες , ἀκούσατέ μου τῆς πρὸς ὑμᾶς νυνὶ ἀπολογίας
    viri fratres et patres audite quam ad vos nunc reddo rationem
  781. ἀκούσαντες δὲ ὅτι τῇ Ἑβραΐδι διαλέκτῳ προσεφώνει αὐτοῖς μᾶλλον παρέσχον ἡσυχίαν . καὶ φησίν ·
    cum audissent autem quia hebraea lingua loquitur ad illos magis praestiterunt silentium
  782. ἐγώ εἰμι ἀνὴρ Ἰουδαῖος , γεγεννημένος ἐν Ταρσῷ τῆς Κιλικίας , ἀνατεθραμμένος δὲ ἐν τῇ πόλει ταύτῃ , παρὰ τοὺς πόδας Γαμαλιὴλ πεπαιδευμένος κατὰ ...
    et dixit ego sum vir iudaeus natus Tarso Ciliciae nutritus autem in ista civitate secus pedes Gamalihel eruditus iuxta veritatem paternae legis aemulator legis ...
  783. ὃς ταύτην τὴν ὁδὸν ἐδίωξα ἄχρι θανάτου , δεσμεύων καὶ παραδιδοὺς εἰς φυλακὰς ἄνδρας τε καὶ γυναῖκας ,
    qui hanc viam persecutus sum usque ad mortem alligans et tradens in custodias viros ac mulieres
  784. ὡς καὶ ὁ ἀρχιερεὺς μαρτυρεῖ μοι καὶ πᾶν τὸ πρεσβυτέριον · παρ’ ὧν καὶ ἐπιστολὰς δεξάμενος πρὸς τοὺς ἀδελφοὺς εἰς Δαμασκὸν ἐπορευόμην ἄξων καὶ ...
    sicut princeps sacerdotum testimonium mihi reddit et omnes maiores natu a quibus et epistulas accipiens ad fratres Damascum pergebam ut adducerem inde vinctos in ...
  785. ἐγένετο δέ μοι πορευομένῳ καὶ ἐγγίζοντι τῇ Δαμασκῷ περὶ μεσημβρίαν ἐξαίφνης ἐκ τοῦ οὐρανοῦ περιαστράψαι φῶς ἱκανὸν περὶ ἐμέ ,
    factum est autem eunte me et adpropinquante Damasco media die subito de caelo circumfulsit me lux copiosa
  786. ἔπεσά τε εἰς τὸ ἔδαφος καὶ ἤκουσα φωνῆς λεγούσης μοι , Σαοὺλ Σαούλ , τί με διώκεις ;
    et decidens in terram audivi vocem dicentem mihi Saule Saule quid me persequeris
  787. ἐγὼ δὲ ἀπεκρίθην , τίς εἶ , κύριε ; εἶπέν τε πρός ἐμέ , ἐγώ εἰμι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος ὃν σὺ διώκεις .
    ego autem respondi quis es Domine dixit que ad me ego sum Iesus Nazarenus quem tu persequeris
  788. οἱ δὲ σὺν ἐμοὶ ὄντες τὸ μὲν φῶς ἐθεάσαντο τὴν δὲ φωνὴν οὐκ ἤκουσαν τοῦ λαλοῦντός μοι .
    et qui me cum erant lumen quidem viderunt vocem autem non audierunt eius qui loquebatur me cum
  789. εἶπον δέ , τί ποιήσω , κύριε ; ὁ δὲ κύριος εἶπεν πρός με , ἀναστὰς πορεύου εἰς Δαμασκόν , καὶ ἐκεῖ σοι λαληθήσεται ...
    et dixi quid faciam Domine Dominus autem dixit ad me surgens vade Damascum et ibi tibi dicetur de omnibus quae te oporteat facere
  790. ὡς δὲ οὐκ ἐνέβλεπον ἀπὸ τῆς δόξης τοῦ φωτὸς ἐκείνου , χειραγωγούμενος ὑπὸ τῶν συνόντων μοι ἦλθον εἰς Δαμασκόν .
    et cum non viderem prae claritate luminis illius ad manum deductus a comitibus veni Damascum
  791. Ἀνανίας δέ τις , ἀνὴρ εὐλαβὴς κατὰ τὸν νόμον , μαρτυρούμενος ὑπὸ πάντων τῶν κατοικούντων Ἰουδαίων ,
    Ananias autem quidam vir secundum legem testimonium habens ab omnibus habitantibus Iudaeis
  792. ἐλθὼν πρός ἐμὲ καὶ ἐπιστὰς εἶπέν μοι · Σαοὺλ ἀδελφέ , ἀνάβλεψον · καὶ ἐγώ αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἀνέβλεψα εἰς αὐτόν .
    veniens ad me et adstans dixit mihi Saule frater respice et ego eadem hora respexi in eum
  793. ὁ δὲ εἶπεν , ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν προεχειρίσατό σε γνῶναι τὸ θέλημα αὐτοῦ καὶ ἰδεῖν τὸν δίκαιον καὶ ἀκοῦσαι φωνὴν ἐκ τοῦ ...
    at ille dixit Deus patrum nostrorum praeordinavit te ut cognosceres voluntatem eius et videres Iustum et audires vocem ex ore eius
  794. ὅτι ἔσῃ μάρτυς αὐτῷ πρὸς πάντας ἀνθρώπους ὧν ἑώρακας καὶ ἤκουσας .
    quia eris testis illius ad omnes homines eorum quae vidisti et audisti
  795. καὶ νῦν τί μέλλεις ; ἀναστὰς βάπτισαι καὶ ἀπόλυσαι τὰς ἁμαρτίας σου ἐπικαλεσάμενος τὸ ὄνομα αὐτοῦ .
    et nunc quid moraris exsurge baptizare et ablue peccata tua invocato nomine ipsius
  796. ἐγένετο δέ μοι ὑποστρέψαντι εἰς Ἱερουσαλὴμ καὶ προσευχομένου μου ἐν τῷ ἱερῷ γενέσθαι με ἐν ἐκστάσει
    factum est autem revertenti mihi in Hierusalem et oranti in templo fieri me in stupore mentis
  797. καὶ ἴδον αὐτὸν λέγοντά μοι , σπεῦσον καὶ ἔξελθε ἐν τάχει ἐξ Ἱερουσαλήμ , διότι οὐ παραδέξονταί σου μαρτυρίαν περὶ ἐμοῦ .
    et videre illum dicentem mihi festina et exi velociter ex Hierusalem quoniam non recipient testimonium tuum de me
  798. καὶ ἐγώ εἶπον , κύριε , αὐτοὶ ἐπίστανται ὅτι ἐγὼ ἤμην φυλακίζων καὶ δέρων κατὰ τὰς συναγωγὰς τοὺς πιστεύοντας ἐπὶ σέ ·
    et ego dixi Domine ipsi sciunt quia ego eram concludens in carcerem et caedens per synagogas eos qui credebant in te
  799. καὶ ὅτε ἐξεχύννετο τὸ αἷμα Στεφάνου τοῦ μάρτυρός σου , καὶ αὐτὸς ἤμην ἐφεστὼς καὶ συνευδοκῶν καὶ φυλάσσων τὰ ἱμάτια τῶν ἀναιρούντων αὐτόν .
    et cum funderetur sanguis Stephani testis tui ego adstabam et consentiebam et custodiebam vestimenta interficientium illum
  800. καὶ εἶπεν πρός με , πορεύου , ὅτι ἐγὼ εἰς ἔθνη μακρὰν ἐξαποστελῶ σε .
    et dixit ad me vade quoniam ego in nationes longe mittam te
  801. Ἤκουον δὲ αὐτοῦ ἄχρι τούτου τοῦ λόγου καὶ ἐπῆραν τὴν φωνὴν αὐτῶν λέγοντες , αἶρε ἀπὸ τῆς γῆς τὸν τοιοῦτον , οὐ γὰρ καθῆκεν ...
    audiebant autem eum usque ad hoc verbum et levaverunt vocem suam dicentes tolle de terra eiusmodi non enim fas est eum vivere
  802. κραυγαζόντων δὲ αὐτῶν καὶ ῥιπτούντων τὰ ἱμάτια καὶ κονιορτὸν βαλλόντων εἰς τὸν ἀέρα ,
    vociferantibus autem eis et proicientibus vestimenta sua et pulverem iactantibus in aerem
  803. ἐκέλευσεν ὁ χιλίαρχος εἰσάγεσθαι αὐτὸν εἰς τὴν παρεμβολήν , εἴπας μάστιξιν ἀνετάζεσθαι αὐτὸν ἵνα ἐπιγνῷ δι’ ἣν αἰτίαν οὕτως ἐπεφώνουν αὐτῷ .
    iussit tribunus induci eum in castra et flagellis caedi et torqueri eum ut sciret propter quam causam sic adclamarent ei
  804. ὡς δὲ προέτειναν αὐτὸν τοῖς ἱμᾶσιν εἶπεν πρὸς τὸν ἑστῶτα ἑκατόνταρχον ὁ Παῦλος · εἰ ἄνθρωπον Ῥωμαῖον καὶ ἀκατάκριτον ἔξεστιν ὑμῖν μαστίζειν ;
    et cum adstrinxissent eum loris dixit adstanti sibi centurioni Paulus si hominem romanum et indemnatum licet vobis flagellare
  805. ἀκούσας δὲ ὁ ἑκατοντάρχης προσελθὼν τῷ χιλιάρχῳ ἀπήγγειλεν λέγων · τί μέλλεις ποιεῖν ; ὁ γὰρ ἄνθρωπος οὗτος Ῥωμαῖός ἐστιν .
    quo audito centurio accessit ad tribunum et nuntiavit dicens quid acturus es hic enim homo civis romanus est
  806. προσελθὼν δὲ ὁ χιλίαρχος εἶπεν αὐτῷ · λέγε μοι , σὺ Ῥωμαῖος εἶ ; ὁ δὲ ἔφη , ναί .
    accedens autem tribunus dixit illi dic mihi tu Romanus es at ille dixit etiam
  807. ἀπεκρίθη δὲ ὁ χιλίαρχος · ἐγὼ πολλοῦ κεφαλαίου τὴν πολιτείαν ταύτην ἐκτησάμην . ὁ δὲ Παῦλος ἔφη · ἐγὼ δὲ καὶ γεγέννημαι .
    et respondit tribunus ego multa summa civitatem hanc consecutus sum et Paulus ait ego autem et natus sum
  808. εὐθέως οὖν ἀπέστησαν ἀπ’ αὐτοῦ οἱ μέλλοντες αὐτὸν ἀνετάζειν · καὶ ὁ χιλίαρχος δὲ ἐφοβήθη ἐπιγνοὺς ὅτι Ῥωμαῖός ἐστιν καὶ ὅτι αὐτὸν ἦν δεδεκώς
    protinus ergo discesserunt ab illo qui eum torturi erant tribunus quoque timuit postquam rescivit quia civis romanus esset et quia alligasset eum
  809. Τῇ δὲ ἐπαύριον βουλόμενος γνῶναι τὸ ἀσφαλὲς τὸ τί κατηγορεῖται ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων ἔλυσεν αὐτόν , καὶ ἐκέλευσεν συνελθεῖν τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ πᾶν τὸ ...
    postera autem die volens scire diligentius qua ex causa accusaretur a Iudaeis solvit eum et iussit sacerdotes convenire et omne concilium et producens Paulum ...
  810. ἀτενίσας δὲ τῷ συνεδρίῳ ὁ Παῦλος εἶπεν , ἄνδρες ἀδελφοί , ἐγὼ πάσῃ συνειδήσει ἀγαθῇ πεπολίτευμαι τῷ θεῷ ἄχρι ταύτης τῆς ἡμέρας .
    intendens autem concilium Paulus ait viri fratres ego omni conscientia bona conversatus sum ante Deum usque in hodiernum diem
  811. ὁ δὲ ἀρχιερεὺς Ἀνανίας ἐπέταξεν τοῖς παρεστῶσιν αὐτῷ τύπτειν αὐτοῦ τὸ στόμα .
    princeps autem sacerdotum Ananias praecepit adstantibus sibi percutere os eius
  812. τότε ὁ Παῦλος πρὸς αὐτὸν εἶπεν · τύπτειν σε μέλλει ὁ θεός , τοῖχε κεκονιαμένε · καὶ σὺ κάθῃ κρίνων με κατὰ τὸν νόμον ...
    tunc Paulus ad eum dixit percutiet te Deus paries dealbate et tu sedens iudicas me secundum legem et contra legem iubes me percuti
  813. οἱ δὲ παρεστῶτες εἶπαν , τὸν ἀρχιερέα τοῦ θεοῦ λοιδορεῖς ;
    et qui adstabant dixerunt summum sacerdotem Dei maledicis
  814. ἔφη τε ὁ Παῦλος , οὐκ ᾔδειν , ἀδελφοί , ὅτι ἐστὶν ἀρχιερεύς · γέγραπται γὰρ ὅτι ἄρχοντα τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς
    dixit autem Paulus nesciebam fratres quia princeps est sacerdotum scriptum est enim principem populi tui non maledices
  815. γνοὺς δὲ ὁ Παῦλος ὅτι τὸ ἓν μέρος ἐστὶν Σαδδουκαίων τὸ δὲ ἕτερον Φαρισαίων ἔκραζεν ἐν τῷ συνεδρίῳ , ἄνδρες ἀδελφοί , ἐγὼ Φαρισαῖός ...
    sciens autem Paulus quia una pars esset Sadducaeorum et altera Pharisaeorum exclamavit in concilio viri fratres ego Pharisaeus sum filius Pharisaeorum de spe et ...
  816. τοῦτο δὲ αὐτοῦ λαλήσαντος ἐγένετο στάσις τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων , καὶ ἐσχίσθη τὸ πλῆθος .
    et cum haec dixisset facta est dissensio inter Pharisaeos et Sadducaeos et soluta est multitudo
  817. Σαδδουκαῖοι μὲν γὰρ λέγουσιν μὴ εἶναι ἀνάστασιν μήτε ἄγγελον μήτε πνεῦμα , Φαρισαῖοι δὲ ὁμολογοῦσιν τὰ ἀμφότερα .
    Sadducaei enim dicunt non esse resurrectionem ne que angelum ne que spiritum Pharisaei autem utrumque confitentur
  818. ἐγένετο δὲ κραυγὴ μεγάλη , καὶ ἀναστάντες τινὲς τῶν γραμματέων τοῦ μέρους τῶν Φαρισαίων διεμάχοντο λέγοντες , οὐδὲν κακὸν εὑρίσκομεν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ ...
    factus est autem clamor magnus et surgentes quidam Pharisaeorum pugnabant dicentes nihil mali invenimus in homine isto quod si spiritus locutus est ei aut
  819. πολλῆς δὲ γινομένης στάσεως φοβηθεὶς ὁ χιλίαρχος μὴ διασπασθῇ ὁ Παῦλος ὑπ’ αὐτῶν ἐκέλευσεν τὸ στράτευμα καταβὰν ἁρπάσαι αὐτὸν ἐκ μέσου αὐτῶν , ἄγειν ...
    et cum magna dissensio facta esset timens tribunus ne discerperetur Paulus ab ipsis iussit milites descendere et rapere eum de medio eorum ac deducere ...
  820. τῇ δὲ ἐπιούσῃ νυκτὶ ἐπιστὰς αὐτῷ ὁ κύριος εἶπεν · θάρσει · ὡς γὰρ διεμαρτύρω τὰ περὶ ἐμοῦ εἰς Ἱερουσαλήμ , οὕτω σε δεῖ ...
    sequenti autem nocte adsistens ei Dominus ait constans esto sicut enim testificatus es de me Hierusalem sic te oportet et Romae testificari
  821. Γενομένης δὲ ἡμέρας ποιήσαντες συστροφὴν οἱ Ἰουδαῖοι ἀνεθεμάτισαν ἑαυτοὺς , λέγοντες μήτε φαγεῖν μήτε πιεῖν ἕως οὗ ἀποκτείνωσιν τὸν Παῦλον .
    facta autem die collegerunt se quidam ex Iudaeis et devoverunt se dicentes ne que manducaturos ne que bibituros donec occiderent Paulum
  822. ἦσαν δὲ πλείους τεσσεράκοντα οἱ ταύτην τὴν συνωμοσίαν ποιησάμενοι ·
    erant autem plus quam quadraginta qui hanc coniurationem fecerant
  823. οἵτινες προσελθόντες τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ τοῖς πρεσβυτέροις εἶπαν , ἀναθέματι ἀνεθεματίσαμεν ἑαυτοὺς μηδενὸς γεύσασθαι ἕως οὗ ἀποκτείνωμεν τὸν Παῦλον .
    qui accesserunt ad principes sacerdotum et seniores et dixerunt devotione devovimus nos nihil gustaturos donec occidamus Paulum
  824. νῦν οὖν ὑμεῖς ἐμφανίσατε τῷ χιλιάρχῳ σὺν τῷ συνεδρίῳ ὅπως καταγάγῃ αὐτὸν εἰς ὑμᾶς ὡς μέλλοντας διαγινώσκειν ἀκριβέστερον τὰ περὶ αὐτοῦ · ἡμεῖς δὲ ...
    nunc ergo vos notum facite tribuno cum concilio ut producat illum ad vos tamquam aliquid certius cognituri de eo nos vero priusquam adpropiet parati ...
  825. Ἀκούσας δὲ ὁ υἱὸς τῆς ἀδελφῆς Παύλου τὴν ἐνέδραν παραγενόμενος καὶ εἰσελθὼν εἰς τὴν παρεμβολὴν ἀπήγγειλεν τῷ Παύλῳ .
    quod cum audisset filius sororis Pauli insidias venit et intravit in castra nuntiavit que Paulo
  826. προσκαλεσάμενος δὲ ὁ Παῦλος ἕνα τῶν ἑκατονταρχῶν ἔφη , τὸν νεανίαν τοῦτον ἄπαγε πρὸς τὸν χιλίαρχον , ἔχει γὰρ τι ἀπαγγεῖλαι αὐτῷ .
    vocans autem Paulus ad se unum ex centurionibus ait adulescentem hunc perduc ad tribunum habet enim aliquid indicare illi
  827. ὁ μὲν οὖν παραλαβὼν αὐτὸν ἤγαγεν πρὸς τὸν χιλίαρχον καὶ φησίν , ὁ δέσμιος Παῦλος προσκαλεσάμενός με ἠρώτησεν τοῦτον τὸν νεανίσκον ἀγαγεῖν πρὸς σέ ...
    et ille quidem adsumens eum duxit ad tribunum et ait vinctus Paulus vocans rogavit me hunc adulescentem perducere ad te habentem aliquid loqui tibi
  828. ἐπιλαβόμενος δὲ τῆς χειρὸς αὐτοῦ ὁ χιλίαρχος καὶ ἀναχωρήσας κατ’ ἰδίαν ἐπυνθάνετο , τί ἐστιν ὃ ἔχεις ἀπαγγεῖλαί μοι ;
    adprehendens autem tribunus manum illius secessit cum eo seorsum et interrogavit illum quid est quod habes indicare mihi
  829. εἶπεν δὲ ὅτι οἱ Ἰουδαῖοι συνέθεντο τοῦ ἐρωτῆσαί σε ὅπως αὔριον τὸν Παῦλον καταγάγῃς εἰς τὸ συνέδριον ὡς μέλλων τι ἀκριβέστερον πυνθάνεσθαι περὶ αὐτοῦ
    ille autem dixit Iudaeis convenit rogare te ut crastina die Paulum producas in concilium quasi aliquid certius inquisituri sint de illo
  830. σὺ οὖν μὴ πεισθῇς αὐτοῖς · ἐνεδρεύουσιν γὰρ αὐτὸν ἐξ αὐτῶν ἄνδρες πλείους τεσσεράκοντα , οἵτινες ἀνεθεμάτισαν ἑαυτοὺς μήτε φαγεῖν μήτε πιεῖν ἕως οὗ ...
    tu vero ne credideris illis insidiantur enim ei ex eis viri amplius quadraginta qui se devoverunt non manducare ne que bibere donec interficiant eum ...
  831. ὁ μὲν οὖν χιλίαρχος ἀπέλυσε τὸν νεανίσκον παραγγείλας μηδενὶ ἐκλαλῆσαι ὅτι ταῦτα ἐνεφάνισας πρός ἐμέ .
    tribunus igitur dimisit adulescentem praecipiens ne cui loqueretur quoniam haec nota sibi fecisset
  832. Καὶ προσκαλεσάμενος τινας δύο τῶν ἑκατονταρχῶν εἶπεν , ἑτοιμάσατε στρατιώτας διακοσίους ὅπως πορευθῶσιν ἕως Καισαρίας , καὶ ἱππεῖς ἑβδομήκοντα καὶ δεξιολάβους διακοσίους , ἀπὸ ...
    et vocatis duobus centurionibus dixit illis parate milites ducentos ut eant usque Caesaream et equites septuaginta et lancearios ducentos a tertia hora noctis
  833. κτήνη τε παραστῆσαι ἵνα ἐπιβιβάσαντες τὸν Παῦλον διασώσωσι πρὸς Φήλικα τὸν ἡγεμόνα ,
    et iumenta praeparate ut inponentes Paulum salvum perducerent ad Felicem praesidem
  834. γράψας ἐπιστολὴν ἔχουσαν τὸν τύπον τοῦτον ·
  835. Κλαύδιος Λυσίας τῷ κρατίστῳ ἡγεμόνι Φήλικι χαίρειν .
    scribens epistulam continentem haec Claudius Lysias optimo praesidi Felici salutem
  836. τὸν ἄνδρα τοῦτον συλλημφθέντα ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων καὶ μέλλοντα ἀναιρεῖσθαι ὑπ’ αὐτῶν ἐπιστὰς σὺν τῷ στρατεύματι ἐξειλάμην , μαθὼν ὅτι Ῥωμαῖός ἐστιν ·
    virum hunc conprehensum a Iudaeis et incipientem interfici ab eis superveniens cum exercitu eripui cognito quia Romanus est
  837. βουλόμενός τε ἐπιγνῶναι τὴν αἰτίαν δι’ ἣν ἐνεκάλουν αὐτῷ κατήγαγον εἰς τὸ συνέδριον αὐτῶν ·
    volens que scire causam quam obiciebant illi deduxi eum in concilium eorum
  838. ὃν εὗρον ἐγκαλούμενον περὶ ζητημάτων τοῦ νόμου αὐτῶν , μηδὲν δὲ ἄξιον θανάτου ἢ δεσμῶν ἔχοντα ἔγκλημα .
    quem inveni accusari de quaestionibus legis ipsorum nihil vero dignum morte aut vinculis habentem crimen
  839. μηνυθείσης δέ μοι ἐπιβουλῆς εἰς τὸν ἄνδρα ἔσεσθαι , ἐξ αὐτῶν , ἔπεμψα πρὸς σέ , παραγγείλας καὶ τοῖς κατηγόροις λέγειν αὐτοὺς ἐπὶ σοῦ
    et cum mihi perlatum esset de insidiis quas paraverunt ei misi ad te denuntians et accusatoribus ut dicant apud te
  840. Οἱ μὲν οὖν στρατιῶται κατὰ τὸ διατεταγμένον αὐτοῖς ἀναλαβόντες τὸν Παῦλον ἤγαγον διὰ νυκτὸς εἰς τὴν Ἀντιπατρίδα ·
    milites ergo secundum praeceptum sibi adsumentes Paulum duxerunt per noctem in Antipatridem
  841. τῇ δὲ ἐπαύριον ἐάσαντες τοὺς ἱππεῖς ἀπέρχεσθαι σὺν αὐτῷ ὑπέστρεψαν εἰς τὴν παρεμβολήν ·
    et postera die dimissis equitibus ut irent cum eo reversi sunt ad castra
  842. οἵτινες εἰσελθόντες εἰς τὴν Καισάριαν καὶ ἀναδόντες τὴν ἐπιστολὴν τῷ ἡγεμόνι παρέστησαν καὶ τὸν Παῦλον αὐτῷ .
    qui cum venissent Caesaream et tradidissent epistulam praesidi statuerunt ante illum et Paulum
  843. ἀναγνοὺς δὲ καὶ ἐπερωτήσας ἐκ ποίας ἐπαρχείας ἐστὶν καὶ πυθόμενος ὅτι ἀπὸ Κιλικίας ,
    cum legisset autem et interrogasset de qua provincia esset et cognoscens quia de Cilicia
  844. διακούσομαί σου , ἔφη , ὅταν καὶ οἱ κατήγοροί σου παραγένωνται · κελεύσας ἐν τῷ πραιτωρίῳ τοῦ Ἡρῴδου φυλάσσεσθαι αὐτόν .
    audiam te inquit cum et accusatores tui venerint iussit que in praetorio Herodis custodiri eum
  845. Μετὰ δὲ πέντε ἡμέρας κατέβη ὁ ἀρχιερεὺς Ἀνανίας μετὰ πρεσβυτέρων τινῶν καὶ ῥήτορος Τερτύλλου τινός , οἵτινες ἐνεφάνισαν τῷ ἡγεμόνι κατὰ τοῦ Παύλου .
    post quinque autem dies descendit princeps sacerdotum Ananias cum senioribus quibusdam et Tertullo quodam oratore qui adierunt praesidem adversus Paulum
  846. κληθέντος δὲ αὐτοῦ ἤρξατο κατηγορεῖν ὁ Τέρτυλλος λέγων ,
    et citato Paulo coepit accusare Tertullus dicens cum in multa pace agamus per te et multa corrigantur per tuam providentiam
  847. πολλῆς εἰρήνης τυγχάνοντες διὰ σοῦ καὶ διορθωμάτων γινομένων τῷ ἔθνει τούτῳ διὰ τῆς σῆς προνοίας , πάντῃ τε καὶ πανταχοῦ ἀποδεχόμεθα , κράτιστε Φῆλιξ ...
    semper et ubi que suscipimus optime Felix cum omni gratiarum actione
  848. ἵνα δὲ μὴ ἐπὶ πλεῖόν σε ἐνκόπτω , παρακαλῶ ἀκοῦσαί σε ἡμῶν συντόμως τῇ σῇ ἐπιεικείᾳ .
    ne diutius autem te protraham oro breviter audias nos pro tua clementia
  849. εὑρόντες γὰρ τὸν ἄνδρα τοῦτον λοιμὸν καὶ κινοῦντα στάσεις πᾶσιν τοῖς Ἰουδαίοις τοῖς κατὰ τὴν οἰκουμένην πρωτοστάτην τε τῆς τῶν Ναζωραίων αἱρέσεως ,
    invenimus hunc hominem pestiferum et concitantem seditiones omnibus Iudaeis in universo orbe et auctorem seditionis sectae Nazarenorum
  850. ὃς καὶ τὸ ἱερὸν ἐπείρασεν βεβηλῶσαι , ὃν καὶ ἐκρατήσαμεν ,
    qui etiam templum violare conatus est quem et adprehendimus
  851. παρ’ οὗ δυνήσῃ αὐτὸς ἀνακρίνας περὶ πάντων τούτων ἐπιγνῶναι ὧν ἡμεῖς κατηγοροῦμεν αὐτοῦ .
    a quo poteris ipse iudicans de omnibus istis cognoscere de quibus nos accusamus eum
  852. συνεπέθεντο δὲ καὶ οἱ Ἰουδαῖοι φάσκοντες ταῦτα οὕτως ἔχειν .
    adiecerunt autem et Iudaei dicentes haec ita se habere
  853. Ἀπεκρίθη τε ὁ Παῦλος νεύσαντος αὐτῷ τοῦ ἡγεμόνος λέγειν , ἐκ πολλῶν ἐτῶν ὄντα σε κριτὴν τῷ ἔθνει τούτῳ ἐπιστάμενος εὐθύμως τὰ περὶ ἐμαυτοῦ ...
    respondit autem Paulus annuente sibi praeside dicere ex multis annis esse te iudicem genti huic sciens bono animo pro me satisfaciam
  854. δυναμένου σου ἐπιγνῶναι ὅτι οὐ πλείους εἰσίν μοι ἡμέραι δώδεκα ἀφ’ ἧς ἀνέβην προσκυνήσων εἰς Ἱερουσαλήμ ,
    potes enim cognoscere quia non plus sunt dies mihi quam duodecim ex quo ascendi adorare in Hierusalem
  855. καὶ οὔτε ἐν τῷ ἱερῷ εὗρόν με πρός τινα διαλεγόμενον ἢ ἐπίστασιν ποιοῦντα ὄχλου οὔτε ἐν ταῖς συναγωγαῖς οὔτε κατὰ τὴν πόλιν ,
    et ne que in templo invenerunt me cum aliquo disputantem aut concursum facientem turbae ne que in synagogis ne que in civitate
  856. οὐδὲ παραστῆσαι δύνανταί σοι περὶ ὧν νυνὶ κατηγοροῦσίν μου .
    ne que probare possunt tibi de quibus nunc accusant me
  857. ὁμολογῶ δὲ τοῦτό σοι ὅτι κατὰ τὴν ὁδὸν ἣν λέγουσιν αἵρεσιν οὕτως λατρεύω τῷ πατρῴῳ θεῷ , πιστεύων πᾶσι τοῖς κατὰ τὸν νόμον καὶ ...
    confiteor autem hoc tibi quod secundum sectam quam dicunt heresim sic deservio patrio Deo meo credens omnibus quae in lege et prophetis scripta sunt
  858. ἐλπίδα ἔχων πρὸς τὸν θεόν , ἣν καὶ αὐτοὶ οὗτοι προσδέχονται , ἀνάστασιν μέλλειν ἔσεσθαι δικαίων τε καὶ ἀδίκων .
    spem habens in Deum quam et hii ipsi expectant resurrectionem futuram iustorum et iniquorum
  859. ἐν τούτῳ καὶ αὐτὸς ἀσκῶ ἀπρόσκοπον συνείδησιν ἔχειν πρὸς τὸν θεὸν καὶ τοὺς ἀνθρώπους διαπαντός .
    in hoc et ipse studeo sine offendiculo conscientiam habere ad Deum et ad homines semper
  860. δι’ ἐτῶν δὲ πλειόνων ἐλεημοσύνας ποιήσων εἰς τὸ ἔθνος μου παρεγενόμην καὶ προσφοράς ,
    post annos autem plures elemosynas facturus in gentem meam veni et oblationes et vota
  861. ἐν αἷς εὗρόν με ἡγνισμένον ἐν τῷ ἱερῷ , οὐ μετὰ ὄχλου οὐδὲ μετὰ θορύβου · τινὲς δὲ ἀπὸ τῆς Ἀσίας Ἰουδαῖοι ,
    in quibus invenerunt me purificatum in templo non cum turba ne que cum tumultu
  862. οὓς ἔδει ἐπὶ σοῦ παρεῖναι καὶ κατηγορεῖν εἴ τι ἔχοιεν πρὸς ἐμέ .
    quidam autem ex Asia Iudaei quos oportebat apud te praesto esse et accusare si quid haberent adversum me
  863. ἢ αὐτοὶ οὗτοι εἰπάτωσαν τί εὗρον ἀδίκημα στάντος μου ἐπὶ τοῦ συνεδρίου
    aut hii ipsi dicant si quid invenerunt in me iniquitatis cum stem in concilio
  864. ἢ περὶ μιᾶς ταύτης φωνῆς ἧς ἐκέκραξα ἐν αὐτοῖς ἑστὼς ὅτι περὶ ἀναστάσεως νεκρῶν ἐγὼ κρίνομαι σήμερον ἐφ’ ὑμῶν .
    nisi de una hac solummodo voce qua clamavi inter eos stans quoniam de resurrectione mortuorum ego iudicor hodie a vobis
  865. Ἀνεβάλετο δὲ αὐτοὺς ὁ Φῆλιξ , ἀκριβέστερον εἰδὼς τὰ περὶ τῆς ὁδοῦ εἴπας , ὅταν Λυσίας ὁ χιλίαρχος καταβῇ διαγνώσομαι τὰ καθ’ ὑμᾶς ,
    distulit autem illos Felix certissime sciens de via dicens cum tribunus Lysias descenderit audiam vos
  866. διαταξάμενος τῷ ἑκατοντάρχῃ τηρεῖσθαι αὐτὸν ἔχειν τε ἄνεσιν καὶ μηδένα κωλύειν τῶν ἰδίων αὐτοῦ ὑπηρετεῖν αὐτῷ .
    iussit que centurioni custodiri eum et habere requiem ne c quemquam prohibere de suis ministrare ei
  867. Μετὰ δὲ ἡμέρας τινὰς παραγενόμενος ὁ Φῆλιξ σὺν Δρουσίλλῃ τῇ ἰδίᾳ γυναικὶ οὔσῃ Ἰουδαίᾳ μετεπέμψατο τὸν Παῦλον καὶ ἤκουσεν αὐτοῦ περὶ τῆς εἰς Χριστὸν ...
    post aliquot autem dies veniens Felix cum Drusilla uxore sua quae erat Iudaea vocavit Paulum et audivit ab eo fidem quae est in Iesum
  868. διαλεγομένου δὲ αὐτοῦ περὶ δικαιοσύνης καὶ ἐγκρατείας καὶ τοῦ κρίματος τοῦ μέλλοντος ἔμφοβος γενόμενος ὁ Φῆλιξ ἀπεκρίθη , τὸ νῦν ἔχον πορεύου , καιρὸν ...
    disputante autem illo de iustitia et castitate et de iudicio futuro timefactus Felix respondit quod nunc adtinet vade tempore autem oportuno accersiam te
  869. ἅμα καὶ ἐλπίζων ὅτι χρήματα δοθήσεται αὐτῷ ὑπὸ τοῦ Παύλου · διὸ καὶ πυκνότερον αὐτὸν μεταπεμπόμενος ὡμίλει αὐτῷ .
    simul et sperans quia pecunia daretur a Paulo propter quod et frequenter accersiens eum loquebatur cum eo
  870. διετίας δὲ πληρωθείσης ἔλαβεν διάδοχον ὁ Φῆλιξ Πόρκιον Φῆστον · θέλων τε χάριτα καταθέσθαι τοῖς Ἰουδαίοις ὁ Φῆλιξ κατέλιπε τὸν Παῦλον δεδεμένον .
    biennio autem expleto accepit successorem Felix Porcium Festum volens autem gratiam praestare Iudaeis Felix reliquit Paulum vinctum
  871. Φῆστος οὖν ἐπιβὰς τῇ ἐπαρχείῳ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀνέβη εἰς Ἱεροσόλυμα ἀπὸ Καισαρίας ,
    Festus ergo cum venisset in provinciam post triduum ascendit Hierosolymam a Caesarea
  872. ἐνεφάνισάν τε αὐτῷ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρῶτοι τῶν Ἰουδαίων κατὰ τοῦ Παύλου , καὶ παρεκάλουν αὐτὸν
    adierunt que eum principes sacerdotum et primi Iudaeorum adversus Paulum et rogabant eum
  873. αἰτούμενοι χάριν κατ’ αὐτοῦ ὅπως μεταπέμψηται αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλήμ , ἐνέδραν ποιοῦντες ἀνελεῖν αὐτὸν κατὰ τὴν ὁδόν .
    postulantes gratiam adversum eum ut iuberet perduci eum Hierusalem insidias tendentes ut eum interficerent in via
  874. ὁ μὲν οὖν Φῆστος ἀπεκρίθη τηρεῖσθαι τὸν Παῦλον εἰς Καισάριαν , ἑαυτὸν δὲ μέλλειν ἐν τάχει ἐκπορεύεσθαι ·
    Festus autem respondit servari Paulum in Caesarea se autem maturius profecturum
  875. οἱ οὖν ἐν ὑμῖν , φησίν , δυνατοὶ συνκαταβάντες εἴ τί ἐστιν ἐν τῷ ἀνδρὶ ἄτοπον κατηγορείτωσαν αὐτοῦ .
    qui ergo in vobis ait potentes sunt descendentes simul si quod est in viro crimen accusent eum
  876. διατρίψας δὲ ἐν αὐτοῖς ἡμέρας οὐ πλείους ὀκτὼ ἢ δέκα , καταβὰς εἰς Καισάριαν , τῇ ἐπαύριον καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος ἐκέλευσεν τὸν Παῦλον ...
    demoratus autem inter eos dies non amplius quam octo aut decem descendit Caesaream et altera die sedit pro tribunali et iussit Paulum adduci
  877. παραγενομένου δὲ αὐτοῦ περιέστησαν αὐτὸν οἱ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καταβεβηκότες Ἰουδαῖοι , πολλὰ καὶ βαρέα αἰτιώματα καταφέροντες ἃ οὐκ ἴσχυον ἀποδεῖξαι ,
    qui cum perductus esset circumsteterunt eum qui ab Hierosolyma descenderant Iudaei multas et graves causas obicientes quas non poterant probare
  878. τοῦ Παύλου ἀπολογουμένου ὅτι οὔτε εἰς τὸν νόμον τῶν Ἰουδαίων οὔτε εἰς τὸ ἱερὸν οὔτε εἰς Καίσαρά τι ἥμαρτον .
    Paulo autem rationem reddente quoniam ne que in legem Iudaeorum ne que in templum ne que in Caesarem quicquam peccavi
  879. ὁ Φῆστος δὲ θέλων τοῖς Ἰουδαίοις χάριν καταθέσθαι ἀποκριθεὶς τῷ Παύλῳ εἶπεν , θέλεις εἰς Ἱεροσόλυμα ἀναβὰς ἐκεῖ περὶ τούτων κριθῆναι ἐπ’ ἐμοῦ ;
    Festus autem volens Iudaeis gratiam praestare respondens Paulo dixit vis Hierosolymam ascendere et ibi de his iudicari apud me
  880. εἶπεν δὲ ὁ Παῦλος · ἑστὼς ἐπὶ τοῦ βήματος Καίσαρός εἰμι , οὗ με δεῖ κρίνεσθαι . Ἰουδαίους οὐδὲν ἠδίκηκα , ὡς καὶ σὺ ...
    dixit autem Paulus ad tribunal Caesaris sto ubi me oportet iudicari Iudaeis non nocui sicut tu melius nosti
  881. εἰ μὲν οὖν ἀδικῶ καὶ ἄξιον θανάτου πέπραχά τι , οὐ παραιτοῦμαι τὸ ἀποθανεῖν · εἰ δὲ οὐδέν ἐστιν ὧν οὗτοι κατηγοροῦσίν μου , ...
    si enim nocui aut dignum morte aliquid feci non recuso mori si vero nihil est eorum quae hii accusant me nemo potest me illis ...
  882. τότε ὁ Φῆστος συνλαλήσας μετὰ τοῦ συμβουλίου ἀπεκρίθη , Καίσαρα ἐπικέκλησαι , ἐπὶ Καίσαρα πορεύσῃ .
    tunc Festus cum consilio locutus respondit Caesarem appellasti ad Caesarem ibis
  883. Ἡμερῶν δὲ διαγενομένων τινῶν Ἀγρίππας ὁ βασιλεὺς καὶ Βερνίκη κατήντησαν εἰς Καισάριαν ἀσπασάμενοι τὸν Φῆστον .
    et cum dies aliquot transacti essent Agrippa rex et Bernice descenderunt Caesaream ad salutandum Festum
  884. ὡς δὲ πλείους ἡμέρας διέτριβον ἐκεῖ , ὁ Φῆστος τῷ βασιλεῖ ἀνέθετο τὰ κατὰ τὸν Παῦλον λέγων , ἀνήρ τίς ἐστιν καταλελειμμένος ὑπὸ Φήλικος ...
    et cum dies plures ibi demorarentur Festus regi indicavit de Paulo dicens vir quidam est derelictus a Felice vinctus
  885. περὶ οὗ γενομένου μου εἰς Ἱεροσόλυμα ἐνεφάνισαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τῶν Ἰουδαίων , αἰτούμενοι κατ’ αὐτοῦ καταδίκην ·
    de quo cum essem Hierosolymis adierunt me principes sacerdotum et seniores Iudaeorum postulantes adversus illum damnationem
  886. πρὸς οὓς ἀπεκρίθην ὅτι οὐκ ἔστιν ἔθος Ῥωμαίοις χαρίζεσθαί τινα ἄνθρωπον πρὶν ἢ ὁ κατηγορούμενος κατὰ πρόσωπον ἔχοι τοὺς κατηγόρους τόπον τε ἀπολογίας λάβοι ...
    ad quos respondi quia non est consuetudo Romanis donare aliquem hominem priusquam is qui accusatur praesentes habeat accusatores locum que defendendi accipiat ad abluenda
  887. συνελθόντων οὖν ἐνθάδε ἀναβολὴν μηδεμίαν ποιησάμενος τῇ ἑξῆς καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος ἐκέλευσα ἀχθῆναι τὸν ἄνδρα ·
    cum ergo huc convenissent sine ulla dilatione sequenti die sedens pro tribunali iussi adduci virum
  888. περὶ οὗ σταθέντες οἱ κατήγοροι οὐδεμίαν αἰτίαν ἔφερον ὧν ἐγὼ ὑπενόουν πονηράν ,
    de quo cum stetissent accusatores nullam causam deferebant de quibus ego suspicabar malum
  889. ζητήματα δέ τινα περὶ τῆς ἰδίας δεισιδαιμονίας εἶχον πρὸς αὐτὸν καὶ περί τινος Ἰησοῦ τεθνηκότος , ὃν ἔφασκεν ὁ Παῦλος ζῆν .
    quaestiones vero quasdam de sua superstitione habebant adversus eum et de quodam Iesu defuncto quem adfirmabat Paulus vivere
  890. ἀπορούμενος δὲ ἐγὼ τὴν περὶ τούτων ζήτησιν ἔλεγον εἰ βούλοιτο πορεύεσθαι εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ ἐκεῖ κρίνεσθαι περὶ τούτων .
    haesitans autem ego de huiusmodi quaestione dicebam si vellet ire Hierosolymam et ibi iudicari de istis
  891. τοῦ δὲ Παύλου ἐπικαλεσαμένου τηρηθῆναι αὐτὸν εἰς τὴν τοῦ Σεβαστοῦ διάγνωσιν , ἐκέλευσα τηρεῖσθαι αὐτὸν ἕως οὗ ἀναπέμψω αὐτὸν πρὸς Καίσαρα .
    Paulo autem appellante ut servaretur ad Augusti cognitionem iussi servari eum donec mittam eum ad Caesarem
  892. Ἀγρίππας δὲ πρὸς τὸν Φῆστον , ἐβουλόμην καὶ αὐτὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀκοῦσαι . αὔριον , φησίν , ἀκούσῃ αὐτοῦ .
    Agrippa autem ad Festum volebam et ipse hominem audire cras inquit audies eum
  893. Τῇ οὖν ἐπαύριον ἐλθόντος τοῦ Ἀγρίππα καὶ τῆς Βερνίκης μετὰ πολλῆς φαντασίας καὶ εἰσελθόντων εἰς τὸ ἀκροατήριον σύν τε χιλιάρχοις καὶ ἀνδράσιν τοῖς κατ’ ...
    altera autem die cum venisset Agrippa et Bernice cum multa ambitione et introissent in auditorium cum tribunis et viris principalibus civitatis et iubente Festo ...
  894. καί φησιν ὁ Φῆστος · Ἀγρίππα βασιλεῦ καὶ πάντες οἱ συνπαρόντες ἡμῖν ἄνδρες , θεωρεῖτε τοῦτον περὶ οὗ ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν Ἰουδαίων ἐνέτυχόν ...
    et dixit Festus Agrippa rex et omnes qui simul adestis nobis cum viri videtis hunc de quo omnis multitudo Iudaeorum interpellavit me Hierosolymis petens ...
  895. ἐγὼ δὲ κατελαβόμην μηδὲν ἄξιον αὐτὸν θανάτου πεπραχέναι , αὐτοῦ δὲ τούτου ἐπικαλεσαμένου τὸν Σεβαστὸν ἔκρινα πέμπειν .
    ego vero conperi nihil dignum eum morte admisisse ipso autem hoc appellante Augustum iudicavi mittere
  896. περὶ οὗ ἀσφαλές τι γράψαι τῷ κυρίῳ οὐκ ἔχω · διὸ προήγαγον αὐτὸν ἐφ’ ὑμῶν καὶ μάλιστα ἐπὶ σοῦ , βασιλεῦ Ἀγρίππα , ὅπως ...
    de quo quid certum scribam domino non habeo propter quod produxi eum ad vos et maxime ad te rex Agrippa ut interrogatione facta habeam ...
  897. ἄλογον γάρ μοι δοκεῖ πέμποντα δέσμιον μὴ καὶ τὰς κατ’ αὐτοῦ αἰτίας σημᾶναι .
    sine ratione enim mihi videtur mittere vinctum et causas eius non significare
  898. Ἀγρίππας δὲ πρὸς τὸν Παῦλον ἔφη · ἐπιτρέπεταί σοι περὶ σεαυτοῦ λέγειν . τότε ὁ Παῦλος ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἀπελογεῖτο ,
    Agrippa vero ad Paulum ait permittitur tibi loqui pro te met ipso tunc Paulus extenta manu coepit rationem reddere
  899. περὶ πάντων ὧν ἐγκαλοῦμαι ὑπὸ Ἰουδαίων , βασιλεῦ Ἀγρίππα , ἥγημαι ἐμαυτὸν μακάριον ἐπὶ σοῦ μέλλων σήμερον ἀπολογεῖσθαι ,
    de omnibus quibus accusor a Iudaeis rex Agrippa aestimo me beatum apud te cum sim defensurus me hodie
  900. μάλιστα γνώστην σε ὄντα πάντων τῶν κατὰ Ἰουδαίους ἐθῶν τε καὶ ζητημάτων · διὸ δέομαι μακροθύμως ἀκοῦσαί μου .
    maxime te sciente omnia quae apud Iudaeos sunt consuetudines et quaestiones propter quod obsecro patienter me audias
  901. τὴν μὲν οὖν βίωσίν μου τὴν ἐκ νεότητος τὴν ἀπ’ ἀρχῆς γενομένην ἐν τῷ ἔθνει μου ἔν τε Ἱεροσολύμοις ἴσασι πάντες οἱ Ἰουδαῖοι ,
    et quidem vitam meam a iuventute quae ab initio fuit in gente mea in Hierosolymis noverunt omnes Iudaei
  902. προγινώσκοντές με ἄνωθεν , ἐὰν θέλωσι μαρτυρεῖν , ὅτι κατὰ τὴν ἀκριβεστάτην αἵρεσιν τῆς ἡμετέρας θρησκίας ἔζησα Φαρισαῖος .
    praescientes me ab initio si velint testimonium perhibere quoniam secundum certissimam sectam nostrae religionis vixi Pharisaeus
  903. καὶ νῦν ἐπ’ ἐλπίδι τῆς εἰς τοὺς πατέρας ἡμῶν ἐπαγγελίας γενομένης ὑπὸ τοῦ θεοῦ ἕστηκα κρινόμενος ,
    et nunc in spe quae ad patres nostros repromissionis facta est a Deo sto iudicio subiectus
  904. εἰς ἣν τὸ δωδεκάφυλον ἡμῶν ἐν ἐκτενείᾳ νύκτα καὶ ἡμέραν λατρεῦον ἐλπίζει καταντῆσαι · περὶ ἧς ἐλπίδος ἐγκαλοῦμαι ὑπὸ Ἰουδαίων , βασιλεῦ .
    in quam duodecim tribus nostrae nocte ac die deservientes sperant devenire de qua spe accusor a Iudaeis rex
  905. τί ἄπιστον κρίνεται παρ’ ὑμῖν εἰ ὁ θεὸς νεκροὺς ἐγείρει ;
    quid incredibile iudicatur apud vos si Deus mortuos suscitat
  906. ἐγὼ μὲν οὖν ἔδοξα ἐμαυτῷ πρὸς τὸ ὄνομα Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου δεῖν πολλὰ ἐναντία πρᾶξαι ·
    et ego quidem existimaveram me adversus nomen Iesu Nazareni debere multa contraria agere
  907. ὃ καὶ ἐποίησα ἐν Ἱεροσολύμοις , καὶ πολλούς τε τῶν ἁγίων ἐγὼ ἐν φυλακαῖς κατέκλεισα , τὴν παρὰ τῶν ἀρχιερέων ἐξουσίαν λαβών , ἀναιρουμένων ...
    quod et feci Hierosolymis et multos sanctorum ego in carceribus inclusi a principibus sacerdotum potestate accepta et cum occiderentur detuli sententiam
  908. καὶ κατὰ πάσας τὰς συναγωγὰς πολλάκις τιμωρῶν αὐτοὺς ἠνάγκαζον βλασφημεῖν , περισσῶς τε ἐμμαινόμενος αὐτοῖς ἐδίωκον ἕως καὶ εἰς τὰς ἔξω πόλεις .
    et per omnes synagogas frequenter puniens eos conpellebam blasphemare et amplius insaniens in eos persequebar usque in exteras civitates
  909. Ἐν οἷς πορευόμενος εἰς τὴν Δαμασκὸν μετ’ ἐξουσίας καὶ ἐπιτροπῆς τῆς τῶν ἀρχιερέων
    in quibus dum irem Damascum cum potestate et permissu principum sacerdotum
  910. ἡμέρας μέσης κατὰ τὴν ὁδὸν εἶδον , βασιλεῦ , οὐρανόθεν ὑπὲρ τὴν λαμπρότητα τοῦ ἡλίου περιλάμψαν με φῶς καὶ τοὺς σὺν ἐμοὶ πορευομένους ·
    die media in via vidi rex de caelo supra splendorem solis circumfulsisse me lumen et eos qui me cum simul erant
  911. πάντων τε καταπεσόντων ἡμῶν εἰς τὴν γῆν ἤκουσα φωνὴν λέγουσαν πρός με τῇ Ἑβραΐδι διαλέκτῳ , Σαοὺλ Σαούλ , τί με διώκεις ; σκληρόν ...
    omnes que nos cum decidissemus in terram audivi vocem loquentem mihi hebraica lingua Saule Saule quid me persequeris durum est tibi contra stimulum calcitrare
  912. ἐγὼ δὲ εἶπα , τίς εἶ , κύριε ; ὁ δὲ κύριος εἶπεν , ἐγώ εἰμι Ἰησοῦς ὃν σὺ διώκεις .
    ego autem dixi quis es Domine Dominus autem dixit ego sum Iesus quem tu persequeris
  913. ἀλλὰ ἀνάστηθι καὶ στῆθι ἐπὶ τοὺς πόδας σου · εἰς τοῦτο γὰρ ὤφθην σοι , προχειρίσασθαί σε ὑπηρέτην καὶ μάρτυρα ὧν τε εἶδές ὧν ...
    sed exsurge et sta super pedes tuos ad hoc enim apparui tibi ut constituam te ministrum et testem eorum quae vidisti et eorum quibus ...
  914. ἐξαιρούμενός σε ἐκ τοῦ λαοῦ καὶ ἐκ τῶν ἐθνῶν , εἰς οὓς ἐγὼ ἀποστέλλω σε
    eripiens te de populo et gentibus in quas nunc ego mitto te
  915. ἀνοῖξαι ὀφθαλμοὺς αὐτῶν , τοῦ ἐπιστρέψαι ἀπὸ σκότους εἰς φῶς καὶ τῆς ἐξουσίας τοῦ σατανᾶ ἐπὶ τὸν θεόν , τοῦ λαβεῖν αὐτοὺς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν ...
    aperire oculos eorum ut convertantur a tenebris ad lucem et de potestate Satanae ad Deum ut accipiant remissionem peccatorum et sortem inter sanctos per ...
  916. ὅθεν , βασιλεῦ Ἀγρίππα , οὐκ ἐγενόμην ἀπειθὴς τῇ οὐρανίῳ ὀπτασίᾳ ,
    unde rex Agrippa non fui incredulus caelestis visionis
  917. ἀλλὰ τοῖς ἐν Δαμασκῷ πρῶτόν τε καὶ Ἱεροσολύμοις , πᾶσάν τε τὴν χώραν τῆς Ἰουδαίας καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἀπήγγελλον μετανοεῖν καὶ ἐπιστρέφειν ἐπὶ τὸν ...
    sed his qui sunt Damasci primum et Hierosolymis et in omnem regionem Iudaeae et gentibus adnuntiabam ut paenitentiam agerent et converterentur ad Deum digna ...
  918. ἕνεκα τούτων με Ἰουδαῖοι συλλαβόμενοι ὄντα ἐν τῷ ἱερῷ ἐπειρῶντο διαχειρίσασθαι .
    hac ex causa me Iudaei cum essem in templo conprehensum temptabant interficere
  919. ἐπικουρίας οὖν τυχὼν τῆς ἀπὸ τοῦ θεοῦ ἄχρι τῆς ἡμέρας ταύτης ἕστηκα μαρτυρόμενος μικρῷ τε καὶ μεγάλῳ , οὐδὲν ἐκτὸς λέγων ὧν τε οἱ ...
    auxilio autem adiutus Dei usque in hodiernum diem sto testificans minori atque maiori nihil extra dicens quam ea quae prophetae sunt locuti futura esse ...
  920. εἰ παθητὸς ὁ Χριστός , εἰ πρῶτος ἐξ ἀναστάσεως νεκρῶν φῶς μέλλει καταγγέλλειν τῷ τε λαῷ καὶ τοῖς ἔθνεσιν .
    si passibilis Christus si primus ex resurrectione mortuorum lumen adnuntiaturus est populo et gentibus
  921. ταῦτα δὲ αὐτοῦ ἀπολογουμένου ὁ Φῆστος μεγάλῃ τῇ φωνῇ φησίν · μαίνῃ , Παῦλε · τὰ πολλά σε γράμματα εἰς μανίαν περιτρέπει .
    haec loquente eo et rationem reddente Festus magna voce dixit insanis Paule multae te litterae ad insaniam convertunt
  922. ὁ δὲ Παῦλος · οὐ μαίνομαι , φησίν , κράτιστε Φῆστε , ἀλλὰ ἀληθείας καὶ σωφροσύνης ῥήματα ἀποφθέγγομαι .
    at Paulus non insanio inquit optime Feste sed veritatis et sobrietatis verba eloquor
  923. ἐπίσταται γὰρ περὶ τούτων ὁ βασιλεύς , πρὸς ὃν καὶ παρρησιαζόμενος λαλῶ · λανθάνειν γὰρ αὐτὸν τούτων οὐ πείθομαι οὐθέν , οὐ γάρ ἐστιν ...
    scit enim de his rex ad quem et constanter loquor latere enim eum nihil horum arbitror ne que enim in angulo quicquam horum gestum
  924. πιστεύεις , βασιλεῦ Ἀγρίππα , τοῖς προφήταις ; οἶδα ὅτι πιστεύεις .
    credis rex Agrippa prophetis scio quia credis
  925. ὁ δὲ Ἀγρίππας πρὸς τὸν Παῦλον , ἐν ὀλίγῳ με πείθεις Χριστιανὸν ποιῆσαι .
    Agrippa autem ad Paulum in modico suades me Christianum fieri
  926. ὁ δὲ Παῦλος , εὐξαίμην ἂν τῷ θεῷ καὶ ἐν ὀλίγῳ καὶ ἐν μεγάλῳ οὐ μόνον σὲ ἀλλὰ καὶ πάντας τοὺς ἀκούοντάς μου σήμερον ...
    et Paulus opto apud Deum et in modico et in magno non tantum te sed et omnes hos qui audiunt hodie fieri tales qualis ...
  927. ἀνέστη τε ὁ βασιλεὺς καὶ ὁ ἡγεμὼν ἥ τε Βερνίκη καὶ οἱ συνκαθήμενοι αὐτοῖς ,
    et exsurrexit rex et praeses et Bernice et qui adsidebant eis
  928. καὶ ἀναχωρήσαντες ἐλάλουν πρὸς ἀλλήλους λέγοντες ὅτι οὐδὲν θανάτου ἢ δεσμῶν ἄξιον τι πράσσει ὁ ἄνθρωπος οὗτος .
    et cum secessissent loquebantur ad invicem dicentes quia nihil morte aut vinculorum dignum quid facit homo iste
  929. Ἀγρίππας δὲ τῷ Φήστῳ ἔφη · ἀπολελύσθαι ἐδύνατο ὁ ἄνθρωπος οὗτος εἰ μὴ ἐπεκέκλητο Καίσαρα .
    Agrippa autem Festo dixit dimitti poterat homo hic si non appellasset Caesarem
  930. Ὡς δὲ ἐκρίθη τοῦ ἀποπλεῖν ἡμᾶς εἰς τὴν Ἰταλίαν , παρεδίδουν τόν τε Παῦλον καί τινας ἑτέρους δεσμώτας ἑκατοντάρχῃ ὀνόματι Ἰουλίῳ σπείρης Σεβαστῆς .
    ut autem iudicatum est eum navigare in Italiam et tradi Paulum cum reliquis custodiis centurioni nomine Iulio cohortis Augustae
  931. ἐπιβάντες δὲ πλοίῳ Ἀδραμυττηνῷ μέλλοντι πλεῖν εἰς τοὺς κατὰ τὴν Ἀσίαν τόπους ἀνήχθημεν , ὄντος σὺν ἡμῖν Ἀριστάρχου Μακεδόνος Θεσσαλονικέως ·
    ascendentes autem navem hadrumetinam incipientem navigare circa Asiae loca sustulimus perseverante nobis cum Aristarcho Macedone Thessalonicense
  932. τῇ τε ἑτέρᾳ κατήχθημεν εἰς Σιδῶνα , φιλανθρώπως τε ὁ Ἰούλιος τῷ Παύλῳ χρησάμενος ἐπέτρεψεν πρὸς τοὺς φίλους πορευθέντι ἐπιμελείας τυχεῖν .
    sequenti autem die devenimus Sidonem humane autem tractans Iulius Paulum permisit ad amicos ire et curam sui agere
  933. καὶ ἐκεῖθεν ἀναχθέντες ὑπεπλεύσαμεν τὴν Κύπρον διὰ τὸ τοὺς ἀνέμους εἶναι ἐναντίους ,
    et inde cum sustulissemus subnavigavimus Cypro propterea quod essent venti contrarii
  934. τό τε πέλαγος τὸ κατὰ τὴν Κιλικίαν καὶ Παμφυλίαν διαπλεύσαντες κατήλθαμεν εἰς Μύρρα τῆς Λυκίας .
    et pelagus Ciliciae et Pamphiliae navigantes venimus Lystram quae est Lyciae
  935. Καὶ ἐκεῖ εὑρὼν ὁ ἑκατοντάρχης πλοῖον Ἀλεξανδρῖνον πλέον εἰς τὴν Ἰταλίαν ἐνεβίβασεν ἡμᾶς εἰς αὐτό .
    et ibi inveniens centurio navem alexandrinam navigantem in Italiam transposuit nos in eam
  936. ἐν ἱκαναῖς δὲ ἡμέραις βραδυπλοοῦντες καὶ μόλις γενόμενοι κατὰ τὴν Κνίδον , μὴ προσεῶντος ἡμᾶς τοῦ ἀνέμου , ὑπεπλεύσαμεν τὴν Κρήτην κατὰ Σαλμώνην ,
    et cum multis diebus tarde navigaremus et vix devenissemus contra Cnidum prohibente nos vento adnavigavimus Cretae secundum Salmonem
  937. μόλις τε παραλεγόμενοι αὐτὴν ἤλθομεν εἰς τόπον τινὰ καλούμενον Καλοὺς λιμένας , ᾧ ἐγγὺς πόλις ἦν Λασαία .
    et vix iuxta navigantes venimus in locum quendam qui vocatur Boni portus cui iuxta erat civitas Thalassa
  938. ἱκανοῦ δὲ χρόνου διαγενομένου καὶ ὄντος ἤδη ἐπισφαλοῦς τοῦ πλοὸς διὰ τὸ καὶ τὴν νηστείαν ἤδη παρεληλυθέναι , παρῄνει ὁ Παῦλος
    multo autem tempore peracto et cum iam non esset tuta navigatio eo quod et ieiunium iam praeterisset consolabatur Paulus
  939. λέγων αὐτοῖς , ἄνδρες , θεωρῶ ὅτι μετὰ ὕβρεως καὶ πολλῆς ζημίας οὐ μόνον τοῦ φορτίου καὶ τοῦ πλοίου ἀλλὰ καὶ τῶν ψυχῶν ἡμῶν ...
    dicens eis viri video quoniam cum iniuria et multo damno non solum oneris et navis sed etiam animarum nostrarum incipit esse navigatio
  940. ὁ δὲ ἑκατοντάρχης τῷ κυβερνήτῃ καὶ τῷ ναυκλήρῳ μᾶλλον ἐπείθετο ἢ τοῖς ὑπὸ Παύλου λεγομένοις .
    centurio autem gubernatori et nauclerio magis credebat quam his quae a Paulo dicebantur
  941. ἀνευθέτου δὲ τοῦ λιμένος ὑπάρχοντος πρὸς παραχειμασίαν οἱ πλείονες ἔθεντο βουλὴν ἀναχθῆναι ἐκεῖθεν , εἴπως δύναιντο καταντήσαντες εἰς Φοίνικα παραχειμάσαι , λιμένα τῆς Κρήτης ...
    et cum aptus portus non esset ad hiemandum plurimi statuerunt consilium navigare inde si quo modo possent devenientes Phoenice hiemare portum Cretae respicientem ad ...
  942. ὑποπνεύσαντος δὲ νότου δόξαντες τῆς προθέσεως κεκρατηκέναι , ἄραντες ἆσσον παρελέγοντο τὴν Κρήτην .
    adspirante autem austro aestimantes propositum se tenere cum sustulissent de Asson legebant Cretam
  943. μετ’ οὐ πολὺ δὲ ἔβαλεν κατ’ αὐτῆς ἄνεμος τυφωνικὸς ὁ καλούμενος εὐρακύλων ·
    non post multum autem misit se contra ipsam ventus typhonicus qui vocatur euroaquilo
  944. συναρπασθέντος δὲ τοῦ πλοίου καὶ μὴ δυναμένου ἀντοφθαλμεῖν τῷ ἀνέμῳ ἐπιδόντες ἐφερόμεθα .
    cumque arrepta esset navis et non posset conari in ventum data nave flatibus ferebamur
  945. νησίον δέ τι ὑποδραμόντες καλούμενον Κλαῦδα ἰσχύσαμεν μόλις περικρατεῖς γενέσθαι τῆς σκάφης ,
    insulam autem quandam decurrentes quae vocatur Caudam potuimus vix obtinere scapham
  946. ἣν ἄραντες βοηθείαις ἐχρῶντο ὑποζωννύντες τὸ πλοῖον · φοβούμενοί τε μὴ εἰς τὴν Σύρτιν ἐκπέσωσιν , χαλάσαντες τὸ σκεῦος , οὕτως ἐφέροντο .
    qua sublata adiutoriis utebantur accingentes navem timentes ne in Syrtim inciderent submisso vase sic ferebantur
  947. σφοδρῶς δὲ χειμαζομένων ἡμῶν τῇ ἑξῆς ἐκβολὴν ἐποιοῦντο ,
    valide autem nobis tempestate iactatis sequenti die iactum fecerunt
  948. καὶ τῇ τρίτῃ αὐτόχειρες τὴν σκευὴν τοῦ πλοίου ἔριψαν ·
    et tertia die suis manibus armamenta navis proiecerunt
  949. μήτε δὲ ἡλίου μήτε ἄστρων ἐπιφαινόντων ἐπὶ πλείονας ἡμέρας , χειμῶνός τε οὐκ ὀλίγου ἐπικειμένου , λοιπὸν περιῃρεῖτο ἐλπὶς πᾶσα τοῦ σώζεσθαι ἡμᾶς .
    ne que sole autem ne que sideribus apparentibus per plures dies et tempestate non exigua inminente iam ablata erat spes omnis salutis nostrae
  950. πολλῆς τε ἀσιτίας ὑπαρχούσης , τότε σταθεὶς ὁ Παῦλος ἐν μέσῳ αὐτῶν εἶπεν · ἔδει μέν , ὦ ἄνδρες , πειθαρχήσαντάς μοι μὴ ἀνάγεσθαι ...
    et cum multa ieiunatio fuisset tunc stans Paulus in medio eorum dixit oportebat quidem o viri audito me non tollere a Creta lucri que ...
  951. καὶ τὰ νῦν παραινῶ ὑμᾶς εὐθυμεῖν ; ἀποβολὴ γὰρ ψυχῆς οὐδεμία ἔσται ἐξ ὑμῶν πλὴν τοῦ πλοίου .
    et nunc suadeo vobis bono animo esse amissio enim nullius animae erit ex vobis praeterquam navis
  952. παρέστη γάρ μοι ταύτῃ τῇ νυκτὶ τοῦ θεοῦ οὗ εἰμὶ ἐγώ , ᾧ καὶ λατρεύω , ἄγγελος
    adstitit enim mihi hac nocte angelus Dei cuius sum ego et cui deservio
  953. λέγων · μὴ φοβοῦ , Παῦλε · Καίσαρί σε δεῖ παραστῆναι , καὶ ἰδοὺ κεχάρισταί σοι ὁ θεὸς πάντας τοὺς πλέοντας μετὰ σοῦ .
    dicens ne timeas Paule Caesari te oportet adsistere et ecce donavit tibi Deus omnes qui navigant te cum
  954. διὸ εὐθυμεῖτε , ἄνδρες · πιστεύω γὰρ τῷ θεῷ ὅτι οὕτως ἔσται καθ’ ὃν τρόπον λελάληταί μοι .
    propter quod bono animo estote viri credo enim Deo quia sic erit quemadmodum dictum est mihi
  955. εἰς νῆσον δέ τινα δεῖ ἡμᾶς ἐκπεσεῖν .
    in insulam autem quandam oportet nos devenire
  956. Ὡς δὲ τεσσαρεσκαιδεκάτη νὺξ ἐγένετο διαφερομένων ἡμῶν ἐν τῷ Ἀδρίᾳ , κατὰ μέσον τῆς νυκτὸς ὑπενόουν οἱ ναῦται προσάγειν τινὰ αὐτοῖς χώραν .
    sed posteaquam quartadecima nox supervenit navigantibus nobis in Hadria circa mediam noctem suspicabantur nautae apparere sibi aliquam regionem
  957. καὶ βολίσαντες εὗρον ὀργυιὰς εἴκοσι , βραχὺ δὲ διαστήσαντες καὶ πάλιν βολίσαντες εὗρον ὀργυιὰς δεκαπέντε ·
    qui submittentes invenerunt passus viginti et pusillum inde separati invenerunt passus quindecim
  958. φοβούμενοί τε μήπου κατὰ τραχεῖς τόπους ἐκπέσωμεν , ἐκ πρύμνης ῥίψαντες ἀγκύρας τέσσαρας εὔχοντο ἡμέραν γενέσθαι .
    timentes autem ne in aspera loca incideremus de puppi mittentes anchoras quattuor optabant diem fieri
  959. τῶν δὲ ναυτῶν ζητούντων φυγεῖν ἐκ τοῦ πλοίου καὶ χαλασάντων τὴν σκάφην εἰς τὴν θάλασσαν προφάσει ὡς ἐκ πρῴρης ἀγκύρας μελλόντων ἐκτείνειν ,
    nautis vero quaerentibus fugere de navi cum misissent scapham in mare sub obtentu quasi a prora inciperent anchoras extendere
  960. εἶπεν ὁ Παῦλος τῷ ἑκατοντάρχῃ καὶ τοῖς στρατιώταις · ἐὰν μὴ οὗτοι μείνωσιν ἐν τῷ πλοίῳ , ὑμεῖς σωθῆναι οὐ δύνασθε .
    dixit Paulus centurioni et militibus nisi hii in navi manserint vos salvi fieri non potestis
  961. τότε ἀπέκοψαν οἱ στρατιῶται τὰ σχοινία τῆς σκάφης καὶ εἴασαν αὐτὴν ἐκπεσεῖν .
    tunc absciderunt milites funes scaphae et passi sunt eam excidere
  962. Ἄχρι δὲ οὗ ἡμέρα ἔμελλεν γίνεσθαι , παρεκάλει ὁ Παῦλος ἅπαντας μεταλαβεῖν τροφῆς λέγων · τεσσαρεσκαιδεκάτην σήμερον ἡμέραν προσδοκῶντες ἄσιτοι διατελεῖτε , μηθὲν προσλαβόμενοι
    et cum lux inciperet fieri rogabat Paulus omnes sumere cibum dicens quartadecima hodie die expectantes ieiuni permanetis nihil accipientes
  963. διὸ παρακαλῶ ὑμᾶς μεταλαβεῖν τροφῆς , τοῦτο γὰρ πρὸς τῆς ὑμετέρας σωτηρίας ὑπάρχει · οὐδενὸς γὰρ ὑμῶν θρὶξ ἀπὸ τῆς κεφαλῆς ἀπολεῖται .
    propter quod rogo vos accipere cibum pro salute vestra quia nullius vestrum capillus de capite peribit
  964. εἴπας δὲ ταῦτα καὶ λαβὼν ἄρτον εὐχαρίστησεν τῷ θεῷ ἐνώπιον πάντων καὶ κλάσας ἤρξατο ἐσθίειν .
    et cum haec dixisset sumens panem gratias egit Deo in conspectu omnium et cum fregisset coepit manducare
  965. εὔθυμοι δὲ γενόμενοι πάντες καὶ αὐτοὶ προσελάβοντο τροφῆς .
    animaequiores autem facti omnes et ipsi adsumpserunt cibum
  966. ἤμεθα δὲ αἱ πᾶσαι ψυχαὶ ἐν τῷ πλοίῳ διακόσιαι ἑβδομήκοντα ἕξ .
    eramus vero universae animae in navi ducentae septuaginta sex
  967. κορεσθέντες δὲ τροφῆς ἐκούφιζον τὸ πλοῖον ἐκβαλλόμενοι τὸν σῖτον εἰς τὴν θάλασσαν .
    et satiati cibo adleviabant navem iactantes triticum in mare
  968. Ὅτε δὲ ἡμέρα ἐγένετο , τὴν γῆν οὐκ ἐπεγίνωσκον , κόλπον δέ τινα κατενόουν ἔχοντα αἰγιαλὸν εἰς ὃν ἐβουλεύοντο εἰ δύναιντο ἐξῶσαι τὸ πλοῖον
    cum autem dies factus esset terram non agnoscebant sinum vero quendam considerabant habentem litus in quem cogitabant si possent eicere navem
  969. καὶ τὰς ἀγκύρας περιελόντες εἴων εἰς τὴν θάλασσαν , ἅμα ἀνέντες τὰς ζευκτηρίας τῶν πηδαλίων , καὶ ἐπάραντες τὸν ἀρτέμωνα τῇ πνεούσῃ κατεῖχον εἰς ...
    et cum anchoras abstulissent committebant se mari simul laxantes iuncturas gubernaculorum et levato artemone secundum flatum aurae tendebant ad litus
  970. περιπεσόντες δὲ εἰς τόπον διθάλασσον ἐπέκειλαν τὴν ναῦν , καὶ ἡ μὲν πρῷρα ἐρείσασα ἔμεινεν ἀσάλευτος , ἡ δὲ πρύμνα ἐλύετο ὑπὸ τῆς βίας
    et cum incidissemus in locum bithalassum inpegerunt navem et prora quidem fixa manebat inmobilis puppis vero solvebatur a vi maris
  971. τῶν δὲ στρατιωτῶν βουλὴ ἐγένετο ἵνα τοὺς δεσμώτας ἀποκτείνωσιν , μή τις ἐκκολυμβήσας διαφύγῃ ·
    militum autem consilium fuit ut custodias occiderent ne quis cum enatasset effugeret
  972. ὁ δὲ ἑκατοντάρχης βουλόμενος διασῶσαι τὸν Παῦλον ἐκώλυσεν αὐτοὺς τοῦ βουλήματος , ἐκέλευσέν τε τοὺς δυναμένους κολυμβᾶν ἀπορίψαντας πρώτους ἐπὶ τὴν γῆν ἐξιέναι ,
    centurio autem volens servare Paulum prohibuit fieri iussit que eos qui possent natare mittere se primos et evadere et ad terram exire
  973. καὶ τοὺς λοιποὺς οὓς μὲν ἐπὶ σανίσιν οὓς δὲ ἐπί τινων τῶν ἀπὸ τοῦ πλοίου · καὶ οὕτως ἐγένετο πάντας διασωθῆναι ἐπὶ τὴν γῆν
    et ceteros alios in tabulis ferebant quosdam super ea quae de navi essent et sic factum est ut omnes animae evaderent ad terram
  974. Καὶ διασωθέντες τότε ἐπέγνωμεν ὅτι Μελίτη ἡ νῆσος καλεῖται .
    et cum evasissemus tunc cognovimus quia Militene insula vocatur barbari vero praestabant non modicam humanitatem nobis
  975. οἵ τε βάρβαροι παρεῖχαν οὐ τὴν τυχοῦσαν φιλανθρωπίαν ἡμῖν , ἅψαντες γὰρ πυρὰν προσελάβοντο πάντας ἡμᾶς διὰ τὸν ὑετὸν τὸν ἐφεστῶτα καὶ διὰ τὸ ...
    accensa enim pyra reficiebant nos omnes propter imbrem qui inminebat et frigus
  976. συστρέψαντος δὲ τοῦ Παύλου φρυγάνων τι πλῆθος καὶ ἐπιθέντος ἐπὶ τὴν πυράν , ἔχιδνα ἀπὸ τῆς θέρμης ἐξελθοῦσα καθῆψεν τῆς χειρὸς αὐτοῦ .
    cum congregasset autem Paulus sarmentorum aliquantam multitudinem et inposuisset super ignem vipera a calore cum processisset invasit manum eius
  977. ὡς δὲ εἶδον οἱ βάρβαροι κρεμάμενον τὸ θηρίον ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ , πρὸς ἀλλήλους ἔλεγον , πάντως φονεύς ἐστιν ὁ ἄνθρωπος οὗτος ὃν ...
    ut vero viderunt barbari pendentem bestiam de manu eius ad invicem dicebant utique homicida est homo hic qui cum evaserit de mari Ultio non ...
  978. ὁ μὲν οὖν ἀποτινάξας τὸ θηρίον εἰς τὸ πῦρ ἔπαθεν οὐδὲν κακόν ·
    et ille quidem excutiens bestiam in ignem nihil mali passus est
  979. οἱ δὲ προσεδόκων αὐτὸν μέλλειν ἐμπιπρᾶσθαι ἢ καταπίπτειν ἄφνω νεκρόν . ἐπὶ πολὺ δὲ αὐτῶν προσδοκώντων καὶ θεωρούντων μηδὲν ἄτοπον εἰς αὐτὸν γινόμενον , ...
    at illi existimabant eum in tumorem convertendum et subito casurum et mori diu autem illis sperantibus et videntibus nihil mali in eo fieri convertentes ...
  980. ἐν δὲ τοῖς περὶ τὸν τόπον ἐκεῖνον ὑπῆρχεν χωρία τῷ πρώτῳ τῆς νήσου ὀνόματι Ποπλίῳ , ὃς ἀναδεξάμενος ἡμᾶς τρεῖς ἡμέρας φιλοφρόνως ἐξένισεν .
    in locis autem illis erant praedia principis insulae nomine Publii qui nos suscipiens triduo benigne exhibuit
  981. ἐγένετο δὲ τὸν πατέρα τοῦ Ποπλίου πυρετοῖς καὶ δυσεντερίῳ συνεχόμενον κατακεῖσθαι , πρὸς ὃν ὁ Παῦλος εἰσελθὼν καὶ προσευξάμενος , ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτῷ ...
    contigit autem patrem Publii febribus et dysenteria vexatum iacere ad quem Paulus intravit et cum orasset et inposuisset ei manus salvavit eum
  982. τούτου δὲ γενομένου καὶ οἱ λοιποὶ οἱ ἐν τῇ νήσῳ ἔχοντες ἀσθενείας προσήρχοντο καὶ ἐθεραπεύοντο ,
    quo facto et omnes qui in insula habebant infirmitates accedebant et curabantur
  983. οἳ καὶ πολλαῖς τιμαῖς ἐτίμησαν ἡμᾶς καὶ ἀναγομένοις ἐπέθεντο τὰ πρὸς τὰς χρείας .
    qui etiam multis honoribus nos honoraverunt et navigantibus inposuerunt quae necessaria erant
  984. Μετὰ δὲ τρεῖς μῆνας ἀνήχθημεν ἐν πλοίῳ παρακεχειμακότι ἐν τῇ νήσῳ Ἀλεξανδρίνῳ , παρασήμῳ Διοσκούροις .
    post menses autem tres navigavimus in nave alexandrina quae in insula hiemaverat cui erat insigne Castorum
  985. καὶ καταχθέντες εἰς Συρακούσας ἐπεμείναμεν ἡμέρας τρεῖς ,
    et cum venissemus Syracusam mansimus ibi triduo
  986. ὅθεν περιελθόντες κατηντήσαμεν εἰς Ῥήγιον . καὶ μετὰ μίαν ἡμέραν ἐπιγενομένου νότου δευτεραῖοι ἤλθομεν εἰς Ποτιόλους ,
    inde circumlegentes devenimus Regium et post unum diem flante austro secunda die venimus Puteolos
  987. οὗ εὑρόντες ἀδελφοὺς παρεκλήθημεν παρ’ αὐτοῖς ἐπιμεῖναι ἡμέρας ἑπτά · καὶ οὕτως εἰς τὴν Ῥώμην ἤλθαμεν .
    ubi inventis fratribus rogati sumus manere apud eos dies septem et sic venimus Romam
  988. καὶ ἐκεῖθεν οἱ ἀδελφοὶ ἀκούσαντες τὰ περὶ ἡμῶν ἦλθαν εἰς ἀπάντησιν ἡμῖν ἄχρι Ἀππίου φόρου καὶ Τριῶν ταβερνῶν , οὓς ἰδὼν ὁ Παῦλος εὐχαριστήσας ...
    et inde cum audissent fratres occurrerunt nobis usque ad Appii Forum et Tribus Tabernis quos cum vidisset Paulus gratias agens Deo accepit fiduciam
  989. Ὅτε δὲ εἰσήλθομεν εἰς τὴν Ῥώμην , ἐπετράπη τῷ Παύλῳ μένειν καθ’ ἑαυτὸν σὺν τῷ φυλάσσοντι αὐτὸν στρατιώτῃ .
    cum venissemus autem Romam permissum est Paulo manere sibi met cum custodiente se milite
  990. ἐγένετο δὲ μετὰ ἡμέρας τρεῖς συνκαλέσασθαι αὐτὸν τοὺς ὄντας τῶν Ἰουδαίων πρώτους · συνελθόντων δὲ αὐτῶν ἔλεγεν πρὸς αὐτούς · ἐγώ , ἄνδρες ἀδελφοί ...
    post tertium autem diem convocavit primos Iudaeorum cumque convenissent dicebat eis ego viri fratres nihil adversus plebem faciens aut morem paternum vinctus ab Hierosolymis ...
  991. οἵτινες ἀνακρίναντές με ἐβούλοντο ἀπολῦσαι διὰ τὸ μηδεμίαν αἰτίαν θανάτου ὑπάρχειν ἐν ἐμοί ·
    qui cum interrogationem de me habuissent voluerunt me dimittere eo quod nulla causa esset mortis in me
  992. ἀντιλεγόντων δὲ τῶν Ἰουδαίων ἠναγκάσθην ἐπικαλέσασθαι Καίσαρα , οὐχ ὡς τοῦ ἔθνους μου ἔχων τι κατηγορεῖν .
    contradicentibus autem Iudaeis coactus sum appellare Caesarem non quasi gentem meam habens aliquid accusare
  993. διὰ ταύτην οὖν τὴν αἰτίαν παρεκάλεσα ὑμᾶς ἰδεῖν καὶ προσλαλῆσαι · εἵνεκεν γὰρ τῆς ἐλπίδος τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἅλυσιν ταύτην περίκειμαι .
    propter hanc igitur causam rogavi vos videre et adloqui propter spem enim Israhel catena hac circumdatus sum
  994. οἱ δὲ πρὸς αὐτὸν εἶπαν , ἡμεῖς οὔτε γράμματα περὶ σοῦ ἐδεξάμεθα ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας , οὔτε παραγενόμενός τις τῶν ἀδελφῶν ἀπήγγειλεν ἢ ἐλάλησέν ...
    at illi dixerunt ad eum nos ne que litteras accepimus de te a Iudaea ne que adveniens aliquis fratrum nuntiavit aut locutus est quid ...
  995. ἀξιοῦμεν δὲ παρὰ σοῦ ἀκοῦσαι ἃ φρονεῖς , περὶ μὲν γὰρ τῆς αἱρέσεως ταύτης γνωστὸν ἡμῖν ἐστιν ὅτι πανταχοῦ ἀντιλέγεται .
    rogamus autem a te audire quae sentis nam de secta hac notum est nobis quia ubi que ei contradicitur
  996. ταξάμενοι δὲ αὐτῷ ἡμέραν ἦλθον πρὸς αὐτὸν εἰς τὴν ξενίαν πλείονες , οἷς ἐξετίθετο διαμαρτυρόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ πείθων τε αὐτοὺς περὶ τοῦ ...
    cum constituissent autem illi diem venerunt ad eum in hospitium plures quibus exponebat testificans regnum Dei suadens que eos de Iesu ex lege Mosi ...
  997. καὶ οἱ μὲν ἐπείθοντο τοῖς λεγομένοις , οἱ δὲ ἠπίστουν ·
    et quidam credebant his quae dicebantur quidam vero non credebant
  998. ἀσύμφωνοι τε ὄντες πρὸς ἀλλήλους ἀπελύοντο , εἰπόντος τοῦ Παύλου ῥῆμα ἓν ὅτι καλῶς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐλάλησεν διὰ Ἠσαΐου τοῦ προφήτου πρὸς ...
    cumque invicem non essent consentientes discedebant dicente Paulo unum verbum quia bene Spiritus Sanctus locutus est per Esaiam prophetam ad patres nostros
  999. λέγων , πορεύθητι πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον καὶ εἰπόν , ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε , καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε
    dicens vade ad populum istum et dic aure audietis et non intellegetis et videntes videbitis et non perspicietis
  1000. ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου , καὶ τοῖς ὠσὶν βαρέως ἤκουσαν , καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν · μήποτε ἴδωσιν τοῖς ὀφθαλμοῖς ...
    incrassatum est enim cor populi huius et auribus graviter audierunt et oculos suos conpresserunt ne forte videant oculis et auribus audiant et corde intellegant ...